Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-25 / 295. szám, kedd
Még többet egymásról Magyar—csehszlovák barátsági napok Győr—Sopron megyében Az elmúlt napokban megrendezésre került Győr-Sopron megyei magyar—csehszlovák barátsági hét jelentőségét emelte, hogy a legmagasabb szintű magyar és csehszlovák párt- és kormányküldöttség találkozója után, és olyan kimagasló esemény előtt rendezték, amikor a világ haladást igénylő és békére vágyó embermilliói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának a megünneplésére készülnek. A hagyománnyá váló barátsági találkozón részt vettek hazánk budapesti nagykövetségének vezetői, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság, a Szlovák Nemzeti Front küldöttsége, üzemek és intézmények dolgozói. A vendéglátók részéről az MSZMP megyei bizottságának titkárai, a Hazafias Népfront és a járások vezetői, valamint a helyi dolgozók, az ifjúsági szervezetek, az iskolák és sok más lelkes szervező volt jelen. A barátsági hét keretében Győrött, Mosonszolnokon, Darnózselin, Sopronban — fő- ieg azonban a határmenti Mosonmagyaróvárott barátsági gyűlésekre, a csehszlovák kultúrát szemléltető kiállításokra, filmhét megrendezésére, szakmai tapasztalatcserékre került sor. Amikor kapcsolatot teremtett a Szenei Magyar Tannyelvű Gimnázium és a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium, még talán nem gondolta senki, hogy mindkét iskolának jelentős szerepe lesz e hét gazdag műsorsorozatában. Most már régi ismerősként üdvözölték egymást, hiszen iskolai rendezvényeken, vetélkedőkön korábban már többször is találkoztak. Itt azonban közös műsort adtak, melynek keretében nem a versengés, hanem az egybehangoltság, népeink kultúrájának szemléltető bizonyítása, a barátság ápolása és erősítése volt a cél. Nagy elismerést érdemlő, internacionalista tett volt a csehszlovákiai vendégek irányában a rendezők és a Kossuth Lajos Gimnázium szereplői részéről az a gesztus, amikor — nyitószámként — a magyar himnusz után az iskola kitűnő harmó- niájú leánykara elénekelte a csehszlovák himnuszt. A Hazafias Népfront mosonmagyaróvári elnökének köszöntőbeszéde után a SZÍSZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának titkára szólt a megjelentekhez. Ezután következett a mosonmagyaróvári, majd a szenei iskola műsora. Daloltak, muzsikáltak, táncoltak, verseket mondtak a fiatalok. A hazaiak József Attila, a vendégszereplők fan Kostra és Ady Endre gondolataival hirdették a szomszédnépek ösz- szefogásának, barátságának szükségességét. Az egyhetes rendezvénysorozat a magyar—csehszlovák ifjúsági barátsági nappal fejeződött be. Ennek keretében gyár- látogatást, sporttalálkozót és barátsági estet is rendeztek, amelyen a mosonmagyaróvári városi és KISZ-vezetőkön, a helyi üzemek munkásfiataljain, valamint a Bratislava-vidéki járás ifjúsági vezetőin és a járás sportolóit képviselő Szenei Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjain kívül részt vett a my- javai ARMATURKA üzem ifjúmunkásaiból összeállított sportválogatott is. A búcsúesten igaznak éreztük azokat az elhangzott szavakat, amelyek arra utallak, hogy mindkét országban csak a nemzetiségi kérdés lenini értelmezése és megoldása lehet az őszinte baráti kapcsolatok eredményes továbbfejlesztésének az alapja. Dr. PÁRKÁNY ANTAL A két héten át tartó Bratislava! Zenei Ünnepségek jelentősebb hangversenyeiről már beszámoltunk lapunk hasábjain. A rendezvény- sorozat utolsó előtti estéjén a frankfurti Rádió Szimjónikus Zenekara lépett föl Eliahu In- ball vezényletével. A kitűnő felkészültségű zenekar először 1'Jans Werner Henze Undine című balettszvitjét adta elő. Az érdekes kompozLciós megoldásokban bővelkedő kortárs zeneművét a muzsikusok nagy hozzáértéssel és őszinte lelkesedéssel adták elő.- Ezen a hangversenyen mutatták be Andrej Espaj szovjet zeneszerző legújabb hegedűversenyét. Az igényes hegedű szólamot Eduard Gracs játszotta kiváló hangszertudással. A hegedűverseny a modern szovjet zeneirodalom egyik reprezentáns darabja. Ez a mű az előadójának különböző hangzásmezőkön nyújt lehetőséget mesterségbeli tudásának és művészi érettségének megcsillog- tatására. Végül egy ritkán hallható Puccini-művet, a Messa di Glóriát adták elő. E mű előadásában a Szlovák Filharmónia énekkara is közreműködött. A kórus érzékenyen reagált a karmester irányítására, tisztán áradó ének jellemezte előadásmódját. A mű szóló részleteit Magdaléna Hajóssyová, Peter Dvorský és René- Turöek adta elő. Kár, hogy a kitűnő énekesek előadását megzavarta a tenorszólót éneklő Peter Dvorský intonációs bizonytalansága. Az est karmesteréről, Eliahu A végén vastaps lnballról csak a legnagyobb elismerés hangján írhatunk. Lendületes muzikalitással vezényelte a különböző műveket, így bizonyította karmesteri rátermettségét és előadói képességét is. A Bratislavai Zenei Ünnepségek Záróhangversenyén a Szlovák Filharmónia zenekarát Wilhelm van Otterlo, a neves holland karmester és zeneszerző vezényelte. Otterlo évtizedekig a holland zeneművészet kiváló képviselője volt, de sajnos most úgy tűnt, mintha művészetének zenitjét már túlhaladta volna. Először Dézider Kardos Rés Philluirmonica című kompozícióját vezényelte. A nemrég bemutatott mű a holland karmester felfogásúban szürkébbre sikerült, s ezért a zeneszerző érdekes hangszerelési megoldásai is elszíntele- nedtek a különben jól játszó zenekar előadásában. A Huydn- szimfóniában a túl lassú tempók zavarták a maradéktalan zenei élményt és érezhetően a zenekari .tagok játékát is. Mindezekért Vlagyimir Szpi- vakov, a fiatal szovjet hegedűművész kárpótolt bennünket. Ezúttal Beethoven D-dúr hegedűversenyét adta elő. Játéka jóval többet csillantott föl az egyszerű mesterségbeli tudásnál. Művészete távol áll minden üres csillogástól, hatásvadászó elemtől, előadásában érett kifejező erőről tett tanú- bizonyságot. Játéka méltó záróakkordja volt az idei Bratislavai Zenei Ünnepségeknek. Reméljük, a kimagasló képességű szovjet hegedűművész játékát a jövőben még gyakrabban élvezhetjük a szlovák főváros hangversenytermeiben. SCHLOSSER KLÁRA A SZECESSZIÓ BRATISLAVÁBAN Kiállítás a Városi Múzeumban A színvonalas és változatos anyagú kiállítás töményen fogalmazott magyarázattal szolgál a látogatóknak, a XIX. század végi és XX. század eleji utolsó, egyetemes nemzetközi stílusról: az angolok és franciák új stílusáról, a németek ifjúság stílusáról, és az osztrák szecesszióról. Az új irányzat jellegzetes jegyeit viseli mind a korabeli monumentális és városi, gyakorlati célú architektúra, mind pedig a képzőművészet, főképpen az alkalmazott művészet, továbbá a grafika. A szecesszió építészetének nagy érdeme az eklektikus és történeti stílusok teljes félreto- lása. Ezzel mintegy kiszabadítja az architektúrát a múlt bék- jóiből, és a legelsők között hirdeti a szabad formaakarást, a hagyományoktól mentes építészeti formanyelvet, ami később a funkciós és konstruktív építészethez vezetett. A századeleji Pozsonyra a német és magyar példák hatottak. Máig is fennállnak: Körö- sy építész 1906-ban tervezett. Április 4. tér 5. sz. alatti volt bank-palotája, amely két alsó szintje mértani formákat mutat. Schiller építésznek a Ša- farik-tér és a Dosztojevszki sor sarkán álló emeletes, növényi ornamentumokkal ékes palotája és a Stúr utca 10. sz. alatti, szép kovácsoltvas-rácsos erkélyekkel ékes háromemeletes házai. A budapesti Lechner Ödön alkotásai ,a népies és keleti elemeket ötvöző magyar szecesszió ízeit éreztetik: a Vörös Hadsereg utcai iskola és a színes árnyalataival formagazdagságával ható Kék-templom. Dusán Jurkovič emlékére utalnak a népi ihletésű fa- és kőházak, melyeknél a hagyományos építészeti anyagokat alkotó módon értékeli át. Bratislavában annak idején hiányoztak az anyagi feltételek egy sajátos helyi szecesszió kialakulására. De az új stílus vonzásának mégsem tudtak ellentállni. Angliából, Németországból és Bécsből behozott tárgyak gazdagították a lakások berendezését. Ezeknek díszítőmotívumain ismerhetők fel a természethez való visszatérés jegyei. A leveleket, virágokat, állatokat, az ember alakját stilizálva igyekeztek lendületes vonalú lapos ornamensort formálni. A bemutatott anyag a kor életérzésére, ízlésére jellemző. Kedveltek voltak az oszlopos, lapos, faragott díszű szekrények. Feltűnik egy Bösendorfer zongora, melyet nyíló rózsákat és mitológiai jeleneteket ábrázoló színes berakással, inter- ziával díszítettek. Virágformá- jú lúmpaernyős világítótest ontja fényét az üvegszekrények tartalmára, az ibolya- és pillangómintás porcelán étkészletekre, a Gallé híres francia vázáira emlékeztető különféle alakú üveg-virágtartókra. Látunk itt kecses réz gyertyatartót, díszes nyelű evőeszközöket, aszimmetrikus alakú fém dísztálakat, tükröket, melyeknek egyik szegélyét elomló, kígyózó vonalú női testek képezik. A XX. század technikai szellemére vall már az óriás telefonkészülék. Az új stílus lelkes hívei a nők. Áradó képzeletű varrónők tervezik a finom pasztellszínű, és sötétebb puha szövetekből varrott, az erősen befűzött derékhoz simuló, lefelé bővülő, földig érő, magas nyakú ruhákat. Rengeteg rajtuk a csipke, a hímzés, a fodor és a szalag. Mulatságosak a kis párizsi kalapok, csinosak a kézitáskák és díszesek a napernyők. Lenge csipkéből készült és selyemmel hímzett, tollas legyezők is tarkítják a század eleji divatparádét. Erősen megváltozott életünkben kicsit fölényesen mosoly* gunk a divat hóbortjain és fellélegezve, örömmel állapítjuk meg, mennyivel egészségesebbek, kellemesebbek mai egyszerű és célszerű ruhadarabjaink. BÁRKÁNY JENÖNÉ ÚJ FILMEK A REPÜLŐ MADÄR ÄRNYÉKA (cseh) Mai film A repülő madár árnyéka, s nemcsak azáltal lett mai, hogy a cselekmény napjainkban játszódik vagy a külsőségek, a kellékek maiak, hanem elsősorban az ábrázolás- módja tette azzá. Ez a cseh film az emberi kapcsolatokat, a nemzedéki problémákat és erkölcsi kérdéseket a korunkra, a szocialista társadalomra jellemző vonásokkal rajzolja meg. Végkicsengése — melyet az alkotók kifejezően és eről- tetettségtől mentesen fogalmaznak meg, hogy ma már másképpen kell godolkodni és élni, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt, s a társadalmi haladás az emberi kapcsolatok megvál tozását is megköveteli. Közlekedési baleset áldozata lesz egy érett házaspár fia, az egyke Stgpán. A sors csapását nehezen viselik el a szülők. Rövidesen megismerkednek a fiú szerelmével, aki a szerencsétlenséget túlélte. A lány, egy ízig-vérig mai fiatal, elfogadja a szülők meghívását, hogy egy ideig betöltse az életükben keletkezett űrt, s enyhítse fájdalmukat, bár az is lehet, hogy némi lelkiismeretfur- dalást érez vagy túlságosan magányos. Akárhogy is van, sem a szülők, sem az ő további sorsa nem könnyű, a történtekkel célja, hogy érdekes sztorit meséljen a fiatalokról és a szülőkről, hanem az oly sokat vitatott nemzedéki ellentétek problematikáját felvetve megmutassa nemcsak azt, ami a mai a fiatalokat és az idősebbeket elválasztja, éket ver közéjük, hanem ami elsősorban összeköti őket, érzékeltesse, hogy a két generáció megtalálhatja a közös nyelvet, s a meg nem értettség ellenére igenis lehetséges és szükséges is kölcsönös közeledésük. Érdeme, hogy nem részrehajló; nem tör pálcát a fiatalok felett, nem veszi pártfogásába az idősebbeket, de nem is intézi el őket kézlegyintéssel. Ábrázolásmódjában nem felszínes, igyekszik behatolni az emberi benső legmélyébe. A fiatalok valóban mai fiatalok, magukon viselik korunk minden jellegzetes vonását, szépítgetés nélkül mutatja be őket; az idősebbek szemével nézve szemtelenek, szókimondónk, látszólag semmit sem tudnak értékelni. S az idősebbek? Minden erényük ellenére gyakran nem tudnak szabadulni a régi szokásoktól, beidegződöttségek- től, magukon viselik a múlt káros örökségeit* s nem idegen tőlük a fiatalok kioktatása, leckéztetése srri Uva Pichová, a cseh film főszereplője a fiatal lánynak és az idősebb embereknek is szembe kell nézniük, a lánynak ráadásul el kell szenvednie a szülők szemrehányását is. Nem ennyi a film története, ez csak a kiinduló ötlet, sőt az elmondottakat nem is látjuk a vásznon, hiszen az alkotók kerülték a leíró, a részletező formát, a balesetre is csak utalnak a filmben. Kétségtelen, hogy a nehezebb, de a célszerűbb megoldást választották, ezáltal alkotásuk nemcsak tartalmasabb lett, hanem nagyobb tér maradt a jellemábrázolásra, s a szájba- rágó módszert kerülve megmozgatták a néző fantáziáját is. Igényes, talán szokatlan témát választott Jaroslav Balík rendező (a forgatókönyvet Ján Otcenásek írta). Nem az volt a Jaroslav Bálik nem fedezett fel semmi újat, ám amit és amennyit elmond, az nem kevés. Érzékenyen nyúl a témához, takarékosan építkezik, filmszerű kifejezési eszközöket alkalmaz, alkotását a legapróbb részletekig igyekezett kidolgozni, s hiteles légkört teremtett. Röviden: filmje igényes, az utóbbi évek egyik legjobb hazai alkotása. Remek színészi alakításokat láthatunk a műben: Éva Pieho- vá (a lány szerepében) élettel telítette a figurát, elhisz- sztik minden szavát és mozdulatát. A cseh film űj felfedezettjéről bízvást remélhetjük, hogy még viszontlátjuk majd a vásznon. A fiú «szüleit Pétr Haniöinec és Vera Galatíková játsszák, a tőlük megszokott jó teljesítményt nyújtva. Táncdalénekes a főszereplője az üzbég stúdióban készült Te vagy a dalom című alkotásnak. Szerelmi történet a film: egy népszerű táncdalénekes és egy lány találkozása a taxiban. A sztori azonban — amint ez a zenés filmekben lenni szokott — csak ürügy a zenélésre, illetve az énekre. Ez az alkotás is a zenés filmek műfaji szabályai szerint készült. A cselekmény elég soványka, szálai az egyik slágertől a másikig futnak, míg eljutnak a boldog befejezésig. Anatolij Kubalov rendező elsősorban a slágerek csokorba kötésére ügyelt, kevésbé törődött a sztorival. így a főszereplőktől sem várt különösebb erőfeszítést. Remek viszont a film fényképezése, a csodálatos üzbég tájak szép látványt nyújtanak. —ym— 1977. X. 25. Jelenet a szovjet filmből TE VAGY A DALOM (szovjet)
