Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-08 / 309. szám, kedd

NEHÉZ AZ ŐSZI ARATÁS

Jól felkészültek a szemes kukorica betakarítására

őszi pillanatkép a szímői (Zemné) Haladás Ejsz határában. A közel 70 hektáros táblán nyolc kombájn rója a köröket, közelebb-távolabb tőlük tehergépkocsik várakoznak. Vezetőik a kombájnokat figyelik, s ha valamelyiknek villogni kezd sárga lámpája, egyikük már indul is irányába, hogy kiüríthesse maggal telt tartályát.

Akárcsak aratás idején — summázhatja a látottakat a szemlélő. A különbség csupán annyi, hogy a kombájnokkal nem búzát, vagy árpát, hanem kukoricát „aratnak“, a munka- szervezés ellenben ugyanolyan, mint amilyen nyáron volt. A kombájnok motorjainak hangja már ötkor megtöri a természet csendjét, és este kilencet mutat az őrá, amikor leállítják a gépeket.

A kombájnosokat ezt követően autó viszi be a faluba, a gépek a határban „alszanak“. Ha elromlik valamelyik, kinn a földön mozgóműhely javítói távolítják el a hibát, és ott történik az üzemanyag-felvétel is.

— Tekintettel a vetésterület nagyságára, ma már csak így lehet gyorsan és eredményesen betakarítani a szemes kukoricát. A munka az erők olyan méretű összpontosítását követeli meg, mint a búza, vagy.az árpa betakarítása — mondta Harnran László mérnök, a szövetkezet főgépesítője. — Mi a betakarításra alaposan felkészültünk, s ennek most hasznát látjuk. A kukorica betakarítása még kedvező feltételek közepette sem könnyű, és az idén kétszeresen nem az. Az aránylag meleg és száraz időt tekintve ez kissé furcsán hangzik, de így igaz. Az októberi

Innen irányítjuk a szárítás menetét — mutatta Hamran László mérnök, a szövetkezet főgépesítője

1977

XL 8.

fagy ugyanis megállította a kukorica érését, a szem nedvessége ezért a meleg és a száraz idő ellenére is 36—40 százalék között van, de a 42 százalékos nedvességű kukorica sem megy ritkaságszámba.

Nagy Károly csoportvezető beleegyező fejbólintással igazolta a főgépesítő szavait, majd hozzátette:

— Különösen korán reggel és este nehéz a munka, amikor a kukorica szára is nedves, és bizony gyakran elszakad az adapter lánca. Ez is mutatja, hogyan erőlködnek a gépek.

— így napközben azért már jobban megy a munka, gyorsabban haladhatunk a kombájnokkal. Vigyázni azért most is kell, elsősorban a megfelelő haladási sebesség megtartására, mivel a nedves szemet nagyon könnyen összetöri a gép — fűzte tovább a gondolatot Bertók Béla, az egyik SZK-6-os kombájn vezetője.

Időközben Beke Dezső és Bak László magelhordók gépkocsija megtelt kukoricával, vitték a szárítóba, és mi is nyomukba szegődtünk.

— A kombájnoktól tehergépkocsikkal hordjuk el a magot. A tehergépkocsik ugyanis rö- videbb idő alatt járják meg az utat, mint a traktorok, tehát kevesebb gépkocsira és egyben kevesebb munkaerőre van szükség, s a kombájnok is folyamatosan dolgozhatnak. En-. nek is köszönhetjük, hogy az 1200 hektár kukoricának már közel kétharmada a magtárban van.

Tegyük hozzá, hogy még másnak is köszönhetik. Annak például, amit ezután láttunk, ami egyértelműen bizonyította, hogy a szövetkezetben nemcsak a szemes kukorica betakarítására, hanem betakarítás utáni szárítására és tisztítására is kellően felkészültek.

A szárítás részleteiről Peiró Károly, a Bábolna típusú szárító vezetője, majd Szalai József laboráns tájékoztatott.

— Szárítónk napi 24 órán át üzemel, és amint látja — mutatott a nagynak egyáltalán nem mondható kukoricarakásra —, egyelőre tartjuk a lépést a kombájnokkal. Jól megjavítottuk a szárítót, így csak addig állunk, amíg elvégezzük az elmaradhatatlan karbantartásokat. A szárítás folyamatos, ami kukorica napközben felgyülemlik, azt éjszaka megszárítjuk.

— A kukorica nedvességét nemcsak szárítás előtt, hanem azt követően is mérjük. Ha 13

Petró Károly (jobbról) és Skálái József a szárításra felügyelnek (A szerző felvételei)

százalék alatt van, akkor véglegesen elraktározzuk, ha ennél nedvesebb maradt — mert a szárító nem tudta belőle elvonni a sok vizet —, akkor külön raktározzuk és a betakarítás végeztével még egyszer áteresztjük a szárítón.

A szárító mögött egy magas, ezüstösen csillogó torony áll. Szokatlan formája magára hívja a figyelmet, és mert egyedi példány, — a szövetkezet újítóinak tervei alapján készült — korábbi ismeretek

alapján, küldetésére aligha következtethet valaki. Ezt kezelőjének, Bombicz Bélának tájékoztatója pótolja.

— A szárítóból egyenesen a tisztítóba kerül a szem, ezt követően a hat, egyenként 25

tonna befogadókéjjességű tartály valamelyikébe, onnan pedig a teherautóba. A törmeléket egy további tartályban

gyűjtjük össze, és a préselt takarmányoknál mint összetevőt hasznosítjuk. Az egész folyamatot egyedül irányítom a központi panel mellől, gombnyomással.

— Innen — mutatta a főgépesítő a különböző színű gombokat egyesítő panelt, majd felmentünk a toronyba vezető vaslépcsőkön. Az első emeleten felülről nézhettünk bele a tartályokba, a második emeleten pedig a két ZSM-50-es szovjet gabonatisztítók munkáját szemléltük meg. A kukorica csöveken, szállítószalagokon „ment“ egyik helyről a másikra, mégpedig közvetlen emberi beavatkozás nélkül.

— Sok időnkbe és munkánkba került, amíg megterveztük és elkészítettük, de megérte — mondta a főgépesítő. — Többé nem probléma, hogy tisztítsuk-e a gabonát, vagy se. Természetesen tisztítjuk. Ez gazdaságos, hiszen a tisztább gabonának nagyobb az ára, és amint látja, a törmeléket is hasznosítjuk.

EGRI FERENC

Tanyasi emberek

A maguk gazdái

A déli órákban szétfosz- ladozó ködben végre kirajzolódik a tanya képe. Nép- telennek látszik a település, de a bekötő út mellett égbe nyúló fák között mégis feltűnik egy ruhát teregető fejkendős néni.

— Menjen csak egyenesen a betonúton, lelkecském — mutat a tanya közepe felé —, könnyen megtalálja, akit keres, hisz csak negyven család lakik itt, meg a környékbeli falvakból bejárók növelik a lélekszámot.

Igaza volt a néninek. Pár perc múlv.a máris körém sereglett egy féltucatnyi ember. Igen közlékenyek voltak. Egyszerre akarták elmondani sorsuk alakulását és a kilencszáz hektáros gazdaság eredményeit. Rudolf Guldan, a Diószegi (Sládkovičovo) Megtermesztő Állami Gazdaság Réti m,a* jor (Lúčný dvor) részlegének vezetője, az egyik leghitelesebb „krónikás“ vitte a szót. Hamarosan megtudtam, hogy már harmincöt éve dolgozik a tanya körül elterülő földeken. Mindig együtt örül a többiekkel a sikereknek, s velük bánkódik a kudarcok miatt.

— Eredetileg tanító akartam lenni — mondta —, de nem sikerült. Igaz, az emberekkel való munka is pedagógiai tudást igényel. Itt születtem, szívemhez nőtt a tanya, most már nem is vágyom máshová.

Meséli, hogy valamikor Kuffner báró volt a gazdaság ura. Könnyű volt neki, mert lovasfogat hozta ide, de a tanyasiak beleragadtak a sárba. Most még az istállókhoz is betonút vezet. Nincs tékozló úr, nincs sár. A maguk gazdái. Ahogy dolgoznak, úgy boldogulnak. Főleg teheneket tenyésztenek. Azt is elmondja, hogy a kilenc hónap alatt negyvenötezer liter tejjel adtak el többet a tervezettnél. A tehenek napi átlagos tejhozama több mint tíz liter.

Séta közben Vigoda Antal bácsival a takarmánykeverőben találkoztunk.

Ugyancsak serényen dolgozott. Azért pár percre felénk fordult és a takarmányra mutatva magyarázta:

— Amint látják, takarmány v.an ilt bőven. Répaszelet, pogácsa, széna. Jól előkészítjük, s ügyelünk arra, hogy kellő időben kapják meg az állatok. Ezért

korán fekszem és korán kelek. Nem kell nekem ébresztőóra, négy órakor már talpon vagyok, öt asszonyt bíztak a gondjaimra.

— Szívesen megfogadjuk a tanácsát — mondja Mária Dušanovičová, az egyik fejőnő. — Hiszen húsz éve dolgozik már itt a mi Anti bácsink. Sok értékes tapasztalatot szerzett.

Az asszonyok is fürgén dolgoznak. Azért elárulnak egyet-mást a tanyasi életről. Alžbeta Fojtínová elmondja, hogy nem élnek ők olyan távol a világtól. A munkatársakkal — természetesen szabad időben <— gyakran elugranak a közeli falvakba, vagy a városokba. Rendszeresen olvasnak újságokat is. Még a divatlapokat is átnézik, hogy tudják, milyen ruhákat varrassanak gyerekeiknek. A nagyobbik lánya, Janka már férjhez ment. Mária Dušanovičová öt lányt nevelt fel. Közülük Lívia készül fejőnőnek. A legidősebb mindenáron ápolónő szeretne lenni.

Hol szlovákul, hol magyarul folyik a beszélgetés.

A gazdaság vezetője kifejti, hogy nincsenek súrlódások. A közös célok, ,a munka összeforrottá tette ezt a kollektívát.

A séta után végre szóhoz jut Bognár János agronómus is. Csak úgy ömlik belőle a szó. Dicséri a legjobb kocsisokat. Pál Józsefet, Árvái Istvánt és Ján Marsalik bácsit. A traktorosok közül Alexander Guldant, František Androvičot, Krizsan Lajost és Jáger Lajost említi. Nem kell az itteni embereket biztatni. Jól kihasználják a munkaidőt.

— Üröm ezekkel az emberekkel dolgozni — mondja. — Ha kell, az éjt is nappallá teszik, hogy a munkát időben elvégezzék.

Gyorsan előveszi a jegyzetfüzetét és máris műt,at néhány adatot. Búzából ötvenegy, zöldborsóból harminchét, cukorrépából pedig négyszáz mázsás hektárhozamot értek el.

Búcsúzóul még arról tájékoztat a gazdaság vezetője, hogy már teljesítették a kétszázhúszezer korona értékű kötelezettségvállalásukat.

Lassan újra leszáll a köd és elcsendesedik a tanya. Csak az otthonokból kiszűrődő fények jelzik, hogy itt is emberek élnek.

BALLA JÓZSEF

A KORSZERŰSÍTÉS igény

A szárító jellegzetes alakjával és ezüstösen csillogó falaival joggal hívja magára a figyelmet

Abarán (Oberin) *a szövetkezeti gazdálkodás ugyancsak döntően meghatározó az egész falu életében. Erről győzött meg az a beszélgetés is, amelyet az állattenyésztésben dolgozó két szocialista munkabrigád tagjaival folytattam. A két szocialista munkabrigád három-három taggal három éve alakult. Az egyiket Dobos Géza vezeti, társai Sipos József és Dobos Sándor, a második vezetője Tamók Tibor, tagjai Kára Pál és Dobos István.

A brigád tagjaf valamennyien nemcsak a földet, hanem az állatokat is szeretik.

