Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-05 / 306. szám, szombat

Jozef Lenárt elvtárs ünnepi beszéde /Folytatás az 1. oldalról) Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy az orosz munkások és földművesek győzelmes forra­dalma meghatározó kritérium lett, amely a társadalmi erőket a haladás és a reakció erőire osztotta. A régi világ képviselői — az uralkodó burzsoázia és talpnya- lói osztályérdekeikkel össz­hangban — veszett gyűlölettel reagáltak a forradalomra. Moz­gósították a hadseregeket, hogy a belső ellenforradalommal együtt csírájában megfojtsák a forradalmat. A forradalom le­győzéséhez és elszigeteléséhez akartak hozzájárulni azzal a propagandaállítással, hogy olyan kis eseményről van szó, amelyből a történelemben sok akad, „kockázatos bolsevik kí­sérletről“, amely legfeljebb egy két hétig tart, vagy eset­leg két-három hónapig, és Oroszországot, amint azt Chur­chill jósolta, az élet valameny- nyi formájában teljes hanyat­lás fenyegeti. A burzsoáziával együtt léptek fel a szociáldemokrácia refor­mista vezetői, akik határozot­tan elítélték a pétervári és az oroszországi eseményeket. Azok, akik már az első világháború előtti években a burzsoázia ki-. szolgálói lettek, eltávolodtak a munkásosztálytól és a dolgozó néptől, s az Októberi Forradal­mat elhamarkodottnak, sorsdön­tő kalandnak nevezték. Voltak azonban olyan erők, amelyek nagy rokonszenvvel fo­gadták az orosz forradalmat és bíztak győzelmében. Elsősorban a proletárok, akiknek megmu­tatta, a kapitalista kizsákmá­nyolástól és az imperialista há­ború embertelen szenvedéseitől való megmenekülés útját. Re­ményt keltett bennük és azt az elhatározást, hogy követik ezt a vonzó példát. Az intervenciós támadások idején több ezer munkás kelt fel Európában és a többi világrészen a fiatal szovjethatalom védelmére, a „Kezeket el a Szovjet—Oroszor­szágtól jelszóval tüntetéseket és sztrájkokat szerveztek. Az orosz forradalom mély hatást gyakorolt világszerte a haladó értelmiségre, amely a szovjet tudomány konkrét lépéseiben az emberiség legnemesebb vá­gyainak megvalósítását látta. A világhírű írók és neves szemé­lyiségek, mint Romain Rolland, Bemard Shaw, Sun Jat Sen, Albert Einstein, Rabindranath Tagore, Bertold Brecht és má­sok forrón üdvözölték a győzel­mes forradalmat és bíztak si­kerében. Például Rolland kije­lentette, hogy a forradalom és a szovjetek jelentik a legszilár­dabb reményt a világ jövőjét, illetően. Az élet megmutatta, hogy a burzsoázia jövendőmon­dóinál sokkal előrelátóbbak vol­tak a munkásosztály és a ha­ladó értelmiség képviselői, mi­vel ők helyesen értékelték a helyzetet és az események fej­lődését. Büszkék vagyunk arra, bogy a munkásosztály Csehország­ban és Szlovákiában is rokon­szenvvel köszöntötte a Nagy Októberi Szocialista Forradal­mat és magáévá tette eszméit. Ez megnyilvánult a forradalmi akciókban, a tömeggyűléseken és a sztrájkokban, amelyek már 1917-ben mevalósultak Prágá­ban, Bratislavában, Košicében és másutt. A dolgozók a szo­ciális követelményeken kívül az gá változtatta a szocializmus' építésének lenini tervét. Ezek a sikerek megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy az or­szág f> fejlett szocializmus épí­tésének időszakába lépjen, ab­ba az időszakba, amelynek eredményé az érett szocializ­mus mai társadalma a Szovjet­unióban. A Szovjetunió ma hatalmas ország, amelynek korszerű ipa­ra és egyre nagyobb teljesítő­képességű mezőgazdasága van, a tudomány és a technikai ha­ladás élén áll, úttörő a világűr meghódításában és a nukleáris energia békés felhasználásában. Jozef Lenári elvtárs ünnepi beszédét mondja. [ ČSTK-felv. imperialista háború befejezését szorgalmazták. Kragujevácban és Rumburgban a katonák fel­lázadtak a háború ellen. A szovjet hatalmat védelmezték a vasutasok, akik mellékvágá­nyokra állították az orosz pro­letárok ellen küldött fegyvere­ket szállító vonatokat. Értelmi­ségünk legjobb képviselői, mint például