Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-26 / 235. szám, péntek
ilrfm 1977. Vili. 28. 5 A lenini munkastílusért A sok közül egy Jász Dezső új könyve „Amikor a lenini munkastílusról beszélünk — mondotta Gustáv Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán —, szem előtt kell tartanunk az olyan követelményeket, mint a társadalmi folyamatokhoz való tudományos és útfogó hozzáállás, a kollektivitás, a rendszeres ellenőrzés, az elvszerü káder- politika, a bírálat és az önbí- rálat.“ Ezek a követelmények, elvek olyan rendszert képeznek, amelyet a pártmunkában tiszteletben kell tartani és érvényesíteni kell. A lenini munkastílus egyúttal azoknak a módszereknek, módoknak összessége is, amelyek megszabják, hogyan végezzék munkájukat a pártszervek és -szervezetek. A lenini stílus tehát a pártmunkának, a párt irányító tevékenységének, valamint az ezzel kapcsolatos követelményeknek és módszereknek egységes rendszere. E stílus érvényesítését a párt munkájában a CSKP XV. kongresszusa létfontosságúnak nevezte. A XV. kongresszus óta a lenini stílus érvényesítése terén jelentős előrehaladást értünk el. E stílust tanulmányozzák ús a gyakorlatban érvényesítik a pártszervezetek bizottságai, a Nemzeti Front szerveiben és szervezeteiben tevékenykedő kommunisták, valamint az állami szervekben és a gazdasági szervezetekben dolgozó kommunisták is. A lenini munkastílus kérdéseiről Presovban járási, Banská Bystricában pedig kerületi szemináriumot rendeztek, és továbbiak megszervezésére készülődnek. Nagy figyelmet szentelünk e kérdésnek a pártsajtó hasábjain is. Pozitív dolog, hogy megnövekedőit az érdeklődés a lenini munkastílus iránt a párttagok és a tisztségviselők körében. Sokat beszélnek az ezzel összefüggő kérdésekről a különféle tanfolyamokon és a taggyűléseken, a kommunisták követelik a lenini munkastílus következetesebb tiszteletben tartását, sőt nem egy esetben rámutatnak arra, hogy a munkastílus valamelyik elvét nem tartják meg kielégítő módon. Egyidejűleg azonban tapasztalataink az érem másik oldalát is felfedik. Elsősorban azt, hogy a lenini munkastílust nem értelmezik a maga dialektikus egységében mint a követelmények és a módszerek összességét. Időnként egyes elveket kiemelnek, kiszakítanak összefüggéseikből, mintha ezek az elvek a többiekkel nem alkotnának egységes egészet. így például viszonylag csak ritkán hallani arról, hogy a gyakorlatban is érvényesítik az önbírálat elvét, túlságosan szűkén értelmezik a társadalmi folyamatokhoz való tudományos és átfogó hozzáállás elvét is. Tudjuk azonban, hogy nem lehet egy adott jelenséghez tudományos és átfogó hozzáállást tanúsítani a bírálat és az önbírálat szemléletének érvényesítése nélkül, sem a kollektív értékelés és döntés elve nélkül, sem az elfogadott intézkedések ellenőrzése nélkül. Az összes elvek tehát kölcsönösen és dialektikusán feltételezik egymást: a helyes ellenőrzés magával vonja a bírálatot, a kádermunka szükségessé teszi a kollektivitás elvének tiszteletben tartását és az ellenőrzést. Előfordul, hogy nem értelmezik megfelelően a tudományosság és az átfogó jelleg elvét egyes pártszervek, főképpen az alsóbb fokú szervek. Úgy vélekednek, hogy ez a követelmény kizárólag a tudományos és elméleti tevékenységre vonatkozik, amelynek gyakorlásához a pártalapszet; vezetben a tudósok és az dr* méleti szakemberek hiánya miatt nincs lehetőség. Pedig tulajdonképpen arról van szó, hogy a pártszervezet életében és munkájában előforduló jelenségeket, problémákat a tudományos marxista—leninista tanítás alapján kell felfogni, az összefüggéseket figyelembe véve átfogóan kell megoldani, nem szabad a problémát kiszakítani összefüggéseiből, mert maga a probléma sem elszigetelt az élettől. Ügy tűnik, nem értelmezik eléggé úgy a lenini stílust, mint ami megszabja: amit te* szünk, hogyan tegyük. Ehelyett inkább úgy értelmezik, hogy a lenini stílus követeleinény arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk. Ennek az az eredménye, hogy egyes kommunisták, amikor a lenini munkastílus érvényesítéséről van szó, felsorolják, mit tettek, hány gyűlést, összejövetelt, értekezletet, szemináriumot tartottak, de arról már kevesebbet beszélnek, hogyan végezték munkájukat, milyen módszerekkel jutottak el a sikerhez. Az említett fogyatékosságok szükségessé teszik a lenini munkastílus még tökéletesebb megismerését és elsajátítását, és a mindennapos pártmunkában való érvényesítését. Ezt a célt nyilván nemcsak a kerületi és a járási szemináriumok segítenék elő, hanem az alapszervezetek, esetleg az üzemi pártbizottságok által szervezett hasonló rendezvények is. Szintén nagy a jelentősége a témával kapcsolatos dokumentumok tanulmányozásának. Rövidesen megkezdődik a pártalapszervezetek évzáró taggyűlései előkészületeinek időszaka. Az előkészületek során azt is fel kellene mérni, mekkora mértékben sajátítottuk el. és hogyan érvényesítjük a gyakorlatban a lenini munkastílust. Azok a feladatok, amelyeket a pártszervezetek évzáró taggyűléseiken tűznek majd ki, megkövetelik azt, ami a párt számára létfontosságú: a lenini munkastílus következetes érvényesítését. JOZEF BÁNI Futószalagon szállítják a szenet a Ležáky-Mosti Bányaipari Vállalat (rískolupyi külszíni bányájából az 1300 méterre felépült pofceradyi hőerőműbe. (O. Knlan felvétele — L'STKj Félreértés ne essék: a könyv címében a „sokak“ nem a milliók közül valók, hanem a „hivatásos forradalmárok“ családjának tagjai. Az ő rögös életútjukat járta a most 79 esztendős jász Dezső. Tevékenységének konkrét formáját, helyét mindig a nemzetközi munkásmozgalom, a kommunista párt előtt álló harci feladatok szabták meg. így lett a ni a gyár Vörös Hadsereg ifjú politikai tisztjéből csehszlovákiai és romániai kommunista lapok szerkesztője, majd a spanyol köztársasági hadsereg tábornoka. Könyve —■ „A Tanácsmagyar- országtől a Pireneusokig“ címmel nyolc éve megjelent visz- szaemlétoezés-kötet második, átdolgozott és bővített kiadása — rendhagyó mű. Nem önéletrajz, de nem is átfogó történelmi áttekintés. Szándéka szerint az eddigi visszaemlékezések, történeti leírások hiányosságait, az eseményekről kialakult esetleges tévhiteket akarja eltüntetni, a mások által leírtakat kiegészíteni. Ez határozza meg a könyv szerkezeiét és a részletek kimunkálását is. Ahol fehér foltot gyanít, vagy tárgyi tévedést szeretne helyreigazítani, ott részletesebben ismerteti a történteket — így például a romániai kommunista mozgalom kezdeti, legális szakaszának bemutatásakor. De a közismert eseményeket inkább csak jelzi, s csupán azokra a részletekre tér ki bővebben, amelyeket rajta kívül ma már aligha írhatna meg szemtanú. Ez a szándék és megközelítési mód olykor mozaikszerűvé teszi a művet, de hát végül is képtelenség lenne szűk 170 oldalba belesűríteni egy ilyen gazdag pályának minden tanulságát. Pedig esemény akadt bőven. Ahol Jász Dezső tevékenykedett, ott szinte mindig „történt valami.“ Erről mindenekelőtt a könyv háborús részei ’ tanúskodnak, amelyekben a Tanácsköztársaság és a Spanyol Köztársaság általa is végigharcolt hadjáratairól ír a hivatásos katona felkészültségével és a történész igényével. Ám nem kevésbé érdekfeszítőek ažok a fejezetek, amelyekben a húszas évekről, csehszlovákiai, majd romániai szerkesztői tevékenységéről esik szó. Ez a rész nem csupán az akkori közép-európai munkásmozgalom, a magyar emigráció tárgyilagos rajza, hanem egyúttal irodalom-, illetve újságtörténeti forrásmunka is. Az ismert személyiségek mellett Jász Dezső felidézi az akkori eseményekben jelentős szerepet játszott, ára ma már gyakran csak a szakemberek szűk köre által ismert harcostársakat vagy éppen ellenfeleket. Mondanunk sem kell, hogy az események leírásánál nem későbbi funkciójuk, hanem akkori szerepük alapján emlékezik róluk ... Mert Jász Dezső mindenekelőtt a tények aggályos pontosságú közvetítője. Nála a leírtak pontossága, az adott helyzet megbízható, előítéletektől mentes elemzése nemcsak etikai követelmény. A képzett marxista meggyőződésével és a forradalmár tapasztalatával vallja, hogy a múlt — és ezen belül a vereségek vagy hibák — tényszerű ismertetésének és elemzésének nagy politikai jelentősége van a mozgalom folyamatossága, sőt a mai vitás kérdések megítélése szempontjából is. Jász Dezső visszaemlékezéseinek erénye, hogy ezekben — elkerülve a memoárirodalom, gyakori buktatóit — mindig csak a történelem vagy az események belső logikája és nem az anekdota szabálya érvényesül. A szerző sohasem hegyezi kínálkozó „sztorikká“ az átél te két. Emellett kevés olyan visszaemlékezés olvasható, melynek szerzője ilyen tapintatos ízléssel igyekezne megbújni az események között. Jász Dezső nem untatja az olvasót „lelkének rezdüléseivel“, hanem a tények és az ezekből levonható tanulságok szakszerű és ökonomikus leírására szorítkozik. Ennek ellenére a szerző-főhős személyisége, szikár 'bája átsüt a könyv lapjain, emberközelbe hozva a korrajz mellett a hivatásos forradalmár alakját is, aki távolról sem megszállóit, hősiességről álmodozó aszkéta, de aki könyve mottójával együtt vallja: „Nincs nagyobb bűn, mint az, ha kitér az ember a hare elől, amikor harcolni kell.“ NEMES JÁNOS Történelmi jelentőségű dokumentum Már három hónapja tart a Szovjetunióban a nyilvános vita az ország alaptörvényének, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége új alkotmányának tervezetéről. Ez lesz a világ első szocialista országának sorrendben immár a 4. alkotmánya. A mostani alkotmány a korábbi alkotmányokra, főként az 1936 os alkotmányra alapoz. Tervezete minden pozi- tívumot átvesz a korábbi alkotmányokból, általánosítja a szovjet társadalom tapasztalatait, és tekintetbe veszi azoknak a szocialista országoknak a tapasztalatait is, amelyekben az li'óbbi időben új alkotmány lépett törvénybe. Ezenkívül az új tervezet egész sor új elemet tartalmaz, amely tükrözi azokat a hatalmas változásokat, amelyek a szovjet társadalomban végbementek, ‘tükrözi a fejlődés elért fokát, és kitűzi azokat a célokat, amelyeket n Szovjetuniónak a jövő időszakában el kell érnie. Érdemes szemügyre venni az új alkotmány tervezetének azokat az új elemeit, amelyek a korábbi alkotmányban nem voltak benne. A még érvényben levő alkotmány 13 fejezetből és 14G cikkelyből áll. Az új állt o t m á n y tér v özet pro a mbu 1 u niból és 9 részl>ől tevődik össze, a 9 rész 21 fejezetre és 173 cikkelyre oszlik. Ez az összehasonlítás nem csupán a for-' mális változásokat fejezi ki, hanem visszatükrözi a fejlődés etért fokát is, kifejezi azt a jelentőségét, amelyet a szovjet állam olyan kérdéseknek tulajdonít. mint pl. a külpolitika, a honvédelem stb. A preambulum rögzíti azokat az alapvető politikai és jogi tételeket, amelyek a szovjet társadalom elért fejlettségi fokát jellemzik és a legfontosabb cél: az osztály nélküli kommunista társadalom felépítése. A tervezet megállapítja, hogy a szovjet nép alkotómunkájával biztosította országának gyors és sokoldalú fejlődését és a szocialista rendszer tökéletesítését. Megszilárdult a munkásosztály, a kolhozparaszlság és a népi értelmiség szövetsége, valamint a Szovjetunió nemzeteinek és nemzetiségeinek barátsága. Létrejött a szovjet társadalom szociálpolitikai egysége, amely társadalomnak vezető ereje a munkásosztály. A szovjet állam betöltötte a proletárdiktatúra szerepét és össznépi állammá vált. Növekedett a kommunista pártnak, az egész nép élcsapatának vezető szerepe. Üj társadalom jött létre amely óriási termelőerőket, progresszív tudományt és kultúrát fejlesztett ki, és amelyben állandóan emelkedik a nép életszínvonala, egyre kedvezőbb feltételeket teremtenek meg a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. A tervezet írásba foglalja, hogy az összes társadalmi rétegek közeledése alapján, az összes nemzet és nemzetiség jogi és gyakorlati egyenjogúsága alapján történelmileg új emberi közösség alakult ki: a szovjet nép. Ezek az alapvető politikai és jogi tételek teljes mértékben visszatükröződnek az alkotmánytervezet egyes fejezeteiben és cikkelyeiben. Tekintettel a külpolitika jelentőségére, a Szovjetuniónak a világban elfoglalt helyzetére, valamint a szovjet állam és más országok kapcsolataira, az alkotmánytervezet kifejezi a külpolitika alapvető lenini elveit, például azt, hogy támogatni kell az egyes népeknek a nemzeti szabadságért és a társadalmi haladásért vívott harcát, küzdeni kell az agresszív háború veszélyének elhárításáért, és törekedni kell az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvének következetes érvényesítésére. Egyúttal az alkotmány- tervezet rögzíti a Szovjetunió és a világ többi országa kapcsolatainak elveit. Tekintetbe véve azt, hogy az Egyesült Államok agresszív körei és egyes nyugati országok neofasiszta erői felül akarják vizsgálni a második világháború eredményeit, szembeötlő az alkotmánytervezetnek az a kitétele, amely tiltja a háború propagálását. Csak természetes, hogy ezt a részt követik a szocialista haza védelméről szóló rendelkezések. Bár a tervezel tartalmazza az állami szervek, a társadalmi szervezetek, az állampolgárok és a fegyveres erők feladatait, mégpedig csak a Szovjetunióra vonatkoztatva, ezeket a kötelezettségeket mégis az egész szocialista közösségre érvényeseknek kell tekinteni, a béke védelmén pedig a világbéke védelmét kell érteni. Hatvanéves történelme során a szovjet állam nemcsak szóban, hanem gyakorlatban is mindig a haladás és a béke oldalán állott, törekedett a népek biztonságának megszilárdítására és a széles körű nemzetközi együttműködésre. Fokozatosan valósítja meg azt a békeprogramot, amelyet az SZKP XXIV kongresz- szusa kitűzött, legutóbbi XXV. kongresszusa pedig továbbfejlesztett. Az, hogy új külpolitikai rész került bele az új alkotmány tervezetébe, annak a bizonyítéka, hogy a külpolitika lenini elvei és érvényesítésük jelentősége egyre nő, ezek az elvek a szovjet állam alaptörvényének, az alkotmánynak szerves részeivé válnak. Ebben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Helsinkiben aláírt Záróokmányának eredményei is tükröződnek. Nemzetközi szempontból is nagy jelentőségű dolog ez, mert lehetővé teszi a nem szocialista országokban élő embermilliók számára azt, hogy megértsék az első szocialista ország céljait. Bár az eddig érvényes alkotmány külön fejezetben tárgyalja az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, az új tervezet ennek még nagyobb teret szentel. Ezenkívül az új tervezetben önálló fejezet foglalkozik a szovjet állampolgársággal és az állampolgárok egyenjogúságával, mégpedig a szocialista társadalom elért gazdasági és politikai fejlettségi foka alapján. A szociális és a kulturális jogokon kívül, amilyenek a munkához, a pihenéshez, az öregkori gondozáshoz, a műveltséghez való jog, az anya és a gyermekek érdekeinek védelme — amint az eddig érvényes alkotmány is tartalmaz —, az új alkotmány tervezete rögzíti a lakáshoz való jogot, amelynek érvényesítését az állami és a társadalmi lakásállomány fejlesztése és védelme, a szövetkezeti és az egyéni lakásépítkezés és az alacsony lakbér teszi lehetővé. További elv a kulturális értékek használatának joga, amely oly módon érvényesül, hogy mindenki számára hozzáférhetővé leszik a hazai és a nemzetközi kulturális értékeket. A tervezet egyúttal kimondja a tudományos, a műszaki és a művészeti tevékenység szabadságát, az embereknek azt a jogát, hogy részt vehessenek az államot és a társadalmat érintő ügyek megoldásában. Ez abban is kifejeződik, hogy az állampolgároknak joguk van javaslatokat terjeszteni elő az állami szerveknél és a társadalmi szervezeteknél tevékenységük javítása érdekében, és bírálni munkájuk fogyatékosságait. A bírálat' '-u sem szabad üldöz A politikai jogok és szabadságjogok közé tartozik a társadalmi szervezetekben való tömörülés joga, amely elősegíti a politikai aktivitás fejlesztését és az emberek sokoldalú igényeinek kielégítéséi. További jog a személyiség és a lakás sérthetetlensége. a bírósági védelem joga, és az embereknek az a joga, hogy megtérítsék az állami szervek, a társadalmi szervezetek és a hivatalos személyek által szolgálatuk, kötelességük teljesítése során törvénytelen eljárással, magatartással okozott károkat. Tekintettel arra, hogy a Szov jetunióban számos nemzet és nemzetiség él, különleges jelentőségük van azoknak az intézkedéseknek, amelyek biztosítják minden állampolgár egyenlő jogait, nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül. A jogok bármilyen közvetlen vagy közvetett korlátozása, jogi vagy más közvetett privilégiumok érvényesítése faji vagy nemzetiségi alapon csakúgy, mint a faji vagy nemzetiségi jeljebbvalóságrói szóló elvek hirdetése, ellenségeskedés keltése, gyűlölködés szítása ezen az alapon törvény szerint büntetendő cselekmény. [Folytatás a 6. oldalon)
