Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)
1977-11-04 / 305. szám, péntek
Ablakot ityit a világra — Naponta hányszor, de hányszor ismételgetjük gyermekünknek, hogy ez és ez miéri jó vagy miért rossz. Leghelyesebb, ha kézenfogják, és elhozzák őt a mi- színházunkba, akkor nyomban felismeri és megérti ezeket a miérteket — magyarázza Vlagyimir Kuzmin, a moszkvai Központi Gyermekszínház főrendezője. — Talán éppen ez az oka, hogy színházunkról általában azt beszélik, hogy... A díszes plakátokon ez olvasható: „Kedves elsőosztályos gyerekek, barátaink! Most jöttök első alkalommal színházunkba. Ez nektek és nekünk egyaránt ünnepi esemény. Reméljük, hogy évekre szóló barátságot kötünk.“ Zsongó, zsibongó gyermekhad népesíti be a Moszkvai Központi Gyermekszínház előcsarnokát. Zeneszó, ének hallatszik. A színészek már a bejáratnál fogadják az ifjú közönséget. Mindenki kap tőlük egy emlékplakettet. Ezután a gyerekek a nézőtérre özönlenek, ami úgy tűnik, valójában nem is nézőtér, hanem valamiféle csodálatos, megelevenedett mesebeli birodalom. Nézd. hallgasd, drukkolj, de soha ne add fel, a reményt — hiszen a mesében mindig a jó győzedelmeskedik... Hosszú időre, lehetséges, hogy egy életre szóló örvendetes élményt jelent az elsőosztályos gyerekeknek ez A gyermekszínházban egyidejűleg „három színház“ tevékenykedik. Mindegyik más-más korosztálynak játszik — a legkisebbeknek (7—10 éves iskolások), a serdülőkorúaknak (11—15 évesek) és a felsőosztályosoknak (16—16 évesek) — külön-kü- lön repertoárral, figyelembe véve a különböző korosztályok igényeit, érdeklődését. „Nálunk a pedagógus- ként gondolkodó színésznek össze kell fognia a művészetet értő, érző pedagógussal“ — így írt a gyermek- színház egyik alapítója még 1919-ben. Hiszen már ebben az időben, nein sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után hazánkban hívtak életre a világon talán először olyan színházat, amely kimondottan a gyermekek számára nyújt magasrendű, művészi élményt. Aktívahálózat is a gyermekszínház sajátosságai közé tartozik. Munkatársak itt a gyerekek is — ők az első nézők és kritikífsok a premieren, s részt vesznek a színházi vitákban. — Munkánk elképzelhetetlen lenne ezek nélkül a találkozások nélkül — magyarázza Vlagyimir Kuzrnin főrendező. — Közvetlen és kötetlen kapcsolatot jelent közönségünkkel, így válik igazán érthetővé számunkra a gyerekeket érdeklő, izgató sok-sok kérdés. Alekszej Leonov űrhajós szakmai tanácsukat ad Az első három, avagy a 2001. év című tudományos-fantasztikus darab színreviteléhez. az ünnepélyes alkalom — az első látogatás a gyermekszínházban —, amit immár hagyományosan október elején rendeznek. Ettől kezdve a színház végigkíséri a gyerekeket az iskolás éveken. Számukra ez sajátos tantárgy lesz, nevezzük „színházi órának“, ami a mesék világának csodáival kezdődik, mintegy ébresztgetve a gyerekek fantáziavilágát. Segít meglátni, észrevenni a szokatlan, különös világban — az általánost. A későbbiekben pedig — Osztrovszkij, Shakespeare és a többi klasszikus révén — megismerkedhetnek az emberi lét bonyolult kérdéseivel. A darabok színrevitelekor arra törekszünk, hogy segítsünk tisztázni minden felmerült problémát. A gyermekszinház komédiát, mai témájú darabot, tragédiát egyaránt bemutat. Egyik sem mond ellent a gyerekek érdeklődésének. Sőt éppen az az érdekes, hogy legkülönbözőbb műfajú, sokszor bonyolult színpadi metaforákat tartalmazó darabok kerülnek színre. Merészen alkalmazzuk a zenét, a táncot, mi több, a képző- művészeti elemeket is, tehát minden olyan eszközt, mely jól szolgálja az igaz érzések és fordulatok kifejezését. A gyerekek számára a leg fon tosabb az igazság feltárása: hogy van jó és rossz, ki az igazi hős, kihez igazodjanak; és mindezt nem programszerűen kell hirdetni a színpadról, hanem az életből merített cselekményből kell kiderülnie. Nem szabad a cselekményt még egy árnyalatnyit sem meghamisítani, hiszen ha az előadás — ami ott történik — kezdetlegesebb annál, mint amit a gyermek naponta lát a környező világban — a fiatal nézők egyszerűen nem hisznek többé a színházban, és ez hosszú időre hatással lehel rájuk. A Központi Gyermekszinház repertoárján több mint húsz előadás szerepel, a különböző korosztályok számára. így például Puskin meséinek színpadi feldolgozása, az ősi hindu eposz, a Ramajana színpadi változata, vagy éppen Szergej Mihalkov ismert ifjúsági író fiatal űrhajósokról szóló fantasztikus története „Az első három, avagy a 2001. év“ címmel. A szovjet gyermekirodalom kiváló művelője immár több mint harminc éve dolgozik a színháznak. Említhetnénk még egy másik neves színműírót, Viktor Rozovot, akinek az Ú ton című darabja egy, tizedik osztályos fiatalember felnőtté válásának, személyisége kialakulásának, első szerelmének történetét mondja el. És persze a klasszikusok sem hiányozhatnak, mint Gorkij: Ellenségek, Shapespeare: Szentivánéji álom ... Nem feledkezik meg a színház a felnőtt nézőkről, pedagógusokról, szülőkről sem. Számukra speciális bérletet bocsátottak ki, a darabok közül kiválaszthatják a nekik leghasznosabbat, legtanulságosabbat. Hiszen a cél éppen az — nevelni a nevelőket. Ilyen darab például Szimon Szolovej- csik író-újságíró műve, a Diákszere- lem, melyet a színház előcsarnokában játszanak a színészek, a délutáni ifjúsági előadás után. Az üléseket a fal mellett helyezték el, így a színészek a szó szoros érte!mél>en a közönség körében játszanak. Az előadás sikere mégsem csupán ennek a formabontásnak köszönhető. Bár úgy tűnhet, hogy a téma csak egy szü- kebb szakmai kört érdekel, mivel az iskolai nevelés módszereit tárja fel, a jelenetek mégis egyfajta szenvedélyes harcot tükröznek, az új, a haladó, a modern elfogadtatásáért a tehetetlen tunyasággal, a konzervativizmussal szemben. A színészek és rendezők magasrendű művészetének ékes bizonyítéka a társulat gyakori külföldi vendég- szereplése. Külföldi turnéik térképe igen változatos: Bulgária, NDK, NSZK, Hollandia, USA, Kanada, India. — A Moszkvai Központi Gyermekszínházba — mely valóban a főváros szívében, a Szverdlov téren van, ugyanott, ahol a világhírű Nagyszínház és Kisszínház játszik (lehet, hogy ez is jelképes?) — a gyerekek százai látogatnak naponta. Erre a színházra nemcsak igénye, de nagy szüksége ts van a gyerekeknek. Akárcsak egy bölcs tanítóra, tanácsadóra, vagy jó barátra, akinek a társaságában mindig kellemesen telik az idő. GENNAGYIJ ROZENTAL A színpad majdnem üres, falát Le- nin-kép díszíti, oldalt egy karosszék áll. két reflektor fénye enyhén vibrál, és most négy fiatal művész, Szabó Teréz, V. Slosjar, A. Swann, P. Schultz lép a közönség elé. Nem kisebb feladatra vállalkoznak, mint arra, hogy elfeledtessék velünk az élet és a színpad érzéki világának varázsát, s helyette egy más, bensőségesebb valóság illúzióját keltsék. És íme: egyenként lépnek színre a művészek, szavalnak, verseket, költeményeket adnak elő. Zeng a szó. Ez fejezi ki a költő okosságát, a színész szépségét, a kulisszák távlatait, a kosztümök színességét, a kellékek realitását és a világítás illúzióját egyaránt. Majakovszkij szava zeng: „Ketten vagyunk most, Lenin meg én, Lenin mint a fénykép szobám falán .. .* A szó mondanivalójával, az elhite- tés, az élménynyújtás erejével ejt hatalmába bennünket. Minden gondolatunk. érzésünk, egész akaratvilágunk abba az irányba terelődik, mely felé a szó irányítja figyelmünket. A képzettársítások menete eltér a szokásostól, új képzeletkapcsolatok, gondolatok, elénk idézett élmények hatása alá kerülünk. Nem jelentik be a versek címét, a szerzők nevét. Ha véget érnek a rímek, ha elhallgat a szavaló művész, nem csattan a szokásos, a konvencionális taps. mert még szívünkben, bensőnkben érezzük a szavak hatását. De egyébként sem várják tőlünk ezt, mert közjáték gyanánt a zongora szól, ha hallgat a szavaló művész. Ä művészi szó ereje Szovjet költészet estje a Barátság Házában Szovjet zeneszerzők müveiből való részleteket hallunk. Ismerős, kevésbé ismerős, vagy éppen teljesen ismeretlen dallamok követik a rímeket és vezetik l>e a következő szavaló szavát. A falon Lenin-kép. És bensőnkben Is alakul, formálódik egy másik, sokkal plasztikusabb, sokkal elevenebb kép, mert hiszen Lenin alakját, szellemét, forradalmiságát idézik elénk a szavak. Eszünkbe se jut felsóhajtani: milyen szép lenne minden, ha láthatnánk is. Felesleges, mert akkora hatalma van a szónak, hogy láttat. Sőt, megelevenítő ereje által tanúi vagyunk annak a küzdelemnek, melyet Lenin szervez és irányít. Akar- va-nemakarva állást kell foglalnunk, döntünk is: Vele! Csak vele, és soha senki mással. Egy véletlen pillanatban eszünkbe jut: Szabó Teréz, aki 1970 óta rendszeresen vállal szereplést a Barátság Házának rendezvényein, az Állami Bábszínház művésze, Szabó István elvtársnak, pártunk első illegális központi bizottsága mártírhalált halt tagjának a leánya. A többiek a bratislavai Új Színpad fiatal művészei. A költők kiáltása, most az ő kiáltásuk, és általuk hozzánk szólnak a költők, mert hiszen egyik sem maga-magának beszél. Nekünk, szól az üzenet: „Porold ki a világot, mint egy szőnyeget, a molyokat verd ki belőle.“ És a szó a tudatos gondolat határáig hatolva ébreszt a forradalmi küzdelem mai értelmére: „Tenni kell!“ Ezt zengi, sugalmazza még a teremben visszhangzó zene, a zongora felől szálló dallam bíztató üteme is. -— . Csak negyvenöt perc, akárcsak egy tanítási óra, annyi a műsor ideje, de ezt csak akkor vesszük észre, akkor tudatosítjuk, amikor a négy fiatal művész egymás mellé állva meghajlik a közönség felé és felzúg a taps. Bensőséges, meghitt ünneplés most a taps. Hogyne, hiszen a napközben hallott, elszürkített, kiszikkadt szavak unalma helyett a röpke műsoridőben ezek a fiatal művészek a költők szavát hallatták nekünk. A hasonlatok, megszemélyesítések, allegóriák fel- használásával, a képletes beszédnek minden változatával, a szovjet költők legszebb alkotásainak tolmácsolásával, a szavak elragadó démoni színjátszó készségével valami kimondhatatlan szépséget teremtettek elénk, és indítást, lelkesedést sugároztak felénk, hogy holnap még erősebbek, még nagyobbak legyünk. HAIDŰ ANDRÁS A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója szorgosabb tevékenységre serkenti a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség egyes alapszervezeteit. így van ez az Ipolysági (Šahy) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban is. Amint belépünk az iskola épületébe, az előcsarnokban szemünkbe tűnik az ifjú szovjetbarátok klubjának faliújságja, amely színes képekben mutatja be a szovjet nép, a szovjet állam sikereit, melyek az Októberi Forradalom óta eltelt hat évtized alatt születtek. Az egyik tanteremből énekszó hallatszik zongorakísérettel. Az iskola népszerű Veszjolije gyevuski nevű orosz énekegyüttes próbál. A hangversenyen orosz népdalok, szovjet mozgalmi és komszomolista dalok és a Nagy Honvédő Háború katonanótáiból összeállított egyveleg szerepel. Az önálló hangversenyen kívül az énekegyüttes fellép azon az esztrádműsoron is, melyet az ifjú szovjetbarátok klubja rendez az évforduló tiszteletére. Egy másik- teremből fülbemászó orosz muzsika hallatszik. Itt a klub tánccsoO któher fénye Daliul, muzsikával, irodalmi színpadi összeállítással portja gyakorol Ľubica Findová szlovák szakos tanárnő vezetésével, aki arról tájékoztat, hogy a Kalinka az idei tanévben egy dzsesszgimnasztikai csoporttal is bővült, s a műsorban egy orosz tánccal és egy dzsesszgimnasztikai számmal fog szerepelni. A Makszim Gorkij Irodalmi Színpad tagjai szintén fellépéseikre készülnek. Néhány számmal közreműködnek a klub közös esztrádműsorában is, de egy önálló műsort is bemutatnak, amely szovjet humoristák szatirikus monológjaiból és vidám jeleneteiből áll. A címe: Ilyenek vagyunk! Az Október fénye címmel bemutatásra kerülő esztrádműsorban szerepelni fog az iskola József Attila Irodalmi Színpada t is, amely szovjet költők műveiből mutat be összeállítást. A műsorban fellép Vas Ottó, az irodalmi színpad vezetője s egy Majakovszkij-költeményt ad elő. Az eszl- rádműsoron kihirdetik annak az irodalmi pályázatnak az eredményét is, melyet a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség iskolai alapszervezetének vezetősége írt ki a tanulók számára a 60. évforduló tiszteletére. Az irodalmi pályázatot a szovjetbarát szervezet vezetősége hirdette azzal a céllal, hogy egyrészt felkeltse a tanuló- ifjúság érdeklődését a nagy évforduló és az Októberi Forradalom történelmi jelentőségű eseménye iránt, másrészt pedig, hogy felkutassa az átlagosnál jobb íráskészséggel rendelkező tanulókat. A pályázat három témakört szab meg: 1. Legkedvesebb olvasmányom a szovjet irodalomból, 2. Miben látjuk mi, mai fiatalok Október történelmi jelentőségét? 3. Szabad témájú elbeszélés, karcolat, irodalmi riport vagy vers. Az első díjjal jutalmazott pályaművet a szerző az Ok tóber fénye című esztrádműsoron fogja felolvasni és a három legjobb pályamű vet a Diák című iskolai lap is közli majd. — Skolkay tanár elvtársnő előadását a következő adásban közvetítjük — mondja egy kislány, miután benyitunk abba a tanterembe, ahol a szovjetbarát szervezet rádióköre éppen „szerkesztőségi“ megbeszélését tartja. Menyhárt Ilo na második osztályos tanuló, a rádiókör vezetője elmondja, hogy a szovjetbarát szervezet rádióküre minden csütörtökön reggel jelentkezik önálló műsorával. A rádiókör műsorai változatosak, elsősorban a szovjetbarát szervezet és a többi tömegszervezet munkájáról számolnak be. Ezekben a hetekben rövid előadások kai elevenítették fel a Nagy Október előzményeit és egyes mozzanatait. Az előadásokat a tanárok készítették. — Miről lesz még szó a következő műsorban? — érdeklődünk a rádiós szakkör tagjaitól. — Sok mindenről — hangzik a válasz. — Beszámolunk arról a könyvkiállításról. amely Lenin — Október címmel nyílt meg iskolánkban. A könyvkiállításon az Októberi Forradalomról magyar, szlovák és orosz nyelven írott könyveket mutatunk be. Orosz és szovjet írók egyéb témájú könyvei is vannak a kiállításon, s ezeket a látogatók meg is vásárolhatják. Egy másik ki állításon azokat a leveleket, képes levelezőlapokat és emléktárgyakat mutatjuk be, amelyeket szovjet diákokkal le velező iskolatársaink kaptak. Műsorba iktattunk egy közleményt is a szovjet if júsági sajtó előfizetéséről, ugyanis most folyik az előfizetőtoborzás 1978-ra, és szeretnénk, hogy — akárcsak eddig — iskolánk valamennyi diákja jövőre is járasson szovjet ifjúsági folyóiratot, Alkonyodnl kezd. A szavalók. táncosok, énekesek próbája véget ér. A szakkör következő adásának műsora is kerek egésszé állt össze. Az ifjú szovjetbarátok hazatérnek. Azzal a szívet melengető érzéssel, hogy méltó módon készültek a nagy évforduló megünneplésére.., SÁGI TŐTH TIBOR 1977 XI. 4.