Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-27 / 267. szám, kedd
Írók és olvasók követei LÁTOGATÁS A SZEPSI KÖNYVESBOLTBAN A szepsi l Moldava nad Bodvou) könyvesboltot a Papp házaspár vezeti, immár hetedik éve. Mindkettőjükkel találkoztam már irodalmi esten Áj községben, ahol laknak, ahonnét naponta bejárnak. így ismerősként köszöntöm Papp István- nét. — A férje? — Rosszkor jött, a férjem szabadságon van — mondja mosolyogva. Ezt a kedves mosolyt már Ajban is megfigyeltem arcán. Közben vevők jöttek, bocsánatot kér, s máris kérdezi az egyik fiatal vevőt az előbbi mosolygós arccal: — Mi tetszik? — Útikönyvet szeretnék. Színes fedelű könyveket szed le a polcról, és azt mondja a fiatalembernek: — Tessék, válasszon. A középkorú hölgyhöz is mosolyogva, kedvesen szól: — Ön mit parancsol? — Ja si prosím... S máris folyékony szlováksággal kínálja a szlovák szerzők könyveit. De a vevő mást kér. Balzac-könyvek után érdeklődik. Amikor elmennek, megkérdem: — Mindig ilyen kedves mindenkihez? — Ez csak természetes, egy eladó, aki szereti hivatását, nem is lehet más. Én mindenkihez ilyen vagyok, pedig vannak vevők, akik egy halvány mosolyt se érdemelnek. Van olyan is, aki egy óra hosszat, sőt többet is kutat, válogat, bele-beleolvas a könyvekbe, s végül nem vesz semmit. Ezt megismétli még vagy kétszer, s akkor vesz meg egy könyvet. De az én szememben ő is vevő. — Milyenek a könyvvásárlók általában? — Vannak nagyon igényesek, de olyanok is akadnak, akiknek mindegy, csak könyv legyen. Az ilyen vevő határozatlan cél nélkül jön be, pontosabban csak azzal a szándékkal jön, hogy valamilyea könyvet vegyen. Se szerzőnevet, se könyveimet nem említ, csak megmondja, hogy sárga, barna, vagy rózsaszín fedelű könyvet szeretne, olyat, ami hozzáillik az új bútorhoz. — Milyen az igényes olvasó? — Az határozott céllal jön könyvet vásárolni. Tudja a szerző nevét, könyvének címét, még azt is, hogy mikor és hol jelent meg a mű. — S ha nincs az a könyv, amit kér? — Sajnos, gyakran kell azt mondanom, hogy ez vagy az a könyv nem kapható. Az utóbbi években például keveset kapunk a magyarországi szerzők műveiből. Pedig az igény nagy e könyvek iránt. Ilyenkor feljegyzem a szerző és a könyv címét, s ha tudom, a prágai Magyar Kultúrán keresztül megrendelem, de onnét se kapom meg minden esetben a kért könyvet. — Milyen könyveket vásárolnak leginkább a magyar nemzetiségű olvasók? — A fiatalok többnyire a kalandos könyveket és a krimiket keresik, de érdeklődnek a komolyabb irodalom iránt is. A felnőttek még mindig Jókait, Mikszáthot, Móriczot keresik elsősorban és persze a Passuth- könyveket. — És a szlovák olvasók? — A mai írókat, s rajtuk kívül inkább a fordítások után érdeklődnek. A régi orosz írókat, a franciákat és a magyar klasszikusokat kérik. Az utóbbiak közül ők is Jókait és Mikszáthot vásárolják leginkább. — És a csehszlovákiai magyar szerzők? Pappné arcán árnyék suhan át. — Ami azt illeti, elég keveset rendelünk könyveikből. Prózai művekből négyet-ölöt... Kivétel is van persze. Duba Vajúdó paraszt világa például itt is könyvsiker volt. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy az író személyesen is találkozott az olvasókkal. Az író-olvasó találkozók általában nagyon hasznosak a könyvterjesztés szempontjából. Gyakrabban jöhetnének íróink az olvasók közé. A verseskötetekből is attól a költőtől fogy el a legtöbb könyv, aki már találkozott, vagy a szepsi vagy a környékbeli falvak olvasóival. — És a könyvtárakkal tartanak fenn kapcsolatot? — Igen. Kapcsolatunk van velük, csak sajnos a könyveket nem mi küldjük ki nekik. Központi könyvtárak látják el őket új könyvekkel, s azt kell elfogadniuk, amit kapnak. Jó könyvekkel ellátni a könyvtárakat csak abban az esetben tudjuk, ha az efsz-től vagy a hnb-től külön pénzjuttatást kap egy- egy könyvtár könyvek szabad vásárlására. — Befolyásolja ez a forgalmat is? — Részben. — Hány korona értékben kell könyvet eladniuk évente? — A mi körzeti könyvesboltunknak 470 ezer korona az évi terve. — És teljesíthető ez? — Teljesíthető. Ebben anyagilag is érdekeltek vagyunk meg szívügyünk is minden jó könyv eladása. — Mikor fogy el a legtöbb könyv? — A téli hónapokban, majd márciusban, a könyvhónapban, de a vakáció közeledtével és a csehszlovák—szovjet barátsági hónapban is jó vásáraink szoktak lenni. — Vannak-e igazi törzsvásárlók? — Sok van. — És ... mondja csak, szereti a foglalkozását? — Akkor nem lennék itt. — Bizonyára szívesen olvas is. — Nem vagyok könyvmoly, de szabad időmben szívesen olvasok. — És a férje?. — ö is szeret olvasni. Ismét vevők jönnek, Érdeklődnek, válogatnak, fizetnek és elmennek. Némelyek elégedetten, némelyek sajnálkozva távoznak. Én is búcsúzom, s egy nehezen fellelhető könyvritkasággal a táskámban indulok el a vasútállomás felé. TŰRÖK ELEMÉR A mese teremtő ereje KIÁLLÍTÁS AZ EGYETEMI KÖNYVTÁRBAN A Berlini Nőmet Állami Könyvtárnak a Bratislavai Egyetemi Könyvtár épületében megrendezett kiállításán a népmesék halhatatlanjainak, a Grimm testvéreknek életművével, mindenekelőtt meséivel találkozunk. Ha visszagondolunk ébredő eszmélésünk korára, gyermekkorunknak a megszépítő mesz- szeségéből bűvös színben és fényben felcsillanó emlékeire, mesékre bukkanunk. Mesékre, amelyek időn és téren kívüli, lehetetlenséget nem ismerő csodás varázsa végigkísér életünkön, mesékre, melyeket tovább szeretnénk adni gyermekeinknek, unokáinknak. A mese ősidőktől fogva a nép költői képzeletének játéka. A német író és nyelvtudós, Jákob Grimm érdeklődéssel fordult a népben élő, szájhagyomány útján terjedő-alakuló mesekincs felé. A mese — állapítja meg Grimm — nemcsak szórakoztató, hanem egyetemes érvényű. Jákob Grimm hitt a nép teremtő erejében. Neki és testvérének, Wilhelmnek, köszönhetjük a híres mesegyűjteményt, a Gyermek- és házimeséket, amely Kesselben jelent meg 1812—14-ben. A helyi mondák, a dajka-, tündér- és állatmesék mellett egyre szaporodtak a nép ajkáról gyűjtött feljegyzések. Híres mesemondójuk egy kasseli majorosné volt. Kíváncsian vallatták a falu apraját- nagyját a téli estéken a fonó kemencéje mellett elhangzó mesékről. A derűkeltésen kívül a jó és gonosz harcának plasztikus érzékeltetésével, a nép vágyainak, a mindig győzedelmeskedő jóságnak és igazságnak hangsúlyozásával ezek a mesék nagy, tiszta eszményeket hir- detnelt. Most pedig tekintsük meg a kiállítás üvegszekrényeiben elhelyezett sok különböző kiadású könyvet, a kötetek illusztrációit, amelyek meleg szívvel, igaz művészettel készültek. Ezek a 19. század tízes éveitől kezdve majdnem napjainkig megjelent illusztrációk mindig koruk ízlésének, életszemléletének kifejezői. Alkotóik benne éltek s élnek a mesék birodalmában. Bizalmas ismerői a szépre, derűre, mulatságosra, és érdekesre szomjas gyermekiéleknek. A kis olvasókhoz szegődnek és kézen fogják őket, úgy járják be velük a színes mozgalmas mesevilágot. Az először megjelent Gyermek- és házimeséket ékesítő metszetek Grimmék egy rokonától származnak. Az idők folyamán mind többen vállalkoztak az illusztrálás szép feladatára. Wilhelm Klemke varangyot emberré visszavarázsoló királylányát, Jancsi és Juliska kalandját a boszorkánnyal, Karl Merkel Hét hollójának nyugtalan röptét, a brémai városi muzsikusok kópéságait egy gyerek sem felejti el, de Piroskát, Hófehérkét és Csipkerózsi- kát sem. Századunkban már kevésbé KULTURÁLIS HÍREK 9 A Madridban rendezett Eisenstein-filmhéten először láthatta a spanyol közönség a nagy szovjet rendező legkiválóbb alkotásait. 0 A szovjet—amerikai kulturális csere keretében Moszkvában kiállítást rendeztek „Photography _ USA“ címmel az Egyesült Államok fotóművészetéről. A kiállítás anyagát elő- zőteff a Szovjetunió több városában is bemutatták. részletező, ám továbbra is hatásosak az egyszerű, folttechnikájú ábrázolások. Ellen Beck híven érzékelteti a népi ízeket, Friedrich Hojjmann ellentétes színtechnikára építi humortól sugárzó rajzait. A Négy okos fivér zsúfoltságot kerülő előadásmódja is felgyújtja a gyerekek fantáziáját. Emil Klein újszerű ábrázolásmódot tükröző Hamupipőkéjének sorsa megrendíti a kicsinyeket. Heinrich Lemb művén groteszk báj jellemzi az emberi tulajdonságokat megszemélyesítő állatokat. Külön örömet okoz a leporellók friss, ötletes bája. A számtalan más nyelvű kiadások sora a magyartól a svédig, a spanyoltól a vietnamiig, a japánig stb. terjed. Napestig lehelne folytatni a gyerek szívéhez, értelméhez szóló mesék és az illusztrációk méltatását. S ha napjaink új nemzedékének érdeklődése ma már másfelé fordul, képzeletét más lobbantja fel, azért ezek a nép leikéből fakadt, motívumaikban évezredekre visszanyúló hagyományokban gyökerező mesék az emberiség örökbecsű értékei maradnak. BÁRKÁNY JENÖNÉ £ Paul Dessau új operáját, melyet Büchner Leonce és Lena című vígjátéka alapján szerzett, 1979-ben mutatja be a berlini Staatsoper Ruth Berghaus rendezésében. 0 Klasszikus balett címmel színes tévéfilmet készített a szovjet televízió. A legismertebb klasszikus balettekből mutatnak be részleteket a moszkvai Nagy Színház szólistái ós balettkara. ÚJ FfL MEK EGY LÉPÉS A SZERELEMHEZ (szovjet) Hosszabb-rövidebb elbeszélések füzére ez a szovjet film; alkotói a szürke hétköznapokból merítették az egyes részek témáját, s a komoly és vidám történetek tarka mozaikká álltak össze. A minitörténetek látszólagos köznapisága mögött azonban minden esetben valamilyen rendkívüli, szokatlan szituáció, az életből ellesett ötlet húzódik meg. egyes figurák jellemrajza kifejező. Az összes epizód közül a leg- életszerűbb az öreg vasutasról szóló rész {az idős ember egy kismamát szállít a városba). A minitörténet frissesége elsősorban a főszereplő, Jevgenyij Leonov játékának köszönhető, aki emberi mélységgel telítette meg az általa megformált figurát. Jevgenyij Leonov napJelenet a szovjet filmből Hat epizódból kerekítette egésszé az alkotást Naum Birman rendező. A filmelbeszélések színvonala eléggé hullámzó, s ez meglátszik az alkotás egészén is: a mű kissé egyenetlen. Viszont mindenképpen pozitívum, hogy az alkotók az egyes részeket nem méretezték túl, az epizódok a kelleténél nem hosszabbak, a téma szabta meg terjedelmüket. Ennek eredményeként az alkotásban jól megfér egymás mellett egy nyúlfarknyi sztori és egy hosz- szabb történet is. Mivel az ösz- szes rész cselekménye napjainkban játszódik, az alkotásban egész sor mai ember vonul fel, Rortársainkat (vagy önmagunkat?) látjuk a vásznon. Az jainkban az egyik legtehetségesebb szovjet színész, játéka rendkívül sokszínű, színészi kifejezőeszközeinek skálája sokrétű. Ebben a rövidke történetben is megcsillogtatta sokoldalú képességeit és főleg természetességével vonta magára a nézők figyelmét. Hosszabb szünet után ismét láthatjuk a vásznon Ljudmila Gurcsenkót, akit régebben több zenés vígjáték hőseként kedveltünk meg. A színésznő árnyalt játékával „lehelt“ életet a minitörténet mi ni szerepébe. Egy másik, szatirikus hangvételű részben (a sorsjegyek nyerteseiről) remekül érvényesítette komikusi képességeit Andrej Mirnov színpadi színész. EGY RENDŐR FELÜGYELŐ TÖRTÉNETE (francia) Megtörtént eseményt dolgos fel Jacques Deray francia rendező ebben a filmben. Felszínes megítélés alapján izgalmas, jói megcsinált bűnügyi történetnek minősíthetnénk munkáját, az alkotás valójában azonban több a szokványos krimiknél. Nemcsak azért, mert a film hitelesen mutatja be az 1947-ben lejátszódó rablógyilkosságok egész sorát, hanem főleg azért, mert az események izgalmas pergetésével párhuzamosan a rendező elmélyült lé- lekrajzot ad a két főhősről: egy elvetemült és gátlástalan bűnözőről, valamint ellenlábasáról, egy áldozatkész nyomozóról. Borniche felügyelő huszonöt évvel az eset ulán könyv formájában írta meg a hírhedt Emil Buisson ügyét. Az alvilág megátalkodott gyilkosa Franciaország fasiszta megszállása alatt vált híressé. Még a fel- szabadulás előtt életfogytiglani kényszermunkára ítélték, rövidesen azonban — pszichopata rablást és tíz gyilkosságot követett el. A kezdő képsorok után a néző a rendőrfelügyelő J Alain. Delon formálja meg) és a többszörös gyilkos (fean-Louis Trintignant alakítja) izgalmas párharcát követheti nyomon. A rablótámadások és gyilkosságok tettesét az első perctől fogva ismerjük, s azt is sejtjük, hogy a rendőrség előbb- utóbb megtalálja őt, a rendező tehát a nyomozás bemutatásával, illetve a hidegvérrel elkövetett rablások és gyilkosságok megjelenítésével igyekezett feszültséget teremteni, s a két ellenfél módszereit elénk tárva a kegyetlen játékot izgalmasabbá tenni. Vállalkozása sikerrel járt; a két főhős lélektani ábrázolása aprólékosan kidolgozott, s tulajdonképpen a köz- tűk zajló párharc a film alappillére. Az alkotás mesterségbe» li tudással készült, a rendezőnek sikerült hiteles társadalmi és történelmi képet is festenié a háború utáni Párizsról. Alain Delon a francia film egyik főszereplője magatartása miatt — a börtönkórházba került. Innen 1947 őszén megszökött. Ezzel a jelenettel kezdődik a film, mely a rendőrség minden részletre kiterjedő nehéz és kitartó nyomozását mutatja be. Buisson csupán néhány hónapig volt szabadlábon s ez idő alatt húsz Alain Delon és Jean-Louis Trintignant első ízben találkoztak a kamera előtt. Egyenrangú partnerek a filmben; nemcsak a nevük teszi vonzóvá az alkotást, hanem teljesítményük is, melyről csakis felső fokon írhatunk. —ym— 1977. IX. 27.
