Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-20 / 351. szám, kedd
EMLÉKEK, LEVELEK Dömötör Teriről szeretnék írni, mégis apámmal kell kezdenem. Vele, mivel Teri nevével is először egy régi újságban, Az út 1933. évi 1. számában találkoztam. Mint az előző emlékeztetőimben írtam, Prohászka Istvánnével a Fórumban. Aztán előkerült Az út egy másik száma, s abban: Sellyei |ózsef. Egy továbbiban: Lőrincz Gyula egyik képe. És sorolhatnám tovább. Ez nem lehet véletlen. Gondolataim így rögződnek meg mindjobban apámnál. Ez a sok baloldali, kommunista újság — legalábbis egy részük — csak apámról maradhatott rám. így kerültem én kapcsolatba ezzel a sok névvel, s felcsepe- redve így indulhattam el egy viszonylag eléggé kijelölt úton. hogy aztán ezeknek a neveknek a viselőivel is megismerkedjek. Szóval Az út 1933. évi 1. számában találkoztam először Dömötör Teri nevével. Most is előttem Az útnak ez a száma, és olvasom a címet: A gyermek mindent látott. írta: Dömötör Teréz. A lap baloldaláról Teri néz rám szép, okos, meleg tekintettel. Tizenöt éves koromtól Terinek ez az arca él bennem, mindig ezt a meleg, komoly tekintetet érzem. 3. Dömötör Teri Ilyennek is ismertem meg. Prohi révén kerültem vele kapcsolatba, ő vitt el hozzájuk, a szülei házába, valahol a bratislavai országút jobb oldalán laktak. Apjára is emlékszem, magas, sovány ember volt, ha jól emlékszem molnár. Aztán öcs- csére, vagy bátyjára, ezt már nem tudom, mindenesetre volt fiútestvére. Meg aztán Margitra, a kislányára, sovány kislány volt, az én emlékezetemben legalábbis így él. A napokban tudtam meg egész véletlenül, hogy a „kislány“ már felül van az ötvenen, s Teri... Mindegy, amikor kb. 1941-ben Terivel utoljára találkoztam, az én szememben akkor is olyan fiatal volt, mint amilyennek megismertem, és ilyennek is marad meg. Szóval Dömötör Teri nevével legelőször Az út hasábjain találkoztam. Mint említettem: A gyermek mindent látott. Ogy tudom, Terinek ez volt az első megjelent írása. Ez derül ki az elbeszélése elé írt ismertetőből is. De nemcsak Dömötör Terézt mutatja be ez az előszó féle hanem el lehet fogadni Az út program-nyilatkozatának is. Éppen ezért hadd idézzem: „A Szlovenszkói és kárpátaljai magyar dolgozóknak bemutatKULTIIRÁLIS HÍREK • Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken emlékestet rendeztek a budapesti csehszlovák Kulturális és Tájékoztatási Központban. Bevezetőt dr. Turczel Lajos, a bratislavai Komenský Egyetem tanára, valamint Käfer István, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa mondott. • /i Nemei Demokratikus Köztársaságban ünnepélyes keretek között kiosztották az idei Heinrich Heine-díjakat, amely- lyeJ immár húsz éve a szocialista német irodalom érdekében végzett értékes lírai, irodalmi, publicisztikai tevékenységet ismerik el. A Heine-díJ 1977. évi kitüntetettjei: Gisela Steineckert és Jan Koplowítz ismert NDK-beli költők. • A híres Sotheby könyvár- verésen, Londonban 17 000 fontért kelt el Jane Austen 19. századi angol író eddig ismeretlen drámájának kézirata. A mii 1800 körül keletkezett. • Bernardo Bertolucci, az Utolsó tangó Párizsban és a Huszadik század híres rendezője A hold című üj filmjét az Egyesült Államokban fogja forgatni. A főszerepet Liv Ullman alakítja. • Edmond Rostand 1897-ben írta Cyranóról híres romantikus drámáját. Bergeracban, ahol a hős élt, nemrégen leplezték le a költő szobrát. Cyrano története Párizsban játszódik, de a nagyorrú lovagot Bergeracban keresztelték meg újra, és ott kapott lovagi címet is. • Tiziano-jestmény darabjaira bukkantak Svájcban egy farmépület padlásán. Az ócska papírba csomagolt vászonról a röntgensugárral és vegyielemzéssel végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a világhírű mester 1530-ban festett egyik művének réi^ze. • A szocialista országuk együttműködését fokozzák a különböző lexikonok és enciklopédiák kiadásában. Ezek szerkesztésének feladatairól, az együttműködés továbbfejlesztéséről a napokban Moszkvában tartott megbeszélésen újabb ajánlásokat dolgoztak ki. • Olasz archeológusok mintegy ötven olyan szobrot találtak, amelyek az időszámításunk előtti VI. századból valók. Az ásatások Patrícia di Mare mellett voltak, az antik Lavinium közelében. A római régészek most restaurálni igyekeznek a szobrokat. juk Dömötör Teréz somorjai munkásnőt, a kibontakozó csehszlovákiai magyar proletárirodalom egyik öntudatos alakítóját. Az út egy éven keresztül arra törekedett, hogy megszólaltassa a dolgozókat a harcos osztály élet különböző pontjairól. Meg is szólalt a megkínzott Gumon-gyári géplakatos, a komáromi véres május elsejére emlékező épitőmunkás, a nyomorgó csallóközi kisparaszt, a Szerbiát járt, háborús borzalmakat idéző öreg katona, az elbocsátott patrongyári ifjúmunkás és a vörös interbrigadistá- vá vált hadifogoly honvédbaka. Ezek az élet valóságát nyersen visszaadó munkásirá- sok megadták a kellő mértékét osztályharcos magyar irodalom- politikánk számára. Ez kell: a munkás, a paraszt, a dolgozó tömegek valóságos életét, ezt a nemzetközi dolgozósorsot visszaadni, hogy saját viszonyaiból okoskodjék, saját jussára ébredjen minden hasonló sorsú olvasó. A munkáslevelekből, a mun- kás-dokument írásokból kapott mértékkel most sorra vesszük a szlovenszkói és kárpátaljai magyar írókat. Megnézzük: a felnövekvő proletariátus, a magyar néptömegek számára mit is jelentenek az írás tudatos formálói, fiz írók? Az út minden száma ebben az esztendőben más-más csehszlovákiai magyar írótól hoz értékes írást, másmás írót vesz marxista kritika alá. Dömötör Teréz írásához azonban nem kell kísérő szó: a magyar vidék legelnyomot- tabbjai közül jön ö, keserves gyermekéveitől kezdve —■ mindent láthatott.“ Nem véletlenül idéztem ilyen hosszan Az útból. Tettem ezt azért, mert demonstrálni szeretném: ne akarjanak egyesek az osztályharcos Az útból mindenáron holmi elvont irodalomesztétikai lapot csinálni, mint ahogy ne csináljanak ezt a párton kívüli bolsevik Fábry Zoltánból se Ám hadd térjek vissza Dömötör Terihez. Ez volt az első írása, amit olvastam. Teri “...a magyar vidék legelnyo- motlabbjai közül jön, keserves gyermekéveitől kezdve mindent láthatott“, valóban azt írja meg, amit látott: az első világháborút, a borzalmas szegénységet, a nyomort. Teri ezt látta, ezt élte, ezt írta meg. Mert Teri minden írásában önmagát írta meg. Neki nem kellett az életet „tanulmányozni“ ahhoz, hogy milyen a proletársors, mert Teri proletár volt, és ezt a sorsot írta meg. A Korunkban megjelent arra az elbeszélésére is emlékezem, amelyben megírja, hogy gazdája, akinél cseléd volt, hogyan akarta megerőszakolni, és a nagy dulakodásban hogyan esett ki az úr szájából annak műfogsora. Mert az úr azt hitte, hogy a cselédlánnyal minden lehet csinálni, mint ahogy egyesekkel lehetett is, ám igaz, hogy Teri is cselédlány volt, proletár volt, de: öntudatos proletár, kommunista volt. Öt látszólag meg lehetett alázni, de: megtörni? Utoljára —■ ha jól emlékszem — 1941-ben találkoztunk Nagy Marcinál. Tényleges katona voltam. Marcit néha meglátogattam. Egyszer eléggé váratlanul, későn este, szintén beállítottam hozzá. Zavartan fogadott, de ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Marci, műtermében holmi ócska függönnyel különválasztotta fekvőhelyét. Innen egyszerre csak kilépett Teri. Olyasmit -mondott, hogy — nem tudom már miért, — fél évet kell ülnie, és most jelentkezni fog, hogy ezt leülje. Akkor én ezt elhittem. Ma már tudom: Teri illegalitásban volt!, — és: konspiráció volt. Majd éppen ö, Dömötör Teri (1), éppen az öntudatos proletár, a harcos kommunista fog jelentkezni Horthy rendőrségén: Főméltóságú uram, itt vagyok, hogy a fél évet leüljem. BATKY LASZLÚ UJ FILMEK ÖTVENHAT IGAZOLATLAN ÓRA _______________(cseh| Mi ndenki volt egyszer tizenhét éves — olvashatjuk a film alcímében, s ezzel az alkotók utaltak is a mű mondanivalójára. Ivó Novák — ő rendezte ezt a cseh filmet —- kedveli a fiatal korosztályt, legalábbis erre következtethetünk eddigi munkái alapján. (Korábbi filmjében, A cowboy nyarában a kamaszkorúak szerelmével foglalkozott.) Mostani ifjúsági filmjének cselekménye a hatvanas