Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-03 / 304. szám, csütörtök

Leonyid Brezsnyev elvtárs ünnepi beszéde /Folytatás a 4. oldalról) célú robbantások moratóriumát. Reméljük’, hogy tárgyalópartne­reink a Szovjetuniónak ezt a fontos lépését kellően értéke­lik majd, s ily módon megnyí­lik az út annak a szerződés­nek a megkötése előtt, amelyre a népek már oly régen vár­nak. A Szovjetunió magabiztosan halad a béke útján. Aktívan és határozottan síkra szállunk azért, hogy a szocializmus és a kapitalizmus közötti vita n? a harcmezőn, ne a fegyvergyáiak futószalagjain dőljön el, hanem a békés munka területén. Ait akarjuk, hogy a két világot el­választó határokat ne atomtol- tetű rakéták pályái szeljék át, hanem az emberiség javát szolgáló, széles körű és sokgí- dalú együttműködés szálai. E politika folytatásával Oktober egyik legfontosabb jelszavát, Lenin végakaratát teljesítjük: Békét a népeknek! Konstruktív nemzetközi együttműködést Ha sikerül megoldanunk a legfőbb feladatot — az új vi­lágháború megakadályozását és a tartós béke biztosítását, ez új perspektívákat nyit Föl­dünk lakói előtt. Létrejönnek sok más olyan létfontosságú probléma megoldásának előfel­tételei, amelyek az egész em­beriséget foglalkoztatják. Melyek ezek a problémák? Közéjük tartozik például a hatalmas embertömegek élelmi­szerrel, nyersanyaggal, energiá­val való ellátása. Hiszen Föl­dünk lakosságának száma a je­lenlegi számítások szerint az évszázad végére négymilliárd- ról hatmilliárdra növekszik. További probléma az ázsiai, afrikai, latin-amerikai országon gyarmati rendszerből visszama­radt gazdasági elmaradottságá­nak leküzdése, amelyre az or­szágok közötti kapcsolatok nor­mális fejlődése, s általában az emberiség egészének fejlődése érdekében van szükség. S ide tartozik végezetül az ember megoltalmazása azoktól a ve­szélyektől, amelyekkel az ellen­őrzés nélküli műszaki fejlődés fenyegeti, más szóval az ember érdekében meg kell óvni a ter­mészetet. Ezek teljes mértékben reális és nagyon komoly problémák, amelyek minden újabb évtized múltán jobban kiéleződnek, ha a tervszerű nemzetközi együtt­működés keretében nem talál­juk meg ésszerű, kollektív megoldásukat. Korunkban a világ társadal­mi szempontból heterogén, kü­lönböző társadalmi rendszerű államokból épül fel. Ez objek­tív tény. A világ szocialista ré­sze, belső fejlődésével és a nemzetközi kapcsolatokban el­foglalt álláspontjával, jól pél­dázza, hogyan lehet a legjob­ban megoldani az emberiség előtt álló fontos problémákat. De magától értetődik, hogy az egész emberiség helyett ezeket a problémákat nem oldhatjuk meg. Ehhez minden ország né peinek céltudatos erőfeszítései re, valamennyi ország és va­lamennyi nép széles körű. konstruktív együttműködésére van szükség. A Szovjetunió tel jes mértékben támogatja ezt az együttműködést. Ha mélyreha­tóbban megvizsgáljuk: ez a bé kés egymás mellett élésnek ne­vezett külpolitikai irányvonal tartalma. Elvtársak, barátaim! Október vívmányai, a szocia­lizmus lehetőségei korunkban ez emberiség további haladá­sának legbiztosabb zálogai Ok tóber a hatalmas változások zászlaja, amelyet a dolgozó tö­megek akarata és keze fennen lobogtat századunkban! Olyan korszak felé haladunK, amelyben a szocializmus vala­milyen történelmileg meghatá­rozott konkrét formában ural­kodó társadalmi rendszerré vá­lik a földön, s meghozza a bé­két, a szabadságot, az egyen­lőséget és a jólétet az egész dolgozó emberiségnek. Ez nem utópia, nem vágy­álom, hanem reális perspektí­va. Napról-napra közeledünk ehhez a célhoz a saját mun­kánk és kortársaink millióinak munkájával, harcával. Ez az Októberi Forradalom által meg kezdett ügy folytatása. Mindig maradjunk hívek a Nagy Október zászlajához, a forradalom vörös lobogójáhozl Tündököljék mind ragyogób­ban a világ fölött a halhatat­lan marxista—leninista eszmék fénye! Éljen a nagy szovjet nép! Éljen nagy pártunk — Lenin pártja! Előre a kommunizmus győ­zelme felé! Az Októberi Forradalom legnagyobb vívmánya a társadalmi egyenlőség és igazságosság (Folytatás az 1. oldalról) A jelenlevők szívélyes fogadtatásban részesítették GUSTÁV HU- SÁKOT, a CSKP KB főtitkárát, köztársasági elnökünket, aki fel szőlalását oroszul azzal a bejelentéssel fejezte be, hogy tolmá­csolja a CSKP KB, a Nemzeti Front Központi Bizottsága, a Szö­vetségi Gyűlés és a csehszlovák kormány, a csehszlovák nép üd vözlő üzenetét, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságához, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához, a Szovjetunió Minisztertanácsához és a szovjet néphez a Nagy Október 60. évfordulója alkalmából intézett. Husák elvtárs felszólalását gyakran hosszan tartó taps szakí­totta félbe. Kiöztársasági elnökünk után ENRICO BERL1NGUER, az OKP fő­titkára és KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára emelke­dett szólásra. A szünet után további üdvözlő beszédek hangzottak el. A kö­vetkező sorrendben került sor a küldöttségvezetök üdvözlő be­szédeire: Először TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke, ALVARO CUNHAL, a Por­tugál Kommunista Párt főtitkára. LUIS CORVALÁN, a Chilei Kom­munista Párt főtitkára, NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, az RSZK elnöke, JUMDZSAGIJN CEDENBAL, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke, RAUL CASTRO RUZ, a Kubai Kommu­nista Párt KB másodtitkára, az Államtanács és a Minisztertanács első alelnöke, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere, LOPO DO NASCJMENTO, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom KB Politikai Bizottságának tagja, az Angolai Népi Köztársaság minisz­terelnöke, CSANDRA RADZSESVAR RAO, az Indiai Kommunista Párt Nemzeti Tanácsának főtitkára, VLADIMIR BAKARICS, a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének tagja, a JSZSZK Elnökségének tagja, majd végezetül PAUL LAURENT, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára kért szót. A tegnapi nap ünnepi eseményei a Kreml Kongresszusi Palotá­jában megrendezett ünnepi hangversennyel fejeződtek be. A Kongresszusi Palotában az ünnepi ülés ma moszkvai idő sze­rint 10 órakor folytatódik. A marxíimus-lenMzmus eszméinek ■ňrten legyőző ereje Irta: JÄN FOJTÍK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára Mint arról annak idején már részletesen is beszámoltunk, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata, a Béke es Szocializmus szerkesztősége Prágában, 1977. jú­nius 28—30-án, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulója alkalmából A Nagy Októ bér és a mi világunk címmel nemzetközi tudo­mányos elméleti konferenciát rendezett. A kon­ferencián 66 kommunista és munkáspárt kül­döttsége vett részt. A Béke és Szocializmus eb mű folyóirat legutóbbi (kilencedik) száma közli a konferencián elhangzott felszólalások rövidí­tett szövegét. A konferencián hangzott el Ján Fojtík elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága titkárának az alábbi írása is. Nincs a törté nejemben neve­zetesebb ese mény a Nagy Októberi Szo­cialista Forra­dalomnál. E forradalom ha­tása döntő mó­don megmutatkozott Csehszlo­vákia népeinek életében is. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása a leg­fontosabb események közé tar­tozik országunk népeinek leg­újabb kori történelmében. A CSKP vezetésével a dolgozók megdöntötték a burzsoázia ha­talmát és felépítették a szocia­lizmust. Ez elsősorban azért történ­hetett így, mert a kommunisták lelkiismeretesen tanulmányoz­ták a bolsevik párt tapaszta­latait, Lenin eszmei hagyaté­kát. A CSKP azért győzedel­meskedett, mert mindig szá­míthatott a Szovjetunió Komu- munista Pártjára, ennek önzet­len internacionalista segítségé­re, mint ahogy népünk — mind a sötét, mind a napfé­nyes időkben — bizton támasz­kodhatott a Szovjetunió népei­vel való barátságra. Ha fel akarjuk mérni azokat a változásokat, amelyeket Ok­tóber idézett elő bolygónkon, megállapíthatjuk, hogy a szo­cializmus felé való világtörté­nelmi előrenyomulás, amely hat évtizeddel ezelőtt a cári Oroszországban kezdődött, egyetemes, törvényszerű folya- rhat. Az imperializmus örökre elvesztette a történelmi kezde­ményezést, befolyási szférája feltartóztathatatlanul összezsu­gorodik, a szocializmus vált a történelem menetét meghatáro­zó erővé. A leninizmus feltar­tóztathatatlan előrenyomulása, növekvő befolyása világosan rányomja bélyegét korunkra. Nem csoda, hogy ez nagyon idegesíti ellenségeinket, s fo­kozzák támadásaikat a leniniz­mus ellen. Mit állíthat szembe a jelen­kori kapitalizmus a szocializ­mussal? Mint ismeretes, Carter amerikai elnök és környezete igen magabiztosan indította meg hírhedt kampányát az em­beri jogok ürügyén. De ez az egész hűhó éppen kezdeménye­zői ellen fordul. Az emberek az egész világon joggal kérdik, vajon biztosíthatók-e az embe­ri jogok ott, ahol a lakosság tömege meg van fosztva az em­beri létezés biztosítékaitól, ahol gyakorlatilag az egész társa­3UU flUO koronával megnövel­ték a Nagy Október BO. évfor­dulója tiszteletére tett kötele­zettségvállalásuk értékét a piešťanyi Piešťanka ipari ter­melőszövetkezet dolgozói. Ter­ven felül 740 ezer korona ér­tékben szállítottak árut a piac­nak. Az anyagi költségeken 380 000 koronát takarítottak meg. Felvételünk a varrodában készült. (Felvétel: V. Andor—ČSTK) dalom ki van szolgáltatva a monopóliumok önkényének? E gészen másként áll a do­log olt, ahol a nép va­lódi uralkodó, gazdája orszá­gának, ahol a forradalmi át­alakítások során a társadalom politikai rendszere a valóban demokratikus szervezetek és in­tézmények összefüggő rendsze­reként jött létre és fejlődik. A szocialista demokrácia nemcsak a vélemények kifejezésének és az álláspontok meghatározásá­nak fóruma; mindenekelőtt „műhely“, amelyben a tudatos, aktív állampolgár, a szocialista típusú személyiség formálódik. Az SZKP tevékenységében, amely a szocialista állam fej­lesztésére, mechanizmusának módszeres tökéletesítésére irá- nyul, a legvilágosabban meg­nyilvánul u párt hűsége Októ­ber ügyéhez, Lenin eszméihez és útmutatásaihoz. Az SZKP, a munkásosztály, az egész nép iránti felelősség tudatában te­vékenykedik. Mindent a dolgo­zó ember javára, ez a legfőbb törvény. Az antikommunisták és buj- togatóik koholmányai ellenére az SZKP tekintélye a vala­mennyi kontinens népeinek nyújtott nagy és hatékony in­ternacionalista segítsége jóvol­tából szakadatlanul nő. A párt Központi Bizottsága, s sze­mély szerint Brezsnyev elv­társ, világszerte mélységes el­ismerést és megbecsülést vívott ki a következetes békepolitika folytatása során tett határo­zott és fáradhatatlan erőfeszí­tésekkel. Pártunk az SZKP tapasztala­tát rendkívül értékesnek tart­ja. Az SZKP érte el a legna­gyobb eredményeket a szocia­lizmus építésében, válaszokat adott és ad ma is korunk alap­vető kérdéseire, mindnyájunk­nál messzebbre jutott történel­mi küldetésének teljesítésé­ben, valamennyiünk előtt egyengeti az utat, ez vitatha­tatlan lény. Aki elveti a leg­erősebb és legbefolyásosabb forradalmi osztag gyakorlatá­ban bevált tanulságokat, az há­tat fordít a jövőnek, nem telje­síti a saját népe iránti köte­lességét. Ez pedig nem igazol­ható semmiféle „alkotó megkö­zelítéssel“. K étségtelenül rendkívül fontos, hogy következe­tesen alkalmazni tudjuk a ka­pitalizmusból a szocializmusba való forradalmi átmenet álta­lános törvényszerűségeit egy meghatározott ország konkrét történelmi feltételeire. De mi sem veszélyesebb, mint ha eze­ket a feltételeket csak azért hangsúlyozzák, hogy az „al­kotó megközelítésmód“, a „spe­cifikum“ tiszteletben tartása“ frázisaival igazolják és dics­fénybe vonják saját hibáikat, vagy éppen a „nemzeti“ vagy „regionális“ szocializmus befe­jezett rendszerét