Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-22 / 353. szám, csütörtök
Közös célok, közös módszerek A SZISZ ÉS A SZAKSZERVEZET FOKOZOTT FIGYELMET SZENTEL A FIATALOK ÉLET- ÉS MUNKAFELTÉTELEINEK Az ipari tanintézetekben ki kell szélesíteni a szocialista munkabrigádok utánpótlására irányított mozgalmat és a szakszervezettel szoros együttműködésben hozzájárulni ahhoz, hogy a munkásfiatalok nevelésében és oktatásában egyre nagyobb mértékben, közvetlenül részt vegyenek a szak- és politikai tudással felvértezett, tapasztalt munkáskollektívák, ifjúsági kollektívák és szocialista munkabrigádok. Meg kell teremteni a feltételeket, hogy ezeket a fiatalokat a munkahelyeken az ifjúsági munkakollektívákba és szocialista munkabrigádokba osszák be. !A SZISZ II. kongresszusának határozatából) Ifjúsági szervezetünk közelmúltban lezajlott legfelsőbb tanácskozásának figyelmes követésekor a kongresszus valamennyi résztvevője észrevehette, hogy a SZISZ sikereihez jelentős mértékben hozzájárult a szakszervezetek segítsége. A két szervezet a legnagyobb együttműködést talán a fiatalok munkakezdeményezésének és aktivitásának fejlesztésében fejti ki. A SZISZ céljai alapvető vonásokban azonosak a szakszervezet feladataival — mondotta a kongresszuson Alena Bolc- ková, a kelet-szlovákiai kerület küldötte, és a többi vitafelszólaló is hasonlóan nyilatkozott. A fiúk és a leányok a két szervezetben végzett munka folytán ismerkednek meg a szocialista demokrácia elveivel az ipari tanintézetekben és később az új munkahelyeken egyaránt. A dolgozók és különösen az ipari tanulók nevelésében a közös célokat és a közös eljárást a Szakszervezetek Központi Tanácsának és a SZISZ Központi Bizottságának intézkedései is kifejezik, amelyeket e szervek folyó év szeptember 1-én tartott funkcionárius! értekezletén elfogadtak. Ezek az intézkedések az együttműködés további fejlesztésére irányulnak. Igen, a további fejlesztésre, mivel az eddigi céltudatos, összehangolt törekvés nem csupán a központban, hanem túlnyomórészt az alapszervezetekben is meghozta gyümölcsét. A tartalékokat jobban használjuk ki Nem elégedhetünk meg azonban az eddig elért eredményekkel. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy az ifjú nemzedékről való gondoskodás nem minden vállalatban, üzemben áll kellő színvonalon. Noha általánosságban elmondhatjuk, hogy fokozódik a vezető gazdasági dolgozók, szakszervezeti és ifjúsági tisztségviselők ez irányú figyelme, a fiataloknak még nincs mindenütt optimális feltételük a tanulásra, a szabad idő célszerű kihasználására. A kollektív szerződések teljesítéséről szerzett ismeretek is rámutatnak a gyenge pontokra. E szerződéseket immár rendszerint valamennyi fontos munkahelyen, vállalatban, üzemben kidolgozták, bár színvonaluk nem mindig a legjobb minőségű. Itt is érvényes az elv, hogy nem elég csupán kidolgozni és jóváhagyni a kollektív szerződést. Az egyes jelentésekben olyanok is olvashatók például, hogy a feladatok közül csak néhányat sikerült teljesíteni, a többit rendszerint a következő vagy további évek szerződéseibe foglalják. Nem egyedülálló jelenség, hogy a teljesített feladatok között éppen a köny- nyebbek, a kevésbé igényesebbek szerepelnek. A kollektív szerződésekről és hármas szerződésekről szólva meg kell említenünk, hogy nagyon figyelmesen kellene reagálniuk a fiatal dolgozók legfontosabb szükségleteire és érdekeire. Ezen a téren még vannak tartalékok a SZISZ részéről is. A gondoskodás magasabb formája Dicséretes, hogy egyre több az olyan vállalat és üzem, ahol igen jó tapasztalatokat szereztek az ifjú nemzedék programjainak kidolgozásában és teljesítésében, amelyek pótolják az ismert hármas szerződést. Az ifjú dolgozókról való gondoskodás magasabb, hatékonyabb formáját jelentik. Kétszeresen vonatkozik ez az olyan vállalatokra, ahol e programok kidolgozásakor az üzemi szakszervezeti bizottságokon kívül kezde- ményezően részt vetlek az ifjú sági szervezetek is. Helyes, hogy nagyobb gonddal foglalkoznak azokkal a fiúkkal és lányokkal, akik még csak rövid ideje dolgoznak. Ha a SZISZ vagy a szakszervezet idejében nyújt nekik segédkezet, akkor azt nagyra értékelik, becsületes, jó munkával hálálják meg. Ez a legjobb út ahhoz, hogy a SZISZ és az FSZM nagyobb tekintélyt vívjon ki magának a fiatalok körében. Segédkezet nem csupán valamilyen negatív jelenség megoldásakor lehet nyújtani. A fiatal munkásnak máskor is tanácsot kell adni. Meg kell őt győzni arról is, hogy próbálja meg munkája mellett a továbbtanulást, bár ez áldozatokkal, lemondással jár. Az ipari tanulóknak nyújtott segítség Az ifjú nemzedék programjában döntő szerepe van az ipari tanulóifjúságnak. Ez csak természetes, évente több ezer fiú és lány érkezik ipari tanintézeteinkbe. Rendszerint ilyenkor kerülnek első ízben közvetlen kapcsolatba a szakszervezettel, sőt a SZISZ-szer- vezettel is. A magas fokú igényesség, felelősség követelménye nem csupán az ipari tanulókra vonatkozik, hanem azokra is, akik a fiatal munkások előkészítésével foglalkoznak. A vezető gazdasági dolgozókon, pedagógusokon és a nevelőkön kívül a munkakollektívákra, a mesterekre és az idősebb munkatársakra is. A szovjet szakszervezetek mintájára már hazánkban is elterjedt az a gyakorlat, hogy politikailag fejlett és szakmailag tapasztalt munkások védnökséget vállalnak a fiatalok felett. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom IX. országos kongresszusán nem véletlenül állapították meg, hogy a kollektívától, az idősebb munkatársaktól függ leginkább, miként alakul a fiatalok osztályöntudata, a munka, a szocializmus iránti viszonya és egész erkölcsi profilja. Ez akkor következik be — hangzott el a SZISZ II. kongresszusának emelvényén —, ha gazdagabbá tesszük a fiatalok gondolkodásmódját, érzelmeit az idősebb munkásnemzedékek hagyatékával és tapasztalataival gyarapítjuk. Minden fiatal munkásnak egy védnököt A munkahelyeken ügyelni kell, hogy az új nemzedék milyen feltételek között, milyen vezetéssel készül fel hivatására. Szívügyükké váljon, hogy a szakmai oktatás mesterei és a pedagógusok politikailag fejlett, szakképzett, szilárd erkölcsű, az ifjúság iránt érzékeny magatartást tanúsító dolgozók legyenek, akik a munkában és magánéletben egyaránt példát mutatnak. Támogatni és bővíteni kell a szocialista munkabrigádok utánpótlását, amelyekben tapasztalt dolgozók vezetésével az ipari tanulók megtanulnak szocialista módon dolgozni és élni, támogatni kell a munkásifjúság védnökeinek mozgalmát. Mégpedig nem csupán a nagy gyárakban. Azt akarjuk, hogy ez a mozgalom elterjedjen minden üzemben és vállalatban, hogy minden munkába lépő fiatal fokozatosan megszerezze védnökét — mondotta a SZISZ II. kongresszusának vitájában Drahomíra Hanzalo- vá, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára. Ezt a jó célt azonban teljes terjedelemben csakis a SZISZ és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervezeteinek szoros együttműködésével valósíthatjuk meg. EDO IVANČ1K Kommentáljuk A jog és a siaifsiftka A cím és Gárdonyi Egri csillagokja nagyun messze áll egymástól, mégis ezzel kezdem. Már a második elemi előtt, a nyári szünidőben elolvastam a regényt. Felettébb büszke voltam e tudásomra, hiszen a legszebben olvasók közé tartoztam az osztályban. Mikor egy nap kétszer is hibáztam olvasásból, s tanítóm csodálkozva kérdezte meg, hogy mi van velem, nagyon szégyelltem magam. Ez jut eszembe, valahányszor csak az analfabetizmusról hallok, a sok százezer tíz-egynéhány éves gyerekről, akiknek a legalapvetőbb ismeretek, až írás, olvasás elsajátítása is gondot okoz. Ezért viszont nem nekik kell szégyenkezniük, hiszen nem elmaradott vidékeken, a civilizáció peremén élő törzsek fiairól van szó, hanem a fejlett kapitalista országokban élő gyerekekről. Felháborító az emberi jogok leple alatt indított nyugati propágandahadjárat, melyet ellenünk és a szocializmus ellen folytatnak. Még inkább fokozódik a jóérzésű emberek felháborodása, amikor saját statisztikáikat olvassák, melyek, lia nem is teljes egészében, legalább részben elárulják a valóságot, hogy mit is takar náluk az emberi jog fogalma. Mert milyen lehet ott a jog, ahol még a gyerekeket is embertelen módon kizsákmányolják? íme, néhány példa: Az Egyesült Államokban két törvény is tiltja a gyerekek dolgoztatását, de nincs sok foganatja. A New York Times megállapította, hogy a kiskorúak kizsákmányolásának még mindig nem vetettek véget, s a mezőgazdaságban több mint 300 000 tizennégy éven aluli fiatalt dolgoztatnak. Dolores Huert, a földművesmunkások szakszervezetének alelnöknője rámutatott, hogy a farmokon több mint 800 000 gyermeket ingyen dolgoztatnak, munkájukért csak a szüleik kapnak juttatást. „Egyes vidékeken a helyzet ugyanolyan, mint száz évvel ezelőtt volt.“ A Cuadernos Para el Dialogo spanyol lap ez év januárjában cikket közölt arról, hogy mintegy 200 000-re tehető a rendszeresen munkába járó gyerekek száma, akik még nem töltötték be tizennegyedik életévüket. Ez a szám 90 000-rel több az 1970. évinél. Az NSZK-ban látványos pert is rendeztek: 5000 márka pénzbírságra ítéltek egy beratzhauseni játékgyárost. Két évig dolgoztatott gyerekeket, akik közül sokan még tizenegyévesek sein voltak. A gyáros védekezésében a humanitásra hivatkozott, „jótettével“ csak a szülőkön akart segíteni, hogy megmentse őket az igazi nyomortól. A csattanóra még ráduplázott azzal, hogy az ítéletet hozó bírót „balos“ elfogultsággal vádolta meg. Egy Bonnban közzétett adat szerint az NSZK-ban kb. 50 000 a hasonló sorsú gyerekek száma, s elsősorban a külföldi munkások gyerekeiről van szó. A Welt der Arbeit szakszervezeti lap szerint ezt a számot hattal he kell szorozni ahhoz, hogy a valóságot megkapjuk. Olaszországban tavaly augusztusban végeztek felmérést. 350 000 azonosak a 8—15 éves gyerekeknek a száma^akik az iskola helyett dolgozni járnak. Főleg az építőiparban, a mezőgazdaságban és a szállodákban alkalmazzák őket. A becslések szerint további 100 000-ren dolgoznak a házi műhelyekben, s ezért egyetlen nyilvántartásba sem kerültek be. Elszomorító a baleseti kimutatás is: egy év alatt 1113 gyereket ért olyan súlyos munkabaleset, amelynek következtében egész életére munkaképtelenné vált. Nehéz lenne bármit hozzáfűzni e tényekhez, melyek hazánkban főleg a felszabadulás utáni nemzedékre hatnak az újdonság megdöbbentő erejével, Ha az apák, nagyapák beszélnek hasonlókról, a fiák és unokák hitetlenkedve legyintenek: ugyan, mese az egész. Nálunk már az! MALINAK ISTVÁN A lehetőség adva van TARTALMAS SZAKKÖRI MUNKA Ipolyságon (Bahy) a Pionír és Ifjúsági Ház munkáját úgy szervezik és irányítják, hogy nemcsak a pionírok, hanem a fiatalok is okosan, célszerűen hasznosíthassák szabad idejüket. Képes Tibor igazgató tömören így szól erről: „Segítünk tájékozódni a fiataloknak, támogatjuk őket, hogy eredményesen megbirkózzanak problémáikkal.“ Érdemes megfigyelni: szó sincs arról, hogy a vezetést hangsúlyozná. Érthető ez, hiszen közvetlen munkatársai, Nagy Sándor igazgatóhelyettes, Králik Ferenc osztály- vezető, Kádasiné, Bartal Ilona nevelőnő, meg a többiek a modern pedagógia elvét vallva hangsúlyozzák: „A pionírok, a fiatalok nemcsak tárgyai a nevelésnek, hanem részesei is.“ Vagyis: kezdeményezésükre számítva teremtenek alkalmat, lehetőséget a szabad idő hasznosítására. Ezt a célt szolgálja a Leninkor, a pionírinstruktorok csoportja, több szakkör. Az ifjú párttagjelöltek felkészítése, oktatása éppúgy hatáskörükbe tartozik, mint a fiatal asztali- teniszezők, a barkácsolók, vagy az ifjú turisták akcióinak megszervezése. Az ifjú tudósítók körének tevékenységét az idén ősszel újították fel. A kör vezetője Cseri Jenő gimnáziumi tanár. Tizeinkét fiatal, nagyrészt középiskolás diákok a kör tagjai. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezek a fiatalok kizárólag & sajtó bűvkörében élnek. Csala Sándor, Forgács János már megjelentettek ugyan néhány tudósítást, beszámolót a központi lapokban és a GARAM- VÖLGYE járási lapban, persze azért nem tekintik magukat újságíróknak. Herda Erzsébet, Zalábai Gyula, Régi Ildikó ugyan a DIÁK iskolai lap szerkesztői, de más szakkörök tevékeny tagjai is. Danis László és Antal Ferenc főleg az amatőr fényképezés szakmai fogásai iránt érdeklődik. Herczeg Ilona, Hornyálc Kornélia, Me- gyesi Máriá tisztségviselők a SZISZ iskolai szervezetében, illetve otthon, a falusi szervezetben. Fontosnak tartják a sajtó és az ifjúsági mozgalom állandó kapcsolatát, ezért tagjai ennek a körnek. Blaskó Ilona és Nagy Magdolna, egyszerűen tanulmányaik kiegészítéseként, a szokásos stílusgyakorlatok miatt kedvelik a kör hetenként ismétlődő foglalkozásait, a rendszeres megbeszéléseket. A rövid felsorolásból is kitűnik: nem egysíkú e szakkör tevékenysége, hanem az ifjúság általános érdeklődésének megfelelően több irányú. Közös nevezőjük: a tájékozódás állandó kiszélesítése, az eredményes együttműködés, a kölcsönös segítőkészség megszervezése. Találóan érvel Cseri Jenő elvtárs, a kör vezetője: ‘ „A tájékozatlanság — életképtelenség. Mi arra törekszünk, hogy a fiatalok, akik valamilyen formában már vezetők, tisztségviselők a pionír- vagy ifjúsági mozgalomban, tájékozottak legyenek.“ Módszereik: sajtószemle, beszélgetések SZISZ-vezetőkkel, szerkesztőkkel, újságírókkal, stílusgyakorlatok, beszámolók, jelentések és tudósítások megírására, közös színház-, rnoziSzakköri megbeszélés (A s«erzö felvétele J és tárlatlátogatások, a látottak megbeszélése, értékelése, részvétel a Pionír- és Ifjúsági Ház rendezvényein, az ott látottak, tapasztaltak összegezése, az iskolai lap, a faliújságok szerkesztésével kapcsolatos problémák megvitatása. Említésre méltó, hogy a foglalkozásokon mindenki tevékeny. A témakörök nemcsak hozzászólókat igényelnek, hanem olyan fiatalokat, akik tesznek is valamit. Beszámolót, tudósítást írnak, fényképet készítenek, faliújságot, iskolai lapot szerkesztenek, előkészítik, szervezik a következő akciókat. Ehhez a tevékenységhez alapos, lehetőséget a Pionír- ős Ifjúsági Ház vezetősége teremt. Nagy Sándor elvtárs, az igazgató helyettese nagyra értékeli a kör tevékenységét, s helytálló a megjegyzése: „Legkevesebb, hogy vezetőt, kellemes és jól berendezett klubhelyiséget biztosítunk számára. Ennél fontosabb, hogy tartalmassá tudják tenni a kör mindegyik foglalkozását“ Kritikusan hangzó, de a jövőt illetően útmutató Képes Tibor igazgató elvtárs észrevétele: „Örvendünk a kör sikerének, a kisebbeknek, nagyobbaknak egyaránt, ugyanakkor reméljük, hogy a jelenlegi tagokkal együtt, hamarosan tehetséges, ügyes munkásfiatalok is osztoznak majd ebben a sikerben.“ Ha jól meggondoljuk, nem is» egyszerű feladat ez, a követelmény Jogos. Olyan pionír- és ifjúsági házban, ahol otthon érzi magát a fiatalság, persze nem megvalósíthatatlan. Kíváncsian várjuk: mikor és hogyan tesznek eleget ennek az ifjú tudósítók körének tagjai. HAJDÚ ANDRÁS 1977. XII. 22.
