Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-21 / 291. szám, péntek
A KÖZÖS CÉLÉRT K I S S I D A I EDE OREMBÜR6BAN A sztyeppre leszállt az éj. Krivszkében, az orenbur- tji gázvezeték telepén a barakkok nyitott ablakán beindulta mezei virágok illata. A közeli szovhoz farmján már mindenki álomra hajtotta a fejét. Akik pedig még ébren voltak, és ismerték az égbolt térképét, a Göncöl szekér segítségével találgatták, merre is fekszik szülőfalujuk. A gyűlés éjfélig tartott. A betonozott úton léptek zaj« hallatszott, hangos beszélgetés zavarta meg az éjszaka csendjét. Kissidat Ede belépett a barakkba, látszott rajta, hogy nagyon fáradt. Tekintete azonban eleven volt, mintha ezt a napot sokáig emlékezetében szeretné tartani. Ezen a gyűlésen vették fel ugyanis a párttagok sorába. Leült a székre, és elgondolkozott. — Nehéz megmagyarázni, miért döntöttem így. Az életben vannak olyan percek, amikor ;iz ember nem kérdezi meg, hogy miért is határozott ilyen vagy amolyan módon. Egyszerűen azért teszi, mert erre szükség van. A motívumokat rendszerint utólag keresi. Ha már erről beszélünk, úgy vétem, hogy a munkásnál mindig csak egy motívum a meghatározó — hasznosnak lenni ott, ahol arra szükség van. Van olyan ember is, aki számító, kalkulál, vajon ebből milyen haszna lesz, ám ez puszta spekuláció és nem munka. Amikor vállalatunkban az orenburgi gázvezeték építésére jelentkeztem, egy dolog teljesen világos volt számomra. Segíteni akartam. Az egész ügyet a köztársaság határain túli történelmi jelentőségű útnak vettük. Jómagam nem vállaltam ismeretlen szakmát. Az építőipari karbantartás villanysze- relőjeként jelentkeztem. Ter- mésztesen volt arról is elképzelésem, hogy a sztyeppre megyünk. ahol csak saját erőnkben, tudásunkban bízhatunk, hogy az űj körülmények között nem lesz minden könnyű. • 975 augusztus elején érkeztünk meg Krivszkébe. Mi tagadás, a kezdet nagyon nehéz volt. Még nehezebb, mint ahogy «(képzeltük. Természetesen mindenki elég sok tapasztalatot szerzett, hiszen már nem voltunk « legfiatalabbak. Ezenkívül a vállalat arra is ügyelt, hogy edzett embereket válasszon, akik az életben egyet-mást már próbáltak. és a különböző helyzetekben nem tanácstalanok. Már negyvenéves vagyok, húszéves gyakorlatom alatt sok mindent megtanultam. e izenöt éves voltam, «mi- * kor Košicébôl a Vítkovice! Vasműbe mentem szakmát tanulni. Azután bevonultam, majd a katonai szolgálat letelte után visszamentem Košicébe, es a Kohóépítők Vállalatban dolgoztain szerelőként. Nem könnyű egy szerelő „nomád“ élete, keresztül-kasul járja szülőhazáját. Nemegyszer elgondolkodtam azon is, milyen nehéz egy szerelő feleségének 0 sorsa. A Kelet-szlovákiai Gépgyár átalakításán, majd a Kelet- szlovákiai Vasmű építősén dolgoztam. És ez még csak rerxd- , jén volt, hiszen otthon voltam. Azután kezdődött a vándorélet; Rimaszombatban, Pelsöcön, Spišské Vlachyban, Kežmarok- ban és másutt gabonasilókat építettünk, majd a Magas-Tat rában az új sportközpontot. Az idei év elején, amikor megérkeztem Orenburgba, már tudtam, hogy a villanyszerelésen kívül más, fontos dolgok is léteznek. Megértettem, hogy a párt helyes politikát folytat, és tagja akartam lenni. Végeredményben a származásom is a párthoz vezetett. Boldog voltam, hogy Orenburgba már párttagjelöltként mentem. Tudatosítottam, hogy a párttag ság kötelez, azt jelenti, hogy mindenben példamutató legyek, vezessem munkatársaimat, meg tudjam magyarázni a párt politikáját, meg tudjam őket győzni, hogy az életben teljes mértékben érvényesüljenek. Számomra rendkívüli jelentőségű volt a párttagok soraiba való belépésem. Már néhány éve élmunkás voltam, és el akartam érni, hogy a kollektívát a párt segítségével kommunista módon vezessem. Itt, Krivszkében egy másik kollektíva vezetője vagyok, és megalakulása után azonnal versenyre keltünk a bronz jelvényekért. A cím megszerzéséért mindent kell teljesítenie a kollektívának. A fiúk azonban nagyszerűek, egyikük sem kételkedik abban, hogy a címet megszerezzük. Megérdemlik, hogy név szerint is felsoroljam őket: Jaroslav Dráb, Marian Ceplák, Ondrej Potocký, Jaroslav Benedik és Jván Oskrda. Velük együtt a rosztovi körzetben elsőként nyertük el a Vörös Zászlót. B ár említettem, hogy » kezdet valóban nehéz volt. Ám valamennyien minden erőnket megfeszítve dolgoztunk, mert tudtuk, hogy annál hamarabb fogunk majd melegben, kényelemben élni, minél előbb felépítjük a telepet. Sok szór éjszaka is dolgoztunk. Üzemzavar volt például a transzformá t űrállomáson, az emberek három napig sötétben ültek. Esőben, fagyban, éjszaka javítottuk .i transzformátort, mert valamennyien miránk vártak. Kollektívánk az áldozatkészségéről híres, h.t kell, éjfélkor is felkelünk, és azonnal kiszállunk a helyszínre, ha valahol valamilyen üzemzavar keletkezik. Véleményem szerint más is így cselekedne. Itt mindenkinek mindenkire gondolnia kell. Ezért szeretem ezt a munkát. Nem mindig adódik az életben olyan alkalom, hogy ilyen kollektívában dolgozzon az ember, mint éppen itt, az orenburgi. gázvezetéken. V éleményem szerint a szocialista munkabrigád életébe sok hasznos tapasztalatot hozunk innen. Soha senki sem vitatkozik akkor, amikor rendkívüli leendőkről van szó. Szó nélkül indul el mindenki, akár éjfélkor, bármilyen időben. Erről sokat beszélhetne Juraj Sceranka, a pártelnök Talán még egy vastag könyvet Is megírhatnának a Krivszkében szerzett tapasztalatokról, a munkások kezdeményezéséről, f egy el meze l tségéről, állhatatosságáról és áldozatkészségéről. A példákért nem kell mesz- szire mennünk. Számunkra szinte természetes, hogy teljesítjük ;i vállalásokat, a gépeket szocialista gondozásba vesszük, vállaljuk, hogy takarékoskodunk az anyaggal, egymásnak segítünk, helyettesítjük egymást, sőt olyan munkában is segítséget nyújtunk, amely nem éppen a szakmánkba vágó. Ehhez nem kell gyűléseket. aktívaértekezleteket összehívni, sőt ellenőrzésre sincs szükség. Bámulatos, hogy Itt mindenki milyen akaraterőről tesz tanúságot. Már lassan beleszoktunk eb be az életbe, noha nemegyszer elfog bennünket a vágy a család után. Mivel azonban belevágtuk a fejszénket, a munkát be is fejezzük. Mert tudjuk, miről van szó. Ezenkívül sok barátot találtunk itt, .tkik mind arra törekednek, hogy a doni sztyeppen otthonosan érezzük magunkat. A kozákok kemény emberek, de vendég- szerelők, szívélyesek. Azt gondolom, ha még tovább itt maradnánk, mi is kozákokká válnánk. Mert ez a légkör hat az emberre. Például Molnár mérnököt már atamánnak szólítjuk. Az általunk végzett munka. e nagy mű bizony méltó a kozákokhoz. Én magam az utolsó napig itt szeretnék maradni. Majd ha egyszer hazatérek, a sztyeppet sohasem feledem el. / E gyszer azonban mégis hazamegy az ember. Amikor legutóbb Košicében voltam, bizony csodáltam, milyen áldozatosan neveli a feleségem a bárom gyermeket. Az apa nagyon hiányzik a családban. Nagyon erősnek kellett lennem akkor, amikor beléptem a ház ajtaján, és hároméves kislányon) így fogadott: — Nini, megjött a bácsi. No de majd lesz ez másként is. Csak tartsunk ki! J ÍR Í STANO ADOTT SZAVUKHOZ HÍVEN Teljesítik o Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60 évfordulójára tett kötelezettségvállalásukat A kővetkező esztendőben lesz nyolcvan éve annak, hogy Komáromban (Komárno) megkezdték a hajók és az uszályok gyártását. A nyolc évtized folyamán a hajóépítők komoly rangot és tekintélyt szereztek a kikötővárosnak. Gyártmányaikat a Szovjetunió csakúgy, mint az NSZK, Lengyelország, a Magyar Népköztársaság és Bulgária vizein mindenütt is merik és csak az elismerés hangján beszélnek róluk. A hétszáz éves város hajúiparának fejlesztésében különösképpen a felszabadulást követő évek jelentettek nagy előrelépést. A régi gyár minden igényt kielégítő tágas szerelőcsarnokokba költözött és a járás sok ezer dolgozójának oiz- tosított kenyérkereső foglalkozást, akik szüntelen kezdeményezéssel, politikai és munka- aktivitással hívjak fel magukra a figyelmet. így történt a közelmúltban is, amikor a kommunisták kezdeményezésére a CSSZBSZ üzemi alapszervezetének tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy a Nagy Októberi Szociálist« Forradalom 60. évfordulója méltó köszöntésére az OL 401)ds típusú luxus kivitelezésű személyhajói a határidő előtt hat héttel korábban átadják a szovjet megrendelőknek. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Azt — válaszolta Pauke Ivan mérnök, a CSSZBSZ Üzemi Bizottságának elnöke —, hogy a hajót legkésőbb a folyó év november 18 ig, tehát h barátsági hónapban átadjuk szovjet barátainknak. A három szintes hajó i'élix l'.dmimdovics Dzsersmszkij, az orosz munkás- mozgalom kiemelkedő alakja és Lenin közvetlen munkatársa nevét viseli. Az építés kivitelezésében a szocialista munkabrigádok járnak az élen, amelyek nemcsak a nyolcórás munkaidőt, hanem a szombati és a vasárnapi rendkívüli műszakokat is jó) kihasználják adott szavuk teljesítésére. Felvételünkön az OL 400-as hasonmása, amely már <i Szovjetunió viziutain beszédesen hirdeti a komáromi hajóépítők kézügyességét, jó hírnevét. ft/i) A REAKCIÓ BÁSTYÁJA A haladás ellenfelei # A íarkaserkölcs megtestesítése A Rudé právo Antonín Chyba tollából a minap A nemzet közi monopóliumok reakciós szerepe címmel terjedelmes cikket közölt. A szerző a reakció bástyájának: a monopóliumoknak elemzi a helyzetét és a mesterkedéseit. Alább ismertetjük a cikk lényegét: A nemzetközi monopóliumok problémája a mai tőkés világ egyik legsúlyosabb, legégetőbb kérdése. Már évek óta sok tudós, számos nemzetközi tudományos, jioliükai tanácskozás és intézmény foglalkozik ezzel a problémával. Az ENSZ közgyűlés 29. ülésszaka 1974 ben különbizottságot hozott lét re a multinacionális monopóliumok tevékenységének tanulmányozására. Azzal a problémával, milyen következményekkel jár a nemzetközi monopóliumok tevékenysége a dolgozók életszínvonalára nézve és szociális kö rülményeik alakulását tekintve, már sok éve intenzíven foglalkozik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet. Nem véletlen, hogy ennek a problémának nemzetközi szinten is ekkora figyelmet szentelnek. A multinacionális monopóliumok tevékenysége ugyanis komoly következményeket idéz elő az egész tőkés világ fejlődésében, hatással van a nemzetközi kapcsolatok alakulására, a nemzetközi munkásmozgalom helyzetére és a tőkésországok dol- gozóinak életére. A nemzetközi monopóliumok nem tegnap jöttek létre, hanem már legalább száz évvel ezelőtt, s ez alatt az idő alatt lényeges változásokon mentek keresztül. A második világháború után az lett a legfontosabb jellemvonásuk, hogy a tőkés világban mindenütt közvetlen tőkeberuházásokat eszközölnek, tekintet nélkül az államhatárokra. A nemzetközi monopóliumok többnyire egy konkrét (fi késországhoz kötődnek, s nemzetköz zi jellegüket elsősorban tevékenységük nemzetközi terjedelme adja meg. Ez nem jelenti azt, hogy a multinacionális monopóliumok, tevékenységét azonosítani lehet „anyaországaik“ politikájával, inkább azt mondhatjuk, hogy a monopóliumoknak saját bel- r»s külpolitikájuk van. Egyesek önállóan tárgyalnak önálló’ országok kormányaival, vagy önálló külpolitikai álláspontot foglalnak el. A legerősebbek az Egyesült Államok nemzetközi monopóliumai. 1950 es 19ÖÖ között az Egyesült. Államok külföldön eszközölt közvetlen beruházásainak értéke 19 milliárd dollárról 102 milliárd dollárra növekedett. Ez azt jelenti, hogy ezek a beruházások évente átlagosan 10 szazalékkiil növekedtek, miközben a tókés világ össztermelésének üteme csak fele akkora mértékben. A küld földön dolgozó amerikai ipar ezzel uz Egyesült Államok és a Szovjetunió ipara után a világ harmadik legnagyobb gazdasági komplexuma lett. Az utóbbi két évtizedben a nemzetközi monopóliumok külföldi beruházásainak értéke és piaci forgalma kétszer gyorsabban növekedett, mint a világ bruttó termelése. A világ száz legnagyobb gazdasági egysége között 50 nemzeti állam és 50 multinacionális monopólium szerepel. Ha a mostani tendenciák folytatódnak, már 1980 előtt a tőkés világ termelési kapacitásai 75 százalékát 300 nemzetközi monopólium fogja ellenőrizni. A tőke koiicentralódásával és a nemzetközi monopóliumok gazdasági erejének növekedésével párhuzamosan növekszik profitjuk Is. Az Egyesült Álla mok közvetlen külföldi beruházásaiból származó nyereség például az 1900. évi 2353 millió dollárról 1969 ben 5638 millió dollárra növekedett. Az a körülmény, hogy a multinacionális monopóliumok több ország területén tevékenykednek, lehetővé teszi számukra, hogy megteremtsék maguknak a minél nagyobb nyereség be- söprésének optimális lehetőségeit. A monopóliumok ezenkívül nagyszerűen tudnak alkalmazkodni a lókesországok különböző szociál-ükonómiai viszonyaihoz, s ez, valamint az a képességük, hogy ki tudják használni a körülmények eltérő voltát, új típusú nemzetközi gazdasági szervezetekké teszi őket, amelyek nemzetközi szinten tudják kizsákmányolni a dolgozókat. Ezen felül jelentős mértékben tudják befolyásolni az egyes országok politikai helyzetét. Az utóbbi időben a nemzetközi monopóliumok annyira megerősödtek, hogy tevékenységük negatív következményei már nemcsak a fejlődő országokban érezhetők markánsan, hanem egyes fejlett tőkésországokban is. Már magát a tőkés társa dalmi rendszert is veszélyeztetik, pedig ennek kinövései. Ma már egyre érezhetőbbé válik a nemzetközi monopóliumok és az egyes országok érdekei közötti ellentét. Nem véletlen tehát, hogy új tendenciák jelentkeznek az országok és e társaságok kapcsolataiban. Egyes termelési ágazatokban több őr- szagban államosították a monopóliumok leányvállalatainak vagyonát. A tőkés világ közgazdászai mégis megfeledkeznek arról, hogy a nemzetközi monopóliumok gazdasági gyarapodásának egyik legnegatí- vabb következménye a munka es a töke közötti ellentét elmélyülése. Az utóbbi időben a multinacionális monopóliumok a világközvélemény érdeklődésének homlokterébe kerültek, főkeni amiatt, mert negatívan befolyásolják a politikai helyzet alakulását. A nemzetközi monopóliumok az eJső sorokban küzdenek a nemzeti felszabadító mozgalmak, a haladó átalakulások, de különösen a szocializmus ellen. Az amerikai monopóliumok külföldi fiókvállalatai a szocialista országokkal való üzletkötések során még most sem fogadják el a kölcsönös előnyösség elvét, hanem tartják magukat azon áruk jegyzékéhez, amelyeket nem szabad a szocialista országokba szállítaniuk. A nagy monopóliumok például számqs diszkriminációs intézkedést ťoganatosítottak a szocialista és más haladó országok ellen. Amikor 1975 ben és 1976-ban felvetődött annak lehetősége, hogy a kommunisták iS bekerüljenek a nyugat-európai országok kormányaiba, ez ellen nemcsak az Észak-atlanti Szerződés Szervezete kezdett gyűlölködő kampányt, hanem a legnagyobb amerikai multinacionális monopóliumok is. Közismert tény, hogy a monopóliumok, főként a kőolajipari társaságok hatalmas pénzösszegekkel támogatták és támogatják a reakciós politikai pártokat és a jobboldali sajtót Olaszországban, Franclaország- ban, Portugáliában és másutt. A Lockheed amerikai társasig nagy összegekkel pénzelté a japan és a nyugatnémet jobboldali pártokat. Az amerikai ITT monopólium igen jelentős mértékben kivette részét a chile* Népi . Egység kormányának megdöntéséből. Részben még a közel keleti konfliktus is a nemzetközi monopóliumok negatív hatásának tudható be. A nemzetközi monopóliumok reakciós szerepe tehát világméretekben is megnyilvánul. Negatív szerepet játszottak a monopóliumok a nemzetközi pénz- és energiává)sag előidézésében, amely az egész tőkés világot sújtja, a nemzetközi konfliktusok megoldása terén pedig a legreakciósabb tendenciák képviselői. Ezért hatékony nemzetközi szolidaritással és nemzetközi szinten kell küzdeni annak érdekében, hogy ezek a multinacionális monopóliumok nemzet kökzileg minél jobban elszigetelődjenek. Idp)
