Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-26 / 327. szám, szombat

Fúrómunkások a dzsungelben SZOVJET SZAKEMBEREK VÍZ UTÁN KUTATNAK ZAMBIÁBAN • A KÍMÉLETLEN AFRIKAI NAP PRÓBÁRA TESZI A BONYOLULT BERENDEZÉSEKET ÉS AZ EMBERI KAPCSOLATOKAT Az ivóvíz után kutató fúró­mester számára az átköltözés mindig sok gonddal-bajjal jár. Ezért nem csoda, alig hogy el­helyezkedtek, Selkat Szubhan- kulov mély álomba merült. Reg­gel pedig, kilépve a vándor­lakókocsiból, az első, amit meg­látott, egy hatalmas, fogakkal tűzdelt, óriási nyitott száj volt. Kiderült, hogy a lakókocsit a vízilovak csapásán állították fel. Szovjet szakemberek kutakat fúrtak Kelet-Zambiában, 'a Luangwa nemzeti parkban, hogy ivóvízzel lássák el a la­kosságot és a turistákat. Az új kutak jelentékenyen segítik a mezőgazdaság fejlődését is. Zambia keleti tartományában — úgy tűnne — nagyon kedve­zőek a viszonyok: a talaj ter­mékeny és a hőmérséklet is megfelelő. Ám itt is, akárcsak az egész országban a száraz évszak több, mint fél évig tart; « víztárolók kiszáradnak, és az emberek gyakran kényszerül­nek más vidékre költözni. Utol­só reményük a mélyfúrt kutak voltak, amelyek a száraz év­szakokban is lehetővé tennék a lakosság rendszeres vízellá­tását. A szovjet emberek első cso­portja a kormány által kötött egyezmény keretében 1972 ja­nuárjában érkezett meg. Ugyan­akkor Zambia fúróberendezé­seket: fúróállványokat, Diesel- motorral hajtott áramfejlesztő- telepeket, különféle szerszá­mokat és műhelykocsikat is vásárolt a Szovjetunióból. Masumbhában, Chamában, Chadizban, Katetében, Kakom- béban és Zambia keleti tarto­mányának sok más, a dzsunge­lek vagy a szavannák mélyén rejtőző településén dolgoznak a kútfúrók, szovjet szakembe­rek vezetésével. A hét öt nap­ját a kíméletlen tűző nap alatt töltik. Csak szombatonként utaznak a családjukhoz Chipa- tába, a tartomány fővárosába. A Német Demokratikus Köz­társaságban évről évre több ide­jük, lehetőségük lut a dolgo­zóknak üdülésre, pihenésre. 1948-ban még a 48 órás munka­hét volt az általános az ország­ban. 1957-ben a 45 órás, 1967- ben pedig bevezették az ötna­pos munkahetet. Az évi szabad­ság pedig átlagosan újabb há­rom nappal növekedett: 18—21 napra. A pihenni vágyókat a Keleti­tenger partján több mint 30 fürdőhely, a Harz- és az Érc- liegység, a Thüringiai Erdő, Szász-Svájc. stb. sport- és üdü­lőhelyei várják. A vendéglátó hálózatot az utóbbi években je­lentősen kibővítették. A szak- szervezeti üdülőközpontok szá­ma 1971—75 között újabb 33- mal bővült: 8700 beutalt elhe­lyezését biztosítják. A szakszer vezeti beutaltak a tényleges költségnek mintegy 43 százalé­kát fizetik. De nemcsak a belföldi, ha­nem külföldi nyaralásra, üdü­lésre is számos lehetőség van az NDK-ban. A szakszervezetek csereakciói keretében a dolgo­ztok jutányosán utazhatnak • A munkakörülmények a keleti tartományban elég nehezeknek bizonyulnak, a kéreg itt főleg kemény kőzetekből — gránit­ból és gneiszből áll. A koráb­ban itt dolgozó angol szakem­berek alig leplezett bizalmat­lansággal fogadták a szovjete­ket. Egyik szakértőjük, Macin­tosh úr — akit a nemrég ér­kezett csoport tevékenységé­gének tanulmányozására küld­tek a keleti tartományba — jelentésében kétségbe vonta a szovjet technika és a berende­zések hasznavehetőségét. Eltelt egy év, és az angol szakértők kénytélenek voltak megváltoztatni véleményüket. „Az oroszok sikeresen végzik a rájuk bízott feladatot, a beren­dezések masszívak, hosszú ideig nem szorulnak javításra“ — ír­ta évi beszámolójában mister Williams, a vízgazdálkodási hi­vatal vezetője. Mister Macln- toch is másként vélekedik már a szovjet szakemberekről, és jó munkakapcsolat alakult ki vele. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a szakértők nemigen tarthatták fenn ko­rábbi álláspontjukat, hiszen a szovjet szakemberek nem meg­vetendő eredményeket mutat­tak fel. Amíg az angolok által Chama városában fúrt húsz kút közül csak egy működik, a szovjetek hét kútja közül hat ad ma is vizet. Amikor Mongunak, a nyugati tartomány fővárosának a kör­nyékén föld alatti vízforrásokat kerestek, a hazaiak felkérték erre a munkára a Zambiában víz után kutató külföldi cége­ket. Kudarcba fulladt kísérle­teik után elálltak a további próbálkozástól, ugyanis a ho­mok minden esetben eltömte a kutakat. Csak a szovjet fúró- szakemberek nem hagyták abba a kutatást. Macintosh úr ez­úttal is szkeptikus volt. Habár az oroszok jól dolgoznak — jelentette ki —, ezúttal látha­tóan melléfogtak. Szovjetunióba, Magyarországra, Lengyelországba, Csehszlovákiá­ba, Bulgáriába, Romániába, sőt a távoli Mongóliába és Kubába is. Az NDK utazási irodái számos turistautat is terveznek a Szov­jetunióba, Magyarországra, Len­gyelországba, Csehszlovákiába, Romániába. Bulgáriába, Mongó­liába, Jugoszláviába, Kubába és Egyiptomba. Az ifjúsági utazási iroda, a Jugendtourist, amely 1975-ben alakult, még az első évben 41 ezer belföldi utat szervezett, és 107 400 fiatal kül­földi utazását segítette elő. 1976-ban már 180 ezer fiatal több mint száz Jugendtourist- program keretében ismerkedhe­tett meg a többi szocialista or­szággal. Ifjúsági szállodákat, üdülőközpontokat is létesítenek. Ezekben cserelátogatáson fo­gadják a más országból érkező fiatalokat. Természetesen, számosán lá­togathatják a tőkés országokat is: 1975-ben például 1 192 577 NDK-állampolgár töltötte sza­badságát nyugati államokban. (BUDAPRESS — PANORAMA) — Nem ismerte azt az egy­szerű, de hatásos módszert, amely nálunk, Bakuban bevált az eliszaposodó vagy beszóródó kutak fúrásánál — emlékezik Jevgenyij Szics, a szovjet hid- rogeolőgus-mérnökök csoportjá­nak vezetője. Bemutattuk az angol kollégáknak ezt a mód­szert, majd sikerrel alkalmaz­tuk is. A szovjet csoport által fúrt kutaknak csak 17 százaléka ma­radt meddő, a kedvezőbb kö­rülmények között dolgozó más cégek sikertelen fúrásai 20—33 százalékot tesznek ki. A szov­jet szakemberek öt év alatt több mint 300 kutat fúrtak és mintegy kétszáz települést lát­tak el vízzel. A szovjet kútfúrók nemcsak a vízellátás megszervezésében és a mezőgazdaság fejlesztésé­ben nyújtanak segítséget Zam­biának. Munkáskádereket is képeznek, akikre a köztársa­ságnak égető szüksége van. Ezzel is segítik az ország tel­jes gazdasági függetlenségének a kiharcolását. Az egyezmény is tartalmaz olyan kitételt, miszerint be kell tanítani a zambiai munká­sokat fúróberendezések és Die­sel-motorral hajtott áramfej­lesztő telepek kezelésére. Ám a zambiaiak ennél jóval töb­bet kaptak a szovjet szakembe­rektől. Elmagyarázták nekik a különböző gépezetek felépíté­sét, némi betekintést kaplak a hidrogeológiába is. A szovjet munkások megosztották velük sok év alatt szerzett, könyvek­ben sehol nem lelhető tapasz­talataikat; miért éppen az adott helyen, az adott kőzetekben kell keresni a vizet, hogyan kén a fúrás helyét meghatá­rozni. A dzsungelben sajátos isko­lát nyitottak a zambiai munká­soknak. Konszlantyin Kulikov mérnök összeállította a fúrás- technológiával és hidrogeoló- giával foglalkozó elméleti elő­adások kétéves programját. Nyikolaj Curikov és Jurij Sztu- lov pedig angolra fordította az előadásokat. Mindezt munka után, szabad idejükben. ... A fúrók munkája közben tovább folyik. Nemrégen egy elefántcsorda „tette nálunk tiszteletét“. Nagyon barátságo­san viselkedtek, békésen körül­szaglászták az áramfejlesztő telepet — azt hitték, ismeret­len álláUal van dolguk. Ami­kor azonban Selkat beindítot­ta a petróleumszagú „állatot“, és az felzúgott, feldübörgött, a csorda pillanatok alatt körvé­delemre rendezkedett be; tes­tükkel takarva a növendék ál­latokat, felkészültek a táma­dás visszaverésére... Miután az elefántok meggyőződtek, hogy semmi sem fenyegeti őket, megnyugodtak. Néhány nap múlva pedig már nyugodtan szemlélték a fúrók munkáját. ANRI RACSKOV JA Nuvojß Vremja című fo­lyóiratból) 11 év alatt 51 ujj varas Romániában nemrég jelentek meg a múlt év januárjában végzett népszámlálás adatai. Ezek értelmében ma az ország lakossága megközelíti a 21,6 milliót. 11 év alatt a lakosság 2,5 millióval nőtt. Bukarest — a főváros — az év elején több mint 1,8 millió lakost számlált. Nagy lépést tett a Román Szocialista Köztársaságban az urbanizáció. Jelenleg a lakos­ság 47,5 százaléka él városok­ban (11 évvel ezelőtt — 38,2 százalék). Az elmúlt 11 év alatt Romániában 51 új város alakult. Várható, hogy a jelen­legi ötéves terv végére — 1980- ra — a városi és vidéki lakos­ság aránya kiegyenlítődik. Ma már 18 olyan városa van az országnak, amelynek lakossága meghaladja a 100 ezret. Közöt­tük a legnagyobbak: Temesvár, lasi, Kolozsvár, Brassó, Cons- tanca — mindegyik több mint negyedmillió lakosú. (BUDAPRESS—AGERPRES&J tizek a zambiaiak fogják elsajátítani a szovjet mérnökök segít­ségével a Szovjetunióból érkezett fúróberendezések kezelését Üdülés, világjárás NE BÚJJUNK A SZEMÉLYTELENSÉG LEPLE ALÁ „Az -atik, -etik a magyarban nem használtatik“ — idé­zik sokan az ismert szabályt; egyesek nyelvhelyességi in­tésként, mások keseregve azon, hogy hiányzik a magyarból a szenvedő ige. Vannak, akik tűzzel-vassal irtanák az oly­kor még előforduló szenvedő alakokat, mások meg akár ma is szívesen visszaállítanák a szenvedő igék haszná­latát. Mit is kell tudnunk ennek az igefajtának a használa­táról? Elsősorban azt, hogy nem száműztük teljesen a szenvedő igéket, s nem kell őket irtanunk, ha módjával — és szük- ttég szerint — előfordulnak nyelvünkben. Nem száműztük, mert bizonyos mondatokban nélkülözhetetlenek. Például a születik igében is a szenvedő ige képzőiét találjuk, no­ha maga az ige már cselekvő értelmű. A viseltetik (valaki iránt valamivel) még ma is szenvedő ige. De ezekben a szavakban: megaláztatás, száműzetés, elnyomatás stb. szin­tén a szenvedő ige -at, -et -tat, -tét képzőjét találjuk (ugyanis ezek a képző pontos alakjai, az -ik már 3. sze­mélyi! személyrag mellettük). A megaláztatást a megalázta­tok, a 5zámüzetés-t a száműzetik az elnyomatás-t az el­nyomatok igéből képeztük, hiszen azt fejezik ki, hogy vala­kit megaláznak, elnyomnak, száműznek, nem pedig művel- tetést, mint sokan gondolják. Nem helyteleníthetjük azt se, ha íróink, költőink stílusfestő elemként kor- vagy környe­zetfestés végett használnak szenvedő igealakokat. Kétségtelen az is, hogy hiányzik a szenvedő ige a ma­gyar nyelvből. Ezt a hiányt elsősorban a fordítók és a hivatalnokok érzik. A fordítók azért, mert a személytelen­séget kifejező igealakokat nehezen tudják magyar nyelvre fordítani. Például a sa visszaható névmással ellátott szlo­vák igék szenvedő cselekvést is kifejeznek; lefordításuk­kor bizony keresni kell a nekik megfelelő magyar ige- alakokat. Egyiket-másikat lefordíthatjuk a magyar vissza­ható képzős alakkal: vybavuje sa = elintéződik, skončí sa = befejeződik; de sokkal nehezebb ezeket a személyte­len igealakokat magyarra fordítani: ide sa, robí sa, mert a menűdik, osinálúdik szokatlan lenne nyelvünkben. Ezeket csak cselekvő igealakkal fordíthatjuk le: mennek, csinál­ják. Márpedig a cselekvő alakokat hivatalnokaink nemigen szeretik. Hogy miért? Azért, mert nem minden esetben használhatják őket a határozatlan alanyt kifejező többes harmadik személyben. Néha talán jogos a viszolygásuk, il­letve okkal hiányolják a szenvedő igéket. Mert például en­nek a mondatnak a lefordítása is: „Nariadilo sa vykonanie rozhodnutia“ — gondot okoz. Nem nyelvi, hanem^viszonyu- lási szempontból. Ha ugyanis így fordítják le: „Elrendelték a döntés végrehajtását“ — és tudjuk, hogy éppen a döntés kihirdetője rendelte el, furcsállani fogjuk a megfogalma­zást, s mi marasztaljuk el őt, hogy ki akar bújni a felelős­ség alól. Ha viszont egyes szám első személyt használ — „Elrendeltem a döntés végrehajtását“ — ez egyrészt nagy­képűségnek tűnhet lel, másrészt feltételezi a felelősség- vállalást. Legjobban egy személytelenséget kifejező igeala­kot szeretnének, amely szívesen átengedi a hivatalnak a döntés, ítélkezés jogát, csak a vele járó felelősséget is vál­lalja a hivatal. Erre pedig legjobb valóban a szenvedő ige lenne. Hallgassuk csak meg, milyen tekintélyt keltő és felelősségtől mentes megfogalmazás ez: „Elrendeltetett a döntés végrehajtása“. Milyen jól el lehetne bújnia az em­bernek a hivatal köntöse mögötti Csakhogy ez a kor már nem hozható vissza. Elsősorban nyelvi-nyelvhasználati okok miatt. A személytelenséget valóban kitűnően kifejező és alaptalanul kiirtott szenvedő igék ma már réginek, el­avultnak hatnának nyelvünkben. Igaz, hogy helyettük nem egy terpeszkedő kifejezés jött létre, s ezek ellen is har­colnunk kell, mint például a sor kerül valamire (mondjuk a döntés végrehajtásának elrendelésére), mégsem változ­tathatunk a helyzeten. Csak azt tehetjük, hogy ahol való­ban megokolt s nélkülözhetetlen a személytelenség, ott — ha lehet — a visszaható alakok segítségével fejezzük ki, ahol nem lehet, ott cselekvő igével. Ez utóbbi esetben úgy, hogy ne hárítsuk a hivatalra, az államra a felelősséget. Ne csak ezt merjük leírni: „Kinevezem önt vállalatunkhoz osztály­vezetőnek“, hanem ezt is „Elrendelem (vagy elrendelt- tük) a döntés végrehajtását“. Az ilyen személytelen cselek­véseket, mint amilyenek ezekben a mondatokban is ta­lálhatók: A terv határidőre lesz teljesítve; Nem engedhető meg a munka elhalasztása; Javítani kell a zöldségellátást — kössük személyhez: A tervet határidőre teljesítjük; Nem engedhetjük meg a munka elhalasztását; Javítani fog­juk a zöldségellátást. Bújjunk ki a személytelenség leple alól! Dr. JAKAB ISTVÁN FÉLKÉSZ ÉRTELMEZŐK A sajtó néha ilyen értelmezővel traktálja millió olva­sóját: „Neki szóló válasznak is lehetne felfogni Erwin S c h a r f, a politikai bizottság másik tagjának beszé­dét ...“ Méregetjük, ízlelgetjük, de sehogy sincs kedvünkre a fé­lig kész „termék“. Elkészítjük hát teljesen magyarosan: „Neki szóló válasznak is lehetne felfogni Erwin Scharf- nak, a politikai bizottság tagjának beszédét...“ A magyaros ízlés ugyanis megkívánja, hogy ne csak a hát­ravetett értelmező jelzőt, hanem az előtte levő jelzett szót is toldalékkal körítsük. A kettős körítésű értelmezőket nem szabad összetéveszteni a többszörös birtokos szerke­zetekkel. Ezeken akkor sem találunk kivetnivalót, ha csak egyetlen biztos jelzői ragot adtak hozzájuk: a nemzeti bizottság elnökének döntése, a külföldi kiállítók kép­viselőinek sajtóértekezlete. Néha a -nak, -nek rag elhagyása következtében szinte már azt sem tudjuk, hogy akiről szó van, fiú-e vagy lány. íme, egy mondat az Esti Hírlapból: „Lapzártakor tudomá­som szerint még nem mondták meg neki, hogy a ruhatá­rosnő ... Havas András Károly, az egykori Pester Lloyd munkatársának özvegye.“ Elvégre az özvegy férfi is lehet, s ha Bodrogi Gyula el játszhat ja Charley nénjének szerepét, miért ne alakíthatná a ruhatárosnő szerepét is férfi? Utóbb a szöveg szerencsére meggyőz arról, hogy a ruhatárosnő csakugyan nő, ti. Havas András Károlynak, az említett lap munkatársának az özvegye. Mit tanácsolunk a félkész értelmezők előállítóinak? A recept: Két adagot végy a ragokból, s az egyiket az értel­mezővel, a másikat az értelmezett szóval dolgozd össze! HERNÁDI SÁNDOR úi sző 1977. XI. 2R. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents