Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-20 / 260. szám, kedd
METAFORA Ľubomír Feldek költői játéka az Irodalmi Színpadon Kétlem, hogy elvitatná valaki: vannak pillanatok az életben, amikor az embernek szárnyai nőnek és szinte repülni tudna. És vannak pillanatok, amikor elveszti a fejét. Ez utóbbi pedig általában akkor veszélyes, ha valakinek szárnyai nőnek. Vagy akkor, ha valaki szinte fölröppenne, de képtelen a szárnyalásra. De te-<' gyük félre a képes beszédet, a metaforákat. Beszéljünk inkább a Metaforáról: Ľubomír Feldek költői játékáról. Amelynek nemcsak alapötletét és címét adja ez a költészetelméleti fogalom, hanem végül is maga lényegül egyetlen metaforává. A Metafora így lesz a metafora metaforája. Úgy tűnik azonban, elkalandoztunk. Holott egyetlen valamirevaló színikritikusnak sem illik költői régiókba emelkednie. Hagyja ezt a költőkre. A Metaforát pedig történetesen vérbeli költő írta. Aki nemcsak tökéletesen ismeri a képes beszéd, a metaforikus nyelv minden csínját-bínját, hanem élni is tud vele. Vagy pontosabban: képtelen élni nélküle. Ne akarjuk hát túlszárnyalni őt. Ez esetben ugyanis könnyen elveszíthetnénk a fejünket. Szegődjünk inkább szerényen a nyomába és kövessük őt. A játékban ugyanis pontosan erről, a fejvesztésről van szó. Adva van tehát egy metafora: valaki elveszti a fejét. És ez a valaki — mert ki más lehetne? — éppenséggel a Szerző. Aki — mindenki ámulatára — egyre csak legyek után kapdos. Holott a teremben nincsenek is legyek. Mi azonban tudjuk: a legyek léteznek. Csakhogy nem a Szerző feje körül, hanem bent, a fejében zümmögnek. És tudjuk azt is, hogy a Szerző élete a legyekétől függ. Mert zűmmögésükkeL ők tartják ébren a gondolatait, sőt újabbnál újabbakra ösztönzik. Ha a legyek elpusztulnak, a Szerző sem maradhat Szer- ző többé. De most szerencsére csak annyi történik, hogy elveszti a fejét. Természetesen nem az életben reá zúduló feladatoktól. Ennél sokkal nagyobb megpróbáltatást kell elszenvednie: a nagy BéBé, azaz Brigita Bujoková (magyarul: bujeť-bujálkodlk) csókját. És ugyan van-e a Földön, akit a buja Brigita bájaitól ne hagy-, na oda minden józansága? Természetesen nincs. És az általános szabály alól* a Szerző sem lehet kivétel. Nem tudja a fej, hová lép a láb-— egyszerű a képlet. így eshet meg, hogy a Szerző teste fejét vesztve indul a tettétől megriadt Rri- gita nyomába. Gyilkosság történt? Minden jel arra mutat: a Szerző feje levált a testéről. Brigita jobbnak látja sietve el- bújdosni. Mivel azonban a testnek sem szeme, sem füle, sem orra nincsen, természetesen éppen ellenkező irányba indul, mint Brigita. De gyilkosság mégsem történhetett, mert a test is él, és él a hozzá tartozó ft?j Is. Csak éppen külön-kü- lön. A fej a vendéglőben maradt — a zárórát sürgető pincér, Ivan Trulík (m.: Truíoostoba) nyakában. Ráadásul egy vodkát is megiszik, sőt a pincérnek is fizet egyet, amit megfizetni persze nem tud. Hogyan is tudna? Minden valamirevaló fej ugyanis általában a hozzá tartozó testen feszülő nadrág zsebében hordja a pénztárcáját. A Szerző feje — mi sem természetesebb — lábak nélkül egy lépést sem tud tenni, Trulík pedig mégsem rakhatja őt ki az utcára. Főleg akkor, ha még fizetni sem fizetett. Mit tehetnek mást kölcsönös egymásra utaltságukban, mint az el kószáló test keresésére indulnak. A fej nélkül bolyongó testre időközben Mártonfy, a szélhámos talál rá. De mire jó egy szélhámosnak egy fej nélkül mászkáló test? Természetesen arra, hogy eladja. Mégpedig potom áron az Orfeusz Varieté dörzsölt igazgatójának, Alfréd Vyletelnek (m.: vyletieť — kiröppenni, kiszállni), aki az óriási attrakció reményében könnyen rááll a vásárra. A játék ezzel elindult. Megjegyzem, nem is akárhogyan. És a néző ugyancsak kapkodhatja a fejét. Horror? Dehogy! Burleszk? Dehogy! Abszurd? Dehogy! Ez? Dehogy! Az? Dehogy! Míg végül eszmélni kezd: egy kicsit minden együtt van ebben a játékban. Mint a mesében. E felismerésében aztán nem téved. Fel'dek költői iátéknak nevezi művét, de valójában — és bevallott szándéka szerint — mesét írt. Színpadi mesét — felnőtteknek. Valóban: a darabban minden a mese logikája szerint történik. Bonyodalom bonyodalmat követ, mulatságos helyzet kevésbé mulatságossal, reális irreálissal ötvöződik benne. Alom és ébrenlét határán érezlát így az ember. A műfaj egyébként nem idegen Feldektől. A jeles szlovák költő és műfordító a gyermek- és bábszínpadot már korábban meghódította magának. Nem volt nehéz megsejteni, hogy készülődik a következő lépésre. A Metaforával pedig válóban a felnőtt színházi nézők felé indult el. Természetesen a már általa kitaposott úton. A mesemondás útján. Hisz olyan természetesen teszi ebben a dolgát, mint a népi mesemondók tették. És olyan erővel, mint a népi komédiások. Lendülete a farce lendülete, a vásári komédiáké. Egyszerre pajzán és vaskos, szárnyaló könnyedséggel mondja a legkomolyabb dolgokat is. Persze, a kockázat, amit vállalt, nagy. De célt ért. Komolykodásra hajlamos énünk álarca mögül sikerült kiszabadítania a gyermeket, fölszabadítania a játékos képzeletüt. Jól szórakoztunk és okosan: vele és általa. És nevettünk nagyokat — természetesen ki máson, mint önmagunkon. Mert valljuk be, hogy nem mindig ül a leg biztosabban a fejünk a nyakunkon. És bizony gyakran megesik — megeshet, hogy elveszítjük. Az Üj Színpad Irodalmi Színpadát nemcsak vállalkozó kedvéért illeti dicséret. A megvalósult eredményért is. Feldek- nek méltó és érlő társa akadt a rendezőben, Peter Mikulíkban. Nem használt idegen elemeket, de a rendelkezésére álló eszközöket szinte hiánytalanul számba vette és élt velük. Jó érzékkel kerülte el az oktató modort, s nem félt az áttételek, a metaforák alkalmazásától. Nem volt harsány és mértéktelen, tökéletesen bejátszat- la a rendelkezésére álló egész teret. Ehhez Tomáš Berka köl tői fantáziáról tanúskodó színpadképe is megfelelő lehetőséget teremtett. Judita Kováčovu jelmezei viszont a kelleténél tartózkodóbbak, szerényebbek voltak. Jaroslav Filip zenéjét magasra állított mércével lehet mérni: harmonikusan illeszkedett az előadás egészébe. Róla lévén szó, ki kell emelnünk nagyszerűen sikerült, plasztikus alakítását a Zongorista szinte teljesen szöveg nélküli szerepében. Lendületes, vérbő figurát teremtett Ľubo Gregor, aki a varietéigazgató szerepét játszotta. A Szerzőt alakító Ivan l.etko néha kizökkent az előadás ritmusából és lassította azt, de ennek ellenére is meggyőző tudott lenni. Ismerős, megszokott elemekből építkezett I.i- busa Trutzová Balková [Vylete- lová, Éva Mária Chalupová (Bujoková), Vladimír Černý (Trulík) és Teodor Piovarči (Mártonfy). Halványabban sikerült Maigret felügyelő és Colombo hadnagy paródiája, de meggyőződésem szerint nem Dušan Kaprálik és Zoro Lau- rine kizárólagos bűnéből, inkább a figurák kidolgozatlansága, dramaturgiai funkciójuk tisztázatlansága miatt. De nem keressük a kákán a csomót. Ľubomír Feldek költői játékát a szlovák színházi élet érdekes színfoltjaként, a kortárs szlovák dráma írás fontos eredményeként kell elkönyvelnünk. TÓTH LÁSZLÓ Grafikák és fényképek A Kijevi Napok gazdag eseménysorozatából ezúttal két érdekes kiállításról számolunk be olvasóinknak. A Csehszlovák- Szovjet Barátság Házában megrendezett ,,Ukrajnai Leniniász“ című grafikai tárlaton neves ukrán képzőművészek elevenítik föl Lenin alakját, munkásságát. Az ukrajnai képzőművészek közti 1 1. Parhomenkonak sikerült őt még életében nieg- figyelnie és élethű vázlatokat készítenie róla. De a többi képzőművész képzeletében is elevenen él Lenin alakja. V. I. Maszik Lenint néhány monumentális zsánerképen ábrázolja. Munkásokkal, komszo- molístákkal való találkozásának meghitt pillanatait igyekezett megfogni. I. D. Prineevszkij linómetszetein az orosz és a szovjet munkásmozgalom vezéralakjának életnagyságú arcmását láthatjuk, háttérben pedig a munkásság és a parasztság tömegeit. Több képén újságcím kivonatokkal és más dokumentumokkal sajátos feszültséget ér el. A már elhunyt V. I. Kasian Lenin, és Ukrajna című sorozatának néhány darabja elsősorban a forradalmi események izzását, légkörét igyekszik ábrázolni. G. V. Malakov Lenin külföldi tartózkodásának állomásait idézi föl. Hétköznapi teendők közben láthatjuk őt Párizsban, Londonban és máshol. Ezeknek a festményeknek egyik .nagy erénye, hogy a szerző minden fölösleges díszítőelem és pátosz nélkül fejezi ki mondanivalóját. I. V. Bateesko, a figurális képek helyett, a Lenin életével és tevékenységével híressé Vált épületeket ábrázolja. A tárlat legszínvonalasabb alkotásai közé tartoznak M. S. Turovszkij monumentális grafikái. Alkotásaiban a grafika egyik leglényegesebb elemét, a fekete-Téhér ellentétét sikeresen alkalmazza. Az érdekes felépítésű kompozíciók, melyek elsősorban a dinamikus gesztusok erővonalaiból születtek, méltán keltik föl a látogatók figyelmét. Napjaink egyik legismertebb szovjet képzőművészének, N. A. Rogyinnak egyéni hangvételű alkotásai a történelmi események drámai hangulatát igyekeznek visszaadni. A megfelelő feszültséget és a térhatást főleg a stilizált, elnyújtott figuráknak, az apró alakokkal való párosításával, valamint a komor színezettel éri el. A kiállítás híven fejezi ki az ukrán képzőművészek elkötelezettségét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszmél iránt. A forradalom tüze ott ég mindannyiuk szívében, tetteiben. A bratislavai Városi Múzeumban a Kijevről készült doku- mentumfénykép-kiállítást tekinthetik meg a látogatók. A tárlatot az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Központi Archívuma és különböző kijevi újságok anyagából állították össze. Megismerkedhetünk az ukrán főváros múltjával, hősi helytállásával, a Nagy Honvédő Háború idején. A város 83 napig tartó hősi védelmi harcát megrázó képek idézik föl. Néhány felvétel a csehszlovák és a szovjet katonák közös antifasiszta harcának állít méltó emléket. A következő fényképeken a háború hősi halottainak síremlékeit, majd az újjáépítés nehéz, de örömteli lépéseit láthatjuk. S a következő képek már a szocializmus és a kommunizmus építésének egyes szakaszait, nagyszabású eseményeit, a tárlat záró sorozata pedig az ukrán főváros mai gazdag életének egy-egy terű- leiét eleveníti föl. Ez a kiállítás is méltán aratott nagy szakmai- és közönségsikert. Az említett két tárlat más eszközökkel ugyan, de ugyanazt a célt szolgálja. L. GÁLY TAMARA ÜJ Fii MEK HOLNAP FELKELEK ÉS . . . (cseh) A barrandovi stúdió alkotói az utóbbi időben egyre céltudatosabban törekszenek arra, hogy minél több vígjátékot készítsenek. Rokonszenves ez a törekvésük, hiszen köztudott, hogy világszerte hiánycikk a vígjáték, különösen az igényes komédia. Most Jindrich Polák rendező vállalkozott arra hogy néhánv — trti*bé-kével megpróbálják visszaforgatni a történelem kerekét és Hitler kezébe atomfegyvert adnak... Komédiáról lévén szó, nem is lehet és nem is lenne szabályszerű elmesélni Hitler kivégző osztagainak kalandor utazásait, ám az elmondottakból is nyilvánvaló, hogy a rendelő politikai szempontból Petr Kostka a cseh film/ kettős szerepében vésbé sikeres — bűnügyi történet után komédiát forgasson. \ Nem új a film ötlete, hiszen időgépet — mely a Hímben rendszerint arra szolgál, hogy a cselekményt évtizedek- kel-századokkal előbbre vagy hátrább helyezze a történelemben — nem először látunk vásznon, sőt hazai filmben sem. Ebben az alkotásban azonban nem az ismert képlet új változatát állították fel; a rendező a szokványos víg- játékelemek, bonyodalmak helyett az abszurd, helyenként a a fekete humorhoz nyúlt s a történetet a politikai szatíra és sci-fi elemeivel elegyítette. Ezáltal igen hatásos, mondanivalójában pedig időszerű komédia kerekedett a filmből. A komédia egyébként egy Lati n-Amerikában élő fasiszta csoportról szól; ezek a fanatikusok a tudomány legújabb vívmányát, az időgépet aljas céljaikra használják ki. E fantasztikus találmány segítségéeleven témát vetett fel, hiszen a fasizmusról, sajnos, még napjainkban sem beszélhetünk múlt időben, a leg- reakciósabb formál ugyanis a világ számos országában még ma is léteznek, veszélye még napjainkban is fenyeget. Jindrich Polák vállalkozása tehát feltétlenül figyelmet érdemel, nemcsak azért, mert fontos és időszerű mondanivalót közvetít komédia formájában, hanem azért is, mert munkáját siker koronázta. Egyeseknek talán úgy tűnhet, hogy a film műfajilag egyenetlen (a különböző elemek keveredésé miatt), a tartalmat alárendelték a formának, s az alkotó, hogy tételét illusztrálhassa, vállalta a szerzői önkényt is. Ezt az egyenetlenséget a remek színészi alakításokkal azonban sikerült áthidalni, s Petr Kostka, Vladimír Menšík, Vlastimil Brodsky, Jirí Sovák és Valerie Chmeľová jóvoltából a tartalom és a forma közti egység is meglehetőseif helyrebillen. KI ne emlékezne a Van, aki forrón szereti című fergeteges vígjáték főszereplőjére, vagy a Legénylakás kissé gyámoltalan biztosítási tisztviselőjére, az Irma, te édes naiv rendőrére, vagy a Verseny a javából című film örökké ár- mánykodó, találmányaival szüntelenül bakot lövő professzorára? Jack Lemmon volt az említett filmek főszereplője, aki sajátos humorával, könnyed komédiázásával, markáns jellemábrázoló képességeivel és áradó invenciójával kerítette hatalmába a nézők ezreit. Ezzel a remek színésszel a legutóbb a nyáron találkozhattunk A címoldalon című film izgága és nyüzsgő riportereként, most pedig a 2. utca foglyaként látjuk őt viszont. De hogyan lesz fogoly ebből az amerikai átlagemberből a zajos és zsibongó New York kellős közepén? Melvin Frank filmjének hőse, bár nem kerül a rácsok mögé, mégsem szabad ember; az emberek milliói veszik körül, mégis magányra van kárhoztatva... A fogyasztói társadalom ezernyi terhe nehezedik a vállára, s ezek súlya alatt eleinte deprimált lesz, később pedig, amikor munka nélkül marad, kicsúszik lába alól a talaj, teljesen elveszti létbiztonságát és az idegei felmondják a szolgálatot ... Vajon kijut e ebből a kátyúból, az idegorvos segítsége elég-e ahhoz, hogy ismét megtalálja saját énjét s visszanyerje létbiztonságát? Tragikomikus elemekkel átszőtt komor hangvételű ez a film; felvillantja a technokrata társadalom életformájának néhány jellegzetes vonását, megmutatja, hová vezet az emberek közötti kapcsolatok gépiessé válása, a létbiztonság elvesztése. A rendező társadalomkritikája azonban nem elég éles ahhoz, hogy filmje túllépne a probléma felvetésén, illetve az agyonhajszolt életforma bemutatásán. A film voltaképpen a két főszereplő /Jack Lemmon és Ann Banc- rojt) jóvoltából lett több a puszta szórakoztatásnál. —ym 1977. IX. 20. 4 Jack I,érámon /balra) A címoldalon című amerikai film egyik jelenetében A 2. UTCA FOGLYA (amerikai) A Kijevi Napok két kiállításáról
