Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-05 / 275. szám, szerda

SIKERESEN MEGVALÓSÍTJUK OKTOBER ES LENIN HAGYATÉKAT

(Folytatás a 3. oldalról)

lizmus, de mégiscsak a szocializmus és nem a kommunizmus államának alaptörvénye. Nálunk érvényes a szocialista elv: „Mindenki képességei

szerint, mindenkinek munkája szerint.“ A gazdasági fejlődésnek és az emberek öntudatosságának jelenlegi szintje mellett ez az elv nem téveszthető szem elől. Ezért nem fogadhatók el például az olyan javaslatok, hogy mindenki azonos fizetést vagy nyugdíjat kapjon, illetve ezeknek szintje kizárólag a szolgálati évek számától függjön, tekintet nélkül a dolgozók szak- képesítésére és munkájuk minőségére.

Előfordultak olyan javaslatok is, hogy szüntessük meg vagy lényegesen korlátozzuk a kisegítő gazdaságokat. Márpedig ismeretes, hogy a munkának ez a formája, amely nem áll kapcsolatban a kizsákmányolással, manapság gazdaságunkban hasznos szerepet tölt be. Ezért nézetünk szerint igazuk van azoknak az elvtársaknak, akik az alkotmányban javasolják kiemelni, hogy az állam és a kolhozok az állampolgároknak nem nyújtanak segítséget a kisegítő gazdaság vezetésében. Különben azokat, akik szót emelnek a kisegítő gazdaságok ellen, nyilván nem is annyira létük ténye nyugtalanítja, mint inkább azok a, sajnos, mindmáig előforduló esetek, hogy ezekkel a gazdaságokkal visszaélnek spekulatív nyereség elérésére. S éppen e tekintetben kell az illetékes állami szerveknek szigorúan érvényesíteniük az alkotmány által szavatolt ellenőrzési jogukat, szigorúan figyelemmel követni, hogy az állampolgároknak nyújtott földterületet ésszerűen felhasználják a társadalom hasznára, és az ilyen gazdaságból, valamint az egyénileg kifejtett munkából származó jövedelem megfeleljen a szocializmus elveinek.

Az SZSZKSZ-ben, amint az ismeretes, az emberek új történelmi közössége jött létre, — a szovjet nép. Egyes elvtársak — jóllehet nincsenek sokan — ebből helytelen következtetésekre jutottak, javasolják az alkotmányban rögzíteni az egységes szovjet nemzet fogalmát, megszüntetni a szövetségi és az autonóm köztársaságokat, vagy jelentősen korlátozni a szövetségi köztársaságok szuverenitását, megfosztani őket joguktól, kilépni az SZSZKSZ kötelékéből, valamint külkapcsolati joguktól. Ugyanilyen szelleműek azok a javaslatok, hogy számoljuk fel a Nemzetiségek Tanácsát és hozzunk létre egykamarás Legfelsőbb Tanácsot. Véleményem szerint ezeknek a javaslatoknak téves volta nyilvánvaló. A szovjet nép szociálpolitikai egysége egyáltalában nem jelenti azt, hogy megszűnnek a nemzetiségi különbségek. A lenini nemzetiségi politika következetes alkalmazásának köszönhető, hogy a szocializmus felépítésével egyidejűleg a történelemben első ízben sikeresen megoldottuk a nemzetiségi kérdést is. A szovjet nemzetek barátsága megbonthatatlan, ezek a nemzetek a szocializmus építése folyamatában szüntelenül közelednek egymáshoz, és szellemi életük kölcsönösen gazdagítja egymást. Veszélyes útra térnénk, ha a nemzetek közeledésének ezt az objektív folyamatát mesterségesen gyorsítani kezdenénk. V. I. Lenin annak idején ez elől sürgetően óva intett, és mi nem térünk el hagyatékától.

Élénk vitát váltott ki az a cikkely, amely két és fél esztendőben szabja meg a helyi tanácsok megbízatási időszakát. Sok javaslat érkezett, hogy ez az időszak legyen öt esztendős, mivel a küldött így jobban elláthatja kötelességeit és hatékonyabban dolgozhat. Persze ezáltal jelentősen csökkenne az olyan dolgozók száma, akik a tanácsokban elvégzik az államigazgatás iskoláját. Amennyiben a két és fél évre megválasztott küldött jól dolgozik, mi az akadálya ismételt jelölésének? Végeredményben ez így is történik: a küldöttek több mint felét másodszor is megválasztják, ami a tanácsok munkájában lehetővé teszi a folytonosság megőrzését. Véleményünk szerint ezen a cikkelyen nem kellene változtatni.

Az alkotmánybizottság olyan javaslatokat tartalmazó leveleket is kapott, hogy az állami tisztségeket közvetlenül ruházzák át a pártszervekre, az SZKP KB Politikai Bizottsága törvényhozói hatalommal rendelkezzen stb. Ezek a javaslatok mélységesen tévesek, mivel zűrzavart idéznének elő társadalmunkban a párt szerepe értelmezésében, és megkísérelnék a szovjethatalom szervei jelentőségének és funkciójának elkendőzését.

Pártunk, amely kormányzó párt lett, már a V. I. Lenin által vezetett VIII. kongresszusán nyomatékosan kijelentette, hogy döntéseit a szovjet szervek útján, a szovjet alkotmány keretében valósítja meg, hogy irányítja a tanácsok tevékenységét, de nem helyettesíti őket, s körülhatárolja a párt-, illetve az állami szervek küldetését. Ez a lenini olv rögzítést nyert az SZKP

alapszabályzatában, és ismét kiemelték a párt legutóbbi kongresszusának határozatai. Javasoljuk kifejezésre juttatását az új alkotmányban is.

A párt irányvonalát az állam életében elsősorban a kommunisták útján érvényesíti, akiket a nép beválasztott a tanácsokba, s akik az állami szervekben munkálkodnak. Egyik legfontosabb feladatának tekinti sokoldalúan szilárdítani és tökéletesíteni a szovjethatalmat és gondoskodni a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséről. Ehhez az alapvető irányvonalhoz igazodunk, s a jövőben is mindig igazodni fogunk.

Elvtársak, az alkotmánytervezet vitája sok vonatkozásban messze túlrnent szövege elemzésének keretein. Nyílt, valóban össznépi vitába torkollt, amely foglalkozott életünknek a szovjet embereket érintő legfontosabb kérdéseivel. A dolgozók kollektívái és az egyes állampolgárok is kifejezésre juttatták jogos, gyakran élesen bíráló észrevételeiket az állami szervek és a társadalmi szervezetek tevékenységének különféle vonatkozásaival kapcsolatban, és intézkedéseket javasoltak a munka tökéletesítésére, s a fogyatékosságok megszüntetésére.

Sok levél szorgalmazza az élőskö- déssel, a munkafegyelem megszegésével, a részegeskedéssel és a szocialista életmódunk lényegével ellentétben álló további társadalomellenes jelenségekkel szembeni harc fokozását. A dolgozóknak ebből a sürgető követelményéből minden állami szervnek és társadalmi szervezetnek le kell vonnia a konkrét következtetéseket.

Számos levél tájékoztat olyan felháborító tényekről, hogy egyes tisztség- viselők visszaélnek szolgálati helyzetükkel, továbbá az állam félrevezetésének eseteiről, a megvesztegetésről, a dolgozók követelményei iránti közömbös és formális magatartásról, a bírálattal kapcsolatos zaklatás eseteiről.

Szeretném, elvtársak, hangsúlyozni, hogy minden ilyesfajta információt gondosan ellenőriznek, üf)gy megtehessék az elkerülhetetlen intézkedéseket, beleértve a vétkesek megbüntetését a törvény teljes szigorával. S általában meg kell mondanunk, hogy a megfelelő rendteremtés ott, ahol nálunk megszegik — a termelésben, az állami és a közéletben —, társadalmunk fejlesztésének nagy tartaléka. Ha leszámolunk az olyan jelenségekkel, amilyen a félvállról vett munka, a szocialista tulajdon eltékozlása, vagy a munka és az emberek iránti formális, bürokratikus magatartás, akkor lényegesen meggyorsítjuk hazánk előrehaladását és tökéletesítjük egész népünk életét.

Sok levél és felszólalás foglalkozik a népi ellenőrzés további megszilárdításával és tökéletesítésével. Ez helyes. Ehhez hozzájárul elsősorban az SZSZKSZ-ben a népi ellenőrzésről szóló törvény, amelynek jóváhagyására számít az új alkotmány.

Számos levélíró ösztönzési rendszerként javasolja azok szabadságának bizonyos meghosszabbítását, akik hosz- szú ideje lelkiismeretesen és hatékonyan munkálkodnak a társadalom javán, vagyis a legjobb dolgozókét, s ezzel szemben lerövidíteni azok szabadságát, akik — így is mondhatjuk — ezt önkényesen merítik a munkaidő terhére, vagyis, egyszerűen kifejezve, akik hányaveti módon dolgoznak és műszakokat mulasztanak. A munkaügyi és a szociális kérdésekkel foglalkozó bizottság, valamint más intézmények, s a Szakszervezetek Üssz-szövetségi Központi Tanácsa is vegye tekintetbe ezeket az észrevételeket a szabadságok rendszere tökéletesítését célzó intézkedések kidolgozásánál, s egyidejűleg vegye tekintetbe a testvéri országok gyakorlatát is.

Nézetünk szerint figyelmet érdemelnek azok a javaslatok, hogy tovább javítsuk a Nagy Honvédő Háború résztvevőinek, a volt harcosoknak életfeltételeit, beleértve azokat, akik ma már nyugdíjasok. A párt és a szovjet állam szüntelenül törődik a Nagy Hoh- védő Háború résztvevőivel, s e tekintetben már sokat tett. Talán akadhatnának további eszközök, hogy még néhány előnyt nyújtsunk azoknak, akik a legnehezebb háborúban megvédték hazánk szabadságát és függetlenségét. Úgy hiszem, hogy igen.

Előfordultak olyan kívánságok is, hogy további engedményekben részesítsük az anyákat, javuljon az orvosi gondoskodás, nagyobb rendet teremtsünk a lakások kiutalásában stb. Véleményem szerint az SZSZKSZ Miniszter- tanácsa a Szakszervezetek Üssz-szövetségi Központi Tanácsával együttműködésben kell, hogy gondosan mérlegelje a rendelkezésünkre álló erőforrásokat és lehetőségeket, hogy kielégítsük ezeket a kifejezésre juttatott kívánságokat, és az eredményekről tájékoztathassuk az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsának Elnökségét.

Elvtársak, ezek azok az alapvető fontosságú kérdések, amelyekről az alkotmányelőkészítő bizottság szükségesnek tartott beszámolni az SZSZKSZ alkotmánytervezetével összefüggő országos vitával kapcsolatban.

II.

Küldött elvtársak! tij alkotmányunk tervezete és az országos vita huzamos ideig az egész világ figyelmének homlokterében áll. Sőt, talán azt is mondhatnánk, hogy ez a vita nemcsak országos volt, hanem nemzetközi is. Ebben a szocializmus óriási küldetésének további bizonyítékát látjuk korunk világában.

Az új szovjet alkotmány tervezetét széleskörűen megvitatták és lelkesen támogatták barátaink, a testvéri szocialista országokban. A tervezettel kapcsolatban nagyon figyelmes, igényes, elvtársi és konstruktív viszonyt tanúsítottak. Tüzetesen elemezték és ismertették saját tapasztalataikat is. Ezért őszintén hálásak vagyunk.

Az alkotmánytervezetnek rendkívül nagy figyelmet szentelt a szocialista országok sajtója. Olyan dokumentumként értékeli, amely a világnak hírt ad „a szocializmus igazáról és az emberiség holnapjáról“, amely „a kommunizmus építése korszakának, kiáltványa“. Harci elvtársaink, a szocialista közösség országainak vezetői országaik fejlődési kilátásainak meghatározása szempontjából hangsúlyozták a tervezet nagy jelentőségét.

A szocialista országok megelégedéssel állapították meg, hogy az SZSZKSZ új alkotmánya tervezetének szövege ilyen vagy amolyan formában rögzíti a testvéri országok alkotmányait is jellemző vonásokat éppúgy, mint ahogy az ő alkotmányaik átvették a szovjet törvényhozás korábbi tapasztalatait, így gyarapodnak a szocialista állam építésének kollektív tapasztalatai.

Az új szovjet alkotmány tervezetét élénk érdeklődéssel tanulmányozták a gyarmati elnyomás alól nemrég szabadult fiatal államokban, amelyek most döntenek további útjukról. Ezeknek az államoknak kimagasló képviselői arról tájékoztatták az SZSZKSZ képviselőit, hogy sok hasznos dolgot akarnak meríteni a tervezetből, amely általánosítja a világ első győzelmes szocialista országa államépítésének hatvanesztendős tapasztalatait. Sok afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország sajtója élénken kommentálta a tervezetet. Közben főleg azt hangsúlyozta, hogy a szovjetek országának benne rögzített sikerei az ösztönző példa erejével hatnak a szocializmusra orientálódó minden népre.

Az SZSZKSZ új alkotmányának tervezetét rendkívüli figyelemmel fogadták a tőkésországok dolgozói, elósor- ban élcsapatuk — a kommunista és munkáspártok. A kommunista pártok sajtója részletesen ismertette olvasóival a tervezet tartalmát, azt tüzetesen elemezte és nagyra becsülte jelentőségét. A testvéri pártok hangsúlyozták, hogy ez igen fonos dokumentum, amely feltárja korunk fejlett szocializmusának jellegét és feladatait. A Szovjetunió óriási lépést tett meg a demokratikus fejlődés útján; a szovjet nép a gyakorlatban igazolta Marx, Engels és Lenin nagy eszméinek helyességét; az SZSZKSZ alkotmánytervezete gazdag anyagot tartalmaz a tanulmányozásra, az eszmefuttatásokra és a vitákra — ez a tőkés világ kommunistáinak visszhangja, akik számára az Októberi Forradalom országának új alkotmánya segítséget jelent a dolgozók ügyéért vívott igazságos harcukban.

Összegezve, elvtársak, az az élénk visszhang, nagy és őszinte érdeklődés és lelkes egyetértés, amellyel alkotmányunk tervezete az egész világ dolgozó tömegei körében találkozott, a szovjet nép által elért sikerek fölötti büszkeséggel tölt ei bennünket, és segítségünkre van abban, hogy még szemlél- tetőbben megértsük e sikerek nagy nemzetközi jelentőségét.

Az SZSZKSZ alkotmányának tervezetét nem kerülték meg a burzsoá sajtó és a tőkés világ további tömeges hírközlő eszközei sem. Egyesek közülük többé-kevésbé tárgyilagosan tájékoztattak tartalmáról.

Számos nyugati lap megállapította, hogy az SZSZKSZ új alaptörvénye egyet jelent a Szovjetunióban a demokrácia továbbfejlesztésével, az állampolgárok és a társadalmi szervezetek jogainak bővítésével, az országos politikára gyakorolt befolyásuk növekedésével. Az amerikai Baltimore Sun becsületesen megállapította, hogy a tervezet a szovjet állampolgároknak biztosítja „a bármely nyugati alkotmányhoz viszonyított szélesebb jogokat: a munkára, a pihenésre, a hivatásmegválasztásra, a szociális biztosításra, a lakásra, a művelődésre és az ingyenes orvosi gondoskodásra való jogot.“

A tőkésországok államférfiai, politikusai és sajtója elismeri annak a ténynek a jelentőségét, hogy a Szovjetunió az alkotmány külpolitikai fejezetében államjogi formában kifejezte hűségét a béke ügyéhez és a népek közti együttműködéshez. A brit Financial Times az alkotmánytervezetet „történelmi dokumentumnak“ minősítette. A nyugat-németországi Deutsche Zeitung megállapította hogy a tervezetnek „rendkívüli jelentősége“ van.

Az imperialista propaganda szervezői azonban nyUvánvalóan nyugtalankodni kezdtek, amikor alkotmányunk megvitatása nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. A nyugatnémetországi General-Anzeiger már június 13-án nyíltan kifejezte afölötti elégedetlenségét, hogy „a Nyugat jelenleg túl sokat foglalkozik az új szovjet alkotmány tervezetével.“

Megismétlődött az, amit már ezerszer láthattunk a szovjet állam fennállásának éveiben: az imperialista propaganda módszereinek szembetűnő tükröződése. Mit számít nekik nagy országunk és hősi múltja, jellegzetes és sokoldalú kultúrája, világviszonylatban egyik legmagasabb színvonalú iskolaügye, számos nemzetének és nemzetiségének intenzív és összehangolt alkotó élete! A „lélektani háború“ szakembereit mindez alig érdekli. Egyetlen céljuk: meggátolni azt, hogy a szocializmusnak növekedjen az emberek gondolkodásmódjára gyakorolt befolyása» s vele szemben minden lehető eszközzel bizalmatlanságot és haragot gerjesszenek. Ebből fakadnak a sablonos kigondolások, a lelkiismeretlen meghamisítások, sőt a Szovjetunióval kapcsolatos kifejezett hazugságok is, amikor a nyilvánosság elégtelen tájékozottságában, az olvasók, a hallgatók és a nézők hiszékenységéljen reménykednek. Ebből erednek azok a tendenciák is, hogy nem is annyira nem tájékoztatnak az új szovjet alkotmányról, mint inkább elferdítik tartalmát, kisebbítik jelentőségét, és a lehetőségekhez mérten egyszerűen elhallgatják legfontosabb megállapításait.

, Különösképpen dühödt támadások céltábláját képezik a szovjet állampolgárok jogairól, szabadságjogairól és kötelességeiről szóló meghatározások.

Természetesen ennek logikája van: hiszen a tőkés világ jelentős képviselői az utóbbi időben éppen az emberi jogokról való „gondoskodás“ témáját választották meg a szocialista országok elleni ideológiai kampányuk fő irányzatává. A szovjet alkotmány bírálói azonban nem irigyelhető helyzetbe kerültek. Nem tagadhatják, hogy alkotmányunk tervezete sokkal szélesebben, világosabban és tartalmasabban rögzíti az állampolgárok szociális-gazdasági és politikai szabadságjogait, mint bárhol é9 básmikor tették is ezt, s magába foglalja e iogok gyakorlásának konkrét garanciáit.

Mivel rukkolhatnak ki a tőkés rend védelmezői a fejlett szocializmus ilyen reális vívmányaival szemben? Milyenek a tényleges jogok és szabadságjogok, amelyeket a mai imperailista társadalom biztosít a dolgozók széles tömegeinek?

Tízmilliók „jogát“ a munkanélküliségre? Vagy a betegek „jogát“ meglenni a mérhetetlenül drága orvosi gondoskodás nélkül? Vagy a nemzeti kisebbségek „jogát“ a munkában, a művelődésben, a mindennapi és a politikai életben a megalázó megkülönböztetésre? Vagy talán azt a „jogot“ hogy örök félelemben élnek a bűnözés mindenható, szervezett világában és látják azt, hogy a sajtó, a film, a televízió és a rádió mindent megtesz a fiatal nemzedék önzés, kegyetlenség, el’őszak szellemében való nevelése érdekében?

A kapitalizmus népszerűsítői és ideológusai nem tagadhatják, hogy a szocializmus már régen kimetszette ezeket a társadalmi fekélyeket. Ezért más manőverhez folyamodtak. Tüzüket alkotmányunknak azokra a meghatározásaira összpontosítják, amelyek leszögezik, hogy az állampolgárok jogai és szabadságjogai nem érvényesíthetők a társadalom és az állam érdekei rovására, a többi állampolgár jogainak rovására, valamint azt, hogy a jogok és a szabadságjogok érvényesítése elválaszthatatlan a polgári kötelességek teljesítésétől.

Az SZSZKSZ alkotmányának tervezete szerint az állampolgárok jogait nem szabad felhasználni a szocialista társadalommal és állammal szemben „és ez annyit jelent“ — ahogy azt például a Salzburger Volksblatt osztrák napilap kijelenti —, „hogy a szovjet állampolgároknak semmiféle joguk nincs“. így vagyunk tehát!

A Corriere della Sera olasz lapnak viszont az nem tetszik, hogy a tervezet leszögezi, a szovjet állampolgárok kötelesek megtartani az SZSZKSZ alkotmányát, a szovjet törvényeket és ügyelni a szocialista együttélés szabályaira. „Mindezek a korlátozások gyakorlatilag semmissé teszik a polgári jo gok érvényesülését, legalábbis olyan

/Folytatás az 5. oldalonJ