Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-21 / 291. szám, péntek
Amikor ünnepélyesen átvágták a vörös szalagot, egy pillanatig talán mindenki elfelejtette, mi volt eddig, s egyre gondolt: végre, holnaptól már az új gimnáziumban taníthatunk, illetve tanulhatunk. Azt már régen tudták Galán- tán, hogy nagyon rossz körülmények közepette folyik az ok tatás. Tulajdonképpen már elég hosszú ideje, pontosabban 1966 ban megszületett az illetékes szervfek határozata: új gimnáziumot építenek Galántán. A szükséges pénz is megvolt, csak éppen kivitelező vállalat nem akadt. Közhelynek tűn hét, pedig ez az igazság: a kitartó munka, a nemes ügyért való lelkesedés az objektív nehézségeket is legyőzte. Ma már nehéz lenne utána számolni, hányszor tanácskozott loan Knotek elvtárs, a járási párt- bizottság vezető titkára különböző vezetőkkel, vállalatok, intézmények, vezetőivel, s menynyit fáradozott Zelinka István igazgató pedagógustársaival és másokkal együtt, amíg elmozdították a holtpontról az új gimnázium ügyét. A munkálatokat végül is a Járási Építő- vállalat kezdte el, habár ilyen nagy és igényes feladatot idáig még nem kaptak. De az igazgató és a munkások is jól tud ták: az Iskolát gyermekeiknek építik, s a korszerű épületben nyilvánvalóan sokat javul az oktató-nevelő munka tartalma és formája is. Szabados Ferenc kőműves- csoportját az ünnepi beszédben is megdicsérték. — Nem volt könnyű, de ez 9 mai nap minden nehézséget elfeledtet. Társaimmal együtt három éve nem voltunk szabadságon. Egyszer úgy volt, hogy az erőgépeket elviszik Krasňanyba, ott is nagyon kel lettek a lakásépítkezésekhez Mondtuk, várjanak legalább két hetet, azalatt végzünk. Összefogtunk a Rehák-partival, álltuk a szavunkat. Igaz, két héten át tizenegy órát dolgoztunk naponta, még szombaton és va„ ... s így sorolhatnám tovább a tényeket, amelyek igazolják, hogy sokrétű, munkát végzünk.“ Megjavul az iskola közösségi élete is (Gyökeres György felvételei) sárnap is, de a gyerekek boldogulásáért mindent megtesz az ember. Hlavatý Sándor pedagógus, az iskolai pártalapszervezet elnöke szintén örömteli arccal mutatja a helyiségeket. — Tizennyolc tantermes az épület, s ezenkívül ha teljesen befejezik a munkát, akkor nyelvi és más laboratórium, sok korszerű segédeszköz, tágas tornaterem és fedett uszoda szolgálja majd tanulóink szellemi és fizikai fejlődését. Nézelődés közben a közelmúltról beszél. A párt és állami szervek vezetőinek kitartó munkájáról, a pedagógusok, a VÉGRE ÚJ ISKOLÁBAN A jó siínész nem öregszik BEDRICH PROKOŠ HATVANÖT ÉVES szülők és a tanulók sokoldalú segítségéről. A nyári szünetben például naponta ötven diák segédkezett az építkezésnél. Zelinka Istvánról is a boldogság és az elégedettség szobrát lehetne mintázni. — Magyar tannyelvű gimnáziumunk országos viszonylatban eddig is a legjobbak közé tartozott, pedig három különböző helyen, nagyon rossz körülmények között dolgoztunk. Pedagógusaink rátermettsége és tanulóink szorgalma azonban legyőzte az akadályokat: tavaly például 86 tanulónk közül 63 jelentkezett egyetemre, közülük 43 at fölvettek, többek között műszaki pályákra, orvosira, mezőgazdaságira, tehát olyan helyekre, ahová sokan jelentkeztek, s így érthetően nagyok voltak a követeimé nyék. — Jól működő szakköreink vannak, sportolóinkat, népi tánccsoportunkat, irodalmi színpadunkat nemcsak Galántán ismerik, s így sorolhatnám tovább a tényeket, amelyek igazolják, hogy sokrétű munkát végzünk. Talán mondanom sem kell, itt még színvonalasabb pedagógiai munkát szeretnénk végezni. Jozef Heribun, a szlovák gimnáziumi igazgató is a közelmúlttal kezdi. Ök is szétszórtan, öreg épületekben dolgoztak. Különösen annak örül, hogy a pedagógiai munkával együtt megjavul az iskola közösségi élete is, közvetlen és mindennapos kapcsolat lesz az igazgatóság és a tanulók között. Ezután az igazgatókkal a két gimnázium együttműködéséről beszélünk, amely eddig is példás volt. Azonos eszmei és szakmai szempontok alapján tanítottak, a kommunista pedagógusok egy pártalapszerve- zetben dolgoznak. A jövőben még szorosabbá teszik a tantárgybizottságok együttműködését, s ugyanúgy, mint a meg nyitón, közös kulturális műsorokat szerveznek. Az együttműködés sok más formáiról is szó esik, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a pedagógusok és a tanulók nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban, a mindennapi munkában is internacionalisták, más tanítási nyelven, de ugyanazokért a célokért végzik hivatásukat. Fodor Borbála már negyedikes: — Nem sokáig örülhetek ennek az új épületnek, de sebaj. Itt minden más. Nem nedvesek a falak, nem kell egész nap égetni a neonokat. Itt öröm a tanulás. F.gy kis problémánk azonban van. A vasútállomás elég messze van innen. Jó lenne, ha egyrészt az autóbuszok egészen az iskoláig jönnének, és a városi busz pedig igazod na a vonatok menetrendjéhez. Ügy hisszük, ezt a problémát is meg lehetne oldatni. Az újságíró számára nincs jobb érzés annál, amikor lelkes emberekkel találkozhat, s velük együtt örülhet munkájuk gyümölcsének. Biztosra veszem, hogy a lelkesedés ezután sem lohad le, s a pedagógus örömébe nem vegyül üröm: vagyis a kitűzött határidőre befejezik a hátralevő munkálatokat, hogy az iskola teljes mértékben a korszerű pedagógiai munkát szolgálja. SZILVÁSSY JÖZS'EF A napokban tölti be hatvan- ötödik életévét a cseh színművészet egyik markáns, rokonszenves egyénisége — Bedrich Prokoš. Művészetét, alakításait nemcsak a cseh színházi közönség ismeri bensőségesen, a mozilátogatók és a tévénézők milliói előtt is jól ismert színész-egyéniség. Színészi pályafutása műked velő társulatoknál kezdődik. A Realista Színház egyik alapító tagja, s néhány év alatt a színház egyik kiemelkedő színésze. A kiváló színészi alakítások mellett tevékeny politikai és szervező munkát is végez. A Realista Színházban töltött két év alatt Bedrich Prokoš, mint színművész nemcsak a hazai szocialista dráma létrejöttéhez járult hozzá, hanem elévülhe tetlen’ érdemei vannak a modern szovjet dráma csehszlovákiai térhódításában is. Az ötvenes évek elején a prágai Hadsereg Színház (ma Vinohrady Színház) tagja lesz. Emlékezetes szerepei közé tartozik ebből az időszakból Hel mer alakítása Ibsen Nórájáén, vagy Tyl A gyújtogató lánya című színművében Valenta szerepe, Kornyejcsuk A hajóraj pusztulása című drámájában a komisszár alakítása. Évekig elnöke a Művészeti és Közművelődési Dolgozók Szak szervezeti Szövetségének. 1958 tói 196!) ig pedig a Nemzeti Színház igazgatói állását is be tölti. 1965-től, négy évre, ismét a Vinohrady Színház tagja, majd 1969-ben a Nemzeti Színház prózai társulatának veze tésével bízzák meg. Az utóbbi években alakított szerepei közül megemlítjük • Visnyevszkij Optimista tragédiájának Boc man alakítását, Tolsztoj Háború és békéjének Alpaticas, Gogol Holt lelkek című müvének bíró szerepét. Shakesi>eare Sok hűhó semmiért című művében Francesco szerzetest, Vrchlický A szerelem ítélete című drámájában Don Esparbellát alakítja. Leg ú j a bb sze re pe H o c h-t- Mac Arthur A címlap című dráma jában a bíró alakítása. Bedrich Prokošt több filmből is ismerjük. Érdekességként említjük meg például, hogy az Adam Šangala című szlovák filmben ő alakította Praskovsky gróí szerepét. Láthattuk A Hamr család legifjabb sarja és a Férfi a városházán című cseh tévésorozatban is, amelyek iránt országszerte nagy volt az érdeklődés, s ez a siker Bed- rich Prokoš érdeme is. így vall erről a sikerről: — Örülök, hogy tetszett a tévésorozat. A siker, a jó alakítás titkát gazdag élettapasztalatban látom, abban, hogy magam is több szakszervezeti és párttisztséget töltöttem be ... A közéleti munka tapasztalatai nagyon jól hasznosíthatók a mához szóló tévé- és filmalkotásokban. Véleménye szerint végtelenül nehéz és felelősségteljes feladat az ember, az emberi sors hiteles ábrázolása a színpadon. A jubilánst szocialista társadalmunk többször részesítette magas elismerésben. Megérdemelt tulajdonosa az érdemes művész címnek, a Klement Gottuiald állami díjnak, a Munka Érdemrendnek és Az építésben szerzett érdemekért állami kitüntetésnek. Bedŕich Prokošt kulturális életünk őszinte megbecsülése övezi. A mögötte levő hatvanöt év egyáltalán nem cáfolja szellemiségének fiatalos frissesé gét. De hogyan is nyilatkozott egyszer a színészek életkoráról? — Egy színész nem öregszik. Életkorának előrehaladásával művészete is érlelődik, egye ni fejlődése elválaszthatatlan művészetének fejlődésétől — s általában: érett korban nyújtja művészetének legjavátI SOMOGYI MÁTYÁS A kitartó munka az objektív nehézségeket is legyőzte Közelebb Ady hoz JEGYZETEK A KONFERENCIÁRÓL Az Ipolysági (Őahy) Vnb tanácsterme kicsinek bizonyult, annyian gyűltünk össze az elmúlt héten arra a kétnapos konferenciára, amelyet az Ady- centenárium jegyében — az SZSZK Kulturális Minisztériumának megbízásából — rendezett a Bratislavai Népművelési Intézet, a CSEMADOK Központi Bizottsága és az Ipolysági Vnb. A kiemelt annyian azonban ne tévesszen meg senkit, az igazság az, hogy a terem volt túl kicsi. Tehát mégsem voltunk annyian, amennyi ein bért ez az esemény megérde melt volna, amennyi ember megérdemelte volna ezt az eseményt. Amennyi embernek érdemes és szükséges lett volna — „itt és most“ — találkozni Adyval, ilyen fórumon is. Azt viszont örömmel írjuk le, hogy a távolabbi járásokból, a Bodrogközből is megjelentek népművelők, pedagógusok, művelődési otthonok és amatőr művészeti együttesek vezetői. A két nap alatt hat előadás hangzott el. Nem szólunk valamennyiről és bővebben egyikkel sem kívánunk foglalkozni (részben a helyszűke miatt, részben meg azért, mert a közeljövőben néhány megjelenik a csehszlovákiai magyar sajtó hasábjain), a rend kedvéért azonban elismételjük az edö- adók névsorát: dr. Rácz Oliver kulturális miniszterhelyettes, dr. Milan Pisút egyetemi tanár dr. Rudolf Chmeľ irodalomtörténész, dr. Turczel Lajos irodalomtörténész, dr. Ján Poni čan nemzeti művész és dr. Karol Tomiš irodalomtörténész. Rácz Olivér megnyitó előadásában a csehszlovákiai magyar nemzetiségről, mint Ady eszmei örököséről beszélt. Vállaltuk és a jövőben is vállalnunk kell Ady igazát, hogy megérthessük a kort, amelyben élünk, és azért is, hogy jelen legyünk napjaink nagyszerű történései ben. A költőtől tanultuk meg, „hogy az élet nem kívülünk van, hanem bennünk és általunk dobog“. „Közösségi élet nélkül nem létezik közösségi kultúra — mondotta Rácz Olivér —, s a csehszlovákiai magyarságnak csakis a szocialista közösségben nyílhatott lehetősége arra, hogy a lassú feledésből és közönyből életre menthesse már már felmorzsolódó, a múltban enyészetre kárhoztatott haladó jellegű és tartalmú kulturális hagyományait, a múltban százfelé szét- forgácsolódott erőit...“ Milan Pi'sút a magyar és a szlovák kultúra kapcsolatairól, találkozási pontjairól beszélt, visszapillantott a távoli múltba és történelmi, irodalomtörténeti összefüggésekbe helyzete többek között Adyt és Hviezdo- slavot. Költészetükkel, alkotó tevékenységükkel „bizonyították, és nagyszerű, hatalmas költői metaforákkal tanúsították, hogy igen jól ismerték s átélték az osztálytársadalom két világát: az elnyomó osztály közömbös, cinikus tagjainak világát és az elnyomott, kizsákmányolt nép világát...“ A múltból Komenskýt is fölidézte, aki Rákóczi meghívására „a magyarországi gyakorlatban alkalmazhatta nemcsak új pedagógiai módszereit, hanem terjeszthette (a Centis Felicitas híres nyelvéuj a népek boldog és békés együttélésével kapcsolatos gondolatait is, s ilyenformán maradandó értékeket hagyott ennek az országnak ...“ Rudolf Chmeľ Vázlat a szlovák irodalom és Ady Endre kapcsolatáról című előadásában megállapítja: „Kétségtelen, hogy Ady Endre költészete rendkívül nagy visszhangot keltett Szlovákiában, a társadalmi és az irodalmi életben egyaránt.“ Tények, adatok, irodalomtörténeti dokumentumok alapján szólt arról, hogyan fogadják Adyt tizennyolc előtt és tizennyolc után. Véleménye szerint Ady „a fordulat előtti szlovák irodalomban inkább lappangva élt, mint nyíltan, de befolyásolta ízlését és irányvonalát ...“ Az 1918 utáni időszakot — amelyben megváltozott a szlovák irodalom helyzete — Michal Chorváth 1941- ben írott szavaival jellemezte: Ady „egész lényével európai jelenség, költészetünkben kulcs volt ahhozr, amire másutt Rimbaud és Baudelaire tanított“. Rudolf Chmeľ beszélt azokról a szlovák költőkről, műfordítókról is, akik sokat tettek azért, hogy mind többen ismerjék és szeressék meg Ady költészetét. Kiemelte Emil Boleslav Lukáč szerepét, akárcsak Ján Poničan hasonló felépítésű és személyes emlékekkel is gazdagított előadásában, amelynek már a címe — Ady Endre a szlovák irodalomban — jelzi, hogy rokona az imént ismertetettnek. Ján Poničan röviden elemezte, hogy mi a különbség Ady és Hviezdoslav között, ugyanakkor azonban hangsúlyozta: „Mégis megtalálták a közös nevezőt a népük szebb jövőjéért vívott harcban.“ Sok — nemcsak értékesnek, hanem érdekesnek is nevezhető — dokumentumot, emléket elevenített föl arról, hogyan fogadták Adyt a szlovák irodalmi körökben. Különböző véleményeket, vitákat, éles párbeszédeket váltottak ki Ady szlovák nyelven piegjelent versei, kötetei, a róla, illetve költészetéről szóló írások. Tehát hatott a költő, aki „munkásságával túlszárnyalta azt, ami előtte volt, nagyságával bevilágította korát..nemcsak a magyar, hanem a szlovák irodalom fejlődését is fölgyorsította.“ Ennyit az előadásokról, amelyeket azonban — sajnáljuk — nem követett sem vita, sem beszélgetés, kérdés-felelet formájában sem. Pedig az előadók bizonyára még többet átadhattak volna a jelenlevőknek, akik így csak a gyorsan pergő előadások alatt éltek igazán Adyval, ha egyáltalán érkeztek. Valóban ünnepi és a költőhöz méltó volt az emlékest Szlovák amatőr művészeti fesztiválok díjnyertes versmondói, Bánki Zsuzsa és Csernus Mariann, vendégművészek, valamint Mits Klára énekesnő tolmácsolta Ady verseit. Különösen a budapesti művészek műsora és versmondása volt lenyűgöző, forró hangulatot teremtettek, önvizsgálatra, gondolkodásra serkentettek, és kevésbé ismert verseket fedeztek föl a szépszámú közönség számára. (bodnárJ OK 1977. X 21. 6
