Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-05 / 245. szám, hétfő
A szovjet sport is jubilál AZ NDK FÖLÉNYÉ DONYECKBEN rA Donyeickben rendezett ju- jiior Európa-bajnokság az NDK fiataljainak nagy sikerével végződött. A 110 érem közül 38 az NDK sportolóié lett. A szocialista országok fölényét a Szovjetunió második helye is bizonyítja. A baráti államok atlétái összesen 64-szer álltak dobogón. Donyeckben óriási érdeklő, dés kísérte a fiatal atléták kontinens-bajnokságát. A helyi Lokomotív pályájának lelátóin minden nap közel 25 000 néző volt kíváncsi az izgalmas versenyekre. Az eredmények közül messze kiemelkedik a szovjet Gennadij Valjukevics 16,60 méteres világcsúcsa a hármasugrásban, valamint a világcsúcstartó szovjet Vlagyimir Jascsenko ragyogó 230 cm-es magasugró teljesítménye. Az NDK fölénye leginkább a nők versenyében nyilvánult meg. Kilenc számban győztek és csak öt esetben álltak más ország képviselői a dobogó legmagasabb fokán. Blockhoff bebizonyította, hogy korosztályában Európa legjobb vágtázó- ja, biztosan nyerte a 100 és a 200 méteres távot. A súlylökésben Michael közel fél métert javított eddigi legjobbján, 18,10 m-rel lett első. A magasugró Nitzsche, aki idén már túljutott a 190 cm-en, két aranyérmet szerzett Donyeckben. A magas1977 IX. 5. Igazi sportember A jáaoki (ja niky) Kerekes András 30 éve jegyezte el magát a sporttal. A helyi labdarú- gónsapat alapító tagja volt, s maga is szerepelt az egyesületben. Mindmáig a helyi sport élet szervezője. Lakása 26 évig szolgált a sportolók öltözőjéül, felesége mosta a mezeket, a nadrágokat, tartotta rendben a felszerelést, míg 1974 ben elkészült a modern igényeket is kielégítő öltöző. Szépen karbantartott, jegenyékkel övezett pályán sportolhatnak a falu fiataljai, akikről Kerekes András most is gondoskodik. A községnek 1976-ig két csapata volt, most a helyi labdarúgást a Družstevník képviseli a várakozásnak megfelelően. A most 60 éves Kerekes András a CSSZTSZ SZKB emlékérmét kapta, 1968 ban pedig a CSSZTSZ Járási Bizottságának oklevelével méltányolták a sport terén kifejtett munkásságát. A figyelmesség, az elismerés természetesen neki is jól esik, fáradozására, áldozatos munkájára felfigyeltek. Ú maga ezentúl is szívesen adja át tapasztalatait a fiataloknak, akiknek a sportoláshoz a helyi szervek is minden támogatást megadnak. FARKAS ROZSA KELL A BIZTATÁS Szívesen járok kedvenc csapatom, az Inter Bratislava mérkőzéseire, de sokszor a lelátón úgy érzem magam, mint a színházban. Csak olykor csattan fel a taps, pedig a szereplők itt is megérdemelnék a nagyobb elismerést. A színházban nem kell a bíztatás, a pályán annál inkább. Az Inter igazi szurkológárdája gyérszámú. Ök azok, akik nem kímélik a hangjukat, tapsra verődő tenyerüket, Nde ezrek és ezren túliak hallgatva nézik, ami történik. Az bizony kevés, ha a szívük a csapatért dobog ugyan, de ez bíztatássá nem erősödik. A legutóbb az Inter—Slávia mérkőzésen volt hathatós és. dicséretes a szurkolás mérete, ez is segítette a játékosokat. Volt mit nézni és látni, Svec edző és játékosai boldogan mosolyogtak és örömest köszönték meg a bíztatást, az elismerést. A közönség, a szurkológárda is a labdarúgás szerves része. Bíztatásával, támogatásával átsegítheti kedvenceit a küzdelem nehezén. Azután önfeledten együtt örülhet az esemény főszereplőivel. KAMENÄR GABRIELLA ugrásban 188 cm-rel győzött, és 4409 ponttal nyerte az öt- próbát. Értékes a 800 méteres női síkfutás győztesének ideje is, Kampfer 2:01,7-tel nyert. A fiúknál a már említett Valjukevicsen és Jascsenkón kívül a nyugatnémet Tafelmaier okozta a legnagyobb meglepetést. 84,14 méteres eredménynyel lett a gerelyhajílás legjobbja. Említést érdemel a második helyezett finn Karkonen teljesítménye, közel 10 métert javítva egyéni legjobbján, 82,98-cal fejezte be a versenyt. Kalapácsvetésben az NDK-beli Steuk nem tudta megismételni az Európa-bajnokság előtt elért ragyogó eredményeit, így is biztosan lett első. A finnek bárom aranyérmet szereztek Donyeckben — (Paunonen 1500 m, Bryggare 100 m gát, és Lau- konen 2000 m akadály). A fiatal csehszlovák atléták egy érmet sem szereztek, ami az első évhez viszonyítva csalódás. A legjobb szereplést Cer- nýtôl várták, hisz a 2000 méteres akadályfutásban a második helyen szerepelt az európai ranglistán. Černý a döntőbe« röviddel a rajt után elesett és hátrányát óriási igyekezete ellenére már nem tudta ledolgozni. A másik reménységnek, h rúdugró Zrunnak már a selejtezőben nehézségei voltak, utolsóként került a döntőbe, ahol 480 cm-en kezdett, mindhárom kísérlete sikertelen volt. A döntőkben a csehszlovák junioroknak sok esetben az országos csúcsnál jobb teljesítmények sem voltak elegendők az előkelő helyezéshez. Például Babecová közel 10 másodperccel megjavította a 2000 méteres futás rekordját, de nem került a legjobbak közé. A csehszlovák atléták mérlege — 5 hetedik helyezés (Vrbka kalapácsvetés, Komochová 400 m, I-írabal magasugrás, Lamacová 100 m gát, Brečka 400 m gát), valamint 2 nyolcadik helyezés (Vlasáková gerely, Játi 10 km gyaloglás) nem vet jó fényt a sportág helyzetére hazánkban és az előző junior Európa-baj- nokságokhoz viszonyítva hanyatlást jelent. Ez bizony nem nagyon örömteli megállapítás a felnőttek Prágában sorra kerülő kontinens-bajnoksága előtt, ahol ezeknek a fiataloknak a csehszlovák atlétika új nemzedékét kellene képviselniük. Éremtáblázat: arany ezüst bronz 1. NDK 1« 16 6 2. Szovjet. 6 4 8 3. NSZK 3 7 7 fozef Plachý, a csehszlovák férfi atléták legjobbja szerepelt Düsseldorfban, a Világ Kupa küzdelmeiben, de kár, hogy nem erősebb táv ján, hanem a 800 méteres síkfutásban. (CSTK-felv.) Nagpi Miéi ériül sportág Az Agroprogres Zlaté Klasy (Nagymagyar) rendezte meg a dunaszerdahelyi járás (Dunajská Streda) másodszor kiírt teniszbajnokságát. A kétnapos vetélkedő szép környezetben lévő pályán került sorra 30 indulóval, jelentős édeklődés közepette. A járás egyéni bajnoka if-j. Buday Ernő, a somorjai STK (Samorin) játékosa lett, aki a döntőben 6:2, 6:4-re győzött Sa- farit az Agroprogres Zl. KI. játékosa ellen. A 3.-4. hely is somorjai teniszezőé lett (Ko- tiers és Sándor). A győzteseknek és a helyezetteknek a díjakat Adamcsik Károly, az STK képviselője »nyújtotta át. Kár, hogy a járási bajnokságon csak kél csapat indult (a már említettek}, mert másutt is biztosan akadna sportegyesület, amelynek keretein belül szívesen űznék ezt a szép sportot, ha megteremtenék hozzá a feltételeket. Itt elsősorban a dunaszerdahelyi DAC (Dunajská Streda) csapatra gondolunk. A somorjai egyesületben 60 a teniszező, a nagymagyariban 38, pedig az utóbbi helyen csak 2—3 éve foglalkoznak rendszeresen a fehér sporttal. Ez első- • sorban Safarit Béla pedagógus érdeme, aki a hnb és a helyi iskolák segítségével szinte a semmiből varázsolta elő a teniszpályát. Az STK ,,A“ és ifjúsági csapata a bratislavai első, a „B“ esapat pedig a második osztályban szerepel. A teniszsport népszerűsítése céljából a felnőttek után az ifjúságiak járási bajnokságára is sor kerül, s mindkét szakosztály a NOSZF 60. évfordulója alkalmából több élvonalbeli teniszező részvételével is rendez versenyeket. MÉRI ISTVÁN Viktor Igumenov története A tenisz szép, mutatós és érdekes játék. Nagyobb népszerűséget is megérdemelne. Felvételünk a közvetlen csehszlovák utánpótlás legjobbjait mutatja be: balról: Složil és Smíd. (ČSTK-felv.) A Szovjetunió érdemes edzője, Vaszilij Gromiko mondta: „Viktor Igumenov nagyon tehetséges birkózó volt, de sikereit kizárólag saját szorgalmának köszönhette. Soha nem láttam és talán már meg sem érem, hogy valaki képes legyen ilyen kemény edzésekre ...“ 1959-ben egy ötvenhárom kilogrammos fiúcska jelentkezett az omszki testnevelési egyesületbe: „Birkózó akarok lenni“ — mondotta. Hat évvel később a Szovjetunió bajnoka lett — a 75 kilogrammos súlycsoportban. Ojabb hat esztendő után ötödször is világbajnokságot nyert. Tizenhárom évet töltött a birkózószőnyegen, és 30 szovj-t, világ- és Európa-bajnoki címet szerzett. Gromiko: „Számunkra, edzők számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy tanítanunk kell védenceiket; egyes sportolók azonban senki által nem tervezett terhet vesznek a vál- lukra — bennünket, edzőket tanítanak. Igumenov sokszor megcáfolta elképzelésemet az emberi teljesítőképesség határáról ..Bármilyen igényesek is voltak az edzések, Igumenov mindig elégedetlenül hagyta el a tornatermet. Dühös volt edzőjére és öí aagara is. Belső elégötlenség — a jellem csodálatos mércéje. Ennek következtében voltak kénytelenek „átengedni“ az ellenfelek Igu- menovnak világbajnoki címeket. Viktor Igumenov a pedagógiai tudományok kandidátusa. Disszertációs munkájának megvédéséig (28 éves volt ekkor, és a birkózók rajt előtti izgalmát elemezte munkájában) az a nézet uralkodott birkózóberkekben, hogy a passzivitás rossz dolog, de a túlzott aktivitás sem helyénvaló. Igumenov nem érteti egyet ezzel és munkájában bebizonyította: egy jól felkészült klasszis birkózónak a nagy versenyek előtt maximális emócióra van szüksége. A. A. Novikov, a pedagógiai tudományok doktora mondta róla: „Kételkedett, utánajárt a dolguknak, és valami egészen új dolgot fedezett fel. Hogy ez miért sikerült neki? Mert disszertációjának minden sorát saját magán és a válogatott tagjain mérte le, mert nagy tudással rendelkezik . . .“ Az olimpiai játékokon azonban nem volt szerencséje Viktornak. Mexikóban két hibapontot szerzett egy norvég birkózó elleni mérkőzésén, akit előtte többször is két vállal győzött le. Az olimpia után háromszor találkozott az aranyérmes NDK beli Vesperrel. Kétszer két vállra fektette, egyszer pedig pontozással verte. Münchenben érthetetlen dolog történt. A világ legjobb középsúlyú birkózója a bemelegítés során szerzett sérülése miatt kénytelen volt feladni a küzdelmeket. Bordatörés és bordaközi izomzúzódás! Érheti-e ennél kellemetlenebb sérülés a birkózót? Ennek ellenére még kiállt az első összecsapására! Az osztrák Beyer elleni találkozója előtt az orvosok érzéstelenítették törött bordáját — és hatpontos győzelmet aratott. Hogy miért volt ez az összecsapás élete legnehezebb mérkőzése? „Egyáltalán nem tudtam, hogyan végződött a mérkőzés, hogyan jöttem le a szőnyegről ...“ Az orvosok nem engedélyezték további szereplését. Kétszer kecsegtette a sors Iguinenuvot olimpiai reményekkel, és kétszer kényszerítette térdre. Münchenben így vigasztalták őt a szovjet küldöttség vezető: „Nem baj, Viktor, semmit sem kifogásolunk, mindent megteltél. Tudjuk, a mostani olimpia után búcsúzni akartál a szőnyegtől. Nos, gondolkodj, mivel tölthetnéd ki életed, további részét...“ És a legfelsőbb sportszervek a szovjet kötöttfogású birkózóválogatott vezető edzőjévé nevezték ki. Amikor ez megtörtént, 29 esztendős volt. Sokan mórogtak is emiatt, mondván, nagy birkózó volt, de ez még nem biztosíték arra, hogy nagy edző is lesz. Talán tíz esztendővel ezelőtt nyilatkozta A. A. Novikov, az egyik élvonalbeli szovjet sporttudós: „Korszerű* sítenünk kell válogatottjaink felkészülési módszerét, ’épést kell tartanunk a világgal, tudományos alapossággal keli hozzálátnunk a munkához. Mert meggyőződésem: a mai edzőnek tudományos ismeretekre is szüksége van.“ Hogyan kezdte meg munkáját Igumenov edző? Számoló* géppé változott! Adatok&t gyűjtött, számolt, összehasonlításokat végzett. Félt, hogy sosem szabadul meg a papírrengetegtől. De egy percig sem gondoít arra, hogy feladja, amibe belekezdett. Üjra és újra áttanul* mányozta a müncheni olimpia előtti felkészülési idCszak edzésprogramját. Miért csinálja ezt? — kérdezték. Hiszen ex már történelem. Igen, de Igumenov tudatosan tanulmányozta a tegnapot, hogy jobban lássa a holnapot, {gy készült harmadik olimpiájára. Szokatlan volt őt látni a Szovjet Sport- bizottság harmadik emeletének nagy term'ben, amint tanulmányozza a felméréseket. Viccelődtek is vele kollégái, de ő megnyugtatta őket: „Semmi az egész, nem halok fcele. Egy kicsit belelapozok a papírokba, aztán elkezdem az igazi munkát.“ És hogy nem akármiljen munkát végzett, azt az 1975-ös világbajnokság bizonyíthatja: nyolc aranyérmet nyertek védencei! Nem akármilyen eredmény ... Kételkedők azonban ezúttal is akadtak: „Semmi kiilÖMÖs, hazai környezetben volt a VB. Majd Montreal után beszélgetünk ...“ Igumenov pedig ment tovább a saját útján. 'iúlzott keménységgel, szigorúsággal vádolták, mondván, elmérgc.sdik a kapcsolat közte és a csapat tagjai kőzett. Igumenov: „Nekem a kapcsolat azt jelenti, hogy mindenki dolgozzon magára. Amennyit csak bír!“ Igumenov egyik kedvence a minszki Vlagyimir Zubkov volt. f. ti amikor az olimpiai csapat kijelölésére került sor, kihagyta őt a válogatottból: „Vologya pszichikailag fáradt, idegileg nem bírná elviselni az olimpia légkörét.“ Hiába igyekeztek más véleményre bírni, hajthatatlan maradt. Óriási felelősséget vállalt magára, árúkor a „szborna“ összeállításánál nem vette figyei?mbe a többszörös világbajnokot. Súlycsoportjában Alekszej Suinakov indult a montreali o’impiá” — és aranyérmet nyert. A montreali kötöttfogású birkózóversenyek utolsó előtti napján mind a tíz szovjet birkózó a döntőben volt! És másnap megszületett Igumenov edző példátlan sikere: védencei hét arany-, két ezüst- és egy bronzérmet szereztek. Va* lerij Re.tancev, az ötszörös világ- és kétszeres olimpiai bajnok mondta Montrea! után: „A' mieink nem hét, hanem nyolc aranyérmet nyertek. A nyolcadik Viktor Iguinenuvot illeti. Harmadszorra sikerült neki — mint edzőnek“. A szovjet kormány nagyra értékelte a Szovjetunió érdemes edződnek munkáját és Lenin-renddel tüntette ki Viktor Igumenovot. Amikor a húszas években Jakov Igumenov szibériai paraszt a szegény földművelőkkel együtt kommunát alakított, nem gondolta, hogy milyen nagy utat tesznek majd meg unckái. Művelte a földet és* bízott a szebb jövőben... Az osztályellenség azonban meggyilkolta. Viktor Igumenov édesanyja egész életét a cipőgyárban töltötte, apja pedig harminc éven át a volán mögött ült. Két gyereket neveltek. Alevtyina orvosi egyetemet végzett, Viktort pedig nemrégen nevezték ki a moszkvai testnevelési főiskola prorekto- rává. Arra a kérdésre, hogyan érzi magát az új helyen, Igumenov így felelt: „Még sohasem voltam prorektor, egyelőre csak tanulok, figyelek, ismerkedem az emberekkel.“ Viktor Igumenov tehát ismét újrakezdte... I*. V )