építsék rájuk. Mit jelentett ez a konstruk­ció országunkban? Nem egye­bet, mint a szocializmus taga­dását, a gyakorlatban pedig el­lenforradalmat, amelyet kezde­ményezői „új jászületési fo­lyamatnak“ neveztek! Ezt a pártban és a társada­lomban végbement egész fejlő­dést — a válság keletkezésé­nek pillanatától az 1968-as el­lenforradalommá való fajulá- sáig — részletesen elemeztük pártunk több dokumentumában, és olyan tanulságokat vontunk le belőlük, amelyek arra köte­leznek bennünket, hogy állan­dóan továbbfejlesszük a mar­xista—leninista elméletet, ha­tékonyan kiküszöböljük a szo­cialista építés folyamán kelet­kező hibákat, következetesen küzdjünk a revizionizmus el­len, elsősorban minden arra irányuló kísérlet ellen, hogy gyengítsék a szocializmus po­litikai rendszerét, a népi ha­talmat és politikánk interna­cionalista jellegét. Nem érdektelen, hogy ma­guk a „prágai tavasz“ szerve­zői nyíltan beszélnek arról, hogyan valósult meg az ellen- forradalom, és milyen szerepet játszott benne a szovjetelle- nesség. Néha még azok is el­szólják magukat, akiknek a forgatókönyv szerint még min­dig »igazi kommunisták“ sze­repét kellene játszaniuk. Kö­zülük néhányan, persze a kom- munístaellenes központok uta­sítására, 1977 januárjában az ún. „charta 77“ című dokumen­tummal álltak elő, amely dur­ván megrágalmazta szocialista társadalmunkat. De mindannyian világos és határozott választ kaptak. Sen­kinek nem engedjük meg, hogy aláássa a szocialista rendszert; nem engedjük, hogy bármiféle­képpen törvényessé tegyék a bomlasztó tevékenységet, amely veszélybe sodorná né­pünk forradalmi vívmányait és a szocializmus építésének si­kereit. A Marx, Engels és Lenin al­kotó tanítását revideáló kon­cepciók valódi értékéről a legjobban az a feszült figye­lem tanúskodik, amelyet a vi­lág reakciósai, antikommunis- tái szentelnek nekik. E rről az álláspontról kell megközelítenünk azt a kérdést is, mi a jellege, sze­repe és funkciója az ún. euro- kommunizmusnak, amely a burzsoá tömegkommunikációs eszközök jóvoltából napjaink­ban divatos jelenség lett, s amelyhez az antikommunisták most nagy reményeket fűznek. Az „eurokommunizmust" fel­használva igyekeznek erősíteni mozgalmukban a revizionista tendenciákat, tért nyerni a szo­ciáldemokrata befolyás terje­désének pártjainkban, a nyu­gat-európai országok kommu­nista pártjait a szovjetellenes- ség oldalára terelni, a valósá­gos szocializmus országaiban működő kommunista pártok el­len hangolni őket, hogy ily módon szétforgácsolják moz­galmunkat Európában, elvonják az imperializmus ellen, a tár­sadalmi haladásért és a béké­ért, az egyes országokban vég­rehajtandó forradalmi változá­sokért folyó valóságos harc időszerű, napirenden levő kér­déseitől. Az antikommunisták óriási összegeket folyósítanak a kü­lönböző kampányokra, hogy feltartóztathassák a világ fej­lődésének jelenlegi tendenciáit. Ez reménytelen vállalkozás, bár sok nehézséget okozhat még. De mozgalmunk rengeteg tapasztalatot gyűjtött, többek közölt a különböző árnyalatú ellenségek, jobboldali és „bal­oldali“ revizionisták és oppor­tunisták elleni harcban is. A Nagy Október eszméi­nek megvalósulása, a kommunizmust építő Szovjet­unió lelkesítő példája, a szo­cialista közösség országainak eredményei, korunk valameny- nyi forradalmi áramlatának feltartóztathatatlan előrenyo­mulása arról tanúskodik, hogy közös ügyünk legyőzhetetlen, s hogy űj és még nagyszerűbb győzelmek állnak előttünk. Ami Csehszlovákia Kommunis­ta Pártját és népünket illeti, miként Husák elvtárs, pártunk Központi Bizottságának főtit­kára kijelentette, „továbbra is egész tevékenységünkkel elő fogjuk segíteni azt, hogy a szo­cializmus nemes eszméi még sikeresebben utat törjenek, hogy a szocializmus az ember érdekében újabb sikereket ér­jen el a békéért és a társa­dalmi haladásért folyó harc­ban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents