Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-07 / 247. szám, szerda

Iigvan ládák? Hogyan kérik?

Irodaház. Az Albári {Dolný Bar) Efsz irodaháza. Rögtön a folyosón meglep a csönd. Benyitok az egyik helyiségbe: üres. A másikba, az is üres. Ogy látszik min- denki a határban dolgozik. A folyosó végén, az elnök irodájából azonban, hangokat hallok. Nem kétséges: vitatkoznak. Erre magam is kíváncsi vagyok, kopogtatás után azonnal benyitok.

Hárman vitatkoznak. Bogyai Ignác, a szövetkezet elnöke, Bíró Pál, a szövetkezet zootechnikusa és Orosz József, a Nagymegyeri (Čalovo) Nagyhizlalda petén y- pusztai gazdaságának intézője.

— Beleszólhatok? — kérdem.

— Szólhat, de a téma nem újságírónak való.

— Hogyhogy?

— Kényes ügy.

Erre még kíváncsibb vagyok, tehát a kedvemért elölről, kezdetétől ismertetik a megtörtént esetet.

— A földművesszövetkezet háromszáz hízósertést szánt eladásra, átadásra, de nem mindet vették át.

— Bizonyára volt rá oka a felvásárlónak.

— Persze, tudjuk is, hogy mi. Járásunk már akkor túlteljesítette 6 százalékkal a sertéshús eladásának tervét.

Bólintok: értem. Magamban pedig gondolom: Tiszta ügy, tervfegyelem Is van a világon. Értik ám ki nem mondott gondolatomat a szövetkezet vezetői is, mert mindketten egyet mondanak, és persze kellő hangerővel:

— Csakhogy mi meg azért nem teljesítettük saját eladási tervünket.

Megértően sóhajt a peténypusztai gazdaság intézője:

— Gond, nagy gond. A nyakunkon maradt száz sertés. Száz hízó.

Az elnök kiigazítja.

— Csak kilencvenhat, de az is elég, mert továbbhiz- laláskor emelkedett a takarmányfogyasztás.

A zootechnikus folytatja:

— Túlhíztak. És itt mutatkozik a probléma, mert a túlhízott, zsíros húsú sertések felvásárlási ára meg alacsonyabb.

Az intéző közgazdasági szempont szerint értelmezi a problémát.

— A tervezettnél drágábban termelték a húst. Akaratuk ellenére persze.

Magam pedig a vásárló szempontjából.

— Nekünk meg zsíros húst adtak a hentesnél, pedig soványát szerettem volna, mert az egészségesebb.

Helyeselnek. Kínos mosollyal.

— Ez az! Ez az!

A zootechnikus azonban megszólal.

— Legyünk pontosaki Veszteség, hogy bizonyos meny- nyiségű húst a tervezettnél drágábban termeltünk. Nyereség azonban, hogy kevesebb malacot kellett hízónak beállítani.

Papír, ceruza kerül elő. Számolunk, hogy mennyi a veszteség, mennyi a nyereség, mennyi a kettő közötti különbség.

— Tízezer koronát úgy is ráfizettünk — mondják — Ennyivel több a veszteség a mi rovásunkra.

így látják, mert ez tény, valóság.

Hogyan kérik? Hogyan szeretnék?

— Pontosabban tervezzenek!

— Vegyék figyelembe a termelők érdekeit!

— Meg a vásárlók kívánságait is!

Végeredményben mindhárman egyet hangsúlyoznak:

— Legyen a tervezés minden szinten pontos, a tényékhez, a szükségletekhez igazodó ...

És így érvelnek:

— ... .mert ha valahol veszteség mutatkozik, az mindannyiunk vesztesége.

Jól látják, jót kérnek. Érdemes volt vitájukba beleszólni.

HAJDÜ ANDRÁS

Nagy hozamok — jó minőség

Napról napra édesebb a szőlő • Jelentős tiszta haszon mutatkozik • Üjabb csemegeszőlőfajtákat telepítenek

Az ősz eleji nyár heve fűti, buzdítja az embereket. Vidám lányok, pirospozsgás arcú menyecskék nevetésétől, kacagásától hangos a szőgyényi (Svodín) Barátság Efsz szőlője. A nap tűző sugarai kétszáz hektáron érlelik édesebbre a szőlőbogyók levét. A három vincellér örül a napfényes időjárásnak, mert emelkedik a must cukortartalma, s ennek következtében jobb áron értékesíthetik a termést.

— Régen volt ilyen szép. verőfényes őszünk — örvendezik Simonka István, a legbeszédesebb szőlész. — Becslésem szerint az olaszrizling hektáronként megadja a százhúsz mázsát is. Egy tizenháromhektáros parcellán talán még kétszáz mázsás hektárho- zamot is elérünk.

— A mi csoportunk is hasonló gazdag terméssel dicsekedhet — állítja elégedetten Pavel Dolák, a másik szőlész. — Szőlő van itt bőven, csak a feldolgozó üzem győzze az átvevést.

Varga Dezső rangidős főszőlész — egyben a pincemesteri funkciót is betölti — indítványára tekintjük meg a szembelevő dombokon húzódó végeláthatatlan szőlészetet. Az egyik tőkére mutat.

— Nézzék, hogy megrakodott ez az olaszrizling. Legalább tizenöt dekás fürtöket hozott. Becslésem szerint legalább százötven mázsát ad hektáronként.

Egy szuszra meg akarja mutatni az egész szőlészetet, talán minden tőkét. Lelkendezve dicséri az egyes szőlőfajtákat, amelyek nagyon meghálálták a jó talajművelést, a megfelelő tápanyagellátást, és a szakszerű növényvédelmet. Egészségesek a bogyók, nyoma sincs rajtuk a gombabetegségeknek. Csak akkor zsörtölődik kissé, amikor eszébe jut, hogy a pincében még ötven hektoliter bor vár eladásra. Jó lenne, ha gyorsan bekopogtatna néhány vevő, mert a hordók kellenek az új bor befogadására.

Meredek liatárúton kapaszkodunk fel a második számú szőlőtermesztő csoport birodalmába, ahol a legtöbb csemegeszőlőt termesztik. Simonka István elújságolja, hogy a Pannónia kincse termését még augusztus végén leszüretolték, és java részét elszállították. Az Irsay Olivér is gazdagon fizetett és a szép egészséges l'ürtöket idejében leszedték, szállításra előkészítették. Igyekeztek, hogy a lakosság minél hamarabb megkóstolhassa csemegeszőlőjüket. Szeptember elseje előtt mintegy öt vagon szőlőt adtak el, a Zelenina köbülkúti (Gbelce) üzemének. Nem ment simán, mert többször abba kellett hagyni a szüreteit, mivel ládahiány és más okok miatt nem vették át

Václav Zsuzsika mosolyogva mutatja a Rekord-fajta szőlő egyik nagy bogyókat hozó fürtjét.

(A szerző felvételei)

Varga Dezső és Simonka István szőlész a permetező- anyag keverőtartálya előtt.

tőlünk a szőlőt. Ezzel kapcsolatban a szőlész félénken megjegyzi.

— Javaslom, inkább hallgassa el a riportban ezeket a nehézségeket, mert úgy vélem, hogy még kellemetlenebb meglepetések is érhetnek. Egy hónapig szedjük a szőlőt, ilyen hosszú idő alatt a felvásárló bizony sok borsot törhet az orrunk alá. Bizony igaz az a közmondás, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem, avagy: mondd meg az igazat, betörik a fejed.

A többiek rábólintanak, igazat adnak neki. Mindannyian keresik a választ, hogy vajon miért nem veszik át rugalmasabban a csemegeszőlőt, hiszen a nagyvárosok piacán, üzleteiben kevés van belőle.

A kísérleti parcella megtekintése közben tovább folyik a vita a termelési és az értékesítési problémákról. Simonka István 57 szőlőfajtát mutat. Ezek tulajdonságait állandóan figyelik, s azokat telepítik majd, amelyek a legjobban bírják az Itteni éghajlatot, jó minőségű gyümölcsöt és bő termést adnak. Megcsodáljuk a Rekordfajta szőlőt. Václav Zsuzsika egy óriási fürtöt mutat az egyik tőkén. A szőlész megjegyzi, hogy ezt a fajtát is termeszteni fogjuk.

Parázs vita kerekedik arról, hogy milyen körülmét- nyek közölt érdemes csemegeszőlőt termelni. Általiban az a uézet alakult ki, hogy a jelenlegi árak fedezik a termelési költségeket, és a szövetkezetnek jelentős tiszta haszna is marad. Végre az illetékesek felfigyellek arra, hogy a csemegeszőlő termesztése, szállításra való előkészítése jóval többe kerül, mini a borszőlőé. A Pannónia kincsét például tizen szüretelték, de további tizenöt-húszán válogatták — eltávolították a fürtökről a megrepedt szemeket — óvatosan ládákba rakták. A szőlészek számítása szerint a borszőlő szüretelése és szállításra való előkészítése mázsánként tizenhat koronába, a csemegeszőlői* pedig 37 koronába kerül. Ezt a különbözeiét kellene a jövőben is figyelembe venni az árak meghatározásakor.

Lassan elnéptelenedik a szőlőhegy. A lányok és az asszonyok ajkán is eíhalkul a nóta. Üzemi és állami autóbuszon térnek otthonukba. Csak a szőlészek vizsgálódnak még, mert nem tudnának nyugodtán aludni, ha alaposabban körül nem néznének. Végül is minden rendben van, és átadják a kulcsokat az őröknek.

BALLA JÓZSEF

JOBBAN ÉLJÜNK AZ ELLENŐRZÉS JOGÁVAL A PARTSZERVEZETEKBEN

Üj feladatok, fokozott igényesség • Kerüljük az elavult módszereket az ellenőrzésben • A rendszeres ellenőrzés nemcsak feltárja, hanem már eleve kiküszöbölheti az esetleges hibákat, fogyatékosságokat

Pártunk XV. kongresszusa új követelményeket állított a pártszervek és szervezetek elé. A párt egész tevékenységében, a párt munkában csakúgy, mint társadalmi életünk minden szakaszán fokozódott az igényesség, mert a jó, haté kuny pártmunka alapozza meg a fejlett szocialista társadalom sikeres építését.

Közvetlenül a válságot követő időszakban a figyelem mindenekelőtt a párt- munka rendszeresítésére, folyamatosságára és tervszerűségére összpontosult, viszont a CSKP XV. kongresszusa a fő figyelmet a pártmunka tartalmi kérdéseire, hatékonyságára, a pártszervezetek egész tevékenységének fokozására irányítja, hangsúlyozva főleg a szervező, káder-, nevelő és ellenőrző munka további tökéletesítését, elmélyítését. Tehát a pártszervezetek és -szervek munkájában, tevékenységében azokat a tennivaló kát emeli ki, amelyek befolyásolják az egész pártmunka hatékonyságát, még magasabb szinten érvényesítik a párt ve zetű szerepét társadalmi életünk minden szakaszán.

Az idei ellenőrzés eredményei, tapasztalatai

Az e kérdésekre irányuló fokozott figyelmet világosan bizonyítják az idei rendszeres ellenőrzés eredményei is. A pártszervek és -szervezetek központi, kerületi, járási és üzemi ellenőrző- és revíziós bizottságai ez év első felében több pártszervezetben elemezték, hogy ezek a pártszervezetek és -szervek gyakorlati tevékenységükben hogyan alkalmazzák ellenőrzési jogukat üzemükben, vállalatukban különös tekintettel a minőség javítására és a hatékonyság növelésére a termelésben és a gazdaságban. Az ellenőrzés összesített tapasztalatai bizonyságot adnak a pártmunka további minőségi javulásáról, arról, hogy az üzemekben és váltatokban működő pártszervezetek és-szervek egész sor pozitív eredményt értek el a politikai és szervező munkában, a dolgozók nevelésében, valamint a dolgozók mozgósításában a párt gazdaságpoltiikai céljainak valóra váltásáért. Ez konkrétan megmutatkozott a 6. ötéves terv első éve feladatainak teljesítésében, s csakúgy az ez évi tervek teljesítésében elért pozitív eredményekben. A tapasztalatok ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy a pártszervek és -szervezetek munkáját még miben, hol kell tovább javítani; ugyanis még nem mindenütt sikerült teljesen elsajátítani azokat a munkaformákat, módszereket, amelyek a pártmunka minőségi javulásához és változásához vezetnek.

Az ellenőrzés előkészítése és lefolytatása

Nem egy esetben — főleg az ellenőrzés loga kihasználásában, gyakorlati érvényeítésében —- a több éve beidegződött s már elavult formák és módszerek alkalmazása rutinmunkává válik, ami löbbé-kevésbó csökkenti a pártszervezet tevékenységének a hatékonyságát, és fogyatékosságokat okoz a pártmunka más területein is.

Az ellenőrzés jogának érvényesítésében két véglet veszélye áll fenn. Mind a kettőnek negatív következményei vannak.

Az egyik véglet a formalizmus, amikor a párthatározatok feldolgozásában, a feladatok lebontásában mellőzik a helyi viszonyokat, a konkrét feltételeket, lehetőségeket. Az üzemi pártszervezetek határozati javaslatukban ugyan kidolgozzák a politikai részt, aniely mugába foglalja az ideológiai tevékenység fejlesztésével, a nevelő munkával, az agitációval, a tagálloiuány feltöltésével, minőségi növelésével, a tömegszervezetek tevékenységével kapcsolatos kérdéseket. Ám a termelés kérdéseit már a gazdasági vezetés dolgozza fel. Ez önmagában még nem hiba, sőt az ilyen munkamegosztás növelheti a feldolgozott anyag minőségét. Ami azonban a minőség rovására megy, az a két említett rész gépies összevonása, mégpedig anélkül, hogy a pártszervezet a gazdasági részt saját szempontjából igényesen, bíráló szemmel áttanulmányozná. Az ilyen gépies, formális eljárásnak általában az a következménye, hogy a pártszervezet nem iktatja be határozati javaslatba a termelési célok realizálását biztosító konkrét intézkedéseket, s így konkrétan nem is kötelezi a pártszervezet tagjait a feladatok megoldására, teljesítésére. Rendszerint hiányzik a határozatok teljesítésének ellenőrzése is. Az így feldolgozott határozat tehát formális, s már eleve nem biztosítja a kitűzött célok teljesítését, sőt kizárja az ellenőrzés jogának gyakorlati érvényesítését.

Több pártszervezetben a gazdasági eredmények megvitatásakor felkérik a gazdasági vezetőt, számoljon be a tervteljesítésről. Hogyha ezt nem előzik meg a pártszervezet saját felmérései, s ha a pártszervezet ezzel párhuzamosan nem szerez áttekintést a dolgok menetéről, ha a gazdasági vezető beszámolóját a pártszervezet vezetősége nem vitaija meg még a taggyűlés'előll, ha nem követeli meg a gazdasági vezetőktől, hogy a tájékoztatással egy- időben dolgozzanak ki hatékony intézkedéseket a problémák megoldására, akkor az ellenőrzés jogának érvényesítése formális, passzív, mert lényegében az ellenőrzés információival cserélődött fel. Az elért gazdasági eredmények globális értékelése is magában hordja a formalizmus lehetőségeit. Az ilyen rendszeres és mindent felölelni igyekvő, de lényegében nagyon keveset megoldó beszámoló vagy jelentés csak általánosságban foglalkozik a problémákkal, nem konkretizálja őket, és a hiányosságokért nem vonja felelősségre az illetékes személyeket. A problémák ilyenszerű letárgyalása majdnem teljesen kizárja a bíráló igényesség érvényesülését a tagsági gyűlésen, amely aztán tartalmilag szegény, mert gyakran csak arról tájékoztat, amit a tagság rendszerint már ismer. Ily módon a taggyűlés unalmassá válik, a tagságot nem mozgósítja aktív tevékenységre, s fel sem készíti eszmeileg a feladatok megoldására. Az ilyen gyakorlat törvényszerűen egyrészt a tagság nagy részét passzívvá teszi, másrészt viszont utat nyit az opportunizmusnak, a szubjektív döntéseknek, s annak, hogy az egyéni és a csoport- érdekek a társadalmi érdekek fölé kerekedjenek.

1977.

IX. 7.