Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-02 / 242. szám, péntek

A proletár nemzetköziség és a burzsoá nacionalizmus Olyan világban élünk, amely- bún két rendszer — a kapita­lizmus és a szocializmus áll egymással szemben. A szocia­lista rendszer ideológiáját a proletár nemzetköziség eszme-, je vezeti, míg ezzel szemben áll a burzsoá nacionalizmus, mely az antikommunizmus egyik legádázabb fegyvere. Ahogy nő a világon a szo­cializmus ereje, olyan arányban fokozódik a vele szemben foly­tatott harc az imperializmus részéről. Talán egyeseket meg­lep, hogy a burzsoá propagan­da összes lehető fegyverét be­veti a szocializmus ellen, de ez nem véletlen, sőt nagyon is törvényszerű. nalizmus ellen folytatott harc nélkül. A burzsoá nacionalizmus ar­ra törekszik, hogy tompítsa a munkásosztály szocialista öntu­datát, az olyan rágalmak, mint a haza, a nemzeti egység, a nemzeti érdekek, hamis és ál­tudományos magyarázatával. Ezzel arra törekszik, hogy nemzeti elszigeteltséget idézzen elő, ellenségeskedést, kölcsö­nös gyanút váltson ki az egyes országok és államok munkás­osztálya között. Igyekszik lehe­tetlenné tenni számukra, hogy helyesen értelmezzék a nemzetközi szolidaritás és a kölcsönös eszmei akcióegység szükségességét. SZOCIALISTA A történelmi fejlődés jelen korszakában egyre inkább elő­térbe kerül az ideológiai harc kiéleződése. Ez elsősorban is a szocializmus és a kapitaliz­mus közötti erőviszonyok fel­tartóztathatatlan változásával, a szocializmus nemzetközi mé­retekben való előretörésével, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító harc si­kereivel, ellenfeleink taktikájá­nak megváltozásával magya­rázható. E harc egyik legádázabb és egyben legveszedelmesebb fegy­vere a burzsoá nacionalizmus, melynek élét, célkitűzéseit még a szocialista társadalom fejlett pogárai sem minden esetben veszik észre. A burzsoá nacio nalisták gyakran marxistáknak álcázzák magukat, hogy elrej­tőzve a marxista—leninista ta­nítás mögé, intézzenek kiroha­násokat a szocializmus, a pro­letár nemzetköziség és a mun­kásmozgalom osztályösszefogá­sa ellen. E jelenség nem új­keletű, hisz V. 1. Lenin már 1913-ban arra figyelmeztetett, hogy „a történelem dialektiká­ja olyan, hogy a marxizmus elméleti győzelme arra kény­szeríti ellenségeit, hogy mar­xistákká öltözzenek át“. A burzsoá nacionalizmus — mint az antikommunizmus fegyvere — nem riad vissza a legocsmányabb hazugságoktól, rágalmaktól sem, máskor vi­szont a kifinomult nacionaliz­mus köntösébe bújik, ahogy Lenin írja „a legtetszetősebb hangzású ürügyekkel, például a nemzeti kultúra védelmezése ürügyével stb. a proletariátus szétforgácsolását és megosztá­sát hirdeti“, Éppen azért, mert « szocializmus újabb és újabb győzelmeket ér el, a burzsoá ideológusok támadják a szocia­lizmust, a szocialista világrend- szert, a Szovjetuniót és annak egyik tartópillérét, a proletár és a szocialista internaciona­lizmust. A burzsoázia « történelem folyamán mindig azon fárado­zott, hogy megbontsa a mun­kásmozgalom és a szocialista tábor egységét. Ma a proletár nemzetköziség alapelvei érvényesítéséért foly­tatott harc elképzelhetetlen a burzsoá és a kispolgári nacio­A burzsoá nacionalizmus az elmúlt évtizedek folyamán nem egy kísérletet tett annak ér­dekében, hogy éket verjen az egyes szocialista országok kö­zé. Ilyen kísérletnek voltunk tanúi az 1956-os magyarországi ellenforradalom esetében, ami­kor a nemzet egységes fellé­pésének ál jelszavával uszított, a szocialista országok, de el­sősorban a Szovjetunió ellen. További kísérlet volt, éspedig a burzsoá nacionalizmus szá­mára sikeres — szerencsére csak rövid ideig —, hazánk esete, amikor egy időre sike­rült megbontani a szocialista tábor országai és a Csehszlová­kia közti egységet. 1968-1969- ben a burzsoá propaganda el­hitette polgárainkkal, sőt na­gyon sok párttaggal is, hogy a nemzeti érdekek előnybe va­ló helyezése és felmagasztalása az egyetlen járható út Cseh­szlovákia számára. Csökkent a párt internacionalista jellege, kapcsolataink a többi kommu­nista párttal és a szocialista országokkal fellazullak, és fi­gyelmen kívül hagytuk a szo­cialista tábor érdekeit. Telje­sen kitárultak a kapuk a bur­zsoá ideológia előtt és az in­ternacionalista érdekek nacio­nalizmusba fulladtak. Az antikommunista propagan­da célja lejáratni a proletár nemzetköziség alapelveit, szem­beállítani a dolgozók interna­cionalista kötelességét nemzeti érdekeivel, szembeállítani a „nemzeti egységet“ a marxiz­mus— leninizmus osztályalap­jain épült egységével. Ugyan­akkor a nemzeti egység hamis jelszavának hangoztatása nem más, mint az osztálysemleges- ség hirdetése. Továbbá a „nem­zeti szabadság“ jelszava arra szolgál kezdetben, hogy meg­lazítsa a kapcsolatokat a Szovjetunió és a szocialista országok között. A nacionaliz­mus jelszava alatt arra törek­szik, hogy szakadást idézzen elő a kommunista mozgalom­ban. Kölcsönös bizalmatlansá­got szít, hogy a munkásmoz­galom figyelmét elterelje a fő célról, a közös érdekekről, az imperializmussal szemben foly­tatott harcról. Tudnivaló, hogy a burzsoá propaganda a szocialista orszá­gok között internacionalista 1977, IX. 2. A népi demokratikus országok állami zászlóit a bratislavai Kiál­lításrendező Vállalatban készítik. Képünkön: Margita Horohová (jobb oldalon) és Vilma Puhová munka közben. [FelvéteJU Ät. Puškáš — ÖSTK) érdekeit úgy magyarázza, mint valami külső nagyhatalom reá­juk erőszakolt hatásának ered­ményét és ezt a Szovjetunió sajátos érdekeinek tekinti. Az ilyen és ehhez hasonló szov­jetellenes kiagyalásokat maga az élet veri vissza. Attól kezd­ve, hogy a Szovjetunió létezik, a munkáshatalom és a szocia­lizmus — mint társadalmi rendszer — érdekei egysége­sek. Természetes, hogy a Szov­jetuniónak is, mint minden más országnak, vannak sajátos ér­dekei, de politikájában minden­kor a proletár nemzetköziség elve szerint cselekszik. Saját érdekeit sohasem állította szembe a proletár nemzetközi­ség eszméjével, ellenkezőleg, mindig abból indul ki, hogy a nemzetközi felszabadító mozga­lom támogatása megfelel a szovjet nép érdekeinek. A nem­zetköziség és a szolidaritás mennyiségileg nem összehason­lítható kategóriák, ennek elle­nére el kell mondani, hogy az első szocialista állam többet ad, mint kap. Már ezért sem állják meg a helyüket azok a nézetek, amelyek a szocialista országok internacionalista ér­dekeit valamiféle szovjet „nyo­más“ eredményének tekintik. Fontos eleme a nacionaliz­musnak ma, hogy minden esz­közzel támadják bárátsagunkat a Szovjetunióval és valamiféle független külpolitikát ajánlgat- nak. Ugyanakkor a kozmopoli­tizmus szellemében Nyugat felé csalogatnak bennünket azzal, hogy dicsérgetik a nyugati életformát, elsősorban az Egye­sült Államokét. A nacionaliz­mus és a kozmopolitizmus a burzsoá ideológia sajátos for­mái és nemegyszer ezek segít­ségével igyekeznek éket verni a szocialista országok közé. Napjainkban az