Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-29 / 269. szám, csütörtök
QEQ 1977 IX. 29. 3 ÚJABB GROMIKO—CARTER TALÁLKOZÓ Tovább közeledtek az álláspontok Az NSZK több városában a napokban a diákok, a szülök és a pedagógusok tüntetéseket és nagygyűléseket tartanak. A részvevők határozottan tiltakoznak az iskolaügyben uralkodó tarthatatlan helyzet ellen, mivel a kormány évről évre csökkenti az iskola- ügyre fordított kiadásokat. Felvételünk a frankfurti diákok tüntetésén készült. {A ČSTK felvétele) Aktivizálódnák a nyugat-berlini újfasiszták i’K) — Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter a Fehér Házban másodízben találkozott Carter elnökkel. A két politikus folytatta a stratégiai támadó fegyverek korlátozásával kapcsolatos kérdések megvitatását. (CSTK) —- Moszkvában tegnap befejeződött az „Október és az új típusú nemzetközi qaz- ctasáqi kapcsolatok“ elnevezésű nemzetközi tudományos konferencia. Az értekezleten a KGST-országok állandó képviselőin kívül több baráti ország ismert tudósai és jelentős közéleti személyiségek Is részt vettek. A konferencia megnyitó napján szólalt fel Rudolf RohliÖek, a szövetségi kormány alelnöke, hazánk állandó KGST képviselője, aki a tudományos konferencián részt vett csehszlovák küldöttséget vezetA konstruktív jellegű eszmecsere során tovább közeledett a két fél álláspontja néhány eddiq megoldatlan kérdéssel kapcsolatban. Mindkét fél törekedni fog arra, hogy a stratégiai támadó fegyverek korlátozásával kapcsolatos új szovjet—amerikai szerződés előkészítése sikeresen fejeződjön be. te. A konferencia záróbeszédét Nyikolaj Faqgyejev, a KGST titkára mondta. Ar értekezlet résztvevői több mint 20 felszólalásban és beszámolóban egyértelműen nagyra értékelték az Októberi Forradalom jelentőségét a szocialista közösséq országai közötti együttműködés megszilárdítása szempontjából. „Az Októberi Forradalom századunk legfontosabb eseménye, s jelentős mértékben befolyásolta a világ előrehaladását“ — szögezték le a felszólalók egyértelműen be svédeikben. (ŰSTK) — A ciprusi kérdésről. valamint az Egyesült Államok és Törökország közti feszült viszonyról tárgyal New Yorkban Ihszan Sabri Caglayan qil tőrök és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. Cagla yangil török külügyminiszter kérte, hogy az amerikai szená(ČSTK) — Az új náci csoportok az utóbbi időben olyannyira aktivizálódtak Ny ugat-Berlinijén, hogy ezzel a problémával a nyugat-berlini szenátus is kénytelen foglalkozni. Az egyik interpellációra adott válaszban a szenátus úgy vélte, hogy a neonácik aktivizálódását nem lehet lebecsülni, és az újnácik egyre fokozódó akciói komoly veszélyt jelenthetnek a közbiztonságra. A nyugat-berlini rendőrség az utóbbi időben több olyan új- náci és újfasiszta rejtekhelyei fedezett fel, ahol fegyvereket, (ČSTK] — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnap összeült, hogy megvitassa a Rhodesia jövőjére vonatkozó angol—ame rikai javaslatokat. A Biztonsági Tanács elé Da vid Owen brit külügyminiszter terjeszti a rendezési elképzeléseket. A javaslatoknak két tus mielőbb ratifikálja a két ország közti katonai együttműködésről szóló egyezményt. Ennek az egyezménynek az alapján az Egyesült Államok vissza szerzi jogait törökországi kato nai támaszpontjainak használó tára, Ankara viszont újabb ame rikai katonai segélyt kap. náci egyenruhákat és fasiszta irodalmat rejtegettek. Az utóbbi időben az is egyre gyakoribb eset, hogy Nyugat-Berlinben fasiszta jelszavak jelennek meg nyilvános helyeken. A nyugat-berlini revansista szervezetek sem maradnak le a nyugatnémetek mögött a feszültség enyhülésének vissza- mozdítását célzó támadásaikban. A közelmúltban megtartott úgynevezett haza napja alkalmából a résztvevők nyíltan követelték az Odra—Nisa közötti terület visszaadását, és területi követelésekkel léptek fel hazánkkal szemben is. pontja kapcsolódik a világszervezethez: egyrészt a kinevezendő brit főbiztost Lord Car- vert a világszervezet főtitkárának megbízottja segíti munkájában az átmeneti időszakban, másrészt ENSZ-békeerők vennének részt a rend fenntartásában és a nyugati javaslatokban előirányzott törvényesség biztosításában. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint a brit küldöttség arra kívánja korlátozni a Biztonsági Tanács ülését, hogy a testület hivatalosan felhatalmazza Kurt Waldheimet, megbízottjának a kinevezésére. Dip lomáciai körökben úgy tudják, hogy erre a tisztségre Perez de Cuellar, az ENSZ jelenlegi cip rusi megbízottja kerül. Alois Indra Antwerpenben (ČSTK) — Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke, aki a belga parlament mindkét kamarája elnökének meghívására hivatalos látogatáson Belgiumban tartózkodik, tegnap délelőtt Antwerpenbe látogatott. Antwerpen kikötő egyben Paul Rubens festő szülővárosa is, akinek ez évben ünnepeljük születése 400. évfordulóját. Alois Indra és kísérete megtekintette a nagy festő műveiből rendezett kiállítást. Moszkvába érkezett a francia kormányfő (ČSTK) — Hivatalos látogatásra szerdán a Szovjetunióba érkezett Raymond Barre francia miniszterelnök és gazdasági miniszter. Kíséretében van André Rossi külkereskedelmi miniszter, Jacques Sourdille, a kutatási ügyekkel megbízott miniszter- elnökségi államtitkár és más személyiségek. A tervek szerint a francia miniszterelnök találkozik Koszi- gin szovjet kormányfővel. Napirenden az észak ír helyzet Brit—ír kormányfői tanácskozás a terror megfékezéséről (ČSTK) — Londonban tegnap egynapos tanácskozást tartott Callaghan brit és Jack Lynch ír kormányfő az észak-írországi bonyolult helyzetről. Politikai megfigyelők előzetes véleményei megegyeztek abban, hogy minden bizonnyal az egynapos tanácskozáson nem sikerül alapvető megoldást találni az ulsteri politikai és szociális válság alapvető rendezésére. A két kormány szóvivője a tanácskozások megkezdése előtt közölte, hogy olyan „új közös lépésekről“ kívánnak tárgyalni, amelyek megfékeznék a terror és az erőszakhullám kibontakozását. Mint ismeretes, az utóbbi nyolc évben több mint 2000 személy lett különböző merényletek áldozata, és az összetűzésekben további 20 000 volt a sebesültek száma. Görög közeledés a NATO-hoz? (ČSTK) — Három évvel Görögországnak a NATO katonai szervezetéből történt kilépése után a görög haditengerészet ismét részt vesz a Földközitengeren megrendezett NATO- hadgyakorlatokon. Robert Schoultz amerikai tengernagy, a „Display Determination 77“ nevű hadgyakorlat parancsnoka kijelentette, hogy AZ IMPERIALIZMUS CIPRUSI TERVEI (ČSTK) — Ezekiasz Pa- paioannu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának (AKEL) tőtitkára figyelmeztetett az Egyesült Államok és a NATO által támogatott veszélyes irányzatokra, amelyek Ciprus megosztására vonatkoznak és ezzel veszélyeztetik állami füg getlenségét. Az AKEL nicosiai gyűlésén Ezekiasz Papaioannu azt mondotta, hogy az imperialista erők nem zárják ki a ciprusi probléma „megoldására“ vonatkozó terveikben egy esetleges új puccs lehetőségét sem; ezt ugyanazon az erők hajtanák végre mint az 1974-es államcsínykísérletet. Századunk legjelentősebb eseménye Moszkvában befejeződött az Októberi Forradalom jegyében rendezett KGST-konferencia a görög hadihajók részvétele nem jelenti „automatikusan Cíörőgország visszatérését a NATO katonai szervezetébe“. Schoultz admirális ugyanakkor megállapította, hogy a NATO-nak és főleg a 6. amerikai flottának „feltétlenül szüksége van“ katonai berendezésekre görög területen. Az imperializmus terveit egy ellenállási front létrehozásával lehet megakadályozni, az összes hazafias és demokratikus erők egységes programjának alapján — mondotta az AKEL párt főtitkára. AMERIKAI—TÖRÖK TÁRGYALÁSOK A RHODESIÁI RENDEZÉSRŐL A BT BEN PÁRIZSI LEVÉL Franciaországban most minden mást háttérbe szorít a baloldali pártok mindinkább éleződő vitája: a közös program, amelyet öt évvel ezelőtt kötöttek és most a jövő tavaszi választásokra való tekintettel időszerttsíteni akarnak, nézetellentétek fókuszává vált. Az időszerűsítési tárgyalásokon kiderült, hogy a program jelentős pontjainak értelmezésében eltérőek a vélemények. A legjelentősebb a vitatémák közül az államosítások tárgyköre: elsősorban mértéke, jellege. Mivel emiatt szakadt meg a múlt héten a baloldali pártok csúcstalálkozója, anélkül, hogy a tárgyalások folytatásának napját kitűzték volna, természetesen erre a kérdésre irányul a fő figyelem. A baloldali pártok egyetértettek abban, hogy választási sikerük esetén ki kell szélesíteni a közösségi szektort, biztosítani kell a jövő balolda li kormánynak azokat az eszközöket, amelyekkel új és a dolgozók érdekeit szolgáló gazdasági és szociális politikát valósíthat meg. Senki se vitatta, hogy ennek a demokratikus változásnak a kulcsa éppen az államosítási program. Amikor öt évvel ezelőtt a baloldal erről tárgyalt, a bank- rendszer és kilenc nagy ipari csoport államosításában egyezett meg. Azóta azonban a tőkés válság elmélyült Francia- országban, az infláció mind súlyosabb terheket rakott a dolgozókra, a munkanélküliek szá- ma^elérte a másfélmilliót, a dolgozók mind határozottabban sürgették a politika megváltoztatását. Ez az elégedetlenség és ez a követelés egész sor választáson is tükröződött. A baloldal fokozatosan és állandóan növelte támogatóinak táborát, és éppen a közös program egységdinamikája segítette elő, hogy a tavaszi községtanácsi választásokon már jelentősen előretört, sok nagyváros irányítását elhódította a konzervatív pártoktól. A legutóbbi közvéleménykutatások már a baloldal mintegy 54 százalékos többségéről tanúskodtak. Mindinkább elterjedt az a vélemény, hogy a baloldal a siker reményével indulhat majd a jövő tavaszi parlamenti választásokon. Éppen emiatt a távlat miatt is szükségessé vált a közös program aktualizálása, pontosítása. Nemcsak a már teljesült követeléseket kellett elhagyni, de újabbakat is meg kelett fogalmazni, hiszen a válság elmélyült, s így növelni kellett a szociális juttatásokra, a bérekre szánt összegeket. Az FKP éppen a változás eszközeinek Ijiztosítására javasolta három további ipari csoport államosítását, azzal, -hogy ezek lényegében állami támogatásból, közpénzekből élnek és így ésszerűbb lenne segélyezésük helyeit államosításuk. A szocialista párt viszont nemcsak elvetette a kommunista Indítványok zömét, de lényegében vissza kívánt lépni még az 1972-es szinttől is. Azzal érvelt, hogy a közös program csak az ipari csoportok államosítását írja elő, de nem beszél kifejezetten a leányvállalatokról. De magától értetődik, hogy a „csoport“ magában foglalja a Holdingot és hozzá tartozó, általa ellenőrzött leányvállalatait is, egyébként nem lenne csoport. Az FKP kimutatta, hogy az ipari csoportnak ezt a nyilvánvaló értelmezését vallották a szocialisták és a programhoz csatlakozott radikálisok is, s hogy így a szocialisták most megváltoztatják korábbi nézeteiket, visszalépnek az eredetileg elfogadott államosítási tervtől is. A leányvállalatok nélkül az államosításokat megfosztanák tartalmuktól, lényegüktől. Találó hasonlatok is elhangzottak a vitában: ha csak az „anya- válalatokat“ államosítanák, akkor csak „a kagyló üres héját“ kapná meg az állam, a „húsa nélkül“ — és ha az államosítás olyan, mint egy utazótáska, akkor a nagy úton „a bőröndnek csak a fogantyúja“ maradna a közösség kézé ben ... Az FKP a megegyezés érdekében a tárgyalás során igen jelentős engedményt tett: 1008- ról 729 vállalatra szállította le az államosítás „minimális küszöbét" és kimutatta, hogy ez alatt már nem lehetne megvalósítani a dolgozóknak ígért szociális reformokat. A szocialista párt azonban mindössze 227 vállalat államosításába volt hajlandó beleegyezni, felborítva ezzel a közös program előirányzatait, egyensúlyát és egyben kockáztatva megvalósításának perspektíváját. A félezernyi vállalat sorsa azonban önmagában nem magyarázza meg a nézetellentétek jellegét. A mögöttük rejlő politikai orientációk a lényegesek. Az FKP igazi demokratikus változást akar, beleértve a gazdasági demokráciát, a dolgozók nagyobb jogait az állami szektor irányításában, a tőke és a nagy vagyonok szigorú megadóztatását. A szocialista párt viszont mindezekben a kérdésekben korlátozásokat, visszalépéseket kívánt. Ez méltán aggasztotta, az FKP vezetőit és a dolgozók millióit. Az igazi kérdés — mint Marchais mondotta — nem más, mint az, hogy mit tenne az új baloldali kormány? „Folytatódnék-e a' jelenlegi politika valamilyen más formában, függetlenül azoktól a személyektől, akik alkalmaznák, vagy pedig utat vágnának egy olyan új politikának, amelyet a dolgozók követelnek és amely képes lenne kivezetni az országot a válságból?“ Az államosítások körének szűkítése, a közös program értékének leszállítása odavezetne, hogy az új kormány csak a tőkések válságos ügyeit igazgatná, vagyis becsapná a dolgozókat és szörnyű csalódásnak tenné ki őket. Az FKP ezt nem vállalhatná. Már csak azért sem, mert a dolgozók — mint az FKP főtitkára egyik legutóbbi beszédében mondotta — semmi jót nem várhatnának egy „Callaghan-, Schmidt- vagy Soares-féle“ politikától. A brit, nyugatnémet és portugál szociáldemokraták gyakorlatára tett célzás utalt arra is, hogy esetleg milyen orientáció rejlik a szocialisták magatartása mögött. Mitterrand nyilatkozatai szerint pártja nem adja fel a közös programot, de javaslatai szerint gyakorlatilag több alapvető kérdésben visszalépne, távolodna tőle. Azok, akik reményeiket a közös programba vetik, joggal aggódnak tehát. A baloldali pártok egymást vádolják, a jobboldal nagy gyönyörűségére. A jobboldali sajtó arra számít, hogy a vita elfajul és hogy szakításhoz vezet és így elősegíti számára a hatalom megtartását. Az FKP álláspontja ebben a helyzetben: kész a tárgyalások felújítására, várja és sürgeti partnereinek új javaslatait. Az utóbbiak jelenleg nyomást akarnak gyakorolni a kommunista pártra, újabb engedményt akarnak kicsikarni tőle. A baloldali unió így veszélybe került. Mitterrandék történelmi felelőssége, hogy kedvező vagy elutasító választ adnak-e az FKP Központi Bizottságának hozzájuk intézett levelében feltett kérdésre: akarják-e a közös program fenntartását, időszerűsítését és megvalósítását? RUDNYÁNSZKY ISTVÁN Milyen áitomosítósokatt A baloldali pártok vitája