S. K. Neuman, Ivan 01 bracht. Szántó László és má­sok forrón köszöntötték a szov­jetek forradalmát és hatalmát. Ezekben a pillanatokban mély tiszteletünket és forró hálán­kat fejezzük ki nemzeteink azon képviselőinek, akik Orosz­ország területén vöröskatonák­ként bátran védték a szovjet hatalmat, vagy aktív résztve­vői voltak a Magyar Tanács- köztársaságnak s a Szlovák Ta­nácsköztársaságnak. A szovjet nép megvalósította a szocializmus építésének lenini tervét Tisztelt elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt hatvan év a történelemben aránylag rövid időszak. A hatvan év alatt végbement forradalmi vál­tozások révén azonban ez az időszak évszázadokat tesz ki. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentő­sége elsősorban abban rejlik, hogy megbontotta a kapitalis­ta világrendszert és megkezdte a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenetet. Ezzel megnyitotta az emberiség új korszakát, azt a korszakot, amelyben az orosz proletariátus az új társadalom építésének út­törője volt. A munkásosztály ,a dolgozó parasztsággal szövet­ségben becsületesen teljesítet­te ezt a küldetést, biztosította a forradalom győzelmét és meg­kezdte legbonyolultabb felada­tának teljesítését — a Szovjet­unióban a szocializmus építését. A forradalom alkotó jellege elsősorban abban az alapvető tényben nyilvánult meg, hogy a forradalmi munkások és sze­gény parasztok a kommunista párt vezetésével az addig csak eszmék alakjában létező szo­cializmust reális valósággá vál­toztatták. Ez a történelmi tett, amely ma már természetesnek tűnik, rendkívül nehéz volt, mi­vel addig nem voH péld« rá. A pártnak választ kellett adnia arra a fő kérdésre, hogy egy­általán lehetséges e a szocia­lizmus felépítése egy ország­ban, és méghozzá egy rendkí­vül elmaradott országban. Le­ninnek a marxizmus fejleszté­séhez és applikálásához való aktív viszonyulásának, az em­berek és a szovjethatalom al­kotó erejébe vetett hitének ér­deme, hogy pozitív választ ad­hattak erre a kérdésre, és önbi­zalommal, határozottan meg­kezdhették a szocialista épí­tést. A szocializmus építése azon­ban megkövetelte, hogy választ adjanak számos további új, bo­nyolult kérdésre, mint például a munkások és a parasztok szö­vetségének kérdésére, az osz­tályharc jellegzetességeinek kérdéseire, a sok nemzetiségű ország fejlesztésének, a mező- gazdasági kisipari termeléstől a szocialista nagyüzemi terme­léshez való átmenet, a szocia­lista iparosítás, a kulturális forradalom, ,a proletár állam külpolitikájának kérdése és számos más kérdésre. Lenin­nek az átmeneti időszakra vo­natkozó elmélete adott választ ezekre és a további kérdésekre, megbízható útmutató lett a for­radalmi gyakorlatban, és a párt által vezetett szovjet nép áldozatos immkájával valóság­Valamennyien örülünk, és va­lamennyiünkre ösztönzőleg,- buzdítólag hat, hogy a szovjet gazdaság gyors ütemben fejlő­dik, a fejlesztés intenzív mód­szereire irányul, kihasználja a tudományos-műszaki haladást, a termelés minőségileg új szintre jutott, ami lehetővé te­szi a nép életszínvonalának ál­landó emelését, a szellemi fej­lesztést, a kultúra és a művelt­ség felvirágoztatását, lehetővé teszi á kommunizmus anyagi­műszaki alapjának kiépítésével kapcsolatos feladatok közvet­len teljesítését. A szovjet társadalmat a tár­sadalmi viszonyok egyre maga­sabb érettségi foka jellemzi, ami tükröződik a szovjet em­berek közösségének formálásá­ban, a szovjet szocialista de­mokrácia fejlesztésében, melyet a párt továbbfejleszt és tovább gazdagít a szocializmus és a kommunizmus szükségleteivel összhangban. A kapitalizmusból a kommu­nizmusba való átmenet felada­tainak megoldásához, valamint a szocialista államra vonatkozó tanításhoz jelentős mértékben hozzájárul a Szovjetunió új al­kotmánya. Az alkotmány Leo­nyid Iljics Brezsnyev elvtárs vezetésével kidolgozott terveze­téhez az ország 140 millió ál­lampolgára foglalt állást. Az új alkotmány nagyon fontos kö­vetkeztetéseket tartalmaz arról, hogy a szovjet állam össznépi állammá, olyan szervvé válto­zott, amely kifejezi az egész nép akaratát és érdekeit. Ki­emeli az állam növekvő szere­pét és kötelességeit a gazdaság irányításában, a szociális kér­dések megoldásában, az embe­rek szellemi kultúrájának fej­lesztésében és a külpolitikában. Az alkotmány újabb hozzájáru­lást jelent a szovjet demokrá­cia fejlesztéséhez, amely a szovjet állampolgárok jogainak és szabadságjogainak konkre­tizálásában rejlik, miközben nincs szó csupán deklarált sza­badságjogokról, mivel ezek biz­tosítottak. Az alkotmány jel­lemzi a kommunista párt veze­tő szerepét a szovjet társada­lomban és a szovjet államban, Annak a pártnak a szerepét, amely Október kezdeményezője, a nép győzelmeinek szervezője volt, s amely a szovjet nép esze ét s*ív* jelenleg és a jövőben is. jogosan állapíthatjuk meg, hogy a Szovjetunió új alkotmá­nya magába foglalja ,a hatvan éves építőmunka nagy győzel­meit és gyakorlati eredményeit, megszilárdítja ezeket az ered­ményeket, megnyitja az utat a jövőbe, s a kommunizmus felé történő előrehaladásra ösztö­nöz. Engedjék meg, elvtársak, hogy erről az ünnepi emelvény­ről is jókívánságainkat fejezzük ki a szovjet elvtársaknak az egyedülálló, a szovjet nép és az egész haladó emberiség szá­mára olyan jelentős tetthez, amely méltó a nagy évforduló­hoz. A szocialista országok egységének jelentősége Elvtársak! Október forradalmi hatására, a Szovjetunió példájára az el­múlt hat évtized alatt mélyre­ható változások történtek a vi­lágban. Ezek a változások Le­nin előrelátását, tanításának tu­dományos voltát bizonyítják. Lenin a szovjet hatalom meg­születésekor elemezte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségét, és ar­ra a következtetésre jutott, hogy hatással lesz a többi or­szágra, és alapvető törvénysze­rűségei szükségszerűen nem­zetközi viszonylatban is meg­ismétlődnek. A Nagy Október hatás.a meg­nyilvánult a forradalmi világ- mozgalom meggyorsulásában és fő irányzatainak megszilárdulá­sában. A Szovjetunió, az első szocialista állam a szociális felszabadító és demokratikus mozgalom fő támasza, az euró­pai, ázsiai és latin-amerikai or­szágok győzelmes szocialista forradalmainak példája lett, és nagymértékben befolyásolta a gyarmati rendszer szétesésének folyamatát. A Nagy Október él és ma is hat a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésé­ben, amely a forradalmi világ- folyamat élcsapata lett. Ma ki­lencven országban dolgoznak kommunista és munkáspártok, több mint 60 millió tagjuk Van. Fellendülőben van a tőkésor­szágok munkásmozgalma is, amely fokozza harcát a mono­póliumok ellen és a demokrá­ciáért. Sikereit sok szempont­ból befolyásolja közösségünk ereje. Ennek tudatában Októ­ber szellemétől vezérelve még nagyobb felelősséget kell érez- nönk a szocializmus fejlődésé­ért, s ezáltal hozzá kell járul­nunk a tőkésországokban a for­radalmi erők egyesüléséhez. Értékeljük azt a szolidaritást, amellyel osztálytestvéreink tö­rekvésünket támogatják és meggyőződésünk, hogy sike­reink ösztönzőleg hatnak majd rájuk. A Nagy Október eszméi ,a volt gyarmati világrendszerben több milliós tömegeket új élet­re ébresztettek. Az imperializ­mus természetesen még mindig dúlhat, újabb szenvedést hoz­hat a nemzeteknek, de nem sze­rezheti vissza elvesztett pozí­cióit. Nem szerezheti vissza azért, mert létezik a szocialis­ta közösség, mert egyre szilár­dabb a felszabadult országok és ,a szocialista világ szövetsége és a forradalmi munkásmozga­lom egyre nagyobb támogatás­ban részesíti a fiatal államokat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom él és hatást gya­korol a szocialista világrend- szerre. Ez a közösség ma dina­mikusan fejlődő rendszert ké­pez, amely tanújelét adja, hogy szavatolni tudja a gazdaság ál­landó fejlődését, sikeresen meg tudja oldani a szociális, kultu­rális és tudományos haladás kérdéseit. Ez a közösség teszi lehetővé valamennyi szocialista ország felvirágoztatását a test­véri együttműködés és a köl­csönös segítségnyújtás alapján. Ezek a tények világszerte, fo­kozzák a szocialista közösség vonzerejét, és éppen ezeket tá­madja az ellenség arra töre­kedve, hogy megbontsa a szo­cialista közösség egységét és gyengítse hatását. Ez fokozza azon kötelességünk fontossá­gát, hogy mi kommunisták, szlovákiai dolgozók mindent megtegyünk a szocialista orszá­gok egységének elmélyítéséért. Ennek érdekében még nagyobb mértékben ki kell használnunk a szocialista gazdasági integrá­ció lehetőségeit, fejlesztenünk kell a kooperációt és a szako­sítást, ki kell bővítenünk a tu­dományos-technikai együttmű­ködést azzal a céllal, hogy Csehszlovákia a szocialista kö­zösség egyre aktívabb és hasz­nosabb tényezője' legyen. A szocialista országok egysé­ge jelentős szerepet játszik az olyan sorsdöntő kérdésben is, mint a háború és a béke kér­dése. A Szovjetunió és a többi szocialista ország érdeme, hogy fordulatot értünk el a hideghá­borútól a nemzetközi feszültség enyhítése felé. Azok az erők, amelyeknek szívügyük a béke és a haladás kérdése, egyre jobban támogatják ezt a politi­kát. Ez a politika egyre job­ban befolyásolja a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerének megváltoztatását. Mivel az em­beriséget még mindig veszé­lyezteti a lázas fegyverkezés és az ezzel összefüggő hábo­rús veszély, a békeerőknek el kell mélyíteniük a különböző társadalmi rendszerű országok' békés egymás melleit élésének folyamatát, meg kell szilárdíta­niuk és megmásíthatatlanná kell tenniük azt, amit a béke­harcban már elértünk. Hatvan év telt el a lenini békedekré­tum megszületése óta. Rendkí­vül bonyolult volt az út, amely ettől a történelmi jelentőségű felhívástól a helsinki konferen­ciáig vezetett. A Szovjetunió mindent megtett, ami erejéből tellett, hogy a béke ügye inter- nacionális legyen, és egyre job­ban egyesítse a nemzeteket és országokat. Ma t.anúi lehetünk annak, hogy Október országa alapvető törvényének részévé tette a béke eszméjét. Ez újból meggyőz bennünket és arra kö­telez, hogy mindent megte­gyünk a Szovjetunió békepoli­tikájának támogatásáért, fokoz­zuk aktivitásunkat külpolitikai téren, elsősorban a leszerelés kérdésében úgy, ahogyan azt a XV. kongresszus meghatározta. Ezen az ünnepi gyűlésen is ki akarjuk fejezni, hogy teljes mértékben támogatjuk a nuk­leáris fegyverek gyártásának beszüntetésére, a nukleáris fegyverkísérletek teljes beszün­tetésére, valamint a békés célú nukleáris kísérletek ideiglenes beszüntetésére vonatkozó javas­latot, amelyet a moszkvai ün­nepi gyűlésen Brezsnyev elv­társ terjesztett elő. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével Elvtársak! Népünk forradalmi küzdelmei meggyőzően bizonyítják, milyen döntő hatással volt a Nagy Ok­tóber országunk sorsára, a le­ninizmus és alkotó érvényesíté­se konkrét viszonyaink között nemzeteink új történelmi útjá­nak alapja lett. Újból emlékez­tetünk arra, hogy az orosz pro­letariátus forradalma és a Nagy Október gondolatai köz­vetlenül meggyorsították az Osztrák—Magyar Monarchia szétesését, ösztönzőleg hatott egész területén, így Csehor­szágban és Szlovákiában is a néptömegekre, az önálló cseh­szlovák államért folytatott küz­delmükre. Amint tudjuk, a munkások keserű tapasztalato­kat szereztek a köztársaság osztályjellegéért a burzsoáziá­val folytatott harcban, tapasz­talatokat gyűjtöttek a Szlovák Tanácsköztársaság és a decem­beri általános sztrájk idején, hogy felismerjék: csak egyet­lenegy út vezet a szociális és nemzeti szempontból igazságos köztársaság megalakulásához, és ez az orosz munkások és pa­rasztok útja. Az orosz bolsevi­kok tapasztalatai megszilárdí­tották .azt az elhatározásukat, hogy a szociáldemokrata moz­galomban felszámolják az op­portunizmust, s megalakítsák kommunista pártjukat, forradal­mi élcsapatukat, a dolgozók ve­ÚÄ. i íFolytatás a 3. oldalon) ÚJszó

Next

/
Thumbnails
Contents