Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-29 / 269. szám, csütörtök

EZ MÁR AZ ŐSZI NAGYÜZEM

KIHASZNÁLJÁK A KEDVEZŐ IDŐJÁRÁST

TEJTERMELÉS VILÁGSZINTEN

Ahol már a sok is kevés

Bármerre megyünk a határban, mindenhol szorgoskodó emberekkel találkozunk. Amíg napokkal ezelőtt elsősorban a silókukorica begyűjtése és a búza magágyának előkészítése adta a munkát, addig jelenleg már jelentősen kibővült a tennivalók köre. Több helyen megkezdték a búza vetését, gyűjtik a'cukorrépát, sőt egyes helyeken — mint például az Alistáli (Hroboňovo) Egységes Földművesszövetkezetben — már törik a szemes kukoricát.

és a gépek tompa zaja sejteti, hogy odaát is szorgos munka folyik.

— A múlt héten kezdtük meg a cukorrépa ‘begyűjtését, és 70 vagonnal adtunk el. Természetesen folytatjuk a munkát, naponta 5—7 hektárral nagyobbodik a begyűjtött répa területe.

Átmegyünk az úton és a fasorokon túl elénk tárul a hatalmas tábla a rajta dolgozó gépek sokaságával.

— Két karajozó, két kiszánFazekas Ferenc (balról) és Farkas Imre.

1977. IX. 29.

5

— Bizony nálunk ez már az őszi nagyüzem, olyan időszak, amikor minden dolgos kézre akár két munka is jutna — kezdte Józsa Károly, a szövetkezet agronómusa. — Hétfőn megkezdtük a búza vetését, és ezzel már valamennyi őszi munka napirendre került. De talán nézzünk körül, mert valóban érdemes .— javasolja és útnak indulunk.

— A korai kukorica már az elmúlt héten beérett, megkezdtük a betakarítását, ami nagyon jól jött, mivel tavasszal a belvizek miatt a szemes és a silókukorica egyes tábláit fel kellett cserélnünk, s most 95 hektáron szemes kukorica után Is vetünk búzát. Ezt kivéve már hetekkel ezelőtt előkészítettük az egész vetésterületet, így jó magágyba kerül a szem. A vetés üteme kielégítő, október 10- Ig akkor is befejezzük, ha közben 2—3 napra le kellene állnunk.

Hajnaltól éjfélig

Az úton kukoricával rakott pótkocsit vontató traktorokkal találkozunk.

— Ezek a csőtörő kombájnoktól jönnek. Vetőmagnak 100 hektáron termesztünk kukoricát, ez nálunk már hagyomány. A növény betakarítása mindig nagy gondot okozott. Általában belenyúlt az októberi esős hetekbe, amikorra már a szél is megtépázta a növényt. Az Idén a munka elvégzésére a Magnemesítő Vállalat helyi üzemével kötöttünk szerződést, és segítségükkel rövidesen elfelejtjük, hogy ilyen kukoricánk is volt.

A hatalmas táblán három, kékeszöld színű speciális kombájn rója a köröket. Egy-egy gép egyszerre négy sor kukoricát tör le és meg is fosztja. A föld végére elsőként Török Péter érkezik gépével.

— Szövetkezetről szövetkezetre vándorolunk. Ide például Gelléből jöttünk.

— Ott már végeztek?

— Még nem, majd visszamegyünk. Itt ez most fontosabb, gyorsan be kell takarítani a termést. Dolgozunk is becsületesen, ma éjfélnél korábban nem hagyjuk abba a munkát. Ügy nézem, hogy elérjük a 20 —22 hektáros napi összteljesítményt. Ha jól megy, két-három napon belül végzünk az egészszel.

Amíg beszélgettünk, kiürült a tartály — a megfosztott csövek átkerültek a pótkocsiba — és már búcsúzik is, mi mivel közben beérték társai — Bajnok Gyula és Csémi Lajos — s útjukban áll. A kerülgetés időbe telne, és ilyenkor az idő drága kincs.

Versenyezve az idővel

Az utat szegélyező fák eltakarják az ellenkező oldalon levő táblát, de a traktorok idehallatszó egyenletes berregése

tó és tíz szállítóeszköz alkotja répabegyűjtő sorunkat. Egybe- hangoltan dolgoznak és a veszteségek csökkentése érdekében a karájozók csak hat sorral járnak a kiszántók előtt, hogy ne gyúrják a répát.

— Nem kockázatos e kis előny?

— Nem, mert egy harmadik karajozó készenlétben áll arra az esetre, ha elromolna valamelyik.

— Itt-ott azért elhull a répa.

— Anélkül nincs, de azt sem hagyjuk elveszni. A pótkocsikhoz két-két gyalogmunkást osztottunk be, akik kézzel feldobálják azt, ami a földön maradt.

Az egyik kiszántóval Fazekas Ferenc traktoros és Farkas Imre gépkezelő dolgozik.

— Kedvez az idő, kiesik a föld a gépből, nem ragad bele. Így tisztább a répa — feleli a traktoros, amikor a munkáról érdeklődöm.

— Azért mégis kell tisztítani . a gépet — mutatok társa felé,

aki a pár percnyi pihenőt is kihasználva egy kis vaslapáttal tisztítgatta a gépet.

— Anélkül nincs, hogy gyom, elmaradt répafej ne kerülne a felvonóba, vagy a fogaskerekek közé. Időközönként ezektől meg kell tisztítani a gépet, így gyorsabban tudunk haladni, és az elhagyott répa is kevesebb.

— A munkaidő hosszát ilyenkor aligha mérik órákban, ugye?

— Azt nem lehet. Reggel hat után indulunk a határba és dolgozunk, ameddig látjuk a répát. Ezt az őszi betakarítás így kívánja meg.

— Valamennyi tagunk véleménye ez — veszi át a szót az agronómus. — Különben szeptember végén aligha állnánk így az őszi munkákkal. Például azt, hogy idejében megkezdhettük a cukorrépa begyűjtését, annak köszönhetjük, hogy a szokásosnál később beérett silókukoricát rekordidő alatt gyűjtöttük be. „Ha három hetünk van, akkor három hét alatt fogjuk lesilózni“ — határoztak az összehívott munka- értekezlet résztvevői, és a meghatározott időpontra be is fejezték a silózást. A járműveket átcsoportosíthattuk a répába, — nem kellett a szántásból kivonni gépeket — és a szemes kukorica betakarítását is megkezdhettük. Lám, ennyit jelent, hogy egy munkát idejében elvégeztünk.

EGRI FERENC

Négysoros adapterrel dolgozik az új csotöríí kombájn.

(A szerző felvételei)

A versenylótenyésztés érdekeljen

Eredmények a galántai járásban

A lovak szerepe a korszerű mezőgazdaságban fokozatosan megváltozott, elsősorban a ma gas fokú gépesítés* eredményeként. A lóállomány csökkenése azonban nem jelenti a lovak kipusztulását^ még akkor sem, ha a felméréseknél 1960- hoz viszonyítva 78,8 százalékos csökkenést állapítottak meg.

1977 első felében a galántai járásban 997 lovat tartottak nyilván. Számuk további csökkenését meg kell fékezni, mert a lónak még a jól gépesített mezőgazdasági üzemekben is megmaradt a jelentősége. Például az üzemen belüli szállításban sokszor előnyösebben alkalmazható mint a gép.

A lótenyésztés lehetőséget nyújt a lósport népszerűsítésére. Ezzel a falukon további lehetőség nyílik a szabad idő hasznos eltöltésére. Bizonyára ilyen véleménnyel volt már 1965-ben Ján Humpl mérnök, a Vágsellyei (Sal'a) Mezőgazda- sági Szaktanintézet igazgatója, és az iskolagazdaság vezetője, Rózsival József is, amikor nyolc tenyészlovat vásároltak és egyidejűleg megalapították a „Slávia Šala“ nevű lovaglóegyesületet.

A versenylótenyésztést kedvezően befolyásolja az a tény, hogy 1975 szeptemberében a

szaktanintézet egy új hároméves szakkal bővült, amelyen hivatásos lótenyésztőket és hajlókat képeznek ki. Az említett szaktanintézet ezzel egyedülálló lett a maga nemében, mivel Szlovákiában a lótenyésztés és a lósport számára csak itt képeznek ki egyéneket.

Jelenleg a szaktanintézet iskolagazdaságában 111 lovat tartanak, ebből 33 a tenyészló, 18 versenyló, 14 sportló, 19 ló pedig a tanulók szakképzését szolgálja. A vágsellyei tenyésztők és versenyzők elismerést érdemlő munkáját egész sor győzelem bizonyítja. 1976-ban a lóversenyeken aratott győzelmekből 243 000 korona volt a jövedelem, 1977-ben pedig eddig 170 000 korona.

Hasznos lenne, ha elsősorban a járás nagyobb mezőgazdasági üzemei kellően értékelnék a lótenyésztés jelentőségét, és hozzásegítenék az Ifjúságot e szép sportág űzéséhez, melyre a kapitalista rendszerben csak a vagyonos embereknek volt lehetőségük.

Módszertani segítséget és hasznos tanácsokat készségesen adnak a szaktanintézet lótenyésztői és pedagógusai, akik munkájukat lelkesedéssel és eredményesen végzik.

FELDMAR LÁSZLÓ

A párttagok példát mutatnak a munkahelyeken • Elsők az országban • Terven felül 150 000 liter tejet adnak el • Üjabb lehetőségek a munkatermelékenység fokozására

Az Üj Élet i (Nový Život) Csehszlovák—Mongol Barátság Efsz-ben egy vezetőtől hallottam a következő kijelentést:

— Nem topoghatunk örökké egy helyben, azért vagyunk Itt, hogy — kihasználva a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság nyújtotta lehetőségeket — évről évre többet termeljünk.

Élénk beszélgetés közben egy másik vezető máris hozzáfűzte:

Pajger Tibor mérnök, főzootech- nikus

(A szerző felvétele)

— A múlt évben a tejtermelésben országos viszonylatban is első helyre kerültünk. Minden tehéntől 4600 liter tejet fejtünk. Megmondom őszintén, nem számítottunk ilyen eredményekre.

Bunkó István, az efsz elnöke a beszélgetés indulásakor megjegyezte, hogy bizony, nem volt könnyű eljutni idáig. A magas tejhozam töbl> évi küzdelmes, szakszerű munka eredménye. Kezembe nyomta az üzemi tejtermelési konferencia beszámolóját, amely igazolta állítását.

Nem kellett sokáig tanulmányoznom, mindjárt jegyzetfüzetembe írhattam, hogy az 1961-es éviién — amikor több gazdaságból 1 létrejött a mai nagy szövetkezet — a tehenek átlagos napi tejhozama mindössze négy liter volt.

Felfigyeltem még néhány jellemző dologra, amely indokolta a termelékenység alacsony fokát. Akkoriban rossz és kevés volt a takarmány, l>etegek voltak a tehenek, és a gondozók

kicserélik, ma már minden száz hektáron huszonkilencet tartanak, ami megfelel a követelményeknek és a lehetőségeknek. Évente még mintegy 20 tenyészüszőt eladnak.

Pajger Tibor mérnök, az efsz főzootechnikusa egy kis számítást végezve készült hozzászólni a vitához. Sokszor hallottam a környéken, hogy mestere szakmájának, szereti munkáját. Most magam is meggyőződhettem az állítás igazáról.

— Azért tanultam a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, hogy mutassak valamit a gyakorlatban. Elítélem azokat a volt évfolyamtársaimat, akik Bratislavában — mérnöki oklevéllel a zsebükben — taxit vezetnek vagy pincérkednek. Ogy látszik, sohasem szerették azt a hivatást, amelyre öt éven át készültek.

Lelkesen vázolja, milyen módon sikerült keresztezni az új, jól tejelő tehénállományt. Meg kellett küzdeni a különböző nézetekkel, s a tartási módszerekkel is. Aszerint, ahogy tanulta, kiállt amellett, hogy a sok tejet adó teheneket is legeltetni kell, mert szükségük van a mozgásra és a napfényre. Még az új, „nyolcszázas“ istállóba sem tesznek rostokat, mert a rajta álló tehenek lábai gyorsan tönkremennek.

— Mindennapos harc az élet — mondja —, mi többet akartunk, mint mások, ezért többször szembekerültünk a maradiakkal és sok bajunk volt a lógósokkal is.

A tejtermelésben már elérték a világszínvonalat, de a főzoo- technikus még mindig elégedetlen. Szerinte az etetők és a fejők közül jó néhányan nem végeznek lelkiismeretes munkát. Amíg az illésházi (Eliašovce) részlegen a tehenek napi tejhozama 14,44 liter, a bélvatai fVojtechovce) részlegen „csak“ 13,7 liter.

Egy kicsit meghökkenek. mert más mezőgazdasági üzemekben örülnek, ha naponta tehenenként 9—10 liter tejet fejnek. A szövetkezet elnöke azonban máris magyarázza.

— Mi már ilyenek vagyunk ... Bár már minden hektárra 1200 liter tej termelése jut. még többet akarunk. SzeTeljesítjUk vállalásunkat — mondja Hordósy János Farkas Ernőnek

sem végezték munkájukat lelkiismeretesen.

Horváth Pál, az üzemi párt- szervezet elnöke az akkori állapotokkal kapcsolatban így nyilatkozott:

— Sokat foglalkoztunk a taggyűléseken a lemaradással, és a tehenészetben dolgozó párttagokat megbíztuk, hogy segítsenek a munkafegyelem megszilárdításában. mutassanak példát a munkatermelékenység fokozásában. A feladatokat a párttagok jól teljesítették. Uor- dósy János naponta tehenenként átlagosan 16 liter tejet fejt és az évi átlag darabonként 5800 liter. Hasonló eredményt ért el a többi párttag is. A személyes példamutatás, a munkafegyelem megszilárdítása, a vezetők hozzáértő szervező munkája végül is eredményeket hozott.

Ruman József főmérnök a vitában kifejtette, hogy bár a tehenek egyharmudát évente

retnénk egy szintre hozni a tej termelést, mert mindenütt egyformák a feltételek.

A fejők is bekapcsolódnak a vitába. Farkas Ernő — aki már húsz éve dolgozik a tehenészetben — azt állítja, hogy a keresztezett tehenek nyugodtab- bak, mint elődeik voltak, további előnyük, hogy könnyen fejhetők. Hordósu Jánossal együtt már most vállalják, hogy ha elkészül az új istálló és beszerelik a korszerű berendezéseket, akkor fejenként ötven tehenek is gondozhatnak.

A konferencia óta sokat fejlődött a szövetkezet tehéntenyészete. Idén már kétmillió liter tejet adnak el a feldolgozó üzemeknek. Megvan rá minden lehetőség, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tett vállalás szerint 150 n00 liter teiet adjanak el terven felül

BALLA JÓZSEF

\