Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)
1977-11-17 / 318. szám, csütörtök
AZ ÚJÉ A JÖVŐ Előtérben a gazdaságosság a piešťanyi CHIRANA nemzeti vállalatban is Az újítás és a feltalálás egyre több szakembert ejt rabul. Megkönnyíteni, gazdaságosabbá tenni egy-egy munkavégzési fo- lyamatot, sokszor kicsiségnek tűnő, de mégis nagy jelentőségű újítással — szép feladat. A feltaláló- újítómozgalom szervezettsége, a különböző mun- kayersenyek pedig fokozottan ösztönzik a dolgozókat az új módszerek kifejlesztésére és mielőbbi gyakorlati alkalmazásukra. Sok függ persze attól is, hogy egy-egy vállalatban, üzemben milyen feltételeket teremtenek az újító- és feltaláló mozgalomba aktívan bekapcsolódó dolgozók számára. A piešťanyi CHIRANA nemzeti vállalatban, amely közismert az itt készült orvosi műszerek és a különböző orvosi berendezések gyártásáról — e területnek nagy figyelmet szentel a vezetőség. František Pet- rovič újítási előadó örömmel újságolta, hogy a hatalmas konszern keretében vállalatuk, a benyújtott és a gyakorlatban alkalmazott újítások számát tekintve, jelenleg a második helyen áll. — Vállalatunkban eléggé fejlett a feltalálók és újítók mozgalma, ami talán annak is köszönhető, hogy megfelelő támogatásban részesülünk — moiídja František Petrovic. — Ebben az évben eddig 67 újító kapcsolódott be a mozgalomba. Ezek több mint 20 százaléka munkás, csaknem 80 százaléka pedig műszaki dolgozó. Előadásokon és különböző értekezleteken adunk ötleteket a mozgalom követőinek, hogy melyik területen lenne a legnagyobb szükség jobb megoldásra. Ezáltal is egybehangolják munkájukat. Örvendetes, hogy dolgozóink megértették az újítás jelentőségét. Sajnos, számos esetben előfordult, hogy az elfogadott újítás gyakorlati alkalmazása — bizonyítottan nagy előnye ellenére — elhúzódik, ami végső soron több szempontból is bosszantó. Vállalatunkban az újítások díjazásakor nem élnek azzal az ösztönző lehetőséggel, hogy a megvalósításba bekapcsolódókat is bizonyos pénzjutalomban részesítsék. Holott ezt az ide vonatkozó törvény is lehetővé teszi. Meggyőződésem, hogy ha nagyobb mértékben kihasználnánk ezt a lehetőséget, a dolgozók még nagyobb kedvvel járulnának hozzá az újítások gyorsabb bevezetéséhez a gyakorlatban. Ez a véleménye Ernest Uvá- öik technológusnak is, aki már harmadik éve a vállalat legjobb újítója. Ezt megelőzően is az élmezőnybe tartozott, de az utóbbi években olyan javaslatokat nyújtott be, amelyek megvalósításával a vállalat jelentős megtakarításhoz jutott. Újítási tevékenységéről így beszélt: — Hogy miért érdekel az újítás — ismétli meg a kérdést önmagának Ernest Uvá- cik. — Már több mint tíz éve űzöm, és őszintén szólva azóta vesszőparipáin lett. Kedvtelésből csinálom, mert mindig is érdekelt az, hogy mit hogyan lehetne egyszerűbben, gazdaságosabban végezni. Munkámból eredően — hiszen, mint említettem önálló technológusként dolgozom itt a vállalat fennállása óta — szorosan kapcsolatban vagyok a termeléssel. Ha a műhelyekben járok és látom, hogy valahol jobban is lehetne dolgozni, akkor addig töröm a fejem, míg rá nem jövök a dolog nyitjára. Mindig vágyódtam többet tudni és többet tenni, és így jutottam el az újításhoz. Egy-egy sikertelen munka nem kedvetlenít el, ellenkezőleg további fejtörésre ösztönöz. Sokan talán helytelenül úgy gondolják, hogy elsősorban az anyagiak miatt csinálom és a többiek is ezért kapcsolódnak be az újítómozgalomba. Nem látják azt, hogy mennyi szabad időt vesz ez igénybe és mennyi tanulással, többletmunkával jár. Ernest Uváčiktól még megtudtam, hogy az idén benyújtott újításával a vállalatot 3. <i Ernest Uváŕik, a vállalat legjobb újítója (Ivan Múdry felvétele) ezer korona értékű anyagi megtakarításhoz juttatta. Egy egészségügyi emelőberendezés fontos alkatrészének krómozását módosította, amely az anyagi megtakarításon kívül még villamosenergia-megtakarítást is eredményez. Munkáját és a vállalatban sikeresen működő többi újító munkáját értékelik, megbecsülik. Tevékenységük viszont feleslegessé válna, ha nem lenne olyan csoport, amely lehetővé teszi az újítás gyakorlati alkalmazását. Éppen ezért — mint már szó volt róla — a jutalmazáskor ezekre a háttérben mozgó segítőtársakra is gondolni kellene. (pák uzdi] I la rövid használat után elromlik az újunnan vásárolt autó, tévé készülék, háztartási ' ' gép, vagy más rendeltetésű ipari termék, a fogyasztók nemegyszer jogos indulattal teszik fel a kérdést: ki a felelős azért, hogy ez a prospektusban, a rádió és a tévé reklámban agyondicsért termék rövid használat után felmondta a szolgálatot?! A kérdésre nem könnyű, de azért lehet válaszolni. Azért nem könnyű, mert a műszaki cikkek előállításában több üzem dolgozói vesznek részt, vagyis a termék kooperációban készül. A sok bába között pedig néha elvész a gyermek. Mint ahogy azonban elóbb- utóbb valaki mégis ráismer, így találhatók meg ipari területeken is a vétkesek! Ai első kalapécsiítéstűl... 'A minőség világviszonylatban igen fontos követelménnyé lépett elő. A felgyorsult mai élettempóban bosszantó, ha egy személygépkocsi Ilyen vagy olyan dugulás, tömítéshiba, rövidzárlat vagy más, ugyan apró, de az üzemelést döntően befolyásoló hiba miatt egy forgalmas útkereszteződésben, vagy a lakott településektől távol épített autópályán leáll. Ugyanígy kellemet- len, ha a kiszámított Idővel rendelkező háziasz- szony konyhai robotgépe percenként csütörtököt mond, vagy kiolvad a hűtőszekrény, a VI. és VII. emelet között leáll a felvonó. Sajnos, ilyesmire gyakran sor kerül. Ez így „kicsiben“ mérgelödést, a hiba elhárítása pedig időrabló utánajárást jelent, de mi történik akkor, ha egy üzem megrendelésre gyártott szerszámgépeit, gyári berendezéseit, milliós ráfordítással készült termékeit nem veszi át a megrendelő , mert azok nem felelnek meg a szerződésben pontosan meghatározott minőségi követelményeknek? Röviden: óriási nemzetgazdasági kár jelentkezik, mely mindenkit érint. A gyártmányok minőségi színvonalának növelésével a szakemberek, a tudományos dolgozók és nem utolsósorban az irányító szervek egész hadserege foglalkozik. Felméréseik bizonyítják, hogy a termék csak akkor lehet kifogástalan, ha a kezdet kezdetétől — ahogy mondani szokták — az első kalapácsütéstől az utolsóig a gyártás valamennyi műveletében részt vevő dolgozók felelősséggel, körültekintéssel, szakismereteik teljes latbavetésével dolgoznak. Aki vét e szabály ellen, károkat okoz. Egy híres szimfonikus zenekar művészei játszhatnak bármilyen jól, ha egy dilettáns kerül soraikba, oda az igyekezet. Nincs harmónia, nincs művészi élmény! Voltak időszakok, amikor a gyárigazgatók a termelés szempontjából kulcsfontosságú munkahelyekre tömörítenék az üzem legjobb dolgozóit. Az intézkedés nem hozott sikert, mert a „megtizedelt“ üzemrészlegeken maradt, és a szakmai ismeretekkel hadilábon álló dolgozók nagy hibaszázalékkal dolgoztak. Hiába szerelték aztán össze nagy hozzáértéssel az alkatrészeket a szakemberek, ha lehet, méq hibásabb volt a végtermék, mint az átszervezés előtt. Az ésszerűség az erők egyenletes elosztását igényli és természetesen a kooperációs fegyelem szigorú megtartását! A termékek minősége javításának sok módját ismerjük, de nem mondhatjuk, hogy valameny- nyit. A dolgozók szakmai tudásának állandó növelésén, a minőségi ellenőrök munkájának javításán, esetleg részrehajlásuk kizárásán túl számos ötlet, különösebb költséget nem igénylő akció megszervezése is sokat segíthet. E héten például a Tatra Kopŕivnice autógyár vezetői nem mindennapi kiállítást rendeztek, melynek a megtekintése örömet ugyan nem, de tanulságot annál többet adott a látogatóknak. A világhírű személyes tehergépkocsi-gyár — mint ismeretes — sok vállalat, üzem vagy pontosabban szólva alvállalkozó közreműködésével állítja elő a végterméket. Mivel a jövőben is szeretnénk olyan autókat gyártani, melyek nemcsak a nagy múltú gyá£, hanem iparilag fejlett hazánk hírnevét is öregbítenék a hazai és a külföldi