Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-16 / 347. szám, péntek

Tervünk és költségvetésünk sikeréről a termelés hatékonysága dönt Leopold Lér szövetségi pénzügyminiszter expozéja az 1978. évi állami költségvetés­ről a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 6. együttes ülésén Február örök© egyre időszerűbb Az 1978. évre szóló szövetsé­gi állami költségvetési tervja­vaslata — amelyet a kormány a Szövetségi Gyűlés elé terjesz­tett — az 1978-ra kitűzött ál­lami tervvel együtt újabb fon­tos lépést jelent a CSKP XV. kongresszusa által megszabott gazdasági és szociális program megvalósításában. A 'Győzelmes Február 30. év­fordulója bizonyára jelentős ösztönzőként hat dolgozóinkra az igényes gazdasági feladatok teljesítésekor. Visszapillantva a történelmi eseményre, egyre jobban tudatosítjuk határtalan jelentőségét nemzeteink újkori történelme, országunk politikai, társadalmi és gazdasági fejlő­dése és valamennyi állampol­gár számára. Az 1977. évi gazdasági eredmények Társadalmunk gazdasági és szociális programjának megva­lósítása az elmúlt két évben azt igazolja, hogy a kitűzött célok reálisak. Ebben az évben meggyorsítot­tuk a társadalmi termelés üte­mét. Ezt bizonyítja a nemzeti jövedelem várható, 4,5 százalé­kos növekedése. 1976-ban 3,7 százalékos volt az említett mu­tató növekedése. Ezt a fejlő­dést elsősorban az ipari és a mezőgazdasági feladatok túltel­jesítésének köszönhetjük. Az eddigi eredmények alapján vár­ható. hogy a fő ipari ágazatok­ban a bruttó-termelés terjedel­me 5,3 százalékkal növekedik. 1976-hoz képest kétségbevonha­tatlan sikereket könyvelhet el a mezőgazdaság, hiszen terme­lése 7,9 százalékkal növekedik. Népgazdaságunk fejlődése le­hetővé teszi az átlagbérek 3,3 százalékos, a lakosság pénzjö­vedelmének 4,4 százalékos nö­vekedését. A kiskereskedelmi forgalom 3.6 százalékkal nö­vekszik. A tervfeladatok sikeres telje­sítésén kívül azonban észre kell vennünk a problémákat és a fogyatékosságokat is. Nem minden ágazat teljesíti mara­déktalanul exportfeladatait és a hazat piaccal szembeni kötele­zettségeit. Sikeresen növeljük ugvan a munkatermelékenysé­get. de az átlagbérek növeke­désével összevetve nem kedve­ző az arány. Az építkezési be­ruházások kivitelezői megköze­lítőleg 1 milliárd korona érté­kű munka elvégzésével marad­nak adósak, s kb. ugyanennyi lesz a lemaradás a beruházások terén is. Az elért eredmények meg­nyilvánulnak a pénzügyi és költségvetési gazdálkodásban is. Következményük pedig az, hogy az állami költségvetés be­vételei a tervezettnél alacso­nyabbak lesznek. Ugyanakkor a költségvetésben tervezett né­hány — elsősorban a beruházá­sokkal kapcsolatos — kiadás nem valósult meg. Ennek alap­ján várható, hogy a költségve­tési gazdálkodás ebben az év­ben is kiegyensúlyozott lesz. Mivel az év folyamán néhány kedvezőtlen változást kellett kiküszöbölnünk az állami költ­ségvetési tervezetben — főleg a külföldi hatásokkal kapcsolat­ban—, az elért eredményt ked­vezőnek mondhatjuk. Azért is értékelhetjük pozitívan, mert ebben az évben kellett megbir­kóznunk a terveknek az új nagykereskedelmi árakra való átszámításával. A múltban az ilyen módosítások lényegesen kedvezőtlenebbül hatottak az ál­lami költségvetés alakulására. Az állami költségvetés és a pénzügyi gazdálkodás néhány alapvető vonása A 6. ötéves tervidőszak első két évében megvalósított fel­adatok- igazolják, hogy a bo­nyolult bel- és külgazdasági fel­tételek közepette is képesek vagyunk a lakosság állandóan növekvő igényeinek kielégítésé­re s ezt csupán a társadalmi termelés hatékony fejlesztésé­vel érhetjük el. Ebből az alap­vető tételből indultak ki az 1978. évi állami terv kidolgo­zásakor is. A nemzeti jövede­lem 4,9 százalékkal növekedik, ami az ideinél gyorsabb üte­mű fejlődést irányoz elő. Ez lehetővé teszi az anyagi szemé­lyi fogyasztás gyorsabb ütemű növekedését is. Az idei 2,1 szá­zalékos növekedéshez viszo­nyítva a jövő évben ugyanis 3 százalékkal növekszik. Ugyan­csak jelentősen, 5,2 százalékkal növekszenek a beruházások. Megfelelj ütemben fejlődik a legfőbb ipari ágazatok termelé­se. Az ipari termelésnek 5 százalékkal kell növekednie. Az építőipari vállalatokra és üzemekre a jövő évben 6,2 szá­zalékkal több feladat megva­lósítása vár. A beruházásokon 2,3 százalékkal növekedik az építőipar feladata. A mezőgazdaságban 3,4 szá­zalékos termelési növekedésre számítanak. A tervvel és a költségvetés­sel fokozzuk a nyomást a vál­lalati hatékonyság és ,a pénz­ügyi források növelésére. Ez utóbbit éppen a vállalatoknak kell megteremteniük. Ugyanak­kor relatívan lassítjuk a válla­latok kiadásainak növekedési ütemét, ugyanis ezzel növelhe­tik a gazdaságosságukat. Tehát több eszköz marad a társadal­mi igények kielégítésére. En­nek a politikának konkrét kife­jezése abban nyilvánul meg, hogy a gazdasági szervezetek aktív pénzügyi szaldója az ál­lami költségvetéshez viszonyít­va csaknem 23 százalékkal nö­vekedik. 9,8 százalékkal növe­lik az állami költségvetésbe va­ló átutalásokat, míg a dotáció­kat csupán 1,1 százalékkal nö­velik. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a vállalatoknak minden eszközt ki kell használniuk pénzügyi forrásaik növelésére, és saját szükségleteik fedezésé­re. Ez mindenekelőtt a beruhá­zásokra vonatkozik. A pénzügyi és költségvetési politikánkkal egyúttal el akar­juk érni: — a társadalmi szükségletek — mint a lakosság életszínvo­nala fontos része — növekedé­sének biztosítását; — a pénzügyi eszközöknek és az állami költségvetés forrá­sainak a legfontosabb beruhá­zási és tudományos-műszaki fej­lesztési feladatokra való fordí­tását; — a népgazdaság valamennyi szakaszán a gazdaságosság to­vábbi megszilárdítását. Az állami költségvetés bevé­telei — a nemzeti bizottságok­tól származó bevételeket is be­leszámítva — a jövő évben 274,5 milliárd koronát érnek el a terv szerint, ami kb. 14 mil­liárd korona értékű, tehát 5,3 százalékos növekedést jelent. A tervezett kiadások 274,4 mil­liárd koronára rúgnak. A költségvetési bevételek zö­mét — 87 százalékát — a szo­cialista szervezetektől származó és egyéb bevételek képezik. A többi bevétel — 13 százalék — a lakosságtól származik. A költségvetésben meghatáro­zott kiadások felét a beruházá­sokra fordítjuk. A kiadások 41 százalékát képezik az iskola­ügyre, az egészségügyre és a szociális gondoskodásra szánt összegek. A kiadások fennma­radó 9 százalékát a nemzetvé­delemre -biztonságra és az ál­lami szervekre fordítjuk. A be­vételek és a kiadások ilyen jel­legű szerkezete bizonyítja azt ,a törekvést, hogy a pénzügyi eszközöket közvetve vagy köz­vetlenül elsősorban a lakosság életszínvonala emelkedésének szolgálatába állítjuk. Az állami költségvetés és a hatékonyság A CSKP KB 9. ülésén elhang­zottakból és az ott hozott ha­tározatból egyértelműen követ­kezik, hogy az igényes gazda­sági feladatok megvalósítása a jövő évben is csupán úgy le­hetséges, ha minden egyes szinten kiváló minőségű mun­kát végzünk. A