évek elején játszódik. Egy csapat srác az élet értelmét keresve, fiatalos romantikától vagy éppen csalódástól űzve — ki tudja, miért? — el akarja hagyni az országot. Ketten közülük kétes „lázongásukban“ tervüket valóra is váltják ... Ivó Novák filmjének legnagyobb hibája, hogy monavacsi- nált konfliktusból akart film- történeiet kerekíteni. Ezért nem csoda, hogy a szereplők magatartása, elhatározása mindvégig tisztázatlan, motiválatlan marad. A rendező megelégszik közhelyekkel, a mondanivalóban és a látványban egyaránt. A konfliktus ínnen-onnan ösz- szegereblyézett epizódokból épül föl és így sajnos, kevés köze van a valós élethez — következésképp nem tud hatásos lenni. Az alkotók — javukra legyen írva — mellőzték az erkölcsi „prédikációt“, ez azonban nem sokat nyom a latba, mert a felvetett problémák — kellő megindokolás híján — álproblémák, a film pedig ezáltal hin 1 f p.1 O n jettaei a cseh filmből FRANCIA KAPCSOLAT 2. RÉSZ (amerikai) Valóságos eseményeken alapul a Francia kapcsolat első része (a filmmel múlt heti keddi számunkban foglalkoztunk) és akárcsak az élet írta történetek többsége a film sem végződik happy enddel. A filmesek számára tehát szinte magától kínálkozott a folytatás lehetősége. Erre John Fran- kenheimer amerikai rendező vállalkozott, nyilván. William Friedkin Francia kapcsolatának világsikerén felbuzdulva. Az első részben megismerkedhettünk az Európából — főleg francia kikötőkön (Marseil- le-en) át — Amerikába (New Yorkba) szállított hallatlan mennyiségű heroin útját szakmai gondossággal előkészítő bűnözőcég tagjaival: a finomelegáns üzletemberrel, a mar- seille-i milliomossal, a gyanútlannak álcázott francia televíziós sztárral, s az eszközemberrel, a hidegvérű, mozdulatlan arcú bérgyilkossal, meg a többiekkel, akik valamilyen formában részt vettek a nagyszabású vállalkozásban. És megismertük n kitűnő „ellentábor“ két megszállott harcosát, az amerikai ká- bítószerhívatal két de- tektívjét, akik felvették a harcot a hálózat felgöngyölítéséért s életüket, biztonságukat sem kímélve fel is fedték és — titok zatos módon eltűnő főnökük kivételével — ártalmatlanná tették a semmitől vissza nem riadó gengszterbandát. Míg az első rész cselekménye javarészt New Yorkban játszódik, a második rész fiktív története Marseille-ben. A fran cia kikötővárosba érkezik már az első részben megismert elszánt és rettenhetetlen nyomozó (ismét Gene Hackman alakí- kításában), hogy a francia rendőrség segítségére legyen a kábítószer-gengszterek ellen folytatott küzdelemben. Az amerikai nyomozó sajátos módszereit francia kollégái azonban nem nézik jó szemmel, sőt csakhamar kiderül, hogv nem is igénylik segítségét, voltaképpen csalétekként akarják őt felhasználni... J. Frankenheimer rendezőnek a második részben sikerült érzékeltetnie a francia kikötőváros légkörét, realisztikus képet festenie az egyre fondorlatosabb eszközökkel dolgozó banda tagjairól. Alkotásában azonban a kelleténél nagyobb figyelmet fordított a bűnözők és bűnüldözők jellemábrázolására, emiatt aztán a film ritmusa helyenként nem elég pergő, meg-megbillen az egyensúly, bár a második rész cselekménye látszatra gazdagabb, mint az első részé. Míg William Friedkin filmje a maga műfajában kimondottan profi munka, nagy mesterségbeli tudással készült mű, addig John Frankenheimer filmje csak tisztes iparosmunka. Nem érdektelen alkotás, van benne izgalom is, feszültség is bőven, ám a korszerű filmkészítés lehetőségeit a rendező nem tudta úgy kiaknázni, mint társa. A cselekménybonyolítás melléfogásairól és következetlenségeiről nem is szólva. A Francia kapcsolat 2. része tehát nem emelkedik a „jól megcsinált“ bűnügyi filmek Gene Hackman, az amerikai film főszereplője szintje fölé, holott az első rész a műfaj immár klasszikus darabja. A színészek teljesítménye viszont ebben a részben * is nagyszerű. Gene Hackman alakítása olyan természetes, indulatai olyan valóságosak, hogy hajlamosak lennénk feltételezni: natúr szereplő. Kiváló a filmben Fernando Rey spanyol színész és Bernard Fresson is —ym— 1977 XII. 20.
