Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-22 / 353. szám, csütörtök
Ponty az ünnepi asztalra 1977 Nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított azon a napon a Hlu- boká nad Vltavou-i halgazdaság 104 hektáros tavának környéke. Volt aki a hálók, csónakok körül szorgoskodott, volt aki a mázsát kezelte, de olyanok is voltak szép számmal, akik a látvány kedvéért jöttek a tópartra. Mert rengeteg látnivaló van itt. A víz csobogása, amely a kerítőháló összehúzásakor éri el tetőpontját, gyönyörű muzsika. Szép nagy és kövér az idei ponty, s egyáltalában nem túlzott az az öreg halász, aki aratásnak nevezte ezt a szemet-lelket gyönyörködtető decemberi tevékenységet. Dél-Csehországban így is aratnak. Több száz esztendős hagyomány folytatója Ladislav Horký huszonkét tagú ezüstjelvényes szocialista munkabrigádja. Már hat esztendeje ez a kollektíva éri el a legszebb eredményeket a haltenyésztésben. Az idén is jelentősen túlteljesítették tervüket, amelynek értelmében 9050 mázsa halat kellett volna a piacra adniuk. Úgy tűnik, hogy legalább 9600 mázsa hallal gazdagítják ebben az évben a közellátást. A Bezdrev halastó, amely 500 hektáron terül el — 4200 mázsa pontyot adott, a Vlhlavský-tóban pedig 1500 mázsa hal került a hálóba. Ezek a legjelentősebb tavak, innen vagonszámra szállítják a pontyot. De a többi halastó produkciója sem jelentéktelen. Karel Krivádek éppen a mázsát kezelte, így kevés ideje maradt a körülállók tájékoztatására. Néha azért szakított időt számukra. — Rendkívül érzékeny jószág a hal. A halastó ápolásától, a halivadék és a növendékhal gondozásától függ, hogy menynyi ponty kerül a hálóba, végül pedig a fogyasztó asztalára. Az is meghatározó tényező, hogy miként gondoskodik a gazdaság a tenyésztelepekről és a hal egészségéről. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy itt a gyakorlatban alkalmazzuk a tudományos ismereteket. — Hány kilogramm halat ad egy heiktár halastó? — A mi központunkhoz tartozó gazdaság tavainak átlagos hektárhozama kb. 600 kg. Ez jó 190 kilóval több a vállalati átlagnál. Egy kilogramm súlygyarapodáshoz 1,5 kilogramm takarmányra van szükség. Ez országos viszonylatban is legjobb eredmény. Bevallom, más elképzeléseink voltak a haltenyésztésről, és — úgy érzem — velem együtt a többi városi halfogyasztó is úgy gondolta, hogy a hal — egyszerűen „megterem“ a tóban. Szájtátva hallgatjuk, hogy más állattenyésztőkhöz hasonlóan a halászok is tudatosan szabályozott, befolyásolt súlygyarapodásról beszélnek és a hal egészségügyi ellátásáról, meg a takarmány hasznosításáról. Dr. Tomáš Tűma, az Állami Halgazdaság szakvállalat igazgatója is sok jót mondott Ladislav Horký kollektívájáról. Elmondta, hogy ez a brigád a Dr. Tömés Tiima szó szoros értelmében dédelgeti a pontyot, és érzékenyen reagál az állomány egész évi szükségleteire. Nem akármilyen vállalat az Állami Halgazdaság, hiszen 3100 személy dolgozik benne. Igaz, ezek nem mind halászok. A nagyvállalatnak az igazgatási dolgozókon kívül pl. állatorvosokra, higiénikusokra, tudományos kutatókra, laboratóriumi személyzetre is szüksége van. Ennek a 3100 em bőrnek köszönhetjük, hogy egyre több hal kerül az asztalunkra. Egyelőre — sajnos — még nincs annyi halastavunk, hogy a hal- fogyasztásban legalább megközelíthetnénk pl. a Szovjetuniót, Japánt vagy Svédországot. Az Állami Halgazdaság a CSSZK-ban 7450 halastó hasznosításáról gondoskodik. Ezek összterülete 42 000 hektár. Ez a vállalat az idén 140 000 mázsa piaci halat produkál — és mellékesen 100 000 mázsa kacsát és 7200 mázsa libát is termel. A haltermelés az 1976. évhez viszonyítva 12 000 mázsával növekedett. — Dolgozóink munkaerkölcse és aktivitása a tervteljesítéssel kapcsolatban egész évben kielégítő, annak ellenére, hogy állandóan nehéz körülmények között dolgoznak — folytatja Tomáš Tűma. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és a kilencedik szakszervezeti kongresszus tiszteletére kötelezettséget vállaltunk, hogy elegendő halivadékot biztosítunk, és valamennyi — eladásra alkalmas — halfajtából telepítünk halastavainkba. Vállaltuk többek között, hogy közélelmezésre terven felül 444 métermázsa halat szállítunk, s a halállomány növekedését 695 mázsával túlteljesítjük. Ezenkívül szem előtt tartjuk a költségek csökkentését és az élelemmel való észszerű gazdálkodást, a munka- környezet állandó szépítését. A vállalati kötelezettségvállalás értéke meghaladja az 5,5 millió koronát. Mind az 18 üzemünk nevében máris kijelenthetem, hogy a vállalást becsületesen teljesítjük. A felajánlások valóra váltásában a szocialista munkabrigádok — amelyekben dolgozóink 52 százaléka versenyez —, valamint a komplex racionalizációs brigádok járnak az élen. Ez utóbbiakban 370 különböző szakember keresi együttesen a feleletet az egyes tematikus feladatokkal kapcsolatos kérdésekre. Ésszerűsítő brigádjainkban egyéb rokon vállalatok, illetve szervezetek dolgozói is műkődnek. A termelés ésszerűsítése a vállalat alapvető feladatai közé tartozik. Ez a munkatermelékenység és a termelés állandó növekedésében csapódik le. Az eladásra szánt halak tenyésztése 1970-től évente átlagosan 4—5 százalékkal növekedett. Az ötödik ötéves tervidőszakban a munkatermelékenység 33,2 százalékkal, a dolgozók átlagbére pedig 22 százalékkal növekedett. A hatodik ötéves tervidőszakban az Állami Halgazdaság még gyorsabb fejlesztési programot teljesít, amelynek megvalósításában az új technológiai folyamatoké és a hatékonyabb termelésé a döntő szó. A vállalat első számú feladata, hogy 1970-hez viszonyítva 1980-ig 25—27 százalékkal keill növelni a halállományt, és 1990-ben 265 000 mázsa halat tenyészt eladásra. Ebben az évben hogyan teljesítik szállítási feladataikat? — összesen 141000 mázsa étkezésre szánt halat tenyésztettünk, s valamennyi piacra kerül. A kapitalista országokba az idén többet exportálunk, mint tavaly, de több pontyot szállítunk Szlovákiába is. ösz- szesen 14 000 mázsa élő halat és 1000 mázsa félkészáruként elkészített fagyasztott halat szállítunk Szlovákiába. Ez lényegesen több, mint az SZSZK Állami Halgazdaságával kötött egyezményekben szereplő mennyiség. Amikor körülüljük az ünnepi asztalt és a háziasszony behozza a frissen kirántott pontyot, gondoljunk a dél-cseherszági halászokra is, mert lehet, hogy éppen nekiik köszönhetjük ezt a csemegét. JOZEF SLUKA Már hálóban vannak IA szerző felvételei] Gondosan felkészültek az új évre Milliós megtakarítások a podbrezová! Šverma Vasműben A podbrezovái Šverma Vasmű dolgozói körében az év végéhez közeledve már igazi hagyománynak számít az általános bizakodás és a derűs hangulat. Ebben a nagy múltú Felső-Ga- ram menti gyárban ugyanis már hosszú ideje szinte teljesen ismeretlen fogalom a lemaradás és az utolsó hetek, napok hajrája. Annak ellenére, hogy a vasmű fennállása óta egyetlen korábbi alkalommal sem kellett még olyan igényes feladatokat teljesíteni, mint az idén, a bizakodás, a derűs hangulat most is változatlanul az évzárás legjobb jellemzője a gyár minden egyes csarnokában. — Nem véletlenül van ez így — kezdte minapi beszélgetésünket Rohumil Samek mérnök, a gyár termelési igazgatóhelyettese. — Dolgozóinkkal együtt ugyanis már az év elején elhatároztuk, hogy június végéig az évi gyártási tervet legalább 51 százalékra, az exportra készülő áruk szállítási tervét pedig legalább 55 százalékra teljesítjük. Ugyanakkor arra is ígéretet tettünk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját úgy köszöntjük, hogy az 1977-re meghatározott valamennyi gyártási feladatot november végéig teljesítjük. Január első napjaiban, amikor mindezt elhatározták, a környék többi ipari üzemében sokan elhamarkodottnak, megalapozatlannak vélték a vasgyáriak ígéretét. De nem voltak kevesen azok sem, akik egyenesen lehetetlennek tartották az egy hónappal lerövidített határidőik megtartását. A gyárban minden évben milliós értékeket eredményez a szocialista munkaverseny, amelynek különböző formáiba már 4126 dolgozó kapcsolódott be. A gyár valamennyi dolgozójának 88 százalékát jelenti ez. Már 70 szocialista munkabrigádjuk van. Az összesen 2741 bri- gádlag túlnyomó többsége közvetlenül a termelésben dolgozik. Kezdettől fogva biztosak voltak abban, hogy ígéreteik nem maradnak beváltatlanok. A Nagy Október 60. évfordulójának tiszteletére például eredetileg 5 000 000 koronával akarták túlteljesíteni az árugyártás tervét. Ezt a felajánlást azonban már az első félév végén teljesítettnek mondhatták. Természetesen akkor valamennyien úgy látták, hogy többre is képesek. A második félévre így újabb ölmillió korona értékű kötelezettségvállalást szavaztak meg a feladatok túlteljesítésére. Senki sem vitathatja, hogy mindenkinek sok munkát adott a megtetézett eredeti felajánlás teljesítése. A gyár dolgozói azonban ennek ellenére sem érték be „csak“ ennyivel. A külföldi megrendelésre gyártott áruk vállalásuk szerinti utolsó ez idei szállítmányát november harmincadikn helyett már október végén útnak indították. Az év végéig lehetővé vált, hogy a szocialista országokba exportált termékek szállítási tervét több mint 205 százalékra, a kapitalista országokba küldött áruk tervét pedig 115 százalékra teljesítsék. 1977-ben természetesen nemcsak az eddig említett termelési sikerek jelentetlek komoly többlethasznot a gyárban. A kötelezettségvállalásban 8 177 000 korona értékű költségmegtakarításról is szó volt. Ebből ösz- szesein 7 883 000 korona az anyagmegtakarítások értéke. Ugyancsak milliókban kell számolni az év utolsó hónapjában terven felül gyártott áruk értékét. Hiszen nem kevesebb, mint 2000 tonna nyersacél, 1560 tonna profilacél, 850 tonna vastag vaslemez, 25 tonna pontosan húzott cső, 155 tonna forrasztott cső és 14 tonna különböző méretű hajlított, illetve kapcsoló csőelemrész a jól végzett munka, a fokozott szorgalom kézzelfogható eredménye. — Eredetileg valamivel többre számítottuk a tervtúlteljesítés értékét — folytatja Bohumil Samek. -- Az igen keresettnek számító varrat nélküli csövekből 200 tonnával akartunk többet gyártani a tervezettnél. Novemberben azonban egy nagyméretű tengely csapágyának anyaghibája miatt baleset történt azon a részlegen. Szerencsére senki sem sérült meg, de az elszabadult tengely komoly kárt tett a részleg gépi berendezésében. Három napig teljesen szünetelt a munka. Azóta is csak egy szükségmegoldásnak köszönhető javítás elvégzése után folytatódik a termelés. Ennek következtében csak a tervezett csőmennyiséget sikerül gyártani. Az árutermelési tervtúlteljesítés értéke azonban még így is meghaladja a 19 millió 923 ezer koronát. Az évzárás teh4t mindenképpen sikeresnek mondható. Bohumil Samek mérnök, a gyár termelési igazgatóhelyettese — Melyik gyártási részlegen érték el a legjobb eredményeket? — 1977-ben a már öt éve üzemelő I. számú csőgyártó részleg dolgozóinak igyekezete hozta a legnagyobb sikereket, s egyben a legigényesebb feladatok túlteljesítését is. Ezt a részleget évi 4300 tonna, legfeljebb 15 milliméter vastagságú, pontosan húzott csövals gyártására tervezték és építették. Ennek ellenére az év folyamán már 4800 tonna csőáru került ki belőle. Ami pedig a minőséget illeti, világszínvonalúnak mondhatjuk. Ezt természetesen meg is követelik tőlünk a megrendelők, hiszen a repülőgép- és a gépkocsigyártó üzemekben elengedhetetlenül fontos a csövek megbízhatósága, terhelésbírása. — Hogyan készültek fel az új esztendő feladataira? — Az új évben összesen egy- milliárd 62 millió korona értékű árut kell gyártanunk. 1977- hez viszonyítva ez csak kilencmillió koronás növekedést jelent. Azért ilyen kicsi a különbség, mert az első negyedév befejeztével leállítjuk és leszereljük a lemezgyártó részleget. Az ott dolgozó munkásokat és műszakiakat azonnal átképezzük az új csőgyár berendezéseinek kezelésére. Ezt követően leszereljük a csőhenger- dét is. Az új gyár II. számú csőnyomórészlegét, aztán pedig a hengerdét a negyedik negyedévben kellene beindítanú Az építési és a szerelési munkák meggyorsításával azt akarjuk elérni, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 34. évfordulóját már a próbaüzemelés megkezdésével köszöntsük. Az év legnagyobb gondját az első ezer tonna áru gyártása fogja jelenteni az új részlegen. A dolgozók átképzése azonban már folyamatban van, az építési, a szerelési határidők megtartásával sincs baj. Ezért valamennyid en nagyon bízunk abban, hogy számunkra az 1978. év is sikeres lesz. A podbrezovái Šverma Vasmű dolgozói gyáruk történetében tehát különösen fontos évet kezdenek. Feladataik ugrásszerű megnövekedésével ugyan csak a hatodik ötéves tervidőszak negyedik esztendejében kell számolniuk, amikor majd a csőgyártó részlegeken másfél milliárd korona lesz az árugyártás értéke. A munkát a mostaninál összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között, a legkorszerűbb gépek, berendezések segítségével fogják végezni. Ennek igazi sikere azonban továbbra is változatlanul rajtuk, a vasgyáriakon múlik. LALO KÁR OUT