költségvetési gazdálkodás szorosan összekapcsolódik a népgazdaság fejlődésével, ép­pen ezért visszatükröződnek benne a sikerek éppúgy, mint a sikertelenségek. Ezeknek a problémáknak a megoldása — mint a CSKP XV. kongresszusa is hangsúlyozta — elsősorban a termelésben, a beruházásban, a külkereskedelemben és to­vábbi területeken foganatosított intézkedések megvalósításában rejlik. A pénzügyi források hatéko­nyabb növelése elsősorban a beruházási kiadások hatékony­ságának növelésén alapszik. Az egyes irányítási szinteken ugyanis úgy közelítik meg a beruházást, hogy csupán a ter­melés növelése szempontjából tartják fontosnak, nem vizsgál­ják meg hatását a nemzeti jö­vedelem növekedése szempont­jából, az energetikai igényes­ség, valamint a munkaerő-igé- nyesség szempontjából, és több más szempontot is figyelmen kívül hagynak. Ojra és ismételten beigazoló­dik, hogy a gazdasági fejlődés­ben elért eredményeink jelen­tős mértékben az irányítás színvonalától függenek. Az irá­nyítással kapcsolatos követel­mények minden irányítási szin­ten állandóan fokozódnak. Ezt a tényt még nem tudatosítot­ták mindenütt, s a tervfelada­tok teljesítése során több he­lyen formalizmus nyilvánul meg. Gazdasági életünkből ezt mielőbb el kell tüntetnünk. Mindenütt támogatni kell a gazdasági kérdésekhez való al­kotó hozzáállást. Az állami költségvetés és az életszínvonal A jövő évi terv- és költség- vetési feladatok megvalósításá­ban az igényes hozzáállásnak kell érvényre jutnia. Ez alap­vető követelménye az életszín­vonal további emelésének is. Állami költségvetésünk nagy­arányú kiadásai is éppen erre a területre irányulnak. 1978-ban a nem beruházási jellegű kiadások a kulturális és szociális szükségletekre 111,4 milliárd koronát tesznek ki. Egy-egy lakosra 7366 korona értékű ilyen jellegű kiadás jut. Az 1978. évi terv és költség- vetés sikeréről elsősorban a termelési szféra eredményei döntenek. Ezért minden gazda­sági dolgozónak, szakember­nek, ifjúsági szervezetnek a terv azon feladataira kell össz­pontosítania a figyelmét, ame­lyek a legbonyolultabbak. A kormány meg van győződve afelől, hogy a dolgozók kezde­ményezése — amely a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tiszte­letére nagymértékben bontako­zott ki — a Győzelmes Február 30. évfordulójával kapcsolatban még tovább fejlődik, és dolgo­zóink ezzel hozzájárulnak igé­nyes feladataink megvalósítá­sához. /Folytatás az 1. oldalról} nagy jelentősége abban rejlik, hogy meggyőzően bizonyítják a lenini elvek pártmunkában va­ló érvényesítésének, a marxiz­mus—leninizmus alkotó érvény­re juttatásának helyességét. Az elmúlt harminc év folya­mán nálunk is teljes mértékben beigazolódott a marxista—leni­nista párt vezető szerepéről, a tudományos kommunizmus alap­vető eszméjéről szóló általá­nos érvényű tapasztalat, mely a társadalom forradalmi átépí­tésében objektív törvényszerű­ségként lép fel, s mely a szo­cializmus folyamatos felépítése során sem veszít jelentőségé­ből, hanem ellenkezőleg, tartal­mában, összetételében, a fel­adatok igényességében egyre növekszik. Csehszlovákia Kom­munista Pártja mindig akkor ért el jelentős sikereket, ami­kor szilárdan összetartott, esz­meileg, szervezetileg egységes volt, szüntelenül arra töreke­dett, hogy elmélyítse a mun­kásosztállyal és a nép legszé­lesebb rétegeivel való szoros kapcsolatát, amikor a kommu­nisták elsősorban a személyes példamutatás erejével mozgó­sították a tömegeket. A párt vezető szerepének törvénysze­rűségét nem csupán a belső objektív tényezők alkotják, ha­nem a nemzetközi összefüggé­sek is, amelyek kiemelik annak a fontosságát, hogy következe­tesen, minden téren érvényesí­teni kell a marxista—leninista párt tevékenységében a prole­tár internacionalizmus elvét. A párt vezető szerepének proble­matikájával kapcsolatban éles ideológiai harc bontakozott ki. Ilyen volt a hatvanas évek vé­gén hazánkban az opportunista és a revizionista erők tényke­dése is. Ekkor szerzett tapasz­talataink megkövetelik, hogy szüntelenül őrizzük, megalku­vást nem ismerve védelmezzük és következetesen marxista— leninista értelmezésben fejlesz- szük a szocializmus alapvető értékeit, melyek közé tartozik a kommunista párt vezető sze­repe. Befejezőben Lovétínský elv­társ kijelentette, hogy az 1948 februárjában szerzett tanulsá­gok érvényesítése most elsősor­ban azt jelenti, hogy állandóan gondoskodjunk a kommunista párt ereje és akcióképessége szüntelen fokozásának, társa­dalmunkban vezető szerepe megszilárdításának. Ez a XV. pártkongresszus programja eredményes megvalósításának fontos forrása. Jan Fojtík, a CSKP KB titká­ra 1948 Februárjának hagyaté­káról és az ideológiai pártmun­ka néhány időszerű kérdéséről szólt. 1948 Februárját — hang­súlyozta — a történelmi folya­matban alapvető láncszemnek tartjuk, közvetlen következmé­nye a szocializmus győzelme volt, amely Csehszlovákiában valósággá vált. Februárban dőlt el, hogy országunk a hala­dó és forradalmi nemzetközi front szerves részévé vált, élén a Szovjetunióval. Február üzenetében a legfontosabb a kommunista párt vezető szere­pe, amely a marxista—leninista elmélethez tartja magát, vezető szerepe az új, népi demokrácia kialakításában. Február öröké egyre idősze­rűbb. Hiszen a kommunista mozgalom jelentőségének kér­dése és vele együtt a marxiz­mus—leninizmus jelentősége is a mai alapvető problémák meg­oldásakor világviszonylatban az ideológiai küzdelem középpont­jába került, attól a perctől fog­va, hogy a létező szocializmus kibontakozott, és bizonyítja a fenti elmélet forradalmasító erejét. A legutolsó kizsákmányoló társadalmi rendszerrel — a ka­pitalizmussal szembesítve, amely az imperializmus stádiu­mában az egész emberiséget veszélyezteti, egyre inkább megnyilvánulnak a létező szo­cializmus előnyei, növekszik vonzereje, példája és egyúttal a szocialista ideológiának, a marxizmus—leninizmus elméle­tének befolyása is. A létező szocializmus sikerei bizonyítják a kommunizmus életadó, világ­formáló és konstruktív erejét, amely a mai korszak marxiz­musa. Február üzenetének teljesíté­se annyit jelent, mint saját fel­tételeink között fejleszteni és alkotó módon érvényesíteni a leninizmust, szilárdítani a kom­munista párt vezető erejét, nem tűrni a ieninizmustól való semmilyen elhajlást, következe­tesen kitartani a proletár in­ternacionalizmus mellett. A proletár internacionalizmushoz való hűség kritériuma a Szov­jetunió iránti kapcsolatunk. A Szovjetunió a haladás, a béke erőinek, az egész antiimperia­lista frontnak alapvető táma­sza. Mi sem veszélyesebb, mint lebecsülni a Szovjetunió szere­pét és bármilyen módon gyen­gíteni a szocialista közösség or­szágai egységének erejét. A na­cionalizmus a múltban igen ká­ros volt. Kétszeresen káros azonban ma, amikor az impe­rializmus összpontosítja a lé­tező szocializmus és az egész kommunista mozgalom, ellen indított támadásait. Fojtík elvtárs részletesen foglalkozott az antikommuniz­mus és az antiszovjetizmus el­leni küzdelem