piacon, egyaránt, a minőség javítása érdekében közvélemény- kutatást végeztek: melyik típuson, milyen szerkezet, alkatrész hibásodik meg a leggyakrabban? A beérkezett válaszok és saját tapasztalataik egyesítése alapján összegyűjtötték a velük kooperáló üzemekben gyártott „krónikusan“ selejtes termékeket, és „tárlatot“ nyitottak belőlük, melyet epésen szólva (ha már gyerekkorunkból ismerjük a szégyentáblát) szégyen kiállításnak is nevezhetnénk. A kiállított termék mellé odaírták a gyártó vállalat nevét és szakszerűen feltüntették: milyen hibákat rejt magá- bah a „műtárgy“. Az üzem vezetősége a kiállítás idején kétnapos szakértekezletei rendezett, melyre meghívták a selejtes al szállítmány okát gyártó üzemek képviselőit. Fekete-fehéren megmutatták: ezek és ezek a hibák fordulnak elő, és feltették a kérdést, hogyan lehetne a fogyatékosságokat elkerülve minőségi javulást elérni a jövőben? Figyelemre és követésre méltó kezdeményezésről van szó, mely a gyár termékeinek minőségét minden bizonnyal javítja, hiszen az alvállalkozók nagy családjának képviselői a saját szemükkel győződhettek meg gyártmányaik fogyatékosságairól, és így könnyebben kiküszöbölhetik őket. Mint minden jó ötlet, ez is aranyat ér. Persze távolról sem oldja meg minden vonalon a minőség javításával szorosan összefüggő összetett problémákat, azonban kétségtelenül felér azzal a már említett, jól és szakszerűen elvégzett első kalapácsütéssel... KOMLŰSI LAJOS Eredményes évet zár az állattenyésztés A leivfeládátok teljesítése mellett már a jövőre is gondolnak Az idei társadalmi megrendelés az állattenyésztőktől minden eddiginél igényesebb feladatok teljesítését kívánta meg. A feladatok között első helyen szerepelt a tejtermelés fokozása, az előző évinél lényegesen nagyobb sertéshús-eladási tervek teljesítése, illetve túlszárnyalása. Az éves terv lényeges követelményeként határozta meg a folyamatos tervteljesítést is, ami a lakosság egyenletes ellátásának előfeltétele. Mennyiben sikerült valóra váltani e célokat, azt rövidesen megtudjuk, hiszen alig másfél hónap választ el az év végétől. Az előzetes számítások és a harmadik negyedév eredményei már sejtetik, hogy az állattenyésztők sikeres évet zárnak. Sok száz mezőgazdasági üzem több ezer állattenyésztőjének érdeme ez, akiknek sorában ott találjuk a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz-t is. Már a harmadik negyedév végén elmondhatták, hogy túlteljesítették a tejeladás tervét, és eleget tettek húseladási tervüknek is. Az igaz, marhahúsból valamivel kevesebbet adtak el a tervezettnél, és előreláthatólag az év végén is lesz némi hiány, de azt sertéshússal pótolják úgy, hogy végeredményben hat vagonnal túlszárnyalják húseladási tervüket. Előtérben a szakosítás — Helyhiány miatt a tervezettnél valamivel kisebb ütemben növelhettük a szarvasmarha-állományt, ennek következménye a hústermelésben előforduló kiesés. Ez átmeneti helyzet, a hiányzó húsz-harminc állatot már a jövő év első felében pótoljuk, amikor befejezzük a tehéntelep korszerűsítését és bővítését. Tudni kell ugyanis, hogy ötezer hektáros szövetkezetünk az elmúlt öt év alatt hat szövetkezet egyesüléséből keletkezett. Nem kis feladat a régi telepek szakosítása, és a munka folyamatában adódhat olyan kényszerhelyzet — mint például jelenleg —, hogy átmenetileg a tervezettnél kevesebb állatot tudunk tartani — mondta Huszár Árpád főzoo- technikus. Amint kifejtette, az eddigi öt helyett rövidesen két telepre összpontosítják a teheneket. Ezek egyike — a vízkeleti (Čierny Brod) telep — már teljesen szakosított, A négy új és az ugyanennyi korszerűsített istállóban összesen Ö40 tehén fór el. Az istállókhoz kifutók is tartoznak, és már jövőre legelőt létesítenek a telep melleit. — A tehéntelep állattartásunk szakosításának lényeges állomása. Három óv alatt huszonhétmillió koronát ruháztunk be, és az egyes telepeken felszabaduló istállók fokozatos korszerűsítésével tovább fejlesztjük a szakosítást. A következő lépésként például egy helyre — Kosútra — összpontosítjuk a borjúnevelést, hidaskürti telepeinket pedig a sertéstenyésztésre szakosítjuk. Ha teljesíteni akarjuk az elkövetkező évek egyre nagyobb feladatait, akkor erről sem szabad megfeledkeznünk. A szakosítás mértéke ugyanis lényegesen befolyásolja a végső eredményeket. Ennek köszönhetjük, hogy tavalyhoz viszonyítva jobb alapokkal kezdhetjük az új évet. Például köze) tizennégyezres sertésállományunk van, ami 1500-zal nagyobb a tavalyinál. Az év végén szarvasmarháink száma eléri a 3450-et, ez csaknem háromszázzal lesz több, mint 'tavaly év végén volt. H bőséges takarmányalap is sokat jelent Az állományon kívül a takarmány is olyan tényező, amely „beleszól“ a végső eredményekbe. Hidaskürtön az év folyamán 1800 vagon tömegtakarmányt tartósítottak. Ilyen alappal nyugodtan indulnak a télnek, annál inkább, mivel további, nagyon értékes és biztos forrásuk is van. — Az év folyamán teheneink kétharmadát és az egész hízómarha-állományt iparszerű etetésre állítottuk be. A tapasztalatok pozitívak, a préselt takarmány megtette a magáét. Amióta etetjük egyrészt nagyobb a napi termelékenység, másrészt az átlageredmények is jobbak, mivel a préselt takarmányok amolyan állandósító szerepet is betöltenek. Például jóformán hozamcsökkentés nélkül térünk át a téli takarmányozásra, és tavasszal — nyáron sincs komolyabb kiesés, amikor két-há- rom hétig esik az eső, s a zöld- takarmány több vizet tartalmaz. A végső tanulság — így summázták a szövetkezet vezetői —, hogy érdemes volt vállalni az utánajárást és a gondokat, amit a takarmánypogácsá- zó felépítése adott. Az eredmények mellett nem kis dolog például, hogy a préselt takarmányokkal — mint összetevőt — sikeresen hasznosítanak egy egész sor nem hagyományos takarmányt. Például a gabona é9 a kukorica tisztítása során visz- szamaradt törmeléket, a szőlő- törkölyt, szalmát, kukoricaszárat és karajlisztet. A répakaraj sok cukrot tartalmaz. Ezért szárítjuk, majd lisztté őröljük és a préselt takarmányba keverve kevesebb melaszt kell felhasználnunk. Űj módon hasznosítjuk a répaáze- let egy részét is. Szecskázott szalmával keverjük — a szalma átveszi a nedvesség nagy részét —, majd e keveréket lucernaszárítón megszárítjuk. A répaszelet másik részét kóróval silózzuk. Hogy tökéletes legyen a kevers, gépesítőink javaslata szerint a répaszeletet és kóró- szár-szecskát trágyaszóróba rakjuk, és ezzel szórjuk a silógödörbe. A legjobbak példája Sokoldalúan elemeztük az állattenyésztési eredmények hátterét, így természetes, hogy az emberek munkája is szóba került. Az egyéb feltételek mellett az állattenyésztők igyekezetének is nagy része van a sikerekben. Szabó Gyula és Farkas Pál például az év végéig átlagosan 20 malacot választ el a gondjaira bízott kocáktól. Nem kis érdemük, hogy az év folyamán a tavalyi 15,8-es elválasztási átlagot előreláthatólag 18 fölé emelik szövetkezeti viszonylatban. A hízósertéseknél az átlagos napi súlygyarapodás 0,60 kilogramm, de a legjobbak — Takács Lajos és Sercel Károly — a gondjaikra bízott állatoknál ennél 3—5 dekagrammal jobb eredményt érnek el. Az élenjáró fejők — elsősorban Pavlovics László és Csermák József érdeme —, hogy a szövetkezet az éves eladási tervet mintegy 80 000 literrel túlszárnyalja. A marhahústermelés szakaszán Janec János és Majlát Ferenc tette a legtöbbet, mivel a gondjaikra bízott hízó marháknál volt legnagyobb a napi súlygyarapodás. — Célunk, hogy a legjobbak példája a többi állatgondozót is jobb eredmények elérésére ösztönözze. A havi és a negyedévi értékeléseken túlmenően — amikor személyek szerint értékeljük az eredményeket —, minden telepen faliújságokat is vezetünk. Ezeken feltüntetjük a szövetkezet és az egyes telepek eredményeit, hogy mindenki összehasonlíthassa azokkal az eredményekkel, amelyeket ő maga ér el. Az anyagi érdekeltségen kívül ennek is része van abban, hogy állattenyésztőink igyekeznek, ami végeredményben a sikerek fontos feltétele. EGRI FERENC
