Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-26 / 296. szám, szerda

KEZDEMENYEZO IFJÚSÁG TELJESÍTIK A SZISZ II. ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK A HATÁROZATÁT Hazánk ifjúsága a SZISZ II. ország<.>s kongresszusa határo­zatának a jegyében él, tevé­kenykedik. Ha visszagondolunk az első kongresszus óta eltelt időszakra, megállapíthat juk, hogy az ifjúsági szervezetek or­szágszerte óriási aktivitást fej­tettek ki. Komáromban [Komár­no) az Augusztus 20 Cipőgyár a járás legfiatalabb üzeme. Er­ről az üzemről azt is elmond­hatjuk. hogv a fiatalok üzeme hiszen az 1050 dolgozó közül több mint 400 fiatal dolgozik itt. Közülük több mint kétszáz- harmincan aktívan dolgoznak az üzem hat SZISZ-alapszerve- zetében. Az alapszervezetek a tagkönyvcsere után kezdték el gyakorlati tevékenységüket. Te­vékenységük a munkakezdemé­nyezés és a szocialista munka- verseny különböző formáinak kibontakozására irányult. A leg­jobb eredményeket az Ifjúsági Fényszóró mozgalomban érték el. Nemrégiben ellátogattam a cipőgyári fiatalok közé. Impo­záns látvány egy műhelyben mintegy ötszáz embert — több­nyire fiatal dolgozót — mun­ka közben látni. A gépsorok mentén Máriu Podluchá ve- gyészmérnöknő, a SZISZ üzemi bizottságának titkára, Murta Dobisovi, az Ifjúsági Fényszó­ró üzemi törzskarának elnöke és Bohumil Mrkvu, a SZISZ üzemi bizottságának a tagja ka­lauzolt, majd mindnyájan egy csöndesebb helyre húzódtunk, és az Ifjúsági Fényszóró őrjá­ratainak tevékenységéről, ered­ményeiről beszélgettünk. Megtudtam tőlük, hogy az If­júsági Fényszóró őrjáratai eb­ben az üzemben szintén 1975 augusztusában kezdtek el te­véken vkpflni ami főleg a sike­res tervteljesítésre irányult. Az üzem SZISZ-fiataljai az Ifjúsági Fényszóró központi törzskarának intézke­déseiből eredő feladatokat le­bontották az üzem feltételeire. Valamennyi munkaszakaszon megalapították az Ijúsági Fény­szóró őrjáratait, amelyek ha­vonta jelentést tesznek az üze­mi törzskor vezetőségének az egyes munkahelyeken észlelt fogyatékosságokról. Az Ifjúsági Fényszóró üzemi törzskara eze­ket az észrevételeket összegezi. Az elrettentő példákat a fiata­lok kipellengérezik a faliújsá­gon, és közük a tájékoztatóban, amelyből egy-egy példányt el­juttatnak az üzem vezetőségé­hez is. A tájékoztatót Murtu üobisová indítványozta. Amikor ezt javasolta, sokan nem is gondolták, milyen hasznos do­log ez, milyen serkentő hatást váll ki nemcsak a fiatalok, ha­nem az idősebbek körében is. Az eredmény várakozáson felüli lett. Főleg Mária Podluchá, Marta Dobisová és Bohumil Mrkva megbeszélés közben (Virágh József felvételei) az energiával és tüzelőanyaggal való takurékoskodás terén ér­nek el kiváló eredményeket, így például következetes ellen­őrzéssel évente több mint 30 tonna fűtőolajat és 1980 kilo­watt villanyenergiát takaríta­nak meg. Belelapoztam az Ifjúsági Fényszóró néhány kiadványá­ba, s bevallom, nagyon kelle­mesen meglepődtem. Olyan hi­bákra mutatnak rá a fiatalok, amelyeket a szakmán kívüli nem vesz észre. Az egyik szám így írt: „Kedves Munkatársaink! Bizonyára csodálkoznátok és megbolránkoznátok niindany- nyian, ha egy napon szemetek láttára egy megrakott teherautó pénzt vinne a szeméttelepre. Márpedia ugyanilyen eset ná­lunk is qyukran előfordul, ha nem is bankjegyekf hanem még feldolgozható hulladék­anyagok formájában. Elgondol- goztatok-e azon, vajon évente hány korona kerül így a sze­métbe üzemünkből? Mit szóltok hozzá, lehetne-e erre megoldást találni?“ Sorolhatnám a hason­ló és még konkrétabb hibákra rámutató írások egész sorát. Gondolom, a fent idézett sze­melvény is bizonyítja, hogy az Ifjúsági Fényszóró valóban elő­segíti a tervezett feladatok tel­jesítését, védelmezi a közös ér­dekeket. A komáromi cipőgyárban az Ifjúsági Fényszóró őrjáratai tevékenységüket a továbbiakban is az anyaggal, fűtőolajjal és villamos energiával való taka­rékosságra irányítják. Emellett azonban ügyelnek a munkaidő ésszerű kihasználására, a mun­kafegyelem szilárdítására, a munkakörnyezet szebbé tételé­re és még sok egyébre, amivel a jobb termelést, a magasabb tervteljesítést szeretnék előse­gíteni. KOLOZSI ERNŐ Kommentáljuk A kommunista tanítók munkája és felelőssége Jócskán benn járunk az idei iskolai évben, sőt az egye­temi-főiskolai oktatás s vele egyidejű kezdéssel társadal­munk felnőtt korú, nagyobb tömegükben kommunista tag­jainak szervezett formájú eszmei-politikai képzése, a párt­oktatás is javában folyik már. Úgy tűnhetik, az őszi fák levelei után hovatovább sárgulni kezdenek az újságlapok is, amelyek a tanévnyitókról adtak hírt. Ettől azonban nem válnak múlt idejűekké a magasabb oktatásügyi fóru­mokon meg a tanévnyitó beszédekben megfogalmazott ok­tatási-nevelési célkitűzések, tervek, szándékok, hiszen az óvodáktól a felsőoktatási intézményekig terjedő széles munkaterületeken — kiterjedtebben éppen az idei tanévtől kezdve — a pedagógusok mintegy másfél százezres serege munkálkodik az új oktatási reform gyakorlati bevezetésén. Ennek okán a pedagógusi munka sokrétűségéről, s benne a kommunista tanítók felelősségéről kívánunk szólni — feltehetőleg még idejében. A pedagógusi hivatás köztudottan egyike a legnagyobb pszichológiai ős idegrendszeri megterhelést, önemészlő lel­kesedést. azonfelül még folytonos magatartásbeli példa- mutatást is igénylő hivatásoknak, ám oktatók-nevelők „hangyamunkáját“ lépten-nyomon hangoztatni jó ideje köz­helyszerű már — s különösen frázisként hat azok szájá­ból, akik legfeljebb csak hallomásból ismerik. Azonkívül, érzésem szerint, van ennek a szónak némi alábecsülést kifejező mellékíze is, akárcsak az avatag „nemzet napszá­mosa“ elnevezésnek, jóllehet ez utóbbi az elmúlt negyed­század alatt tartalmi jelentését és érvényét egyaránt el­vesztette. Ma már nemcsak tevékenységük területe széle­sebb, s feladataik szerteágazóbbak, hanem mindezzel szink­ronban szakmai tudásuk, politikai és társadalmi tájéko­zottságuk, valamint közéleti aktivitásuk szempontjából is tekintélyesebb típusuk alakult ki tömegével az említett negyedszázad folyamán. Ötvenes évekbeli önmagukhoz vagy elődeikhez képest fejlettségi színvonaluk meghatáro­zója mindinkább a minőségi különbség; társadalmi szere­püket, hasznosságukat is ezen mérik, s ésszerű következ­ményként többnyire a hivatásuk gyakorlása során szerzett speciális ismereteik, sajátságos tapasztalataik szélesebb körű érvényesítése céljából vonják be őket az iskolán kívüli, társadalmi tevékenységbe is. A tanító azon túl, hogy meghatározott heti óraszámban oktat s nevel — az­tán módszertani munkát végez, alkalmasint továbbképzi magát —, még iskolája, lakóhelye társadalmi és tömeg- szervezeteiben tevékenykedik, választott szervek aktivis­tája, különböző szintű pedagógiai vagy népművelési intéz­mények munkatársa is — éppen csak a főbb elfoglaltsá­gokat említvén. Magától értetődik, hogy a sokrétű pedagógus munkálko­dás élvonalában mindenütt a kommunista tanítók haladnak — magasabb rendű politikai és társadalmi tudatosságot ébresztve, és szakmailag is igényesebb munkára ösztönöz­ve. A mostani időszakban meg különösen nő habilitásuk jelentősége. Oktatási rendszerünk eddigi felépítésének át­alakításé, főképp pedig tartalmi korszerűsítésének megany- nyi oktatástani, módszertani, szervezési napi gondja első­sorban az ő vállukra nehezedik, tőlük várják — s nem csupán mint hallgatóktól, hanem sok helyütt mint lekto­roktól és propagandistáktól — az új pártoktatási év tartal­masabbá, színvonalasabbá tételét is, nem szólva arról, hogy a következő hónapok — amelyeknek kiemelkedő esemé­nyei az Októberi Forradalom és a Győzelmes Február ju­bileumi ünnepségei, valamint az évzáró pártgyűlések lesz­nek — általában intenzívebb, sokat emlegetett, ám a gyakorlatban még nem elég határozottan érvényesített le­nini stílusú pártmunkát, fokozottabb nevelői tevékenységet és közéleti aktivitást követelnek minden kommunista ta­nítótól. Felelősségük is ehhez mért, hiszen a felsőbb pártszervek és a felettes oktatásügyi hatóságok elvárásain túl még a párton kívüli kartársak figyelme is rájuk irányul — kezdeményezést, meghatározó magatartást és példamuta­tást elsősorban tőlük várva. MIKUS SÁNDOR A lévai (Le­vice) járás me­zőgazdasági üzemei a kom­munisták hatha­tós segítségével egyre sikere­sebben végzik el a rugalmas szervezést és előrelátást igény­lő őszi munkákat. A nagygazda­ságokká egyesült szövetkeze­tekben, valamint az állami gaz­daságokban ugyan a gépek dik­tálják az ütemet, ám a zöld­ség-, a gyümölcs-, sok helyen pedig a kukorica-, a cukorrépa- betakarítás nemcsak az efsz- tagság, az ÄG-ok dolgozói, ha­nem a lakosság szervezett ere­jét is megköveteli. Ez a sok­rétű, halaszthatatlan tevékeny­ség gazdag tartalmat ad a fal­vakon végzendő pártmunkának is. A falusi és a szövetkezeti pártalapszervezetek irányító munkájának szerves része a párt gazdaságpolitikájának kö­vetkezetes érvényesítése. Ennek fő módszere o CSKP XV. kongresszusa határozatainak további népsze­rűsítése, gyakorlati megvalósí­tása és ellenőrzése. Ebben a tevékenységben a gondot a kö­zös munka hatékonyságára, az Iparszerű termelés színvonalá­nak emelésére, a kooperációs kapcsolatok megszilárdítására fordítják. Pártalapszervezeteink serken­tő hatására az ipolyszakállasi (Ipelský Sokolec), a žemberov­Az évzáró taggyűlések előkészítése cei, a zselízi (Želiezovce), az oroszkai (Pohronský Ruskov), a Vefký Öűr-i szövetkezet ma­gáévá tette a nyugat-szlová­kiai kerület élenjáró mezőgaz­dasági üzemeinek versenyfel­hívását, hogy a NOSZF 60. év­fordulójának köszöntésére no­vember 7-ig az őszi munkákat befejezi. A szövetkezetek tag­ságának döntő többsége, a szo­cialista munkabrigádok ezt a nemes törekvést 46 millió ko­rona értéket meghaladó egyéni és kollektív felajánlással tá­masztották alá. Örvendetes tényként köny­velhetjük el, hogy az utóbbi években pártalapszervezeteink munkája lényegesen javult. A pártbizottságok tagjainak több­sége jártas a gazdaságpolitiká­ban, jól ismerik szövetkezetük és falujuk társadalmi-gazdasági viszonyait, nagy tekintélynek örvendenek a lakosság köré­ben. A pozitív fejlődés ellenére annak vagyunk tanúi, hogy egyes, azonos feltételek­kel gazdálkodó efsz-ek termelé­si eredményei között nagyok a különbségek. Munkájuk vonta­tottan halad, nagy ráfordítási költségekkel termelnek, s a pártélet fejlesztése is sok kí­vánnivalót hagy maga után. Néhány társult szövetkezetben a fejlődés üteme teljesen le­lassult, sőt megtorpanás is ta­pasztalható, noha a mezőgaz­dasági üzemek mai méretei már alkalmasak a termelőerők adta lehetőségek . hatékonyabb ki­használására. Ha a pártmunka megítélése szempontjából következtetése­ket akarunk levonni, mindeze­ket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez azt jelenti, hogy a pártmunka hatékonyságát az adott gazdasági alapon, a párt­alapszervezetek szervezeti tel­jesítésének módosításával, a kommunisták és a gazdasági vezetők együttes részvételével kell megoldani. Nem lehet ugyan­is közömbös számunkra, ho­gyan érvényesül egyes sza­kaszokon a párt vezető szere­pe, hogyan teljesítik a párt- megbizatásaikat a kommunis­ták. Ez a meggyőződése a járási pártbizottságnak is, és ennek megfelelő javaslatokat, irány­elveket bocsátott az előkészü­letben levő évzáró párttaggyű­lések tanácskozása elé. A párt­munka tökéletesítésére és a pártélet fejlesztésére több meg­oldást javasoltunk. Egyiket az Oroszkai (Pohronský RuskovJ társult Efsz példájára alapoz­tuk, ahol a kommunisták az irányító központban üzemi párt- bizottságot, működési körze­tükben pedig hat pártalapszer- vezetet hoztak létre. Ez a szer­vezeti felépítés mind az efsz gazdasági, mind a falvak fej­lesztési és társadalmi viszony­latában megszilárdította a párt és a kommunisták befolyását. Azokon a helyeken, ahol a kommunisták kis létszámmal vesznek részt a közös gazdál- - kodás munkájában, a párt ve­zető szerepének elmélyítését a szövetkezet mellett működő pártalapszervezet létrehozásá­val javasoljuk biztosítani. Ez a szervezeti kiépítés felel meg legjobban a követelmények­nek például a Palásti (Plášťov­ce) társult Efsz-ben, ahová a szomszédos nagy túri (Veiké Túrovce) szövetkezet is csatla­kozott. Az efsz 82 tagú párt- alapszervezete ezáltal kedve­zőbb feltételeket teremt a kom­munisták aktivitásának fokozá­sához. Természetesen felmerül­het a kérdés: hogyan alakul majd ezután a szövetkezet gaz­dálkodási körzetéhez tartozó falvak pártélete? A járási pártbizottság véleménye szerint a kérdést megoldja, ha Paláston létrehoz­zák a falusi pártszervezetet, s Nagyiúron, Felsőtúron, vala­mint Ipolyfödémesen (Ipelské Űlany) az alapszervezet meg­tartaná eredeti formáját. Fel­tétel azonban, hogy a létszám- belileg megfogyatkozott falusi pártalapszervezetekben n lak­helyükről munkába eljáró regisztrált kommunisták az ed­diginél nagyobb aktivitással dolgozzanak. Ez csak egyik része a szö­vetkezetben és a falvakban végzendő pártmunka megjavítá­sának. E kiemelkedően fontos feladat teljesítése mellett a ter­melésben mind nagyobb szere­pet játszó és sok helyütt hiány­zó fiatal nemzedék igényeinek kielégítésével is törődni kell, s ehhez nem okvetlenül szük­séges felsőbb intézkedésekre várni. Jól dolgozó pártalap­szervezeteink a szövetkezetek vezetőivel karöltve kellő gon­dot fordítanak a jobb munkafeltételek megteremtésére, a fiatalok ér­vényesülési lehetőségeinek biz­tosítására. Ezekkel teszik szá­mukra vonzóvá a falusi életet. Ezt azzal is bizonyíthatom, hogy a CSKP XV. kongresszu­sát követő időszakban 300 tag­jelöltet. javasoltak felvételre azok közül, akik erre elvhűsé­gükkel, munkájukkal rászolgál­tak. A sikeres falusi pártmun­kának ez is egyik elengedhetet­len feltétele. Évzáró párttag­gyűléseinket úgy készítjük elő, hogy bíráló igényességgel fog­lalkozzanak az élet és a fejlő­dés támasztotta követelmények megoldásának lehetőségeivel, mert eredményeink csak így lehetnek kiemelkedőbbek. BERNARD SLOBODNÍK, az SZLKP Lévai (Levice) JB titkára _j Készül a cipőfelsőrész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents