Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-17 / 318. szám, csütörtök

Ók is bizonyílmí akarnak A matematikaoktatás néhány problémája egy alapiskolában Pontos kimutatást készíteti a legutóbbi járási matematikai olimpia eredményéről /öze/ IJringuš, a Komáromi (Komár­no) Járási Pedagógiai Központ vezetője. Ebből tudjuk, hogy az olimpián 122 tanuló vett részt, és közülük 32 oldotta meg he­lyesen a kötelező feladatokat. Ez a tény is jelzi, hogy még bőven van tennivalójuk a ma­tematika szakos pedagógusok­nak. Egyébként a példákat si­keresen megoldó tanulók fele­fele (16—16) arányban szlo­vák, illetve magyar tanítási nyelvű iskolák növendékei. Kö­zülük a minősítést jelző pont­számok alapján, tehát a vizs­gált teljesítmény szerint öten jutottak tovább a kerületi for­dulóba. Négyen magyar tanítá­si nyelvű iskolák tanulói. A Csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) Alapiskola 392 diákja közül is benevezett né­hány kilencedikes tanuló. Nem nyújtottak kiváló teljesítményt, nevük nem szerepel sem a to­vábbjutók között, sem a köte­lező feladatokat helyesen meg­oldó tanulók névsorában. Brat- kó István igazgató véleménye: „Ha oly határozott szándékkal akartak volna sikert elérni, amilyen szándékkal mi akar­tunk, s készítettük fel őket, nem maradt volna el a siker.“ Horváth Zoltán, az igazgató helyettese így vélekedik: „Csak a részvétel öröme maradt szá­munkra, meg a szerzett tapasz­talatok. Egyébként a tavalyi ki­lencedikesektől nem is vár­tunk többet. Az osztály peda­gógiai diagnózisa már koráb­ban jelezte, hogy ebben az év­ben gyengébb teljesítményre számíthatunk.“ Még bőven van tehát tenni­való ebben az alapiskolában is. Ezt a legutóbbi felmérő dol­gozat eredménye, a 3,05-ös át­lag szintén . jelzi. Ennek tuda­tában foglalkoznak a matema­tikaoktatással. Hogyan? Minden matematlkaórán szak­képzett pedagógus tanít. Lo­vász Imre, Molnár Jánosné, Kalmár Imre. Az oktató-nevelő munka úgynevezett felmenő rendszer szerint folyik. Vagyis: nem állandóan ugyanazokban az osztályokban tanítják a ma­tematikát, hanem a negyedik osztálytól kezdve a kilencedi­kig, tehát több éven át vezetik ugyanazokat a tanulókat. A 6—9. osztályokban — és mind­egyikben! — megszervezték a nem kötelező matematikai gya­korlatokat. Közös véleményük: „Olyan tantárgy a matematika, melyet csak az iskolában lehet megta nítani, megtanulni. Otthon inár csak gyakorolni lehet a tanul­takat, tökéletesíteni a szerzett ismereteket.“ Számtalan pél­dát, esetei említenek állításuk igazolására. Nem kételkedünk, hiszen tudjuk jól a szülők kö­rében hallott megnyilvánulá­sokból: „Már az elsőben és a másodikban is halmazelmélet alapján tanítják a számtant, mi ilyet nem tanultunk, mi csak ellenőrizhetjük gyermekeink munkáját." jövőre már a har­madik osztályban is ilyen mód­szerű lesz a matematikaokta­tás, azután fokozatosan, a kö­vetkező évek során bevezetik Köszönet és Síibaigazítás A Madách Könyv- és lapki­adó Fábry Zoltán Születésének 80. évfordulójára egy kis füze- tecskét jelentetett meg „fribry Zoltán 1897—1970“ címen. Aki Fábry Zoltán munkássá­gával, műveivel foglalkozik, aki csak viszonylagosan is tájéko­zott Fábry életművének nagy­sága, jelentősége felől, a kiad­ványt jóleső érzéssel, köszönet­tel fogadja. A Kiadó a nagykö­zönség — a Fábryt még nem ismerő olvasók — számára olyan tájékoztató jellegű bre­viáriumot készített, amelyből az ember, az író Fábry Zoltánról méltó képet nyerhet. Dokumentumok, levélmásola­tok, versek, kortársak, egykori munkatársak Fábryról szóló írá­sai, életrajzi adatok, s biblio­Kavicsok Hajnal óta esik. A szél bele-belekap az esernyők tarka selymébe. Egy kisfiú kenyeret szorongat átlátszó esőkabátja alatt. Büszkén lépked, mit sem törődve a kövér cseppekkel. Egyszer csak elmosolyodik, és átsiet az utca másik oldalára. — Jancsi bácsi, hova siet ebben a csúnya időben? — szólít meg eqy idősebb fér­fit. — Hova is? Kenyeret ke resni — válaszolja a férfi mosolyogva. — Én már találtam — mondja büszkén a kisfiú és boldogan magához szorítja a kenyeret. Egy kislány fagylaltot nyalogat a járdaszélen. — Megkóstolhatom? — kérdezi apukája. — Tessékt — mondja a kislány, és átnyújtja a jócs kán meg fogyatkozott fagy­laltot. Az apja ajkához érinti a hideg krémet, és máris adná vissza, de a tölcsér a földre pottyan. A kislány elszon­tyolodva nézi a kárba ve szett faqyit. — Vegyél helyette mási­kat. Itt eqy kétkoronás! A kislány lassan a második faqyit is elnyaloqatja. Ami­kor már alia látszik valami a tölcsér aljában, készsége­sen felkínálja az apjának: — Tessék, apu, ezt is ejtsd le! SZENK SÁNDOR gráfia található a jól szerkesz­tett és tetszetősen kivitelezett füzetecskében. Csupán egyetlen kiigazítanivalót találtam benne. Az életrajzi adatok között ez áll: „A Nemzetközi Munkás­segély delegációjának tagjaként Ludwig Reen és Gerald Hamil­ton társaságában beutazza Kár­pátalját. Még ugyanebben az évben közzéteszi az út tapasz­talatait »Az éhség legendája« című brosúrájában. A könyvet azonban... elkobozzák a ható ságok. Csak 1967-ben jelenik meg újra a »Hazánk, Európa« című kötetben.“ Az idézett passzusban minden helytálló, csupán az nem, hogy Az éhség legendája először 1967-ben jelent meg. 1954-ben a Csehszlovákiai Magyar Könyv­kiadó Megalkuvás nélkül címen kiadott egy válogatást az első Csehszlovák Köztársaság hala­dó szellemű magyar íróinak munkáiból. Nos, ebben az anto­lógiában már megtalálható Az éhség legendája. GAl SÁNDOR majd minden osztályban, tehát csak a pedagógusok segíthet­nek, ha minőségi változást akarnak a matematika tanulá­sában. Az iskolában 3 napközis osz­tály és iskolai klub is műkö­dik. Kurucz Nándorné pedagó­gus a klub vezetője. Ebben a tanévben kezdték meg a nap­közi otthon építését. Kecsegte­tő remény: több osztály lesz a klubban, a napközi otthonban többel foglalkozhatnak majd a szakképzett pedagógusok isko­lán kívül is. a tanulókkal. Egyébként Simon János VII. A osztályos tanuló esete jő pél­da: matematikából majdcsak­nem bukásra állt, amikor az is­kolai klubban foglalkozni kezd­tek vele, és ma már „jó mate­matikus“ jelzővel illetik a szaktanítók. Az eddigi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a cigánygyermekek nevelésének, oktatásának sajátos probléma­körében is sokat segít a napkö­zi otthon, az iskolai klub. öt­venkét cigány származású gyermek tanul az iskolában, közülük egy kitüntetett. Nem vitás, hogy ebben a tanuló adottságán, képességén kívül része van az iskolai klubnak is. Más probléma: a matematika- oktatással párhuzamosan meg kell tanítani a gyermekeket a szlovák nyelvű szakkifejezések, meghatározások helyes haszná­latára. Nem könnyű feladat ez, de a pedagógusok tantárgybi­zottsága összeállította a szlo­vák szakkifejezések szótárát, rendszeresen, módszeresen al­kalmazzák, használják. Nélkü­lözhetetlen segédkönyvük. Nehézség mutatkozott a mér­tékegységek használatában, ugyanis más mértékegységeket használtak a tanulók a mate­matikaórákon, mint a fizika­órákon. Ma már a múlté ez a probléma, mert az új tanköny­veken egységes a mértékegysé­gek megjelölése, a régebben ki­adott tankönyveket pedig a pe­dagógusok a tanulók segítségé­vel ennek megfelelően „átír­ták“. A Csallóközaranyosi Alapis­kolának egyébként több olyan volt növedéke van, aki életé­vel bizonyítja, hogy számára nem idegen a matematika, sőtl Atomfizikus, több építészmér­nök, egész sor matematika sza­kos tanár, pedagóus tanult számtant ebben az alapiskolá­ban. Nem rosszabbak náluk a mai diákok sem. Az iskola pe­dagógusai pedig minden igye­kezetükkel arra törekszenek, hogy színvonalas, eredményes legyen a matematikaoktatás. Ami pedig a tanulókat illeti: ebben a tanévben mindkét ki­lencedik osztályból beneveztek a matematikai olimpia vetélke­dőjébe. Reméljük, bizonyítani fognak. HAJDÜ ANDRÁS Nemcsak anyagi értéket Az Ľrsekújvári (Nové Zám­ky) Elektrotechnikai Ipari Szakközépiskola pedagógusai és diákjai a Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére jelentős kötelezettségeket vállaltak. Vállalásaikat az évforduló előtt néhány nappal már tel­jesítették. Erről tett jelentést Csizmazia József, az iskola igazgatója és Fifka László, az iskolai pártszervezet elnöke a járási és a kerületi pártszer­veknek. A kötelezettségvállalások egy része a jobb előmenetel eléré­sére irányult. Ezt már az 1976 —77-es tanév végén értékelte az igazgatóság. A gyengébb ta­nulókkal való külön foglalko­zás és a SZISZ-tagok aktív munkája e téren meghozta a gyümölcsét: a kitüntetéssel végzett tanulók száma a félévi értékeléshez viszonyítva 18 szá­zalékkal emelkedett. A nem megfelelő tanulók száma pedig 38 százalékkal csökkent, ami azt jelenti, hogy csak 1,5 szá­zalék nem felelt meg. Az iskola a proletár nemzet­köziségre és a szocialista haza- fiságra nevelés hatékonyságá­nak növelése érdekében létre­hozta a forradalmi hagyomá­nyok termét. A munka és a be­rendezés értéke 42 ezer koro­na. A kötelezettségvállalások kö­zül kiemelhetjük a szaktan- termek berendezését és az egyes pavilonokat összekötő fo­lyosó építését. A munkát az el­múlt iskolaév végén kezdték meg és mostanáig 8147 órát dolgoztak le. Az egyes pavilonokat össze­kötő folyosónak nemcsak funk­cionális értéke van, hanem esz­tétikai is, mert egységbe fog­lalja a fokozatosan épített is­kola három pavilonját. Ma már három szaktanterem­ben — a laboratóriumi méré­sek, a nyelvi oktatás, az elekt- roenergetika és az elektromos gépek tanításának szaktanter­mében — folyik az oktatás. Ez társadalmi munkában 945 óra ledolgozásának az eredménye. További 4420 órát dolgoztak az iskola környezetének szépí­tése és az iskola előtti parko­lóhely létesítése során. Hat évvel ezelőtt, amikor az iskola épült, csupán gyommal benőtt udvar várta a diákokat. Ma szaktantermek, műhely, klub, étterem stb. áll azoknak az ifjaknak a rendelkezésére, akik odaadó munkával, lelkese­déssel nemcsak anyagi értéket teremtettek, hanem szellemileg is gazdagabbá váltak. PINTÉR VERA »... mikor sírva zúgtak éjjel a vad szelek...« ANDREJ PLÁVKA HETVENÉVES Andrej Plávka a jelenkori szlovák irodalom jelentős alakja. Noha nem sorolható a „több műfajú“ alkotók közé, írói palettája, mégis színes. Elsősorban költőként gazda­gította a logújabbkori szlovák irodalmat, de a riport, az úti­rajz, az elbeszélés és a me­moár műfajában is figyelem­re méltót alkotott. Származá­sánál, életlátásánál és ifjú­korának történelmi társadalmi adottságainál fogva — szinte szükségsZferűen egyike volt azoknak a nép közül jött íróknak, akik (a „második nemzedék“ képviselőiként) nagy erőfeszítéseket tettek a szlovák szocialista irodalom megteremtéséért. Andrej Plávka Szlovákia egyik legszebb, de legszegé­nyebb vidékéről, Liptóból származik. Liptovská Sielnicá- ban született. Tanulmányait Liptószentmiklóson. Prágában és Bratislavában végezte. A táj, mely bölcsőjén ringatta és küzdelmes gyermekkora olyan megrázó élményeket ra­kott tarisznyájába útravalóul, amelyek korán fogékonnyá tették a szociális kérdések iránt, amelyek egész életére meghatározták valóságlátását és emberi-művészi alapállását, magatartását. Költőként 1928-ban, a nagy gazdasági válság küszöbén mutatkozott be Z noci i rána (Éjszakából, reggelből, 1928) című verseskötetével, melyben ott feszül a kor ellentmondá­sai szülte bizonytalanság és kétkedés. Olyan korszak ez, mely súlyos társadalmi prob­lémáival, az ember puszta lé­tét fenyegető napi „gondjai- val-bajaival nem igen kedve­zett az irodalom fejlődésének, az új tehetségek kibontako­zásának. Egyrészt az iroda­lomszervezésben. vagyis ma­gában a harmincas évek szlo­vák irodalmi életében, más­részt talán a belső vívódás­ban kereshető az ok, amiért a fiatal költő csak több mint egy évtized után jelentkezik ismét. Az új kötet címe Vie­tor riad cestou (Szél az út fö­lött, 1940). Ez a kötet némi­leg új, más hangot is hoz Andrej Plávka költészetébe. Új formai törekvések, az elő­zőekhez viszonyítva erőtelje­sebb költői érzékletesség és képiség jegyeit hordozza ma­gán a második verseskötet. A lírai hős mögött már ekkori­ban született költeményeiben is ott pompázik a jellegzetes liptói táj a maga sajátos né­pi figuráival. A háború pusztító levegője és a szülőföld féltése, a szo­rongás, az otthoni táj emberé vei való összetartozás érzése nyer kifejezést az 1942-ben megjelent Tri prúty Liptova (Liptó három vesszeje) című verseskötetében. Andrej Plávka nemcsak tol­lal harcolt kis népe igazáért és emberségesebb, boldogabb jövőjéért, hanem a szlovák Nemzeti Felkelés résztvevője­ként fegyverrel is. A háború idején és a felkelésben szer­zett élményei, később az új Szlovákia építésének hétköz­napjai, a súlyos áldozatok árán megváltott béke félté­se és óvása képezi a felszaba­dulás utáni korszak — egy­más után sorjázó — verses- köteteinek témáját. Ez idő­szak kötetei: Ohne na horách (Tüzek a hegyekben, 1947), Zelená ratolesť (Zöld hajtás, 19501, Domovina moja (Szülő­földem. 1953), Tri vody (Há­romvíz, 1954), Sláva života (Az élet dicsősége, 1955). Az ötvenes évek végén a költő visszanyúl a háború elején ki- bomlott tájköltészetéhez és a békeversekhez, vagy mintegy összegezés — és egy költői korszak lezárásaképpen meg­alkossa a pályájának jelentős állomását jelző Liptovská píš- fala (Liptói furulya, 1957) és Kosodrevie (Törpefenyő, 1958) című kötetet. A hatvanas évek elején té maváltás következik be And­rej Plávka költészetében. Ezt először is a Vyznanie (Vallo­más, 1960) című kötet tanúsít­ja, mely a polgári élet hétköz­napjainak lírai vetülete. Hazai és külföldi utazásai is meg­ihletik a költőt. Ám a hazai láj, a szülőföld emléke újra és újra felbukkan verseiben, mintegy kísérő motívuma lesz költészetének, amiről többek között a Sto dolín, sto vŕškov (Száz hegy, száz völgy, 1965) című nagyobb lélegzetű költe­ménye is tanúskodik. A hat­vanas években ismét csak új hanggal, témával, színekkel és ízekkel gazdagodik Plávka költői világa: megszólal — az érett férfi érzelmeiből faka­dó, emlékeket idéző — szerelmi lírája. Szerelmes verseiből több kötetnyit köz­read. Noha 1968-ban Mi­loval ' som fa (Szerette­lek) címmel válogatást jelen­tet meg szerelmi lírájából, az egy évvel korábban napvilá­got látott Zbohom, lásky mo­je (Isten veletek, szerelmeim) című verseskötetével volta­képpen lezárul négy évtize­des költői pályája. Amint említettük, Andrej Plávka több prózai művet is írt. Rövidebb lélegzetű prózai írásait a negyvenes-ötvenes években adta ki. Ezek közül legfigyelemreméltóbb az 1957- ben megjelent Miklós úr és más elbeszélések című válo­gatás. Egy-egy riportkönyvet is írt a Szovjetunióról és Ro­mániáról. Szlovákia — Prága (1970) című esszéjében a cseh és a szlovák kultúra érintke­zési pontjait tapintja ki. Pró­zai alkotásai közül legjelen­tősebb kétkötetes emlékirata, mely nem csupán egyetlen ember magánéletének fonto­sabb állomásait, jelentősebb eseményeit helyezi az idő nagyítóüvege alá, hanem — sajátos szűrőn átbocsátva — egy egész nemzet kultúrtörté­netének több mint hat évtize­dét tárja az olvasó elé. Az emlékirat első része, a Smäd ný milenec (Sóvárgó szerel­mes, 1974) a bratislavai Ma­dách Könyvkiadó jóvoltából magyarul is megjelent. A má­sodik kötetről (Plná čaša — Teli pohár, 1976) egy interjú­jában a következőképpen val­lott az író: „Itt már nem csu­pán »személyes történelemről« volt szó, hanem eqy társada­lom történetéről, nemcsak a családom múltjáról, mert a sielcei apai rokonságom épp­úgy, mint családfám Stará Ľu­bovňa i anyai ága beleolvadt a nemzet nagy családjába. Ab­ba a családba, melynek társa­dalmi viszonyai különösen 194.8 után meglehetősen bo­nyolultak voltak, amikor csakugyan naqyon egyedül voltam, de később méqis rá­találtam azokra, akik miután elveszítettem a hozzám leg­közelebb állókat, pártfogásuk­ba vettek és bevezettek tár­sadalmunk nagy családfába." Andrej Plávka a negyven- nyolc után megszületett új rendben megtalálta a helyét, s olyan írói életművet alko­tott, mellyel számottevően gazdagodott a huszadik száza­di szlovák kultúra. A társa­dalom, mely iránt mindig mélységes felelősséget érzett, s mely a könyvkiadói igazga­tóságtól az írószövetségi tit­kári és elnöki tisztségig nem egy fontos feladattal megbíz­ta, nemcsakhogy megbecsülte, hanem méltó elismerésben is részesítette a költőt. Az elis­merés egyik kifejezése volt többek között a nemzeti mű­vész cím is. KÖVESDI JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents