Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-10 / 280. szám, hétfő

Szőlő terem a kavicsos talajon AZ IDEI TERMÉS JOBB A TAVALYINÁL Már a jövő év szilveszterére goncíotfVak' Korszerű présgépei üzemeltetnek A Somorjai (Samorín) Szőlő- feldolgozó Üzem tágas kapuján egymás után jönnek be a nehéz teherrel megrakott járművek. Pár perccel a mintavétel után Cziferi Ida és Németh Anna máris megállapítja, hogy a Dióspatonyi (Orechový Potóň) Efsz szőlőjének cukortartalma tizenkilenc fok. A Hegyétei (Kútníky) Efsz szőlője sem sa­vanyú. Más mezőgazdasági üze­mek is kitűnő minőségű és nagy cukortartalmú szőlőt szál­lítanak. Egy ideig figyelgetjük Gálfy László üzemvezetővel a két munkásnő tevékenységét, aki az előző napok szállítmányainak cukortartalmát értékelve meg­állapítja, hogy a dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) járás­ban szüretelt szőlő leve édes, Jó must és bor készíthető be­lőle. Az üzemvezető készségesen vezet végig a labirintusszerű folyosókon és a pincehelyisé­geken. Elmondja, hogy bár az üzemet nemrég adták át ren­deltetésének, azóta állandóan nő a teljesítménye, jelenleg már naponta mintegy harminc­nyolc-negyven vagon szőlőt ké­pesek feldolgozni. Igazán ki­váló munkát végzett a Járási Magasépítő Vállalat somorjai üzeme, pedig az üzem felépíté­se az első ilyen jellegű vállal­kozása volt. A bonyolult be­rendezésekkel ellátott üzem építése nagy erőfeszítést köve­telt mind a vezetőktől, mind a fizikai munkásoktól. Gálfy elv­társ nem győzi ismételgetni, hogy még a vasbetonhordók aj­tói is jól záródnak. Más szőlő- feldolgozó üzemekben ezekkel volt a legtöbb baj. A zománco­zott és rozsdamentes óriástar­tályokat is szakszerűen szerel­ték be. Az udvaron felkeltette figyel­memet egy ügyes gép, amely a kocsányról leválasztja a bo­gyókat. Gálfy László magyaráz­za, hogy ez nagyon fontos mű­velet, mert ilyen módon a sok csersavat tartalmazó kocsóay nedve nem kerül a must közé. E kis tájékoztatással tarso­lyomban látogatom meg az üzemvezető által emlegetett mezőgazdasági üzemek közül a Gombai (Hubice) Állami Gaz­daság szőlészetét, ahol Stefan Sihelnik technikus kalauzol a végtelennek látszó hatalmas szőlőskertbe. Mutogatja a nagy bogyókat termő szőlőfürtöket. Kollégájával együtt többször felbecsülték már a termést, és úgy gondolják, hogy legalább nyolcvan-száz mázsás hektár­hozamot érnek el. Idén a Leányka és az Olasz Rizling terem a legtöbbet, a Fehér Bur­gundi pedig rendkívüli édes nedvet adott. Mintát vettek ter­méséből és a mustmérő huszon­három fokot mutat. A szőlő mi­nősége is sokkal jobb, mint a múlt évben, ezért értékesítése­kor több pénzt kapnak érte. A százhuszonhat hektárból még csak ötvenhat hektár terem. Ebből mintegy tizennyolc hek­táron olyan egészséges, jó mi­nőségű a szőlő, hogy fogyasz­tásra adják el. A technikus számítása szerint kilójáért leg­alább tíz-tizenegy koronát kap­nak. Vilém Krausz mérnök, fősző­lész egyetért a technikus meg­állapításaival, fejtegetéseivel. Szerinte idén a múlt évhez vi­szonyítva tíz százalékkal lesz több szőlő. — Jól jártunk — mondja —, mert érés előtt elég kiadós eső volt, és most elegendő a kavi­csos föld nedvességtartalma. A vízellátás nálunk igen nagy probléma. Ezért úgy döntöt­tünk, hogy az elkövetkező években talaj alatti öntözőhá­lózattal juttatunk elég vizet a szomjas földnek. A beruházás számításunk szerint rövid idő alatt megtérül. Dús levelű szőlőtőkék között közeledünk a vidám szüretélők felé. Előttünk konténeres pót­kocsit vontat egy traktor. A vödrükből egyenesen beleöntik a szőlőt. A technikus elmondja, hogy tizenhat konténerrel szál­lítják innen a szőlőt a somor­jai feldolgozó üzembe. Ilyen módon sok munkaerőt takarí­tanak meg és a szállítás is gyorsabb. Előnye, hogy nincs szükségük ládákra, műanyag­kádakra. Beszéd közben feltekint a konténerre és el komolyodik. Észreveszi, hogy túl sokan van­nak rajta és egyikiik-másikuk ugyancsak elhúzódik a munká­tól. — Gyertek csak Je — int a két fiatalnak. — Menjetek szü­retelni. Felém fordulva magya­rázza: — Lám, alig néz más­felé az ember, máris meglazul a munkafegyelem. Mit ér az új technológia, hogyha előnyeit nem használjuk ki kellően. A konténere« pótkocsi mö­gött Mikóczi Blanka bronzér­mes szocialista munkabrigádja szüretéi. Ügyesen jár az asszo­nyok keze, gyorsan teleszedik a vödröket. Ezek az aranykezű asszonyok bizony egy percet sem tétlenkednek. Trajesík Je- nőné, Tranesik Andrásné, Mol­nár Tituszné már régen dolgo­zik a szőlészeiben, érti a mun­ka csínját -bínját. De amikor a brigád munkája felől érdeklő­döm, nem nagyon akarnak nyi­latkozni, javasolják, hogy in­kább Jamrík Mari néni beszél­jen a nevükben, hisz ő a rang­idős, a szőlészet veteránja. Mari néni először vonakodik, mentegetőzik, de aztán meg­ered a nyelve. Elmondja, maga se hitte, hogy ilyen bőven ter­mő szőlő lesz valamikor ezen a kavicsos talajon. Ebben a fa­luban még a gazdák udvará­ban sem volt szőlő. A kavicson pedig — akármilyen jól is mű­velték — mindössze tizenhat mázsa gabona termett hektá­ronként. Dicséri is az állami gazdaság szakembereit, akik ilyen csodát tudtak véghezvin­ni, ezen a vidéken. Mindannyian egyetértenek Mari nénivel ás tovább biztat­ják, hogy mondjon még vala­mit a brigádról. Kissé elgon­dolkozik, aztán így folytatja: — Együtt küzdöttünk a sző­lészet fejlesztéséért és ma is egyek vagyunk jóban, rosszban. Közösen járunk moziba, szín­házba, megemlékezünk egymás születés- és névnapjáról. Szin­te már meg sem tudunk lenni egymás nélkül, olyan ez a bri­gád, mint egy nagy család. —■ Mária-napkor egy evőesz­köz-készletet vettünk a mi ün- nepeltünknek — mondja moso­lyogva Krajcsik Jenőné. — Nem feledkeztünk meg róla. — Mari néni egy kicsit meg­hatódik, aztán a technikus fe­lé fordulva így szól. — Most a Pistának veszünk ajándékot, mert nősül. A lako­dalom után pedig ingyen kita­karítjuk a kultúrházat, hogy az ifjú párnak, illetve a család­nak ilyesmire ne legyen gond­ja. A technikus kissé elpirul, de azért jólesik neki, hogy róla sem feledkeznek meg. Hálából megígéri, hogy hamarosan megszervezi az üzemi iskolát, ahol a negyven tagú szocialista munkabrigád tagjai újabb szak­ismereteket szerezhetnek min­dennapi munkájukhoz. Tréfálkozás, vidám csevegés közben is serényen folyik a munka. Igazán jó a hangulat. Csak Mari néni szomorodik el, amikor valaki megemlíti, hogy nemsokára nyugdíjba koll men­nie. — Nem szívesen gondolok arra a napra, amikor meg kell válnom a brigádtól, a szőlős- kerttől, ahol annyi ideig dol­goztam — mondja elérzék»- nyülve. Többen is vigasztalják: — Továbbra is eljárhat kö­zénk, még a lakásán is meglá­togatjuk. Hisz maga volt a bri­gád lelke. A technikus végül is meg­nyugtatja, hogy évente még dolgozhat száznyolcvan napot. Erre Mari néni arca újra fel­derül és a többiekkel együtt szaporán szedi az édes szőlő- fürtöket. A konténeres pótko­csikkal pedig szüntelenül hord­ják a kavicson termett szőlőt, a Somorjai Szőlőfeldolgozó Üzemije... Mint mindig, az ősz az idén is sok örömet és gondot hoz magával. A mezőgazdasági dolgozóknak igényes feladato­kat kell teljesíteniük, be kell takarítaniuk az őszi terménye­ket. Persze, arra is ügyelniük kell, hogy a munkát jól meg­szervezzék és jól kihasználják a mezőgazdasági gépeket. Az idén igen jó termést hozott a kukorica, a cukorrépa, számos takarmánynövény és más ter­mény. Ha ezt sikerül minél ki­sebb veszteséggel betakarítani, a mezőgazdasági dolgozók nagyban előmozdíthatják a XV. pártkongresszus mezőgazdaság­gal kapcsolatos határozatainak teljesítését. Itt az ideje a szőlő leszürele- lésének, felvásárlásának és fel­dolgozásának is. A termés egy része a zöldség- és gyümölcs­boltokba kerül, de a legtöbb a borászati üzemekbe. Ezek egyi­ke a seredi, amely egyúttal Szlovákia egyetlen pezsgőgyá­ra. Az idén az üzem több mint kétmillió üveg különböző pezs­gőt gyárt, szárazai, félédesei, édeset. A pezsgőgyártáshoz igen jó minőségű bor kell, s ezt az üzem maga készíti. Az idén a pezsgőgyár a galántai járás mezőgazdasági vállalatai­tól 370 vagon szőlőt vásárol fel. A szőlő préselését nagy tel­jesítményű préssel végzik, ame­lyet az élelmiszeripari gépek es berendezések bratislavai gyára gyártott a seredi üzem számá­ra. A prés segítségével órán­ként 60 métermázsa szőlő pré­selhető ki. A gép előnye, hogy préselés előtt eltávolítja a sző­lőből a magot és csak aztán préseli a szőlőt musttá, ame­lyet azután csővezetéken az üzem pincéjébe beépített hor­dókba vezetnek. Az idei szőlő­termésből már 1979 ben pezsgőt készítenek. A mezőgazdasági vállalatok dolgozói javában szüretelik a szőlőt. Nagy a sürgés-forgás a Soporňai Februári Győzelem Efsz-ben is, amely 240 hektá­ron termeszt szőlőt. A seredi borászati üzemnek már 150 mé­termázsát szállított az Irsay Oli­vér korai fajtából. A galántai járás e legnagyobb szőlőter­mesztő szövetkezete pezsgő­gyártás céljából 17 öOO méter­mázsa szőlőt szállít a seredi üzemnek, elsősorban Rizling, Bouvier, Zöld Veltelényi és Csabagyöngye fajtákat. A legtöbb szőlőt az idén a seredi üzemnek a vágsellyei (Saíaj Barátság Efsz és a Dió­szegi (Sládkovičovo) Magier ­mesztő Állami Gazdaság szállít­ja. KRAJCSOVICS FERDINÁNO BALLA JÓZSEF Az aranykezű asszonyok minden percet kihasználva szedik a sző­lőt. Középen Jamrik Mari néni a szőlővel teli vödörrel. (A szerző és Gyökeres György felvétele) Alagút épül Ausztria és Jugoszlávia között Ausztria és Jugoszlávia a közelmúltban megállapodást írt aló Bledben egy 7,6 kilométer hosszú alagút építésére, amely a Karawanka hegység alatt fog haladni. Az építési költ­ség kb. 2,1 milliárd schilling lesz, s azt a két ország fele­fele arányban viseli. Az építé­si munkák 1979-ben kezdődnek és 4 év alatt fejeződne be. Az Új titándioxidgyár Lengyelország első titándio- xidüzeme a Szczecin melletti Policében megkezdte a próba­termelést. A próbaüzem sikeré­től függően októberben vagy novemberben megkezdhetik a Nemzetközi vásárok Romániában Bukarestben 1978. május 4— 18-a között rendezik meg a „Tibco 78“ tavaszi nemzetközi vásárt, s vele párhuzamosan kerül sor a nemzetközt kémiai kiállításra is. A Tibco-n min­denekelőtt fogyasztási cikkek­kel, valamint szabad idő, lakbe­rendezési, háztartási és ruháza­ti cikkeket, továbbá textil-, kon­fekciós- és bőripari gépeket mutatnak be. A kémiai kiállításon vegyi­gépek és berendezések, a mű­anyag- és gumiipar felszerelé­sei, laboratóriumi berendezé­sek, készülékek és anyagok, valamint vegyészeti, gyógyszer- vegyészeti és kozmetikai kész­termékek bemutatására kerül sor. A kiállítás a liceucek, szabadalmak és Know-how-ok forgalmát is szorgalmazza. A „TIB 78“ 5. bukaresti nem­zetközi vásár 1978. október 5* alagút hosszából 4,3 kilomélar az osztrák 3,3 kilométer a ju­goszláv felségterületre esik. Az alagút összekapcsolódik majd a már megépült autóúttal, amely Ausztriából Görögországig ha­lad. Az alagút jelentősen lerö- vidíti a távolságot és meggyor­sítja majd a forgalmat Nyugat- és Közép-Európa, valamint a Közel-Kelet között. Lengyelországban teljes termelést is. Az üzeni évente 38 000 tonna titándio&i- dot fog előállítani a festék-«, a lakk-, a papír- és az üveg­ipar számára. tői 14-ig tart. Ezen bányászati gépeket és berendezéseket, fémfeldolgozó, szerszámgépe­ket, hegesztőkészülékeket, szi­vattyúkat, kompresszorokat, elektrotechnikai és elektroni­kusgépeket, készülékeket, vala­mint kőolaj- és gázipari felsze­reléseket mutatnak be. Vietnam fejleszti gumiiparát A vietnami kormány új gumi­ültetvényeket telepít, a régi­eket pedig felújítja — a nem­rég meghirdetett gumiipari fej­lesztési program keretében. Eh* hez elsősorban Malaysia segít­ségét akarják igénybe venni. Vietnamnak erős gumikutató intézményre van szüksége, amely összegyűjtené a szakem­bereket és a gumiipari szakiro­dalmat. A Somorjai Szőlőfeldolgozó Üzemben gyorsan átveszik a szőlőt. Első pillantásra senki sem merné állítani, hogy a képen látha­tó szerkezet szőlöprés, pedig óránként 60 métermázsa szőlőt présel ki. (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents