Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-28 / 298. szám, péntek
SIKEREINK SZOROSAN ÜSSZEKAPCSOLODNAK A SZOVJET! Igen sokszor elmondtuk a múltban és elmondjuk ma is, hogy példaképünk a Szovjetunió, hogy felhasználjuk a szovjet tapasztalatokat, és érvényesítjük az új szovjet munkamódszereket. Az Október mutatta úton haladunk, Október szellemét követve dolgozunk. Az alábbi írások azt próbálják meg körvonalazni, hogy mindez hogyan fejeződik ki a gyakorlatban. Az Októberi Forradalom és hatása Érvényesítjük a Szovjetunió és a szovjet kommunisták tapasztalatait OKTÓBER ÚTJÁN, SZELLEMÉBEN N éhány nap múlva megünnepli az egész haladó emberiség az Októberi Forradalom 60. évfordulóját. A forradalom vezetője Vlagyimir lljics Lenin, a munkásosztály marxista forradalmi pártjának, a világ első szocialista államának megalapítója volt. Lenin személye tartós jelképe azoknak az eszméknek, amelyeket a marxizmus ellenfelei lebecsülnek és amelyeket megvalósítha- tatlannak tartanak. Az Októberi Forradalom öü. évfordulója alkalmából különösképpen fel kell tenniük a kommunistáknak a kérdést, mit értek el és mit nem értek el a jelenkor legfontosabb követelményének, Lenin elméleti-politikai hagyatékának megvalósításában. A kommunisták kötelessége, hogy még mélyebben, még következetesebben ismerjék meg Lenint, tanulmányozzák munkásságát, és — ami még fontosabb — mindent megtegyenek annak érdekében, hogy eszméi a gyakorlatban valóra váljanak. Manapság, a bonyolult társadalmi változások időszakában törődnünk kell azzal, hogy valóban formalizmustól mentesen, mélyrehatóan magunkévá tegyük Lenin eszméit, és törekedjünk megvalósításukra az élet mindazon területein, ahol biztosítani kell társadalmunk szocialista fejlődését. A gyakorlat szüntelenül bebizonyítja, hogy Lenin munkásságának továbbfejlesztésével meg lehet oldani a társadalmak alapvető problémáit. Lenin egész életét a nemzetközi munkásmozgalomnak, a szocializmus és a kommunizmus érdekeinek és a legfontosabb társadalmi problémák megoldásának szentelte. Éppen ezért nevetségesen hatnak azok a különféle elméletecskék, amelyek szerint Lenin tanítása elavult és Lenin szelleme nem felel meg az európai ember általános szemléletének. Ilyesmit hazánkban is állítottak egyesek az 1968—69-es társadalmi válság idején. A z első világháború idején az emberiség történelmi fejlődésének čgyik nagy keresztútjához érkezett. Ez volt az az időszak, amikor dönteni kellett Európa további fejlődéséről, amikor a cári Oroszországot a forradalom hangulata uralta, amikor „az orosz példa“ nyomán az Osztrák—Magyar Monarchia korhadt épülete is recsegni-ropogni kezdett. Ekkor terjedtek el Lenin új eszméi a demokrácia és a szocializmus kapcsolatáról, a proletariátus élcsapatának szerepéről. Az opportunista II. Interna- cionálé csődje és a baloldali csoportok létrejötte, amely az önálló, a burzsoáziától független munkáspártok megalapításához vezetett, a marxizmus—leninizmus első nagy győzelme volt. A burzsoázia és a proletariátus közötti anta- gonisztikus ellentétek kiéleződése, amelyek már sokkal korábban átlépték a nemzetek és az országok korlátait, meggyorsította a felgyülemlett társadalmi problémák energikus megoldását követelő proletariátus forradalmi érésének folyamatát. A burzsoázia ellenállása, valamint a demokráciáról és a humanizmusról kitalált elméletek tűzzel-vassal való terjesztése ellenére eljutottak hozzánk Lenin eszméi és azok a legfontosabb munkái, amelyek a munkásosztály és a párt forradalmi küzdelmének tapasztalatait általánosítják. K ommunista pártunk fejlődése és tevékenysége, különösen az V. kongresszust követő időszakban, teljes mértékben alátámasztotta a párt egyértelmű politikai programjának szükségességéről szóló lenini tanítás helyességét. Éppen ezért pártunk a burzsoá államhatalom fölényének idején, az első köztársaság időszakában is képes volt ellensúlyozni a burzsoázia eszmei hatását és a tömegeket a legfontosabb célok elérésére orientálni. Azok a tapasztalatok, amelyeket a kommunista pártok ereje forradalmi megszilárdításának időszakából meríthetünk, jelentős érveket adnak a kezünkbe azok ellen, akik kétségbe vonták a pártunk által követett út helyességét, « támadták az V. kongresszus határozatait és irányelveit. Az évek múltán aztán bebizonyosodott a gottwaldi vezetés által követett út helyessége; ezt az utat Klement Gottwald közismert jelmondata fejezi ki: „Moszkvába fogunk járni tanulni“. A párt internacionalista jellegéért folytatott küzdelem, valamint a párt eszmei és akcióegységének megteremtése a nemzetiségi kérdés megoldásának is bázisává vált, ez a kérdés volt ugyanis táptalaja a fasizmus elterjedésének, s ezzel kapcsolatban az európai társadalmakban bekövetkezett súlyos szociális válságoknak. Mindez éppen akkor történt, amikor a lenini tanítás szilárd eszmei és politikai bázisra épült kommunista pártot a burzsoá és a reformista ideológusok „nemzetnélkülinek“ nevezték, amikor arra törekedtek, hogy minden lehető eszközzel csökkentsék a kommunista párt politikai befolyását a munkásosztályra és a dolgozók többi rétegeire. L enin világosan bebizonyította, minden időszakot főként az jellemez, hogy az adott időszakban milyen problémákat, milyen feladatokat kell megoldani, s milyen erők oldják meg ezeket a feladatokat. A második világháborút követő időszakban a leninizmus fejlődésének új szakaszába lépett. Éppen ebben az időszakban mutatkozik meg leginkább világméretekben is a marxizmus—leninizmus ereje. A kommunista eszmék egyre ellenállóbbaknak bizonyultak a polgári ideológusok és politikusok támadásaival szemben. A marxizmus egyre jobban terjedt a munkásosztály és a többi társadalmi réteg körében is. Lenin jellemzése szerint a marxizmus abban tér el a többi szocialista elmélettől, hogy az objektív helyzet és az objektív valóság elemzése során a tudományos kutatást szervesen egybekapcsolja a tömegek forradalmi energiájának, alkotóerejének és kezdeményezésének mozgósításával, tekintetbe véve azoknak a személyiségeknek, csoportoknak, szervezeteknek és pártoknak a tevékenységét, akik, illetve amelyek helyesen értékelik a társadalom egyes rétegeihez fűződő kapcsolatait. A második világháborút követő időszakban, amelyet új forradalmi küzdelmek és szociálpolitikai változások jellemeztek, egyre szükségesebbé vált a forradalmi elmélet továbbfejlesztése és gyakorlati felhasználása arra, hogy a munkásosztály növekvő befolyásának érvényesülését biztosító társadalmi rendszerek jöjjenek létre. Kommunista pártunk is felelősséggel látott hozzá a proletárdiktatúra megteremtéséhez. A lenini tanítás érvényesítésének köszönhető, hogy a népi demokratikus rendszer létrejötte idején a párt egységes programot tudott a társadalom elé terjeszteni azzal kapcsolatban, hogy a társadalmi élet egyes területeit marxista—leninista alapokra helyezzük. A párt alkotó módon érvényesítette a forradalom megvalósításával és továbbfejlesztésével kapcsolatos lenini tapasztalatokat. Ebben az időszakban sikerült lerakni a szocialista társadalmi rendszer építésének tartós alapjait, ekkor teremtettük meg a munkásosztály hatalmának struktúráját. A társadalom égető kérdéseinek helyes megoldásával és az iparosítással pártunk elérte, hogy hazánk fejlett és modern szocialista országgá vált, olyan országgá, amely biztosítani képes a szocializmus előnyeit a tőkés társadalommal szemben. H a elgondolkodunk a szocializmus építése lenini eszméinek időszerűségéről, láthatjuk, hogy a szocializmus az egyedüli járható útja az emberi- séget érintő összes bonyolult problémák megoldásának. Csak a lenini tanítás ismeretében, konkrét érvényesítésével érhetjük el azt, hogy a társadalmi élet minden területe fejlődjön és derűlátással nézhessünk a jövőbe. EMA PEVNÁ, a Bratislavai Komenský ^gyetem adjunktusa N ehéz és hosszú út vezetett 1917 Októberéig, a hatvan évvel ezelőtt történt eseményekig. A forradalomhoz szükséges sok tényező szerencsés összejátszása révén azonban megszületett a várt — Lenin által előre megjósolt — eredmény. Az 1917-es orošzországi eseményeket azért övezte siker, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom elsősorban azért győzött, mert a nagy kezdeményezés, a forradalom élén a munkásosztály és a lenini párt állt, mert Oroszországban létrejött egy olyan társadalmi erő — a munkásság és a parasztság szövetsége —, amely eltiporta az elhaló osztályok ellenállását, és megteremtette saját hatalmi szervét, szerveit. A szocialista forradalom győzelmének döntő feltételét jelentette az is, hogy a pártot a munkásosztály forradalmi elmélete: a marxista—lenista tanítás vezérelte. A szocialista forradalom oroszországi győzelme bebizonyította a marxizmus— leninizmus eszméinek erejét, a bolsevik párt stratégiájának és taktikájának helyességét, sőt, ösztönzést adott valamennyi dolgozónak a további küzdelemhez, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott világméretű harchoz. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatása alatt megmozdult az imperializmus igájában szenvedő kizsákmányolt emberek egész világa. A forradalmak hosszú sora — a Németországban, a Magyarországan és a más országokban a Nagy Októbert követően kitört forradalom — az európai és az amerikai munkások forradalmi megmozdulásai alapjaiban ingatták meg a kapitalista világot. Megmozdultak a gyarmati országok leigázott népei. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom példája tette lehetővé, hogy a munkások forradalmi megmozdulásai és a nemzeti felszabadító harc az imperializmus meg- döntsére képes egységes erővé forrjanak össze. Az Októberi Forradalom óriási nemzetközi jelentősége — ahogy ezt ma már számos dokumentum, alapokmány is leszögezi — nemcsak abban rejlik, hogy lökést adott az egész világtörténelmi fejlődésnek, hanem abban is, hogy megmutatta, mennyire elkerülhetetlen alapvető vonásainak megismétlődése bármely más ország szocialista forradalmában. Megmutatta, hogy a proletariátus és a parasztság közölt a munkások vezetésével kialakított szövetség nélkül, a proletariátus diktatúrája — mint a proletariátus és a parasztság sajátos osztályszövetsége — nélkül lehetetlen a szocialista forradalom győzelme. Az Októberi Forradalommal Oroszországban klasszikus formában valósult meg a proletárdiktatúráról szóló lenini tétel. E tanítás értelmében a proletariátus diktatúrája nemcsak a munkásoknak a parasztokkal kötött szövetsége, hanem az összes nemzetiségek dolgozóival kötött szövetsége is, az élen járó országok proletariátusának szövetsége valamennyi ország proletariátusával és a gyarmatok elnyomott népeivel. A szocialista forradalom lenini elméletének alaptétele ma is érvényes, és valamennyi — a haladás útját járó országban — alkalmazható. Szükséges hangsúlyozni azt is, hogy Október diadala nem az orosz történelem sajátos jelensége, mint ahogy ezt a reformisták és a szociáldemokrácia számos képviselője állította a múltban, és állítja gyakran még ma is, hanem az imperializmus korszakába lépett tőkés rendszer fejlődésének szükségszerű következménye. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom bebizonyította, hogy a proletárforradalom győzelmének nem előfeltétele az, hogy az ipari proletariátus a lakosság többségét alkossa. Október győzelme szemléltetően megmutatta a marxista— leninista tanítás igazát, és hogy az élcsapat: a kommunista párt vezetésével mire képes a munkásosztály, a dolgozók tömege. Október példája és kimeríthetetlen tapasztalatfoirása annak is, hogy a nemzetiségi kérdést hogyan lehel és kell helyesen, marxista—leninista szellemben megoldani. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom azzal, hogy példát mutatott a világnak, és azzal, hogy új korszak kezdetét jelentette, döntően meghatározta más népek életét, fejlődését. Sok tekintetben a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak tulajdonítható, hogy 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság. Az eseménynek ma ünnepeljük 59. évfordulóját, és ma kilenc éve, hogy megszületett a csehszlovák államszövetség, a föderáció. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a cseh és a szlovák proletariátusnak is megmutatta a dolgozók nemzeti és társadalmi felemelkedéséhez vezető utat. A Csehszlovákia megalakításáért folytatott küzdelem az oroszországi munkásosztály példáját tartotta szem előtt, a Csehszlovák Köztársaság megalakulását a cseh és a szlovák nemzet legszélesebb tömegeinek a munkás- osztály vezette forradalmi harca, Október hatása, szelleme tette lehetővé. A kilenc éve létrejött államszövetség, a csehszlovák szocialista föderáció, a nemzetiségi kérdés megoldását szorgalmazó marxista—leninista elvek szellemében, az Október hagyatékát megtestesítő Szovjetunió és a több nemzetet tömörítő más szocialista államok példájára született. Legfontosabb elve: a nemzetek önrendelkezési joga, a föderáció létrehozásával kapcsolatban az önkéntesség és az egyenjogúság elvének megtartása, nemzeti államalakulatok egyesítése, a szocialista nemzetköziség, a demokratikus centralizmus, Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető szerepe. O któber útját járjuk, Október szellemét követjük. A szovjet tapasztalatok a sok egyéb mellett az említett két történelmi jelentőségű eseménykor is mélyen, sokrétűen érvényesültek. BALÁZS BÉLA Serény munka folyik e napokban a plzeni Skoda szakvállalat propagációs részlegében. A Nagy Október BO. évfordulójának tiszteletére több száz jelszót, feliratul, transzparensei készítenek a vállalat és városi részlegei számára. Az egyes műhelyekben a dolgozók saját maguk szerkesztették meg a faliújságokat az évforduló tiszteletére, lFelvétel: CSTK — J. Vlach) , S Tol mu sóc S: üzei lala a ti sabl süki (Le\ ame mi 1 szűk fels< e—M safte nőm romi sen vák- az ú az i{ nöki Ne alsó: romi legje jutó zsel a sil tunk tartó tő ü: lyekl embe séhej lete két a Rö' nete. mel \ ragac dolgo ságos szocii széllé lés k re. Jí elnök a tör nézeti tunk, legtöt rint, 1 cserél a mos kétszá Szol egyeté megen beszer REKO- ebben lyezhe vilonb zatait kelése tyúkot ugyani A ví lista 1 vállalt a gyal elnöke ta, hoj került a legj.
