Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-06 / 276. szám, csütörtök
Harminc éve a katedrán Lénárt Lászlónak az 1947 es szeptember elseje a legboldogabb napok egyike volt: ekkor állt először a katedrára, a megszeppent arcú, kíváncsi szemű gyermekek elé. Végre az lett, amire annyiszor vágyott, amiről annyit álmodott: pedagógus. Nem kellett többet félve át szöknie a határon Uá- moc, Láca irányába, onnét gyalog Sárospatak felé, a hires pataki tanítóképzőbe. Már tanító, zsebében a tanítói oklevél, lízt az első örömét, pedagógusi mámorát még az se zavarta meg nagyon, hogy nem anyanyelvén szólhatott mindjárt a kis emberpalántákhoz, akik értetlenül nézték, hallgatták, mit is mondhat vajon ez a tanító bácsi. Az ő fülüknek ez idegen, szokatlan, nem az a nyelv, amit az édesanyjuktól tanultak, hallottak, de azért kíváncsian hallgatták továbbra is, mert mi mást is tehettek volna... Lénárt László egy éve igazgatója a Ktrályhelmeci (Kráľovský Chlmec) Gimnáziumnak. Arról kérdezem, milyen érzés ma, harminc év távolából visszagondolni az első napikra9 — Szinte már elmosódtuk bennem azok az emlékek. Per sze, arra még emlékszem, hogy örültem, nagyon boldog vol tara, de volt bennem szomorúság is, meg valami nosztalgia léle a gondtalan pataki diák évek után. Tudtam, mélyen át- éreztem, hogy rettenetesen természetellenes, amit teszek, de tettem, mint jő pár hozzám hasonló tanítókollégám. Régen vol\ elmúlt, néha úgy tűnik, talán igaz se volt. — Hogy alakult aztán a sorsod? — Amikor megnyílt Helni«- cen is a magyar tanílási nyelvű középiskola, ott folytattam tovább a tanítást. Később az iskola igazgatóhelyettese lettem. Közben 1959-ben megszereztem levelezőként a tanári képesítést magyar és történelem szakra. 1961-ben került közös Igazgatóság alá a szlovák 'és a magyar gimnázium. — A két gimnáziumnak hosz- szú évekig voltál igazgatóhelyettese, egy éve pedig igazgatója vagy. Milyen érzés kö zOs gimnáziumot irányítani, igazgatni? — Ez már számomra szinte természetes, annyira összenőttünk, egymáshoz tartozunk hogy ilyesmin nem is gondolkodom. Gondom, nehézségem az igazgatás terén inkább abban van, hogy a gimnázium épületei már nagyon öregek, ez például, ahol most vagyunk, több mint 100 éves, s nem is Iskolának épült. A másik, a volt polgári iskola még valamennyire tűrhető. A falak nedvesek, ezért nem tudunk létrs- ltoxni korszerű kémiai labora tóriumot. Egyébként iskolánknak van egy jól felszerelt, korszerű nyelvi, fizikai és biológiai laboratóriuma. ígv e fontos tantárgyakban a korszerű oktatást biztosítani tudjuk. — Van e kilátás a közeljövőben új gimnázium építésére? —• Az új gimnázium építését a felsőbb szervek már jóváhagyták, 1979-ben kezdik meg a munkálatokat, s lüftl-re kell átadni. — Köztudott, hogy a felszabadulás előtt sem Helmecen, sem Kaposon nem volt gimnázium. Mikor hagyták el az első érettségizők az iskolát, s hány fiatal szerzett itt azóta érettségi bizonyítványt? — Az első érettségi még az akkori tizenegyéves általános műveltséget nyújtó iskolában volt 1956-ban. Tehát a 21 év alatt 1350-en szereztek gimnáziumunkban érettségi bizonyítványt, ugyanennyien a szlovákban is. Nagy szám ez, ha elgondolom, hogy a múltban egész Bodrogközben évente ketten, hárman jutottak el a gimnáziumi érettségiig, de azok között is kevés volt a munkásvagy parasztszülők gyereke. — Milyen ma a magyar nyelven tanuló gimnazisták osztály- összetétele? — Nyolcvan százalékuk munkás- és a mezőgazdaságban dolgozó szülők gyermeke. Ez egyfelől örvendetes, de másfelől hátrányos is az előmenetel és a továbbtanulás szempontjából. Még így is az igen jó közepes helyet foglaljuk el a kerület gimnáziumai között. A továbbtanulók aránya 35 százalék. Hátrány még az is. hogy tanulóink 70 százaléka leány, akiknek többsége az érettségi után férjhez megy. — Tehát tanulóitok többségének még ma is hátrányos a starthelyzete? — Igen, mert e gyerekek nem kapják meg otthon tanulásban azt a szülői segítséget, amit megkapnak az értelmiségi családok gyerekei, ahol nemcsak a szülő, de a jól felszerelt könyvtár is segít. Meg kellene már végre e szülőknek is érteniük, hogy a szép ház, a szép bútor, a személygépkocsi még nem minden. Gyerekeik jövője érdekében jól megválogatott könyvtár is kellene az új házba. Gimnáziumotokban, úgy tudom, minden évben nyílt egy humán osztály is. S köztudott. hogy a magyar nemzetiségű gyerekek leginkább a humán irányzatú egyetemekre és főiskolákra jelentkeznek. Nem gondolod, hogy nagyban befolyásolta ezt az is, hogy a magyar tanítási nyelvű iinná ziumok többségében hasonló volt a helyzet, mint a tietekben? — Ez kétségtelenül így igaz. Ilyen meggondolásból szüntet tűk meg mi is már három éve a humán osztályt. Reméljük, így tőlünk is többen jelentkeznek majd a műszaki és a természettudományi egyetemekre, illetve főiskolákra. Bár eddig is volt számos jelentke ző, főleg a fiúk közül, de mégis a tanítói, tanári és az agrármérnöki pályát választók száma volt túlsúlyban. — Sokszor hallottam járási pedagógiai értekezleten, főleg Szobek elvtárstól, a járási párt bizottság ideológiai titkárától: „Internacionalizmusból vegyetek példát a helmeci gimnáziumtól“. — Ezt én is hallottam már tőle, de másoktól is, s mi erre büszkék is vagyunk. Valóban nemcsak a tanári kar, de a diákok között is igazi internacionalista szellem alakult ki. Majd kétévtizedes itt-tartőzkn dásom alatt súrlódás, összekoccanás nem volt sem a tanárok, sem a diákok között. — Elégedett ember és petíu gógus vagy-e? — Igen, ha lehet az emoer s a pedagógus egyáltalán elégedett munkájával, mert aki szereti hivatását, az mindig többet akar. Azt szeretném, ha gimnáziumunkban továbbra is ez a szellem volna a meghatározó. S valahogy igazán jól csinálni azt, amit vállaltunk, hogy e kis nemzetiségi területről is még több munkás és mezőgazdaságban dolgozó szülő gyerekeit indítsuk el a magasabb szintű tudás megszerzése felé. Azt hiszem, ez a szép pedagógiai hitvallás csak olyan pedagógus szívéből fakadhat, aki nemcsak tudja, de érzi is, mire kötelez ez a nehéz, de mégis szép pálya. TÖRÖK ELEMÉR A Nagy Október — ihlető forrás ELŐZETES A CSEHORSZÁGI KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEKRŐL Kulturális életünk is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának jegyében zajlik mondotta dr. josef Švagera cseh kulturális miniszter- helyettes azon a találkozón, amelyen az ünnepi eseménysorozatról tájékoztatták az újságírókat. A brnói nemzetközi zenefesz- livái alkalmából a szocialista országok és más államok zene szakértői Zene-müvészet-forra dalom címmel kerekasztal-be- szélgetésen vitatják meg a Nagy Október hatását a zenei alkotásokra. Sok zeneszerző, előadóművész, zenetudós és kritikus az évforduló tiszteletére vállalta, hogy társadalmi munkában vesz részt a jubileumi ünnepségek műsorában. A Supraphon és a Pánton hanglemezkiadóban a többi közt most jelent meg Schulhoff Kommu nista kiáltvány című szerzeménye. A Cseh Fílharmoniku sok Zenekara a jubileum alkalmából díszhangversenyt ad, s november 11-én Prágában megrendezik a szocialista országok fiatal díjnyertes, előadóművészeinek barátsághangversenyét. A képzőművészek is készülnek az évfordulóra. A Cseh Képzőművészek Szövetsége országos kiállításon mutatja be a Nagy Október 00. évfordulója tiszteletére készült alkotásokat. A Belvederben kiállítják a Prágai Nemzeti Galéria orosz és szovjet művészeti anyagát, a Mánes kiállítóteremben megrendezik az Október a képzőművészetben című szovjet képkiállítást. A csehországi színházak műsorán egész sor orosz és szovjet klasszikus mű és új szovjet színmű szerepel. A Nagy Október 60. évfordulójához kapcsolódik a cseh dráma- együttes több mint 40 bemutatója és számos irodalmi ösz- szeállílás. A bemutatókon kívül a cseh színházak műsorán 45 orosz és szovjet felújított mű szerepel. Az írószövetségek megrendezik a szovjet irodalom hetét, egyes kerületekben szovjet könyvkiállítások, író-olvasó találkozók lesznek. A jubileum alkalmából tíztagú szovjet író- küldöttség is érkezik Csehszlovákiába. A cseh könyvkiadók a NOSZF 60. évfordulójára öszszesen 570 000 példányszámban 76 kiadványt jelentetnek meg. Októbe" szellemében Gott- waldovban rendezik meg az országos amatőr művészeti fesztivált, és a szocialista országok amatőr művészegyütteseinek részvételével az ostravai és brnói nemzetközi seregszemlét. Az évforduló alkalmából kihirdetik a CSSZK Kulturális Minisztériuma és az Állami •Könyvtár által meghirdetett jubileumi könyvtári verseny eredményeit is. Prágában rövidesen nemzetközi plakátkiállítást rendeznek. Több városban fellép a moszkvai Szta- nyiszlavszkij Zeneszinház ba lettkara, egy-egy Orosz és Das- kír és táncegyüttes, valamint a Kubányí Kozákok művészegyüttes. Vendégünk lesz Tyi- hon Herennyikov zongoraművész, Makszim Sosztakovics karnagy, Renat Ibragimov magánénekes, Mihail Bezvehnyíj hegedűművész. Ä gazdag jubileumi eseménysorozat, amely december elsején a Prágai Reprezentációs Házban nagyszabású barátságbállal zárul, méltó kifejezés® annak az őszinte barátságnak, amelyet egész népünk érez a testvéri Szovjetunió népei iránt. (sm) Játékok — tanuláshoz Egy hasznos könyvről Az idegen nyelvek korszerű oktatása korszerű oktatási módszereket követel meg, hogy a tanulók kellő szinten és megfelelő aktivitással beszélje nek az adott idegen nyelven. Ismeretes, hogy a nyelvtanulás a diák számára akkor válik kedveltté, ha sikerélménn/el párosul. A sikerélmény biztosításának egyik forrása a játékok alkalmazása az idegen nyelv oktatásában. Hogyan alkalmazzuk a különféle játékokat, játékos módszereket az orosz nyelv iskolai és szakkü ri oktatásában? Erre a kérdésre ad kimerítő választ Héjjas Endre és Váczy László „íüü játék az orosz nyelv oktatásához“ című könyve, a budapesti Tankönyvkiadó új kiadványa. A könyv a szerzők sokéves gyűjlő- és tervezőmunkájának az eredfnénye. A könyvben található száz nyelvi játékot három csoportra osztották, szem előtt tartvíf a tanulási-tanítási folyamat fázisait. Az egyes csoportokon belül arra törekedtek, hogy a tanulók ismeretszintjének megfelelően érvényre juttassák egy-egy nyelvi jelenség felismerésének és az elsajátított ismeretek önálló alkalmazásának követélményéit. Az első csoport tehát olyan játékokból áll, melyeknek lényegét tulajdonképpen a felismerés, a megnevezés és az elemi ismeretek alkalmazási készségének fejlesztésére szolgáló gyakorlatok adják. A második csoport olyan játékokat tartalmaz, amelyek már színvonalasabb nyelvi tevékenységre késztetnek, olyan feladatokat ölelnek fel, melyeknek egy- egy részlete valamilyen formában a nyelv önálló használatát is feltételezi. A legnehezebb feladatokat és gyakorlatokat — a harmadik csoport játékait — csak az a tanuló képes jól megoldani, aki az idegen nyelv kommunikatív használatához szükséges készségekkel és jártasságokkal is rendelkezik. A körültekintéssel és hozzáértéssel megírt könyv nagyon jó segédeszköz az orosz nyelv korszerű, a tanulók számára sikerélményekben bővelkedő oktatásához. A kiadvány száz játékot tartalmaz, valójában ez azonban több játékot jelent. Minden egyes játék ugyanis lényegében a nyelvgyakorlás sajátos formája, és ha a szerzők által ajánlott variációkkal is számolunk, akkor mintegy kétszázra tehető a játékok száma. A szerzők a játékokat elsősorban az alapiskola tanulóinak szánták, de — amint azt könyvük előszavában maguk is megállapítják — a játékok az orosz nyelvi szakkörökben és a középiskolákban is felhasználhatók. A játékok a legkülönfélébb nyelvi jelenségek begyakorlására, a helyes orosz kiejtés, szó- és mondathangsúly, a helyes mondatszerkesztés és általában a beszédkészség, az aktív nyelvhasználat fejlesztésére alkalmasak. A szerzők arra törekedtek. hogy az egyes játékok felhasználásának minden lehetséges mozzanatára rámutassanak. A játékok leírásából nemcsak az tűnik ki, hogy melyek alkalmazhatók a tanítási órákon és melyek a szakköri foglalkozásokon, hanem az is, hogy milyen készségek és jártasságok kialakítására, illetve továbbfejlesztésére alkalmasak. Az ismertetett játékok sokrétűségét talán jól illusztrálja a következő néhány játékcím: Szócsala, Nekem mondd, őrá nézz!, „Sétáló“ személyes név mások, Kiről miről van szó?, Nyelvi „váltófutás“, 'Szófoci, Tilos betű, tilos hang, Maratoni fogalmazás, Meddig bírod hiba nélkül? stb. Ez az igen érdekes és hasznos könyv nagymértékben hozzájárulhat az orosz nyelvórák színesebbé tételéhez, és az oktatás hatékonyságának növeléséhez. A csehszlovákiai magyar pedagógusok számára igen figyelemreméltó a szerzőknek a könyv előszavában leírt alábbi megállapítása: „Bár könyvünk címe az orosz nyelvre utal, a játékok bizonyára más nyelvek oktatásában is hasznosíthatók lesznek.“ Csak a nyelvszakos pedagógusok leleményességére és természetesen bizonyos fokú többletmunkájára van szükség ahhoz, hogy a könyv játékait a szlovák nyelv oktatásában is adaptáljuk. Ezáltal fokozottabb mértékben biztosíthatjuk tanulóink számára a sikerélményekben gazdag nyelvoktatást, és ez egyáltalán nem lebecsülendő. Ezért kellene ennek a könyvnek ott lennie minden idegen nyelvszakos pedagógus asztalán, vagy legalább minden egyes iskolánk könyvtárában. SÁGI TÓTH TIBOR Már nyolc-tízévesen zongoráról álmodozott. Csakhogy akkoriban ez elérhetetlen álom volt számára. Szülei sokszor még a lakbért sem tudták kifizetni; évekig egy ormótlan bakancsban járt. Nem sokkal később kitört a Ősz háború, már ideje sem volt a zongoráról álmodozni. Egyetlen egyszer jutott eszébe, amikor egy szétbombázott ház romjai között zongoraroncsokat látott... A háború ulán férjhez ment, két gyereket szült. Volt munkája bőven. Amikor a gyerekek felnőttek, elhagyták, családot, otthont teremtettek. Rá hosszú, unalmas napok köszöntöttek. Sok mindennel próbálkozott, de semmi sem tudta őt lekötni. Egy forró augusztusi délután véletlenül fedezte fel a hirdetést „Jó karban levő Pet- roff eladó“. Azonnal kifizette az előleget. Másnap már ott állt a zongora, az ebédlő sarkában. „Valóban jó karban levő darab", nyugtázta magában. Csak azt nem értette, miért mosolyog mindenki olyan furán, a házmester és a szomszédok, sőt, mintha még a gyerekek szemében is valami különös, szánakozó mosoly lett volna, amikor megmutatta nekik a zongorát. A fiatal zenetanár is mosolygott, amikor megkérdezte tőle. elvállalná-e a tanítását. Nem akart tudomást venni a mosolyokról. A zenetanár végül is beleegyezett, és ő igazán szorgalmas tanítvány. Két órát gyakorol naponta, s észre sem veszi hogy jön az ősz pAlházy József 1977 X. 8. A ČSTK felvétele
