Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-16 / 256. szám, péntek

AZ IFIUSAG - SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK TOVÁBBI EPÍTESENEK EBÖFDBBASA (Folytatás a 3. oldalról) nak a megvalósítása, amelyeket társa­dalmunk a mezőgazdaságunk dolgozói elé tűz ki. Buzdítóan hat ránk az az előrehaladás, amelyet a gabonaterme­lés fellendítésében értünk el, arra vo­natkozó programunk teljesítése során, hogy fokozatosan önellátóakká váljunk uz élelmiszertermelésben. Most arra kell törekednünk, hogy nagyobb előre­haladást érjünk el a kukorica, a tö­megtakarmányok, a burgonya, a zöld­ség, a cukorrépa termelésében és az állattenyésztési termelésben is. Ez va­lóban igényes feladat, amely megkí­vánja a biologlzálás, a kemizálás, a komplex gépesítés és a fokozatos au­tomatizálás eredményeinek elsajátítá­sát és alkalmazását. Elsősorban azon­ban mesteri tudást követel meg a me­zőgazdaság fiatal dolgozóitól, akiknek itt alkalmuk nyílik ismereteik és ké­pességeik hasznosítására. Megbízható útmutató A haladás úttörői Természetesen a nagyobb hatékony­ságra és a jobb minőségre töreked­nünk kell minden ágazatban, minden szakaszon. A fiatal embereknek min­denütt — a nagy iparvállalatokban, a szövetkezeti farmokon, a konstrukciós irodákban, a szolgáltatások műhelyei­ben és üzemeiben egyaránt — a hala­dás úttörőinek kell lenniük a terme­lésben és a munkában. Fiatal nemze­dékünk valóban népgazdaságunk nagy ereje. Hiszen csak az iparban a dol­gozóknak több mint 40 százaléka 30 éven aluli és még nagyobb a fiatalok hányada a kulcsfontosságú iparágaza­tokban, a gépiparban és a vegyiparban. Jelentős a képviselete az építőiparban, a tudományban és a kutatásban, vala­mint az egészségügyben is. Ugyanakkor ebben az ötéves tervidőszakban továb­bi 400 ezer fiatal lép be a munkafo­lyamatba, közülük több mint 120 000 a fő- és középiskolai, 200 000 pedig a szakmunkásképző iskola elvégzése után. Ez jelentős erő, ez a mi nagy reményünk és a társadalom önöktől, fiatal barátaink, sokat vár. Szándékaink megvalósításával kap­csolatban szüntelenül emlékeztetnünk kell arra, hogy a tudomány és a tech­nika területe az, amelynek Ismereteit még céltudatosabban és szívósabban kell elsajátítanunk és felhasználnunk. A tudomány és a technika a lendületes fejlődés döntő fontosságú erőforrása. Nálunk, sajnos, ezt a területet nem ér­tékelik mindenütt megfelelően és ezen a területen a feladatok teljesítésének nem szentelnek kellő figyelmet. A tu­dományról és a technikáról beszé­lünk, de ez alatt nem értjük csak a kutatóintézeteket. Mindenütt követke­zetesebben kell racionalizálnunk a ter­melést, tökéletesítve a munka irányí­tásának és megszervezésének módsze­reit, hogy így növekedjen minden dol­gozónk munkájának hatékonysága. Természetesen a tudomány és a tech­nika megismerése, eredményeinek ér­vényesítése megköveteli az állandó, szorgalmas tanulást, a szakképzettség elmélyítését. Ezzel kapcsolatban meg akarom je­gyezni, őrölünk annak, hogy a fiatalok jogot akarnak tanulni, segíteni szeret­nének a jogrend megszilárdításában, a lakosság jogtudatának elmélyítésében. Ugyanúgy helyesnek tartom, hogy ér­deklődnek az orvostudomány iránt, és az emberek egészsége szempontjából oly fontos területen akarják magukat hasznossá tenni. Természetesen örü­lünk, hogy a fiatalok érdeklődnek a művészet iránt, gazdagítani akarják szellemi életünket. Megértjük azoknak a vágyát is, akik testnevelési szakem­berek szeretnének lenni. Tegyük fel azonban a kérdést, mi a legfontosabb, melyik területen döntünk a jövőről, az előrehaladásról. Ez a te­rület a természettudományok — a ma­tematika, a kibernetika, az elektrotech­nika, az elektronika, a kémia, a bio­lógia stb. eredményeinek megismerése és kihasználása. Az említett tudo­mányágak eredményei révén fejleszt­hetjük sikeresen a fejlett szocialista társadalomban a termelőerőket. Ma a tudomány és a technika gyors fejlő­désének időszakában meg kell érte­nünk, hogy aki ma nem használja ki a lehetőségeket, aki „lekési a vonatot“, nehezen tűzheti ki azt a célt, hogy helytálljon a világversenyben. Nekünk pedig ez a célunk! Ezért a fiatalok ér­deklődését céltudatosan a természet- tudományokra és a műszaki tudomá­nyokra kell irányítanunk, meg kell változtatnunk — az ő érdekükben is — a mai helyzetet. Ez a család, az is­kola és az ifjúsági szervezet fontos közös feladata. r Kiemeljük a tudomány és a techni­ka helyettesíthetetlen szerepét a tár­sadalom és a termelés fejlesztésében, s ezzel párhuzamosan figyelmüket a fejlődés további Jelentős forrására, a szocialista gazdasági Integrációra akar­juk irányítani. Megemlítettem az ener­getika, a gépipar, a vegyipar és más ágazatok terveit, beszéltem arról, hogy a szakemberek fokozni akarják a ter­melés hatékonyságát, említést tettem a beruházásokról, a tudomány és a technika irányvonaláról. Országunk 1 csakis akkor oldhatja meg sikeresen és időben ezeket a problémákat, ha teljes mértékben kihasználjuk a szo­cialista gazdasági integráció, elsősor­ban a Szovjetunióval való együttműkö­désünk adta lehetőségeket. Fiatal nem­zedékünknek meg kell értenie, milyen jelentős hazánk fejlesztése és jövője, a világon betöltött szerepe, valamint a szocialista közösség megszilárdítása szempontjából a szocialista országok­kal folytatott együttműködés. És nem elegendő ezt megérteni, aktívan be kell kapcsolódni, elő kell segíteni az ebből adódó feladatok teljesítését. Megállapíthatjuk tehát, hogy a tudo­mány és technika eredményeinek ér­vényesítése, a szocialista országokkal folytatott együttműködés lehetőségeinek teljesebb kihasználása — ezek a kulcs- fontosságú feladatok a kongresszus stra­tégiai irányvonalának megvalósításáért folytatott küzdelemben. Ezek a fiatal nemzedék legsajátosabb feladatai. Meg­győződésünk, hogy a XV. kongresszus programja értelmében, a fejlett szocia­lista társadalom kritériumainak szelle­mében alakítják ki viszonyukat a mun­ka, a tanulás, az önművelődés Iránt, alakítják erkölcsi tulajdonságaikat, a kollektíva, a haza és a szocialista kö­zösség iránti viszonyukat. Fiatal barátaim, a szociális gazdasá­gi fejlesztésben olyan feladatokat ol­dunk meg, amelyekkel a múltban még nem találkoztunk. Ezért előtérbe kerül a fiatalság szocialista nevelésének je­lentősége. Nem titkoljuk, hogy az ifjúságot te­kintjük legnagyobb gazdagságunknak. Fiataljaink fizikailag és szellemileg egészségesek, békében élnek, lehető­ségük nyílik a művelődésre és arra, hogy érvényesüljenek az életben, örü­lünk, hogy Ifjúságunk büszke és nem Kulcsfontosságú feladatok pesszimista vagy nihilista, hogy fiatal­jaink józanul és tárgyilagosan gondol­kodnak. Ugyanakkor azt akarjuk, hogy teljes mértékben tudatosítsák felelős­ségüket államunk és forradalmunk sor­sáért, hogy tiszteljék a becsületes munkát, hogy tanuljanak az idősebb nemzedékektől és az egész világ tapasz­talataiból, hogy egészséges becsvágyu­kat elsősorban a munkában érvénye­sítsék, ne legyenek beképzeltek és könnyelműek. Éppen ezzel kapcsolatban kiemelem a szocialista nevelés jelentőségét, amely kialakítja a fiatalok gondolko­dásmódját, táplálja bennük a hazafi- ságot és az internacionalizmust, támo­gatja kitartó tanulásukat, közéleti te­vékenységüket, elősegíti, hogy a fia­talok természetes lelkesedése minden újért, erkölcsi értéke, becsvágya és al­kotó nyugtalansága a szocializmus fej­lesztését meggyorsító erővé váljon. Kétségtelen, hogy a szövetségnek je­lentős szerepe van az ifjúság szocia­lista nevelésében. A Komszomol példá­ja, a haladó ifjúsági mozgalmak törté­nete azt bizonyítja, hogy a lenini típu­sú ifjúsági szervezetekben formálják a szocialista módon gondolkodó embere­ket, ezekben nőnek fel a szocializmus aktív építői. örülünk, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség is teljesíteni akarja ezt a küldetését, hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok egyre eredményesebben vesz­nek részt a politikai és a közéletben, a társadalom irányításában. A szerve­zet soraiban válnak államunk öntuda­tos állampolgáraivá. Ezzel kapcsolatban újból rá szeret­nék mutatni a fiatalok marxista—le­ninista világnézete kialakításának fon­tosságára. Elvtársak, az idén emléke­zünk meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról. Ez al­kalom arra, hogy a fiatalok is mélyeb­ben elgondolkozzanak afölött: miben rejlik a világban, a nemzetek életében és népünk sorsában végbemenő kor­szakalkotó változások inspirációs for­rása. Röviden, ez a forrás a leninizmus elmélete és metódusa, amely a haladó erők fegyvere lett a szocializmusért, a demokráciáért, a szabadságért és a bé­kéért folytatott harcban. A leninizmus az a tanítás, amely az orosz munkásokat és parasztokat tf győzelmes Októberhez, az új társa­dalom építéséhez vezette és ma meg­világítja a haladó erők útját a tőke, az imperializmus ellen és a nemzeti felszabadulásért folytatott küzdelem­ben. A leninizmus lett munkásosztá­lyunk és többi dolgozónk fegyvere a nemzeti és szociális felszabadulásért folytatott harcban, ez a tanítás meg­bízható útmutató számunkra a fejlett szocialista társadalom építésének irá­nyításában. Népünk és nemzeteink meggyőződtek: mindig, amikor a leni­nizmus szerint cselekedtünk, sikereket értünk el, az elhajlások azonban vesz­teséget és vereséget okoztak. A leni­nizmus ereje abban rejlik, hogy élő tanítás, szüntelenül gazdagodik a tu­dományos felismerés eredményeivel, összegezi a kizsákmányolás ellen har­coló milliók, a szocializmus építőinek tapasztalatait, ez a tanítás ösztönzi őket, ez a tanítás ad nekrk erőt. Az ifjúság ideológiai nevelésének je­lentős része a hazafias és internacio­nalista állásfoglalások megszilárdítása. Nemzeteink múltbeli nehéz sorsa arra emlékeztet bennünket, milyen jelentős tényező volt fejlődésükben a széles néprétegeknek a haza iránti forró sze- retete. A hazafiság, a hazaszeretet ma is nemes tettekre ösztönző erő. Kor­szerűsége új tartalmában rejlik — a hazáért végzett alkotó munkában, a közéletben való aktív részvételben, a szocialista haza és állam iránti öntu­datos viszonyban. Új minőségét az in­ternacionalizmussal való megbonthatat­lan kapcsolat jelenti. Államunk sza­badságának és önállóságának biztosíté­kát, társadalmunk fejlődését és előre­haladását a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott együtt­működésünk és szövetségünk feltétele­zi, annyira, hogy a mai fiatalok e szö­vetség támogatása nélkül nem is lehet­nek igazi hazafiak. Kedves fiúk és lá­nyok, ez arra ösztönöz majd bennete­ket, hogy tovább szilárdítsátok őszint® barátságtokat és testvéri együttműkö­déseteket a Szovjetunióval. Lenin több ízben hangsúlyozta, hogy a kommunizmust nem lehet a köny­vekből megtanulni. Ehhez az kell, hogy részt vegyünk a forradalmi küzdelem­ben, a szocialista építés mindennapos gyakorlati feladatainak megvalósításá­ban. Ezért helyes, ha az ifjúsági szö­vetség egyre több fiatalt von be a köz­életbe, kihasználva igazságérzetüket, igényességüket, bírálószellemüket, a tár­sadalmi haladásért, a fejlett szocialista társadalom elveinek teljes érvényesíté­séért folyó és ugyanakkor a közömbös­ség, az átlagosság, a hanyagság, a pa­zarlás és más negatív jelenségek elle­ni harcban. Minden területen szüksé­günk van a fiatalok elkötelezettségére és szükséges, hogy az ifjúsági szerve­zetektől aktívabb támogatást kapjanak. Az elmélet és a gyakorlat összhangjával ürömmel és elégedettséggel tölt el bennünket az a tény, hogy a fiatal nemzedék, országunk jövője magáévá tette a leninizmust. örülünk, hogy a fiatalok össze akarják kapcsolni a for­radalmi elméletet az építés gyakorlati feladatainak megoldásával. Köszöntjük azt a törekvést, amely a kelet-szlová­kiai kerület szervezeteiben Lenini fel­adat névvel kibontakozott mozgalom­ban nyilvánul meg. Meggyőződésünk, hogy az ifjúság még céltudatosabban, még kitartóbban sajátítja el a marxizmus—leninizmus tanítását és érvényesíti a gyakorlat­ban. A fiatalok nevelésében jelentős té­nyező a kultúra, a sport és a szóra­kozás. Helyes, hogy a fiatalok telje­sebb élete, valamint a szervezet vonz­erejének fokozása érdekében mélyeb­ben foglalkoznak ezekkel a kérdések­kel. A művészi alkotás mindig pótolha­tatlan szerepet játszott a személyiség nevelésében, az .emberek érzelmi éle­tének fejlesztésében, az esztétikai nor­mák kialakításában. Az ifjúsági szer­vezetnek nagy lehetősége van abban, hogy fejlessze ezeket az értékeket az ifjúság körében. Fokozhatják a kultúra iránti érdeklődést, hozzáférhetővé te­hetik a legjobb alkotók művészi alko­tásait, amelyeket könyvtáraink, múzeu­maink és képtáraink is bemutatnak. A fiatalok gondolkozására és érzel­meire természetesen leginkább a kor­társakat, a mai valóságot ábrázoló mű­vészet hat. Az ilyen irodalmi, zenei, képzőművészeti, film- és televíziós al­kotások nagy hatást gyakorolnak az ember formálására. Örülünk, hogy a fiatal művészek hozzájárulnak szocia­lista kultúránk fejlesztéséhez, hogy lelkesedéssel terjesztik művészetünket dolgozóink között és jól képviselnek bennünket külföldön. Sokan közülük aktívan dolgoznak az amatőr művésze­ti együttesekben, hozzájárulnak ah­hoz, hogy üzemeinkben, falvainkban és városainkban pezsgő kulturális élet folyjon. Véleményünk szerint az ifjúsági szer­vezetnek bátrabban és kezdeményezőb­ben kellene fejlesztenie a nemes szó­rakozás és üdülés különböző formáit. Értékelnünk kell például, hogy hozzá­járulnak a szórakozás olyan formáinak fejlesztéséhez, mint a könnyűzene. Jó, hogy a könnyűzene alkotói és tolmá- csolói nemcsak kivitelezésben akarnak korszerű szórakozást nyújtani, hanem ügyelnek arra is, hogy a tartalom meg­feleljen a haladó értékeknek és törek­véseknek. Egyes ifjúsági szervezetek kulturáltan szórakoztatnak, ezt foly­tatni kell, le kell küzdeni a szórako­zás és a szabad idő kihasználásának kispolgári értelmezését. A testnevelés és a sport területén is előre kell lépnünk. Újból emlékeztet­nünk kell arra, hogy a testnevelés és a sport rendkívül jelentős az ember fi­zikai fejlesztésében és edzettségében, munkaaktivitásában és ezért a fiatalok számára létszükséglet. Határozottabban kell azonban küzdenünk a testnevelés és a sport tömegjellegéért s minősé­gének javításáért. Pozitív eredményeket értünk el a jégkorongban, a szertor­nában és az úszásban. Lehetőségeink vannak azonban, sőt más szocialista országok sportolóinak eredményeihez viszonyítva szükségszerű, hogy jobb eredményeket érjünk el más sportágak­ban is. Az állam képviselésének érde­keire gondolunk, de elsősorban arra, hogy az élsportolók példája a testne>- vetésben és a sportban való aktív részvételre ösztönözze a fiatalok tö­megeit. Éppen ennek értelmében a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek meg kell javítania együttműködését a test- nevelési szervezetekkel és a Honvédel­mi Szövetséggel. Meggyőződésünk, hogy ezek a szervezetek is lehetővé teszik, hogy a megkötött szerződések, ame­lyek lehetővé teszik a fiúk és lányok sportolását, a központból elkerülnek a városokba, falvakba, lakótelepekre és üzemekbe. A személyiség harmonikus fejlesztése Amikor annak szükségszerűségéről beszélünk, hogy a fiatalok önmegvaló­sításukat a munkában, az anyagi érté­kek előállításában keressék, hogy el­kötelezettek legyenek, elégítsék ki ér­deklődésüket a kultúrában, a sportban és a szórakozásban, a fiatalok szemé­lyiségének harmonikus fejlesztésére gondolunk. Olyan életmódra, amely megfelel a fejlett szocialista társada­lomnak. Jogosan hangsúlyozzuk, hogy a mun­ka képezi a szocialista életmód lénye­gét és alapját. Ez azonban nem jelen­ti, amint azt ellenségeink állítják, hogy célunk az aszketizmus. a lemondás, a szükségletek háttérbe szorítása, vagy­is az olyan életmód, amikor minden csak a munkára korlátozódik. A való­ságban minden igyekezetünk az embe­rek anyagi és szellemi szükségleteinek harmonikus kielégítésére irányul. Erről tanúskodik a lakosság táplálkozásának és öltözködésének színvonala, az egész­ségügyi, kulturális, üdülési, sport- és más létesítmények. Mit akarunk mi tu­lajdonképpen? Azt, hogy az anyagi ja­vak fogyasztása ne váljon életcélunk­ká, az ember ne legyen a tárgyak rab­szolgája, de ezek célszerűen szolgál­ják az ember életének gazdagítását, alkotó kezdeményezését, eredményessé­gét. A kapitalizmusban a kizsákmányolás uralkodik, a termelőeszközük tulajdo­nosai igazságtalanul kisajátítják az ide­gen munka eredményét. A szocializ­musban azonban az ember gazdálkod­hat, szolgálatába állítja a tárgyakat, tevékenységét, magatartását az értékek megteremtésére irányítja és ez hatá­rozza meg döntő mértékben a szocia­lista életmódot. Nagyon fontos lenne, hogy az ifjú­sági szervezetek állandó, rendszeres figyelmet szntel jenek a szocialista életmód tökéletesítésének, annak, hogy az emberek közti kapcsolatok kulturál­tak és nemesek legyenek. Lenárt elvtárs továbbá kiemelte, hogy Szlovákiában minden téren javí­tani kell a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség munkáját. A háború es a Déke kérdéséről beszélve megemlítette, hogy a fiataloknak aktívan be kell kapcso­lódniuk a béke megszilárdításáért fo­lyó küzdelembe, mivel elsősorban tőlük függ, hogy a békés élet lehetősége ál­landó valósággá váljon. További sike­reket a munkában, a tanulásban, jó egészséget és boldogságot kívánt fia­taljainknak.

Next

/
Thumbnails
Contents