Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-29 / 269. szám, csütörtök

Kongresszus! küldött A SZISZ II. kongresszusának küldöttei között a Prága-nyugati körzet képviseletében helyet fog* lal majd Václav Dvorský, a Chýnéi Efsz traktorosa is. Václav már tíz éve tagja a kommunista párt­nak, a SZISZ-ben pedig 1971 óta tevékenykedik. Három éve megválasztották a szövetkezet ifjúsági alapszervezetének elnökévé s a kerületi és a járási SZlSZ-bizottságban is különböző tisztségeket tölt be. (A ČSTK felvétele) Fiatalok a holnapért ÉRDEKES FELADAT AZ ORSZÄGÉPÍTÉS Alig két hét telt el azóta, hogy Szlovákia fővárosában a fiatalok SZISZ-kongresszuson számoltak be egymásnak az utóbbi öt év alatt végzett munkájukról, tapasztalataikról. A lel­kes fiatalok képviselői, a küldöttek visszatértek munkahelyeikre, ahol beszámolnak társaiknak a kongresszuson hallottakról. Van miről számot adniuk. A vitafelszólalásokból ugyanis egyértel­műen kitűnt, hogy ifjúságunk magáévá tette a pártunk által számára megszabott irányvona­lat. Nem hátrál meg a bonyolult feladatok el­végzése elől, sőt — a különböző versenymoz­galmakba bekapcsolódva — sikeres újításokat, életképes javaslatokat tesz gyorsabb, gazdasá­gosabb elvégzésükre vonatkozóan. Ugyanezt hal­lottuk a kongresszuson Peter Duľától, a košicei Kelet-szlovákiai Vasmű fiataljainak képviselőjé­től, s ugyanezt mondotta a vágsellyei (Sala) Duslo SZISZ-tagjainak nevében felszólaló kül­dött is. Olyan újításokról és eredményes ver­senymozgalmakról adtak számot, amelyek ösz- szesítve — de külöh-kiilön is — nagy jelentő­ségű megtakarításokat eredményeztek és eredményeznek népgazdaságunknak. A Szocialista Ifjúsági Szövetség szlovákiai kongresszusán elhangzott vitafelszólalásokból azonban nem hiányzott a bírálat sem. A sike­reiken kívül a fiatalok nyíltan rámutattak a gyenge pontokra is, gyakran a kongresszushoz intézve a kérést: segítségre és tanácsra lenne szükségünk a helyes megoldás megtalálásához. A megoldást pedig számos esetben egy másik üzem vagy vállalat SZISZ-tagja helyben meg is adta a felszólalásával. Persze nem kapott és nem is kaphatott mindenki pontos útmutatást egyik-másik helyi jellegű probléma helyes meg­oldásához, de a felszólalások zöméből követ­keztetni lehetett arra: ahol az igyekezet és a fiatalok lelkesedése jó szervezéssel párosul, ott zökkenésmentesebb a szervezeti élet. JOZEF LENÄRT elvtárs is hangsúlyozta az ifjúsági kongresszuson elhangzott beszédjében, Tiogij a párt minden segítséget megad a fiatalságnak, mert benne látja legfőbb segítőtársát. A SZISZ második kongresz- szusát megelőző szlovákiai kongresszus szüneteiben ki­használtuk az időt arra, hogy egy-egy küldöttel személyesen is elbeszélgessünk a szerveze­tükben folyó munkáról, s arról, hogyan veszik ki részüket az országépítésből, a népgazdaság fejlesztéséből, s nem utolsósor­ban arról, hogy mit várnak a SZISZ második kongresszusá­tól. Segít és támogat a szövetkezet vezetősége Bartók Tibor, az újbódvai [Nová Bodva) Győzelmes Feb­ruár 25. Évfordulója Efsz-ből érkezett a SZISZ szlovákiai kongresszusára, amelyen mint a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága plénumának tagja vett részt. Bartók Tibor egyéb­ként az újbódvai szövetkezet­ben működő SZISZ-szervezet elnöke. — Kíváncsian vártam azok­nak a küldötteknek a felszó­lalásait, akik szintén valame­lyik földművesszövetkezetből vagy egyéb mezőgazdasági üzemből érkeztek a kongresz- szusra, s az ott dolgozó fiata­lok munkájáról számoltad be — mondja a kölcsönös bemu­tatkozás után. — Főleg azért, mert a mezőgazdasági üzemek­ben, földművesszövetkezetek­ben működő SZISZ-szervezetek számos olyan akadállyal néz­nek szembe, amelyek nálunk is ismeretesek. Aki a falusi, il­letve a földművesszövetkezetek­ben működő ifjúsági szerveze­tek tagja, vagy a szervezet irányítója, jól ismeri ezeket az akadályokat. Elsősorban arra gondolok, hogy a téli idősza­kon kívül nehéz alkalmas idő­pontot találni egy-egy taggyű­lés összehívására. — Hogyan oldja meg a SZISZ-szervezet vezetősége ezt a kérdést? — Ügy, hogy a politikai elő­adásokat és az egyéb összejö­vetelek zömét igyekszünk a téli hónapokra összpontosítani. Ezzel elérjük, hogy egy-egy előadássorozaton a lehető leg­nagyobb a tagság részvétele. Az év többi szakában pedig arra törekszünk a gyűlések idő­pontjának meghatározásakor, hogy az a tagság nagyobb ré­szének megfeleljen. — Mire összpontosítja szer­vezetük a tevékenységét? — Munkánkkal elsősorban minél több fiatalt akarunk megnyerni a szervezeti élet számára. Ez többé-kevésbé si­kerül, annak ellenére, hogy a szövetkezet nyolc falu gazda­ságait tömöríti magában. Ez számunkra azt jelenti, hogy tagságunk is nyolc falu fiatal­jaiból tevődik össze. Ez a kö­rülmény pedig csak nehezíti az egyébként is eléggé hátrá­nyos helyzetet. Bár sok a gon­dunk, az eredményeinkre büsz­kék vagyunk. Tagságunk nagy része a gépesítő részlegen dol­gozik, ők alkotják az ott dol­gozók 80 százalékát. A szövet­kezet vezetősége mindenben segít és támogat bennünket. Ezt a fiatalok érzik és mun­kájukkal viszonozzák. Az ara­tást úgyszólván teljes egészé­ben a fiatalok végezték. A ti­zenhárom kombájn közül ti­zenkettőn SZISZ-tagok dolgoz­tak. A legközelebbi időszakban el akarjuk érni az állattenyész­tésben dolgozó fiatalok foko­zottabb mértékű bekapcsolását a SZISZ életébe. Az újbódvai szövetkezetben működő szervezet elnökétől még azt is megtudtuk, hogy a NOSZF 60. évfordulója és a SZISZ második kongresszusa tiszteletére valamennyi tag 40 óra ledolgozását vállalta a fa­lu és a munkakörnyezet szé­pítésében, vasgyűjtésben stb. E vállalásuknak eleget is tet­tek. Kik lelkesedjenek, ha nem a fiatalok? Ezt a kérdést szintén egy Kelet-Szlovákiából érkező kül­dött, Palágyi Mária tette íel rövid beszélgetésünk közben. Pontosan a megbeszélt idő­pontban érkezett, s kissé za­vartan kezdte: — Nehéz helyzetben va­gyok, mert már nem ott dol­gozom, amelyik munkahely SZISZ-szervezetét képviselem a kongresszuson. Eddig ugyan­is a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) járási kórházban dol­goztam, és ott voltam a SZISZ- szervezet elnöke is. A közel­múltban munkahelyet változtat­tam, ezért csak röviden beszél­nék a királyhelmeci kórház fiataljainak tevékenységéről. Az ottani szervezet 120 tagú, tevékenysége sokrétű. Kultúr- csoport, több szakkör, tánccso­port működik a SZISZ-szerveze- ten belül. A körülményekhez képest jól, hiszen első számú feladatuk a betegek jó ellátá­sa, gondozása. Ez pedig figyel­met és lelkiismeretes munkát követel mindannyiunktól. A kongresszuson elhangzott felszólalásukban több ízben hangsúlyozták: A fiatalok lel­kesedésére, becsületes munká­jára minden területen szükség van. Véleményem teljesen egyezik ezekkel a felszólalá­sokkal. Hiszen kik lelkesedje­nek, ha nem a fiatalok? Jónak tartom azt is, hogy a kong­resszuson felszólalók nyíltan rámutattak hibáikra is, ame­lyektől tanulni, okulni lehet. Rámutattak arra is, hogy a fej­lődés adta lehetőségeket — a művelődési otthonokat, könyv­tárakat, sportlétesítményeket — hogyan lehet és hogyan kell jobban kihasználni. FAKOZDl GERTRŰD Kommentáljuk AZ ARÁNYRÓL Hol van itt az arány? — tette fel a kérdést az üreg la­katos, s gondolatban igazat kell adnom neki. Huszon­nyolc éve dolgozik az egyik csallóközi üzemben — hogy melyikben, az most nem fontos. Tehát törzsgárdatag. Sé­relmezi, hogy a fiatalok egy két évvel az iskola elvégzése után majdnem annyit keresnek, mint ő, akinek még soha­sem adtak vissza egy munkadarabot azzal, hogy rosszul csinálta meg. Az éremnek azonban két oldala van, s ez a jelen eset­ben hatványozottan érvényes. Hadd idézzek egy két szá­mot. A statisztika szerint az iparban az idei év első felé­ben a fluktuációt illetően egyáltalán nem javult a hely­zet. Összesen negyvenkilencezren hagyták ott munkahelyü­ket, s 'negyvenhatezren léptek új állásba. Nem kívánt mér­tékben emelkedett a túlórák száma is a munkásoknál: 0,4 százalékkal volt több a tavalyinál. A túlórák a ledolgozott munkaórák 5,6 százalékát tették ki Szlovákiában. Ezt el­sősorban a munkaerőhiány okozza. A legnagyobb munka- orővándorlást a szénbányászatban, az általános gépipar­ban, a textiliparban és az építőanyag-iparban jegyezték fel. A statisztikából tehát az is kitűnik, hogy Szlovákia ipari üzemei dolgozóinak nagyjából tíz százaléka változta­tott munkahelyet, s ha figyelembe vesszük, hogy az egyes ágazatokat, s azon belül vállalatokat és üzemeket jobban érint, másokat pedig kevésbé, nem tűnik merésznek az a megállapítás, hogy egy üzemnek létfeltétele a törzsgárda kialakítása. Törzsgárda. Értjük alatta azokat a megbízható, jó dolgo­zókat, akik iiosszú éveket, évtizedeket töltenek egy üzem­ben, akikre mindig számítani lehet, akik éppen ezért — az anyagiak mellett — érzelmileg is szorosabban kötődnek az illető munkahelyhez. Mindez a zavartalan termelés, a jó munkahelyi hangulat kialakításához szükséges. Nem csoda, ha az üzemek vezetői fokozott megbecsülést tanú­sítanak a törzsgárdatagok iránt, kell, hogy ez az anya­giakban is megnyilvánuljon. De lehet, hogy az üzem mun­kaerőgondokkal is küszködik, s úgyszintén létfeltétele, hogy olyan fiatalokat toborozzon, akikből talán majd törzsgárdatagok is válhatnak. Az is természetes, hogy min­denki odamegy a legszívesebben, ahol vastag a boríték. Mit csinál hát az üzem? Juttat a fiataloknak, hogy meg­tartsa őket, kénytelen, mert a szomszédban is ezt teszik. Még akkor is ezt kell csinálnia, ha az illető fiatal több selejtet készít, mint aki mór húsz éve lakatos vagy esz­tergályos. Az ilyen, az Idősek és fiatalok közötti nézetelté­résekre mondják, hogy „generációs probléma“. Hát ko­rántsem az. Mert a képlet esetenként fordítva is érvényes: nem egy tehetséges, újító fiatal mérnök | lehetne mnnkást vagy bár­mi mást is írni) panaszolja, hogy hiába dolgozik kétszer annyit, mint aki már húsz éve van a vállalatnál, úgysem kapja meg azt, amit az idősebb. A vezetőségben ott él a hagyományos érv: fiatel még, ráér pénzt keresni. Tehát az érvek az ilyen esetekben fordítottak: — fin is nehezen kezdtem — mondja az egyik fél. A másik: — Mire az em­ber eljnt addig, hogy JA1 éljen és összekaparjon egy ko­csira valót, addigra megkopaszodik. Pedig fiatalon tudná élvezni, akkor bír a legtöbbet dolgozni. Mindenki tisztában van azzal, hogy sem az egyik, sem a másik nem helyes, a túlzott jutalmazás is, a mellőzés is káros. Milyen hát a helyes arány? Megragadta a figyelmemet a SZISZ és az FSZM vezetőinek közelmúltban megtartott ta­lálkozója. Hangsúlyozták, hogy az egyedüli mérce a jutal­mazásnál csak a munka lehet, s a tehetséges, eredménye­ket felmutató fiatalokat Is nemcsak lehet, hanem kell is vállalati, állami kitüntetésre javasolni. S meg kell szüntet­ni azt a gyakorlatot, hogy a bérezésnél, jutalmazásnál, ki­tüntetésnél egyedül az életkort vegyék alapul. Túlzott optimizmus lenne azt hinni, hogy egy csapásra, vagy rövidesen mindez megoldható, hiszen a dolgozók meg­változtatásához sok régi, megkövesedett szokást, nézetet kell leküzdeni. Tehát, ha megoldani nem is javítani azon­ban tudunk. Ha egyre több helyen érvényesítik az arányok felállításakor: az egyedüli mérce valóban csak a jó munka legyen. MALINÄK ISTVÁN Példánk a szovjet Komszomol A SZISZ II. kongresszusának a köszöntése A komáromi (Komárno) Stei­ner Gábor Ha­jógyár több mint 1300 mun­kást, technikust és ipari tanulót tömörítő ifjúsá­gi szervezete a kongresszus előtti időszakban a munkakezdeményezés és a politikai-kulturális tevékenység feljesztése terén a legjobbak közé tartozott. Ji'ŕí Kokšál, az ifjúsági szervezet elnöke, a SZISZ II. kongresszusának kül­dötte erről a következőket mondotta: — Sokat foglalkoztunk az­zal, miként tudnánk a legmél- tóképpen köszönteni a Nagy Október 60. évfordulóját és a SZISZ II. kongresszusát. Végül is úgy döntöttünk, hogy véd­nökséget vállalunk egy 2700 tonnás folyami-tengeri teher­hajó építése felett. Számunkra ez az elhatározás rendkívül vonzó volt, már csak azért is, mert ezt a hajót a maga nemé­ben elsőként megváltoztatott szerkezettel állították elő, te­hát több mint 30 új termék­újítási elemet kellett alkalmaz­ni. Be akartuk bizonyítani, hogy az iskolában gazdag el­méleti tudást szereztünk, hogy szorgalmasak vagyunk, és hogy a problémákkal éppen olyan jól meg tudunk küzdeni, mint az idősebb munkatársaink. Si­került eredményesen össze­hangolnunk a tervezők, a gép- szerkesztők, a hegesztők és a szerelők munkáját. Amikor a néhány hónapig tartó munka tervét a megkésett szállítmá­nyok veszélyeztették, szabad szombatokon és vasárnapokon is dolgoztunk. Az igényes fel­adatok teljesítésekor a legjob­bat akartuk nyújtani. Az ered­mény mindenkit kielégített. A kész hajó — a mi hajónk — a határidő előtt öt nappal, au­gusztus utolsó napjaiban futott ki a kikötőből. Példánkat kö­vetve most a CSSZBSZ üzemi szervezete is védnökséget vál­lalt egy hajó építése felett. A tudományos-műszaki hala­dás nagy követelményeket tá­maszt a szakmai és politikai ismeretekkel szemben. Miként viszonyul e feladathoz a hajó­gyár ifjúsági szervezete? — Ezen a területen is a leg­jobb feltételeket teremtettük meg a SZISZ-tagok számára. Sokat várunk a Szovjetunió egyes hajógyárainak fiataljai­val folytatott együttműködés­től, a testvérbarátságtól. Hi­szen az egész világ fiataljai számára a szovjet Komszomol mutatott példát a munkában tanúsított áldozatkészségben, a szocialista hazafiságban. Mi ezt a példát követni akarjuk. Szeretnénk felhasználni még a SZISZ II. kongresszusán szer­zett új tapasztalatokat és is­mereteket is. ANNA FULEOVA 1977. IX. 29. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents