Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-21 / 352. szám, szerda

ÉVZÁRÁS ELŐTT Példát mutatnak a hatékonyság fokozásában © A gazdaságfejlesztés nemcsak a kezdeményezés kibontakoztatásának kérdése A Mladá Boleslav-i Gépkocsigyár dolgozói a minap az ágazati szakemberek és újságírók részvételével a pótalkatrész-ellátás kér­déseivel párhuzamosan a 105 L és a 120 GLS jelzésű, személygép­kocsik kivitelezésének módosításáról tárgyaltak. Felvételünkön a módosított karosszéria prototípusán — amely a napokban gör­dül ki első próbaútjára — már az utolsó simításokat végzik. A politikai és gazdasági vezetés összehangolása Az év vége közeledtével a peredi (Tešedíkovoj szövetkezel .gazdái is sűrűbben forgatják kezükben a ceruzát. — Ám bárhogy számolunk is — veti közbe Tóth Pál, az Efsz üzemgazdásza —, csak annyi kerülhet a mérleg serpenyőjé­be, amennyit kitermeltünk. Nyilvánvaló, a mérleg készí­tésekor már nem lehet változ­tatni az eredményeken, s ezért meglepetés sem nagyon érheti őket. De a termelés alakulásá­ból, tapasztalataiból levonhat­ják a szükséges következteté­seket. — Nálunk nem divat, hogy előre igyünk a medve bőrére — figyelmeztetett Tóth elvtárs —, de a meglepetés lehetősége ennek ellenére sincs kizárva. — Mi táplálja derűlátásun­kat? — Következésképpen, az a megalapozott remény, hogy szö­vetkezetünk fennállása óta első ízben most érjük el az ötven­millió koronás bruttó termelési értéket. MEGVÁLTOZOTT AZ AHÁNY Nincs jogom, sem okom ké­telkedni az üzemgazdász kije­lentésében, hiszen e Vágmenti szövetkezet termelési adottságai szinte tálcán kínálják a jobb­nál jobb eredményeket. Annál is Inkább, mivel a Sellye—Gúta (Šaľa—Kolárovo) öntözőrend­szer kiépítése óta határuk min­den részén kihasználhatják az áldást hozó vizet. S ennek fel­becsülhetetlen a jelentősége a növénytermesztési ágazatban. Nagy Béla mérnök, a szövet­kezet fiatal, tevékeny elnöke eddig türelmesen, szótlanul hallgatta eszmecserénket. En­nél a pontnál azonban szüksé­gét érzi, hogy közbeszóljon: — Tagadhatatlan a pótlóla­gos befektetés, illetve az öntö­zés és a korszerű agrotechnika alkalmazási! állandósította eredményeinket s jórészt csök­kentette az időjárás szeszélyei­nek káros hatását a termésho­zamokra. Ezekután furcsán hangzik, de igaz: a meglepe­tést mégsem a növénytermelés­től, hanem az állattenyésztéstől várjuk! — Vagyis? — Megváltozott a két ágazat 1övedel mezőségének az aránya. Előzetes számításaink alapján az állattenyésztés ez idén több mint 52 százalékát biztosítja a közös jövedelemnek. Ezzel magyarázható, hogy a szorgalmas tagokra épült és jól vezetett gazdaságban huszonöt- ezer korona termelési értéket mutathatnak fel hektáronként. Felvetődhet azonban a kérdés: az állattenyésztés mely ágaza­tai osztoznak főképpen az el­ért eredményeken? A sertéstar­tás-e, vagy a szarvasmarhate­nyésztés, esetleg a lúdtartás, amelynek gazdag hagyományai immár a járás határain túl is ismeretesek? — Az általános fejlődés jelei minden részlegben tapaszlalha tók — valljá őszintén az efsz elnöke — de az ugrásszerű elő­rehaladás mindenképpen a lűd- tartásban tapasztalható, ahol negyven szakavatott, zömmel asszonyi kéz Mátyás Kálmán, nyugdíjba készülő, megbecsült csoportvezető irányításával tíz­millió korona hasznot hajtott a szövetkezetnek. Nem kétséges, a peredi szö­vetkezet a CSKP XV. kongresz- szusa határozatainak megfele­lően, sikeresen teljesíti társadal­mi feladatait. Vonatkoztatható-e azonban ez a kitermelt és ér­tékesített terményeik minőségé­re is? — Igen! — válaszolta határo­zottan az üzemgazdász és iga­zolásul az asztalra teregette a felvásárlási bizonylatokat. — Vágóállatainkért az I. osztály minőségének megfelelő árat kapjuk, viszont eladott tejünk 30 százalékát — amiről a Tej- feldolgozó Vállalat egyoldalúan döntött — II. osztályúnak mi­nősítették. S ezt sérelmesnek találjuk. A minőség tekinteté­ben azonban — a többi szövet­kezetei megelőzve — elsők va­gyunk a járásban, a gazdálko­dás színvonalát tekintve pedig az első három között foglalunk helyet. Ne higyjük azonban, hogy a közös gazdálkodás eredményei a véletlennek köszönhetők. A szövetkezet kommunistái a pártalap szer veze t ta ggy ülése i n és a választmányi üléseken elv- szerűen és nagy hozzáértéssel foglalkoznak a gazdaság fellen­dítésének és a munka haté­konysága fokozásának kérdései­vel. Legutóbb éppen a tartalé­kok feltárásával kapcsolatosan egyöntetűen megállapították, hogy a tagság kezdeményezésé­re épült szocialista munkaver­seny, kötelezettségvállalási mozgalom csak akkor járhat eredménnyel, ha ezzel lépést tart a gép- és pótalkatrész-ellá­tás, a mezőgazdasági termelés tudományosan megalapozott távlati és időarányos tervezése. KETTŐN ÁLL A VÁSÁR Nagy Béla efsz-elnök ennek kapcsán konkrét példákat emlí­tett: — Nézetem szerint a mi szö­vetkezetünk a termelés további tartalékait úgyszólván mind kimerítette. Az alakulás éveit követő időben épített férőhe­lyeink niár távolról sem felel­nek me« a követelményeknek, a géppark felújításáról is rend­szeresen kell gondoskodnunk. De mit kezdhetünk, ha irányító szerveink csak másfél millió ko­ronát hagynak jóvá évente a beruházásokra? A hatodik öt­éves tervidőszak igényes fela­datai megkövetelik, hogy ezen a téren is végre elmozduljunk a holtpontról. Népgazdaságunk követel­ményrendszere egyaránt vonat­kozik az irányítószervek mun­kájára, a gépszállító vállalatok­ra és a mezőgazdaság dolgo­zóira. Persze sok helyütt — a konkrét cselekvés helyett — azon morfondíroznak, hogyan kezdjük? Husák elvtárs a CSKP KB 9. plénumülésének záróbe­szédében félreérthetetlen vá­laszt adott a kérdésre: „Álta­lánosan érvényes az a követel­mény, hogy minden téren kö­vetkezetesen és intenzíven kell küzdeni a tervfeladatok teljesí­téséért, energikusan kell har­colni minden visszásság és fo­gyatékosság ellen. Különféle területek problémái és fogya­tékosságai okainak vizsgálata során azt látjuk, hogy a leg­több ok szubjektív jellegű, fő­ként konkrét emberek kifogá­solható munkájának a követ­kezménye... Mindennemű fo­gyatékosság, felületesség és nemtörődömség ellen vívott harcunknak politikai munkánk tartós részévé kell válnia.“ A közelgő évzáró taggyűlésen a szövetkezet kommunistáinak erre a harcra, a pártmunka to­vábbi javítására és tökéletesí­tésére, szervezeti felépítésének rendezésére haladéktalanul fel kell készülniük. Másképpen ne­hezen tudják leküzdeni a fej­lődés elé tornyosuló akadályo­kat. SZOMBATH AMBRUS mus maradandó elvének meg­tartása és érvényesítése. Az 1968—69-es évek történelmi ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy ha a párt egysége meg­bomlik, az ellenforradalmi erők könnyen elérhetik céljaikat. A párt cselekvési egysége nélkül nem tudná teljesíteni társa­dalmi feladatát. A kommunista pártok mindenekelőtt cselekvő résztvevői a forradalmi átalaku­lás és a haladás folyamatának: egy akarattal, együtt cseleked­ni. ez pártunk fejlődésének is belső mozgatóereje. Nem új keletű dolog, hogy a pártegység a különféle elhajlá­sok, áramlatok ellen folytatott eszmei harcban fejlődik. De meg kell különböztetenünk az elhajlást a pártellenes frakció­zástól. A frakció Lenin megha­tározása szerint olyan csoport, amelynek külön, a párttól elté­rő platformja van, és bizonyos zártságra, saját, külön csoport­fegyelem megteremtésére tö­rekszik ez a gyakorlatban óhatatlanul oda vezet, hogy az egyetértésben véqzett munka gyengül, s a kormányzó pártba befurakodott ellenséq ismét fo­kozott mértékben próbálja a széttagoltságot elmélyíteni és űz ellenforradalom céljaira fel­használni.“ Lenin tanításai a pártegység­ről ma is időszerűek, mert az ellenség terveiben ma is fontos helyet foglal el a kommunista párt egységének gyengítése. (th) A Žiar nad Hronom-i SZNF Alumíniumkombinát népgazda­sági jelentősége régen túlnőtte járásunk határát. Sőt, az utóbbi években a KGST tagállamai ke­retében létrejött nemzetközi szocialista munkamegosztásban is mind nagyobb szerepet ka­pott. A széles környék és Dél- Szlovákia járásainak több ezer lakosát foglalkoztató gyáróriás egyre sikeresebben birkózik meg termelési feladataival. Az ötéves tervidőszak első évében 36 millió korona értékű áru ter­ven felüli termelésével hívta fel magára a figyelmet. Ez idén — tíz hónap eredményét véve alapul — már 29 millió korona többletet írt jóvá terv- teljesítési számláján, ugyan­akkor a munkatermelékenysé­gét az előző évihez viszonyít­va 3,ö százalékkal növelte. Ez u rövid szemléltetés is hí­ven igazolja, mily nagy jelen­tősége van a pártalapszerveze- teknek, a kommunistáknak a kohóipari termékek gyártásá­ban és a vállalat jó hírnevé­nek öregbítésében. Nincs olyan munkahely, ahol a kommunis­ták ne mutatnának követendő példát, hiszen az első sorok­ban állnak, amikor az igényes feladatokat kapják, és az utol­sók, amikor ezekért a jutalma­kat adják. Lehet, hogy közhely­ként hangzik a kijelentés, de a dolgos hétköznapok újból és újból bátor tettekre serkenlik a dolgozókat. A vállalat több mint ezer kommunistát tömörítő pártalap- szervezetei nagy gondot fordí­tanak arra, hogy a tagjelöltek felvételénél is megőrizzék mun­kásjellegüket. S ez nem mond ellent annak a ténynek, hogy az arra érdemes haladó értel­miségiek, mérnökök, techniku­sok arányos létszámban gyara­pítsák a párttagok sorait. Je­lenleg a szervezettség 12,4 szá­zalék körül mozog, de minden feltétel adva van, hogy 1980-ig elérjék a számba jöhető 17,6 százalékos szervezettséget. A tagsági alap javítása tovább szi­lárdítja a párt vezető szerepé­nek érvényesítését, de jogos az az igény, hogy a kétkezi mun­káspárttagok ez idő szerinti 53,3 százalékos aránya megma­radjon az alapszervezetekben. Ezzel függ össze az a köve­telmény, hogy a kommunisták eszmei-politikai nevelése se szo­ruljon háttérbe. A fejlett szo­cialista társadalom építésének sok kérdése közül az idei párt- oktatási évben két kérdést kell kiemelni: a közgazdasági és a politikai ismeretek fejlesztését, terjesztését. Mindkét probléma olyan jellegű, amely meghatá­rozhatja a vállalat egész évi munkájának tartalmát, hatással lehet az oktatás elvi-politikai feladatainak széles skálájára. Pártalapszervezeteinknek azonban nemcsak arra kell tö­rekedniük. hogy ideológiailag felkészítsék a kommunistákat, hanem azzal is törődniük kell, hogy a gazdasági propaganda és agitáció sajátos eszközeivel a vállalat pártonkívüli dolgozói­ra is hassanak. Ez pártmun­kánk állandó és nélkülözhetet­len feladata. Volt olyan idő­szak, amikor a vállalaton belül sokan azt hitték, hogy a gaz­dasági eredményekben azonnal jelentkeznek majd a tudatfor­málás hatásai, ennélfogva a ne­velőmunkát elhanyagolták. A propaganda azt kívánja, hogy e célok elérése érdekében rendszeresen napirenden tart­suk a termeléssel kapcsolatos eszmei nevelőmunkát. Nem is kell külön hangsú­lyozni, hogy a párt vezető sze­repének és gazdaságpolitikájá­nak érvényesülése a vezető posztokon hivatásukat teljesítő dolgozókon múlik. A helyes po­litikai határozatok megvalósí­tása is döntően attól függ, hogy milyen azoknak a káde­reknek az elkötelezettsége, fel- készültsége, akiknek a végre­hajtást meg kell szervezniük. A válságos évek tapasztalatait le­szűrve. a káderekkel szemben támasztott elsődleges a politi­kai követelmény: a szocializ­mus ügyéhez való hűség, a munkásosztály és a dolgozó nép önzetlen szolgálata. Nem-kisebb követelmény azonban a szak­mai hozzáértés és a vezetői képesség, amelyek nélkülöz­hetetlen vonásai a szocialista típusú vezetőknek. A vállalat termelési program­ja megköveteli, hogy a párt­alapszervezetek az eddiginél jobban érvényesítsék ellenőrzési jogukat a gazdasági vezetésben. Támogatniuk kellett mindazt, ami összhangban van a párt po­litikai célkitűzéseivel, népgaz­daságunk érdekeivel, és fel kell lépnünk minden ezzel szemben álló, illetve ellentétes, esetleg spekulatív törekvésekkel. A kommunisták nem bólogatnak mindenre, amit a vállalat szak­vezetése elhatároz, hanem bírá­ló szemmel kell nézniük mun­kájukat, nehogy olyan határo­zatokat támogassanak, amelyek társadalmi érdekeink ellen irá­nyulnak. Persze nem mindig egyszerű és könnyű feladat el­dönteni, hogy mi a helyes és mi a helytelen, de a kommunis­ták kollektív bölcsessége segí­ti a nehézségek leküzdését, és ki tudják szűrni az egyéni meg­ítéléssel gyakorta együtt járó szubjektivizmust. Most, amikor a munka mi­nőségéről és hatékonyságáról beszélünk, és a gyártásfejlesz­tést ezzel párhuzamosan kor­szerűsítjük, pótolhatatlan sze­repet kell betölteniük az Alu­míniumkombinát pártalapszer- vezeteinek. Szocialista népgaz­daságunk egységes és szilárd, s a változó, nem kedvező nem­zetközi hatások ellenére sem mondunk le a fejlett országok gazdasági szintje elérésének programjáról. De a vállalatban a célokkal összhangban kell meghatározni a termékszerkezet kedvező irányú megváltoztatá­sát. A Szlovák Nemzeti Felkelés Aluminiumkombinat pártalap- szervezetei ismerik feladataikat, tudatosítják kötelességeiket. De el kell érniük, hogv a párton­kívüli munkások, mérnökök, technikusok is velük összehan­goltan gondolkozzanak és cse­lekedjenek. JÁN GA)DOSÍK mérnök, az SZLKP Žiar nad Hronom-i Járási Bizottságának titkára A pArtdemokrácía FEJLESZTÉSE Egy falusi pártalapszerveze- tünk egyik taggyűléséit fontos javaslatot terjesztettek elő jó­váhagyásra. A tagság közül né- hányan közelebbi magyarázatot kértek, többen pedig tárgyila­gos hozzászólásukkal kiegészí­tették a határozati javaslatot. Az elnök ezután a párt alap­szabályai szerint szavazásra bo­csátotta a közösen megszer­kesztett okmányt. A jelenlevők nagy meglepetésére az egyik idős párttag a „ki van ellene“ felszólításra a magasba lendí­tette karját, ezzel fejezve ki azt, hogy az előzetes vita el­lenére sem ért egyet a törvény­erőre emelkedett határozattal. A párton belüli vita alapvető szabálya pedig az, hogy a több­ség határozatával született döntésnek mindenki köteles alávetni magát, azok is, akik ellene voltak. A határozat vég­rehajtása azokra is kötelező, akik a döntéssel továbbra sem értenek egyet. A demokratikus és pártszerű vita a marxista-leninista pár­tokban természetes. A viták azonban nem lehetnek öncélú­ak, nem gyengíthetik a párt egységét, hanem a politikai cé­lok pontosabb, következetesebb meghatározását és gyakorlati megvalósítását, vagyis a párt erősítését kell szolgálniuk. A párt eszmei, politikai, szerveze­ti egységének biztosításával összefüggésben felvetődik a vi­ta szabadságának problémája is. A rosszindulatú bírálók, vi­I tázók azzal vádolják a pártot, hogy nem tűr meg semmiféle vitát soraiban. Ez távolról sem felel meg a valóságnak, mert aki ismeri a párt belső életét, az jól tudja, hogy a pártban nélkülözhetetlenek az elvszerü, demokratikus vilák, enélkül a párt nem tud létezni, eredmé­nyesen politizálni. A döntés előtti vita biztosítja a legkü­lönbözőbb vélemények ütközé­sét, szintetizálását, lehetővé te­szi, hogy valamennyi körül­mény pontos számbavétele, mérlegelése után a döntés lehe­tőségei közül a legkedvezőbbet fogadják el. Természetesen a pártdemok­rácia fejlesztésének is vannak szabályai, tartalmi és formai elemei. A hangsúly az előbbie­ken van, ezek segítik elő a párt politikai céljainak követ­kezetesebb megvalósítását, s a formáknak is a politikai tartal­mat kell szolgálniuk. Mit sem ér az olyanfajta demokratiz­mus, amely a vég nélküli fe­csegésekben, a folytonos iilé- sezésekbeo éli ki magát, s ez­által sohasem jut el a hasznos cselekvéshez. A párt határoza­tainak, döntéseinek helyességét az biztosítja, ha a párttagság kollektív tapasztalatára épül­nek. így meggyőzőbben képvi­selhetik a helyes döntéseket, mert részt vettek kialakításuk­ban. A pártegység megszilárdítá­sához alapvető biztosítékot nyújt a demokratikus centraliz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents