Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-04 / 213. szám, csütörtök

NINCS UBORKASZEZON SZABADTÉRI RENDEZVÉNYEK Aki nyaranta nyitott szem­mel jár a magyar fővárosban, feltűnik, milyen sok bratisla­vai, galántai, érsekújvári, nyit- rai és más rendszámú busz és személyautó pihen meg — kü­lönösen szombatonként és va­sárnaponként — a Városliget veszteglőin. Nem nehéz kitalál­ni, hogy utasaik az állatkert­ijén sétálnak, vagy az egész nyáron játszó cirkusz műsorá­ban gyönyörködnek, vagy ta­lán éppen a Vidám Park szel­lemes játékain köszörülik ügyességüket. De sok szlová­kiai busz és személyautó áll a múzeumok bejáratai előtt szel­lemiekre is éhes utasaikkal. Azt pedig, hogy hányán láto­gatnak vonaton Pestre, csak a határőrség lenne a megmond­hatója. A budapesti kőszínházak ilyenkor már becsukták kapui­kat. Csak az Állami Bábszín­ház társulatai játszanak kisebb- nagyobb szabadtéri színpado­kon, játszótereken. A színészek pihennek, egy részük július közepén kiköltözött a Város­majori Színpadra, ahol Léon Gandillon A kikapós patikárius című bohózatát játsszák Heltai Jenő fordításában augusztus 17-ig minden nap, csütörtök ki­vételével. A kikapós patikárius szerepében az Amerikából nem­rég hazatért Szabó Sándort láthatjuk. A további szereplők: Bánsági Ildikó, Haumann Pé­ter, Galambos Erzsi, Várhegyi Teréz, Békés Itala és Horváth Gyula. A bohózat zenéjét Fé­nyes Szabolcs szerezte. A Kosztolányi Dezső-téri Bu­dai Parkszínpad főleg a tánc és a látványosság, no meg a könnyű melódiák kiránduló- helye. Ezekben a napokban az 3962-ben alakult Kubai Állami Népi Együttes hoz hírt a szi­getországból. Kuba őslakói — mint másutt Amerikában — az indiánok voltak, akiket a XVI. századtól érkező spanyol hódí­tók szinte teljesen kiirtottak. Ettől az időponttól a XIX. szá­zad végéig tartott az afrikai négerek behurcolása száz kü­lönböző etnikai csoportból. A múlt század első felében a la­kosság fele már fekotebőrű. So­káig nem tulajdonítottak külö­nösebb jelentőséget a folklór­hagyományok ápolásának, s csak az ötvenes évek végén indult meg a rendszeres kuta­tómunka. Az európai és az af­rikai kultúra szintéziseként ki* alakult kubai folklórban túl­súlyban vannak az afrikai ele­mek. Most is elhangzik a Kon­gó, a Yeruba és az Abakua szvit. A Budai Parkszínpad nyári műsora auguszuts 18-án zárul örökszép operettrészle- tekkel, amelyen megszólalnak Huszka Jenő, Kálmán Imre, Ja­cobi Viktor, Lehár Ferenc, Of­fenbach és Strauss János me­lódiái Németh Marika, Petress Zsuzsa, Németh Sándor és má­sok előadásában. A legigényesebb turisták Bu­dapest legszebb szabadtéri színpadát, a háromezer néző számára épült, Margit-szigeti Színpadot keresik föl, ahol Mascagni Parasztbecsületével már megkezdődött az évad. Új­ra felcsendülnek az örökszép melódiák. Vele együtt Leonca­vallo Bajazzók című kétfelvo- násos operáját tűzték ki egy műsorba. Az olasz nyelvű elő­adásban fellép az olasz főne Jori és Vilma Vernocchi, a bra­zil Benito Maresca és a buka­resti David Ohanesian. Nagy érdeklő­déssel várják Bizet Carmen- jének francia nyelvű előadá­sait is, címsze­repben a bolgár Alekszandrina Milcsevával. A külföldi vendé­gek közölt sze­repel Michele Molese, David Ohanesian, - Vil­ma Vernocchi, természetesben magyar éneke­sekkel. Közre­működik még a pesti opera ba­lettkara, szólót táncol Párlay Lilla. Verdi Re- quiem-jére au­gusztus 5-én kerül sor a Bu­dapesten meg­telepedett japán karmester, Ko- bajasi Kenicsi- ro vezényleté­vel. A négy szó­lamot Vilma Vernocchi, Alekszandrina Milcseva, Mi­chele Molese és Begányi Fe­renc énekli. Közreműködnek még a MÁV Szimfonikus Zene­kara és a Budapest Kórus. Magyarországon ritkán látni a Magyar Állami Népi Együt­test, mert művészei a világot járják. Augusztus harmadikén a nagy sikerű Ecseri lakodal­mas című műsorukat mutalják be, köztük Kodály—Kállai ket­tősét, a c-moll, a Villám- és a Koncertcsárdást. Augusztus 10-én a MÁV Szimfonikus Ze­nekar estjére kerül sor, amely­nek közreműködője a világ­szerte ismert Jeanne Marie Darré. Ezen az estén elhang­zik Dvoŕák Új világ szimfóniá­ja és Liszt Ferenc kél műve, az A-dúr zongoraverseny és a Les Preludes. Gálaestet augusz­tus 15 én rendeznek az opera- irodalom legszebb részleteiből, amelyen a magyar operaművé- szek színe-java vesz részt. Az idei budapesti nyarat au­gusztus 18-án, 19-én és 21-én a Szovjetunió Állami Akadé­miai Grúz Népi Táncegyüttese zárja. A virtuóz férfitáncok, a méltóságteljes női táncok mel­lett modern elemeket felhasz­náló táncképek is láthatók. A Grúz Népi Együttes 1945-ben alakult Tbilisziben és azóta be­utazta a világot. Az Ausztrá­liában megjelenő Sydney című lap így írt róluk: „Ez a világ nyolcadik csodája“. A szépnek ígérkező műsor­hoz most már csak egyetlen­egy dolog kell: nyári csillagos égbolt. Ha mégsem így lenne, a szabadtéri színpadok vezető­sége úgy határozott, hogy az előadást követő napot ,,eső- nap“-pá nyilvánítják és azon pótolják az elmaradt előadást. Bosszankodás tehát senkit sem ér. ' SZÜTS ISTVÁN Nyáron sem tétlenkednek Dolgoznak, szórakoznak és tanulnak A nyári vakáció nem csupán a pihenés és az erőgyűjtés ide­je. Tudják ezt jól az ipolysági (Šahy) gimnazisták is, akik évről évre különféle társadal­mi munkába és fizetett alkal­mi munkákba kapcsolódnak be, hogy segítsenek népgazda­ságunknak. De a diákok törőd­nek továbbképzésükkel is, ezért olyan üdüléseken vesz­nek részt, melyek ismereteik gyarapítását is szolgálják, az idén pedig első ízben — amint az az alábbiakból is kiderül — olyan időtöltésre is sor kerül, amely a munka és az ismeret- gyarapítás ötvözetéből áll ösz- sze. — Hol dolgoznak az idén az ipolysági gimnazisták? — tet­tük fel a kérdést Molnár Zol­tánnak, a gimnázium igazga­tóhelyettesének. — Igen jók* iskolánk kapcso­latai az ipolyszakállasi (Ipeľs­ký Sokolej) Csehszlovák- Szovjet Barátság Efsz-szel, amely Németh István mérnök vezetésével kiváló eredménye­ket ér el. Már a múlt évben is ebben a szövetkezetben se­gítettek diákjaink az aratási munkákban, es az idén is ve­lük kötöttünk szerződést. Két, egyenként ütvén főnyi diákcso­port kapcsolódott be az aratá­si munkákba Ipolyszakállason. A szövetkezet példásan gon­doskodott a diákok elszálláso­lásáról, kitűnő kosztol biztosí­tott számukra, és természetesen fizetett is az elvégzett mun­káért. Nem csoda tehát, hogy diákjaink szívesen mentek Ipolyszakállasra. Többen közü­lük odahaza, ki ki a saját fa­lujában segít majd a mezőgaz­dasági munkában. Huszonnyolc diákunk pedig külföldön, a Német Demokratikus Köztársa­ságban vesz részt az aratási munkákban. Ezek valaVneny- nyien olyan fiatalok, akik az iskolában német nyelvet tanul­nak és most, háromhetes kül­földi tartózkodásuk idején al­kalmuk van német nyelvtudá­sukat is gyarapítaniuk. Ebbe a 28 tagú csoportba olyan diá­kokat választottunk ki, akik a legszorgalmasabban tanulták a német nyelvet, s az iskolán kívüli munkában, a tömegszer­vezeti, elsősorban a SZISZ-te- vékenységben is jól megállták a helyüket. Az orosz nyelv iránt érdeklődő tanulóink kö­zül az idén is többen jelent­keztek orosz nyelvi táborba. — Németül, oroszul tehát ta­nulnak majd a gyerekek. És szlovákul? — A szlovák nyelv minél jobb elsajátítása iskolánkban olyan kérdés, amelyet állan­dóan napirenden tartunk. Szép számmal vannak tanulóink, akik az egész nyári vakációt vagy annak egy részét szlo­vák környezetben töltik roko­noknál, ismerősöknél vagy le­velező partnereiknél, elsősor­ban azért, hogy szlovák ny«i*- tudásukat gyarapítsák. — A népszerű somosi pio­nírtáborban nyaralnak-e az idén is ipolysági gimnazisták? — Az idén ugyancsak sor kerül ilyen egyhetes találko­zóra, a program azonban eltér a tavalyitól. Nyelvi tantárgy­bizottságunk javaslatára ugyan­is szlovák nyelvi táborozássá alakítjuk a találkozót. Minden évben gondot okoz, hogy az egyes alapiskolákból eltérő tu­dású tanulók érkeznek isko­lánkba, és ez leginkább szlo­vák nyelvtudásukban mutatko­zik meg. Szlovák szakos peda­gógusaink tehát felajánlották, hogy már a nyári találkozó idején készek foglalkozni a ta­nulókkal, szlovák nyelven tár­salognak velük, előadásokat tartanak számukra, és kihasz­nálják a szlovák sajtót. Isko­lánk igazgatósága örömmel fo­gadta szlovák szakosaink kez­deményezését és segítőkészsé­gét, így aztán az idei somosi találkozón elsősorban a szlo­vák szakosoké lesz a szó. — Lesznek egyéb rendezvé­nyek is? ' — A somosi pionírtábor, amely az ipolysági pionírott­hon irányítása alatt áll, nagy népszerűségnek örvend nem­csak a pionírok, hanem a SZISZ-tagok körében is. A pio­nírszervezet rajvezetőinek je­lentős hányada iskolánk diák­jaiból verbuválódik. Részükre és a SZISZ-szervezetben egyéb tisztségeket betöltő diákjaink számára is több hosszabb-rövi- debb tanfolyam lesz a nyáron. Képes Tibor, a pionírotthon igazgatója, továbbá Nagy Sán­dor és Králik Ferenc osztály- vezetők és a pionírotthon töb­bi dolgozója mindent megtesz­nek, hogy ezek a nyári tanfo­lyamok- elősegítsék a SZISZ- tisztségviselők jó felkészítését. Az igazgatóhelyettes öröm­mel újságolta: — Legnagyobb megelégedé­sünkre már második éve jó ütemben halad az Ipolysági Gimnázium új, korszerű iskola- épületének építése. Nagyon ré­gen vártunk erre az iskolára, ezért talán érthető, hogy szí­vesen segítünk az építkezésen, mivel szeretnénk, ha az 1978— 1979-es tanévet már az új épü­letben nyithatnánk meg. Ezért a nyáron elsősorban az ipoly­sági tanulókból álló munkacso­portok segédkeznek az építke­zési munkákban, hogy ők is hozzájáruljanak az iskolaépület mielőbbi átadásához. SÁGI TÓTH TIBOR Pestről egy fiatal orvos érkezik Zemplén megyébe 1831 tavaszán, hogy elfoglalja új hivatalát. Ezzel az epi­zóddal indul Vladimír Miro TÜZES ÉG­BOLT című új regénye. Nem is sejti, hogy alighogy megismerkedik a megye kis és nagy uraival, mágnásaival, bocskoros nemeseivel, tengődő népével, máris az események olyan forgatagába kerül, mely irgalmatlanul leleplezi en­nek a látszólag csöndes világnak a valódi arcát. Az országban, s különös erővel az északi megyékben felüti fejét a kolera. Vele egyidőben különös rém­hírek kelnek szárnyra, majd egyre elemibb erővel kitör a nincstelen nép véres felkelése, amelyet aztán kegyet­len megtorlás követ. Az író a rendkí­vüli események során feltárja a mé­lyebb történelmi összefüggéseket, a történelmi folyamatok és változások belső törvényeit, elvezetve nemcsak regényének hősét, hanem olvasóit is a nagy történelmi szükségszerűségek fel­ismeréséhez. Most látott újra napvilágot a Madách Könyvkiadónál a cseh elbeszélő próza egyik legnépszerűbb műve, a KUTYA- i'EJÜEK. írója, Alois fírásek, fiatalon, még diákkorában céljául tűzte ki, hogy sorozatos művekben megírja a cseh nép múltját, hogy nemzetét öntudatra és férfias büszkeségre nevelje. Mert igaz az, hogy senki nem érti a mát, aki nem ismeri a tegnapot — ez az igazság lebegett a szeme előtt. A ku- tyafejűekben az író a cseh-bajor határ menti gyepüőrző parasztok, a chodok felkelésének epikusa, s ez a felkelés népi voltával s az igazságért való szí­vós és következetes harcával szimbó­luma az egész cseh nemzet szabadság- harcának. A népszerű Zsebkönyvek sorozatban jelent meg a szovjet művészeti élet 01 KiPVEK—ÉfiDEKíS USMÁMi egén üstökösként végigvonuló Vaszilij Suksin könyve, a HARMADIK KAKAS­SZÓRA. Suksin író, színész és filmren­dező volt egy személyben, aki — negy­venöt éves korában bekövetkezett halá­láig — magát égetve kereste az igaz­ságot. Lírai és szatirikus kisregényei­ben és elbeszéléseiben — mindegyik egy-egy ballada — szibériai parasztok, nagyvárosi emberek, közönséges bűnö­zők, rafinált „organizátorok“ és a népmesék alakjai kelnek életre. A le­bilincselő, drámai feszültségű írásokat lankadatlan érdeklődéssel olvassuk végig. Izgalmas, nagy kérdéseket feszege­tő olvasmány Jurij Bondarev A PART című új regénye. Száll a repülőgép kilencezer méter magasan — a való­ságban és a képzeletben. A valóságos falja a kilométereket, a másik — a másik pedig három évtizedben szár­nyal szabadon. Mi fér bele ebbe a tér­időbe? A világégés vége, a fasizmus agóniája, teljes összeomlása s nap­jaink nagy kérdései. Sok-sok bonyo­lult emberi kapcsolat: lelkiismeret­furdalások közepette, de elemi erővel kirobbanó szerelem — s a váratlan ta­lálkozás évtizedek múlva —, igaz ba­rátság, ellenségeskedés. S a part állan­dó keresése, ahol biztonsággal kiköt­hetnénk. Hol ez a part? A XIX. századi lengyel irodalom klasszikus remeke, a „lengyel Iliász“, Adam Mickiewicz PAN TADEUSA, amely Rónay György fordításában je­lent meg. A költő e remekművét hazá­jától távol írta, távol az 1830-as felke­léstől/ melynek leverése mélységesen kétségbe ejti. Ekkor, a gyász, a fáj­dalom napjaiban érik meg benne a gondolat, hogy megírja a lengyelek nagy nemzeti eposzát. Mickiewicz ta­pintható gyönyörűséggel és szerető iró­niába mártott tollal ábrázol, minden során érezni a megjelenítés örömét, művészi gyönyörűségét. Azt az örömet és élvezetet, aminek talán fő része van benne, hogy valóban sikerült re­mekművet alkotnia, mely elsősorban abban homéroszi, hogy végtelenül ter­mészetes. Thomas Mann, Rilke és Freud kortár- sa, a Nobel-díjas Hermann Hesse. NAR­ZISS ÉS GOLDMUND című regénye az író művészetének — az Üveggyöngyjá­ték mellett — egyik csúcspontját je­lenti. „Az íróknak, az értelmiségiek­nek, a szellem embereinek kötelessége — írja Hesse az első világháború ide­jén — a béke és az emberiség mű­vén dolgozni. Mert az élet érdemes arra, hogy éljük, ez minden művészet végső vigasza és tartalma“. Ez a szem­lélet, az élet dicsőítése hatja át min­ded művét. A regény két hőse közül Narziss a szemlélődő, elvont gondol­kodás, a szellem és az akarat megtes­tesítője, Goldmund az életet ösztönei és érzelmei szavára élőé s egyben a teremtő művészé. Hesse mindkét ma­gatartást Igaznak és nélkülözhetetlen­nek ismeri el, de eszményi művészetet, gondolkodást valójában csak a kettő szintéziséből tud elképzelni, s regényé­nek végkicsengése ezt a meggyőződést sugallja. Paul Eluard válogatott versei a nagyszerű Lyra Mundi (Világlíra J soro­zatban jelentek meg. Eluard a húszas években szürrealista költőnek indul, Aragonual, Reverdyvel, Bretonnal, ké­sőbb a francia ellenállási mozgalom költője, s ma elmondhatjuk, hogy a huszadik századi francia költészet egyik legnagyobb alakja. A kitűnő, fiatalok számára készült Így élt sorozatban ezennel Körösi Cso­rna Sándorról és Newtonról — életük­ről és munkásságukról kapunk átfogó képet. AZ ÓCEÁN VILÁGA című könyv a tengerek, óceánok titokzatos, ezer­arcú világáról mesél. Arról, hogyan is­merte és hódította meg az ember bár­káin, majd vitorlás hajóin a messzi tengereket, hogyan törte meg a vitor­lások egyeduralmát a gép, s váltotta fel a kezdetleges búvárharangot nap­jaink atommeghajtású tengeralattjáró­ja. Titokzatos tengerészhistóriák, ten­geráramok sodorta palackposták törté­nete elevenedik meg lapjain, de ízelí­tőt ad a kikötők életéből s a halászok gyakran életveszélyes munkájáról is. A KÖRHINTA a mai magyar gyer­mekverstermés afféle körképe — nyolc­vankét mai magyar költő verseit tar­talmazza. Ez az impozáns panoráma egy jól választott magaslatról szívet- lelket gyönyörködtetni képes — a mai magyar gyerekköltészet magas pontján sok gyönyörűséget szerezhet az olvasó­nak. Színes, gazdag, romantikus világgal ismerkedhetünk meg AZ ARANYLÁN­CON FÜGGŐ KASTÉLY című mese- gyűjtemény francia, olasz, spanyol, portugál meséiben. E népek legszebb, legjellemzőbb meséit Heinzelmann Em­ma meseien naiv, művészi színvonalú illusztrációi díszítik. Részlet a grúz népi együttes műsorából

Next

/
Thumbnails
Contents