Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-09 / 249. szám, péntek
A dolgozók ügyét képviselte Steiner Gábor születésének kilencvenedik évfordulója Oj világot formáló esemény, történelmi jelentőségű évforduló megünneplésére készülünk. Emlékezetünkbe idézzük a hatvan évvel ezelőtt történteket, közben gyakran gondolunk a bősökre, a forradalom katonáira, köztük Steiner Gáborra, a csehszlovák munkásmozgalom egyik legismertebb harcosára. Az ö életének az alakulását is — hasonlóan, mint kortársai közül igen sok más dolgozóét szerte a világon — döntően befolyásolta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és a Szovjetunió példája. A ma kilencven éve (1887. szeptember 9-én) született Steiner Gábor sok tekintetben a bolsevikok hatására vált forradalmárrá, az elnyomottak jogaiért következetesen küzdő kommunistává. A törékeny testalkatú ember nehéz körülmények közölt nevelkedett és ismerkedett meg a dolgozók életével, a szervezett munkásság harcával, célkitűzéseivel. Tizenháromévesen szegődött el nyomdásztalnuló- nak. Ifjúmunkásként a nyomdászok Liebknecht-körében tevékenykedett. Szervezetten és magasabb szinten itt került első ízben kapcsolatba a tudományos szocializmus elméletével, Marx és Engels tanításával. A világot megrengető eseményről, a győztes proletárforradalomról budapesti nyomdászként szerzett tudomást. Munkatársai körében, és mindenütt, ahol megfordult, híveit arra lelkesítette, hogy tanuljanak a Szovjetuniótól, kövessék a bolsevikok példáját, küzdjenek a burzsoázia ellen, a dolgozók jogaiért, az új társadalomért. A Kommunisták Magyarországi Pártjába, amely 1918. november 24-én alakult meg, az elsők között lépett be. Gazdag ismeretei, alapos politikai tudása és elvhű magatartása révén az 1919-es Magyar Tanács- köztársaságban már fontos tisztséget töltött be. Népbiztosa volt egy közélelmezési bizottságnak. A bátor forradalmárt a Magyar Tanácsköztársaság érdekében végzett tevékenységéért a horthysta hatalom elfogta, bebörtönözte, és a „likvidálandó“ kommunisták listáján tartotta nyilván. Steiner Gábor azonban erősebbnek bizonyult, mint az elnyomók. Megszökött a fogházból és szülőföldjén, Komáromban folytatta forradalmi harcát. Kitartóan küzdött Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakításáért (Komáromban ő alapította meg a CSKP helyi szervezetét), majd a párt forradalmi irányvonalának az érvényesítéséért. Több évig volt a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlési képviselője és szenátor. Munkásságának elismeréséül 1929 ben a CSKP V. kongresszusán beválasztották a bol« sevizáll gottwaldi Központi Bizottságba. Steiner Gábor Azt a harcot, amelyet a nyomdászok köréljen, majd kommunistaként a Magyar Tanácsköztársaság idején és szülővárosában Komáromban kezdett meg, folytatta a legmagasabb helyen, a nemzetgyűlésben és a szenátusban. Az igazságért nem megtévesztő jelszavakkal, nem demagóg módon, nem nacionalista frázisokkal, hanem megcáfolhatatlan érvek, tények felsorakoztatásával küzdött. Arra törekedett, hogy a csehszlovákiai magyarok tisztánlátását ne ho- mályosítsa el a magyar irreden- ták nacionalista uszítása, és a kapitalista rendszer viszonyai között a jogfosztottság és a nemzetiségi elnyomás okát az emberek ne a köztársaság más nemzetiségű lakosaiban, hanem az osztályelnyomásban, a burzsoá rendszerben lássák. Kíméletlenül ostorozta a kapitalistákat és a nagybirtokosokat. Egyben meggyőzően bizonyította, hogy a nemzetiségi elnyomás elsősorban szociális kérdés, és a munkás-paraszthata- lom csak akkor teremthető meg és biztosítható tartósan, ha a dolgozó nép nemzetiségi és faji hovatartozásra való tekintet nélkül összefog, egységesen, a proletár nemzetköziség elvének jegyében vívja harcát. Steiner Gábor főleg Szlovákia déli vidékén, a magyar nemzetiségű dolgozók körében végzett jelentős munkát. Szervezte és irányította a dél-szlovákiai földmunkások bérharcát és a nagy dél-szlovákiai sztrájkokat. A csehszlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók nemzetiségi jogaiért folytatott harcot mindig összekapcsolta a cseh, a szlovák és az országban élő más nemzetiségű dolgozók jogaiért folytatott harccal. Steiner Gábor bátran fellépett a müncheni árulás ellen is. A Csehszlovákiát fenyegető hitleri fasizmussal és a félfeudális horthysta irredentizmussal és revízión izmussal szemben a Csehszlovák Köztársaság területi egységének megvédése mellett tett hitet. Lelkesen, fáradságot nem ismerve “szervezte a Csehszlovák Köztársaság feldarabolására irányuló törekvéseket elítélő és a fasiszta hódítást megvető tiltakozó gyűléseket. Évekig Nagy Gyulával, Major> Istvánnal, František Kubačcsal, Marek Gulennel, Karol Bmidké- vél és a csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom számos ismert és kevésbé ismert harcosaival járta a falvakat és a városokat. Szenvedélyesen beszélt, lelkesen agitált, hirdette a dolgozó nép igazát, a kommunista eszmét. A magyar nemzetiségű internacionalista és csehszlovák hazafi a dolgozó nép ügyét szolgálta. A felszabadulást, a munkásosztály győzelmét — sajnos — nem élte meg. Életét 1942- ben a terrorizmus golyója oldotta ki. A hivatásos forradalmárt a munkásosztály soraiban igen sokan tisztelték és szerették. A dolgozó nép elfogadta, méltó vezetőjének tekintette. Steiner Gábor munkásságára és példás magatartására ma is nagyrabecsüléssel emlékezünk. BALÁZS BÉLA Olvastuk.. Külpolitika alkotmányjogi szinten Kommunista harcosok soraiban 1977. IX. 9. Ma is lelkes, fiatalos. Pedig Lenes Ferenc elv társ, lapunk egykori főszerkesztője, az elv- hű és aktív kommunista már 75 éves. Kezmarokon, nyolcgyermekes családban született, 1902. szeptember 9-én. Öntudatát, világnézetét kora ifjúságától édesapja, a szociáldemokrata, majd 1921 óta a kommunista párt tagja, továbbá a szinte még gyermekfejjel átvészelt első világháború ínséges viszonyai és többnyire munkáskörnyezete formálta és edzetle. Életének fontos mezsgyeköve Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása, amelynek alapító tagja lett. Élelso- ra. tevékenysége egybeforrott a párt életével, munkásságával, harcával. Megbízásából számos különféle tisztséget töltött be. Büszkén emlékezik vissza ma is arra, amikor a húszas évek elején a Kassai Munkás kiadójának dolgozója, majd később a Munkás és a Pravda chudoby közös kiadóhivatalának vezetője volt Bratislavában, majd Moravská Ostravában egészen 1928-ig. — Négy év elteltével — mondta beszélgetésünkkor — amikor egy munkás fogyasztási szövetkezet vezetője lettem, ismét Bratislavába kerültem, a Ľudové zvesti és a Munkás kiadójának élére. S amikor a burzsoá hatalom a pártot félillegalitásba kényszerítette s lapjait betiltotta, más munkakörök és pártmégbízatások következtek. A többi között járási párttitkár voltam Komáromban (Komárno). Utam a kommunista sajtóhoz a felszabadulás után kanyarodott vissza, amikor 1955- től tizenhárom éven át az Oj Szónak, majd 1970-től 1977-ig Dénes Ferenc a Szovjetbarálnak voltam a fő- szerkesztője. A polgári köztársaságban csaknem másfél évtizedig munkás testnevelő egyesületekben fejtett ki jelentős politikai munkát. 1921-től kél éven át a vasutas szakszervezel Vasutas című havilapját szerkesztette, ahonnan a jobboldali szociáldemokrata vezetőség kommunista magatartásáért távolította el. Az 1923—1924-es években a Roham című lapnak volt a szerkesztője, amely testvérlapja volt a Klement Gottwald által szerkesztett Spartacus-nak. A harmincas évek második felében az akkori Kárpátalján volt a párt instruktora. Miután ezt a területet megszállták a horthysta csapatok, illegalitásba vonult, és a megtorlások elől a Szovjetunióba emjgrált. Életének fontos fejezete az itt eltöltött csaknem teljes évtized, amelybe beletartoztak a Nagy Honvédő Háború megpróbáltatásai is. A szovjetek országában több gazdasági posztot töltött be, majd a háború első éveiben a szovjet hadseregben politikai tevékenységet fejtett ki. Itt tovább erősödtek azok az elszakíthatatlan szálak, amelyek a proletár internacionalizmus elvei alapján már korábban is a Szovjetunióhoz, népéhez és lenini pártjához, a kommunizmus ügyéhez fűzték. Ennek tanújelét adta jóval később, 1968—1969-ben is a pártban és a társadalomban kialakult válság nehéz próbatétjében. 1949-ben tért haza. Életének további szakaszában nemcsak városi és kerületi szinten látott el párttisztségeket, hanem a többi között tagja volt Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és alelnöke a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Helytállásáért, munkásságáért több állami kitüntetést kapott, köztük A Munkaérdemrendet és a Köztársasági Érdemrendet. A Csehszlovák Békedíj viselője is. Ma, amikor egy érdemdús, tartalmas, mozgalmas és harcos életpályán a kilátóhoz, a háromnegyed évszázadhoz érkező fáradhatatlan Dénes Ferenc elvtársnak, pártunk érdemes veterán harcosának erőt és egészséget kívánunk a további évekbe, csak aláírhatjuk azt, amit visszaemlékezéseiben ő maga így fogalmazott meg: „ ... mint tizenhét éves ifjú elköteleztem magam a kommunisták nagy ügyének, s ma, életem alkonyán, nyugodt lelkiismeretlel adhatok számot arról, hoqy a sok megpróbáltatás, amelyet átvészeltem, nem volt hiábavaló." GÁLY IVÁN Az SZKP XXIV. kongresszusán- meghirdetett békeprogram- mal új szakasz kezdődött a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében. A Szovjetunió e programban meghatározta a nemzetközi élet létfontosságú és időszerű problémái rendezésének új feladatait és módjait. Az SZKP XXV. kongresszusa ezt a békeprogramot továbbfejlesztette — írja dr. Zoltán 17a- lentovic, a Pravdában megjelent A külpolitika első alkotmányjogi formája című cikkében, majd kifejti, hogy a Szovjetunió új alkotmánytervezete a szovjet külpolitika alaptörvényeit határozza meg, s ezzel kilép belpolitikai kereteiből és nemzetközi jelentőségűvé válik. Érthető tehát, hogy világszerte nagy érdeklődést váltott ki. Az új alkotmánytervezet az előző szovjet alkotmányok eszmei hagyatékára épül, kiegészítve a szovjet társadalom és a nemzetközi élet jelenlegi fejlődési fokának megfelelő gondolatokkal. így a Szovjetunió új alkotmánytervezete a szovjet nép hatvanéves szocialista építőmunkájában elért sikerek összegezőjévé vált. Ezenkívül kitűzi az elkövetkező időszakra a szovjet bel- és külpolitika feladatait. Megkülönböztetett figyelmet érdemel az alkotmánytervezet külpolitikával foglalkozó IV. cikkelye, amelynek beiktatását a Szovjetunió megváltozott külpolitikai helyzete tette szükségessé. A történelem folyamán első ízben nyertek egy ország külpolitikai céljai és törvényei alkotmányjogi formát. A szovjel külpolitika alapvető célja teljes mértékben összhangban van az SZKP XXIV. kongresszusá n meghatározott és az SZKP XXV. kongresszusán továbbfejlesztett békeprogrammal. A szovjet külpolitika mély, egyértelmű internacionalizmusról lesz tanúbizonyságot, valamint arról, hogy a Szovjetunió külpolitikája mindig megfelelt és a jövőben is megfelel a világ dolgozói érdekeinek. A szovjet állam, amely az emberi társadalom fejlődése törvényszerűségeinek tudományos, marxista—leninista megismeréséből indul ki, a nemzetközi problémákat az általános érdeknek megfelelő álláspont szerint igyekszik megoldani. Az új szovjet alkotmánytervezet azokat az alapvető elveket is meghatározza, amelyek alapján a Szovjetunió a világ más államaival építi kapcsolatait. Ezek az elvek a következők: az erőszak nem alkalmazása, az egyenjogúság, a ha- * tárok sérthetetlensége, a területi szuverenitás, az emberi jogok tiszteletben tartása. Csaknem naponta győződhettünk meg róla, hogy a világon még léteznek olyan erők, amelyek fékezik a világ kedvező fejlődési irányzatát. Ezért a bőkéért vívott küzdelem egyre időszerűbb feladat. Azt a tényt, hogy a Szovjetunió külpolitikájának integrált része a békéért vívott harc, legjobban az alkotmánytervezet azon cikkelyei bizonyítják, amelyek kötelezik a szovjet polgárokat, hogy járuljanak hozzá a népek * békés, baráti kapcsolatainak fejlődéséhez. Az alkotmánytervezet megkülönböztetett figyelmet szentel a Szovjetunió és a szocialista országok kapcsolatainak. Ezek a kapcsolatok a szocialista internacionalizmus elvein fejlődnek. A szerző azzal fejezi be' cikkét, hogy Leonyid Brezsnyev szerint a Szovjetunió új alkotmánytervezete ösztönző példát nyújt a szocializmust építő népeknek, s eszmei támaszul szolgál a kapitalista országok jobb, igazságosabb társadalmi rendszerért harcoló dolgozóinak. A formalizmus elleni harc hatékony eszköze A pártszervezetek céltudatos ellenőrző tevékenységének jelentősége a feladatok szaporodásával kapcsolatban kerül előtérbe. Az ellenőrzés lényege az, hogy eltávolítsa mindazt, ami akadályozza a termelés hatékonyságának növelését, negatívan befolyásolja a gazdasági növekedés minőségi tényezőit, állapítja meg Karel Vališ a Rudé právóban megjelent Az aktivitás és a tartalékok, forrása című cikkében. A szerző ellátogatott néhány plzeíii gyárba és üzembe, ahol a pártszervezetek ellenőrző tevékenységét vizsgálta. A CSKP Plzeni Városi Szervezetében végzett vizsgálatok során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az ellenőrzés joga a kongresszusi határozatok teljesítésének jelentős eszköze lett. A bizottságok taggyűlések által végzett ellenőrző tevékenysége ma már a gazdasági dolgozók, párttagok és párttagjelöltek, valamint a párlonkí- viiliek megkövetelt aktivitásának feltétele. Hozzájárult továbbá a tervfeladatok túlteljesítéséhez és a gazdaságosság fokozásához. Példának a szerző az egyik üzem esetét említi: az export- feladatok teljesítésének vizsgálata ahhoz vezetett, hogy a gazdasági vezetőség kommunistái elemezlek a reklamációk okait. Megmutatkozott, hogy az objektív okokon kívül számos szubjektív tényező is közrejátszik, ami jó minőségű munkával eltávolítható. A plzeni Skoda Művekből egyaránt jó minőségű termékek kerülnek külföldre és belföldre is, hiszen a gyár kommunistái maximális figyelmet fordítanak a termelés minőségének és hatékonyságának a biztosítására. A CSKP üzemi és alapszervezeténe’: irányítása alatt álló gazdásági komissziók végzik a termékek minőségének ellenőrzését. Ez a módszer már többször is igazolta életre^ valóságát. A cikk írója ezután a plzeni Papírgyárba látogatott. Az ott szerzett tapasztalatok alapján megállapítja, hogy az ellenőrzés joga alkalmazásának alapvető módszere az, hogy a pár gyűlé„on megvitatják a gazdasági feladatok teljesítéséről szóló jelentést. A CSKP 1974 novemberi plé- numán Gustáv Husák, a párt főtitkára, köztársasági elnök kijelentette, hogy minden szin- ten és szakaszon meg kell ja- Jítani a párt ellenőrző tevékenységét, de mindenekelőtt a párthatározatok ellenőrzésének teljesítését. A javulásnak abban kell megmutatkoznia, hogy az ellenőrzés a formalizmus és a szubjektivizmus elleni harc hatékony eszközévé váljon, hogy a munkát az eredmények alapján vizsgáljuk. Fontos, hogy az ellenőrzés az irányító tevékenység elválaszthatatlan része legyen, amelynek lényege a fogyatékosságok kiküszöbölése és megelőzése. Csehszlovákia Kommunista Pártja támogatja azokat a vezető gazdasági dolgozókat, akik igyekeznek megvalósítani . a párt politikáját. Az ellenőrző tevékenység így a párt vezető szerepének elmélyítésére, a néppel való kapcsolatának megszilárdítására, a munkások és a műszakiak politikai aktivitásának helyes kihasználására irányul. A Plzeňben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a CSKP alapszervezetei munkájának e területén még jelentős tartalékok rejlenek, amelyek feltárása kétségtelenül megsokszorozza a párt befolyását és népszerűségét. [kif
