Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-27 / 236. szám, szombat
A teljes vallásszabadság biztosítása Alekszij metropolita a szovjet alkotmánytervezet humanizmusáról (ČSTK) — „Mi, íiz egyház képviselői nagyra értékeljük azokat az elveket, melyeket az új alkotmánytervezet tartalmaz — mondotta a TASZSZ tudósítójának Alekszij tallinni és észt metropolita. Engem, mint papot főleg az érdekel, hogy a tervezet minden cikkelye lelve van humanizmussal és az emberekről való gondoskodással — hangsúlyozta a metropolita. „Az állam és a személyiség“ címet viselő fejezet az új alkotmánytervezet egyik legfontosabb része — folytatja az egyházi személyiség. „Ennek a fejezetnek a cikkelyei de jure és de facto megalapozzák a Szovjetunióban már évek óta megvalósuló gyakorlatot, mely szerint a polgárok a törvény előtt egyenlőek, függetlenül származásuktól, szociális és anyagi viszonyaiktól, nemzeti és raji hovatartozásuktól, nemüktől. foglalkozásuktól, lakhelyüktől és más körülményeiktől — mondotta a metropolita. Ha figyelmesen olvassuk az alkotmánytervezetet, akkor meggyőződhetünk arról, hogy az orosz pravoszláv egyháznak és a Szovjetunió más egyházi közösségeinek továbbra is biztosítják a szabad, egyházi tradícióknak megfelelő tevékenység folytatásának feltételeit, mint ez idáig is volt. Alekszij metropolita továbbá bejelentette, hogy a szovjet állam ingyenes használatra átadta az orosz pravoszláv egyháznak a csodálatosan szép székesegyházak egész sorát. Az új alkotmánytervezet — mondotta a metropolita — a Szovjetunió béketerveirő!, a társadalom további demokrati- zóciójáról tanúskodik és megfelel azoknak a kötelezettségeknek, melyeket 35 ország vezetői vállaltak magukra azáltal, hogy 1975-ben Helsinkiben aláírták a konferencia Záróokmányát. Az új alkotmány tervezete megfelel a szovjet társadalom minden tagja érdekeinek és biztosítja a szovjet állampolgárok számára, beleértve a hívőket is a szabadságok és jogok maximumát. Bűntett az emberiség ellen További tiltakozások a neutronbomba betiltásáért (ČSTK) — A lázas fegyverkezés és a neutronbomba tervezett gyártása elleni harc jelenleg a luxemburgi kommunisták egyik legfőbb feladata — jelentette ki a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának adott interjújában René Urbany, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke. Hangsúlyozta, hogy a szovjetellenes és kommunistaellenes kampány célja leplezni a NATO valódi céljait, amelynek Luxemburg is tagja, s melynek politikájával a luxemburgi jobboldali pártok egyetértenek. A fegyverkezési kiadások emelésével és a neutron- bomba gyártásával s annak Nyugat-Európában való elhelyezésével épp akkor jelentkeznek, amikor a Közös Piacnak csaknem 6 millió munkanélkülije van. Milyen emberi jogokról van szó tehát? — kérdezi a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke. Hangsúlyozta, hogy a luxemburgi kommunisták kifejezték álláspontjukat a 28 kommunista és munkáspárt közös felhívásának aláírásával. A felhívás elítéli a neutronbomba gyártását és követeli a lázas fegyverkezés beszüntetését. Antonio Rubbi, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja az Unitában írt cikkében megállapítja, hogy a neutronbomba gyártásának megakadályozása elengedhetetlen feltétele a jelenlegi egyensúly és az enyhülési politika megőrzésének. Ha Carter elnök beleegyezik a neutronbomba gyártásába, akkor a lázas fegyverkezés újabb fordulója kezdődik, s ez mind konvenciós, mind stratégiai téren az emberiség előtt súlyos felelősséget jelent. Ezért széles körű népi mozgalmat k^ll indítani a neutronbomba tervezett gyártása ellen, hangsúlyozza a szerző. KÜRT WALDHEIM ENSZ-főtitkár a brit vezetőkkel való tárgyalásai után befejezte angliai tartózkodását és magánlá- togatásra Ausztriába utazott. A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGNAK nyújtott katonai segítség növelését s az ottani fajvédő rendszerrel való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kiszélesítését javasolta Denverben megtartott ülésén az Amerikai Légió. TOVÁBB TERJED a sztrájk- hulláin Spanyolországban. Az ország déli részén, a Costa del Sol üdülőhelyein a múlt hét óta sztrájkol a szállók személyzete. Tegnap Tarragona körzetében ugyancsak sztrájkba léptek a hotelek pincérei, szobalányai és szakácsai. AZ IDÉN már ötödízben emlékezik meg az Egyesült Nemzetek Szövetsége Namíbia napjáról, amelyet az ország a függetlenségéért küzdő namíbiai néppel való szolidaritás jeleként liirdeltek meg. JOOP DEN UYL holland miniszterelnök bejelentette, hogy felhagy az új kormány megalakításának kísérletével. Az ok: nem sikerült megoldani a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták közötti ellentéteket. CSÜTÖRTÖKÖN — a francia főváros felszabadulásának 33. évfordulóján — újfasiszták bombát helyeztek el a párizsi Montparnasse pályaudvaron. A robbanás után telefonon közölték az AFP sajtóirodával, hogy „a maguk módján ünnepelték meg Párizs felszabadulását“. Mint már jelentettük, Nagy Britanniában a Uél-afrikai Köztársaság jajüldöző politikája elleni tiltakozó kampány kezdődött, amelybe a brit társadalom széles rétegei kapcsolódtak be. Képünkön egy londoni tiltakozó felhívás látható. (Telefoto: ČSTK — UPI) GAZDASÁGI MEGSZORÍTÁSOK PORTUGÁLIÁBAN A kommunista párt bírálja a kormány politikáját (ČSTK) — Soares portugál kormányfő további korlátozó gazdasági intézkedéseket jelentett be. A szocialista párti kormány tegnapi ülésén jóváhagyta többek között a gazdasági fejlesztési alap létrehozását, a cseppfolyós tüzelőanyagok árának emelését (a benzin árát 24 százalékkal emelik), az es cudo mozgó árfolyamának bevezetését, a kamatláb emelését és a munkaszerződések megszüntetésének lehetőségét a nem gazdaságos üzemekben. A kormányfő továbbá közölte, hogy megfelelő időben — amit közelebbről nem határozott meg — szerkezeti módosításokat hajtanak végre a kormányban. Az említett gazdasági meg szorító intézkedések célja a fizetési mérleg hiányának csökkentése, ami az utóbbi időben A fajüldözők támasza (ČSTK) — A Pretoriával szorosan együttműködő nyugati nagyhatalmak épp úgy felednek a faji elkülönítés rendszerének továbbéléséért, mint a Dél-afrikai Köztársaság vezetői, jelentették ki a I.agoszban megtartott sajtókonferencián a Közös Piac tagállamai faji elkülönítés elleni mozgalmának képviselői. A brit, ír, francia, nyugatnémet, olasz és holland társadalmi szervezetek küldöttei hangsúlyozták, hogy ha a Közös Piac képviselői el is ítélnék a faji elkülönítést, a bizonyítékok nem lesznek meggyőzőek addig, amíg a fajüldöző rendszerek fő támaszai a nyugati országok lesznek. A küldöttek rámutattak arra, hogy az úgynevezett szabad nyugati államokban üldözik a mozgalom képviselőit. Kommentárunk VI szó 1977. VIII. 27. Nagy a sürgés-forgás Afrika déli részén. Főleg a rhodesiai helyzet idéz elő bonyodalmakat. Augusztus végére David Owen brit külügyminiszter és Andrew Young, az USA állandó ENSZ- képviselője tervezett közös kirándulást a fekete kontinens déli részébe. Szeretnék meggyőzni a térség országainak vezetőit és a fehér kormányok vezéreit, fogadják el a rhodesiai helyzet megoldására vonatkozó angol—amerikai tervet — amelyet eddig még nem hoztak nyilvánosságra. Owen a tervvel kapcsolatban kijelentette: „Semmiféle komplex szerződés a tárgyalófelek mindegyikét egyszerre nem elégítheti ki.“ Ezzel közvetve beismerte, hogy a terv a rhodesiai kérdést csakis a neokolonia- lizmus szellemében oldaná meg. A Dél-afrikai Köztársaság, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia külügyminszterei a közelmúltban Londonban ültek össze, hogy megbeszéljék a rhodesiai hatalomátadás kérdését. Roalof Botha, a Dél-afrikai Köztársaság külügyminisztere hazatérése után azonnal Salisburyba sietett, hogy az eredményekről tájékoztassa lan Smith-t, a rhodesiai fajüldöző Tendszer főnökét. Az imperialista köröket nyugtalanítja a rhodesiai események gyors fejlődése, mert az afrikai többség szabadságáért folytatott harca válságos helyzetbe sodorta a hatalmat bitorló Smith-rendszert. Londonban mindenekelőtt arról tárgyaltak, hogyan lehetne Rhodesiát olyan „szabad" állammá varázsolni, ahol Nyugat-barát afrikaiak vennék kezükbe a kormánykereket. Külföldi hírek szerint egykét jelölt, akik részt vennének a bábkormányban, már tisztelgő látogatást tett a brit fővárosban. A szövetségesek Londonban igyekeztek hatékony módszereket találni a rhodesiai felszabadító harc megfékezésére és a Zimbabwei Hazafias Front felszámolására, amelyet az Afrikai Egységszervezet a sokat sanyargatott ország nédekeiért vállalnának felelősséget. Vorster minisztere Smith-szel Salisburyban újra megvitatta a namíbiai kérdést, amely egyik fontos napirendi pontja volt a londoni tárgyalásoknak is. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Dél-afrikai Köztársaság politikusai az ENSZ Namíbiával kapcsolatos határozataiHatatoaMHadtisi bonyodalmak Napirenden a rhodesiai és namíbiai kérdés pe egyedüli törvényes képviselőjeként ismer el. A Dél-afrikai Köztársaság minisztere Londonban partnereit arra akarta rábírni, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia közvetlenül avatkozzon be a rhodesiai ügyek megoldásába, ha Smith és szekér- tolói „nagy húzása“, az ún. „belső békés megoldás“ az afrikai többség ellenállásának sziklafalába ütközve mégis csak íz- zé-porrá törne. A közvélemény figyelmét az utóbbi időben magára vonta az a tény, hogy a fajüldöző rendszer vezetői és nyugati nagy barátaik nemcsak vonakodnak a hatalmat átadni a zimbabwei többségnek, de teljesen elvetik és visszautasítják ezt a jogos követelést, s helyette valamiféle „felelős többséget“ emlegetnek. S hogy kinek és miért lenne felelős ez a többség, arról nem beszélnek. Legalábbis nem a nyilvánosság előtt. Az azonban biztos, hogy ennek a kormánynak a tagjai — akiket személyesen maga Smith ajánl — nem a faji megkülönböztetés és a kapitalista kizsákmányolás más formáival sújtott afrikai fekete bőrű többség árnak semmibe vevésével akarják megvalósítani tervüket. Namíbiában a dél-afrikai és az amerikai kémszolgálat támogatásával olyan bábkormányt akarnak létrehozni, amelyben részt vennének a jajüldözök és az afrikai törzsek áruló képviselői. A függetlenség kikiáltásának leple alatt a pretőriai rendszer fegyveres erői pedig továbbra is törvénytelenül megszállva tartanák Namíbia területét. A bábkormány megalakításának az lenne a célja, hogy elszigetelje a hazafias erőket, amelyek a SWAPO soraiba tömörülnek. Továbbá olyan egyéneket akarnak hatalomhoz juttatni, akik vakon kiszolgálnák imperialista uraikat. Nem utolsósorban pedig Nyugat-barát állam létesítésével akarják biztosítani a nemzetközi imperializmus legfontosabb afrikai támaszát, a Dél-afrikai Köztársaság „biztonságát“. S mert a cél szentesíti az eszközt, az imperialista hatalmak és namíbiai kiszolgálóik az ismeretlenség homályából előkaparták a Jó pénzért mindenre kapható Kapuát, a herero törzs főnökét. A spekulációiról hírhedt „politikus“ a CIA embereivel folytatott első tárgyalása alkalmával — . partnerei legnagyobb meglepetésére — szemrebbenés nélkül, kapásból kivágta az összeget, amelyet a politikai életben végzendő szolgálataiért előlegként elvár. Az idő és a rhodesiai események gyors egymásutánja sürget, s a független amerikai államok sajtójelentései arról adnak hírt, hogy Kapua bankszámlájára az egyik svájci bankba jelentős mennyiségű pénz érkezett. Több ezer dollárt fordítanak az áruló Kapua személyének reklámozására is, akit úgy állítanak be, hogy minden namíbiai etnikai csoportnak, sőt az ország egész lakosságának támogatását élvezi. Az ügy sikerének érdekében Kapua számtalan nyugati utazást tett, de érdekes, hogy ezek az utak valahogy mindig az Egyesült Államokon vezetnek keresztül, ahol az utóbbi két év alatt Kapua tíznél is többször megjelent. A londoni találkozónak — a Nyugat elvárásaival összhangban —• Dél-Afrlka szempontjából döntő jelentőségűvé kellett volna válnia. Nem így történt. A dél-afrikai fajüldöző rendszerek és az imperialista hatalmak képviselői azonban tárgyalhatnak Londonban, Salis- buryban vagy Pretőrlában, hozhatnak ilyen vagy olyan döntéseket, szervezkedhetnek, szövetkezhetnek, de a nemzeti felszabadító mozgalmat nem fogják támogatni soha és az elnyomott afrikai többség érdekeit és Jogait sem fogják elismerni és biztosítani soha. Ezért az afrikaiaknak maguknak kell küzdeniük, s harcukkal szolidáris az egész haladó, demokratikus világ. KODAY BERTA egyre növekedett. A kormány döntését azzal indokolta, hogy a kabinet a szeptemberben kezdődő tárgyalásokon a Nemzetközi Valutalap képviselőivel kedvezőbb igazdasági helyzetben ülhessen tárgyalóasztalhoz. A portugál politikai pártok közül egyelőre csak a kommunista párt fűzött véleményt a döntéshez. A kommunistákon kívül a többi baloldali párt is bírálóan nyilatkozott a takarékossági intézkedésekről. A kommunista párt képviselője kijelentette, azokat az imperialista körök érdekei diktálják abból a célból, hogy tovább szilárdítsák a nagytőke gazdasági és politikák hatalmát az országban. A szovjet—amerikai kapcsolatok elmélyítéséért (ČSTK) — Már régóta támogatom a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak megjavítását, jelentette ki Charles Yost, az Egyesült Államok volt állandó ENSZ-képvi- selője a TASZSZ-nak adott interjújában. Hangsúlyozta, hogy különösen jelentősnek tartja a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról folyó szovjet— amerikai megbeszéléseket. Megállapította továbbá, hogy a két ország kulturális, kereskedelmi és tudományos kapcsolataiban az elmúlt évek során figyelemreméltó eredmények születtek, de a lehetőségeket még távolról sem merítették ki. Hozzátette, hogy a szovjet —amerikai kapcsolatok további kiszélesítése rendkívül hasznos lesz és mindkét ország népének javára válik. Charles Yost hangsúlyozta meggyőződését, hogy a jövőben az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót a béke megőrzésére kifejtett erőfeszítések kötik majd össze, mivel ebben rejlik a két állam legnagyobb felelőssége. Cyrus Vance Tokióban (ČSTK) — Cyrus Vance amerikai külügyminiszter tegnap a Kínai Népköztársaságból Tokióba utazott. Vance külügyminiszter Pekingben Huang IIuo kínai külügyminiszterrel tárgyalt és fogadta őt a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke Hua Kuo- feng. Tokióban Vance Takeo Fukuda miniszterelnököt és más vezetőket tájékoztatni fogja a kínai vezetéssel folytatott megbeszéléseiről. Szombaton Vance visszatér Washingtonba. Egyiptomi—líbiai közeledés (ČSTK) — Az Al Ahbar című egyiptomi lap közölte, hogy Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke közvetítő erőfeszítéseinek következtében egyezmény született, miszerint az egyiptomi és líbiai képviselők a két ország határán lévő Sallum városban találkoznak tárgyalás céljából. Az Egyiptomi Arab Köztársaság katonai képviselője közölte, hogy megtörtént az egyiptomi és líbiai fogolycsere.