antikommu nista erők általános támadást indítottak a proletár nemzet köziség, mint a marxizmus—le­ninizmus alapelveinek egyik tartópillére ellen. Ügy beszél­nek a kommunista pártok mű­ködése ezen alapé Ívérői, hogy már elavult, nem felel meg a modern kornak, sőt, azt is ajánlják, hogy a kommunista pártok mondjanak le az inter­nacionalizmusról. Az antikommunizmussal foly­tatott harc közepette teljesen törvényszerű, hogy az SZKP XXV. és a testvérpártok kong­resszusai beszámolóikban és a kongresszusi határozatokban jelentős helyet foglal el a pro­letár nemzetköziség. A marxis­ta—leninista pártok szilárdan és következetesen szembesze­gülnek a különféle nézetekkel, amelyek igyekeznek csökken­teni a proletár nemzetköziség szellemét és szerepét. Az SZKP XXV. kongresszu­sán L. I. Brezsnyev, a párt fő­titkára előadói beszédében a következő szavakkal válaszolt az internacionalizmust táma­dóknak: „Az ő nézetük szerint az internacionalizmus, amelyet Marx, Engels, Lenin indokolt és védelmezett, már elavult. De lemondani a proletár nem­zetköziségről a mi szempon­tunkból nézve azt jelentené, hogy megfosztjuk a kommunis­ta pártokat és a munkásmoz­galmat erős és bevált fegyve­rétől. Ez jó szolgálat volna az osztályellenségnek, aki nemzet­közi méretben aktívan irányít­ja az antikommunizmus akcióit. Mi, szovjet kommunisták a proletár internacionalizmus vé­delmét a marxisták—leninisták szent kötelességének tartjuk.“ Csehszlovákia Kommunista Pártja levonta a tanulságot a válságos hatvanas évek ese­ményeiből. Kommunista jár­tunk teljes mértékben azono­sítja magát a szovjet kommu­nisták véleményével a proletár és szocialista internacionaliz­must illetően. Erről tanúskod­nak G. Husák elvtársnak, pár­tunk főtitkárának a CSKP XV. kongresszusán elhangzott sza­vai is, aki a következőket mondotta: „Megtanultuk, hová vezet az elavulj nacionalizmus és a társadalmi jelenségek osztályalapokat nélkülöző érté­kelése. Ezért védelmezni és fejleszteni fogjuk a proletár és a szocialista internacionalizmus nemes eszméit, mint a nemzet­közi forradalmi mozgalom alapelvét, amely népünk min­den rétegének létérdeke.“ P£Ü VENDEL llko István (A szerző felvételei) A MÁÉRT HARCOLTAK Emlékek nyomár, Az idő múlásával, sajnos már egyre kevesebben mondhatják el magukról, hogy hatvan év­vel ezelőtt ott voltak és har­coltak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban, mely­nek neve aranybetűkkel íródott be a világ történelmébe. Eh­hez a dicső múlthoz természe­tesen párhuzamosan kapcsoló­dik a résztvevők neve is. Ilko István, a NOSZF résztvevője öl éves, Leleszen él. A járási székhelyről érkezett Pista bá­csi, amikor leült velem szem­be, hogy felelevenítse emléke­it. — 1917 őszén lágerban vol­tam, Kelet-Turkesztánban — mondta bevezetőben. — Ott je­lentkeztem a Vörös Hadsereg­be. Azt kérdezték: „Ki akar be­lépni a légióba?“ Vagy nyolc- vanan jelentkeztünk. Szinte megállás nélkül idéz­te a nehéz idők emlékeit — Nagyon sokat kelleti szen­vedni. Ebből több volt, mint bármi másból. Nagy harc folyt minden darab földért. Sok volt a fehér. Lázítotlák a paraszt­ságot és ígértek fűt-fát. A számos elismerés, oklevél, emlékirat és kitüntetés, a leg­jobb tanúja annak, hogy ez az ember nem él hiába. Lelesz után Királyhelmecre vettem utam, hogy Vida Gyuri bácsit is felkeressem, aki ugyanazért az ügyért harcolt. Lakása a város peremén, a Szentesi úton húzódik meg. A lányával, unokájával és déd­unokájával lakik együtt. Lom­pos kutya jelzi érkeztemet. Magabiztos, lassú léptekkel kö­zeledik a kert felől Gyuri bá­csi. Hét testvér volt a Vida csa­ládban. Öt fiú és két lány. Gyu­ri bácsi legfiatalabb öccse het­venhét éves, ő pedig nyolcvan- három. — Mint sokan mások, én is fogságba estem 1916. augusztus 17-én. Akkor a Kaukázusban voltam, Jakaterinazárban. A kozákoknál dolgoztunk. Onnan kerültem egy egyszer arra ha­Vidu György ladó szekérre, amelyiken felis­mertem egyik ismerősömet. Vö­röskatonák voltak rajta. Hív­tak, hát közéjük álltam. Ha másnak jó, gondoltam, akkor én is kibírom. Mikor kiértünk a falu végére, K^rinovkában, ahol a raj állomásozott, a pa­rancsnok azt kérdezte tőlem.: „Mi akarsz lenni, gyalogos, vagy huszár?“ — Ha nekem nem adnak lo­vat, már itt sem vagyok — mondtam. — Kaptam egy szép pej lovat, hát maradtam. Mi­csoda okos állat volt azl — Fogjul ejtettek a kozákok. Huszonötén voltunk tífuszosok, de csak négyen éltük túl. Nem is csoda, hogy úgy lerongyolód­tunk. Betonon feküdtünk és párna helyet tégla volt a fa- jünk alatt. Egy egri fiúnak kö­szönhetem, hogy életben ma­radtam. Volt ennivalója. És ez akkor annyit ért, hogy délután­ra már volt annyi erőm, hogy fal mellett támaszkodva már tudtam botorkálni. Néhány nap múlva rendbejöttem és el akar­tam jutni Moszkvába, valami­lyen csapatba. De ezt csak hit­tem. Az erőtelenség nem enge­dett és végig kísért nemcsak a háborúban, hanem egészen má­ig. Most is gyakran beteges­kedem. Előkerültek a féltve őrzött dokumentumok, amelyeket Gyu­ri bácsi lánya rakott elém. Megérte harcolni — mondta beszélgetésünk végén. VARGA LÁSZLÓ Előkészület a sajtónapra A galántai járás lakosságá­nak körében igen közkedvelt pártlap az Üj Szó — állapítot­ta meg ülésén a járási pártbi­zottság sajtóbizottsága, amely megvitatta a pártsajtó terjesz­tésével kapcsolatos problémá­kat. Az Új Szó olvasóinak szá­ma állandóan növekszik. A bratislavai Postai Hírlapszolgá- lat terve tavaly Ö30Ü példány­szám forgalombahozatalát irá­nyozta elő. Minthogy ezt már 1976-ban jóval túlszárnyalták, az idén 9200 példányszám el­adását vették tervbe. A járási pártbizottság sajtóbizottsága igen jól teljesíti a pártsajló terjesztésére vonatkozó felada­tait. Az év eleje óta az eladott példányok száma 9564 lett, az elmúlt hónapban pedig — a nyári szabadság ellenére — a galántai Postai Hírlapszolgálat kimutatása szerint 9964-re nö­vekedett.. Eddig ez volt az el­adott példányok legnagyob szá­ma. A sajtóbizottság Štefan Trn- koci vezetésével igen jól bizto­sítja a Pravda, a Hlas fudu, a Rudé právo és a többi pártsaj­tó terjesztésével vonatkozó fel­adatok teljesítését. A galántai járás a nyugat-szlovákiai kerü­letben — az eladott pártlapok számát tekintve — évek óta a három legjobb járás közé tar­tozik. Már nemegyszer elnyerte a vörös vándorzászlót és a nyu­gat-szlovákiai kerületi pártbi­zottság elismerő oklevelének és köszönő-levelének a tulajdono­Sä. A sajtóbizottság megvitatta és jóváhagyta a sajtónapi ün­nepségekkel kapcsolatos politi­kai-szervezési intézkedések ter­vét. Az ünnepségeket a Víťazná cesta és a Győzelmes út járási pártlapok a Hlas Dusia vállala­ti újság és a galántai vezeté­kes rádióadás szerkesztőségi tanácsával szorosán együttmű­ködve biztosítja. Az idén Vág- sellyén (Safa) tartják meg az ünnepségeket. Az ünnepségek főszerkesztője a vágsellyei Duslo vállalat Hlas Dusia üze­mi folyóiratának szerkesztő bi­zottsága lesz. KRAJCSOVICS FERDINAND

Next

/
Thumbnails
Contents