Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-26 / 327. szám, szombat

A harcban megállni nem lehet Nagy Károly, az egykori in- terbrigadlsta pelsőci (Plešivec) lakásán az asztalon fényképek, iratok. Mind a harcos múltat idézi, leginkább Spanyolorszá­got. Hallgatom és jegyezgetem a 77 éves veterán élettörténe­tét. Amit elmond, megélt, meg­szenvedett élmények, kommu­nista ember élettörténete. Már gyermekkorában életre szóló leckét kapott a szegénységből, hogy felnőtt fejjel lázadni és harcolni merjen, ne csak a sze­génység, hanem azok ellen is, akik az emberek millióit taszí­tották e megalázó sorba. Még csak 17 éves, amikor részt vesz az első tiltakozó gyűlésen a gömörhorkai (Gemerská Hôr­ka) cellulózgyárban. — Itt kezdődik az én életem — mondja, s meleg tekintettel néz törékeny, szelíd arcú fe­leségére, aki jóban, rosszban vele volt. Nemzetközi munkósszolidaritós A 21 éves kiskatonát már a hadseregben is megbízhatatlan­ként tartották számon, soha­sem osztották készültségbe. Amikor leszerelt, szülőfalujá­ban, Gömörhorkán megszervez­te a Kommunista Ifjúsági Szer­vezetet, vezette, nevelte a fia­talokat. Belépett a Vörös Szak­szervezetbe. Nevét a környék minden munkaadója feketével keretezte be, s mellette ez állt: „Veszedelmes kommunista lá­zitó!“ Munkát sehol sem ka­pott. Bratislavába ment, ahol elméletileg továbbképezte ma­gát. Rendszeresen eljárt a munkásmozgalmi gyűlésekre. Már akkor párttag volt. Meg­ismerkedett Steiner Gáborral, Major Istvánnal. Majd a párt visszaküldte szülőfalujába, ahol újra agitált, szervezett, tanítot­ta ifjúmunkás barátait. 1930- ban beválasztották a járási pártbizottságba. A súlyos gaz­dasági válság éveiben a cseh burzsoázia elrendelte a slavo- šovcei papírgyár leszerelését is. Erre a munkások válasza sztrájk és tüntetés. Ott volt ő is a szervezők közt. A hatalom meghátrált, a gyár maradt. Ez volt az első közös szlovák— magyar munkásösszefogás a Sajó völgyében, mely az ő győ- zp’mí'Uot hozta. Később a qö­én is meggyőződéses kommu­nista voltam — vallja csende­sen a hű harcostárs. Aztán a férje így folytatja tovább: , — Moszkvában vettem hírét a spanyol polgárháborúnak. A Szovjetunióban i£ megindult az önkéntes nemzetközi alakula­tok szervezése, én is jelent­keztem. 1937. május 7-én hagy­tuk el Moszkvát. Egy halászha­jón érkeztünk a spanyol par­tokhoz. Június 26-án már Mad- ridot védtiik. Innét Aragóniába vezényelték századomat, ekkor már századosi rangban voltam, Esteban Manto álnéven. Itt ta­lálkoztam először a legendás hírű Lukács tábornokkal, Zalka Mátéval. Ö volt a parancsno­kunk. Majd a harc újabb állo­másai következtek: Felső-Ara- gónia, Valencia, végül Albace- te, ez volt a nemzetközi bri­gád központja. Itt hallottuk meg a szomorú hírt Lukács tá­bornok haláláról. A temetésen én is jelen voltam. Ne­héz szívvel emlék szem vissza ma is e napokra. Nagyon szerettem volna látni a családomat. De az egyre rosz- szabbra fordult események újra el­vonták figyelme­met az otthontól. Minden gondola­tunkat, erőnket a spanyol köztársa­ság megmentésére összpontosítottuk. Közben partizán ki­képzést is kap­tunk, az esetleges partizánharcokra. A további események már is­mertek, a spanyol köztársaság elbukott. Anglia felé — Mi Franciaországba kerül­tünk, gyííjtőtáborba. Itt egy Ha- novszky nevű emigráns cseh őrnagy megkísérelt beszervez­ni minket is az idegenlégióba, ígért fűt-fát, jó fizetést. Vála­szunk tömör és világos volt: — Mi szabadságharcosok vagyunk, belőlünk elnyomó harcos so­hasem lesz, ezt vegyék tudo­másul a tiszt urak! 1940-ben már a’ francia ellenállókkal végéig. 1945 júliusában kerül­tem haza. Itthon Tűnődve nézegette a fényké­peket. Homlokát ráncok futják be. Sorra mutogatja a régi baj­társakat, a harcok színhelyeit, s aztán így folytatja: — Alig melegedtem meg a családi otthonomban, máris mentem Bratislavába, s az ak­kori pártvezető elvtársakat kér­tem, osszanak be engemet is újabb pártmunkára, hiszen tud­tam, a kommunistákra további harc és munka vár. Nem lesz könnyű a Beneš-féle elképze­lések elleni harcunk, erre taní­tott angliai tapasztalatom is. Én ott kint döbbentem rá, hogy a kommunista forradalmárok harca örök, s a harcban meg­állni nem lehet. Az 1048-as februári győzelem után Nagy Károly is számos Jozef Lenárt elvtárs, az SZLKP KH első tit­kára átadja a Munkaérdemrendet Nagy Ká- rolynak (ČSTK felvétel) magas állami és párttisztséget töltött be. Én 1952-ben találkoz­tam vele először a bratislavai pedagógiai gimnáziumban. Ek­kor a bratislavai kerület tan­felügyelő jeként kereste fel is­kolánkat. 1955-től Galántán a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség járási titkára. Onnan ment nyugdíjba. Ma mind a ketten elégedetlen, boldogan él­nek pelsőci otthonukban. Ká­roly bácsi 1957-ben megkapta a Vörös Csillag Érdemrendet, 3963-ban A szocializmus építé­sében szerzett érdemekért ki­tüntetést, 1970-ben, születésé­nek 70-ik évfordulóján pedig Lenárt elvtárs adta át a na­gyon megérdemelt Munkaér­demrendet. TÖRÖK ELEMÉR A vasutasok jó munkája EREDMÉNYES KÖZLEKEDÉSI ÉV AZ ÉiRSEKÜJVÁRI (Nové Zámky) VASÜTÄLLOMÄSON A napokban értékelik a XV. pártkongresszus határozatainak teljesítését a szlovákiai vasuta­sok, mivel számukra elkezdő­dött az új közlekedési év. Örömmel nyugtázhatták, hogy jó eredményeket értek el. Szép sikereket mondhatnak a magukénak az érsekújvári (Nové Zámky) vasútállomás dolgozói, akik az idei verseny­ben a második helyet szerez­ték meg, s az elsőség elérése csak hajszálon múlott. Hogy valóban megérdemlik a megbe­csülést, ezt az alábbi néhány adat is bizonyítja. A vasúti kocsik statikai ki­használásának tervét 102,3 szá­zalékra teljesítették, az átra­kás tervének teljesítéséhez alig 117 tonna hiányzott. Ezt a le­maradást legnagyobb szállító­juk, az Elektrosvit vállalat okozta, amely ugyan minden szombaton szállíttat árut, de vasárnap csak egyszer havonta. Eddig a vasútállomás dolgozói­nak még nem sikerült meg­győzniük az Elektrosvitet az átrakási terv kiegyensúlyozott teljesítésének fontosságáról. Főként a tola lókat kell meg­dicsérnünk. Az első félévben 312 073 vagont tolattak ki, s ezek közül- csak egyetlenegyben esett kár, 252 korona értékben. Ahogy Viliam Komáromy állo­másfőnök és helyettese, Karol Kováčik elmondotta, a siker titka az emberek ínunkájában rejlik. Érsekújvár hazánk egyik leg­forgalmasabb vasúti csomópont­ja. Nem véletlen, hogy itt ki­váló tolatásvezetők is dolgoz­nak, köztük Jozef Ľomin, Juraj Bíder, jozef Vanko, Jozef Hruš­ka és fán Zradula. Meg aztán vannak itt kezde­ményező és lelkiismeretes jel­zőberendezés-kezelők, például Július Molnár, Alexander Gara], Michal Reiňák és Emil Brezík; forgalmisták, például Anton Mazúch, Karol Bartišek és František Polák; irányítók, például Gabrielu Szücsová, Va­léria Ost ruzhková és sokan má­sok. Külön ki kell emelni Im­rich Mančuška vezető raktáros jő szervező és irányító mun­káját. Mančuška elvtárs a na­pokban megkapta „A közleke­dés érdemes dolgozója“ re­szortkitüntetést. Az állomásfőnökség, a párt­alapszervezet és az üzemi szak- szervezeti bizottság sikeres együttműködése visszatükröző­dött a kedvező eredményekben. Ahogyan a vezető -dolgozók el­mondották, nagy súlyt helyez, nek az ember nevelésére, hi­szen a dolgozó ember minden érték létrehozója. Szintén hozzájárulnak a jó eredmények eléréséhez a ter­melési értekezletek, amelyek résztvevői tapasztalatcserét folytatnak, és ösztönző javasla­tokkal állnak elő. Volt idő, amikor az emberek „meglóg­tak az ilyen összejövetelek­ről, de ma már százszázalékos a részvétel. Egyebek közt en­nek is köszönhető, hogy az állomáson már több éve nem történt súlyosabb baleset, s a kisebb balesetek száma is je­lentősen csökkent. — Sok az olyan becsületes ember — mondja Viliam Komá­romy elvtárs —, akik szabad idejüket áldozzák fel a vasút javára. Kezdeményezés tehát nemcsak papíron, hanem a va­lóságban is van. Minden láto­gatásunk során arról győződ­hetünk meg, hogy az érsekúj­vári vasutasok valóban jó mun­kát végeznek. Lehet, sikereik­nek az is a titka, hogy rugal­masan megoldják a dolgozók munkahelyi problémáit. . Kö­nyörtelenül fellépnek azonban a munkafegyelem megszegőivel szemben. Igényes feladataik teljesítés séhéz nagyban hozzásegítette őket az Októberi Forradalom 60. évfordulója tiszteletére ki­bontakoztatott szocialista mun­kaverseny és felajánlási moz­galom. ľ. RISZDORFER Az érsekújvári vasútállomás be­járati csarnoka (A. Gúth felvétele) Többet keilen© vállaSni... AZ IFJÚSÁGI BRIGÁD A LEGEREDMÉNYESEBB® SEGÍTENEK A PÁRTCSOPOR- TOK • SAJÁT ELŐADÓ AZ ALAPFOKON Egyxuii i e eV ét el a spanyol polgárháború idejéből. A képen a csehszlovák önkéntesek egy csoportja — a hátsó soit>an, balról az ötödik Nagy Károly » mörhorkai cellulózgyár leszere­lését rendelték el, a válasz új­ra sztrájk és tüntetés, mely­hez a slaVošovcei szlovák mun­kások is csatlakoztak. Az inter­nacionalista munkásszolidaritás ismét győzött. ,,Halászhajón érkeztünk a spanyol portokhoz" Nagy Károly további életét az 1935-ös év döntően meghatá­rozta. Bratislavába hívták, s kö­zölték vele, hogy a párt őt is Moszkvába küldi. — A hírnek nagyon megörül­tem, de megvallom, a szívem is elszorult, hiszen ekkor már feleségem és két kicsi lányom is volt, akiket csak tíz év múlva láthattam viszont. — Hogy élt addig a család? — kérdeztem a feleségétől. — 1938-ig anyagi támogatást kaptunk a párttól. Ügy is na­gyon nehéz volt, de én vállal­tam mindent, mert tudtam, amit a férjem csinál, az jó. Igaz, lenéztek és kinevettek, sokszor megaláztak, ezzel se törődtem, együtt harcoltunk a hitleri fa­siszták ellen. Harcunk itt is el­bukott. Hajón hagytuk el Fran­ciaországot és közeledtünk Anglia felé. Emlékszem, Cirill és Metód napját ünnepeltük, s a cseh elvtársak Húsz János­ról és a huszita harcokról be­széltek nekünk. Majd később egy őrnagy ötünket kiválasz­tott külön beszélgetésre. A be­szélgetés lényege ez volt: je­lentkezzünk mi is az Angliá­ban megalakult csehszlovák hadseregbe. Amikor partot ér­tünk, Benešék közvetlen utasí­tására engem már külön kato­naautó várt, mely egy gyűjtő­táborba vitt. Onnan Nagy-Bri­tannia Kommunista Pártja se­gítségével kiszabadultam. Ké­sőbb sok egykori interbrigadis- ta harcostársammal találkoz­tam. Amikor Hitler fasisztái a Szovjetuniót is megtámadták, mi, csehszlovákok jelentkez­tünk egy újonnan alakult cseh­szlovák egységbe. Ebben az egységben harcoltam a háború A nők bekapcsolása a társa­dalmi és a politikai munkába még ma is csaknem mindenütt gondot okoz. Ez persze érthe­tő, hiszen a gyermekgondozás, sőt az úgynevezett második mű­szak — minek is tagadnánk? — elsősorban a nőkre hárul. Mindezek ellenére egyre több a többletmunkát szívesen vál­laló nő a párttagok sorában is. így van ez például a losonci ILučenec) Konzvergyár alap­szervezetében is. — Üzemünkben 500—600 az állandó dolgozók száma, és ezeknek mintegy 80 százaléka nő — mondja Huszanyík Ist­ván, az alapszervezet alelnöke, a járási pártbizottság plénumá- nak tagja, majd hozzáteszi: — 53 tagú alapszervezetünknek 35 százaléka nő. A férfiak te­hát túlsúlyban vannak, de az utóbbi időben javult a nők ará­nya, a tagjelöltek és a fiatal tagok zömét ők alkotják. A je­löltek száma 15. Szerintem a nők aktivizálásában a szolgál­tatások állandó bővítése mel­lett fontos szerepe van annak, mennyire segítenek a férfiak a háztartásban. Pontosabban szól­va: a férfiaknak általában töb­bet kellene vállalniuk az ott­honi munkákból. A mi nődol­gozóink helytállásával elége­dettek lehetünk. Sőt, szocialis­ta munkabrigádjaink közül az ifjúsági brigád a legeredménye­sebb. Ennek a brigádnak csak a vezetője férfi: Dovál János. Nemcsak a nők, hanem a fia­talok aktivitását is szem előtt Huszanyík István pártelnök tartja a pártszervezet. A tagje­löltek egyben fiatalok is. Min­den egyes tagjelölt konkrét pártfeladatot teljesít. A fiata­lok mellé a pártbizottság pat- ronátust jelölt ki a tapáisztal- tabb párttagok közül. Ezeket (a tagjelöltekkel együtt) a pártbizottság félévenként rend­szeres beszélgetésre hívja meg. Ilyenkor nemcsak a pártfelada­tok teljesítéséről esik szó, ha­nem arról is, miben segíti a tapasztaltabb lag a fiatalt. Aje­löltek általában igen elégedet­tek a segítséggel. A fiatalok nevelésével állandóan foglal­koznak a pártcsoportok is, amelyek kiszemelik azokat a dolgozókat, akik leginkább rá­szolgálnak a bizalomra. — öt pártcsoportunk van — mondja Huszanyík elvtárs. — Ezek főleg a taggyűlések előtt üléseznek, hogy előkészítsék a tanácskozás vitáját. Szükség esetén rendkívüli összejövetele­ket is tartanak. Minden párt­csoportból tagja valaki a ki­lenctagú pártbizottságnak. Mind a pártbizottság, mind a taggyű­lés gyakran foglalkozik gazda­sági kérdésekkel is. A termelé­si feladatok teljesítéséhez hoz­zájárulnak a szocialista mun­kabrigádok. Üzemünk zöldség és hús konzerválásával foglal­kozik. A nyári hónapokban mintegy 200 idénymunkást is alkalmazunk. Az eszrhei nevelés elsősorban a tömegszervezeteken keresztül valósul meg. Jól működik az üzemben a SZISZ, a CSSZBSZ, a Vöröskereszt és a Honvédel­mi Szövetség szervezete. A munkakezdeményezés fokozá­sában nagy érdemei vannak a szakszervezetnek. A párttagok ideológiai nevelését a pártok­tatás biztosítja. Alapfokú okta* tásban 23 párttag, illetve tag­jelöltségre kiszemelt fiatal ré­szesült. Ebben a körben furaf Vician, az alapszervezet tagja tartja az előadásokat. A szer­vezet többi tagja középfokú ok­tatásra jár. A pártszervezet az ideológiai munkát összekapcsolja a gaz­dasági feladatok teljesítésének biztosításával, s ez az eredmé* nyekben is megmutatkozik. FÜLÖP IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents