Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-08 / 217. szám, hétfő

A szovjet sport is^ubilál

Első válogatottsága...

„De nem az utolsó“ — fo-, gadkozik Princzkel Péter, a csehszlovák ifjúsági öttusa-válogatott újdonsült tagja, de hangjában nem elbizakodottság, hanem inkább nagy akarás érződik. Édesapja helyeselve bólogat és édesanyja szeme is boldogságot tükrözve csillog. Ö volt az, aki szeretett fia első nemzetközi versem/ét végigszurkolta és mindig ott lehetett látni, ahol a legnagyobb szűk séq volt jelenlétére. Nem vagy szomjas, édes fiam?... Harap jál valamit, kell ilyenkor az erő..." — fordult gyakran Péterhez. A legszívesebben gyermeke helyett úszott, futott, vívott volna.

Édesapja szaktanácsokkal látta el. Hogyis ne, hiszen Princzkel József a zselízi (Želiezovce) magyar gimnázium testnevelő tanára, több sportágban is szaktekintély. Az ő edzői tevékenységének érdeme, hogy a zselízi kézilabdázók a férfiaknál a kerületbe, az ifiknél pedig a divízióba küzdötték fel magukat. Ezen felül a sparta- kiád-oktatók országos bízottsá- qának tagja és feleségével együtt mindent megtettek e jelentős esemény sikeres lebonyolításának érdekében. Számtalan értékes kitüntetés jutott ezért nekik osztályrészül.

Csoda, hogy az alma nem esett messze fájától? Péter az egyik leqigényesebb sportban, az öttusában vitte rövid idő alatt a váloqatoltságig. Amikor érdeklődünk, hogyan jutott el ed dig, kissé zavartnak látszik. Élete első interjúját nehezebben vészeli át; mint első versenyét.

— Gyermekkoromban a Ga- ramban úszkáltam és a járási versenyeket mindig megnyertem. Apu nevelt, ő csiszolta stílusomat úszásban, futásban egyaránt és később, mivel a lövészetben is jók voltak eredményeim, neveztek háromtusa versenyre.

— Ez az, ahonnan el lehet indulni — szól közbe nagy szakértelemmel az édesapa —, mert a járási versenyeken sok tehetség tűnhetne fel. Sajnos, ezt csak kevesen tudatosították és rendezték meg e spottág verseiiyeit. 1975-ben a spartakiád háromtusa viadal keretében Péter eredményeit figyelembe véve, a nyugat szlovákiai

kerületet képviselve jutott az országos döntőbe. Itt, nem kis meglepetésre, győzött is, és a többi között olyan ellenfeleket előzött meg, mint például Kadlec, aki akkor már az öttusaválogatott tagja volt.

— Az országos háromtusabajnokság megnyerése után szólítottak fel, jöjjek öttusázni, így kerültem a bratislavai sportközpontba. Az elején bizony nem tudtam, mit szólnak hozzá szüleim, de legnagyobb örömömre még ók biztattak: ha tovább akarok fejlődni, csak menjek, Zselízen a feltételeken javítani már nem lehet.

1975 őszén iratkozott át a bratislavai Duna utcai magyar gimnáziumba és itt végezte el a harmadik és negyedik évet. Kitüntetéssel érettségizett, majd az egyetemre is felvették. Egyelőre tehát minden vágya teljesült. Mikor figyelmeztetjük arra. hogy a rajt ugyan kitűnően sikerült, de csak most jön a „java“, nagyon komolyan válaszol:

— Tudom én ezt jól, hiszen nem egykönnyen kerültem a válogatottba. A nyolc helyre (a hazaiak két csapatot indíthattak az IfíV-nj, tizenhatan pályáztunk. A verseny előtti válogatón azután sikerült kiérdemelnem a felelősek bizalmát és úgy érzem, egyiküknek sem okoztam csalódást. De éppen ezen a versenyen, ahol a kitűnő szovjet, magyar és bolgár öttusázók ellen kellett helytáll- nom, mérhettem fel igazán, menyit kell még fejlődnöm. Hiszen alig jnásfél esztendős felkészülés után az idén indultam első versenyemen. Főleg a vívástól tartottam, de éreztem, menni fog. Pisztolyt csak két hónappal ezelölt kaptam, sokat kell még gyakorolnom.

— Naponta kétszer járok ed zésre. Amikor felvettek az egyetemre, egy kissé szorongva gondoltam a jövőre, nem voltam biztos benne, vajon össze tudome egyeztetni a tanulást a sporttal, de mindinkább erősödik bennem az a meggyőződés: igen, mindkettőben elérhetek jó eredményeket. Szeretem az öttusát és minden szabad időmet az uszodában, lovardában, tornateremben töltöm. Edzőink törődnek velünk és én minden ■igyekezetemmel arra törekszem,

Jelentkezik az asztalitenisz

A Csehszlovák Asztalitenisz Szövetség közzétette legjobb férfi és női játékosaink rangsorát. A férfiak sorrendje a következő: 1. Orlowski, 2. Kunz,

3. Ovčaŕík, 4. Turai, 5. Dvor ú cek. 6. Cích, 7. Schenk, 8. Spa- fcek, 9. Fulin, 10. Kuric.

A nők rangsora: 1. Uhlíková,

2. Žižkova, 3. Dubinová, 4. Sil- háuová, 5. Smídová, 6. Veitlin- vá, 7. Her manóvá, 8. Cíková, 9. Navarová, 10. Cimflová.

* * *

Az asztalitenisz ligában mind a férfiaknál, mind a nőknél 14 csapat szerepel. A férfiak mezőnye: Strojár Malacky, Lokomotíva Rača, TJ Vítkovice A, Baník Ilavíŕov, NHKG Ostrava, Moravská Slávia Brno, VTJ Lipník, Rudné doly Jesení'k, TJ Vítkovice B, Baník Ostrava, Baník

Havíŕov A, VŠ Praha, Spartak Vlašim és Sparta Praha. A liga- nyitány a férfiaknál szeptem ber 16-án lesz. Ekkor a két együttest szerepeltető klubok találkoznak egymással.

Az I. női ligában a következő egyesületek szerepelnek: TJ Vítkovice, NHKG Ostrava, TJ Houška Stará Boleslav, Start Praha „A“ és „B“ csapata, Orbis Praha, Spartak Vlašim B, Sparta Praha, Spartak Vlašim

A, Lokomotíva Jiaca, Spartak Topoľčany, Lokomotíva Bratislava, Ostí nad Orlici, Moravská Slávia Brno. Szeptember 15-én a következő párosításban küz denek: Start B—Start A, Vlašim A—Vlašim B, Lokomotíva Bratislav—Rača, Start A—Start

B, Vlašim B—Vlašim A, Rača — Lokomotíva Bratislava.

1975

VIII. 8.

Á nagy példa

hogy a sportiskolában számunkra biztosított feltételeket, lehetőségeket kihasználjam.

A 183 cm magas, 73 kg súlyú nyurga Pinczkel Péter a kezdet kezdeténél tart. Most dobták a mély vízbe, rajta múlik, hol fog kikötni. Tizenkilenc éves, előtte a jövő. Az lBV-n ugyan nem győzött, de utolsó sem lett, ez a fontos. Igazolta önmagát, edzőit, * szüleit, azokat, akik nevelték, biztatták. Szlovákia fővárosának öttusa sportja hagyományokban és eredményekben gazdag. Olyan kitűnő versenyzők nőttek itt fel, mint Gernfj, Polák, Kurhajec, Pospech, Bor- guta, akik nemcsak azzal tűntek ki, hogy országos bajnokságot nyerlek, hanem nemzetközi versenyeken is jó eredményeket értek el. Akadnak tehát bőven olyanok, akiknek nyomdokaiban haladni lehet, csak akarni kell.

KOLLÁR JÓZSEF

ORLOWSKI (balról) és UHLÍKOVÁ, hazánk legjobb asztaliteniszezni, (Vojtíšek felvétele)

A FIFA jóváhagyta

A FIFA augusztus 6-ig adott haladékot a Bolíviai és a Magyar Labdarúgó Szövetségnek arra, hogy nyújtsák be végleges javaslatukat egymás elleni két világbajnoki selejtezőjük időpontjára és színhelyére vonatkozólag. f

Mint ismeretes, eredetileg a bolíviaiak augusztusban és szeptemberben, a magyarok októberben és novemberben akartak játszani. Eleinte úgy látszott, hogy a megegyezés eleve lehetetlen.

Ezért hatott a meglepetés nagy erejével az AFP híre, amely tudtunkra adta, hogy a Bolíviai Labdarúgó Szövetség elfogadta a Magyar Labdarúgó Szövetség javaslatát, s ennek értelmében az első mérkőzés Budapesten október 29-én (szombati napon) lesz, míg a visszavágót La Pazban november 30-án rendezik meg.

így tehát elméletben eleget tehetnek a FIFA döntésének, amely november 30-át jelölte ki a VB selejtezők utolsó időpontjául.

Amenyiben a két magyar— bolíviai mérkőzés után valamelyik csapatnak több pontja lesz, vagy pontegyenlőségnél jobb lesz a gólaránya, november 30-án megismerjük a továbbjutót. Amenyiben pont és gólarányegyenlőség jelentkezne, harmadik mérkőzésnek kellene következnie s ez természetesen már csak november után lehetne.

Az eredeti hírek azt állították, hogy a harmadik mérkőzést ugyanott játsszák, ahol a visszavágót, később más forrásra hivatkozva úgy tudták, hogy az első mérkőzés földrészén lesz a harmadik találkozó is.

A FIFA erre vonatkozó határozata még nem látott napvilágot. Igaz, ebben a kérdésben elég lesz akkor is döntenie, ha a harmadik találkozó szükségessé válik.

Egy másik, és nem kevésbé \fontos döntés azonban így is vár a FIFA-ra: ki kell jelölnie a két magyar—bolíviai VB-mér- kőzés játékvezetőit.

Talán precedensként fel lehetne használni azt a gyakor-, latot, amely a BEK győztes és a dél-amerikai kupagyőztes mérkőzésen, az Interkontinentális Kupa találkozókon eddig is bevált: Európában dél-amerikai, Dél-Amerikában pedig európai játékvezető hármas működött.

Ha ezt a FIFA így rendeli el, ellene hiába tiltakozik akármelyik is a részvevők, az érdekeltek közül.

(zalaj

A szovjet testnevelés hatvan győzelmes esztendejének mérlegét nem egyszerű felál líta- I ni: 50 millió

sportoló, közii- I lük 20 millió

naponta rendszeresen űzi a I sportot, 300 stadion, 35 000 atlétikai pálya, 7000 sportcsarnok, 40 000 tornaterem, számtalan síközpont, jégstadion, gyorskorcsolyapálya. Ehhez hozzá kell számítani ezernyi világ- és Európa-bajnoki címet, a világ- és Európa-csúcsok számát, 311 olimpiai arany-, 248

ezüst- és 236 bronzérmet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jelentős határkő. Az emberiség fejlődésében új korszak kezdetét jelenti. Egészen természetes, hogy a mérleg megvonása örömteli. Nagy volt az út, amelyen az elmaradott cári Oroszországból a mai sportvilágha- talomig vezetett.

Vlagyimir Iljics Lenin röviddel a világ első szocialista államának megalakulása után a következőket jelentette ki: ,,A dolgozók államának szüksége van erős, rátermett emberek millióira, akik erős akaratúak, bátrak, határozottak, energikusak. Övék a jövő. Ök kapják a jogot, hogy az új társadalmi rendért harcoljanak.“

A fiatal szovjet állam addig ismeretlen és ki nem próbált utakon kezdte meg az előrehaladást abban a helyzetben, amikor az ország a háború után katasztrofális helyzetben volt és már első lépéseinél a testnevelést a szocialista ember formálásában elválaszthatatlan kelléknek tartotta.

A NOSZF és minden, ami ösz- szefügg a Szovjetunió fejlődésével, ami nagy szocialista állammá tette, kedvező feltételeket biztosított a szocialista testnevelés hatalmas lendületénfek. Lenin eszméje sok párt és állami dokumentum szerves része lett és a cári Oroszország jelentéktelen hagyatékából: 156

sporttelep és tornaterem, 40 000 sportoló, fejlődött ki a világ leghaladóbb testnevelése. Ahogy erősödött a Szovjetunió, úgy

biztosította testnevelését. Például 1959-ben 4,8 milliárd, 1971ben már 9,2 milliárd rubelt áldozott a testnevelésre az ötéves terv keretében.

A tömegsport 1931-ben nagyszerű indítékot kapott a ráter- mettségi (GTO) versennyel. A GTO 1959-ben inkább sport jellegű lett és 1972-ben folytatódott további sport jel lege. A szinteket a következő jelmondattal hirdették ki: ,,A GTO-jel- vénytől az olimpiai jelvényekig.“ A feltételeket mindmáig 19 millió sportoló teljesítette.

A Szovjetunió testnevelése ma szervezés és teljesítmény terén a legmagasabb fokon áll és viharos fejlődésének korát éli. A Szovjetunióban minden ötödik állampolgár sportol. Egynéhány sportág óriási méretben fejlődött. Az atlétikának 7, a röplabdának és sízésnek 6

, a labdarúgásnak és turisztikának 5, a sakknak 2 millió aktív szereplője van. Sportfejlődésükről hárommillió önkéntes edző, 220 ezer szakpedagógus és oktató gondoskodik. Ezek a szakemberek 23 testnevelési főiskolán, 25 sportszakiskolán és 10 edzőiskolán szereztek képesítést. A testnevelés kutatásával három intézet foglalkozik és a pedagógiai fakultásoknál 84 kutató szekció van.

Eblxil az óriási alapból és ilyen gondoskodás mellett természetesen következnek a sikerek. A szovjet sportolók először

1952-ben Helsinkiben jelentek meg a nyári olimpián, míg a téli olimpián első alkalommal 1956-ban Cortina d’Ampezzo fogadta a Szovjetunió versenyzőit. E két nyitány nagyszerűen sikerült, a szovjet sportolóknak 311 arany-, 24'8 ezüst- és 236 bronzérmet, s a nem hivatalos pontversenyben 5286 pontot hozott. Ilyesmi egyetlen más ország sportolóinak sem sikerült még.

Münchenben az 1972-ben

megrendezett nyári olimpián a szovjet sportolók a lehető 195 aranyérem közül ötvenet szereztek meg. Addig az ilyesmi elérhetetlennek látszott és Montrealban a szovjet versenyzők újrázni tudtak.

Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy néhány állam sportolói érmeiket csak néhány sportban szerzik. Például az Egyesült Államok Montrealban 34 aranyérmet gyűjtött, közülük 14 az úszók jóvoltából jutott neki. A Szovjetunió olimpikonjai a gyeplabdán kívül minden sportban indultak és érmesek voltak. Ez bizonyítja, hogy a szovjet sportolók a sportok különböző ágában milyen nagyszerűen szerepelnek. Az egységes minősítést a Szovjetunióban 1935-ben vezették be, s akkor még csak az atlétikában. Ma már 80 'különböző sportágnak vannak összsport- szintjei.

Elismerés és csodálat tárgya néhány sport ugrásszerű fejlődése a Szovjetunióban, amelyek köré elsősorban a jégkorong, a műkorcsolyázás, s a legutóbb a kézilabda tartozik. A szovjet férfi és női válogatott Montrealból olimpiai bajnokként tért haza. Ilyen sikerek csak olt képzelhetők el, ahol dinamikusan fejlődik a tömeges alap. Néhány év alatt a jégkorongozók szerény létszáma félmillióra növekedett és a szovjet műkorcsolyasportnak ma már 50 központja van ebben a hatalmas országban.

A Szovjetunióban tulajdonképpen sohasem ér véget a sportnap. Amikor Vlagyivosztokban napnyugta van, Lvovban a napkeltét köszöntik. Az ország egész területén egymást érik a sport mérkőzések és rendezvények százai, ezrei. Mindez óriási szervezést igényel. Hogy a szervezés jól működött, azt a sz-íkszervezetPk soartaA szovjei női ^.-halogatott tagjai így örülnek az olimpiai győzelemnek. (ČSTK-felv.)

kiádjai, valamint az egyes szövetségi köztársaságok és a Szovjetunió államainak sparta- kiádjai is bizonyítják. Ezen megközelítőleg annyi sportoló áll rajthoz, mint az olimpiai játékokon. A szovjet sportolók és szervezők most minden igyekezetüket az 1980-as, Moszkvában sorra kerülő nyári olimpia előkészítésére összpontosítják. A világ szocialista részében először lesz olimpia. Az egész sportvilág örömmel és lelkesedéssel íogadta, hogy Moszkvára esett a választás. Ezúttal nem kell aggódni, mint Montreal esetében, vajon az olimpia sorra kerül-e vagy sem.

A Szovjetunióban a testnevelés az érdeklődés előterében áll és példaképpé lett. Sok állam, még tőkés ország is, innen merít tapasztalatokat. Mindez azért lehetséges, mert a Szovjetunióban a világon elsőként lett a testnevelés és a sport az ember formálásának oszthatatlan részévé. Ennek megfelelően bánnak a spcrttal, az ország életében megkaoia az őt megillető helyet, ígv biztosítják és támogatják. Az egész világon egyre inkább ez a jelmondat érvényesül: „Testnevelést mindenkinek“ és ez a Szovjetunióban már régen megvalósult

ČSTK