Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-30 / 239. szám, kedd
A szovjet kultúra mérföldköve AZ ALKOTMÁNYTERVEZET MŰVELŐDÉSRŐL SZŐLŐ CIKKELYEIRŐL Minden társadalom kultúrájának színvonalában kifejezésre jut, hogy mennyire Ismerte meg a természet és a társadalom törvényszerűségeit. Hogy teljes képet kapjunk, fontos figyelembe vennünk a szellemi kultúra mellett a társadalom anyagi kultúráját is, melyhez az anyagi termelés eszközei, tárgyai, termékei és a termelők munka- készsége is hozzátartoznak. A népművelés a széles rétegek körében elterjeszti a tudományok, a művészetek, a filozófia, az erkölcs és a jog vívmányait. A kultúra új vívmányai mindig a régebbiekre épülnek, vagy azok ellentéteként jelennek meg a társadalom osztályérdekeinek közvetlen hatása alatt. Ezért nyilvánvaló, hogy a szellemi kultúra osztály- jellegű, és csak az osztály nélküli társadalom kultúrája lehet egységes, amely magába foglalja a történelmi korok kultúrájából mindazt, ami humánus, ami haladó. A Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a néptömegek kul túrszín vonalában hirtelen emelkedés következett be. Rövid idő alatt felszámolták a tömeges analfabetizmust, bevezették a kötelező elemi oktatást, a közép- és főiskolák széles hálózatát építették ki. Lehetővé vált, hogy a művelődésből eddig kizárt dolgozó tömegek gyermekei bejuthassanak a középiskolákba és az egyetemekre, hogy megfelelő általános műveltséget, közép-vagy felsőfokú szakképzettséget szerezhessenek azok a dolgozók is, akik a múltban nem tanulhattak. A dolgozók tömegeiből kerül ki az irodalom és a művészetek közönségének zöme is. A Szovjetunió kulturális életének óriási sikereit illusztrálja az is, hogy a nemzetiségi területeken, például Kazahsztánban két százalék, Kirgíziában 1—2 százalék, Azerbajdzsánban 10 százalék volt mindössze a forradalom előtt az írni tudó emberek száma. A nemzetiségek egy részének írása sem volt, az anyanyelven való oktatást megtiltották. Ma ezeknek a köztársaságoknak' fejlett oktatási rendszerük van, színházak és kulturális otthonok széles hálózatát építették ki, egyetemeik és főiskoláik évente a szakemberek százait képezik, tudományos akadémiáik olyan problémákkal foglalkoznak, aieJyek jelentősége nemcsak a köztár saság, hanem az egész Szovjetunió területére kiterjed. Az Októberi Forradalom győzelme következtében az országban alapvető társadalmi és gazdasági változások történtek, s ezek lehetővé tették az új, szocialista tartalmú, nemzeti formájú művészet kibontakozását. A műemlékeket az állam vette védelmébe, a múzeumok és a kiállítások megnyíltak a tömegek előtt, s ezek az intézkedések a dolgozó népek számára elérhetővé tették a művészetet és a kultúrát. A dolgozók műveltségi színvonalának emelését szolgálják a legkülönbözőbb népművelési intézmények is: a könyvtárak, művelődési házak és kultúrpaloták, klubok és olvasótermek, múzeumok, kultúrparkok, színházak és filmszínházak széles hálózata. A Szovjetunió új alkotmányának tervezetében jelentős helyet foglalnak el azok a törvény- cikkelyek, melyek a szovjet polgárok művelődésre, a kulturális értékek használatára, művészeti alkotómunkára való jogait biztosítják. Az alkotmánytervezet megvitatása során sok hozzászólás és javaslat foglalkozik az említett témákkal. Munkások, pedagógusok, írók, a különböző művészeti ágazatok művelői hozzászólásaikban méltatják az elért eredmények jelentőségét, és az új alkotmány által biztosított jogokat. Az alaptörvény tervezetének 45. cikkelye kimondja, hogy: „Az SZSZKSZ állampolgárainak joguk van a művelődésre. Ezt a jogot, biztosítja... az anyanyelvi oktatás jelentősége .. Ehhez a törvénycikkelyhez szólt hozzá Ujgun, Üzbegisztán nemzeti költője és Garunov pedagógus, a Dagesztánl ASZSZK érdemes tanítója is, aki így ír: „Az alkotmánytervezet 45. cikkelyében az anyanyelvi oktatás lehetőségéről szóló részt bővítsék ki azzal, hogy minden iskolán tanítsák a nemzetiségek közti kapcsolatok fenntartásának nyelvét, az orosz nyelvet.“ A két hozzászóló érvelése nagyon meggyőző. Az orosz nyelvnek, Puskin, Lermontov, Lenin nyelvének ismerete segítette megoldani a Szovjetunió nagy problémáját, több mint 130 nemzetiség testvéri egymás mellett élésének megvalósítását. A szovjet állam fenállása óta sok mgpróbáltatást állt ki. Az Októberi Forradalom, a polgár- háború, a Nagy Honvédő Háború vihara emberi és anyagi áldozatokat kévéiéit. Az emberiség több évszázados szellemi és művészi alkotótevékenységének gyümölcsei puszultak el, rongálódtak meg. A Szovjetunió milliós összegeket fordított felújításukra, az épségben maradt emlékek karbantartására, s ezt új alkotmányába is belefoglalta. ,,A történelmi műemlékek és más kulturális emlékek megőrzéséről való gondoskodás az SZSZKSZ állampolgárainak kötelessége“ — mondja ki a 67. cikkely, amely a hozzászólók egyhangú jóváhagyását váltotta ki. Jevgenyij Matvejev nemzeti művész, a Szovjet Filmművészek Szövetségének titkára a 47. cikkelyt méltatja az Izvesztyijában megjelent írásban, amely biztosítja az SZSZKSZ állampolgárainak — a kommunista építés céljaival összhangban — a művészeti alkotómun kára való jogukat, és az ehhez szükséges anyagi feltételeket, támogatja az önkéntes társaságokat és a művészi szövetségeket. A szovjet művészet nemzetközi tekintélyének növekedése, tehetséges fiatalok sikerei, a zenészek, vokalisták, balettszó- listák versenyei, a szovjet színházak, előadóművészek, népi együttesek több milliós főnyi tagságának őszinte igyekezete — mindez a szovjet kultúra virágzásának bizonyítéka. A szovjet társadalom megteremtette mindazokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik a tehetségek kibontakozását, minden ember képességeinek fejlesztését. A szovjet emberek jogosan büszkék hazájuk művelődéspolitikájára. Az új alkotmány művelődésről szóló cikkelyeit méltán nevezhetjük a szovjel állam kulturális élete mérföldköveinek. Ezek a törvényjavaslatok egy új folyamat kezdetét jelentik, amely azonban a múlt szerves folytatása. GÖRFÖL ZSUZSA Ne fázzanak a fák Jegyzetek a gyermekversről és cinyanyelvröl Lányom kétéves. Tehát mész- sze még az a nup, amelyben megörvendezteti apját első, nagy gonddal rajzolt betűivel, majd később úgy, hogy jut hozzám könyvvel a kezében, lássatn: tud ő már gyorsan olvasni. Az a könyv, lehet, éppen azok közül a mesés- és verseskönyvek közül lesz, amelyek már ott sorakoznak a polcon, és várnak rá Thomas Mann, Ady, Tolsztoj, Balogh Edgár, Jack London, Dosztojevszkij, Krúdy és mások társaságában. Születése óta gyakran vásárolok gyermek- könyvet, már csak azért is, mert ki tudja, hogy egyik vagy másik — magasabb korosztálynak szánt — szép és fontos könyv kapható lesz-e öt—hat év múlva, tehát akkor, amikor lányom már egyedül is be tud lépni a mesék emberérlelő, napfényes világába. A színes le porellók, képeskönyvek régóta kedves barátai, olyannyira, hogy valarnenyit összefirkálta. Ezekhez bármikor hozzájuthat. Felsőbb polcon őrzöm, ahová nem ér fel kis kezével, azokat a gyermekkönyveket, amelyek ma még nagyon keveset vagy semmit, holnap viszont győzhetetlennek és igaznak hitt birodalmakat jelentenek vagy jelenthetnek számára. Amelyeket nagy kár lenne olvashatatlanná firkálni. Eljön majd a kis hercegek, a pórul járt viperák, a beszélő köntösök, Alicék ideje! De — a leporellók, képeskönyvek mellett — itt van már a versikéké, a tréfás mondókáké, felesel'getőké, a lüktető, vidám szójátékoké, amelyeknek megtanítása •— sok sok apa és édesanya állíthatja velem együtt — a legszebb, légbőldo- g it óbb és nem utolsósorban a leghasznosabb feladatok> közös tevékenységek egyike. Mert, például, az óvodás előtti korban — de, természetesen, később is — van-e ezeknél jobb, hatékonyabb eszköze az anyanyelvi készség fejlesztésének, az anyanyelv iránti szeretet éb- resztgetésének? És ha az anyanyelvről van szó, emberségünk, becsületes emberi magatartásunk tartópilléréről, nem kerülhetem el nagy nyelvművészünket, Kosztolányi Dezsőt, aki így vall: „Minden nyelv a természet, az emberi lélek csodálatos müve. Valamennyit egyformán becsüljük. Nem hirdetjük, hogy a miénk a legszebb és legkü- lönb. Dicséretnek ez talán sok volna, talán kevés. Édesanyánkról se mondjuk, hogy ő a legszebb asszony az asszonyok között. Nem mérjük sem a szépségversenyek győzteseihez, sem a mozicsillagokhoz. Ez illetlenség és ízléstelenség volna. Csak azt mondjuk róla, hogy ö az egyetlen, hogy ő az édesanyánk, s azért szeretjük.“ Ettől a .szeretettől úgy függ életünk, ahogyan a természet élete a naptól. Ha a nap nincs az égbolton és ráadásul messzire is került a földtől, hidegben és sötétben dideregnek a fák. Ha jelen van, nyílik virág, terem gyümölcs. Hatalmas erő, amely újra meg újra télből tavaszba emeli a természetet! Egy olyan gyermekvers antológia olvasgatása közben jegyeztem le a fenti sorokat, amelyet ma még nem adok a lányom kezébe, csak a benne található képeket mutatom és magyarázom neki, s felolvasok hozzájuk egy-két játékos versikét, valljam be, a magam gyönyörűségére is. A gyűjtemény címe: Körhinta. Kétszáztizenhá- rom oldalon nyolcvankét mai magyar költő — kötetben először kiadott — versét tartalmazza, köztük Weöres Sándorét,, Tamkó Sirató Károlyét, Nemes Nagy Ágnesét, Zelk Zoltánét. A hat éven felüliek számára összeállított gyűjtemény nemrégiben jelent meg a budapesti Móra Könyvkiadó gondozásá ban. Megvásárolható nálunk is, bár tudok olyan könyvesboltról, ahol napok alatt elfogyott a harminc példány, és — állítólag — már a központi raktárban sincs. Ami az eladott harminc példányi illeti: nem sok, de annyit mindenképpen jelez, hogy egyre több szülő ismeri fel a gyermekversben rejlő nagyszerű és széles hatósugarú erőt, amellyel — édes anyanyelvűnkön — bizton és bátran lehet indítani a gyermeket egy gondolat- és érzelemgazdag, cselekvő életbe. BODNÁR GYULA ÚJ FILMEK BEKÖSZÖNT A SZEPTEMBER (szovjet) Beköszönt a szeptember — nemcsak a naptár szerint, hanem ilyen címmel egy új szovjet film is a mozikba. Edmond Keoszjan alkotásának címe jelképes és többértelmű. Nemcsak az iskolakezdésre utal, hanem az ember életének alkonyára is, hiszen az ősz, a sárguló és lehulló levelek az elmúlást idézik fel az ember emlékezetében. Levan Pagoszjan, egy hatvan körüli rokonszenves férfi — a film főhőse — egy távoli örmény kisvárosból felutazik Moszkvába azzal a céllal, is sejtheti, hogy élete csakhamar lealkonyul — a háborúnak nemcsak az emléke kísért, az ott szerzett sebek még ma is aláássák egy-egy ember egészségét. A vidéki és a városi ember mentalitásának, az idősebb és a mai fiatal nemzedék életformájának különbözőségeit tárja elénk a rendező ebben a filmben. Mindkét életformát — talán szándékosan — egy kicsit harsányabb színekben mutatja meg, bizonyára azért, hogy még jobban érzékeltesse: koAram Dzsigárliunjan Is Nyikolaj Krjucskov a szovjet film egyik jeleneiében hogy lássa unokáját, amint az első ízben lépi át az iskola kapuját. A még mindig friss, életvidám nagyapa igen sajátosan mozog a nagyvárosban. Aki csak útjába kerül, szóba elegyedik vele, látogatóba hívja, szinte naiv őszinteséggel tálja fel szívét. Ez a szokatlan viselkedés — mint később kiderül — nem az öreg naivságával magyarázható, ellenkezőleg: az idősebb vidéki emberekre jellemző nyíltságból, közvetlenségből adódik. A nagyapa rendkívül bölcs ember, nem zárkózik el mások elől, őszintén érdeklődik embertársai élete, gondjai iránt, megértő egyén. A filmnek nincs különösebben izgalmas cselekménye; egy hét eseményei peregnek a vásznon, meglepetések nélküli, eseménytelen napok. Az idős ember háborús emlékeiről beszél, aztán az élet értelméről, majd jelképesen egy fáról, melyet az ember tavasszal elültet, aztán verejtékével áztat s várja, várja az őszt, hogy mi lesz a fa sorsa... S amikor erről elmélkedik és beköszönt a szeptember, még csak nem runk embere a napi hajszában, rohanásban megfeledkezik társairól, kapcsolatai elszürkülnek vagy felszínessé válnak, s a hétköznapi apró eseményekben nem látja meg a köllőiséget. A rendező egyébként így nyilatkozott filmjéről: jóllehet az alkotás hőse a háborús veteránok nemzedékét képviseli, alkotásomban elsősorban a felelősség kérdéseit vetem fel, azt, hogy jövőnk olyan lesz, amilyen fiatalokat nevelünk. Meg akarom mutatni azt a kapcsot, amely két nemzedéket köt ősz- sze, s ezt a nagyapa és az unoka közti szeretetteljes kapcsolattal érzékeltetem. A másik, nem kevésbé fontos kérdés a mai ember magánya, aki lakásának négy falán és az anyagiakért való hajszán kívül nem lát és nem is ukar látni semmi mást. Armen Dzsigarlianjan a nagyapa szerepében nemcsak rokonszenves, hanem remek alakítást is nyújt. Teljesítménye a film fő erőssége. Partnerei közül említsük meg legalább a legismertebbek nevét: Nyikolaj Krjucskovél és Ivan Rizsovét. Romantikus kalandfilm a Dick Turpin, a kosztümös filmek legelkoptatottabb sablonja szerint készült. Fernando Merino alkotásának cselekménye a 18. században, Angliában játszódik. Főhőse Dick Turpin, amolyan népi hős, a szegényeket gyámolító, a gazdagokat megzsaroló betyár. Filmbeli rokona, illetve édestestvére Zor- rónak, a nyáron nálunk is látható olasz—francia film címszereplőjének. Dick Turpin (fon Ga f fari alakításában) remekül üli meg a lovat, mindenkinél ügyesebben forgatja a pisztolyt és a kardot, s jóllehet minden vívójelenetben kiváló teljesítményt nyújt és az összecsapásokból győztesként kerül ki — a legfőbb párbajt: a népszerű Zorróval folytatott küzdelmét a nézők rokonszenvéért mégiscsak elveszíti. r-ym— 1977. Vili. 30. A spanyol film egyik kockája^ középen Dick Turpin DICK TURPIN (spanyol)
