Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-22 / 262. szám, csütörtök

Túlteljesítik a tervet IDÉNYKEZDÉS A CUKORGYÁRBAN Amikor megérkeztem a Rima­szombati {Rimavská Sobota) Cukorgyárba, már az idénykez­dés csalhatatlan jelei fogadtak: ha még nem is olyan mérték­ben, mint az idény derekán, de gyűlt már a répa az udvaron. Pelle Tibor mérnök, gyártás- vezető is gyakrabban nyúlt a telefonhoz és többször állt fel az íróasztaltól, mint az év na­gyobbik felében. Nem véletle­nül, mert eljön az a 9ü—100 nap, amikor azt csinálják majd, amit a gyár a nevében is liord — cukrot gyártanak. Mikor gyárszemlére indulunk, megemlítem, „hogy egy gyár­tásvezető nyilván akkor Igazán gyártásvezető, amikor az idény tart...“ — De azért máskor sem unatkozik — veszi át a szót —, van itt munka elég. Az a kilenc hónap, ami nem érinti közvet­lenül az idényt — legalábbis a laikusok szerint — szorosan fűződik a cukorgyártáshoz. Itt van például a' csomagoló. Ez körülbelül 40 fős üzemrészleg, ahol egész évben csomagolják azt a cukrot, amit a nagyjából háromhónapos idény folyamán készítünk. A kampány utáni ér­tékelés is eltart egy hónapig. Aztán szervezési szempontból is elő kell készítenünk a kam­pányt. Mintegy 300 dolgozóra van szüksége a gyártási rész­legnek, ebből 200—210 idény­munkás. Ezek toborzása is el­tart néhány hónapig. — Ezek szerint a látszólagos holtidő valóban csak látszóla­gos ŕ* — Igen! Mert például amíg megrendeléseket készítünk a termelés részére, ellenőrizzük is őket. Ugyanis az anyagszál­lítás nem a legrugalmasabb, ezért utána is kell járni az egyes üzemekbe. Ezúttql tehát bebizonyoso­dott, hogy. a látszat csal. A cu­korgyári töi;zsgárda részére nem jelent idénymunkát a cu­korgyártási — Nincs tíz éve, hogy befe­jezte a főiskolát — mondom Pelle Tibornak —, akkor gon­dolta-e, hogy alig túl harmin­con a cukorgyár gyártásveze­tője lesz? — Nem. De itt akartam dol­gozni. Gimnazista voltam, ami­kor építeni kezdték ezt az tize­met. Kezdetben ide tartozott a sörgyár is, s a főiskolán a ve­gyészmérnöki karra iratkoztam be. Mikor idekerültem, voltam műszakvezető, laborvezető, víz- gazdász, technológus és végül gyártásvezető. Nem gondoltam, hogy aránylag rövid idő alatt ilyen magas tisztség betöltését bízzák rám. Az üzemben sok fiatal dolgozik, így a vezetői állások egy részét is ők töltik be. — Az itt eltöltött alig 10 év folyamán mikor érezte igazán, hogy az elért eredményekben benne van a saját munkája is? — Ezt felelős beosztásokban kisebb-nagyobb mértékben gyakran érzi az ember, de for- dulópont a gyár életében az elmúlt év volt, amikor először sikerült a termelési mutatókat a kívánt szinten tartani. Én tavaly „csak“ betanultam, úgy­hogy öröm számomra, hogy si­került jó eredményeket elér­nünk. “Ez némi önbizalmat ad, és serkent is arra, hogy fárad­ságot és időt nem kímélve még jobb eredményeket érjünk el. Közben frfrrbb szállítmányok érkeznek. A leggyakrabban el­hangzott kérdés ez volt: Min­den rendben? A leggyakoribb válaszok: Igen, rendben. Elindulunk vissza az iroda­házba, a beszélgetést már ott folytatjuk. — A cukorgyárak jelentősé­ge az élelmiszeriparban közis­mert. Nemrég a legfelsőbb pártszervek is foglalkoztak a közellátással, amelyben a cu­korgyárak szerepe is lényeges . helyet foglal el. Az akkori ha­tározatok mit jelentenek a Ri­maszombati Cukorgyárnak? — A CSKP KB hetedik plénu* mának határozata elsősorban a mennyiség és a minőség növe­lését célozza. Ez a feldolgozan­dó répa mennyiségének növelé­sét, és a termelési mutatók ja­vulását jelenti számunkra. A napi termelést a jövő évtől 2000 tonnáról 2300 tonnára kell növelnünk és erre alaposan fel kell készülnünk. javítanunk kell a cukor csomagolását is. Ezek a feladatok kisebb-na­gyobb beruházásokat igényel­nek. — Az idén ezekből mit való­sítanak meg? — Már most megpróbáljuk túlszárnyalni a napi 2000 ton­nát, sőt valószínű, hogy elérjük a jövő évre tervezett 2300 ton­nát is. Nagy munka vár ránk. mert az üzem tervezett maxi­mális kapacitása 2500 tonna, amit 5—ü év alatt kell elér­nünk! i — Mikor érzi magát elemé­ben egy cukorgyári gyártásve­zető? — A fő idény folyamán, bár ez az időszak a legnehezebb, mert nem ö órát dolgozunk, hanem gyakran kétszer annyit. Közben újabb réparakomány érkezik, kinéz az ablakon és hozzáfűzi: — Ez idén túlteljesítjük a tervet, hiszen már húszadikán kezdtünk ... MÉSZÁROS JÁNOS A Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Cukorgyárban jól megszervezték a cukorrépa átvételét. Az udvaron lebetonozott területre öntik a répagynkerekct, ahonnan szállítószalag juttatja a csatornákba. I Balla felv.) Nagy sikert arat a Flóra üdítő ital Automata berendezésekkel gyorsítják a termelést Szép őszies az időjárás. Né­hány helyen már a háztáji sző­lészetekben is megkezdjék a szüretet. A szőlő levét szürcsöl­getik a fiatalok, az idősebbek inkább várják, hogy megmoz­duljon a must. Érik a körte, az alma, áJtalábon jó lehetőségek kínálkoznak a gyümölcslevek előállítására. Ügy gondolom, ilyenkor kevesebb alkoholmen­tes ital fogy. Bohumil Novák, a Nyugat-szlovákiai Sörgyárak nyitrai, üdítőitalt készítő üze­mének vezetője azonban arról tájékoztat, hogy alig győzik ki­elégíteni az igényeket. — Olyan ütemben dolgozunk, mint nyáron. Olykor még a műszakokat is meg kell nyúj­tani. Úgy látszik, a fogyasztók nagyon megkedvelték az üdítő italokat. Kimutatásokat, számoszlopo­kat mutat. Bizonygatja, hogy a még újnak számító üzem a le­helő legnagyobb teljesítményt nyújtja. A termelés növelésére igazán kihasználnak minden lehetőséget. Míg 1971-ben száz­harmincnégyezer hektoliter üdí­tő italt készítettek, tavaly már százhetvenliétezret. A berende­zések azonban ugyanazok, és nem növekedett a munkaerők száma se. Túlórázni kell a terv­teljesítés érdekében és olykor az ünnepet is hétköznappá kell tenni. A vezetővel szemlére indu­lunk az üzemben. .Munkazajtól hangos, tágas csarnokba érke­zünk. Egymáshoz koccanó üve- gek százainak csilingelő hangja miatt alig értjük egymás sza­vát. Üres üvegek sorakoznak a töltőgép előtt. Kisvártatva be­léjük folyik az alkoholmentes üdítő ital. egy mozgó kar kö­zülük egyszerre tizenhármat emel a levegőbe és máris elhe­lyezi a futószalagon levő lá­dába. Elégedetten állapítom meg magamban, hogy a terme­lést már magas fokúan automa­tizálták. — Két házi gyártmányú töl­tőberendezésünk van — magya­rázza az üzem vezetője. — Óránként egy-egy berendezés tizenötezer palackot tölt meg. Bárcsak lenne még . helyisé­günk, ahová ilyen berendezést szerelhetnénk be. Akkor küny- nyebben teljesíthetnénk a ter­vet. Fiatal munkások targoncákon gyors ütemben hordják az üdí­tő Italokkal teli ládákat a te­herautókra. Ugyancsak igyekez­niük kell, mert a berendezések melletti raktér újakkal telik meg. — Gyors az ütem — mondja a vezető. — Ha a gépek meg­indulnak. akkor bizony egy percnyi szünetet sem lehet tar­tani. A diszpécserszobában E liska Lörinczová pontosan nyilván­tartja, hogy melyik Járműre hány palackot raknak. — Naponta mintegy hatvan teherautó fordul Itt meg — új­ságolja. — Igazán ki kell hasz­nálnunk a munkaidőt, hogy az üdítő italt idejében eljuttathas­sák az üzletekbe, vagy a mun­kahelyekre. Éva llagarová, az üzem köny­velője is számolgat. így jellem­zi a napi forgalmat. — Nem kevesebb, mint há­romszázezer palackot kell na­ponta megtöltenünk és a teher­autókra vagy más járművekre raknunk. Az üzemben tett szemle után a vezetővel hosszan elbeszél­gettünk az eddjgi eredmények­ről, nehézségekről, távlati ter­vekről. Igazán jó minőségű vi­zet kapnak az üdítő italok ké­szítésére. Szörpöt és más zöld­ség-, valamint gyümölcslevet több helyről is szállítanak ne­kik. Határidőre szállítják a gyümölcsleveket a Slovlik ma- lackyi és Nové Mesto nad Vá- hom-i üzeme, valamint a bar- dejovi Frucona. Igaz, az ősz eleji kánikulában néhány szál­lítmányt vissza kellett külde­ni, mert megromlott. A beszélgetés során megtu­dom, hogy a lakosok egyre több olyan alkoholmentes italt fogyasztanak, amelyek zöldség- és gyümölcsszörpből készülnek. A málna- és eperízű üdítő ita­lokat mindenfelé nagyon ked­velik. Az idén azonban — mint ismeretes — kevés málna és eper termett. Ezért minden le­hetőséget fel kell használni gyümölcs- és zöldséglevek ké­szítésére. A zellerből, petrezse­lyemből, sárgarépából, vala­mint más zöldségfélékből ké­szült szörp igen jó minőségű. Ilyen lé ízesíti a Flóra üdítő­italt is. Nagy sikert aratott a fogyasztók között és egyre töb­bet rendelnek belőle. Az üzem — a meghatározott program szerint — egyre több olyan üdítő Italt készít, amely­nek ízesítésére zöldséget és gyümölcsöt használnak fel. Ez a törekvés megfelel a helyes táplálkozás alapelveinek. BALLA JÓZSEF 1977. IX. 22. Reggel még hűvös szél járta a tájat, de kora délutánra enyhült a hideg és helyenként a nap is kisütött. Tóth Mihály, a Geilei (Holice) Efsz agro- musa elégedetten kalauzol végig a szö­vetkezet határában. — Hűvös az idő, de a munkák mene­tét ez nem késlelteti, sőt némi idő­előnyt is szereztünk, és a hozamok is jónak mondhatók — kezdi, s mert ép­pen egy kukoricatábla niellett visz el utunk, ez kerül elsőként szóba. — így néz ki. Nem nőtt magasra, de a csövek szépek. Épp ma jártuk végig a szemes kukorica tábláit és szinte bizonyos, hogy elérjük a hatvan má­zsás átlagot. Közben az eléggé keskeny úton üggyel-bajjal megelőzünk egy kom­bájnt s útjának célja már adja az újabb témát, a napraforgót. — Harminc hektár napraforgónk van, megkezdtük a betakarítását. A szem nedvessége reggel elérte a 23 százalékot, a kombájn nem csépelte ki kellően, így abbahagytuk a munkát mivel nagy veszteség mutatkozott. Az­óta egy kicsit megszáradt, most ismét megpróbáljuk. Majd visszafelé megál­lunk akkor már itt lesz a kombájn is — javasolja a napragforgótábla mel­lett —, mi addig megnézzük a szántó­kat. A harminc hektáros táblán napokkal korábban még silókukorica volt, he­tek múlva pedig már búzát vetnek a helyére. — Gyorsan fel kell szántani, hogy eleget pihenhessen a föld. Ezért hoz­tuk ide mind a három ZT háromszá­zast. Még szerencse, hogy esett az eső, különben nem is tudom, hogyan boldo­gulnának a száraz talajjal. Egy eke­fejet így Is le kellett szerelni, mivel az ötös ekét nem tudták elhúzni a gépek. Az őszi határban IDŐELŐNNYEL VÉGZIK A MUNKÁT A hantok eldolgozása sem könnyű. A szántó traktorok után három továb­bi traktor járja be a frissen szántott földet, az első homokkal töltött hen­gereket, a másik nehéz fogast, az utolsp pedig tüskés hengert és fogast húz. — Ennyi kell ahhoz, 'hogy porha- nyóssá váljon a föld, amit közvetle­nül vetés előtt még megtárcsázunk — magyarázza az agronómus, közben int a fogast vontató traktor irányítójának, mire az leállítja gépét, kiszáll a fül­kéből és hozzánk jön. — Jáikli hajós — mutatkozik be kéz­fogás közben. — Huszonnyolc éve traktoros és a legjobbak egyike — fűzi "tovább az agronómus a bemutatást. — Hosszúra nyúlnak ilyenkor a mun­kanapok? — Bizony nem ritkaság, hogy napi 14 órát Is dolgozunk. — Frissen szántott barázdákban, han­tokon bukdácsoló géppel épp elég. — Ez meg hagyján, de ami az esők előtt volt, Azt' már mi is megéreztük, pedig hozzászoktunk a rázáshoz. Ilyen hantokat forgatott fel, az eke — mu­tatja kezével, miközben leír egy jóko­ra körívet. — Azért a hantok is eldolgozhatok mutat az agronómus már az autó­ban az egyik 50 hektáros, búzát váró síma magágyra. Az igaz, hatszor jár-, tűk meg az eke után más-más föld- mngm.unkáló géppel. A napraforgóban már dolgozik a kombájn és ez alkalom az újabb meg­állásra. Csóka Imre és Klepanec Mi­hály leállítják a gépet és az agro- nómussal együtt gondosan megvizsgál­ják a szem tisztaságát. — Ez már más, mint a reggeli —, mutatja az agronómus napraforgóval leli markát. A kérdés eldöntéséhez — csépelni, vagy nem — persze ez még nem elég. Vagy 50 métert visszamennek a le­vágott soron, helyenként felvesznek egy-egy kicsépelt korongot, nem ma­radt-e benne szem, visszafelé jövet pe­dig többször lehajolnak, s gondosan szemügyre veszik a földet, hogy lássák, mennyi az elszóródott szem. Csak -ez­után hangzik el a végső határozat: jó, lehet folytatni, adottak a feltételek a minőségi munkához. — Küldöm a traktort — mondja fennhangon az agronómus a kabinba szálló kombájnosoknak, majd magunk­nak szánva folytatja. — Estig még jó darabot levá"unk, mert csak az a biz­tos, ami má" bent van. Ilyenkor sosem lehet tudni, ma még süt a nap, de holnap reggel már eshet az eső. Még megállunk az egyik éppen elké­szült silódombnál. Molnár Ferenc cso­portjának tagjai a betakarásávaj fog­lalatoskodnak. — 400 vagon van benne, nagyon jó minőségű. Aránylag alacsony volt a kukorica, ugyanakkor kifejlődtek a csövek. A tetejét fóliaponyvával takar­juk le, az oldalait pedig zúzott szal­mával, s „bevetjük“ búzával, hogy jó és tartós felületet képezzen. A gazdasági telep bejárata előtt megnézzük még az egyik cukorrépa­táblát. Kísérőm elmondja, 150 hektá­ron termesztik és a nyári szárazság el­lenére is jó termést várnak. A szer­ződés értelmében szeptember végén kezdik szállítani a cukorrépát, és olyan a felkészülésük, hogy hiánytalanul tel­jesíteni tudják a szállítási tervet. — Addig még gyorsan befejezzük a silózást — mondja, s látva csodál­kozó tekintetemet, azonnal hozzáteszi. — No nem az igazit. Ügy adódott, hogy bőven van lucernánk, több, mint amit zölden megetetünk. Meghagytunk 10 hektár silókukoricát és most a öü hektár lucernával lesilózzuk. Cseme­ge lesz a télen állataink számára, csak jól kell elkészíteni. Egy réteg lucerna, egy réteg silókukorica-szecska majd ismét lucerna. Hogy tökéletes legyen a keverés, a behordott zöldanyagot vil­lával terítjük el. — Ez kicsit szokatlan munka ugye? — mondom Szabó Vilmosnak, akivel a silógödör mélyén először fogok kezet. — Ez szükséges, hát így csináljuk — mondja határozott hangon társai, Sza­bó Titus, Szabó Károly és Bernáth Ti­bor helyett is. — A végső eredmény persze az ő érdeme is — mutat a lánc- talpasban ülő Puha Józsefre. — Ha ő nem taposná le kellően, a mi igye­kezetünk hiábavaló lenne. Hosszú volt az út az őszi határban, az Irodában való összegezéskor mégis az derül ki, milyen keveset láttunk a munkából. Hiszen hordják az istál­lótrágyát, szedik a paradicsomot fo­lyik a szüret, egyes helyeken most szórják szét a műtrágyát. 180 lóerős traktorukkal pedig már az őszi mély­szántást végzik. — Ilyen az ősz számunkra — sum­mázza az agronómus. — Rengeteg és sokrétű a munka. De november 10-ig így elvégezzük valamennyit. EGRI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents