Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-07 / 247. szám, szerda
Szavak helyett tetteket! Menet az emberi jogokért (ČSTK) — Washingtonba érkeztek az „emberi jogokért menet“ résztvevői. A menetet a texasi mezőgazdasági munkások szövetsége rendezte. Követelik, hogy az Egyesült Államok kormánya biztosítsa az amerikai dolgozóknak a munkára, az igazságos bérezésre, az orvosi ellátásra és a művelődésre való jogot nemcsak szavakkal, hanem konkrét tettekkel is. A menet résztvevői június 18-án indultak a texasi Austinból, 9 államot érintettek és összesen 2500 kilométert tettek meg. NEM HISZNEK AZ ÍGÉRETEKBEN A felvétel Gromiko és Kurt Waldheim eszmecseréjén készült. (ČSTK — TASZSZ-felvétel) Újabb Woldheím-Gromiko tolálkozó (ČSTK) — Minden második amerikai kétségbe vonja a Carter-kormány állítását, hogy rövidesen fellendíti az ország gazdaságát, csökkenti az inflációt és a munkanélküliséget. A Harris Intézet közvéleményku- tató ankétjának eredményei rámutatnak: az amerikaiak 74 százalékának az a véleménye, hogy emelkednek az alapvető cikkek árai. A megkérdezettek 59 százaléka úgy véli, 1978-ban még gyorsabb ütemben emelkednek az árak és nő az infláció. MERÉNYLET A NYUGATNÉMET GYÁRIPAROS-SZÖVETSÉG ELNÖKE ELLEN (ČSTK) — A Moszkvában tartózkodó Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára szovjetunióbeli látogatásának második napján folytatta tárgyalásait Andrej Gromikoval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, szovjet külügyminiszterrel. Tárgyalások közben Gromiko kiemelte szovjet részről az ENSZ fő feladatát abban látják, hogy előmozdítsa a nemzetközi béke és biztonság fenntartását, az ú), különösen a nukleáris háború elhárítását. A szovjet külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy ma nincs égetőbb jeladat, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a reális leszerelési lépések megkezdése. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta a SALT, a szovjet-amerikai hadászati fegyverkorlátozási tárgyalások fontosságát, amelyeknek mint kifejtette, mielőbbi megoldását követeli a nemzetközi biztonság megszilárdítása, az enyhülés továbbvitele és az is, hogy a fegyverkezési hajsza más területein is az előrelépésnek kedvező felételei jöjjenek létre. — A Szovjetunió — jelentette ki Gromiko — ilyen megoldás elérésére törekszik. Nyilvánvaló, hogy nem minden múlik rajtunk. Szilárd a meggyőződésünk azonban, hogy teljes mértékben lehetséges sikert elérni a SALT-tárgyalásokon, persze az egyenlőség és a felek egyenlő biztonságának szigorú tiszteletben tartása alapján. Kurt Waldheim köszönetét mondott a Szovjetuniónak az ENSZ következetes támogatásáért. (ČSTK) — Ismeretlen tettesek hétfőn este merényletet követtek el Hans Martin Schleyer, a nyugatnémet gyárosok szövetségének elnöke ellen. Néhány héten belül ez a második olyan merénylet, amely a nyugatnémet gazdasági nagyhatalom valamely vezetőjét éri; az elsőnek Jürgen Ponto, a Dresden Bank elnöke esett áldozatául. A merénylők megállították Schleyer autóját és tüzet nyitottak az őt kísérő rendőrökre. A golyózáporban négy ren dőr halálos találatot kapott. Schleyer nyomtalanul eltűnt. Feltételezik, hogy a merénylők hatalmukba kerítették, a közelben készenlétben tartott Volkswagen mikrobuszba vitték és ismeretlen helyre szállították. A feltehetően öt tettes ellen országos körözést indítottak, eddig — eredménytelenül. Az SPD álláspontja TERJED AZ ÚJNÁCIZMUS AZ NSZK-BAN Namíbiai helyzetkép Éhség, nyomor, munkanélküliség (ČSTK) — A nyugatnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) elítélte Herbert Kappler hábo- rás bűnös szökését s az olasz jogrend megsértésének minősítette. Az SPD elnöksége e kérdéssel kapcsolatban megállapította, hogy még .három évtized elmúltával sem lehet feledni az olasz túszok meggyilkolásának borzalmát. Az, SPD elnöksége azonban nem szólt az olasz kormány-' nak Kappler kiadatására vonatkozó kérelméről, csupán reményét fejezte ki, hogy a szökés nem súlyosbítja a nyugatnémet—olasz kapcsolatokat. Willy Brandt, az SPD elnöke ezzel kapcsolatban nyugtalanságát fejezte ki afelett, hogy az NSZK-ban terjed az újnácizmus. Kijelentette, törődni kell azzal, hogy az NSZK fiatal generációja ne tévedjen a fasizmus útvesztőjébe. (ČSTK) — Éhség, nyomor és munkanélküliség jellemzi Na niíbia őslakosságának éleiét. Mint ismeretes, Namíbiát a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság tartja törvénytelenü,l megszállva, állapítja meg a „Szociális feltételek Namíbiában“ című jelentés, amelyet évente ad ki az ENSZ Namí- bía-tanácsa. A dokumentum szerzői határozottan elítélik a faji elkülönítés politikáját, és az úgynevezett bantusztánok kialakítását. A jelentés szerint a munkaképes lakosság 50 százaléka munkanélküli, s ez a szám a nőknél eléri a 80 százalékot. A színes bőrű dolgozó 95 százalékának a hivatalosan elismert „szegénységi határnál“ alacsonyabb fizetése van. Ugyanazért a munkáért az afrikaiak nyolcszor kevesebbet kapnak, mint a fehér bőrűek. A dokumentum továbbá rámutat az elégtelen orvosi ellátásra. Ennek eredménye, hogy a világon Namíbiában legmagasabb a gyermekhalandóság. Ennek ellenére az afrikaiaknak nyújtott, az egészségügyi fejlesztésre fordított összeget több mint a felére csökkentették. Ez a humanizmus? Az anyagiak fontosabbak az embernél (ČSTK) — A Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt Végrehajtó Bizottsága határozottan elítélte a neutronbomba tervezett gyártását. A bizottság nyilatkozata felszólítja a világ közvéleményét, hogy .mindenáron akadályozza meg e tömegpusztító fegyver gyártását. Csodálkozását fejezi ki, hogy valaki az atombombát „humánus fegyvernek* mijipsíti. Az az állítás, hogy az anyagi értékek fontosabbak az emberi életnél, távol áll a humanizmustól. Kekkonen Berlinben (ČSTK) — Erich Honecker- nek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének meghívására tegnap néhány napos hivatalos látogatásra az NDK ba érkezett Urho Kekkonen, finn köztársasági elnök. A repülőtéren Erich Honecker és az NDK más hivatalos személyiségei üdvözölték a finn vendéget. 1977 IX. 7. A Panama-csatornára vonatkozó új amerikai—panamai szerződés aláírása, amelyre ma került sor, fontos mérföldkő e közép-amerikai köztársaság népének a panamai szuverenitás helyreállításáért, az ország politikai-gazdasági függetlenségének kivívásáért folytatott harcában. A mai Panama területét az USA 1903-ban államcsínnyel elszakította Kolumbiától, és kikiáltották a Panamai Köztársaságot. Az 1903. november 18-án az új Panama állammal megkötött szerződés értelmében Panama 30 évre átengedte a felépítendő csatorna öt-öt mérföld (16 km) széles övezetét. A bérletért cserében az USA 10 mii lió dollárt, ezt követően évi 250 000 dollár bérleti díjat fizetett. A szerződést 1930-ban megújították, és a bérleti díjat évi 430 000 dollárra emelték. 1951-ben kötött újabb egyezmény értelmében a csatorna irányítása a Panama Csatorna Társaság kezére került. A panamai lakosság tüntetésének nyomására az évi járandóság összegét 1955-ben 1 999 000 dollárra, majd az utóbbi években ezt az összeget a dollár érték- vesztése következtében 2,3 millió dollárra emelték. Az 1963. január 10 1 szerződés kimondta, hogy a Csatornaövezetben az amerikai zászló mellé a panamait is ki kell tűzni, s a panamai bélyegek is érvényesek. A Csatornaövezet közigazgatásának élén mindenkor az amerikai elnök által kinevezett kormányzó áll. A csatorna megnyitása, 1914. augusztus 15. óta 1,2 milliárd dollár hasznot hozott a társaságnak (ez a fenntartás és üzemeltetési költségek háromszorosa), míg Panama mindössze 85 millió dollárt kapott. pontot tartanak itt fenn és ugyancsak itt van az USA déli katonai körzetének parancs-- noksága. A panamai közvélemény nyomására az ötvenes évek kezdetétől a panamai kormány igyekezett elérni az 1903-ban megkötött szerződés felülvizsgálását. A panamai kormány nyomására 1955-ben felülvizsgálták Csfllorno-hompromissium Az Egyesült Államok legfőbb nyeresége azonban a csatorna üzemeltetésével közvetett: a csatorna kulcsfontosságú a tengeri közlekedésben, kereskedelemben, az itt évente áthaladó 15 000 hajó kétharmad része amerikai. A csatorna megnyitása előtt az Egyesült Államok atlanti kikötőiből a csen- des-óceáni kikötőkbe (illetve ellenkező irányba) tartó hajóknak meg kellett keriil-' niük a dél-amerikai szubkontinens legdélibb pontját. A panamai csatorna megépültével pl. a New York—San Francisco víziút 15 400 km-re! lett rövi- debb. A panamai csatorna úgyszintén fontos szerepet játszik az USA politikai és katonai stratégiáinak terveiben. Az amerikai fegyveres erők használják a csatornaövezet területének 85 százalékát. Tizennégy támasza csatornaegyezményt, de csak a bérleti díjakat emelték fel, különben semmi sem változott, sőt az USA cserében megszállhatta a Rio Ható támaszpontot. 1964. január 9-én panamai fiatalok rendeztek hatalmas tömegtüntetést a csatornaövezet megszállása ellen. Az amerikai katonák tüzet nyitottak a tüntetőkre. Huszonhárom fiatal panamait megöltek. A panamai kormány a felháborodott közvélemény nyomására megszakította az USA-val a diplomáciai kapcsolatokat (ezeket ugyanannak az évnek áprilisában vették fel újra). Az Egyesült Államok, hogy elejét vegye elszigetelődésének, kénytelen volt egyetérteni azzal, hogy tárgyalásokat kezdjen az 1903-as egyenlőtlen szerződés felülvizsgálásáról. A tárgyalások hosszú éveken át hajótörést szenvedtek, mivel az amerikai fél nem volt hajlandó lényegesebb engedményekre. 1973 márciusában a panamai kormány javaslatot terjesztett az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé követelve, hogy szűnjön meg az USA gyarmati uralma a csatornaövezetben. Az Egyesült Államok azonban az új, egyenjogú csatornaszerződés megkötésére felszólító határozat javaslatával szemben vétójogával élt. Jelentősebb fordulat csak 1974-ben követke zett be. amikor Henry Kissinger, akkori amerikai külügyminiszter a panamai kormánnyal aláírta a szerződés felülvizsgálására irányuló tárgyalások „elveinek“ 8 pontos deklarációját. Az új szerződés a két fél álláspontja közötti kompromisz- szum. Panama számára fontos, hogy az USA kénytelen voltéi ismerni, hogy a csatorna és a csatornaöuezet panamai felség terület és hogy ennek megfelelően az amerikaiak csak „bér lök“ ebben az övezetben. Másrészt viszont, az USA a század végéig fenntartja ellenőrzését a csatorna és a Csatornaövezet fölött. A csatorna irányítását Panama csak 1999-ben veszi át. Eddig az időpontig az Egyesült Államoknak- ki kell üríteniük a Csatornaövezetet. Panama haladó közvéleménye megelégedéssel fogadja az új szerződést, jóllehet nem teljesültek össze követeléseik és reményeik. (ČSTK) Áldozat a „szabadság” oltárán” 155 éve kiáltották ki J Brazília függetlenségét „Eljött az idő, hogy kimondjuk Brazília függetlenségét. Végérvényesen elszakadunk Portugáliától. Függetlenség vagy halál!“ — mondotta 1822. szeptember 7-én szorongatott helyzetében, de az ideillő nagy pátosszal Pedro herceg, a későbbi I. Pedro imperátor, a megalakuló brazil impérium uralkodója. Don Pedro így mentette meg a portugál uralkodó- ház számára Brazíliát, a gyarmatot, ahova 1808-ban menekült udvarával IV. János Napóleon elől. Ez a névleges szabadság, ez a látszatfüggetlenség egy időre féken tartotta az ország feldúlt kedélyeit. Ritkábbak lettek az erősödő burzsoázia lázongásai. Az alkotmányos monarchia támogatta az ipar és a kereskedelem fejlődését, s ezek után már a középső rétegek nem féltékenykedtek any- nyira a földesurak, a nagybirj tokosok gazdagságára. Maguk is szépen gyarapodtak, kihasz- nálva a nincstelenek, a proletárok munkáját. A munkások sorsát sem az 1890 ben kikiáltott köztársaság, sem az 1930 as forradalmi megmozdulások nem javították. Az 1935-ben megalakított Nemzeti Front sem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. Az 1946- ban elfogadott új alkotmány a polgári demokrácia elveire épült. Sok jogot és kiváltságot biztosított, csak épp e munkád sokra és a föld nélküli paraszt tokra nem gondolt. A baloldal az 1950 es éveket és a 60-as évek elejének vi- szonylagos szabadságát sorai erősítésére, bővítésére használta fel. A balratolódástól félő és Goulart elnök reformizmusát elítélő jobboldal az Egyesült Államok támogatását és jóvá* hagyását élvezve, 1964. április 1-én katonai puccsot valósított meg az országban. A puccsot nyílt terror követ- te, melyet azzal próbálták indokolni, hogy az országbáni nagy a politikai és gazdasági káosz, s ezt kizárólag a fegyveres erők képesek felszámolni. Ám idővel fény derült a katonai vezetők valódi céljaira. Az Egyesült Államok támogatásával igyekeztek biztosítani vezető pozícióikat és személyes jólétüket. Ezért cserébe szabad teret nyitottak az országban az amerikai monopóliumoknak, az amerikai expanziós politikának, amely a reakciós brazil vezérkart saját céljai érdekében használta fel. Brazília az USA befolyása alatt röviddel a puccs után felszámolta kapcsolatait Kubával, részt vett katonáival a Dominikai Köztársaság elleni agresszióban, hivatalosan támogatta az imperialisták fegyveres akcióit Vietnamban és Kongóban, Angolában és Mozambikban. A brazil katonaság közvetlenül részt vett Bolíviában Torrez haladó kormányának és a Chilei Népi Egység kormányának megdöntésében. Brazília vállalta Dél-Ameri- kában a csendőr szerepét. Ez csak egyes személyek számára jelent kiváltságokat, az ország pedig viseli a hatalmas terheket. A brazil vezetők szentnek hiszik a célt, és szentesíteni próbálják az eszközöket is. Az áldozathozás szent voltáról akarta meggyőzni a tömegeket Magalhaes volt külügyminiszter is, amikor bejelentette: „Brazília elismeri az Egyesült Államokat a szabad világ vezérének és a nyugati civilizációt éltető elvek forrásának. Napjainkban fel kell áldozni a nemzeti szuverenitás egy részét; a függetlenséget az egymástól való függéssel kell helyettesíteni.'' Ennek ellenére a brazil nép megiinnepli a függetlenség évfordulóját, nem fél attól, hogy előre iszik a medve bőrére, mivel bízik erejében, bízik a jövőben. GÚRFÖL ZSUZSA!
