Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-02 / 303. szám, szerda

(OLDALUAN GONDOSKODNI AZ EMBERRŐL

Nyugodt, békés öregséget

NEMCSAK ELFOGADJÁK, MEG IS HÁLÁLJÁK A GONDOSKODÁST

t októberi nap melegen szórja sugallj rait, bearanyozza a lomhán höm- pölygő Dunát, a túlsó parton mél- iságteljesen emelkedő esztergomi bazili- i kupoláit. Késői melegével kicsalogatta házból az öregeket is. Az udvaron élveit a napsütést, a nyugalmat, a szép ki- tást. Lassan egy éve már, hogy az egy- intes épület, a párkányi (Štúrovo) nyug- jasház 11 idős ember új otthona lett.

— Némelyiküket csak nehezen lehetett venni, hogy ide költözzön. Bizalmatla- )k voltak, nem nagyon hitték el, hogy itt indenkinek külön szobája lesz, amit a ját bútoraival rendezhet be, s ugyanúgy maga ura marad, mint otthon. Csupán körülmények lesznek kényelmesebbek,

;észségesebbek, mindig kéznél lesz a se- tség, ha szükséges '— mondja Haverla én, a városi nemzeti bizottság szociális jyosztályának dolgozója. — Most, egy év teltével a lakók nyugodt elégedettsége zonyítja, hogy hasznosabb célra nem en használhattuk volna fel a megürese- ítt épületet.

— Mi, öregek már valahogy minden új- 1 húzódozunk. Féltünk az új környezet- 1, meg egymástól is. De már nagyon jól szeszoktunk, nem volt itt még egy han- is szó sem — szól közbe a 78 éves ackó Anna néni.

— Mackó néni a mi mindenesünk — utatja be Kovács Mária, a nyugdíjasház ;észségügyi dolgozója a beszédes nénit. >kat tesz-vesz a ház körül, segít a töb- eknek, ő kezeli a telefont, amikor az i munkaidőm befejeződik.

— Már hiányoznak is a társak, ha hosz- abb időre elmegy az ember. Most egy ttig üdülni voltam Kelet-Szlovákiában (a b szociális ügyosztálya a város 30 nyug- jasa számára egyhetes üdülésről gon- »skodott, s Mackó néni is a harminc izött volt), írtam is mindenkinek. S igen lesett, hogy a Teréz névnap közös ün- iplésével is vártak, amíg visszajöttem. A nyugdíjasházban havi 12 korona lak- rt fizetnek a lakók, 13 koronát pedig különböző szolgáltatásokért. Az ebédet a M^Woataki (Kováčovo) nyugdíjasotthon- >1 V ’dják számukra. Az ebéd árát a rugdífuk szerint fizetik: aki 600 koronán üli nyugdíjat kap, annak a szociális ügy- ztály 3 koronával hozzájárul a koszto* sához. A reggelit és vacsorát ki-ki maga íszíti el.

— Mindennap felírom, kinek mire van iiksége, s reggel idejövet meg is veszem

mondja Kovács Mária, aki reggel 7-től Hután 4-ig tartózkodik a nyugdíjasház- tn. Segít, tanácsot ad, ápol, kezeli az

y éttermen, a társalgón, amelyet az ebéd falnak le, s ahol esténként a tv képer- ize a beutaltak és a 2—3 ágyas szobák intünk.

: a gyógyprocedúrák „színhelyeit“. Dr. ita néhány órát tölt itt „páciensei“ kö- iogy ez az intézmény a regeneráción is szolgálja. — Az elektro és a vízterá- üztositjuk — hangzik a felvilágosítás, jellegű megbetegedéseket kiváltó csont- a légzőutak betegségeire kezelik — ülönben természetesen munkaképes be- >0 fokos gyógyvízzel telt medence épp- szappakolások, inhalátorok, diatermia, tornaterem, kézi és vízalatti masszázs :ti a gyógyszeres kezelés, öt év leforgása alatt már ötödízben van ek vagyunk a gondos törődéssel. Az itt- get szilárdítja, hanem pihentet is ... semmi kifogása az ellen, hogy egy tel- ! családjától? — teszem fel tréfásan a tendeje a kohóban dolgozó Juhász Tibor ában van vele, hogy ez az egészségemet en nincs ellenvetése. A gyerekek pedig aztán, a második hét elteltével szombat- atunk.

gy mit csinálnak szabad idejükben. — s belőle olyan sok, naponta 3—4 óra. ik, jómagam szeretek biliárdozni, még f nézünk — kapcsolódik bele a beszállt, Ján Szemők.

zva teszi hozzá: — Kár, hogy Bratislava n vehető. Pedig tegnap is volt egy jó

„bírálat“ amelyet hallhattam. Különben magáról a szanatóriumról éppen úgy, íjéről és a személyzetről. Két immár kalmazott, Emília Rudííonová és Helena en évben eljöhetnek ide, miután köszö- vá elvtársnőnek, meghatódottan e sza- — Nagyon hálásak vagyunk az üzemteszi számunkra...

lis vívmány ez. Kár, hogy Szlovákiában őre csak kettő, az egész országban pe- éjjeli szanatórium nemcsak azoknak jó "‘tehetik, hanem az üzemnek is. Az nilliók ugyanis bőven megtérülnek nem- nunkában, az üzemi törzsgárda kialakí- íem a dolgozók anyagilag közvetlenül iégteleniil társadalmi haszonná transzben is. GÁLY IVAn

automata mosógépet, télen a fűtést (egyelőre még olajkályhákkal fűtenek, nemsokára azonban bevezetik a központi fűtést).

— Rendszeres látogatóink is vannak. A szlovák alapiskola 8. C osztályos tanulói díszítették fel a folyosót, faliújságot csinálnak a társalgóba, a nyári szünet előtt pedig minden szobában nagytakarítást végeztek. Aranyos, szorgalmas gyerekek, a nénik igen szeretik őket.

B

eszélgetésünkre több szoba ajtaja ís kinyílik, a lakók kedvesen hívnak, nézzünk körül a szobában is. Bottlik néni, Kopács néni s a többiek is csupa dicsérő szót mondanak a számukra biztonságot adó új létesítményről, a gondoskodásról, amit lépten-nyomon éreznek. Év végére elkészül a nyugdíjasház második része is, ahol újabb kilenc, erre rászoruló idős ember talál kényelmes otthonra.

Párkányban nem a nyugdíjasház az egyetlen új létesítmény az idős emberek részére. A városi nemzeti bizottság mesz- szemenően gondoskodik a nyugdíjasokról. 1975-ben 200 000 korona ráfordítással új nyugdíjasklubot rendeztek be. Nyugdíjasklub már régebben, 1963-tól működött a városban, de nem olyan jelleggel, mint az új: egésznapos nyitva tartással és ellátással, és külön helyiséggel a testápolás céljaira.

— Az utóbbit nemcsak a városból, hanem az egész környékről látogatják a nyugdíjasok — mondja Haverla Irén. — Akinek otthon nincs fürdőszobája, itt kényelmesen megfürödhet, s a pihenésre berendezett helységben pihenhet is fürdés után.

— Fodrász, pedikűrös és manikűrös is vagyok egy személyben — magyarázza Filkó Anna egészségügyi nővér, a tisztálkodó gondnoka. — Nagyon népszerű lett az idősek körében ez a létesítmény. Ma például már 12 látogatóm volt, pedig még csak 11 óra. Van olyan nap, hogy harmincán is fürödnek.

— Én idejárok megpihenni — mosolyog Janicsek Arína néni. — Jóformán mindennap benézek, pedig Nánán lakom. Ha a klub napközben üres is, mert hát ilyenkor a ház körül még sok a tennivaló, a pihenőben mindig vannak. De a klub egyetlen rendezvényét sem hagyom ki.

A

ltét klubhelyiség délelőtt valóban üres. Három körül azonban már szállingóznak a látogatók.

— Huszonöt-harminc férfi és negyven nő látogatja rendszeresen a klubot — mondja Péterváry László, a klub könyvtárosa. A rendezvényeinkre azonban többen is eljönnek. Éppen ezért érezzük úgy, hogy nyugdíjasaink nem használják ki eléggé a klubot. A vezetőség egy röplapot készül kiadni, s beszélgetést is tervezünk a város nyugdíjasaival a klubbeli lehetőségekről.

260 kötetes könyvtár, két tévé-készülék, társasjátékok várják itt a szórakozni akaró nyugdíjasokat. A rendezvények is sokrétűek: egészségügyi előadások, irodalmi estek, beszélgetések az SZNF résztvevőivel, a Nagy Október jelentőségéről stb. szerepelt idén műsoron. Eddig hat kirándulást szerveztek, köszöntötték a 90-évese- ket, szilveszteri bált, karácsonyestet rendeztek.

A klubban az érdeklődők ebédet is kaphatnak. A Dunaj-étteremből szállítják az ételt, itt osztják ki. Ezzel a lehetőséggel azonban csak nyolcán élnek.

— Ha ide is Kovácspatakról hordanák az ebédet, több lenne *az érdeklődő, mert ott jobb ételeket főznek. A éttermi koszt szokatlan az öregeknek, nem nagyon szeretik — mondja Filko Anna.

Erről a városi nemzeti bizottságon is tudnak, s foglalkoznak is a kérdéssel. Remélhetőleg hamarosan megoldást is találnak.

P

árkányban 1750 nyugdíjast tartanak számon. Idén 52 000 koronát fordítottak az idős emberek támogatására. A gondozói szolgálatot is megszervezték, jelenleg üt idős embert ápolnak önkéntes gondozók. Az idősekről való gondoskodásba az iskolák, üzemek és a tömegszervezetek is példásan bekapcsolódnak. A nyugdíjasok nemcsak örömmel fogadják a gondoskodást, hanem amennyire erejük engedi, meg is hálálják. Háromszáz órát dolgoztak le például az új egészségügyi és bevásárlóközpont átadás előtti takarítása során, s a városszépítésben is részt vesznek.

Jó érzés látni és hallani az öregek elégedettségét s az igyekezetet, mellyel a társadalom s a segítőkész fiatalabbak széppé teszik napjaikat. Megnyugvással gondolhatunk arra, hogy ha majd megöregszünk, mi sem maradunk magunkra, elhagyatva.

FLÔRIÄNNÉ M. MARTA

A Aessziről nézek vissza}elé, vagy húsz IX/I év távolából. Nem kell biztatni em- ' v ' lékezetemet, ha megérint egy anyás gondolat, nyomban képek buknak jól a mélyből. Az elsőn hullámzó mezőket látok, a másodikon egy vékony gyermeket, aki éppen jut hazafelé, szakadó esőben, kevés ruhában.

A kisváros főutcáján ökrös szekér zö- työg, mellette makacs öregember lépeget.

LENDÜLETBEN

Légörvények lebbentik kék surcát. Miatta ugyan jöhetnek a teherautók, ő nem húzódik az út szélére, azért se.

Nem húzódott Józsi bácsi se, pedig évtizedeken keresztül .viselte homlokán egy puskatus nyomát. Meghalt már szegény. De lovas kocsijával — évekkel korábban — széthordta a múltat, csak annyit hagyott meg belőle, amennyi nélkül addig se tudott volna élni, ameddig élt. Egyszer Jelkapott a szekérre, a bakra, és mayával vitt egy — akkor még messzinek tűnő — faluba, búcsúra. Csak arra emlékszem, hogy kezembe adta a gyeplőt, irányítsam —, ha tudom, 7iá merem a poros és tekergő úton a lovakat. Ö nem K tudta, nem merte bekapcsolni a televíziót, amikor megvette a lánya. Megbarátkozott vele, de csak nyolcig nézte, aztán lefeküdt, mert hajnalban várta a kert.

r^vente többször is bejártam a Bodrogja közt, gyalog, kerékpáron, sílécen. — Gyorsuló tempóban' vonulnak emlékezetemből a képek. Messziről nézek visz- szafelé, térben is, most mégis olyan, mintha otthon lennék, szülőföldem kél évtizeddel ezelőtti világában. Tehenek kolom- polnak a Köszörűben; anyókák ülnek ci sövénykerítés árnyékában; megjelenik a drótos is, aki azt kérdezi anyámtól, van-e lyukas fazeka; egy szerencsétlen asszony meg azt, van-e beteg tyúkja; egy kultúr- háznak kikiáltott kicsi helyiségben táskás szemű, idős néni költő szavalja verseit; a leleszi határba olyan időből rajzol el- borzasztó képet képzeletem, egy másik költő verse nyomán, amelyben még nem

éltem: a koldus vak felesége mocsárba áll, lábára másznak a piócák — eladják, hogy vehessenek kenyérkét.

De elég, emlékezetem! Sürget az idő, a Bodrogközben már hajnalodik, ott korábban kél a nap, korábban ébrednek az emberek, akik rövid idő alatt megváltoztatták szülőföldem világát. Ma már riporterként barangolok benne, és szomorúan is, meg jóleső érzésekkel is állapítom meg, alig maradt valami abból, amit emlékezetem őriz. Szomorúan azért, mert — mint egyik kedves íróm mondja — „valami nincs már ott, az a legfőbb valami, amiért pedig annyiszor visszatérek oda gyalog is, autón is, vonaton is: a gyermekkorom“. Jóleső érzésekkel meg azért, mert teremtettek maguknak jobb életet, és az életnek szép otthont földijeim. Emberpróbáló idők katonái és a háború utáni nemzedék, amely már nem is tudna másként élni, és napról napra jobban akar.

/

endületben van a Bodrogköz. Autóbuszok és vonatok érkeznek és indulnak, hozzák és viszik az embereket. Kinyíltak a bodrogközi falvak, s bár évente több fiatal röppen ki belőlük, költözik városba, mégis kialakult arculatuk. Ha a helmed Nagyhegy tetejéről tekint körbe az ember, onnan is látja, új és nagy házak sorakoznak az utcákon, nagyobbak a művelődési házaknál is, amelyek valahogy lassan nőnek, alig vagy egyáltalán nem változtak az utóbbi esztendőkben, és furcsa módon a kulturális élet sincs olyan pezsgő, mint az ötvenes években. Legyenek nagyok a családi házak, de még nagyobbak a művelődési házak!

Ha azt mondtam az imént, hogy lendületben van a Bodrogköz, azt is mondanom kell, hogy ebben a lendületben még mindig perifériára sodródik a kultúra, több községben. Itt. az ideje a szellemi felemelkedésnek, itt az ideje annak, hogy — például — korszerű és gazdag falusi könyvtárakat létesítsenek mindenütt. Jártam már egynéhányban, egyiket se nevezhetem könyvtárnak.

Felegyenesedett a bodrogközi ember, most már magasodjon.

BODNAR gyula

„Otthon legyünk benne“

Átadás eiött a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Művelődési Ház

Készülnek új művelődési házuk birtokba vételére a dunaszerdahelyiek, akiknek köréljen nehezen található olyan lélek, aki ne tudná, hogy az átadást november 4-re tűzték ki. Erről, s egyben a város köz- művelődésének majdani elérhető — s Persze az elérhetetlen — szintjéről folyik itt ma a párbeszéd a munkahelyeken, iskolákban, kávéházakban. A város közepén díszelgő épület mintha valamennyi honi polgárban fölfrissítette volna a kulturális élethez fűződő viszonyát. Kérdések, feltételezések sorjáznak; persze kételkedők is, ám zömében bizakodóit. A megnyitás előtt hetekkel szétosztolt közvéleménykutaló lapokon nyolcezren fejthették ki a művelődési ház majdani munkakörével kapcsolatos elképzeléseiket, óhajaikat.

Az aranybetűs alapítólevél 1973. augusztus 13-án íródott. Az épületet 27,5, berendezését 5, technikai felszerelését fél millió koronából kellett előteremteni, összesen tehát 33 millióból készüli el és nagyon sok munkás kezével, észjárásával. A már álló épület 1976. április l én igazgatót is kapott Molnár József személyében.

— A ház életét négy részleg biztosítja. A járási könyvtár, a 315 személyes filmszínház, amelynek egyhangú szakértői vélemény alapján Szlovákiában ma nincsen párja, az étterem, amelynek zavartalan és kulturált működéséért a Jednota fogyasztási szövetkezet a felelős, valamint a kul- turális-népművelési részleg, amelynek, igazgatói leendőimmel párhuzamban, én lettem a vezetője. De hadd mutassam be az épületet. A pincében kapott helyet a kétsávos, automata Irányítással ellátott tekepálya, és természetesen a pinceklub, amit eredetileg biliárdteremnek és játék- kaszinónak terveztek, de úgy éreztük, a klubtevékenységgel sokkal inkább szolgálhatjuk szellemi életünk megismertetését, önmagunk gazdagodását.. A mozi mellett másik ékességünk a színházterem. A 14 méter mély s ugyanolyan széles színpad szinte akkorának tűnik, mint a nézőtér. A zeneároktól a karzat leghátsó széksoráig csupán 17 méter a távolság. Egy-egy előadói estet azonban nemcsak 480-an tekinthetnek meg. Az eredeti nézőtér mögött ugyanis süllyeszthető és gördülő ajtók képezik a falat, amelyek elmozdításával 380 férőhelyet nyerhetünk. És ha a szükség úgy hozza, a 110 személyes étteremből is nézőteret csinálhatunk. Itt jegyzem meg, hogy erőfeszítéseink ellenére, a megnyitásra nem lesznek reflektoraink, hiszen a Martini Színházi Szolgálat nem biztosította. Az első emeleten kapott elhelyezést a színházi karzat, az öltözők, a mozi, a festők és szobrászok műtermei, a kiállító- terem, valamint a művelődési ház legalapvetőbb része, a hét klubhelyiség, amely a kiscsoportos foglalkozásoknak nyújt színteret. Ugyancsak itt kapott helyet á könyvtár „ifjúsági irodalom“ részlege. A második emeleten a könyvtár felnőtt és politikai irodalma, sajtó- és olvasóterme, valamint az irodák. Itt található a táncterem, a sötétkamra, a vetítőterem és zenehallgató helyiség.

— Szeretnénk, ha az 50 ezer kötetes járási könyvtárunk ezentúl nemcsak könyvkölcsönző lenne, mint eddig volt, hanem a több mint 3000 olvasónk bizalmas otthona — mondja Pálinkás Károly, a járási könyvtár igazgatója. — Eddig a kerület ,,leggyengébb“ járási könyvtára voltunk, most mi vagyunk a legmodernebbek. Külön öröm, hogy az itt dolgozó 30 alkalmazottnak* ezentúl nem kell szétszórtan, különféle intézményekben, iskolákban szervezniük tömegpolitikai rendezvényeiket, hiszen ezekre is van terünk bőven. Hangsúlyozom, olvasóink zöme fiatal, s mindent megteszünk, hogy megnyerjük őket a gondosabb olvasásra, a könyv mélyebb szeretetére. Sajnos, nem tudom, hogyan bírjuk majd munkaerővel, hiszen amíg kerületünk egyéb járási könyvtáraiban 50 körül mozog az alkalmazottak száma, nálunk, mint már említettem, harmincai! dolgozunk csupán. És ezt mielőbb orvosolni kellene, olvasótáborunk érdekében.

— Mi november 7-én nyitunk egy szovjet film vetítésével — kezdi Tóbl György a mozi vezetője. — Ezt követően 11-én szovjet filmdelegációt, 26—30-ig pedig gyermekfesztivált rendezünk. A két holland gyártmányú Philips vetítőgépnek az előnye, hogy a klasszikus formájú, a szélesvásznú és a panoramatikus filmek egyaránt vetíthetők vele.

— Több fajta bérletet kínálunk majd a város közönségének — tájékoztat Oros Gyula, a kulturális-népművelési részleg propagációs-szervezési osztályának vezetője. — Persze, csak azután, hogy fölmértük az igényeket. A sok közül uz egyik bérletünk a szlovákiai magyar műkedvelő élegyüttesek — néptáncosok, színjátszók, kisszínpadok, bábozók, énekkarok stb. — mondjuk kéthavonkénti műsorára biztosítana közönséget.. Ezzel nemcsak azt érnénk el, hogy a város lakosságát még jobban bekapcsolnánk kulturális életünk vérkeringésébe, de azt is, mivel Dunaszer- dahelyen, ezeken a bérletelőadásokon fellépni rangot jelentene. Elsődleges célunk persze, hogy az itt élő magyar és szlovák lakosságot egyaránt bekapcsoljuk városunk szellemi-művelődési életébe, hogy elmélyítsük Csallóközhöz való kötődésüket, s emellett, a szocialista népművelés eszmeiségének megfelelően kitekintést nyújtsunk a világra.

SZIGETI LÁSZLÖ