Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)
1977-11-19 / 320. szám, szombat
Űj szakaszához érkezett a KGST-országok összefogása a környezetvédelem területén. A tanács végrehajtó bizottsága április közepén hagyta jóvá az Intervodoocsisztka, vagyis a víz- és szennyvíztisztítási együttműködés megvalósítására hivatott nemzetközi gazdálkodási társulás létrehozására vonatkozó javaslatot. A társulás a tudományos kutatás, a tervezés és a termelés területein folyó munkát hivatott összehangolni. Célja víztisztító berendezések, készülékek gyártása, meghonosítása és üzembehelyezése. Az Intervodoocsisztka az indulás időszakában elsősorban azzal foglalkozik, hogy felderítse az érintett országok szükségleteit ezekre a berendezésekre, továbbá a felmerülő igények kielégítésének lehetőségeit. A társulás tagjai az egyezményben résztvevő országok (Bulgária, az NDK, Lengyelország, Magyarország, a Szovjetunió és Csehszlovákia) megfelelő gazdasági szervezetei. Ezek a társulásban megtartják anyagi és szervezeti önállóságukat, de az irányítás közös, az ügyvitel pedig — a résztvevő országok jóváhagyásával — Bulgária vezeti. Az Intervodoocsisztka élén a résztvevő szervezetek képviselőiből alakult Tanács áll. Tagjai országonként egy szavazattal rendelkeznek. A Tanács akkor határozatképes, ha minden tagország képviselteti magát. .Határozatai az érdekelt országok között kötött két- vagy többoldalú szerződések vagy más, ezeknek megfelelő egyezmények útján lépnek életbe. Akárcsak a KGST többi gazdasági és műszaki-tudományos intézménye, az Intervodoocsisztka is nyitva áll a KGST minden, a társulásban még részt nem vevő tagállama számára. Az új nemzetközi gazdálkodási szervezet előmozdítja a víz- és szennyvíztisztító berendezések és felszerelések kölcsönös szállításait, az ilyen berendezéseket gyártó iparágak termelékenységének, hatékonyságának és technikai színvonalának emelését, a víztisztító berendez zések gyártásának csökkentését. A társulás az érdekelt országok szakemberei között is közvetlen együttműködést alakít ki. I. VASZILJEV; Á környezetvédelemért A munkaidő és szabadidő A fiatalok szabad idejének hasznos eltöltését szolgálják és fontos nevelő szerepet töltenek be a zeneiskolák is. Képünk a rigai zeneiskolában készült. (ČSTK — TASZSZ-felv.) A pihenésre való jog az ember egyik legalapvetőbb joga. Az ember általában kettéosztja a napját: munkaidőre és szabadidőre. A Szovjetunióban a heti munkaidő — a forradalom előtti munkahéthez viszonyítva — körülbelül húsz órával, csaknem egy teljes nappal rövidült. A szovjet állampolgárok többsége ötnapos munkahéten dolgozik. Ez heti két szabadnapot jelent, vagyis évente több mint száz pihenőnapot. Ehhez jönnek még a hivatalos ünnepek és a fizetett szabadság. A pihenésre való jogot már az 1936-os alkotmány rögzítette. Az új alkotmányban ez a jog jelentősen kibővült, és kiegészült a szabadidő jobb kihasználására vonatkozó irányelvekkel. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni a kulturális, szórakoztató és regenerációs intézmények hálózatának bővülését, a tömegsport, a testnevelés és a turisztika fejlődését, a helyi pihenési, üdülési lehetőségek megteremtését, valamint a szabadidő ésszerű felhasználásának egyéb feltételeinek megjavítását. A szabadidő jelentőségét elsőnek Marx értette meg, s azt a társadalom gazdagságának A Szovjetunióból behozott gépek gondozására műszaki központokat létesítettek Bulgáriában. Jelenleg két ilyen központ működik az országban. Az egyik Pleven városában, útjavi- tó gépek, daruk, baggerek és más hasonló gépek vizsgálatát és javítását végzi. A másik Karlovóban a mezőgazdasági, gépeknél lát el hasonló feladatokat. Most épül Szófiában a harmadik szovjet műszaki központ, amely majd gépkocsikkal foglalkozik. A szovjet műszaki központok tevékenysége jelentősen hozzájárul a két ország műszaki együttműködésének a hatémértékévé tette. Mind az egyén, mind pedig a társadalom sokoldalú fejlődése, fogyasztása és tevékenysége az idő megtakaríkonyságához. Bulgáriában jelenleg 75 ezer szovjet gyártmányú traktor, 25 ezer kombájn és más mezőgazdasági gép dolgozik. Az egyre tökéletesebb és bonyolultabb gépek megfelelő hasznosításához nagy segítséget nyújtanak tehát ezek ,a műszaki központok, annál is inkább, mert felszereltségük rendkívül korszerű. A vizsgálatokon, javításokon felül más hivatásuk is van: itt képzik ki azokat a bolgár szakembereket, akik a gépekkel dolgozni fognak: Itt mutatják be a szovjet ipar technikai újdonságait is. A kiképzés, a bemutatók célját laboratóriumok, könyvtárak segítik. (BUDAPRESS—SOFIA- PRESS) tásától függ — írta. — Minden megtakarítás végső soron időmegtakarításra vezethető visz- sza. Megjegyezte, hogy a rendelkezésünkre álló idő képezi az igazi értéket. Szociológusok szerint a szovjet emberek szabadidejüket mindenekelőtt tanulásra, továbbképzésre, szépirodalom és sajtó olvasására, múzeumok látogatására, kiállítások megtekintésére használják. Gyakran járnak színházba, hangversenyre, moziba — 1976-ban például 4,2 milliárd volt a mozilátogatók száma. Sok időt szentelnek a zenének és a televíziónak. Erre fordítják a szabadidő több mint 70 százalékát. A szabadidő hasznos eltöltésének megvan az anyagi bázisa. Az országban több mint 131 ezer könyvtár van. A könyvtári könyvek száma másfél milliárd. Az ország 260 millió lakosából 93,1 millió tanul. Közülük 33,5 millióan szakmát tanulnak, vagy továbbképzik magukat. Az egyetemi végzettségűek továbbképzését 760 intézmény segíti. A fiatalokat és felnőtteket is oktató 65 „hivatásos“ egyetemen kívül vannak szabadegyetemek. Ezekben a hallgatók filozófiát, történelmet, művészetet és irodalmat, Logikát, pszichológiát tanulhatnak. A 35 ezer szabadegyetemnek több mint 9 millió hallgatója van. A szovjet emberek hetente 15 órát fordítanak pihenésre és szórakozásra. Vannak megoldatlan problémák is. Például a szolgáltatás egyes ágazatai lemaradtak a fogyasztók igényei mögött. Meglehetősen sok időt rabol el a mosás, a takarítás. A szolgáltatások fejlesztése tehát jelentős mértékben összefügg a szabadidő meghosszabbításával. E probléma megoldása érdekében a szolgáltatások színvonalát legalább két és félszeresére kéll növelni. A most folyó ötéves tervidőszakban ez más- félszeresére növelhető, ám a következő ötéves tervben a még szükséges növekedés minden bizonnyal megvalósul. G. PISZARJEVSZK1J (APN) Feivetelünk a Szovjetunió több mint 131 ezer könyvtárának egyikében, a novoszibirszki könyvtárban készült. Szovjet műszaki központok Bulgáriában Metonimiák a köznyelvben A metonimia a klasszikus stilisztikából ismert szóképek egyike. Két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok-okozati kapcsolaton alapul. A szóképek nemcsak a versekre, szépirodalmi alkotásokra jellemzőek, előfordulnak mindennapi beszédünkben is. Most néhány ilyen köznyelvi, sajtónyelvi metonimiát kötünk csokorba. Divat ma a huszadik század, az atomkorszak emberei-ről, érzésvilágukról, sajátos problémáikról beszélni. Ezeket a kifejezéseket az időbeli érintkezésen alapuló kapcsolat hozta létre. Nincs egy vasam sem — mondjuk, ha üres a zsebünk. A pénz és a vas között anyagbeli kapcsolat van, még akkor is, ha ezzel a szólással inkább a nagyobb értékű papírpénznek hiányára panaszkodunk. Különösen gyakoriak a helybeli érintkezésen alapuló metonimiák. Irodalmi alkotásokban is ezzel a típussal találkozunk legtöbbször. Különösen Ady költészetére jellemző, hogy egy-egy helységnév a vele kapcsolatos történelmi eseményt s ezen keresztül bonyolult tudattartalmakat jelöl. „Nekünk Mohács kell“ — ebben a sorban Mohács neve nemcsak az 1526-os vesztett csatát, hanem a jórészt önhibánk előidézte nemzeti katasztrófát jelöli, akárcsak egy másiT? versében a majtényi sík. Emlékezetes metonimia a reakciós úri Magyarországot jelölő Pusztaszer is. A metonimiáknak a helyi érintkezésen alapuló fajtájával gyakran találkozunk a köznyelvben és a sajtónyelvben is. Beszélünk a falu és a város szembeállításáról: a falun és városon 'élő emberek életformájának, gondolkozásának elsősorban különbségeit hangsúlyozó leírását értjük rajta. A parlament régi megszólítása, a Tisztelt Ház, vagy a királyi ' családok hagyományos elnevezése, az Árpád-ház, a Bour- bon-ház is a metonimiáknak ebbe a fajtájéiba tartozik. Nemegyszer az eredeti, helyre utaló jelentés teljesen elhomályosodik, és csak a másodlagos jelentés él tovább. így például a kormány, kormányzat jelentésű kabinet szó eredetileg az uralkodó dolgozószobáját, majd az államtanács tanácskozó helyét jelentette, ezek a jelentések mára már teljesen elavultak. A mai politikai sajtóban is meghonosodott néhány meto- nimiai helynév, „Washington így foglalt álllást ebben a kérdésben ..Párizs továbbra is fenntartja kapcsolatait...“ — ezekben a mondattöredékekben Washington az Egyesült Államok, Párizs pedig Franciaország kormányát jelenti. Sokszor csak egy jellegzetes épület neve jelöli a benne székelő irányító testületet. A moszkvai Kreml, a washingtoni Fehér Ház, a párizsi Elysée-palota helyi érintkezésen aiapuló átvitellel jelenti a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Franciaország kormányát, államigazgatását. A helységnév politikai esemény elnevezése helyett is állhat. ,,Helsinki után — Belgrád előtt“ — ez volt a címe a béketárgyalások nemzetközi visszhangjáról szóló cikknek. Sokat hallani mostanában Helsinki szellemé-rő\ is. A városnév egyértelműen utal az európai biztonsági és leszerelési értekezlet színhelyére, és minden békeszerető ember azt akarja, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok csakugyan Helsinki szellemében, a békés egymás mellett élés légkörében alakítsák továbbra is kapcsolataikat. Róma, Tokió és München neve a közelmúlt olimpiáit idézi fel előttünk. A sportolókkal folytatott interjúkból kiderül, hogy ha Montreál után kicsit lazítottak is, már teljes erejükkel készülnek Moszkvá-ra, azaz az 1980-1 olimpiára. Ezek a köznyelvivé vált metonimiák — a többi szóképhez hasonlóan — élénkítik, színesítik beszédünket, írásunkat. Nem célszerű azonban egyes városneveket túlságosan megterhelni metonimikus képzettársításokkal, mert akkor a szókép ahelyett, hogy szemléletessé, világossá, tömörré tenné mondanivalónkat, homályba burkolja. HUSZÁR ÁGNES Az ék szó eredete Döbrentei Gábor szava az éle. Egy akadémiai ülésen támadt egy ötlete. A Magyar Tudományos Akadémia világot látott, nagy műveltségű első titoknoka előbb hírhedtté lett ama feledékenységével, amivel a Bánk bán-1, az 1818-ban pályázó drámakéziratot elsüllyesztette. Katona József búskomorságának, korai halálának egyik okozója e mulasztás. De a Döbrentei-életút másik ágának sok értékes irodalmi, drámafordítási kísérlet mellett (Hamlet, Macbeth stb.) különös figyelmet érdemel legrégibb nyelvemlékeink közlése, majd a később róla elnevezett gyulafehérvári kódex fölfedezése: egy 1808-beli magyar zsoltárfordítási kéziraté. Akadémiai titkárságáról lemondván, az 1840-es években is el-eljárt az ülésekre, olyankor föl is szólalt. Édes anyanyelvűnk újjáteremtése, szókincsünk hőskorában már az is nagy dolog volt, hogy az országgyűlés 1842-ben megszavazta: „lehet már egyes iskolákban magyarul is tanítani“. És mennyi igyekezettel írták az iskolai nyelvtanokat! Czuczor é9 Vörösmarty voltak ebben a legszorgosabb akadémikusok, 1843—46 között írt gimnáziumi nyelvtanukkal. Több új szavunk-maradt meg újításaikból, így az 1846. júniusi akadémiai ülésen megszavazott „láz" szó egyik felszólalótól elkapván a remek rövid szócskát; majd az 1847 tavaszán tartott ülések egyikén az öreg (s régi íróbarátaitól kissé már el 1s feledett) Döbrentei olvasta föl értekezését a német Witz szó helyeit javallott éle szóról, kifejtve, hogy a mások ajánlotta élce túl hosszú, az elmeél vagy elménc sem sikerült. Vörösmarty szerint — aki csípős megjegyzéseket szokott tenni az üléseken — ez az éle szó nem jól hangzik, s nem fedi pontosan a német Witz-et, sem a francia point ďesprit-t. Szerinte elég jó a régi elménckedés, elméncség szavunk, illetve objektíve az ötlet. Ha azonban nemzetünk olyan szűkiben van az új szónak, ám legyen kedvükre, de a maga részéről nem szavazza meg az élcet. Valaki közbeszólt, hogy ne legyünk kényelmesek az újdonságok terén, meg kell jól hányni-vetni a Döbrentei-féle indítványt. Rövid vita után aztán így szavazta meg az akadémikusok nagy többsége és vált szótárunk röpke szavacskájává, immáron 130 év óta. Mindenképpen érdekes jelenség, hogy az Akadémia legelső évtizedeiben oly alapossággal’ foglalkoztak nyelvünkkel: nemcsak az idegenszerű kifejezésektől szabadítván meg, de éppen új és lassankint meg is gyökerező szavak képzésével is. Ezért nem árt néha visszavisszatekintünk az elfakult évkönyvekbe, jegyzőkönyvi közlésekbe, midőn mostanában is egyre lelkesebb nyelvtisztító körök alakulnak. Dr. GERGELY PÁL ÚJ SZÓ 1977. XI. 19. A
