Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-29 / 359. szám, csütörtök

Február hagyatéka és a jelenlegi ideológiai harc (Folytatás a 3. oldalról) Szocialista demokráciánk előnyeit, valódi fejlődését szám­talan bizonyíték támasztja alá. Csehszlovákia nemcsak ipari­lag nagymértékben fejlett és kulturált ország, hanem egyút­tal demokratikus és szabad or­szág is — ebben jelentősen Teljes mértékben elismerjük a szocializmus útját kereső minden testvérpártnak azt a jo­gát, hogy teljesen önállóan, saját felelőssége által vezérel­ve, a konkrét történelmi fel­tételekkel összhangban, és a marxizmus—leninizmus alkotó jellegének teljes tiszteletben tartásával járjon el. Pártunk is ezt tette a fejlődés minden döntő szakaszában. Ezt példáz­za a nemzeti és az állami sza­badság felújításáért vívott harcban követett utunk is. Ezt példázza pártunk magatartása is, amelyet a nemzeti és de­mokratikus forradhlom szocia­lista forradalommá való fejlő­désének időszakában követett, és az, ahogy a párt 1948 feb­ruárjában járt el. Pártunk al­kotó magatartását bizonyítja a szocializmus építése során történt további fejlődés is. Ugyanakkor nem tagadjuk, hogy a sematizmus hibájába is estünk, ami ártott. El kell azonban mondani, hogy a vég­ső győzelmet nemcsak azért értük el, mert tiszteletben tar­tottuk az itteni feltételeket, fejlődésünk sajátosságait, ha­nem azért is, mert alkotóan ér­vényesítettük a marxizmus—le­ninizmus általánosan érvényes elméletét, mert hűek marad­tunk a proletár internaciona­lizmushoz. Éppen a Februári Győzelem, ez a kulcsfontossá­gú esemény, amely lehetővé tette számunkra a szocializmus felé vezető út követését, nagy bizonyítéka a marxizmus—leni­nizmus alkotó fejlesztésének és érvényesítésének. Éppen ezért 1948 februárjában a nép szu­verén akaratából véglegesen döntöttünk arról, hogy Cseh- szíovákia az igazi szabadság és demokrácia, a haladás, a szo­cializmus világénak része lesz. sohasem fog visszatérni a ka­pitalizmushoz, az ember ember által való kizsákmányolásának rendszeréhez. Joggal tartjuk számon a Februári Győzelmet olyan eseményként, amely döntött, arról, hogy nálunk a haladás, a leninizmus útját fog­juk követni. Azokat, akik 1948 februárjá­ban ellenforradalmi puccsot különbözik az első köztársa­ságtól, és az 1948 februárja előtti Csehszlovákiától is. Ez azért van, mert hazánkban a nép nemcsak az alkotmány szavai szerint, hanem a gya­korlatban is uralkodik, mert a népet bevált és elismert élcsa­pata, a kommunista párt veze­ti. szőttek, elsöpörtük mint a de­mokráciának és a haladásnak, nemzeteink igazi szabadságá­nak és szuverenitásának ellen­ségeit. Amikor később, már új körülmények között a hatvanas években a jobboldal újabb el­lenforradalmat készített elő, nem véletlenül alapozta meg koncepcióját a „februárellenes- ségben“. Éppen az akadályozta ellenforradalmi céljai megvaló­sításában, hogy a Februári Győ­zelem után Csehszlovákia az akkor kialakuló szocialista vi­lágrendszer része lett, hogy a Februári Győzelem véglegesen pontot tett kapitalista múltunk végére, s országunk további fej­lődését egybekapcsolta a nép demokráciájával, a munkásosz­tály hatalmával. A jobboldali opportunisták ak­kor demagóg módon kezükbe vették a haladás zászlaját, s „antidogmatizmust“ hirdettek. Csakhogy új progresszív és dogmatizmustői mentes csak olyasmi lehet, ami megfelel az élet szükségleteinek, a szocia­lizmus fejlődése követelményei­nek, tehát szilárd talaja, bázi­sa van a leninizmusban. E bá­zis részét alkotják az élet ál­tal alátámasztott tervek, ame­lyek a szocialista forradalom­nak és a szocializmus építésé­nek egységes elméletét képe­zik. Mindenekelőtt a munkás- osztály és élcsapata, a kommu­nista párt vezető szerepének elvét kell kiemelni. Ezután el kell ismerni, hogy a szocialista állam pótolhatatlan szerepet játszik a munkásosztály, a dol­gozó nép hatalmi, szervező és kulturális-nevelő szerveként. Ezenfelül kötelességünk, hogy következetesen a marxista—le­ninista ideológiához tartsuk magunkat. Érvényesítésében rejlenek a szocializmusnak, a szocialista népgazdaság terv­szerű irányításának, valamint a nép anyagi és kulturális szín­vonala rendszeres emelésének összes sikerei. Ezzel elválaszthatatlanul ösz- szefügg legszentebb kötelessé­günk: hogy mindig a proletár és a szocialista internacionaliz­mus eszméiből induljunk ki. A marxizmus—leninizmus élő tanítás, a gyakorlati tevékeny­ségben minden elve valóra vá­lik. Nyilvánvaló, hogy a gya­korlatban mindig a bevált elemzésekből, nem pedig a va­lótlan óhajokból kell kiindulni. A marxizmus—leninizmus ebből a szempontból szigorúan rea­lista. Alkotó módon, a belső és a nemzetközi erőviszonyoknak, valamint a fejlődés okjektív szükségleteinek szigorú tiszte­letben tartásával oldottuk meg a februári válságot. Ugyancsak alkotó módon, a kor követel­ményeivel és a nép érdekeivel összhangban oldottuk meg a hatvanas évek végén bekövet­kezett válságot is, azt követően, hogy az ellenforradalmi terve­ket keresztülhúztuk, mert nem tudták áttörni az internaciona­lista szolidaritás szilárd védő­bástyáját. A fejlődés további folyamatával is azért tudott megbirkózni a párt, mert egy­bekötötte a Február hagyatéka és a leninizmus iránti hűséget az alkotó magatartással. Szigo­rúan a valóságból indult ki, mélyen elemezte azt, felújította a néppel való kapcsolatát, meg­szerezte a bizalmat, s a tö­megeknek ezt a bizalmát egy­re jobban elmélyíti és megszi­lárdítja. Ez a lenini hozzáállás a jelenkort is jellemzi. A proletár - internacionaliz­mushoz való hűség kritériuma pártunk számára a Szovjetunió iránti viszony volt, és ma is az, hiszen ez az ország a haladás, a béke. az egész imperialistael­lenes front fő támasza. Nincs kétségesebb dolog, mint „a tömbellenes irányvonal“, vagy „a nagyhatalmi hegemónia el­vetése“ ürügyén gyengíteni a Szovjetunió szerepét, s valami­lyen módon meggyengíteni a szocialista közösség országai­nak, valamint az egész forra­dalmi és imperialistaellenes mozgalomnak az egységét. A nacionalizmus a múltban is ká­ros volt. Manapság kétszeresen káros, mert az imperializmus szigorúan koordinálja erőit. Ne felejtsük el, hogy ellen­ségünk tapasztalt, rafinált, és megbosszulja vereségét. Nem felejti el 1948 februárját sem. Erre azzal kell válaszolnunk, hogy következetesen megvaló­sítjuk a CSKP XV. kongresszu­sán kitűzött programot, meg­szilárdítjuk és fejlesztjük a reá­lis szocializmust, mindent meg­teszünk vonzerejének növelé­séért, a szocializmus további győzelmeiért, erősítjük a szo­cializmus érdekeit, küzdünk azért, hogy a marxizmus—leni­nizmus még mélyebb gyökere­ket verjen társadalmunkban. Alkotóan érvényesítjük a marxizmus—leninizmust Kommentáljuk Fekete vagy rózsaszínű szemüveg nélkül Életszínvonalunk alakulását, emelkedését a jövő évben az határozza meg, mennyire tudjuk teljesíteni a CSKP KB 9. ülésének határozatát, amely összhangban áll a XV. kongresszus célkitűzéseivel. A CSKP KB Elnöksége a nép­gazdaság fejlesztése 1978. évi legfontosabb feladatairól szó­ló jelentésében részletesen elemezte gazdasági életünk eredményeit, problémáit. Terveink azonban a gazdasági ve­zetés mellett a kommunisták munkájával szemben is foko­zott követelményeket támasztanak. Gustáv Husák elvtárs zárszava igazolta: a gazdasági tennivalókon túl a 9. ülés igényes politikai programot is kitűzött, s meghatározó sze­repe van a párt- és a propagandamunka minősége javítá­sának. Mottóként is lehet értelmezni a gazdasági fejlődés­sel kapcsolatos gondolatát, mely szerint a dolgokat nem lehet fekete vagy rózsiszínü szemüvegen át nézni, hanem marxsita—leninista módon, átfogóan, a fejlődés dialektiká­jának és az objektív kritériumoknak a figyelembevételével. A tanácskozás alapján leszögezhető, hogy az igényesség követelményét tovább kell fokozni, más út nincs. Minden­kinek elsősorban saját problémáival és fogyatékosságaival kell szembenézni. Kétszeresen vonatkozik ez a kommunis­ták munkájára, magatartására. A pártmunka rendszeres tökéletesítése különösen idősze­rű téma most, az évzáró taggyűlések előtti időszakban. Az évzáró gyűléseken a gazdasági kérdéseket megvitatva fog­lalkoznak a 9. ülés határozataival, a jövő évi terv konk­rét feladatainak megvalósításával. Fontos szerep hárul a járási pártbizottságokra, amelyek az alapszervezetek, az üzemi, vállalati pártbizottságok mun­káját irányítják. Lektoraik útján is oda kell hatniuk, hogy az évzárók ne csak szokványos tanácskozások legyenek, hanem színvonaluk megfeleljen a társadalmi fejlődés tá­masztotta igényeknek. Úgyszintén több figyelmet kell szen­telni annak — hangsúlyozta Husák elvtárs —, hugy a Köz­ponti Bizottság határozatai gyorsabban és rugalmasabban cdjussanak az alapszervezetekhez. Amikor arról beszélünk, hogy a határozatokat minden pártalapszervezetben le kell bontani saját feltételeikre, szót kell emelni az esetenként felbukkanó káros lokálpatrio­tizmus ellen. Mire gondolunk? Az olyan esetekre — elő­fordulhat kiváló gazdasági eredményeket felmutató munka­helyen is — amikor csak a saját tervük teljesítését „szorgalmazzák“, figyelmen kívül hagyva, hogy a velük együttműködő vállalatoknak kárt okoznak. Példaként Molnár Viktor mérnöknek, a Rimaszombati (Rimavská Snmbota) Gép- és Traktorállomás üzemi párt- bizottsága elnökének panaszát idézhetjük. Az anyagellátás fogyatékoságairól, az alkatrészbeszerzés nehézségeiről volt szó. A hizlaldák építéséhez 120 nagy villanyégőre van szükségük, de csak 20—30 darabot kapnak. A többit kény­telenek személyesen, ismeretség útján beszerezni, hiszen a határidő őket is szorítja. A kérdés csupán az, hogy amit „ismeretséggel“ el lehet intézni, miért nem lehet anélkül is? Más: javításra szorul az esztergapad, de nincs vállalat, amelyik megcsinálná. Végre találnak egyet, ott viszont el­kívánják, hogy a javítás fejében ők is végezzenek el nekik bizonyos munkákat. Kénytelenek ebbe is belemenni, pedig az a munka nem tartozik a traktorállomás profiljába, arról nem is szólva, hogy az ilyen „grátisz“ dolgok tervteljesítésük rovására mennek. Vagy túl naivnak tűnik a kérdés: nein kötelesek-e az arra hivatott üzemek megjavítani az esz­tergapadot? Az ott dolgozó kommunistáknak az ilyen jelenségek ellen még akkor is fel kell lépniük, ha azzal látszólag kárt okoz­nak saját vállalatuknak. Az ilyen magatartás, a becsületes­ség igénye kiérezhető Husák elvtárs szavaiból, amikor a kommunisták elkötelezettségéről beszélt. Minden párttag­nak kötelessége is, hogy mások gondján enyhítsen, s ne csak a saját asztalát figyelje. Ha mindezt a gyakorlatban is érvényesítjük, akkor a magas mérce, amelyet jövő évi munkánkkal kapcsolatban felállítottunk, nem is lesz olyan magas. MALINÁK ISTVÁN „A fesztivál pajzsa“ Országos versenyt hirdetett a SZISZ Központi Bizottsága # Válla­lások a Győzelmes Február 30. évfordulója és a XI. Világifjúsági Találkozó tiszteletére A CSKP KB IX. ülése, amely jóvá­hagyta népgazdaságunk 1978. évi fej­lesztésének fő feladatait, újfent hang­súlyozta, hogy a dolgozók életszínvo­nalának és kulturális színvonalának to­vábbi emelésében fontos tényező az egész népgazdaság nagyobb hatékony­sága. A fiatalság m a tevékenységében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának és a SZISZ H. kong­resszusának tiszteletére kibontakozott társadalmi munkaaktivitáskor szerzett jó eredményekből és tapasztalatokból merít. A Győzelmes Február közelgő 30. év­fordulója és a havannai XI. Világifjúsá­gi Találkozó további jó alkalom az if­júság politikai, társadalmi, kulturális és munkaaktivitásának, társadalmi éle­tünk valamennyi szakaszán kifejtett .kezdeményezésének fellendítésére, az „Ifjú nemzedékünk a Győzelmes Feb­ruár örökének méltó fáklyavivője“ jel­szó jegyében. A SZISZ Központi Bizottságához szá­mos vállalás érkezett a SZISZ-alap- szervezetektől az ifjúsági kollektívák­tól, szocialista munkabrigádoktól, a komplex racionalizációs brigádoktól, pionírcsapatoktól, és magánszemélyek­től. Mindez bizonyítja, hogy a fiatalok a munkahelyeken és az iskolákban a SZISZ-taggyülések tanácskozásain fele­lősségteljes magatartást tanúsítanak a XV. pártkongresszus, a SZISZ II. kong­resszusa és a CSKP KB IX. ülése ha­tározatai iránt, aktívan kutatják, hogy miként járulhatnának hozzá a lehető legjobban a hatodik ötéves tervidőszak harmadik évi feladatainak sikeres tel­jesítéséhez. Örvendetes tény, hogy ezek a válla­lások főleg íiz egyes munkahelyek leg­fontosabb feladatainak megoldására összpontosulnak. Például a Klement Gottwald Oj Kohó ifjúsági szocialista brigádja, élén Michal Hockóval, a Szo­cialista Munka Hőse kitüntetés tulaj­donosával. az egész hatodik ötéves tervidőszakra vállalást hirdetett, amely szerint a legkorszerűbb acélgyártási technika alkalmazásával huzamosabb ideig csúcsteljesítményeket fognak ef­érni. Az ostravai Dukla Bányában dolgozó, Valter Vitásek vezette ifjúsági folyosó­hajtó kollektíva távlati kötelezettség­vállalást tett — meg akarja dönteni a PK—3 típusú szovjet bányakombájn se­gítségével a bányamedence eddigi fo­lyosóhajtó rekordját. A rekord megdön­tésének időpontját 1978. január 3-ra tűzték ki. A kollektíva eddigi átlagos teljesítménye 104,1 százalék. A kassai (Kosice) Kohóépítő Vállalat 07-es számú üzemének Daniel Siska vezette ifjúsági kollektívája a hatodik ötéves tervidőszak harmadik évi fel­adatait 105 százalékra akarja teljesí­teni, ezzel is hozzájárulva a fontos beruházások mielőbbi befejezéséhez. A prágai ČKD kompresszorokat gyár­ló vállalatának fiataljai kezdeménye­zésüket a Szovjetunió vegyipara szá­mára gyártott exportrendelések jó mi­nőségű és korai teljesítésére .összpon­tosítják. A (ČKD Hradec Králové-i üzemének SZISZ-szervezete meghirdette a „Har­minc példás cselekedet“ jelszó jegyé­ben tett vállalást. Lényege az állóala­pok jobb kihasználása, a termelés fo­kozása, a műszakok számának emelé­se, a nagy teljesítményű korszerű gé­pek hatékonyabb kihasználása. A közlekedésben tapasztalt problé­mák ellenére is kiemelhetjük a trnavai vasúti qépjavító műhely és gépház üze­mi SZISZ szervezetének kezdeményezé­sét, amely arra összpontosul, hogy meggyorsuljon és javuljon a vasúti ko­csik javítása. A Nový Jičín-i járásban levő Biloveci Nagyhizlalda üzemi SZISZ-szervezeté- nek tagjai elhatározták, hogy csök­kentik a sertéshús és a tej termelési költségeit, a szemes takarmány fo­gyasztását. Trhové Svinyben a Fidel Castro pio­nírcsapat, a Bardejovi Kilencéves Alap­iskola pionírcsapata és a többi tanuló lehetőségéhez mérten akar hozzájárul­ni a hatodik ötéves tervidőszak harma­dik évi feladatain/ik teljesítéséhez, mégpedig hulladékanyag és nyersanyag gyűjtésével, ezenkívül segíteni akarnak a Nemzeti Front választási programjai­nak teljesítésében, s nagy figyelmet szentelnek tanulmányi kötelességeik példás teljesítésére is. A SZISZ Központi Bizottsága öröm­mel fogadja és értékeli a Győzelmes Február 30. évfordulója és a XI. Világ­ifjúsági Találkozó alkalmából kifejtett példás kezdeményezést. Támogatására a SZISZ és pionírszervezete 1978 évi tevékenységének célkitűzéseivel össz­hangban meghirdeti „A fesztivál paj­zsa“ című versenyt. A pajzsot azok a SZISZ-alapszervezetek. pionírcsapalok s ifjúsági munkakollektívák kapják, ame­lyek a jövő évben példás eredménye­ket érnek el. A legjobb egyéni verseny­zők munkáját pedig a „A fesztivál vi­rága“ jelvénnyel tüntetik ki. (-U-)

Next

/
Thumbnails
Contents