kérdéseivel. Ez­zel * kapcsolatban szólt az ,,eu- rokommunizmusról“ is, amely az antikommunizmus tárt ka­rokkal fogadott segítőtársa a Szovjetunió, országunk, a szo­cializmus valamennyi országa és valamennyi testvérpárt ellen indított támadásokban. Fojtík elvtárs előadásának befejező részében az ideológiai munka időszerű kérdéseivel foglalkozott. Jóváhagyták az 1978. évi áltatni költségvetést f Folytatás az 1. oldalról) vő dolgozók kezdeményezésével foglalkozott. Alois Huml a la­kosság személyi szükségleteivel és vásárlóerejével kapcsolatos kérdéseket fejtegette. A déli szünet után elsőnek Anton Kožík kért szót. A ter­melés minősége javításának szükségességét hangoztatta. Vlasta Kohoutová szociális és egészségügyi politikánkat, Fran­tišek Fejfuš a komplex lakás- építkezésekkel és a legfonto­sabb beruházási feladatok tel­jesítésével kapcsolatos elveket ismertette. Miután Vlastimil Ehrenber- ger tüzelőanyag- és energetika­ipari miniszter, valamint Vladi­mír Blažek közlekedésügyi mi­niszter megválaszolták a hoz­zájuk intézett kérdéseket, a képviselők egyhangúlag elfo­gadták a csehszlovák föderáció 1978. évi állami költségvetésé­nek törvényjavaslatát. A napirend következő pontjá­ban Matej Lúčan, a CSSZSZK miniszterelnök-helyettese a Csehszlovák Tudományos Aka­démia tevékenységét szabályo­zó, az 54/73 számú törvényt mó­dosító és kiegészítő törvényter­vezetet terjesztette a képvise­lők elé. — A tudomány a szo­cializmus elveiből indul ki — mondotta. A kommunista párt és a szocialista állam ezért tá­mogatja minden tekintetben a tudomány fejlődését. A cseh­szlovák tudomány és a cseh­szlovák tudósok az elmúlt években nagymértékben járul­tak hozzá a világ tudományát gazdagítva a csehszlovák nép­gazdaság fejlesztéséhez és problémáinak megoldásához. Ugyanakkor azonban tudatában vagyunk annak — amint azt a XV. pártkongresszus is hang­súlyozta —, hogy a tudomá­nyos kutatómunkában még nem merítettük ki lehetőségeinket teljes mértékben. Elengedhetet­len követelmény a tudományos dolgozók munkája hatékonysá­gának és minőségének fokozá­sa, szorosabb kapcsolatuk meg­teremtése a gyakorlattal. A törvényjavaslat elfogadása után a CSSZSZK és a Mongol Népköztársaság kölcsönös se­gítségnyújtási és jogi kapcsola­tokra vonatkozó, UlánMtorban 1976. október 15-én aláírt meg­állapodását Karol Laco szövet­ségi miniszterelnök-helyettes Indokolta meg. A kormányjavaslat elfogadá­sa után az életkörülmények megváltozására gyakorolt ka­tonai vagy más ellenséges cé­lokat szolgáló eszközök alkal­mazásának tilalmára vonatkozó, 1977. május 18-án Genfben alá­írt nemzetközi megállapodás el­fogadásával kapcsolatos kor^ mányjavaslatot Karol Laco ter^- jesztette elő. A kormányjavas­latot Marta Solčanská és Zde­nék Sytný megindokolását kö­vetően a képviselők egyhangú­lag jóváhagyták. A CSSZSZK és a Magyar Népköztársaság államhatárain folyó együttműködést és köl­csönös segítségnyújtást szabá­lyozó. 1976. november 19-én Prágában aláírt megállaDodást Jaromír Obzina, a CSSZSZK belügyminisztere a KGST tag­országok lakossága jövedelmé­nek és vagyonának kétszeres megadóztatását megakadályozó, 1977 május 27-én Miskolcon aláírt megállapodást pedig Leo* pold Lér pénzügyminiszter aján­lotta elfogadásra. A napirend utolsó pontjában a CSSZSZK Legfelsőbb Bírósága bírójának megválasztására vo­natkozó javaslatot Tomáš Tráv- níček, a Nemzeti Front KB al­elnöke terjesztette elő. —km— 1977 XII. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents