Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-26 / 327. szám, szombat

EREDMÉNYES MEGBESZELESEK Külföldi lapok Ľubomír Strougal ausztriai látogatásáról (ČSTK) — Ľubomír Strougal csehszlovák miniszterelnök ausztriai látogatása csehszlovák kormányfőnek első hivatalos lá­togatása volt Ausztriában, amióta a köztársaság megala­kult, írja a Zycie Warszawy teg­napi számában a látogatást kommentálva. A csehszlovák—osztrák kap­csolatok nem fejlődtek mindig kielégítően. A kapcsolatok ja­vulása terén az első fecskét há­rom évvel ezelőtt a csehszlovák külügyminiszter bécsi látogatá­sa jelentette. Fontos lépés volt e téren Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztár­sasági elnökünknek találkozá­sa Bruno Kreisky osztrák kan­cellárral a helsinki konferen­cián. Ľubomír Strougal mostani bé­csi látogatása, valamint tárgya­lásai Bruno Kreisky kancellár­ral és Rudolf Kirchschläger köz- társasági elnökkel, további je­lentős szakaszát jelentik a két ország kapcsolatai normalizálá­sának. Különösen sikeresen fej­lődnek a kétoldalú gazdasági kapcsolatok, s most új lehető­ségeket tárnak fel az együtt­működés elmélyítésére, más te­rületekre való kiterjesztésére. Ľubomír Strougal ausztriai látogatásának jelentősége túl­terjed a kétoldalú kapcsolatok keretén. Fontos eleme a bizalom légköre az enyhülés megterem­tésének Európában, valamint a különböző társadalmi rendsze­rű államok együttműködésének a helsinki Záróokmány szelle­mében, fejezi be cikkét a Zycie Warszawy. A csehszlovák sajtó Ľubomír Strougal miniszterelnök bécsi tárgyalásait sikeresnek ítéli meg, írja a Népszabadságban a lap prágai tudósítója. A cikk rámutat arra, hogy a várakozásoknak megfelelően a tárgyalások a legnagyobb elő­rehaladást gazdasági téren ér­tek el, ahol a legtöbb lehetőség kínálkozik a két ország együtt­működésére. A Magyar Hírlap és a Népsza­va részleteket közöl a közös közleményből. Hangsúlyozzák a tárgyalások baráti légkörét és a csehszlovák—osztrák kapcso­latok kedvező fejlődését. NÉHÁNY ■MWSQ.RBAN TOVÁBBI BIZONYTALANSÁG A GENFI KONFERENCIA KÖRÜL (ČSTK) — Begin izraeli kor­mányfő alaptalanoknak minősí­tette azokat a híreszteléseket, hogy Tel Aviv változtatott vol­na álláspontján a palesztinok genfi részvételét illetően. A kormányfő újságíróknak kije­lentette, hogy a napokban le­zajlott SzadoMátogatásra Izrael kezdeményezésére került sor, ezért a következő lépést most Kairótól várják. A MENA egyiptomi hírügy­nökség tegnap közölte, hogy lói tájékozptt washingtoni poli­tikai megfigyelők szerint „Iz­rael a napokban bejelenti, hogy hajlandó részt venni a genfi közel-keleti konferencián a vál­ság rendezésében érdekelt va­lamennyi féllel közösen, be­leértve a palesztin küldöttsé­get Is, amely egy egységes arab delegáció részét alkotná.“ Tekintet nélkül Begin cáfo­latára, amelyet fentebb Idéz­tünk, a MENA jelentése arról tanúskodik, hogy Kairónak megfelelne, ha Tel Aviv hajlan­dó lenne tárgyalni a palesztin képviselőkkel, ha már a Palesz­tin Feiszabadítási Szervezet képviselőivel nem hajlandók tárgyalásokra. Az egyiptomi hírügynökség azt is jelentette, hogy Egyiptom meghívta Kairó­ba az Izraeli megszállás alatt lévő arab területek palesztin vezetőit, hogy közösen vitassák meg Szadat izraeli látogatásá­nak eredményeit. A Jordán nyugati partján iz­raeli megszállás alatt lévő arab városok polgármesterei cálfol- ták azt a jelentést, hogy meg­állapodás született volna arra vonatkozóan, hogy a polgár- mesterek egy Amerikában élő palesztin professzorral képvi­seltetik majd a palesztinokat a genfi konferencián. Tegnap este kiutasították Egyiptomból az Arab Gazdasági Unió vezető titkárát, az iraki Abdala Szakbant. Mint annak a szervnek magas képviselője, mely az Arab Liga államainak része, Egyiptomban diplomáciai megbízatása volt és jogi védett­ség ' vonatkozott rá. Szakbant az egyiptomi kormány szóvivő­iének kijelentése szerint azzal vádolták, hogy rendszeresen rá­galmazta az egyiptomi rend­szert és viselkedése veszélyez­tette Egyiptom biztonságát. LEONYID BREZSNYEV és Alekszej Koszigin szovjet ve­zetők az Indiát ért természeti katasztrófával kapcsolatban táviratban fejezték ki részvé­tüket az indiai vezetőknek. Mint ismeretes, az ország ke lati része felett átvonuló cik­lon több mint 10 000 ember­életet követelt. LENINGRÁDBAN tegnap be­fejeződött az „Október és az ifjúság“ jelszó jegyében meg­rendezett nemzetközi talál­kozó. A PHILLIPS PETROLEUM az egyik legnagyobb amerikai olajtársaság 30 000 dollár bün­tetést fizet amiatt, hogy meg­szegte az elnökválasztási kam­pány finanszírozására vonatko­zó törvényt és adócsalásokat követett el. MOSZKVÁBAN új könyv je­lent meg „A Szovjetunió kül­politikájának lenini hagyomá­nyai“ címmel, amely a szovjet állam fennállása óta taglalja az ország külpolitikájának főob történelmi szakaszait. VILÁGSZERTE növekvő tilta­kozás bontakozik ki a Német Szövetségi Köztársaság hatósá­gainak azon intézkedése ellen, amely bizonyos személyek szá­mára megtilt egy-egy foglal­kozási ágat. Eddig 1,3 millió személynek utasították el ké­relmét, mert „politikai maga­tartása miatt“ alkalmatlannak találták az általa kérvénye­zett munkahelyen. BUDAPESTEN befejeződött a KGST-tagállamok szakértőinek tíznapos megbeszélése az oren­burgi gázvezeték műszaki be­rendezéseinek szállításáról. Kádár—Marchais találkozó (ČSTK) — Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára tegnap délelőtt Budapesten megbeszélést foly­tatott Georges Marchais-val a Francia Kommunista Párt fő­titkárával, aki csütörtökön ér­kezett Budapestre. Az eszme­cserén jelen volt Jean Kanapa, az FKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, Gyenes András, az MSZMP KB titkára és Be- recz János, az MSZMP KB nem­zetközi osztályának vezetője. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár be­fejezte ötnapos hivatalos láto­gatását a Len­gyel Népköztár­saságban, ahol főleg a két or­szág közti kap­csolatok elmé­lyítéséről ás ál­talános nemzet­közi kérdések­ről tárgyalt a lengyel vezetők­kel. Schmidt kancellár lerót­ta kegyeletét az auschwitzi kon­centrációs tábor mártírjainak emléke előtt is. (Foto: ČSTK) TERROR ES MEGFELEMLÍTÉS CH11MN Megkezdte tárgyalását az ENSZ különbizottsága (ČSTK) — Az ENSZ-közgyű- lés szociális, humanitárius és kulturális bizottsága megkezdte az ENSZ emberi jogokkal fog­lalkozó különbizottsága jelen­tésének megvitatását. Az ok­mány, amely „az emberi jogok védelme Chilében“ számos ada­tot tartalmaz arra vonatkozó lag, hogyan sértik meg töme­gesen Chilében az emberi jo­gokat és arról szól, milyen terrort alkalmaznak és hogyan kínozzák az embereket ebben a dél-amerikai országban. Ghulam Ali Allan pakisztáni diplomata a különbizottság el­nöke kijelentette a bizottság­ban: „A jelentés pártatlan, és hű képet ad az emberi jogok problémájáról Chilében“. Majd hozzáfűzte, hogy a nemzetközi közvélemény kötelessége tntá- rozottan követelni a chilei hi­vatalos köröktől, hogy vesse­nek véget a tömeges megtor­lásoknak, és azonnal állítsák helyre az alapvető jogok és szabadság tiszteletben tartását az országban. Az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportja vé­gül leszögezte, hogy „a chilei kormány rendszeresen vissza­utasítja azon személyek sza­badsághoz és biztonsághoz va­ló jogát, akiket a hatalmon levő rendszer ellenségének tart. Az ilyen személyeket le­tartóztatják, vallatják, kínoz­zák, és nagyon sok esetben „nyomtalanul eltűnnek“. Már Kommentárunk 1977. XI. 26. /■^któber végén a Domini- kai Köztársaság Nemze­ti Kongresszusa jóváhagyta an­nak a törvénynek a javaslatát, amelynek értelmében Ismét le­gálisan működhet a Dominikai Kommunista Párt. Jelentős sike­re ez a dominikai kommunisták­nak és az ország összes hala­dó erőinek eredménye annak a sok éves harcnak, amelyet a szabadságért és a demokrá­ciáért, a dolgozók demokrati­kus jogainak helyreállításáért folytattak. A Dominikai Köztársaság az utóbbi évtizedekben bonyolult fejlődésen ment keresztül. Har­minc éven át a Trujillo-család véres diktatúrája alatt nyögött az ország. Amikor 1960-ban Trujillóék kénytelenek voltak háttérbe vonulni, gondoskodtak arról, hogy a hatalom a csa­lád készséges hívének, Joa- quín Balaguernak a kezébe ke­rüljön, aki ugyancsak a „ke­mény kéz“ politikáját igyeke­zett folytatni. Az elnöki hiva­talba való lépése után azonban nagy politikai erjedés kezdő­dött az országban, amire felfi­gyelt a világ közvéleménye. Az 1962. december 20-án megtartott parlamenti választá­sokon, — az első viszonylag szabad választásokon 38 év óta a — a Dominikai Forradalmi Párt (Partido Revolucionario Dominicano) jelöltje, Juan Bosch Gavino győzött. Amikor azonban a Bosch-kormány kez­deményezésére a parlament új alkotmányt hagyott jóvá, amely számos valóban jelentős de­mokratikus reformot helyezett kilátásba, a hadsereg reakciós vezetői 1963. szeptember 25-én hat politikai párt támogatásá­val „kommunistabarát érzel­mek“ vádjával megdöntötték Bosch elnök kormányát, kihir­dették az ostromállapotot, fel­oszlatták a parlamentet és ha­tályon kívül helyezték az új alkotmányt. Az alatt a rövid idő alatt, amíg Bosch elnök hatalmon volt, megpróbált demokratikus reformokat megvalósítani az országban. Bosch elnök kor­mányzása Idején az 1942-ben választott Francisco Caamano Deno ezredest, akinek csapatai és a katonai juntának az USA által támogatott erői között polgárháború tört ki a fővá­rosban. Május 23-án az USA in­tervenciós csapatait az Ameri­kai Államok Szervezetének had­ereje váltotta fel, ennek túl­nyomó részét azonban továbbra is az USA fegyveres erői al­A haladó erők harcának .gyümölcse LEGALIZÁLTÁK A DOMINIKAI KOMMUNISTA PÁRTOT betiltott kommunista párt utó­daként alakult, de 1947 és 1961 között illegalitásban működött Dominikai Népi Szocialista Párt (PSPD) ismét legálisan tevé­kenykedhetett. Amikor a kato­nai junta 1963-ban megdöntöt­te a Bosch-kormányt, a kom­munista párt ismét illegalitás ba vonult. Haladó gondolkodású fiatal tisztek egy csoportja 1965. áp­rilis 25-én megdöntötte a reak­ciós juntát azzal a céllal, hogy előkészíti Bosch elnök vissza­térését, és helyreállítják az 1961. évi alkotmányt. De már négy nappal később az alkot­mányos erők visszatérését el­lenző tiszti csoport új katonai juntát alakított, s ez segítséget kért az Egyesült Államoktól. A Johnson-kormány „komunista veszély ürügyén 30 000 tenge­részgyalogost küldött a Domini­kai Köztársaságba, és négyhó­napos harcok után sikerült le­mondásra kényszerítenie az al- kotmányozó nemzetgyűlés által május 3-án ideiglenes elnökké kották. A polgárháborút a Go- doy ideiglenes elnök megvá­lasztásával kapcsolatos komp­romisszum fejezte be szeptem­berben. Az 1966. június 1-én megtartott választásokon Joa­quin Balaguer, a jobboldali Re­formpárt vezére győzött. Ez a párt 1962 szeptemberében ala­kult a Dominikai Pártnak, a Trujillo-család egykori reakciós uralkodó pártjának híveiből. Balaguer könyörtelenül le­számolt összes politikai ellen­feleivel, főként a kommunisták­kal. Amerikai támogatással ter­rort vezetett be az országban mindenkivel szemben, akit bal­oldali gondolkodással lehetett gyanúsítani. 19ß5 óta 350 000 személyt tartottak fogva a do­minikai börtönökben. Többsé­güket megkínozták, sokukat meggyilkolták. A politikai gyil­kosságok számát több mint öt­ezerre becsülik. 1975 márciu­sában meggyilkolták Orlando Martinez kommunista újságírót. Az utóbbi években egyre erő­södött az ellenállás az antide­mokratikus rendszerrel szem­ben. A munkaképes lakosság 30 százaléka munka nélkül van, a lakosságnak csaknem a fele írástudatlan. A falusi lakosság követeli a földosztást, de a Ba- laguer-kormány által végrehaj­tott földreformtörvény alapján a kisparasztok csak térítés el­lenében kaphatnak a nagybir­tokokból kihasított földet. A szegényparasztok azonban nem tudják megfizetni a térítést. A kormány antidemokratikus politikája és a politikai terror miatt egyre nőtt a lakosság elégedetlensége. A kommunisták, habár kény­telenek voltak illegalitásban dolgozni, igyekeztek megmutat­ni a népnek az utat, amely a jobb gazdasági, szociális és po­litikai viszonyok felé vezet. Te­kintélyük a lakosság szemében évről évre nőtt. Eltökélt har­cuk meghozta gyümölcsét. Az uralkodó körök kénytelenek voltak legalizálni a párt tevé­kenységét és elismerni jogát, hogy szabadon részt vegyen a politikai tevékenységben. A Dominikai Köztársaság uralko­dó köreinek döntésére kétség­telenül befolyással volt a világ­ban végbemenő általános fejlő­dés. Az, hogy megerősödnek a baloldali erők pozíciói, és hogy azok a diktatúrák, amelyek il­legalitásba kényszerítik a hala­dó pártokat, nemzetközi mére­tekben egyre inkább elszigete­lődnek A Dominikai Kommu­nista Párt részt vehet az 1978 málusára tervezett választáso­kon. Ez megfelelő alkalom lesz arra. hogy megismertesse a közvéleménnyel programját, és a dolgozók széles rétegeit érin­tő súlyos problémák megoldá­sára tett javaslatait. FAN BLANSKÝ több ezer chileinek jutott ilyen sors. A chilei hivatalok megtiltot­ták annak a három chilei asz- szonynak a hazatérését, akik New Yorkból tértek vissza, ahol azzal a kéréssel fordultak az ENSZ-hez, hogy támogassa őket az eltűnt chilei politikai foglyok felkutatásában. A chi­lei rendőrség arra kényszerí­tette az asszonyokat, hogy a legközelebbi repülőgéppel Bue­nos Airesbe utazzanak. Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár júniusban ígéretet tett az eltűnt hazafiak hozzátartozol egy csoportjának, hogy közre­működik az eltűntek sorsára vonatkozó adatok beszerzésé­ben. Kurt Waldheim azt a ma­gyarázatot, melyet a chilei junta vezére Pinochet adott, „teljesen nem kielégítőnek“ nyilvánította. Franz JoseJ Strauss a Ke­resztényszociális Unió elnöke chilei útja után tett ki­jelentéseiben igazolta, hogy Chile a szabadság, demokrácia és az emberi jogok ellensége, állapította meg Herbert Mies, a Német Kommunista Párt el­nöke. Strauss leplezetlenül igyek­szik igazolni a fasiszta junta által elkövetett terrort, erősza­kot, gyilkosságot és más gaz­tetteket. A fasiszta diktatúra szövetségese egyben hazánk dolgozóinak ellensége is, hang­súlyozta Herbert Mies. Felhívás Benin megsegítésére (ČSTK) — Mauritius a Benin Köztársasággal és Líbiával kö­zösen a Biztonsági Tanácsban határozati javaslatot terjesztet­tek be, amely felhívja az ösz- szes államokat, valamint az illetékes nemzetközi szerveze­teket, az Egyesült Nemzetek Szervezetét is beleértve, hogy segítsenek Beninnek az idegen agresszió okozta károk felszá­molásában. A javaslat támogatására fel­szólalt a Vietnami Szocia. sta Köztársaság, a Szovjetunió, Al­géria, Mali, Románia és a Kon­gói Népi Köztársaság küldötte. A Beninnek nyújtandó segít­ségről tegnap délután ismét tárgyalt a Biztonsági Tanács. ETIÓPIA BÉKÉRE VÁGYIK (ČSTK) — Etióoia békére és barátságra törekszik a világ valamennyi országával és min­denekelőtt a szomszédos álla­mokkal az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet határozatainak alapján, jelentette ki Mengisztu Hailé Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke a zambiai és a Sierra Leone-i külügyminiszter­rel, valamint a líbiai külügy­miniszter-helyettessel folyta­tott tanácskozáson. Etiópia eltökélt szándéka, hogy hozzájárul Afrika népei­nek a gyarmatosítás és a faj­üldözés maradványai alól való teljes felszabadulásáért folyö harcához, hangsúlyozta Men­gisztu Hailé Mariam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents