Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-22 / 262. szám, csütörtök
A SZISZ eszmei nevelőmunkája A FIATALOK ÉLETE, MUNKÁJA • ÉRVÉNYESÍTJÜK A CSKP IRÁNVVONALÁT A Szlovák Szocialista Köztársaság fiatal nemzedéke az elmúlt öt esztendőben felelősen, kezdeményezően és alko- tóán váltotta valóra a CSKP XIV. és XV. kongresszusán, az SZLKP kongresszusain és a SZISZ I. kongresszusán kitűzött feladatokat. E kongresszusok határozataival összhangban a SZISZ szervei és szervezetei rendszeres és tervszerű eszmei- nevelő munkát végeztek, azzal a céllal, hogy a fiatalok szervezete hatékonyan kivegye részét az egész társadalomnak abból az igyekezetéből, nogy a fiatal nemzedéket fölkészítsük a fejlett szocialista társadalomban való tevékeny és alkotó életre. Az eszmei-nevelő munka, sőt a SZISZ egész tevékenységének homlokterében az állott, hogy elősegítsék a marxista—leninista világnézet elsajátítását a fiatalok körében, annak érdekében, hogy meggyőződésesen és tevékenyen vegyenek részt a szocializmus építésében. Konkrét tettekkel váltottuk valóra azt, amit Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára mondott a SZISZ I. kongresszusán 1972-ben: „A jiutuluk nem egyszerűen csuk objektumok. felelősek ők is uzért, hogy tovább jejlöcijün az, amit uz előző nemzedékek a jorru- dalmi küzdelmek során létrehoztuk.“ Talán nincs a társadalmi életnek olyan területe, ahol a fiatalok meg nem mutatnák, mit tudnak, mire képesek. A szocialista Csehszlovákiában a fiataloknak szilárd helyük van • a társadalomban, tudnak érvényesülni és túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy sokrétű, gazdag életet élnek. Ezt bizonyítja az ifjúság nagyfokú társadalmi és politikai aktivitása, gazdag kulturális és sportélete. A fiatalok egyre hatékonyabban használják ki szabad idejüket, művelődnek, növelik szakképzettségüket. Egyre több fiatal számára válik a szavak és a tettek azonossága a mindennapos viselkedés normájává. Az ifjúság többségének gondolkodásában és szocialista öntudatában a SZISZ I. kongresszusa óta mélyreható pozitív változások mentek végbe. A fiatalok tevékenyen támogatják a CSKP politikáját, elmélyült a munkásosztály és nemzeteink forradalmi hagyományai iránti pozitív viszonyuk, s konkrét tettekkel bizonyítják a Szovjetunió és a többi szocialista ország iránt érzett őszinte barátságukat. A lenini nemzetiségi politika szellemében tovább szilárdultak a cseh és a szlovák fiatalok, valamint a hazánk területén élő nemzetiségekhez tartozó fiatalok közti testvéri szálak. Az M. Cmarko vezette ifjúsági bányászcsoport, a Martini Gépgyár fiatal dolgozói, az „Egy szem se vesszen kárba“ mezőgazdasági mozgalom résztvevői, a középiskolás diákok meg a főiskolai hallgatók és sokan mások tevékenyen részt vesznek népgazdaságunk fontos területeinek, ágazatainak fejlesztésében, s szocialista felajánlásaikkal nagy erkölcsi felelősséget vállalnak magukra szocialista hazánkkal, a párttal és az ifjúsági szervezettel szemben. Azzal válaszolnak társadalmunk és pártunk bizalmára, hogy jobb minőségű, kezdeményezőbb és alkotóbb munkára törekszenek. Ezt bizonyítja az ifjúságnak a SZISZ II. kongresszusával és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója ünnepségeivel kapcsolatban kifejtett nagyarányú társadalmi és mun- kaaktivitása. A fiatalok aktivitását példázza az Ifjúsági Fényszóró mozgalom is. A SZISZ eszmei-nevelő feladataink megvalósítása során nagy figyelmet szentelt annak, hogy a fiatalok fokozott mértékben részt vegyenek a tudományos és a műszaki fejlesztésben. Tudatosítottuk ugyanis, hogy a műszaki alkotókedv, a .felfedező és racionalizáló hajlam, nagymértékben előmozdítja az új munkástípus kialakítását, egy olyan típusét, aki lelkesedik a haladó dolgokért, s aki számára a munka öröm és szükséglet. Elmondhatjuk, hogy a szocialista társadalom javára megvalósított alkotó tettekkel, és a CSKP nagyszerű programjának megvalósítása során megszilárdult az ifjúsági szervezet eszmei, szervezési és akcióegysége. Ez az egység, annak ereje és a fiatalok nagyfokú politikai öntudatossága megnyilvánult az alapszervezeteknek, az ifjúsági kollektíváknak és brigádoknak, az egesz fiatal nemzedéknek abban a válaszában, amelyet a „hajótörötté k“ társadalom- és szocialistaelle- nes fellépésére adtak. Meg abban a válaszban is, amellyel visszautasították az imperialista központoknak a nemzetközi feszültség enyhülés ellen irányuló erőfeszítéseit. A fiatalok spontán megmozdulása világosan bizonyítja, hogy ifjúságunk szocializmusban akar élni, és azonosítja magát a CSKP politikájával. A SZISZ szervezetei az elmúlt időszakban egyre nagyobb mértékben tudatosították, mennyire fontos, hogy a fiatalokban pozitív jellembeli tulajdonságokat alakítsanak ki, ezért nagy gondot fordítottak az erkölcsi nevelés kérdéseire. Az ifjúság többsége életmódjának alapvető jellemvonásává a becsületesség, a szerénység, a munka és a tanulás szeretető, a munkáért és a közösségért érzett felelősség, a szocialista társadalomhoz és a szocialista országok közösségéhez való tartozással kapcsolatban érzelt büszkeség vált. A fiatalok többsége megértette, hogy a szocialista haza* fiság, a szocialista és a proletár nemzetköziség az emberi társadalom legnagyobb értéke. Baráti kapcsolatokat építettek ki, mindenekelőtt a lenini Komszomol la 1 és más testvéri ifjúsági szervezetekkel. Egymás munkájának és életének megismerése nemegyszer oda vezetett, hogy a fiatalok még jobb munka- és tanulmányi eredmények elérésére kezdtek törekedni. A baráti kapcsolatok alapján bontakozott ki például a „Magunkért és az elesett hősért“ mozgalom, a fiatal munkások fölötti védnökség és a lenini feladat megvalósításának mozgalma is. A fiatalok életmódja visszatükrözi eszmei-nevelő- munkánk hatékonyságát. Egyértelműen elmondhatjuk, hogy a fiatalok többsége szocialista módon él, még akkor is, ha még mindig sok az olyan, fiatal, aki a fogyasztási életmódot vette át, meg a tőkés világnak azokat a szokásait, amelyek elterelik a fiatalok figyelmét saját érdekeikről. Az a feladatunk, hogy ezeket a fiatalokat is e kérdések szocialista kritériumainak inegle- lésére ösztönözzük. Arra törekszünk, hogy munkánk rendszeressé és céltudatossá váljon a Szocialista Ifjúsági Szövetség tevékenységének minden területén. Az elmúlt időszakban a fiatalok világnézeti nevelése keretében nagy figyelmet szenteltünk a tudományos ateista nevelésnek. Az ateista neveléssel foglalkozó több mint 600 tanfolyam hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok már könnyebben megküzdenek a múlt csö- kevényeivel. Rájöttünk arra, hogy a világnézeti nevelés területén nem hatottunk eléggé differenciáltan az ifjúság egyes szociális csoportjaira, ami főleg a falusi és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében végzett munkánk színvonalát csökkentette. A SZISZ politikai-nevelési rendszere eszmei-nevelő munkánk egyik legfontosabb ész- köze. Nélküle ma már teljesen elképzelhetetlen az alapszervezetek munkája. Kidolgoztuk e rendszer szerkezetét, mégpedig differenciáltan a politikai oktatás foka szerint. Arra törekedtünk, hogy az oktatás egyes fokai, szintjei egymásra épüljenek. A hatékonyság növelése érdekében a propagandamunka új módszereit és formáit kerestük, hogy helyesebbé, színvonalasabbá tegyük a fiatalok gondolkodását. Célul tűztük ki a propagandisták szakmai és politikai képzésének fokozását és stabilizálásukat. E téren sokat lettünk, mert nagy támogatásra találtunk a pártszerveknél és -szervezeteknél. Hatékony segítséget nyújtottak a párt politikai nevelési otthonai. A SZISZ esti tanfolyamain részt vevő lektorok és propagandisták kiképzése is javult. Persze, vannak még tartalékok, nagyobb mértékben be kellene kapcsolni a propagandamunkába és a lektori tevékenységbe a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem fiatal végzettjeit és a főiskolák utolsó évfolyamainak hallgatóit. Kizárólag a SZISZ szerveinek és szervezeteinek eszmei-nevelő munkájáról beszélni, írni helytelen lenne, mert munkánk az idősebb kommunisták segítsége nélkül hatástalan maradna. Üzemekben, szövetkezetekben, iskolákban, valamint más szervezetekben és intézményekben sok ezer idősebb elvtárs segítette az új, modern szocialista ember formálását, persze nem mindenütt egyforma mértékben. Nagy figyelmet szenteltünk a fiatalok érzelmi és esztétikai nevelésének, különféle formák felhasználásával. Törekedtünk új társadalmi szokások és hagyományok létrehozására. Ilyenek a SZISZ lakodalmak, a regruták búcsúztatása, a személyazonossági ■ igazolványok és a szakmunkás bizonyítványok ünnepélyes átadása és a munkássá való avatás. A SZISZ szlovákiai kongresszusának és a SZISZ II. kongresszusának előestéjén még nagyobb mértékben tudatosítjuk azon feladatok igényességét, amelyeket a XV. pártkongresszus tűzött ki szövetségünk elé és azt, hogy ezek a feladatok megkövetelik,, hogy a SZISZ fokozza segítségét a fiatalok világnézeti nevelésében. Arra fogunk törekedni, hogy az eszmei-nevelő munka a SZISZ egész tevékenységének szerves részévé váljék. HELMUT VÁCHA, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára Kommentáljuk ÚJ MÓDSZEREKKEL Nemrégiben beszélgettem egy fiatal munkásnővel az érsekújvári (Nové Zámky) képkeretező műhelyben. A politikai oktatás náluk nem megy úgy, ahogyan azt elvárhatnák, nem tanúsítanak iránta kellő érdeklődést. Miért? „Unalmasnak tartják a fiatalok, hogy őket szüntelenül nevelik“. A fiatalasszony — egyébként párttag és éveken át az ifjúsági szervezet tisztségviselője — még hozzáfűzte: „Talán mindkét fél hibás.“ Diplomatikusan fogalmazott, nem ítélte el a fiatalokat, illetve nemcsak őket hibáztatta, mint általában lenni szokott. Nem egy vezető szájából hangzott már el: „Nálunk pang a szervezeti élet, a mi fiataljaink passzívak“. Mielőtt ismét rákérdeznék az okára, hadd elevenítsek fel egy képet: Komárom (Komárno) környéki falu, járási ifjúsági találkozó színhelye, este bál. A művelődési ház nagytermében százas égők ontják a fényt. Az emelvényen beat zenekar, éjfél felé lassú számokat játszik a „szorosan“ táncoló fiataloknak. Egy fiú le- kattintja a villanyt: kellemes hangulatfény. A hnb elnöke dühösen meggyújtja. A fiú ismét eloltja. — Te! — ugrik fel az elnök. Ha én itt vagyok, nem fogtok . .. Valahogy elromlott a hangulat. Nem nehéz kategorikusan kijelenteni valakiről, hogy passzív. S nem is azt bogozgatom, hogy miért. Tapasztalataim szerint az illetékes vezető, aki ezt mondja, nem igen tudatosítja, hogy neki viszont kötelessége (!) lenne ezen 'Változtatni, még akkor is, ha nemcsak ezért kapja a fizetését. A fiatal munkásnő véleménye is azt igazolja, hogy gyakran nem értelmezik a szavakat jelentésüknek megfelelően. Az oktatás helyett állandóan kioktatjuk a fiatalokat, s nem nevelni akarjuk őket, hanem megnevelni. Ez pedig nagy különbség. Legalábbis módszereit tekintve. Nem csupán a felnőttek nevelése, továbbképzése tartozik a népművelés fogalma alá, hanem a fiatalok iskolán kívüli nevelése is. S a népművelő munka egyik legalapvetőbb és legfontosabb területe az igényfelkeltés (nem téveszthető össze a kiragasztott plakáttal, a hirdetéssel, a reklámmal.) S ha hiányzik ez az alap, építhetünk bármilyen jól dekorált falakat, rendezhetünk színvonalas, jó előadásokat, szervezhetünk szépen, gazdagon felszerelt szakköröket — nem érjiik el a várt eredményt, az épület nem lesz szilárd. A népművelés egész intézményrendszerének, a művelődési házaktól a könyvtárakig és múzeumokig ezt kell tevékenységük alapjának tekinteni: a népművelés nem egyszeri akció, hanem hosszú folyamat. Kétszeresen érvényes ez a fiatalokra, politikai nevelésükre. Mint ahogyan nem az a jó pedagógus, aki a kis elsőst azonnal meg akarja tanítani a betűvetésre, hanem aki természetes kíváncsiságukat a helyes mederbe tereli, az iskola a tanulás iránt kelti fel érdeklődésüket. Úgy érzeni, aktuális téma ez a SZISZ szlovákiai és csehországi kongresszusa után, hiszen az elkövetkező időszakban a szervezeti élet színvonalának javítása mellett az ifjúsági szervezet másik fő feladata az, hogy egyre több fiatalt vonzzon magához azok közül, akik eddig félreálltak. Jelenleg hazánkban a SZISZ-nek — a Pionírszervezettel együtt — közel két és fél millió tagja van, s ha figyelembe vesszük, hngy hazánk lakosságának csaknem a fele 3Ü éven aluli, láthatjuk, nem csekély a szervezeten kívüliek száma. Egy mondattal visszakanyarodva az előzőekhez szeretnék — ha nem is tanácsot adni — legalább javaslatot tenni azoknak, akik a fiatalok nevelésével foglalkoznak: nem árt néha belelapozni a népművelés elméletével vagy a gyakorlattal foglalkozó módszertani könyvekbe. Emellett úgyszintén figyelmükbe ajánlanám a dél-morvaországi kerületi pártbizottság jelentését a propagandamunka terén szerzett tapasztalatokról, az új módszerekről. Ez a napi sajtóban is megjelent. Igaz, hogy a pártszervek, -szervezetek struktúrája, szerep- és hatásköre más, mint az ifjúsági szervezeteké, a fiatalok azonban okulhatnak a kerületi pártszervezet kommunistáinak tapasztalataiból a pártpropagandában bevezetett haladó módszerekről. Az említett kerület knmmunistáinak tapasztalatai igazolják, hogy az egyik legfontosabb nevelő erő a munkahely, a közvetlen környezet. Ezt figyelembe véve szervezik a politikai oktatásokat, és időszerűvé teszik a napi események megtárgyalásával. Közvetlenné pedig azáltal, hogy a legszűkebb körben, egy brigádban, egy műhelyben dolgozók között szervezik a beszélgetéseket. Ügyszintén kiemelték a személyes agitáció jelentőségét, melynek hatékonyabb alkalmazása az ifjúsági szervezetnek is javára válhat. MALINAK ISTVÁN Mit hoztál a táborból? Amikor ott jártam, n kapuban őrség tartóztatott fel. Szabó Erzsiké és Bálint Valika hajthatatlan maradt, illetéktelen, hívatlan nem léphet be -h táborba, míg a többiek — a vezető elvtársakkal együtt — a Latörca-parli réten labdáznak, kergetőznek, mert a tábor csak akkor tábor, ha rend és fegyelem uralkodik benne. Ez a tábor különben is egy egészen különös tábor volt: az édes semmittevés mellett komoly iminka folyt benne. Azóta elárvult a Klrályhelme- ci (Kráľovský Chlmec) Ifjúsági és Pionírház tábora. Az árnyas fák alatti sátrakat felszedték, de a résztvevők, akik hetenként negyvenötös csoportokban váltották egymást, még sokáig emlegetik majd az ott töltött napokat. De nemcsak ők, hanem a többi pajtás is, mégpedig azért, mert ebben a táSorakozó a táborban (A szerző felvétele) borban a szakkörök legjobb tagjai és az őrsvezetők tartózkodtak. Sok szépet megtanultak a vezető elvtársaktól, Miklovics Jánostól és Miklovics Jánusné- tól, Szabó Istvánnétól, Balázs Évától, Gendrács Margittól, Do- bor Klárától és Burghart Angélától. A napi foglalkozásokon új társasjátékokra, sportjátékokra, ügyességi gyakorlatokra, kézimunkára oktatták a Király- helmec környéki iskolákból ösz- szegyíílt pionírokat. Megtanulták, hogyan kell vetélkedőket, ünnepi műsorokat szervezni, megismerkedtek az ifjúsági és pionírmozgalom történetével. Hagyománya \Tan e táborozási formának a királyhelmeci pionírházban, nem csoda, hogy az irányítása alá tartozó pionírcsapatokban jól folyik a munka. Mert ha a pajtások azt kérdezik a napokban a Latorca partjáról hazatért társuktól, hogy mit hoztál a táborból, akkor egész biztos egy égés? sor új játékkal és szórakozással le pi meg őket. f PALÄGYI LAjOS ÚJ sz 1977. r. 22. 4
