Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-21 / 261. szám, szerda

ŕfiOS FEGYVER: TflJEKOZTflT, NEVEL, HELVTflLLflSRfl ÖSZTÖNÖZ „A tömegtájékoztató eszközök — a sajtó, a rádió, a televízió és a filmhíradó — az eszmei-poli­tikai és a nevelő ráhatás óriási erejét képviselik. A Központi Bizottság rendszeres, mindennapi gon­dot fordít rájuk. Nagy részük van a párt politikájának ismertetésében és magvalósításában, a nép tájékoztatásában és szocialista tudatának erősítésében. Értékeljük elkötelezett munkájukat...“ (Részlet a CSKP XV. kongresszusának határozatából) Kommunista sajtó, kommunista újságírás Napi szükséglet • Szellemi táplálék • Mindenre képes periodika 1977. IX. 21. I deológiailag megosztott vi­lágban élünk. A szocialis­ta országok óriási erőfeszítése­ket tesznek annak érdekében, hogy elősegítsék az enyhülést, és biztosítsák a békét. Közben állandóan fokozódik a két rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus — versenye. E versenyben a kommunista sajtó a maga feladatát abban látja, hogy a tények igazságával, a kommunista elvek és eszmék magas szintű humanizmusával győzze meg az embereket, az olvasókat. Sajtónk figyelmének közép­pontjában a dolgozó ember: az anyagi és szellemi értékek lét­rehozója áll. Az emberekről, a személyiség vonásairól, az em­bereknek a termelésben, a mindennapi életben tanúsított magatartásáról szóló okos írá­sok érdeklődésre találnak, lel­kes visszhangot keltenek az ol­vasók körében. A párt — kifejezésre jutott ez mind a CSKP XV. kongresz- szusán, mind a Csehszlovák Újságírók Szövetségének leg­utóbbi kongresszusán — azt kívánja, hogy sajtónk legyen népi szószék, adjon választ minden időszerű kérdésre, te­vékenyen szerepeljen az élet­ben, segítse a pártot a szocia­lista építés feladatainak meg­oldásában, legyen magasfokú- an elkötelezett, pártos, szenve­délyes, az ország életével és a dolgozók érdekeivel kapcso­latos kérdéseket, az aktuális problémákat jól megvilágító, harcos, helytállásra ösztönző eszköz, segítőszerv. A kommunista újságírásnak az a sajátossága, hogy sajtónk távoltartja magától az olcso szenzációhajhászást, hangneme komoly, őszinte. A tudományos gondolkodást összekapcsolja az aktuális napi feladatokat kife­jező és közérthető ismertetés képességével, anyaga nemcsak hiteles, hanem anyagát, írásait áthatja az ember iránti tiszte­let, az emberi méltóság meg­becsülése. Napjainkban abban látja egyik legfontosabb fel­adatát, hogy figyelmét a gaz­dasági élet kérdéseire, a ter­melési hatékonyság, a tudomá­nyos-technikai haladás fokozá­sára és az emberek erkölcsi tökéletesedésére összpontosítsa. Sajtónknak az is jellemzője, hogy a kommunista sajtó nem­csak tájékoztat, nemcsak be­tekintést nyújt az időszerű és létfontosságú kérdésekbe, ha­nem a tömegek kollektív ér­telmére támaszkodva a problé­mák megoldásának az útját és módját is megjelöli. Nem véletlen, hogy a mai új­ságok a levelek százait kap­ják minden nap. A dolgozók levelei a témák, a gondolatok és a döntési lehetőségek kime­ríthetetlen forrásai. Az olvasó szerzőként és tanácsadóként vesz részt munkánkban. Az új­ságot tájékoztató és jelző szervből gyakran ő változtatja a közös társadalmi gondolat fórumává. Sajtónk a sok máson kívül arra is hivatott, hogy elősegít­se a kommunista meggyőződés kialakítását, az aktív cselek­vésre ösztönzést, az erkölcsi tisztaságra nevelést, hogy be­folyásolja az emberek érzéseit, elősegítse, hogy az olvasóban kialakuljon az ország gazdájá­ra, a kommunista eszmék meggyőződéses harcosára jel­lemző vonás, magatartás. A kommunista újságíró becsület­beli kötelességének tekinti, hogy meggyőzően írjon, be­széljen a hivatások mesterei­ről, azokról, akik alkotó lel­kesedéssel dolgoznak, és akik­nek a keze alól kiváló minő­ségű termékek kerülnek ki. N álunk a társadalmi viszo­nyok tökéletesítésében különösen fontos helyet foglal el a fogyatékosságok követke­zetes bírálata. A kommunista újságíró a sajtó hasábjain úgy teszi szóvá a fogyatékosságo­kat, úgy igyekszik bírálni, hogy írása társadalmi jelentőségű, nevelő erejű és konstruktív, társadalmi szempontból jóaka- ratú legyen; valóban hasznára váljon az ügynek. Az olvasót bevonja az érintett -kérdés megtárgyalásába. Az olvasók személyében szinte maga a tár­sadalom gondolkodik tevéke­nyen a negatív jelenségeken, s keresi a negatív jelenségek okát, és a negatív jelenségek kiküszöbölésének módját. A kommunista újságírás jel­lemző vonásának tekinthető az is, hogy sajtónk elsősorban po­zitív jellegű írásokat közöl, elemzi és feltárja a sikerek forrását. Cikkeinek hőse: kor­társunk, a dolgozó ember, min­den tettével és gondolatával, reményeivel és terveivel, min­dennapi életével, kulturáltságá­val, lelkivilágával és erkölcsé­vel, a kollektívához, a társa­dalomhoz fűződő kapcsolatának egész bonyolult rendszerével együtt. Sajtónk állandóan ellenőrzi a törvényesség és a jogrend megtartását, az állampolgárok jogainak és törvényes érdekei­nek védelmét. Munkatársa, a kommunista újságíró mindig az élet sűrűjében jár. A hétköz­napi tény mögött észreveszi és megmutatja azt, ami a szocia­lista életmódra, arra az új tár­sadalmi és erkölcsi rendre jel­lemző, amely a szocialista épí­tés évei alatt alakult ki, és erősödött meg. Az a lenini ta­nítás, hogy a sajtót szenzáció- hajhászó orgánumból, a politi­kai hírek közlésének egyszerű szervéből a tömegek politikai és gazdasági átnevelésének eszközévé, olyan eszközzé kell változtatni, amely megismerteti az emberek millióival a mun­kaszervezés új módszereit, a kommunista újságíró egész munkáját, magatartását megha­tározza. K ommunista újságírónak lenni, a tömegtájékozta­tás rendszerében dolgozni nem könnyű, sőt mondhatni, nehéz —• bár érdekes, megtisztelő — feladat. Az újságíró fontos tisztet betöltő, felelős személy. Egyféle társadalmi bíró. Hír­nök, igazsághirdető. Nemes eSzme és igaz ügy megtestesü­lésének harcosa. Ostorozza és rombolja az elavult erkölcsi normákat, lelkesít, példát mu­tat. A kommunista újságírónak nemcsak az a hjvatása, hogy észrevegye az élet jelenségeit. Hivatása az is, hogy feltárja a fogyatékosságokat, elősegítse a nehézségek leküzdését. Be kell hatolnia az ember lelki­világába, meg kell értenie az ember jó és rossz cselekede­teit irányító indítóokokat. A mai újságíró igyekszik magá­ban egyesíteni a hozzáértő szakembert és az íráskészséget szerzett publicistát. Közben arra törekszik, hogy írása képzettársításokban gazdag, tartalmas, és olyan színvonalú legyen, hogy az olvasó az új­ság hasábjairól részletes és tárgyilagos választ kapjon az őt érdeklő kérdésekre, egyben segítséget is életéhez, munká­jához. Ľudovít Pezlárnak, a Szlovákiai Újságírók Szövetsé­gének legutóbbi kongresszusán elmondott szavaival: „nem elég csak az értelemhez szólni. Szóljunk az ember érzelmeihez is. Nem elég csak az olvasó tudatára hivatkozni. Hivatkoz­zunk .az ember szivére és lel­kiismeretére is." A könyv is, az újság is ma már nélkülözhetetlen tartozéka életünknek, szellemi táplálék. Könyveinket féltjük, őrizget­jük. Némelyik kötetbe naponta belelapozunk. De ki gondol a tegnapi újságra? A könyv a lélek világossága, a testnek tükre; megtanít az erényre és elűzi a bűnt; ő a bölcsek koronája, az utazók kí­sérője, az otthon barátja, a be­teg vigasztalója, a kormányzók társa és tanácsadója; az ékes­szólás illatos doboza, gyümölcs­csel teli- kert, virággal ékes rét, ha hívják jön; mindig ké­szenlétben van, mindig előzé­keny; ha megkérdezed, rögtön válaszol; felfedi a rejtettet, megvilágítja a homályosat; bal­szerencsében megnyugtat, jó szerencsében mérsékletre ok­tat — írta régen egy ismeret­len szerző. Azóta még száz és száz ragyogó elme foglalta sza­vakba háláját a nagy Oktató, a nagy Gyönyörködtető, a nagy Vigasztaló iránt... G orkij szerint a könyv megkönnyíti az életet, baráti segítő kezet nyújt ah­hoz, hogy eligazodjunk a gon­dolatok, érzések, események sokszínű viharában, megtanít az ember és saját magunk meg­becsülésére, eltölti a szívet es az elmét az élet s az ember szeretetének érzésével. Szeres­sétek a könyvet, a tudás forrá­sát, mert csak a tudás válthat meg, csupán a tudás segítségé­vel válhat belőlünk becsületes, okos ember, oki igazán szereti embertársait, tiszteletben tartja munkáját és szívből tud gyö­nyörködni szünet nélküli alko­tó munkásságának pompás gyümölcseiben. A könyv dicsőségét zengő sorokból vaskos kötetet állít­hatnánk össze. A sok-sok szebbnél szebb mondás közül álljon még itt egy, amely szin­tén sok évtizeddel ezelőtt író­dott: „Üdvözlégy könyv, ha­talmas vigasztaló. Mióta az emberi nem hozzáfogott, hogy elmondja, amit érez, s amit gondol, te voltál az, amely a világot elhalmoztad jótétemé­nyeddel. Közöttük legnagyobb a béke, amelyet képes vagy lelkünkre árasztani. Olyan vagy mint a kristálytiszta for- rás ... Aki ismer, hozzád siet, {elüdíti égő homlokát és szíve új ifjúságra frissül. Örökké szép vagy, örökké tiszta, hűsé­ges a szeretőhöz, kegyes a visszatérőhöz.“ Es a sajtó, az újság? Milyen szavak illették és illetik azt az eszközt, amely naponta tájé­koztat, szervez, nevel, helyt­állásra ösztönöz, s ha akarjuk — akárcsak a könyv — szin­tén Oktató, Gyönyörködtető, Vigasztaló...?! A sajtó a tudományok vilá­gában viszonylag még nagyon fiatal. Alig 350—400 éves múlt­ra tekint csupán vissza. Szere­pét, jelentőségét megközelítő­leg sem méltatták annyian, mint a könyvét. A könyvről szóló idézett szavak azonban sok tekintetben a tömegtájé­koztatás eszközeiről, az újsá­gokról is elmondhatók. Dezsényi Béla, a sajtótudo- mány neves magyar képviselője találóan állította: „A periodika mindenre képes. Ha a könyv­nek sorsa van, akkor az új­ságnak, folyóiratnak természe­te van ... A világ dolgai közül az újság hal meg a legfiatalabb korában. Aztán csöndben meg­öregszik. S amikor már nem is lehetne vénebb, hirtelen ma­gához tér. És a történészek, az írók meg az életük maradékát kutató öregemberek lassú la­pozása nyomán újból megfiata­lodik.“ S ajtónknak, a kommunista sajtónak küldetését, ar­culatát, eszmei és szakmai színvonalát az határozza meg, hogy sajtónk fejlődésének va­lamennyi szakaszában, minden­kor a társadalom forradalmi átalakulásáért, és az új ember neveléséért vívott harc első soraiban állt a múltban, és áll ma is. BALÄZS BÉLA HÍREK A SAJTÓ VILÁGÁBÓL • A CSEHSZLOVÁK SZO­CIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN jelenleg közel ezer folyóirat jelenik meg. A Rudé právo napi példányszáma megha­ladja az egymilliót, a bratis­lavai Pravdáé a 300 ezret, az Új Sző vasárnapi száma a 110 ezret. A mintegy 3 millió 1500 ezer előfizető részére a televízió a múlt évben a Cseh Szocialista Köztársaságban mintegy hatezer, a Szlovák Szocialista Köztársaságban mintegy ötezer 800 órán át sugárzott műsort. • • CSEHORSZÁG területén a legrégibb — kézzel írott — újság 1495-ben jelent meg né­met nyelven. Az első rend­szeresen megjelenő cseh nyel­vű hetilap, a Pražské Poštov­ní Noviny kiadását 1719-ben kezdték. A mai Szlovákia te­rületén Pozsonyban 1764-től német nyelven jelent meg a Pressburger Zeitung (1784-től szlovák fordításban isi. • • A CSEHSZLOVÁK SZO­CIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN a központi lapokon kívül je­lenleg 90 járási és 229 üzemi, vállalati és szakágazati jelle­gű újság jelenik meg. • • A VILÁGON jelenleg sok­százezer újságíró dolgozik, és mintegy 8000 napilap jelenik meg, hozzávetőleg 400 millió példányban. Körülbelül 25 ezer rádió-, és majdnem ugyanennyi tévéállomás sugá­roz műsort. • • A SZOVJETUNIÓBAN több mint nyulcezer újság jelenik meg, kezdve a központi la­puktól egészen a helyi sajtó­orgánumokig. Ezek a Szovjet­unió népeinek 57 nyelvén és 9 idegen nyelven, számon­ként összesen több mint 165 millió példányban látnak nap­világot. • A SZOVJETÜNK) a világ legtöbbet olvasó országa: egy családra átlagosan több mint négy időszaki kiadvány jut. Csupán a legutóbbi években mintegy 400 újságot és 113 folyóiratot alapítottak. • • A SZOVJETUNIÓBAN hat­ezernél több folyóirat típusú kiadvány jelenik meg, szá­monként összesen több mint 177 millió példányban. A na- pilapuk száma: 640. Összes példányszámuk 80 millió. A szovjet főváros, Moszkva ol­vasói naponta harmincnégy újság kiizül válogathatnak. • • A SAJTÓ központi kiad­ványait a Szovjetunió 44 vá­rosában nyomják, a hatalmas ország számos távoli helysé­gébe képtávírón továbbítják az újságok kiszedett hasáb­jait. • • A SZOVJETUNIÓ idősza­ki kiadványait a világ 120 or­szágában terjesztik. A szocia­lista, a fejlődő és a tőkésor- szágokba 102 szovjet újság és 1891 folyóirat jut el. • • A SZOVJET szakszerve­zetek tíz központi úságot — a helyiekről nem is beszélve •— és húsz társadalmi-politi­kai és nagy példányszámú szakmai folyóiratot adnak ki. A Szovjet írók Szövetsége 89 havonta megjelenő folyóiratot és lö irodalmi újságot gon­doz. « • A SZOVJET fiatalságnak 227 ifjúsági lapja és folyóira­ta van. A Szovjetunióban 28 gyermekújság és 41 gyermek­folyóirat is megjelenik, még­pedig az ország népeinek 19 nyelvén. • • A BÉKE ÉS SZOCIALIZ­MUS című folyóiret szerkesz­tősége a lap fennállásának 16 éve alatt több mint 70 nem­zetközi eszmecserét tartott Prágában, illetve a világ más városaiban. • PÉLDÁNYSZÁM tekinte­tében a világ újságjai között a moszkvai Pravda áll 'az el­ső helyen: 11 millió példány­ban jelenik meg. • • ÁZSIÁBAN a sajtó hely­zete igen változatos képet mutat: 12 olyan ország akad. ahol még a lakosság egytize- déhez sem jutnak el a napi­lapok, 17 országban a rádiót sem hallgatja 100 emberből több. mint tíz. Mongóliában ugyanakkor sokkal jobb a helyzet, mint például Indiá­ban. A szubkontinens méretű országban 560 millió lakosra csupán 57 900 televíziókészü­lék jut. [apán vezet, ahol a 110 millió lakosú országban 24 millió családnak van tévé- készüléke. * • BUDAPESTEN, a Nemzet­közi Űjságíróképző Intézetben az elmúlt tizenhárom év alatt 21 tanfolyamon 38 ország 290 hallgatója sajátította el az új­ságírás szakmai elemeit. 0 A DEMAGÓGIÁT meste­rien alkalmazó burzsoá sajtó rendszeresen manipulálja a köztudatot. A kommunista saj­tó gyakran egyetlen szavára a burzsoá kiadványok tucat­nyi cikke jut. Jó néhány or­szágban még ma is üldözik a haladó szellemű újságírókat és a munkássajtó terjesztőit, bombamerényieteket követnek el a szerkesztőségi helyiségek ellen, betiltják a haladó szel­lemű lapukat. • • AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK véleménye szerint a kommu­nista sajtó fejlődésének táv­latai igen kedvezőek. Ez az optimizmus több tényező ér­tékelésén alapul. S e ténye­zők közt is a legfontosabb annak a harcnak a sikere, amely a nemzetközi enyhülé­sért folyik, s amely az Egye­sült Államokban igen szoros kapcsolatban van a polgári szabadságjogokért, a társa­dalmi élet minden szférájá­nak normalizálásáért folyó küzdelemmel • AUSZTRIÁBAN a három legfontosabb hírforrás közül kettő (a Kurier és a Kronen Zeitung című lap) a magán­tőke, az osztrák rádió pedig az állam kezében van. E két lap tulajdonosa és a rádió ve­zérigazgatója — mintegy a magántőke és az állami tőke összefonódását megtestesítve — dönti el, milyen információ juttatandó el a tömegekhez. • FRANCIAORSZÁGBAN 1974-ben a francia napilapok ugyanolyan péidányszámban jelentek meg, mint 1939-ben — 12 millió példányban. A la­kosság lélekszáma viszont ez­alatt 25 százalékkal nőtt. s emelkedett az általános isko­lázottsági szint is. Párizsban ma csak 13 napilap van. szemben az 1946. évi 40-nel. Ugyanez a helyzet a vidéki sajtóban is: az utóbbi huszon­öt év alatt mintegy száz na­pilap szűnt. meg. • OLASZORSZÁGBAN a la­pok koncentrációja erőtelje­sen sújtja a tájékoztatás sza­badságát. Az olasz demokra ta újságírók mozgalmának kö­zéppontjában a sajtószabad­ságért, a rádió és a televízió demokratikus reformjáért ví­vott küzdelem áll. A kommu­nisták a helyi ieHeeíí harcot, amelyben eddig főlee csak a sajtóban közvetlenül érdekel­tek vettek részt, ipyekeznek országos mozgalommá fejlesz­teni, mivel a saitósTahadsáa elleni támadás azzal fenye­get, hogy a monooóliumok teljesen uralmuk alá vf»t»k a* emberek tudatát. (zsa)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents