Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-28 / 298. szám, péntek

»Itt és most« KLUBOK ÉS A MŰVELŐDÉS Klubunkkal, a vágsellyei (Sa­la) Vörösmarty Klubbal kez­dem, amely több mint tíz esz­tendeje ad otthont sok fiatal­nak és idősebb embernek, olya­noknak, akik közösségi életre .vágynak, művelődni akarnak. Ez a vágy és akarat hoz össze bennünket hétről hétre kedves klubunkban. Életszükségletünk­ké! vált, hogy beszélgessünk, emberközelbe kerüljünk tudó­sokkal, művészekkel, közéleti személyiségekkel. Ezek a ta­lálkozók gazdagítanak, bekap­csolnak szellemi életünk vér­keringésébe. A mi klubunkhoz hasonló mindenütt létesíthető, a lehető­ség mindenütt adva van. Mi hisszük, hogy sokszor egy fecs­ke is csinálhat nyarat, csak őszinte és tiszta szívvel kell hozzákezdeni a munkához. Tud­juk azonban, hogy a megszál­lott, közösségre vágyó, szervez­ni tudó ember elképzelései, ter­vei csaknem vagy bizonyos részben hiábavalók, amíg nincs, aki ezt a tevékenységet támo­gatja, értékelni is tudja, amíg ez a munka csak áldozatokkal jár. Sajnos, az ilyen művelődési közösségek létrehozására nem kapunk megbízást. Pedig klu­bot nem lehet rosszul csinál­ni. Csak egyszer fogjunk mel­lé, a közönség elpártol tőlünk, a klubtól, hiszen senki számá­ra nem kötelező a jelenlét. Mert nem lehet ott közönséget szervezni, ahol már többször visszaéltek az emberek bizal­mával, ahelyett, hogy feléb­resztették volna bennük a mű­velődés iránti Igényt. Közművelődésünkben egyre jelentősebb helyet foglalnak el « klubok; és a közművelődés korszerű követelményeinek leg­inkább a Vörösmarty Klub fe­lelt meg az elmúlt tíz évben, örvendetes, hogy egyre jobban telítődik tartalommal a bratis­lavai József Attila Ifjúsági Klub; a prágai Ady Endre Diák­körnek nincs helyisége, de van kitűnő tánccsoportja, amely Gombaszögön is szerepelt. És mert van jó zenekaruk is, tánc­házat létesíthetnének, amely a Prágában tanuló magyar nem­zetiségű fiatalok kedvelt talál­kozóhelye lehelne. Ha — is­métlem — kapnának egy helyi­séget. Örülünk annak is, hogy már az elmúlt évben rendsze- resen tartottak klubesteket Ér­sekúj várott (Nové Zámky), Ko­máromban (Komárno) és a CSEMADOK somorjai (Samorín) helyi szervezetének klubjában. Az eddig említett klubok között nagyon jó az együttműködés. A baráti kapcsolat és eszme­csere gyümölcsöző. Szépen dol­goznak a rimaszombatiak, a lo­sonciak és a košicei Fábry Zol­tán Klub. Hallatják hangjukat a nagymegyeriek és a duna- szerdahelyiek. Most Galántán (Galanta), Léván (Levice) és Vághosszűfalun (Dlhá nad Vá- hom] szeretnének klubot ala­kítani. Van mit tennünk a szlovák— magyar kapcsolatok elmélyíté­se terén. A Vörösmarty Klub meghívására szívesen eljött Emil Boleslav Lukáč, Vojtech Konci rőt, Karol Wlachovský, va­lamint több közéleti személyi­ség, sportoló is. Eljöttek kö­zénk, és ha meghívjuk őket, jó szívvel elmennek máshova is. Ügy lenne jó, ha a magyar írók szintén ellátogatnának a szlo­vák olvasókhoz. Az ilyen talál­kozások még jobban elmélyíte­nék a két nép barátságát. Sokszor az az érzésem, hogy nem élünk a szocialista társa­dalmunk adta lehetőségekkel. Szeretnénk mindent intézmé­nyesíteni. Korszerű művelődési házainkat nem használjuk ki. Energiánkat az állandó öniga­zolásra fecséreljük. Félünk a tájékozatlan emberek rosszin­dulatú véleményétől. Természetesen, minden kez­det nehéz. A dolgok nem men­Ivan frank életműve 50 kötetben Ä kijevi Sevcsenko Irodalmi Intézet tavaly nagyszabású vál­lalkozásba kezdett. Megkezdte Ivan Frank kiváló, haladó szel­lemű ukrán író életművének íbeljes kiadását. A tervek sze- Erint 50 kötetet jelentetnek meg, ebből 25 az eredeti és a más nyelvekre fordított irodalmi al­kotásokat. 17 az irodalomkriti­kai munkákat, 5 a tudományos műveket, 3 pedig a töredéke­ket, különböző félbemaradt próbálkozásokat tartalmazza. Minden kötet körülbelül 50Ü oldalas és két részből áll: Ivan Frank írásaiból, valamint az irodalomtörténeti jegyzetekből, magyarázatokból. \ sorozat szerkesztő bizottsá­ga kitűnő ukrán írókból, kriti­kusokból és irodalomtörténé­szekből áll. A tagok között ta­láljuk többek között H. D. Ver- veszt, O. J. Zasenkot, J. S. Sab- liovszkijt és másokat. Felelős szerkesztő dr. I. P. Kiriljiik egyetemi tanár. Ivan Frank életművéből ed­dig 9 jelent meg ebben a soro­zatban. Ezek a kiadványok az ukrán író és költő verseit tar­talmazzák. A következő öt kö­tetben versfordításait olvashat­juk majd. Ismeretes, hogy Frank hatvan külföldi költő több száz versét ültette át uk­rán nyelvre. A sorozat kronoló­giai sorrendet követ, és erede­ti nyelven írott szövegeket kö­zöl. Rendkívül érdekesek a kö­tetek illusztráció anyagai is, a me l ye k b ő 1 meg i s me r he t j íi k Ivan Frank portréit, amelyeket különböző időben más-más szerzők rajzoltak, s láthatjuk a korábban megjelent kötetek fényképmásolatait is. Ivan Frank életművének tel­ies kiadása iránt, nemcsak szű- kebb hazájában, hanem Szov- jetunió-szerte és külföldön is nagy az érdeklődés a szakem­berek körében. Ez a több éves, rendkívül igényes munka Is iga­zolja, hogy a Szovjetunióban nagy gondot fordítanak a hala­dó hagyományok ápolására és közkinccsé tételére. Dr. MIKULÁS NEVRLÝ Táncdalénekesek — országos döntő előtt Bratislavában, a Kultúra és Pihenés Parkjában holnap es­te 19 órakor kezdődik a csehszlovákiai magyar amatör táncdalénekesek országos ver­senyének döntője, amelyet a CSEMADOK Központi Bizott­sága rendez, közösen a Nép­művelési Intézet nemzetiségi osztályával és a SZISZ Köz ponti Bizottságával. Tizenegy járásból húszon két táncdalénekes vesz részt a versenyben. Már ma este színpadra lépnek Plavecký Švtrtokban, igaz, csak a hét­tagú zsűri előtt, amely eldön­ti, hoqy a tavasszal és nyá­ron rendezett járási versenyek győztesei és második helye­zettjei közül kik vehetnek részt a holnapi döntőben, már közönséq előtt. Minden versenyző két dalt énekel, a ZA-JA-CE zenekar kíséretében. A versenyt követő szünetben a jelenlevők szavazással dön­tenek arról, ki kapja a közön­séq díját, amelyen kívül, ter­mészetesen, más dijak is lesz­nek. — A járási versenyekben körülbelül százhúszon veitek részt az idén — mondotta Viczay Pál, a CSEMADOK KB népművészeti osztályának ve­zetője. — A jövőben a beat­zenekarokat is szeretnénk be­vonni a versenybe, hiszen nem eqy közülük a CSEMA­DOK helyi szervezetének ze­nekara. Elképzelésünk sze­rint a csehszlovákiai magyar amatőr táncdalénekesek és beat-zenekarok versenyét két­évenként szeretnénk megren­dezni, a közbeeső évben pediq a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalversenyt, amely egyik legnépszerűbb és legértékesebb tendezvényünk. Visszakanyarodva a holnap esti műsorhoz: a döntő után Bontovics Kati és az Expressz­együttes szórakoztatja a kö­zönséget. (br) nek egyik napról a másikra. Vannak, akik görcsösen ragasz­kodnak a régi formákhoz, be­vett szokásokhoz. De hát ne­hézségekkel mindenütt számol­ni kell, bőven akad a jól mű­ködő klub háza táján is. Azon­ban egy-egy sikeres klubest és a munkából fakadó öröm feled­tet minden fáradságot, nehéz­séget. jólesnek és további mun­kára ösztönöznek az elismerő szavak. A Vörösmarty Klubbal kapcsolatban hadd idézzem Ba­logh Edgár szavait: „A Vöríis- inarty-kör életein legfőbb léte­iét s az utánam következőknek szánt intelmét-tanácsát igazol­ja: a vidéki helytállást európai rangú magyarságért! Figyelem a kör minden megnyilatkozását, példát találva a szlovákiai ma­gyarság önösszeszedésére a szo­cializmus nyújtotta lehetőségek okos igénybevételével. Az »itt és most« vastürvénye érvénye­sül Vágsellyén, oda küldenek mindenkit, aki tétlenségben ke­sereg, s utat téveszt.“ Ide kívánkozik még egy idé­zet Veres Pétertől: „Még éppen a kollektivizmust jelentő alap­közösségek nem alakultak ki kellő arányban. Egy sereg együttdolgozó ember még uem okvetlen közösség. Azzá csak a szellem, a lélek, a gondolko­dás és az ízlés, együttvéve az erkölcsi kohézió teszi“. Amennyire hízelgő számunkra, legalább annyira lesújtó, hogy évekig csak a Vörösmarty Klub jelentette a szlovákiai magyar klubmozgalmat. Szeretnénk hin­ni, hogy ma már ez nincs így. Mozgalmunk új távlatokat nyit­hat szocialista népművelődé­sünkben. A mi tevékenységüáik célja, hogy művelt nép le­gyünk, ne pedig néprajzi érde­kesség. Nem szabad lemonda­nunk nemzeti sajátosságaink­ról, de le kell mondanunk min­den olyan rossz szokásunkról, kényelemről, félelemről, amely akadályozza munkánkat. Nem­csak a sportban, hanem a szel­lemi szférában elérendő siker is áldozatokat követel. Szá­munkra a művelődés a létet jelenti. A Vörösmarty Klubot a rendszeresség és a rangos elő­adók népi egyetemmé tették. Nálunk is sokszor elkerülhetet­len volt a harc a tudatlanság és az önös érdekek ellen. Azonban nincs lehetetlen, a ne­mes céloknak mindig vannak pártfogóik. Ma már egyre több helyen jönnek létre művelődő közös­ségek, amelyek a Sarló haladó hagyományának és a szocialis­ta társadalmunk elveinek szel­leméljen kívánják ápolni nem­zetiségi kultúránkat. Úgy is, ahogy az idén nyáron az őrsúj- falusi művelődési táborban és a kerékpártúrán, Gömörben. A két rendezvény résztvevőit el­sősorban a közös művelődés, az együttgondolkodás és a tu­datos történelmi jelenlét igé­nye hozta és tartotta össze. Ezek a fiatalok maholnap igazi közösséget alkothatnak. TÓTH LAJOS Ä jubileumhoz méltó kiadvány OKTÓBER 1917—1977 Néhány hete szá­moltunk be olva­sóinknak arról, hogy a Madách Ki­adó milyen köny­veket ad ki a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom tisz­teletére. Örömmel nyugtázzuk, hogy a nyomdai nehéz­ségek ellenére so­kasodnak az ünne­pi kiadványok, s ami ugyancsak na­gyon fontos: ezek a könyvek sokré­tűen, igényesen, ugyanakkor azon­ban vonzó formá­ban elevenítik föl a hat évtizeddel ezelőtti* történelmi jelentőségű esemé­nyeket. Az ünnepi kiad­ványok sorában — nem túlzás — a szlovák és a cseh kiadók által megjelentetett könyvek között is előkelő he­lyet foglal el az Október 1917—1977 című reprezenta­tív könyv, amely a költők szavaival, s főleg a képzőmű­vészek alkotásaival idézi föl a világot megrengető és meg­változtató Forradalmat. S nemcsak ezt. hanem ezzel együtt Október eszméinek ma is élő. embert és társadalmat formáló hatását. „Kort idéznek a kötet lap­jain szereplő alkotások, a küzdelem és harc idejét épp­úgy, mint — a harc eredmé­nyeként — a szocialista való- sáq hétköznapjait. A naqy iqazsáqot példázzák, melyet az emberiség így fogalmaz meq: Október és Lenin taní­tása a viláq népei számára a forradalom iqazi iskolája ... Majakovszkij szavaival élve ma már — az idő vastag könyve — dicsőíti »e forra­dalmi emberöltőt«“ — írja a Forradalom jelentőségét mél­tatva dr. Fonod Zoltán. KubiÖka Klára válogatásá­ban csehszlovákiai képzőmű­vészek grafikái és metszetei idéznek múltat és jelent. Lő- rincz Gyula 1917 című soro­zatának több lapja sajátos stí­lusban harcokat, harcosokat elevenít föl, Nada Rappens- berqerová dinamikus rajzain elcsigázott, de az új életért végletekig harcolni kész em­berek elevenednek meg. jar­mila Pavliöková sötét tónusú alkotásai, a politikai és szo­ciális elnyomás, valamint a OKTOBER 1917 1977 háborútól terhes évek légkö­rét ábrázolják. Szuggesztív eréjűek Eckerdt Sándor Ok­tóber harcait idéző munkái is. józsef Attila Szocialisták című verse a két világháború közötti évek politikai és szo­ciális harcait érzékelteti, er­ről vallanak e fejezet rajzai is. Majd a felszabadulás kö­vetkezik, többek között Sza­bó Gyula (Új nap születik, Lámpás önarcképpel) nagy­hatású metszetei is ezekről a dicső napokról vallanak. A kötet záró része a békés épí­tőmunka, szocialista társadal­munk építésének művészi megjelenítése. A nívós alko­tások közül Bácskái Béla Út­ban a mezőre, Szomjúság, Öreg kovács című metszeteit említ­jük meg. A kötet jellegénél fogva el­sődlegesen vizuális hatásokra épít, s ezért fölösleges lenne szavakkal érzékeltetni azt, amit látni kell. A mi felada­tunk az, hogy fölhívjuk első­sorban a dél-szlovákiai isko­lák, üzemek, földművesszövet­kezetek és kulturális intéz­mények vezetőinek és mások­nak a figyelmét erre a könyv­re. A szlovák. valamint a cseh szakemberekkel együtt mi is örülünk a tartalmi és formai szempontból egyaránt igényes könyvnek, amely új­ra igazolja, hogy a Madách Kiadó eszmei és művészi szempontból egyaránt eredmé­nyes munkát végez. SZILVÄSSY JÓZSEF Á szocializmus írói szolgálata DOBOZY IMRE HATVANtVES Dobozy Imre kommunista író. Szinte minden műve az elköte­lezettség jegyében fogant. Bár­milyen témához nyúl, akár a múlt, akár a jelen problémáit feszegeti, történelmi, emberi és művészi vonatkozásban egy­aránt a szocialista társadalom keletkezésének, formálódásá­nak időszerű törvényszerűségeit mutatja fel. Dobozy Imre kitűnően szer­keszt, drámái, novellái, regé­nyei gondolatilag és formailag egyaránt igényesek. Müvei jó írások, könnyed hangütésűek és a súlyosabb konfliktusokat hordozók is a társadalmi érvé­nyesség hitelesítő erejével ren­delkeznek. Általában kedveli a kiélezett helyzeteket, ha drá­mai szituációt teremt, társa­dalmi indítékaira s jegyeire fi­gyel, ha pedig társadalmi jelen­séget ír le, eleven emberi kon­fliktusokat tár fel és érint. Munkásságát Igazi író Indu­lásától kezdve pontosan meg­fogalmazott cél és következete­sen vállalt fegyelem irányítja. Saját megfogalmazása szerint „a szocialista forradalomnak írói szolgálatát“ vallja magáé­nak. Munkássága mögött gaz­dag élettapasztalat és emberis­meret húzódik meg. Mindaz, amit a valóságból kiemel, anii írói kezén művészi alkotássá nemesedik, politikai, társadal­mi, emberi-erkölcsi vonatkozás­ban értékiftérő, minősítő ítélet­té formálódik, általános érvé­nyű igazsággá válik. Műveiben, melyekben a társadalmi való­ságot különböző aspektusokból vizsgálja, más-más megvilágí­tásban ábrázolja, főleg az elemzés, a mérlegelés, az ítél­kezés mozzanatai dominálnak. Dobozy Imre jól tudja, mi az, ami a múltból a jelenben, a má­ban is folytatható, s azt is, hogy az író csak úgy alakíthat, ha mindazt, ami vívmány, nem­csak a múlthoz, hanem a jö­vőhöz is méri. Ilyen értelemben szocialista, elkötelezett író Do­bozy Imre. Ilyen értelemben írói munkássága szolgálatot, értéket jelent, melynek a mo­dern magyar szocialista iroda­lomban sajátos íze, jellegzetes formája, helye és rangja van. Dobozy Imre jelentős szere­pet tölt be a közéletben is. Mindenütt ott volt, s ott van, ahol az emberért tenni és küz­deni kell, s ahol a következe­tesen humánus eszmények és törekvések rendszeréhez jobbra sürgető kiálltást, érzelmi erőt, a maga emberi többletét ser­kentően és bátorítóan hozzá­adhatja. Közvetlenül a háború után, melyet végigharcolt, járá­si párttitkárként járta az orszá­got, majd a Szabad Nép szer­kesztőségében dolgozott, ké­sőbb néhány évig az Élet és Irodalom főszerkesztője volt, közben 1959 óta a Magyar írók Szövetségének funkcionáriusa. Az elvi barátságot, kölcsönös megértést, a kulturális közele­dést szorgalmazva többször megfordult hazánkban is. Mű­vel közül A fegyverek beszél­nek, a Szélvihar, a Holnap folytatjuk, valamint A tizedes meg a többiek szlovák, illetve cseh nyelven is megjelentek. A cselekvő emberség, szocia­lista humanizmus, amely mű­veiből árad, olyan írót mutat, aki végigküzdötte mindazt, amit végig kellett küzdenie. Minden öröme, zaklatottsága s nyugalma ellenére így tartotta meg emberi és írói erényeit, így védte meg jókedvét és új erőt gyűjtött ahhoz, hogy to­vább küzdhessen. Hatvanadik születésnapja alkalmából ehhez a küzdéshez erőt és egészsé­get, s további termékeny éve­ket kívánunk neki. GARAJ LAJOS 1977. X. 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents