Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-18 / 319. szám, péntek

ÚJ szó

1977

XI 18.

3

Asszad denn Siódat izraeli lálogatásűt

A Szadat—Begin találkozó előkészületeit a háttérben az USA irányítja

Az ENSZ közgyűlés felszólalói

Bírálják a Nyugat és a fajüldözők együttműködését

Bonn továbbra sem szakítja meg kapcsolatait Dél-Afr ikával

(ČSTK) — Anvar Szadat egyiptomi elnök befejezte Asz- szad szíriai elnökkel folytatott damaszkuszi tárgyalásait. Szadat a szíriai fővárosban tartutt sajtóértekezletén kijelentette, hogy Asszad elnök ellenzi az egyiptomi államfő tervezett izraeli látogatását. Hozzáfűzte, tekintet nélkül a szíriai elnök álláspontjára nem mond le je- ruzsálemi látogatási tervéről. Kijelentette, hogy „mielőbb ellátogat Izraelbe“ és mire Da- maszkuszból visszaérkezik Kairóba, már várja őt az izraeli vezetők meghívása. Szadat a sajtóértekezleten — melyen Asszad nem vett részt — azt állította, azért utazik Izraelbe, hogy „elhárítsa a közel-keleti békés rendezés előtt álló utolsó akadályokat“.

A kairói Al Akhbar lap értesülései szerint Szadat tegnap már megkapta az Izraelbe szóló írásos meghívást.

Mint ismeretes, a látogatásra meghívást Begin izraeli kormányfő kedden — azt követően, hogy az izraeli knesszet jóváhagyta az egyiptomi elnök meghívását — nyújtotta át az Egyesült Államok Tel Aviv-i

„Szíria a genfi közel-keleti konferenciát tartja az egyedüli olyan fórumnak, amelyen elérhető az igazságos közel-keleti békés rendezés“ — szögezi le az Arab Szocialista Újjászületés Pártja (BAATH) szíriai vezetőségének nyilatkozata. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az Izraeli agresszió elleni harc valamennyi arab ország közös Ugye és hibás lépés lenne a problémát kétoldalú megállapo(ČSTK) — Reza Pahlavi iráni sah befejezte kétnapos hivatalos washingtoni látogatását és Párizsba utazott. Elutazása előtt tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy Irán a Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) decemberi ülésén

nagykövetének, azzal, hogy juttassa el Szadatnak.

Carter amerikai elnök tegnapi nyilatkozata azt tanúsította, hogy az Egyesült Államok jelentős szerepet játszik a tervezett egyiptomi-izraeli csúcstalálkozó megszervezésében. Újságírók előtt Washingtonban kijelentette, hogy az utóbbi hetekben szinte állandó telefonösszeköttetésben állt Szadat elnökkel. Szadat esetleges felszólalásáról az izraeli parlamentben kijelentette, hogy ez az egyiptomi elnöktől „nagyon bátor lépés lesz“.

Az amerikai sajtó is beismeri, hogy Szadat kezdeményezése számos akadályba ütközik. A New York Times például azt írta: „Ha Szadat izraeli látogatása után nem halad előre a közel-keleti békés rendezés ügye, Szadatot joggal érhetik olyan bírálatok, hogy a többi arab ország háta mögött alkudozott Izraellel. Izraelnek ugyancsak jól jönne egy Egyiptommal kötött kétoldalú béke- megállapodás, mert ilyen módon továbbra is megszállva tarthatná a Jordán folyó nyugati partján lévő arab területeket.

dásokkal megoldani. Egy ilyen megoldás kedvezőtlenül hatna az arab felszabadító mozgalomra és csakis az imperialista és cionista erők malmára hajtaná a vizet. A nyilatkozat végezetül hangsúlyozza, hogy Izrael Szadat elnök meghívásával el akarja egymástól szigetelni az arab országokat és meg akarja gyengíteni az arab szolidaritást, hogy tiy módon tartósítsa az arab területek megszállását.

támogatni fogja az olajár jelenlegi szinten való tartását. Mint Ismeretes, a látogatás során Pahlavi erre vonatkozóan ígéretet tett Carternek.

Az iráni sah párizsi tartózkodása során találkozik Giscard d'Estaing francia államfővel.

MARIE KABRHELOVÁ, a

CSKP KB Titkárságának tagja, a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke, a szövetség küldöttségének élén útban Afganisztán felé rövid látogatást tett Iránban.

Louis de GUIRINGAUD francia külügyminiszter egynapos látogatásra Rómába utazott. Arnaldo Forlani olasz külügyminiszterrel a Közös Piac helyzetéről és néhány időszerű nemzetközi kérdésről tárgyal.

LOSNCZI PÁL, a Magyar

Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ecuadori látogatásának végén magyar—ecuadori közös közleményt írt alá.

GÜNTER MITTAG, az NSZEP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja, aki küldöttség élén egyhetes látogatáson vett részt Japánban, tegnap hazautazott.

GERONIMO ARNEDO ALVA- REZT, az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárát tegnap Berlinben Marx Károly Renddel tüntették ki.

GIULIO ANDREOTTI olasz kormányfő ötnapos hivatalos látogatásra Kanadába utazott. Pierre Trudeau miniszterelnökkel a két ország gazdasági és műszaki együttműködéséről Iá rgyal.

CARLOS ANDRES PEREZ venezuelai elnök négynapos hivatalos látogatásra Brazíliába utazott.

Kiadták a terroristák védőügyvédjét

(ČSTK) — A párizsi fellebb- viteli bíróság tegnap eleget tett annak a nyugatnémet kérésnek, hogy adják ki Klaus Croissant, nyugatnémet védőügyvédet, akit azzal vádoltak, hogy a Baader-Meinhof nyugatnémet terrorista csoportot segítette tevékenységében. Ez ügyben a francia kormányé a végleges döntés joga. Klaus Croissant ez év elején szökött Párizsba, ahol igyekezett politikai menedékjogot szerezni. Később a francia rendőrség letartóztatta őt.

A nyugatnémet védőügyvédet kiadták a Német Szövetségi Köztársaságnak.

(ČSTK) — Az ENSZ Közgyűlése folytatta a faji megkülönböztetés politikájáról folyó vitát. További 12 ország küldötte szólalt fel, amelyek közül többen ismét bírálták a nyugati államok és a Vorster rezsim együttműködését.

Zambia küldötte üdvözölte, hogy a Kőolajexportáló Országok Szervezetének tagjai támogatják a Dél-afrikai Köztársaság ellen szorgalmazott kőolajembargót.

A politikai különbizottság is a faji megkülönböztetés problémáiról tárgyalt. Az ülésen felszólalt öt szervezet képviselője.

Romesh Chandra, a Béke-vl- lágtanács elnöke bírálta a nyugati országok álláspontját.

(ČSTK) — Mario Soares portugál miniszterelnök a legfőbb ellenzéki pártok képviselőinek átnyújtotta a jelenlegi súlyos gazdasági válságból, szerinte kiutat jelentő tárgyalások platformjának kormányjavaslatát. A javaslatnak, amelyet Soares tegnap hozott nyilvánosságra, a portugál sajtó szerint rossz kilátásai vannak, a jobboldali és a baloldali ellenzék aligha ért azzal egyet.

(ČSTK) — A Béke-világta- nács a november 16-tól 22-ig terjedő hétnapos időszakot a multinacionális monopóliumok szerepét és tevékenységét elítélő akciók nemzetközi hetévé nyilvánította. A BVT-nek Hel(ČSTK) — Münchenben a Bajor Keresztényszociális Unió vezetősége közölte, hogy Franz Josef Strauss, az említett jobboldali burzsoá párt elnöke, aki a hét elején latin-amerikai köramelyek hosszú időn keresztül meghiúsították a Dél-Afrikára vonatkozó fegyverembargó elfogadását, most pedig a Vors- ter-rezsim elleni gazdasági szankciókat vétózták meg. „Aljas dolog, hogy egyrészt az em béri jogokról beszélnek, másrészt pedig támogatják a nemzetek feletti monopóliumok jogait“, — mondotta Romesh Chandra.

A nyugatnémet kormánynak nincs szándékában megszakít« ni a dél-afrikai fajüldöző rezsimmel fenntartott kapcsolatait. A Süddeutsche Zeitung ct- mű napilap szerint ezt Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter jelentette ki a Dél-afrikai Köztársaság bonni nagykövetének.

Alvaro Cunhal, a Portugál KP főtitkára a Soaressel való találkozó után kijelentette, hogy a válság leküzdésének két lehetősége van: vagy új választások, vagy a szociális és politikai erők közös platformja. Ezek az erők lehetővé tennék olyan kor mány megalapítását, amely képes a gazdasági nehézsége két külföldi anyagi segítség öélkiil megoldani.

sinkiben nyilvánosságra hozott nyilatkozata felhívja az össze« nemzeti és nemzetközi béke- szervezeteket, hogy ezen a héten még intenzívebben leplezzék le a multinacionális monopóliumok felforgató szerepét.

útra indult, ellátogat Chilébe és találkozik Pinochettel. Hivatalosan közölték, hogy az út célja „információk gyűjtése“ a latin-amerikai országok „politikai és gazdasági helyzetéről“.

Izrael gyengíteni akarja az arab szolidaritást

Pahlavi ígérete Carternek

IRÁN NEM SZORGALMAZ OLAJÁREMELÉST

CUNHAL:

KÉT MÓD VAN A VÁLSÁG LEKÜZDÉSÉRE

Üj választások vagy közös platform

BVT-felhívás

AKCIÓHÉT A NEMZETKÖZI MONOPÓLIUMOK ELLEN

STRAUSS TALÁLKOZIK PINOCHETTEL

maga a csehszlovák disszidensek „nagy mágusa“ szolgáltatta. Rendkívül egyszerű: váljon „disszidens- sé“, „vértanúvá“, és a burzsoá propaganda áttörve a Föld vonzóerejét, azonnal a fellegekig emeli őt. A mester tanácsát meg is fogadták.

Hana Ponická hisztérikus rohamában még községének lakosságát is megrágalmazta, azt állította, hogy ablakából olyan földeket lát, amelyekről még ősszel sem takarították be a termést. Tegyük hozzá: falun lakik, egy volt malomban, amelyben ma dohos lisztet őröl az antikommunista propaganda számára. A község lakosai becsületesen dolgoznak, Hana Ponická rágalmakat agyai ki, és a termés lassú betakarításával vádolja őket.

A burzsoá ideológusok figyelmét főleg azoknak a listája kellette fel, akiknek állítólag nem szabad publikálniuk. Milyen borzalom!, sóhajtanak külföldön a kispolgárok. De kik szerepelnek ezen a listán! Oly<m emberek, akik sohasem voltak írók. Hana Ponická fantáziájában például íróvá vált Miroslav Kusý, a „charta 77“ aláírója. A listán olyanok is szerepelnek, akik publikálnak, mint például Dobos László. Stephan fejedelemnek nyilván elkerülte a figyelmét, hogy magyar nemzetiségű íróról van szó, csak ezért szerepelt a neve a listán. A Szlovákok Világkongresszusának tagjai ma nagy „demokratáknak tüntetik fel magukat, de a magyarokról, esetiekről (Ludvík Vacu- lík kivételével, éppúgy mint a kommunistákról egyáltalán nem demokratikusan vélekednek. Valamikor ezekkel a szavakkal fejezték ki véleményüket: zsák-, ba velük és a zsákot a Dunába!

Nem titok, hogy egyes írók a válságos időszakban a szocializmus ellen használták fel tollúkat, és ezzel önmagukat közösítették ki az írók közül. Ezeket az eseteket megvitatta a Szlovákiai írók Szövetségének

II. kongresszusa, amely a szövetség tevékenységének elemzése alapján intézkedéseket is foganatosított. A szerző azonban úgy tesz, mintha sosem hallott volna erről, pedig a második kongresszus dokumentumait nyilvánosságra hozták, és a legutóbbi kongresszus résztvevői kézhez is kapták. Sokan azok közül, akik a szocialistaellenes erők demagógiájának hatása alá kerültek, beismerték hibájukat, és becsületes munkával próbálják azokat helyrehozni. Ők is azonban olt szerepelnek a listán. Hogy felfrissítsük Hana Ponická emlékezetét, figyelmeztetjük: elegendő, ha elolvassa A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai xímű dokumentumot, amelyből megtudja, mi történt nálunk nemcsak irodalmi berkekben, hanem az egész társadalomban, és milyen árat fizettünk ezért. Talán

nem akar emlékezni, hiszen ebben az időszakban ő is szította a szenvedélyeket, főleg Štefánikkal kapcsolatban.

A burzsoá világot azzal az állítással döbbentette mgg, hogy nálunk egyes írók kénytelenek voltak „csákányt és lapátot fogni“, s egyesek közülük „nyomorognak“. Milyen borzalom! Nem véletlen, hogy ezzel kapcsolatban egyetlenegy nevet sem említett. A félreállított irodalmárok listáján találjuk egy martini „író“ nevét, aki önként, saját kezdeményezésére egy bizonyos ideig „munkanélküli“ volt, és ezt az időt felhasználta különböző rágalmazó levelek írására, amelyeket közös barátjuknak, Ludvík Vaculík- nak és Jirí Pelikánnak küldött. „Munkanélkülisége“ alatt egy egész tűrhető házat is épített magának. Talán jó, lenne, ha Hana Ponická meglátogatná őt új házában, hogy lássa, mi mindent engedhetnek meg maguknak nálunk „a munkanélküli“ írók.

Az el nem hangzott vitafelszólalás számos további gyalázatos koholmányt is tartalmaz. Az emberek (?) állítólag azt mondták neki, hogy nálunk más a munkáscsaládok gyermekei sem juthatnak iskolába, még akkor sem, ha mindkét szülő munkás. „Hősnőnket“ még a statisztika sem tévesztheti meg, amely azt bizonyítja, hogy még a főiskolákon is a tanulók több mint 65 százaléka munkás- és földművescsaládból származik. Azt állítja, hogy „lelsőbb“ helyeken mindenről előre döntenek. Szavahihetőségét ezzel akarja alátámasztani: „így mondták, dögöljek meg, ha nem így volt!“ Senki sem tudja azonban, kiről van szó, ki mondta, ki találta ki. Olyan gyalázatos primitív pletykák ezek, bogy kár is időt vesztegetni rájuk. Hiszen nálunk mindenki tudja, hogy a múltban sohasem* volt olyan lehetőség a tanulásra, mint ma, amikor évente növekszik a diákok száma. Csak Hana Ponická nem tud erről, pedig tudnia kellene róla, hiszen gyermekei mind befejezték egyetemi tanulmányaikat. Természetesen nem sikerül mindig egybehangolni a személyi és a társadalmi érdekeket, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy nálunk rendkívül nagy lehetőség nyílik a tanulásra. Sőt, azt akarjuk, hogy az egyes korosztályok többsége megszerezze az érettségit. „Hősnőnket“ azonban mindez nem érdekli, hiszen nincs semmi köze az „ö dicsőségéhez“.

„Nálunk hazudnak!“ sikoltozik hisztérikusan Hana Ponická. Maga bizonyította be, hogy vannak nálunk olyan egyének, akik aljasul hazudnak. Szerinte „a kertek alatt kell lopakodnia annak“, aki el akarja mondani véleményét. Szocialista kertjeink alatt azonban valaki más lopakodik: a disszidensek hazugságai,

rágalmai, és az újdonsült „tanúikat“ felvonultató lu- dák kongresszisták.

A szerző végezetül aggodalmát fejezi ki, hogy felszólalásából ne közöljenek valahol valamilyen „pozitivista“ kivonatot. Nem kell félnie. Amint látjuk, a kivonatok külföldön már megjelentek, az antikommunizmus mérgesen arcul köpte általa népünket.

Nem tudjuk, hogy Htona Ponická valóban lel akart-e lépni ezekkel az arcátlanságokkal a kongresszuson. Ha igen, minden bizonnyal méltó választ kapott volna a szlovák íróktól. Egy azonban bizonyos: „felszólalásának“ nem az a célja, hogy megoldja Irodalmunk további fejlesztésének problémáit. Csak egy volt a célja: olyan kérdéseket akart felvetni a kongresszuson, amelyek nem azonosak irodalmunk, kultúránk és művészetünk mai problémáival, és főleg ^szenzációs“ bizonyítékot akart nyújtani a burzsoá propagandának. Nem az íróknak akart segíteni .ezzel a pamflettel, csak az antikommunista propaganda malmára hajtotta a vizet, és ebben a malomban egy új molnárasszony tűnt fel.

Amikor egyesek tudomást szereztek a dolgokról, legyintettek: nem kell figyelmet szentelni neki, hiszen aki ismeri, nem veszi őt komolyan. Ezzel egyet is érthetnénk, ha nem szövetkezne olyan „kiválóságokkal“, mint Ludvík Vaculík és a hozzá hasonlók, és nem gyártana „bizonyítékokat“ az antikommunista erők számára. Mert csakis ezek az erők állnak ki érte.

Ha Hana Ponickának ellenvetései lennének amiatt, mert egy sorba került a Szlovákok Világkongresszusának antikommunistáival, ezen a címen kell kopogtatnia: Stephan B. Roman, Toronto, Ontario, Kanada. Jó lesz, ha a fejedelem címét is feltünteti. Az „elnök úr“, ugyanis nagy pénzért vette meg és úgy, mint minden tőkés, ő is csak hatékonyan fekteti l>e pénzét. A legmegfelelőbb, ha Öméltóságának szólítják. Ha a fejedelmet, vagy az elnököt véletlenül valaki elvtársnak szólítaná, a poklok fenekére kívánná. Az elvtársakat ugyanis fekete lelke legmélyéről gyűlöli. Hamis tanúkat gyűlt ellenük. Nem is olyan régen a harcias fejedelem, nyilván Pribina trónjára vágyva, kijelentette, hogy erőszakhoz kell folyamodnál) Az elnöknek sok dollárja van, de tervei megvalósíthatatlanok, buták és nevetségesek. Egyelőre meg kell elégednie ideológiai fegyvereivel, habár ezek papírból és hazugságokból készülnek. Ideológiai és osztályellenségelnket azonban biztosíthatjuk: a drágán megfizetett tapasztalatokból tanultunk, vigyázunk arra, hogy a kertek alá se lopakodjon be senki. Még Vaculík bátor szlovák „orleánszi szüze“, a fejedelem tanúja sem! LAQ^SLAV POVAftSKÝ