Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-05 / 275. szám, szerda
SIKERESEN MEGVALÓSÍTJUK OKTOBER ES LENIN HAGYATÉKAI Leonyid Brezsnyev elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésén 1977. X. 5. Tisztelt küldütt elvtársak! A Legfelsőbb Tanácsnak ez az ülése valóban történelmi feladat előtt áll: jóváhagyni a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének új alkotmányát. Az új alkotmányt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának előestéjén fogadjuk el. Hazánk életében ez a két rendkívül fontos esemény nemcsak az időpontot tekintve esik egybe, összefüggésük sokkal mélyebb. Az új alkotmány, bátran mondhatjuk, a szovjet állam egész hatvan eszlendős fejlődésének koncentrált kifejezése. Sokatmondóan tanúskodik arról, hogy sikeresen megvalósítjuk az Októberben meghirdetett gondolatokat és Lenin hagyatékát. A Legfelsőbb Tanács elé megvitatásra terjesztett alkotmánytervezet az emberek egész kollektívája hosszú évek óta tartó szorgalmas munkájának eredménye. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által létrehozott alkotmányelőkészítő bizottságban helyet foglaltak tapasztalt pártmunkások és állami dolgozók, a munkásosztály, a kolhozparasztság, a népi értelmiség és hazánk sok nemzetének kapviselői. A tervezet kidolgozásába bekapcsolódtak kimagasló tudósok, szakemberek, az állami szervek és a társadalmi szervezetek dolgozói. A tervezetet két ízben megtárgyalták az SZKP Központi Bizottsága ülésén. Véleményem szerint joggal feltételezhetjük, hogy az alkotmány előkészítésével, megvitatásával és jóváhagyásával kapcsolatban felmerülő fontos feladatokat nagyon lelkiismeretesen teljesítettték, szigorúan megtartva a szocialista demokrácia minden elvét. Az egész előkészítő munka minőségének döntő próbaköve volt az alkotmánytervezettel kapcsolatos országos vita. Ez csaknem négy hónapig tartott, és a szó szoros értelmében össznépi volt. Összesen több mint 140 millió ember, vagyis hazánk felnőtt lakosságának több mint négyötöde vett benne részt. Hazánkban eddig példátlan voll a nép aktivitásának ilyen fellendülése. Az országos vita alapvető politikai eredménye, hogy a szovjet emberek megállapították: igen, ilyen alaptörvényt akartunk. Ez hűen tükrözi vívmányainkat, vágyainkat és reményeinket, helyesen meghatározza jogainkat és kötelességeinket. Rögzíti azt, amit elértünk és megnyitja a kommunizmus építése további fejlesztésének perspektíváit. A tervezetet a dolgozók a vállalatokban, a kolhozokban, a katonai alakulatokban és a lakóhelyükön megtartott mintegy másfélmillió gyűlésen vitatták meg. Foglalkoztak vele a szak- szervezetek, a Komszomol, a szövetkezetek és az alkotó szervezetek plé- numülésein, aktívaértekezletein és gyűlésein. Megtárgyalásában részt vett egész pártunk. Több mint 450 000 nyilvános pártgyűlést tartottak, amelyeken többb mint 3 millió volt a felszólalók száma. A tervezetet megvitatta az ösz- szes szovjet, kezdve a fa-lusiakkal, egészen a szövetségi köztársaságok legfelsőbb szovjetjeiig, ami annyit jelent, hogy megvitatta az egész népünket képviselő több mint 2 millió küldött. Mindezeken a fórumokon jóváhagyták az alkotmánytervezetet. Végtelenül sok levélben szóllak hozzá az emberek. Ezeknek a leveleknek óriási többséget a hazafiasság, a pártunk és a szovjet hatalom politikájával való lelkes egyetértés, a széles látókör, az érett megfontoltság, az önmagukkal és az elvtársaikkal szembeni magas fokú igényesség jellemezte. A levélírók csakúgy, mint a gyűléseken felszólalók — különféle hivatású, életkorú, különféle nemzetekhez és nemzetiségekhez tartozó, kommunista és pártonkívüli emberek — igazi gazdákként gondosan elemzik az arkotmány- tervezetet, előterjesztik a szöveg tökéletesítését célzó javaslataikat, s más elképzeléseket, amelyek összefüggnek társadalmunk életének különféle vetü- leteivel. Elgondolkozva e felszólalások és e levelek fölött, arra a megállapításra jutunk, hogy tükröződik bennük a szocializmus óriási győzelme — az új ember, aki nem szigetelődik el az államtól, és a saját ügyének tekinti az állami, valamint az össznépi érdekeket. Emlékeztessünk arra, hogy V. í. Lenin röviddel az Októberi Forradalom győzelme után megállapította — a kizsákmányoló rendszer öröksége a tömegek minden államival szemben való nagy bizalmatlansága. „Ennek leküzdése nagyon nehéz feladat — írta Vlagyimir Iljics —, s csak a szovjethatalom képes rá, de attól is huzamos időt és rendkívüli állhatatottságot követel.“ (Lenin Művei, XXVII. kötet, 248. old.) A szovjethatalom teljesítette ezt a feladatot. Erről a legbeszédesebben tanúskodott a dolgozók mérhetetlen aktivitása az új alkotmány tervezetével kapcsolatos vitában. Bátran és büszkén megállapíthatjuk: valóban, az egész szovjet nép állama alaptörvényének tényleges létrehozója lett. Engedjék meg, elvtársak, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nevében szívélyes köszönetét mondjak az alkotmánytervezettel kapcsolatos országos vita minden résztvevőjének és további sikereket kívánjak nekik a nagy hazánk javáért kifejtett munkálkodásukban, további, mind aktívat)!) részvételi kívánva nekik szocialista államunk ügyeinek intézésében! Az alkotmánybizottság közli, hogy az országos vita lehetővé tette az al- kotmánytervezet jelentős tökéletesítését, több helyen hasznos kiegészítését, pontosítását és kiigazítását. Összesen mintegy 400 000 javaslat érkezett az egyes cikkelyek módosítására, mégpedig a megfogalmazások pontosítására, tökéletesítésére és kiegészítésére. Az ilyen, természetesen sok esetben ismétlődő észrevételek gondos áttanulmányozása után az alkotmánybizottság javasolja a tervezet 110 cikkelyének módosítását, valamint egy új cikkellyel való kiegészítését. Az összes küldött megkapta a bizottság javaslatát. Az én feladatom megindokolni a bizottságnak a legfontosabb kérdésekkel kapcsolatos javaslatait. Elsősorban szeretném megállapítani, hogy a legtöbb beérkezett javaslat olyan elvi fontosságú kérdésre vonatkozik, amilyen a szocializmusban a munka szerepe. Az elvtársak javasolják, hogy az alkotmány világosabban domborítsa ki társadalmunknak, mint a dolgozók társadalmának jellegét. Véleményem szerint ennek a javaslatnak mély értelme van. A szovjet társadalom csak dolgozó osztályokból és szociális csoportokból tevődik össze. Tekintettel erre, javasoljuk az alkotmány 1. cikkelyébe bevenni, hogy a szovjet össznépi állam kifejezi a munkások, a parasztok és az értelmiség, az ország valamennyi nemzetéhez és nemzetiségéhez tartozó dolgozók akaratát és érdekeit. Ezzel egyidejűleg nyilván jóvá kellene hagynunk egy további javaslatot is: az alkotmányban meghatározni nemcsak az SZSZKSZ politikai alapját, nemcsak gazdasági rendszerünk alapját, hanem államunk szociális alapját is. Ezt ma a munkás- osztály, a kolhozparasztság és a népi értelmiség megbonthatatlan szövetsége alkotja, és ezt világosan meg kell mondani. Az elvtársak azt is javasolták, hogy az SZSZKSZ gazdasági rendszerének alapjáról szóló cikkelyben pontosítsuk a megfogalmazást, világosabban domborítsuk ki, hogy ezt az alapot az állami, valamint a kolhoz-szövetkezeti tulajdon képezi. Ez helyes, hiszen a termelőeszközök szocialista tulajdonának éppen ez a két formája határozza meg népgazdaságunknak és a szovjet társadalom két baráti osztályra, a munkások és a parasztok osztályára való tagozódásának jellegét. Ezt a pontosítást tekintetbe vették. Néhány* ezer javaslat érkezett a munkakollektívák szerepéről és jelentőségéről szóló cikkelyhez. Szerzőik azt kívánják, hogy az alkotmány széles- körűbben rögzítse a munkakollektíva feladatait és jogait, főleg olyan területeken, amilyen a termelés és a szociális fejlesztés tervezése, a káderek felkészítése és széthelyezése, a dolgozók munka- és életfeltételeinek javítása, szakképzettségük növelése és a munka iránti kommunista viszonyra való nevelésük. Ezzel egyet kell értenünk. A munkakollektívában, párt- szak- szervezeti és Komszomol-szervezete tevékenységében tükröződik a társadalom egész gazdasági, politikai és szellemi élete. Ez lényegében alapvető sejtje nemcsak gazdasági, hanem politikai szervezetünknek is. Ezért igazuk van azoknak, akiknek véleménye szerint a munkakollektíváról szóló cikkelyt helyesebb lenne a politikai rendszerünkkel foglalkozó I. fejezetbe beilleszteni. Több ezren javasolták az alkotmányban rögzíteni, hogy a társadalmilag hasznos munka bármiféle kerülése ösz- szeegyeztethetetlen a szocialista társadalom elveivel. Az emberek szorgalmazzák a munkakerülőknek és azoknak szigorú megbüntetését, akik előszeretettel élnek munka nélkül szerzett jövedelemből. Ezeket a jogos észrevételeket támogatni kell. Nagyon sok elvtárs megírta, hogy az alkotmányban különösképpen hangsúlyozni kell az állampolgárok kötelességét, védeni a nép vagyonát, szocialista tulajdonunkat, a nép kollektív munkájának eredményét, az egész társadalom fejlődésének alapját. Az alkotmányelőkészítő bizottság egyetért ebben a kérdésben a dolgozók nézetével, és javasolja az alaptörvény illetékes cikkelyének kiegészítését. Tekintettel a beérkezett észrevételekre, ugyanúgy javasoljuk néhány cikkely pontosítását „Az állam és a személyiség“ fejezetben. A lakásra való joggal foglalkozó cikkelybe — számos kívánságra — bekerült az, hogy az állampolgárok kötelesek gondos magatartást tanúsítani a nekik átadott lakás iránt. Ehhez hasonlóan abban a cikkelyben, amely rögzítette az állampolgárok kötelességét gondoskodni a gyerekek neveléséről, feltüntetjük, hogy a gyerekek kötelesek gondoskodni a szülőkről és segítségei nyújtani nekik. Szeretném megállapítani, hogy ezt a kiegészítést nemcsak idősebb emberek javasolták hanem — s ez különösképpen örvendetes, — sok fiatal is. Az országos vita lehetővé telte a tervezet számos olyan cikkelyének tökéletesítését, amelyek összefüggnek a szocialista demokrácia további fejlesztésével. Sok elvtárs, beleértve a helyi tanácsok küldötteit is, javasolja egy új, a választópolgárok utasításairól szóló cikkely beiktatását az alkotmányba. Ezek az utasítások kifejezik a lakosság különféle követelményeit, és tükrözik a dolgozók egyes csoportjainak és az egész társadalomnak konkrét érdekeit. A javaslatok megvalósítása ezért a tanácsok és küldötteik tevékenységének fontos része. Elég megállapítani, hogy csak az utóbbi két esztendőben a választópolgároknak több mint 700 000 utasítását valósították meg. Ez a szocialista demokrácia egyik reális megnyilvánulása. Szükséges, hogy az utasítások megvalósításának megfelelő figyelmet szenteljenek nemcsak a küldöttek, hanem a vállalatok, a kolhozok, az építkezések és a hivatalok vezető dolgozói is. Számításba jön, hogy az államunk élete demokratikus alapjainak továbbfejlesztésével kapcsolatban tekintetbe veszik a dolgozók számos egyéb észszerű és helyes javaslatát is. Ahogy ezt sokan javasolják, nyilván rögzíteni kellene, hogy az állampolgár rendszerint egyidejűleg nem választható be több mint két tanácsba. Ez elősegíti állami szerveink feltöltését friss erőkkel, s az állam irányításában részt vevő személyek körének bővítését. Amint azt a sajtóból tudják, az országos vita során élénk vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy az állampolgároknak milyen életkor elérése után legyen joguk a tanácsokba történő megválasztásra. Széleskörűen támogatták a tervezetnek azt a cikkelyét, hogy minden tanácsba megválaszthatok lesznek a 18. életévüket betöltött állampolgárok. Előfordultak azonban olyan javaslatok is, hogy ez a korhatár 21, 23, sőt mi több, 30 év legyen. Az alkotmányelőkészítő bizottság e kérdés megítélésénél abból indult ki, hogy a képviselőjelölteket javasoló munkakollektívák és társadalmi szervezetek sokoldalúan értékelik a jelöltek tulajdonságait, és nagy igényeket támasztanak velük szemben. Ez megbízhatóan szavatolja, hogy a tanácsokba csak olyan elvtársakat választanak majd, akik erre érdemesek, s akik képesek jól ellátni a küldöttek nem könnyű kötelességeit. Természetesen ifjúságunk körében ilyen ember nem kevés akad. Ezért elfogadható a 18 éves korhatár minden tanácsba történő választásnál, kivéve a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát. Tekintettel arra, hogy az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsa országos jellegű, rendkívül felelősségteljes döntéseket hoz, az állampolgároknak 21 éves koruk betöltése után kellene megadni az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsába való megválasztás jogát. Igen sok vitafelszólalás és levél kifejti azt a nézetet, hogy még szigorúbban kell érvényesíteni a közigazgatási szervek és tisztségviselőik felelősségének és tevékenységükről a tanácsoknak és a lakosságnak való beszámolásuk kötelességének elvét. Ez tekintetbe vehető az illetékes cikkelyekben, és a végrehajtó bizottságoknak, a küldötteknek és más választott dolgozóknak feladatul meghagyható, hogy tevékenységükről rendszeresen beszámoljanak mind a tanácsoknak, mind a munkakollektíváknak és az állampolgárok lakóhelyi gyűléseinek. Végül sokan úgy vélik, hogy még konkrétabban kell megfogalmazni a képviselők interpellációi és az állampolgárok javaslatai megtárgyalási módjáról, a törvények megszegéséért, a dolgozók bíráló észrevételeivel kapcsolatos helytelen állásfoglalásért a tisztségviselők felelősségéről szóló cikkelyeket. A bizottság lehetségesnek tartja ezt tekintetbe venni az alkotmány illetékes cikkelyeiben. Most pedig foglalkozzunk az állami szervek megszervezésével és tevékenységével kapcsolatos egyes módosító javaslatokkal. Számos elvtárs azt kívánja, hogy pontosabban határozzuk meg a szövetségi és az autonóm köztársaságok, valamint a helyi tanácsok jogkörét területük komplex gazdasági és szociális fejlesztésének biztosításában. Ezzel egyetérthetünk. Az alkotmány eléggé pontosan szól a minisztériumoknak és a központi hivataloknak az illetékes ágazatok helyzetéért viselt felelősségéről. Nyilván helyes lesz ugyanilyen világosan szólni azoknak a helyi szerveknek feladatairól is, amelyek biztosítják a munka összehangolását és egyeztetését, s bizonyos területen — függetlenül az alárendeltségtől — a vállalatok és a szociális-kulturális intézmények fejlesztésének komplex voltát. Az állampolgárok kívánságával összhangban pontosítottak néhány további cikkelyt is, főleg a minisztériumok, az állami bizottságok, a helyi hatalmi szervek hatásköréről, a bíróságról, a döntőbíráskodásról és az ügyészségről. A vita résztvevői egyöntetűen örömmel fogadták, hogy az alkotmánytervezetben külön fejezet foglalkozik az SZSZKSZ lenini külpolitikájának céljaival és alapelveivel. Ezzel a fejezettel kapcsolatban javasolták azt a kiegészítést, hogy a Szovjetunió az általános és teljes leszerelésre törekszik. Ez természetesen helyes. Az alkotmánybizottság a Legfelsőbb Tanácsnak javasolja az alkotmány szövege mintegy 150 módosításának és pontosításának jóváhagyását — eltekintve a kifejezetten szerkesztői beavatkozásoktól. Ezzel tekintetbe vesz- szük a nagyszámú állampolgár által sok ízben kifejtett nézeteket. Elég leszögeznünk, hogy az állampolgárok munkakötelességéről szóló cikkely egyetlen módosítását több tízezer azonos tartalmú javaslat előzte meg. Az előterjesztett javaslatok között ugyanakkor, elvtársak, akadnak olyanok is, amelyeket a bizottság nem vehetett tekintetbe. Sok állampolgár például azt javasolja, hogy alkotmányjelleggel ruházzanak fel a törvényhozásunkban már érvényes különféle előírásokat, s azokat iktassák be az alaptörvénybe. Ide tartoznak többek között a helyi tanácsok üléseinek konkrét határidői, a küldöttek rendszeres beszámolása, az egyes közigazgatási szervek jogköre, és a jogszabályok különféle megszegéséért járó szankciók. Sok ember szükségesnek tartja, hogy az új alkotmány éppen az ő munkaterületükkel foglalkozzon tüzetesebben. Ebből számos javaslat következik, hogy az alkotmány szövege tüntessen fel konkrét intézkedéseket például a gazdasági élet jogi szabályozásának tökéletesítésére, az életkörnyezet védelmére, a vasutak munkájának javítására, az egészség- és az iskolaügy anyagi-technikai alapjának fejlesztésére stb. Mindezek a javaslatok, ölvtársak, lélektani szempontból érthetők és többségükben nyilván önmagukban helyesek. Az alkotmány azonban az állam alaptörvénye. Ezért csak a fő, elvi fontosságú meghatározásokat rögzíti, amelyek közvetlenül hatnak, és amelyeket egyéb törvényhozói aktusok egyidejűleg továbbfejlesztenek é3 konkretizálnak. E meghatározások alapján és továbbfejlesztésükre szükség szerint ki kell dolgozni és tökéletesíteni kell a törvényeket és az előírásokat, velősen kifejezve, az érvényes törvényhozást. És éppen ebben a munkában kell figyelmesebben megítélni és tiszteletben tartani az alkotmánytervezet vitájában előterjesztett számos konkrét észrevételt. Mellesleg mondva, az egészségügy kérdésében a Központi Bizottság most tárgyalja meg a nép egészségvédelme tökéletesítését célzó komplex programra vonatkozó határozat javaslatát. Engedjék meg, hogy említést tegyek azokról a javaslatokról is, amelyeket az alkotmánybizottság elvileg helytelennek minősít. Egyes javaslatok nyilvánvalóan megelőzik korunkat, és nem veszik tekintetbe, hogy az új alkotmány ugyan a fejlett szocia(Folytatás a 4. oldalonI