Az állatokat mi gyermekkorunktól szeretjük, köztük nőttünk fel, ezért is vállaltuk ezt a munkát — mondja az 54 éves Dobos István, aki már 19 éve etető a szövetkezetben.

— Milyen egy etető napja?

— Mint a többi szövetkezeti tagé. A különbség az, hogy mi nagyon korán kelünk. Négykor már a istállóban vagyunk. Nyolc órára elvégezzük az etetést, almozást, majd hazamegyünk reggelizni. Minden nap van szolgálatos az egyik és a másik istállóból is. Ök visszamennek, mi addig pihenünk egy keveset. A legtöbbször azonban dolgozunk, mert mindig akad hol itthon, hol a szövetkezetben tennivaló. Délután kettőkor újra bemegyünk, elkészítjük a másnapi élelmet, este hat órára érünk haza.

— Megszokták-e a korán kelést?

— Az állatokhoz mindig korán kellett

kelnünk — mondja Tamók Tibor. Persze este korán lefekszünk, hacsak nincs valami jó műsor a tévében.

— Segítenek egymásnak a munkában?

— Anélkül ez ,a munka elképzelhetetlen. Ha valaki megbetegszik, vagy sürgősen elutazik valahová, azt mindig mi helyettesítjük.

— Hány állatot etetnek?

— Száz hízómarha van egy-egy istállóban. Egyéves korban kerülnek hozzánk, s amikor elérik az üt mázsát, elviszik őket ,a vágóhídra.

— Mit jelent a csoport tagjai számára ez a fogalom, hogy szocialista munkabrigád?

— Elsősorban a becsületes, pontos munkát, másodsorban pedig egymás segítését.

— Voltak-e már együtt kirándulni?

— Együtt még nem, ez lehetetlen is, hiszen az állatokat nem hagyhatjuk magukra. De külön-külön már sokszor voltunk.

— Milyen országokban jártak?

— Legtöbbször Magyarországon, a Balatonon és Hajdúszoboszlón, de voltunk már a Szovjetunióban, Jugoszláviában és az NDK-ban is.

— Nyilván a fizetésüket is meghatározza a napi súlygyarapodás, mennyi ez naponta?

— Kilencvenhat dekagramm, de sokszor többet is elérünk. Jelenleg az átlagos súlygyarapodásunk egy kiló és nyolc dekagramm. Pénzbeli tervünket így harmincezer koronával túlteljesítettük.

— Mi az, amit hiányolnak az abarat szövetkezetben?

— Ideje lenne az állattenyésztést is korszerűsíteni. 'istállóink régiek. Olyan istállókat kellene építeni, ahol már minden gombnyomásra történik. Ez a mi munkánkat is megkönnyítené, s bizonyára a súly- gyarapodás is nagyobb lenne. Talán a fiatalok is jobban vállalnák ezt a munkát.

Haburcsák Zoltán főtechnikustól megtudtam, hogy a kucáni részlegen már megkezdték egy 220 férőhelyes korszerű tehénistálló építését. Ha felépül, csak akkor kezdik el újabb istállók építését.

Haburcsák Zoltán a szövetkezet megalakulása óta az állattenyésztésben dolgozik, 1974-től főzootechnikus. Az állattenyésztés az ő Irányításával sokat fejődütt, az abarai szövetkezet e téren is a járás legjobbjai közé tartozik. Minden évben túlteljesítik a tervet. Jelenleg 1966 a szarvasmarhák száma, ez 212-vel több a tervezettnél. Sertésekből 2454 a tervezett, a valóság pedig 2544. Eddig a tervezettnél 2836 kilogrammal több húst adtak el. Az egy tehénre eső átlagos tejhozam 3100 liter évente. Tejeladási tervüket 44 000 literrel teljesítették túl.

Az állattenyésztés fellendítését ő is a korszerűbb istállók építésében t';s az új tehén- és sertésfajták meghonosításában látja. A következő legszükségesebb lépés az ab,arai szövetkezetben is ez.

TOROK ELEMÉR