Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)
1977-11-02 / 303. szám, szerda
„Az életszínvonal emelésének programjában a párt nagy jelentőséget tulajdonít a társadalmi fogyasztás további növekedésének, különösen az oktatásügy, az egészségügy, a szociális gondoskodás, a kultúra és a testnevelés területén. A hatodik ötéves tervidőszakban a társadalmi fogyasztásra 607 milliárd koronát fordítunk, vagyis 38 százalékkal többet, mint az elmúlt ötéves időszakban." FŐ TÖREKVÉSÜNK š (A CSKP XV. kongresszusának anyagából) SzSÉiencveÉéi teái - felír kamrái Látogatás egy szaktanintézetben Fehérköpenyes fiúk és lányok figyelmesen hallgatják a szakoktató magyarázatát. Sánka Ágoston szakácsmester megbeszéli velük a teendőket, majd utasításokkal és feladatokkal látja el őket. Aztán a tanulók a kellékekkel megrakott asztalhoz lépnek és főzni kezdenek. Egy másik helyiségben a szakoktató ezüsttálcákat, evőeszközöket és poharakat rak az asztalra. A terítés és tálalás módját ismerteti a tanulókkal, majd megmutatja a felszolgálást. A leendő pincérek aztán egyenként gyakorolják a terítést s az étel- és italfelszolgálást. A Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének somorjai (Šamorín) szak- tanintézetében vagyunk. Néhány újságírókollégámmal a társalgóban foglalunk helyet. Az ablakon át a modern diákotthont látjuk, a fejlődő város képe velődik elénk. — Szaktanintézetünk az 1963/64-es tanévben kezdte meg működéséi — tájékoztat bennünket Szabó György iskolaigazgató —, az új épületbe azonban csak 1976 őszén költöztünk be. Vendéglátóipari dolgozókat kénezünk. növendékeink három intézetünkben a hangsúly a képzés gyakorlati részén van, ez korántsem jelenti azt, hogy az elméleti oktatást elhanyagoljuk. Napjainkban a szakmák megtanulásához általános ismeretek is szükségesek, s különösen fontosak ezek a pincérek, a felszolgáló személyzet esetében. Ma már a kulturáltságról nem elég csak beszélni, ezért tenni is kell valamit: a követelmények növekedésével a fiatalokat igényesebb képzésben kell részesíteni. — Növendékeink ezért általános műveltséget nyújtó tantárgyakat is tanulnak, és persze német nyelvet is. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy tanulóinknak mintegy 50 százaléka magyar tanítási nyelvű alapiskolákból került hozzánk. Az első hónapokban nyelvi nehézségekkel küzdenek, ezért szakköri foglalkozásokon pótolják a hiányt, hogy kellő beszédkészségre tegyenek szert. Az iskola azonban nemcsak tanulást és szakmai képzést jelent. A szaktanintézetben járva, arra is kíváncsiak voltunk, hogyan gondoskodnak itt a fiatalokról, mivel töltik a tanulók a szabad idejüket és mit tesz az iskola az új típusú emberek szemléletének, arculatának formálásáért. — Intézetünk támogatja * fiatalok A tanulók elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek (Gyökeres György felvétele) évi tanulás után szakmunkásvizsgát lesznek, aztán szakácsokként és pincérekként helyezkednek el. Ebben a tanévben hét osztályunk van, a tanulók száma 192. Helyzetünk — a többi ipari tanuló-iskolához képest — előnytelen, mert növendékeinknek mintegy 70 százaléka lány. Jelenleg i9 132 leánytanulónk van. Az iskola „elnőiesedése“ persze elsősorban a szakma jellegéből adódik. A tanulók elméleti oktatásáról hat, gyakorlati képzéséről pedig hét oktató gondoskodik. Ezután František Benko, a Fogyasztási Szövetkezet Szlovákiai szövetségének osztályvezetője veszi át a szót: — Vendéglátóipari szaktanintézet Szlovákiában csak három van, Somorján kívül Námestovóban és Prešovban. A šomorjai iskola öt járás vendéglátóipari üzemeit látja el szakemberekkel. Végzett növendékeink iránt nagy az igény, a jövő tanévben ezért nyolc osztályt nyitunk. Gondot okoz majd persze a tanulók elszállásolása és kevés lesz a férőhely a tantermekben Í9. A jövő szükségleteit szem előtt tartva megkezdtük egy új diákotthon és a tornaterem építését. — Míg több szakmunkásképző iskolában gondot jelent a tanulóutánpótlás, s csak széles körű toborzással érik el a kívánt létszámot, a somorjai szaktanintézetnek nincsenek ilyen nehézségei. Az iskola iránt érdelődő tanulók száma nemhogy fedi a felvehetők számát, hanem általában 30 százalékkal meg is haladja, így némi lehetőségünk van válogatásra is. Az iskolaigazgató kérésünkre ezután elmondja, hogyan folyik a képzés a szaktanintézetben. —■ A tanulók elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek. A növendékek öt napot az iskolapadban, ötöt pedig valamelyik vendéglátóipari üzemben töltenek. Bár SZISZ-tevékenységét, szakköri munkáját, nevelőink ügyelnek arra, hogy a tanulók szabad idejüket kulturáltan, hasznosan töltsék el — mondja az igazgató. Aztán megemlíti, hogy iskolájukban többféle szakkör is működik: atlétikai, lövészeti, tánc-, dzsessz-gimnasztikai, ügyes kezek szakköre, szavalókör. A lányok például a szakköri foglalkozáson készült kézimunkákból a napokban kiállítást rendeznek a Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére. A SZISZ-tagok bekapcsolódnak a társadalmi munkába is. Figyelmet érdemlő, hogy a fiatalok önként vállalták az intézet kerítésének mázolását, a lányok gyógynövényt gyűjtöttek — s mindezt szabad idejükben. Az ifjúsági szervezet védnökséget vállalt a helyi gyermekotthon felett, a lányok segítenek a nevelőknek, sétálni viszik a gyerekeket. A tanulók bekapcsolódtak a szaktanintézetek között folyó kézügyességi versenybe is. S még folytathatnánk a sort, a nevelőmunka illusztrálására azonban ennyi is elegendő. Aztán az igazgató meghív, nézzük meg a diákszállást is, mintegy annak érzékeltetésére, hogy lássuk: szocialista államunk mennyit áldoz a szakmunkásképzésre, a fiatalok iskoláztatására. S a látottak — mi tagadás — jó érzéssel töltik el az embert: ötemeletes, korszerűen berendezett épület, kétágyas szobák, két-két szobához külön fürdőszoba. Hát ezt bizony nem egy fővárosi egyetemista is megirigyelné! # • • Vátoznak az idők — de nemcsak az idők. Ma már talán csak az idősebbek fülében cseng ismerősen gyermekkoruk atyai fenyegetése: Ha nem tanulsz, inasnak adlak! TÖLGYESSY MARIA CSALÁDI KÖRBEN Ezernyi ablak fénye világít az őszi estében. Dúbravka városnegyed, amint közeledek feléje, olyannak tűnik, mint egy színpadi díszlet. Ürülök, hogy este hozott erre az "Utam, mert új arcát ismerhettem meg a hatalmhs lakótelepnek. Fővárosunk legnagyobb lakótelepe ez, hozzávetőlegesen ötvenezer ember él itt. Város a városban. Nem véletlenül választottam ezt az esti órát látogatásom időpontjául, hiszen a Sluka család tagjai, akikhez megyek, csak este vannak otthon. Becsöngetek. Fiatal asszony nyit ajtót. Lányos külsejű, mosolygós. Belépnék a lakásba, de apró emberke állja el az utamat, a család szemefénye, a tizenhárom hónapos Vladko. Nagy kerek szemekkel néz rám, érezhető bizalmatlansággal. Édesanyja rászól: „Beengednéd végre a nénit?'* Engedelmesen félreáll, s kis idő múlva amikor már bent vagyunk a szobában s észreveszi nálam a fényképet, az ölembe ül, egyszeriben barátok vagyunk. Amíg a kicsi közöttünk van, körülötte forog a beszélgetés, de miután lefektetik, a fiatal házaspár életrendje kerül szóba. Az édesapa, Vladimír Sluka a Priemstav nemzeti vállalat szaktanintézetének tanítója, pontosabban szakgyakorlat-vezető, felesége, Helenka a Csehszlovák Televízióban dolgozik mint számítógép-programozó. Négyéves házasok. Ebből a négy évből három már az új lakásban telt el. Házasságuk első évében a férfi szüleinél laktak. Ök is azok közé a szerencsés fiatalok közé tartoznak, akik rövid idő alatt saját otthont teremthettek maguknak. A kétszobás lakást saját ízlésük és elképzelésük szerint rendezték be. .Szép és kényelmes otthon lett belőle. — Nagyon takarékosak lehettek, ha négy év alatt mindent elő tudtak teremteni, amire egy családnak szüksége van — jegyzem meg beszélgetés közben. — Ez tévedés — nevet Vladimír. — Nem voltunk mi takarékosabbak, sem könnyelműbbek, mint más fiatalok. Amikor összeházasodtunk semmink sem volt, mindketten tanultunk. A feleségem utolsó éves volt a nyomdaipari szakközépiskolában, én pedig levelező tagozaton végeztem a trnavai Pedagógiai Főiskolát. Szövetkezeti lakáshoz a Priemstav segítségével jutottunk. A berendezést az ifjú házasok kölcsönéből vettük, <?s a szüléink is segítettek valamit. Úgy látszik, ez a téma a, fiatalasszonyt érdekli, mert ő siet a válasszal: — Észszerűen osztjuk be kettőnk fizetését, mert Helenka asszony kisfiával, Vladkoval (Gyökeres György felvétel a felvett kölcsönöket, ha lassan is, de kell törleszteni. De így mégis sokkal kön nyebb, mintha üres lakásban élnénk mindig csak egy-egy darab bútort vehť nénk, amire éppen összegyűlt a pénz. Véleményem szerint — szól közbe férj — elsődleges fontosságú az, hogy i ember mielőbb megteremtse önmagán, és családjának az otthonát, még köles nők árán is, mert az otthon meghitt lé köre és kényelme ösztönző erőt ad munkához. Éppen.ezért felmérhetetlen j lentőségű az a segítség, amelyet a társ dalom a fiatal házasoknak kölcsönök fo májában nyújt. — A kisfiú ugye már az új lakásba született? — A férjem szüleinél is megvolt a saji szobánk — mondja a fiatalasszony — tí gondolni sem mertünk arra, hogy gyen künk legyen, amíg nincs saját otthonun] — És nem mi vagyunk az egyedüllel akik csak akkor vállalják a gyermeket, h felnevelésének megvannak a feltétele Nem véletlen az, hogy a lakótelep laki sainak átlagos életkora huszonkét év Ins azoknál a fiatal házasoknál, akik ho -nf hasonló módon lakáshoz jutottak, a i./ei meknevelés alapvető feltételei már adv vannak. Mikor elbúcsúzom SlukSSktól, már kf sőre jár az idő. A háztömbök fényei k aludtak, itt-ott világít egy-egy ablak. Pi henőre tért a sok ezernyi család, hog erőt gyűjtsön a másnapi munkához. KOVÁCS ELVÍRj Nappal az éjjeli szanatóriumba Ki ne ismerné legalább hírből Közép-Szlovákiának ezt a méreteiben lenyűgöző, rendkívül jelentős ipari létesítményét, a Žiar nad Hronom-i alumíniumkohót, a Szlovák Nemzeti Felkelés Üzemét? Vagy arról ismerjük, hogy itt készül a bauxitból, illetve a timföldből az alumínium, vagy arról, hogy a környezetet, a levegőt szennyező hatása számos egészség- és természetvédelmi intézkedést tett és tesz szükségessé, vagy erről és arról is ... S a kormos gyárépületektől az országúton alig tizenöt kilométernyire, légvonalban pedig talán feleannyi távolságra a selmecí hegyek ölében meglapuló festői völgyben, Sklené Teplicében találunk rá az üzem dolgozói egészségének, munkaerejének megújulását szolgáló egyik intézményre, amelynek tisztaságtól ragyogó, korszerű, a tájba szervesen beilleszkedő épületkomplexumát éjjeli szanatóriumnak nevezik. Talán akadnak egyesek, akik visszakérdeznek: mi a csoda ez? Mária Sebechlebská, az üzemi szakszervezeti bizottság társadalombiztosítási bizottságának elnöke adja meg a választ: — Szovjet tapasztalatok alapján a régi épületben huszonkét évvel ezelőtt nyitottuk me gézt a szociális létesítményt negyven ággyal, 1967 óta pedig a beutaltak rendelkezésére álló hetven ággyal üzemel az éjjeli szanatórium. Négyhetes turnusonként évente üzemünk 840 dolgozója piheni itt ki a munka fáradalmait, gyűjt új erőt és közben természetesen gyógykezelésben is részesül. A lényeq az, hogy minderre a munkára a munka megszakítása nélkül kerül sor. Más szóval, a beutaltakat a reg- c/eli, délutáni, esti vagy az éjjeli műszak után autóbusszal szállítjuk az éjjeli szanatóriumba, majd a következő műszakra ismét visszaszállítjuk őket... A jelentkezések elbírálása, jóváhagyása hasonlóképpen történik, mint mondjuk a szakszervezeti üdültetés vagy inkább a fürdői gyógykezeltetés esetén. Természetesen előnyben részesülnek a nehezebb, az egészségre károsabb munkahelyeken dolgozók, és nagyon méltányosan foglalkoznak az üzem immár nyugdíjas volt alkalmazottainak igényléseivel Is. Az érdeklődés természetesen nagy, hiszen a kiváló ellátás és a példás gondoskodás tulajdonképpen ingyenes, a beutaltak az üzemben ledolgozott évek száma szerint naponta 6—11 koronát fizetnek! A feltétel csupán az, hogy a szakszervezet tagjai legyenek, fizessék a tagdíjat és természetesen becsületesen ellássák munkafeladataikat. Ezen az alapon az igénylők átlag kétévente, de az egészségi állapot állal indokolt esetben évente is ilyen félszanatóriumi ellátásban részesülnek. Júlia Jančoková I960 óta vezeti a >34 alkalmazottat foglalkoztató éjjeli szanatóriumot. — Jelenleg a kohászok csoportja tartózkodik itt, akik történetesen ma a nappult töltik itt és 18 órakor állnak ismét munkába. De néhány nyugdíjas volt alkalmazottunk is a vendégünk — mondja, miközben végigvezet az ízlésesen berendezett előcsarnokon, a tágas ablakokon bekandikáló őszi nap bágyadt fényében is világc után a nyugdíjas< nyője előtt gyűln közül is néhányba Ezután sorra v Ján Dvorský, aki rében, hangsúlyo túlmenően a meg< pia minden form Többnyire a reum elváltozásokra, te szükség esetén - utaltakat. Van itt úgy, mint kádfür iontoforézis, kvar stb. és mindezt ki Jaroslav Kmeť k itt. — Nagyon elé lét nemcsak az ei — Feleségének jes hónapra elsza kérdést a már hús nak. — Az asszom szolgálja, s termé. már felnőttek. No vasárnapra hazalát Sző esik arról Tulajdonképpen n Ekkor többnyire s aztán olvasunk és getésbe harmadik Juhász Tibor saj 77. műsora itt mé focimérkőzés... Ez volt az egye csak elismerő sza mint közkedvelt 1 nyugdíjas volt üze Simonöicová, akik netet mondtak Jai vakkal fordultak f nek, hogy ezt lehe Hát igen, nagy s ilyen létesítmény t dig négy van. Mer és hasznos, akit ilyen célra fordítot csak a jobban vég; tása elősegítésében felmérhetetlen, de formálódó elégedet
