Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-05 / 306. szám, szombat

Jozef Lenárt elvtárs ünnepi beszéde (Folytatás a 2. oldalról) zérét a szociális felszabadítá­sért folytatott harcban. Szlovákia népe mindig büsz­ke lesz .arra, hogy a köztársa­ság ezen részében a proleta­riátus jelentősen hozzájárult Csehszlovákia Kommunista Párt­jának megalapításához, amikor a baloldali szociáldemokraták fubochňai kongresszusán állást foglalt a Kommunista Interna- cionáléhoz való csatlakozás mellett. „Csehszlovákia Kommunista Pártja — hangsúlyozta a XIV. kongresszuson Husák elvtárs — magáévá tette a marxizmus —leninizmus eszméit, ellenezte a burzsoáziával való osztály­megbékélést, és kitűzte a tár­sadalom forradalmi átváltozta­tásának célját. A proletár in­ternacionalizmus zászlaját tűzte ki a nacionalizmussal szemben. Tevékenységében kezdettől a Nagy Októberi Szocialista For­radalom példája szerint csele­kedett, tanult a bolsevik párt tapasztalataiból“. Amint tudjuk, a párt bolse- vizálásának folyamata bonyo­lult, nehéz volt, harc kísérte azért, hogy a pártmunka min­den területén érvényesüljön ’ a leninizmus. Az V. kongresszus tetőzte be ezt a törekvést az opportunis­ta erők legyőzésével. Azoknak az erőknek a legyőzésével, amelyek a távoli jövőre ha- lasztgatták a forradalmat és a munkásosztály hatalomátvételét. Ez a kongresszus a lenini és gottwaldi forradalmi eszmék győzelmét jelentette. Ezek az erők forradalmi .aktivitásra moz­gósították a pártot, politikailag, eszmeileg és szerevzetileg meg­szilárdították, hogy a munkás- osztály igazi élcsapata, a dol­gozók igazi vezetője legyen. Pártunk ennek köszönheti, hogy sikeresen szervezte meg a dolgozók tőke elleni, a kenyér­ért, a munkáért és ,a szabad­ságért folytatott harcának egy­ségfrontját. Ezért abban az időben, ami< kor a német fasizmus veszé­lyeztette a köztársaságot, a népfront élén állva sikeres harcot folytathatott a demokrá­cia, a nemzeti szabadság és az állami lét védelméért. Ezért nemzeteink sorsdöntő pillanataiban, a fasiszta rabság elleni harcban kezébe ragad­hatta a nemzeti felszbadításért folytatott harc zászlaját, s a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a cseh nép felkelésében a for­radalom új kiindulópontjait ke­reshette, összekapcsolhatta a nemzeti felszabadításért folyta­tott küzdelmet a szociális fel­szabadulásért folytatott harc­cal, a demokráciáért folytatott küzdelmet a szocializmusért folytatott harccal. Október nagy eszméi, a le­nini stratégia és taktika alkotó érvényesítése volt a mi viszo­nyaink között a munkásosztály és a többi dolgozó történelmi februári győzelmének feltétele. Ugyanígy a Szovjetunió Kom­munista Pártjának a szocia­lizmus építésében szerzett ta­pasztalatai -jelentették a kiin­dulópontot és az alapot az or­szágunkban megvalósított szo­cialista változásokhoz. Csehszlovákia népe kommu­nista pártjának vezetésével Ok­tóber útján halad és ennek eredményeképpen három évti­zed alatt fejlett szocialista tár­sadalmat épített ki. Politikai ellenfeleink glorifi- kálják a München előtti Cseh­szlovákiát, gyalázzák szocialis­ta rendszerünket, de van egy olyan reális tény, amelyet nem hagyhatnak figyelmen kívül. Október útján haladunk Történelmi valóság, hogy a csehszlovák burzsoázia nem tudta megoldani nemzeteink egyik kulcsfontosságú problé­máját sem. Nem tudta folyama­tosan és egyenletesen fejlesz­teni a termelőerőket. Gazdasá­gát a külföldi tőkétől való füg­gőség, a válságok és a pangás jellemezte. Ezt tanúsítja az is, hogy húszéves uralkodásuk alatt az ipari termelés csak 30 százalékkal növekedett. Az ural­kodó osztály nem tudott mun­kát, művelődést és szociális biz­tonságot szavatolni az embe­reknek. A dolgozók nehéz szo­ciális helyzetéről árulkodik az a tény, hogy a gazdasági vál­ság éveiben több mint egymil­lió volt a munkanélküliek szá­ma, és a köztársaság éveiben csupán Szlovákiából több mint 320 ezren kerestek munkát kül­földön. Végül pedig — ezt ta­núsítja München és 1939 már­ciusa — a burzsoázia nem tud­ta megtartani a köztársaság területi egységét és állami ön­állóságát. Ugyanakkor megcáfolhatatlan tény, hogy a munkások és a parasztok kormóny.a történel­mileg rövid idő alatt meg tudta oldani a nép és nemzeteink sú­lyos problémáit. A népi hatalom megszüntette az ember ember által történő kizsákmányolását, az iparban, a mezőgazdaságban é9 a többi ágazatban szocialista alapon fejlesztette a termelőerőket. A szocialista Csehszlovákiában az ipari termelés a háború előtti szinthez viszonyítva csaknem a tízszeresére, Szlovákiában csak­nem a negyvenszeresére növe­kedett. jelentősen növekedett a termelékenység és az intenzi­tás a mezőgazdaságban. A szo­cializmus felemelte a széles néprétegekel, lehetővé tette számukra, hogy művelődjenek, hogy több százezer volt prole­tár, kisparaszt és a többi dol­gozó részt vegyen az irányítás­ban és az igazgatásban. A for­radalmi változások legnagyobb értékei és vívmányai közé tar­tozik, hogy a munkásosztály és a dolgozók kormánya végérvé- , nyesen megszüntette a nemzeti és állami létért való rettegést, és a Szovjetunióval való szö­vetséggel tartósan biztosította nemzeti és állami létünket. Tudatosítjuk, elvtársak, hogy mindezt csak azért érhettük el, mert mi is Október útján ha­ladtunk, mert sorsunkat tuda­tosan összekapcsoltuk Október országával, mert jó iskolában, a leninizmus iskolájában tanul­tunk. Október nagy példája — a Szovjetunióban* a nemzetek és a nemzetiségek kapcsolatainak lenini rendezése — hatalmas impulzus volt* Szlovákia nem­zetiségi és szociális kérdései­nek megoldásában. Tudjuk, elvtársak, milyen borzalmas helyzetben volt nem­zetünk a századfordulón, tud­juk, hogy létkérdés előtt állt. A csehszlovák állam megalaku­lása fordulatot jelentett nemze­ti életében, de rövidesen meg­mutatkozott, hogy az uralkodó burzsoázia nem tudja szavatolni a nemzetek egyenjogú helyze­tét és a szlovák nemzet fejlő­dését. A nemzetiségi probléma továbbra is égető és időszerű maradt, a dolgozók szociális nyomora tovább éleződött. Ná­lunk is bebizonyosodott, hogy a kizsákmányoló osztályok az el­nyomás, és a nemzetek és nem­zetiségek közti egymás ellen uszítás és az ellenségeskedés politikáját érvényesítik. Ezt tet­te a csehszlovák burzsoázia is, amely megfosztotta a szlovák nemzetet önrendelkezési jogá­tól, figyelmen kívül hagyta a szlovákiai problémákat, és ez­zel gyengítette a köztársaság szilárdságát és egységét. Ezt tette a ludák burzsoázia is, amely a szeparatizmus önző osztály politikájával bomlasztot­ta és a hitleri uralom alá haj­totta az államot. Sterilnek és tehetetlennek bizonyult a jobb­oldali szociáldemokraták nihi­lista politikája is. A proletár internacionalizmus politikánk aiapelve Ezzel szemben jelenünk meg­győzően bizonyítja a nemzetisé­gi kérdés megoldásának bord­ereiét és életképességét, annak a lenini gondolatnak az életké­pességét, hogy csakis a szocia­lizmus nyitja meg a kis nem­zetek előtt az egyenjogúsághoz, az önrendelkezéshez és a sza­bad fejlődéshez vezető utat, csakis a szocializmus teremti meg a feltételeket a nemzetek anyagi és kulturális színvonalá­ban mutatkozó különbségek ki- egyenlítéséhez, a nemzetek kö.- zeledéséhez. Ennek a gondolatnak a meg­valósítását bizonyítja a mai Szlovákia fejlett, gyorsan fej­lődő ipara, korszerű mezőgaz­dasága, a kultúra és a nép mű­veltségének magas színvonala s életszínvonala. E gondolat megvalósításáról tanúskodnak a csehek és a szlovákok, vala­mint az országunkban élő nem­zetiségek új kapcsolatai. Ezek a kapcsolatok a bizalom, az együttműködésben, a kölcsönös tiszteleten, a testvéri elvtársi együttélésen alapulnak. Fejlődésükhöz hatékonyan és gyümölcsözően hozzájárul a szocialista föderáció. Nemzete­ink és nemzetiségeink egysé­gét, amely államunk erejének egyik alappillére. Október ha­gyatékának szellemében tovább­fejlesztjük. jogosan állapíthatjuk meg, hogy ha a forradalom előtti Szlovákia a tőke miatt a világ- események perifériáján állt, a szocializmus érdemeként politi­kai, gazdasági és kulturális ér­telemben is a világhaladás fő áramlatába került. Amikor ezekről a sikerekről beszélünk, szem előtt tartjuk a szocializmust, az új társadalmi rendszert, amely 1917 októberé­ben született, s amelyet né­pünk nagy erőfeszítésével és áldozatkészségével nálunk is ki­alakítottunk. Országunkban vol­tak olyan* politikai irányzatok, amelyek más szocializmus mo­delljeit próbálták kialakítani, az ún. demokratikus, nemzeti vagy keresztény szocializmusét. Voitak olyan emberek mozgal­munkban, akik azzal az ürügy- gyel, hogy a leninizmus ela­vult, és a szovjet modell csak korlátozott érvényességű, kita­lálták az ún. emberarcú szo­cializmus koncepcióját, a plu­rális rendszert stb. Tudjuk, hogy a München előtti Cseh­szlovákiában ezek a rendszerek gyalázatos kudarcot vallottak, kudarcot vallottak külpolitikai, szociális kérdésben, a nemzete­ink közti kapcsolatok megol­dásában. Tapasztalatunk meg­mutatta, hogy az említett kon­Népünk Október útján halad / Folytatás az 1. oldalról I ülést a csehszlovák és a szovjet himnusz el­hangzása után PETER COLOTKA, a CSKP KB El­nökségének tagja, szlovák miniszterelnök nyi­totta meg. Ünnepi beszédet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából jOZEF LENÁRT, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, a Szlovák Nemzeti Front KB elnöke mondott. Beszédét gyakran szakította félbe a jelenle­vők viharos tapsa, amellyel kifejezték dolgo­zóinknak, és a Szovjetunió népeinek megbontha­tatlan barátságát, s hálánkat azért, hogy a Szov­jetunió felszabadított bennünket a fasizmus rali- igája alól, és felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott a szocializmus építése során. A Szovjetuniót és kommunista pártját éltető felkiáltással üdvözölték a jelenlevők NYIKOLAJ GONCSAROVOT, a Szovjetunió bratislavai főkon­zulját, aki üdvözlő beszédet mondott. Ezután a résztvevők üdvözlő levelet küldtek az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, Minisztertanácsának és népének az Októberi Forradalom 60. évfordu­lója alkalmából. Ebben nagyra értékelik a szov­jet nép erőfeszítéseit, amely a kommunista párt vezetésével a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom óta az emberiség történetében egyedülál­ló hősi utat tett meg. A levél egyúttal méltatja azokat az óriási sikereket, amelyeket a szovjet társadalom 1917 óta elért, s kifejezi dolgozóink­nak azt az eltökélt szándékát, hogy Lenin taní­tásához hűen továbbfejlesztik az Októberi Forra­dalom hagyatékát, s elmélyítik és megszilárdít­ják a megbonthatatlan csehszlovák—szovjet test­vérbarátságot. Az ülés első része az Internacionálé hangjai­val ért véget. Ezután kulturális műsor következett, amely­ben kiváló szlovákiai művészek léptek föl. Köz­ismert szovjet és csehszlovák költőknek és ze­neszerzőknek az Októberi Forradalom győzel­mét dicsőitő műveit adták elő. cepció becsempészésére tett kí­sérletek és érvényesítésük tu­lajdonképpen a szocializmus el­lenfeleit, az ellenforradalmat szolgálta. Meggyőződtünk róla, hogy a győzelemhez és sike­rekhez nem a dolgozók uralko­dásban való részvételének deklarálása vezet, hanem až, hogy a munkásosztály a többi dolgozóval szövetségben kezébe vette a hatalmat. Nem a bur­zsoáziával kötött kompromisz- szumok útja, hanem a kizsák­mányolok tulajdonának kisajá­títása. Nem a reakciós erőknek tett engedmények útja, hanem a forradalom következetes meg­védése az osztályé]lenség táma­dásaival szemben. Ezen az úton haladtak a Szovjetunióban, és ezen az úton haladunk mi is. Szlovákia népe ezért — ösz- szehasonlítva a kedvezőtlen múltat a ragyogó jelennel — lelkesen magáévá teszi a Nagy Október művét, amelynek gyü­mölcse a büszke, tettre kész, korszerű Szlovákia is. Forró üdvözletünket küldjük, hálán­kat és szeretetünket fejezzük ki szovjet barátainknak, testvé­reinknek. Elvtársak! Dolgozó népünknek az új tár­sadalom építésében elért ered­ményeit értékelve jogosan ál­lapítjuk meg, hogy sikereink egyik döntő feltétele volt és marad • a Szovjetunióval való együttműködés, a Szovjetunió segítsége, és az a tény, hogy pártunk elméleti és gyakorlati tevékenységében a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasz­talataira és támogatósára tá­maszkodott. Ebben látjuk a proletár internacionalizmus megnyilvánulását, amelyet poli­tikánk helyettesíthetetlen alap- elvének tekintünk. Sohasem felejtjük el, hogy a Szovjetunió tántoríthatatlanul népünk és nemzeteink oldalán állt sorsdöntő pillanataiban, München idején és a nemzeti felszabadító küzdelemben. A Szovjetuniónak és hős hadsere­gének köszönhetik némzeteink a fasiszta járom alól való fel- szabadulásukat. A szocializmus építésének éveiben nem volt olyan nap és óra, amikor nem éreztük volna a Szovjetunió ál­landó döntő politikai és gazda­sági segítségét, forradalmi vív­mányaink, békés munkánk és népünk szabadságának szavato­lását. Teljesítjük a fejlett szocialista társadalom építésének igényes feladatait Tapasztalataink egyértelműen ahhoz a felismeréshez és követ­keztetéshez vezetnek, hogy mindig, amikor pártunk követ­kezetesen a Nagy Október ha­gyatéka szerint járt el, és al- kotóan érvényesítette a lenini alapelveket, sikereket értünk el. És ellenkezőleg, a lenini eszméktől való minden eltérés és meghátrálás — erről tanús­kodnak az ötvenes évek és az I960—69. évi válság nehéz ta­pasztalatai — súlyosan veszé­lyeztette a munkásosztály ér­dekeit, a szocialista vívmányo­kat és a párt létezését. E tapasztalatok szempontjá­ból értékelni tudjuk annak je­lentőségét, hogy az új pártve­zetőség oly következetesen, elv- hűen és kitartóan érvényesíti országunkban a szocializmus fejlődésének lenini irányvona­lát. E lenini hozzáállást fejezi ki a fejlett szocialista társa­dalom további építésének prog­ramja, amelyet a XIV. kong­resszus hagyott jóvá és a XV. kongresszus továbbfejlesztett. A program megvalósítása orszá­gunk további sokoldalú feleme­léséhez, a társadalom szocia­lista jellegének megszilárdítá­sához, a szocialista közösség erejének megszilárdításához va­ló hozzájárulásunk fokozásához vezet. Úgy, mint országos viszony­latban, Szlovákiában is jó ered­ményeket érünk el a XV. kong­resszus programjának megvaló­sításában, amihez hozzájárul az Október 60. évfordulójának tisz­teletére kibontakozó szocialista verseny, az üzemekben, a föl­deken, az építkezéseken és más munkahelyeken dolgozók áldo­zatkészsége és kezdeményezése, alkotó értelmiségünk elkötele­zettsége. Az aktivitást pozitívan érté­keljük, de egyúttal tudatosít­juk, hogy nem érünk el min­den területen egyforma sikere­ket, nem hatolt át még min­denüvé az a tudat, hogy a fej­lett szocialista társadalom épí­tése milyen nagy követelmé­nyeket támaszt velünk szem­ben. Ezért pártunk — amint Hu­sák elvtárs a prágai ünnepi ülésen hangsúlyozta — a ha­gyományokhoz hűen, a leniniz­mus szellemében nagyobb igé­nyeket támaszt mindennemű munka minőségével és haté­konyságával szemben, az irá­nyítás és szervezés színvona­lának emelésére, a felelőtlen­ség-, a rutinmunka, és minden előrehaladásunkat akadályozó jelenség határozottabb kiküszö­bölésére törekszik. Ezek a gondolatok nálunk Szlovákiában is arra ösztönöz­nek bennünket, hogy minden területen figyelmünket a mun­ka minőségének javítására, az irányítás hatékonyságának nö­velésére összpontosítsuk, emel­jük a munkaszervezés színvo­nalát, és mindenütt megszilár­dítsuk a fegyelmet. A múltban a szovjet elvtár­saktól tanultunk, példamutatá­sukra és tapasztalataikra tá­maszkodtunk, most is tanulj nunk kell progresszív társadal-‘ mi gyakorlatukból akkor, ami­kor a fejlett szocialista társa­dalom építésének feladatait oldjuk meg. Olyan fontos fela­datok állnak előttünk, mint a nagy hatkonyságért és a jó mi­nőségért folytatott küzdelem, a politikailag és eszmeileg fel­lett öntudatos ember formálása, a néphatalmi szervek funkciói­nak és feladatainak fejlesztése, valamint a dolgozóknak a tár­sadalom irányításában és igaz­gatásában való részvételének kibővítése. Elvtársak, azzal az elhatáro­zással kezdünk hozzá minden­napi kötelességeink teljesítésé­hez. hogy a további napokban s években is érvényesítjük Ok­tóber hagyatékát és forradalmi szellemét. Ez azt jelenti, hogy a bonyolultabb bel- és külpo­litikai viszonyok között is fej­lesztjük a fejlett szocialista tár­sadalom építésének igényes fel­adatait. Ebben a törekvésünkben ösz­tönözzön bennünket az a nagy lelkesedés, mély hazaszeretet, és internacionalizmus, amelyet a lenini párt által vezetett szov jet emberek az új társadalom építésének hatvan évében ta­núsítottak, és amely a kommu­nizmus építésének minden nap­ján jellemzi őket. Éljen a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom, amely új kor­szakot nyitott az emberiség tör­ténetében! Éljen a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, a nagy Lenin párt­ja, a szovjet nép győzelmeinek szervezője és ösztönzője! Éljen Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, dolgozó népünk vezetője, amely a Nagy Októ­ber eszméinek szellemében újabb győzelmekhez vezeti né­pünket! Éljen és virágozzon az „Űrök időkre a Szovjetunióval és so­ha másképp“ gottwaldi jelszó szellemében a csehszlovák és a szovjet nép testvérisége és in­ternacionalista egysége. (Köztes címek: 0j Szó}

Next

/
Thumbnails
Contents