Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-24 / 233. szám, szerda
A kortárs szlovák dráma és a Magyar Területi Színház A kissé hangzatos, ívnyi dolgozatot sejtető cím ne tévesz- szen meg senkit. A tárgyhoz sem szándékomban, sem módomban nem állt a teljesség igényével közeledni. E rövid jegyzetet abban a föltételezhe- tően kibontakozó véleménycserében szánom hozzászólásnak, egyetlen kérdés egyetlen vonatkozására szorítkozva, amelynek a magyar nyelvű hivatásos színházunk megalakulásának negyedszázados évfordulóját kellene kísérnie. A jubileum jó alkalmat ad arra, hogy közösen gondolkozzunk el színházunk eddigi útjáról, jelenlegi helyzetéről, és jövőbeni lehetőségeiről, feladatairól; arra, hogy elemezzük és értékeljük — illő szeretettel, de kellő tárgylla-i gossággal — a művészeti vezetőség, s az egész társulat munkáját. Többet kell beszélnünk a színházról a jövőben, mint beszéltünk eddig. És lényegesen felelősebben és nyíltabban. Nincs szándékomban egy színház feladatait osztályozni, rangsorolni. A nemzetiségi színházaknak azonban vitathatatlanul fontos feladatuk, hogy tervszerűen és rendszeresen, aránylag pontos képet adjanak a vele egy államközösségben élő népek drámairodalmáról. Tagadhatatlan, hogy eme küldetésének, internacionalista kötelességének a Magyar Területi Színház becsülettel eleget tett. Eddigi huszonöt évada során 22 cseh és szlovák szerző művét 31 alkalommal vitte színre. Ebből kereken 20 bemutató esik a kortárs szlovák drámára. Ez az arányszám jónak mondható. Még jobbnak tűnik, ha csak az utóbbi tíz I tehát az 1967/1968-astól kezdődő) évadot vizsgáljuk. Ez idő alatt tartott 76 bemutatóból 9 a kortárs szlovák drámaíró alkotása volt. Eddig rendben is volna. De furcsább a helyzet, ha tudjuk azt is, hogy ez a kilenc bemutató mindössze négy szerző nevéhez fűződik. Rendszerességet és tervszerűséget említettem fentebb. Az előbbivel nem is lenne baj, az utóbbit azonban nézzük meg közelebbről. Tíz színi évad alatt a következő szerzők’ képviselték napjaink szlovák drámairodalmát a komáromi színpadon: Leopold La- hola 1 színművel, Ladislav Luk- nár 1 mesejátékkal, Osvald Zahradník 2 színművel, Ján Solovič 5 színművel. Sőt a következő évadban immár a hatodik Solovič-darab, az Aranyeső is bemutatásra kerül. Ezek szerint az utóbbi években a helyzet így alakult: az 1970/71-es évadban Solovič, az 1971/72- esben Zahradník, az 1972/73- asban, 1973/74-esben és 1975/76- osban ismét Solovič, az 1976/77-esben Zahradník, s az 1977/78-asban pedig megint So- lovičrdarabot jegyez a színház évadnaplója. Félreértés ne essék, nem a színházi sorozatokat, ciklusokat ellenzem. Egy Solovič-cik- lus egyaránt lehet tanulságos a színháznak is, színházi nézőnek is. Ráadásul, úgy tűnik, fán Solovičot szeretik a színházban és (feltételezhetően) szeretik őt a nézők is. Inkább az egyoldalúsággal van bajom. A pontos kép és az ennek előfeltételeként számító tervszerűség hiányával. Mert a színház csak önmagát és a szlovákiai magyar színházi nézőt szegé- nyíthetl meg azzal, ha a kortárs szlovák drámairodalom valamennyi jellegzetesebb színe helyett éveken keresztül csak két szerzőt kínál. A „félretájékoztatást“ is kockára téve ezzel. Pedig, hogy mást ne említsek, a Magyar Területi Színházban még nem volt Bukovöan — vagy Štefan Králik-bemuta- tó. Nevükhöz hozzátehetném még Peter Kováčikét is, aki csak egy két évvel ezelőtt tűnt föí drámaíróként, de rögtön nagy visszhangot kiváltva a szlovák színházi életben és drámairodalomban. Ez csak négy név, de ha jobban elgon dolkoznék, bizonyára találnék még olyanokat, akiknek a jövőben feltétlenül a Magyar Területi Színház színpadán lenne a helyük. Nein Solovič vagy Zahradník helyett, hanem velük együtt. Hogy tárgyilago- sabb, teljesebb és sokszínűbb képet alkothassunk a kortárs szlovák drámáról. TÓTH LÁSZLÓ Madárcsicsergést inkább ne! Napozunk a strandon, és hallgatjuk a tranzisztoros rádió műsorát. Behunyt szemmel, mert reqqel óta már olyan sok eqy- vagy kétrészes fürdőruhában lubickoló és sütkérező lányt és nőt láttunk, hoqy érdekesebb a rádió műsora. Iqaz, hogy már kopottak az idei Lýra sláqerei, a Metronóm 77 dalai sem olyan kedvesek, mint a hajdani, pórias elnevezésű tánc dal fesztiválok dalai voltak. Ezért inkább a tudomány világának híreit hallgatjuk. Az most érdekesebb. Hogyne, hiszen a budapesti Rádió bemondója arról beszél, hoqy az amerikaiak auqusztus véqén fellőnek eqy Voyager típusú mesterséges égitestet, majd szeptember 1-én újabb, hasonló űrrakétát lőnek fel. Még azt is megmagyarázza, hogy mi a célja ennek a kísérletnek: — A Jupiter — Szaturnusz — Uránusz útvonalon átszelje naprendszerünket, készítsen néhány Jelvételt, továbbítsa azokat a figyelőállomásra, és nekivágjon a Tejútnak. Hátha találkozik értelmes lényekkel, magasrendű civilizációkkal. Utolsó, a mi naprendszerünkben lefényképezendő objektumát 1984-ben éri el, de az a néhány esztendő nevetségesen kevés az utána következő időszakhoz, amíg a Voyaqer értelmes lényekre talál a Tejút 200 milliárd csillaqa között... Hasára jordul a mellettem napozó bácsi, úqy mondja a maqáét: — Kár nekik olyan messzire menni. Mi is értelmes lények vaqyunk. Inkább velünk érthetnének szót... Lepisszegi azonban a velünk szemben napozó, teltkarcsú, rubensi idomú asszonyság, mert a vélemény helyett sokkal inkább érdekli az, hoqy miként készültek fel erre az eshető- séqre az amerikai tudósok. Persze előzékenyen jelerősítem zsebrádióm hanqját, és már legalább öten hatan figyeljük a magyarázatot. A szakemberek földi üzeneteket építettek a mesterséges égitestbe. Elektronikus impulzusokká alakították át a hangokat, hogy az a bizonyos tejútbeli bolygó, amely majd magához vonzza a Voyagert, megfelelő civilizációval rendelkezve tudomást vehessen áz üzenetekről. Ha majd vissza tudják alakítani a bolygó értelmes lényei a jeleket szöveg- qé, megkapják az üzenetet. Az asszonysáq felkönyököl. — Nem érdekes? A bemondó azonban hűvös, tárgyilagos hangon arról magyaráz, hogy erre a szerencsés esetre felkészülve az amerikaiak milyen üzeneteket építettek a mesterséges égitestbe. — Nevezetesen: Beethoven Sors-szimfóniái át, dzsessz- és valamilyen okból, kínai zenét. Végül, de nem utolsósorban Jimmy Carter szavait, és madárcsicsergést. Erre a mellettem napozó bácsi is felkönyököl, és mondja a magáét: — Aki a neutronbombát kedveli, ne csicseregjen! Még ilyet, a Carter szava után madárcsicsergést ...! Mondom én is: — Madárcsicsergést inkább ne! Az asszonyság, meg a többiek rábólintanak, és helyeselnek amikor másik állomásra kapcsolom a rádiót. Azután bé- békésen napozunk tovább. HAJDÚ ANDRÁS TÖBB FIGYELMET AZ ISKOLÁK ÉPÍTÉSÉNEK írta: Kiss József mérnök, oz SZSZK oktatási miniszterhelyettese A pedugögusok szakképzett séqének állandó növelése és az oktató-nevelő munka szüntelen javítása megköveteli az iskolák korszerűsítését, illetve újak építését. Ezért hazánk gazdasági és szociális fejlesztésének az 1976—1980 as évekre szóló irányelvei megszabják, hogy korszerűsítsük az iskolákat, újabb diákotthonokat és étkezdéket építsünk, különösen a főiskolai és egyetemi hallgatók számára. Társadalmunk évente jelentős anyagi eszközöket fordít az oktatásügy fejlesztésére. A politikai és állami szervek szüntelen gondoskodásának eredményeként nagy méreteket ölt az új iskolák építése. oktató-nevelő munka állandó javításának. Idei tervek Ebben az évben Szlovákiában az oktatásügy terén összesen 1257 millió koronát fordítottunk építkezésekre; ebből 304 millió korona a felsőoktatási intézményekre, 953 millió korona pedig a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó iskolákra jut. Az említett anyagi- eszközökből 1700 férőhelyet terveznek a főiskolások ás egyetemisták számára, 552 férőhelyet a diákszállásokra, 221 óvodai tantermet, 600 alapiskolai osztályt és 35 tantermet a második ciklusú iskolák számára/' Az év első feléljen — jóllehet az iskolaépítés jelentőségét nem kell különösebben hangsúlyoznunk — csupán 440 millió koronát fordítottunk erre a célra, ami az évi feladatoknak csak a 35 százaléka. A júliusban végzett munkákból sem következtethetünk arra, hogy javulás következett volna be ezen a téren, ellenkezőleg, a lemaradás még inkább fokozódott, mivel áz év első hét hónapjában az évi költségvetésnek csak a 40 százalékát merítettük ki. A tervet síim a felsőoktatási intézmények, sem az nek — sikeresen folyik. Sajnos, ugyanez nem mondható el a többi felsőoktatási intézményről, a bratislavai Komen- ský Egyetem Természettudományi Kara építésének első félévi tervfeladatait csak 35,4 százalékra teljesítettük, s fiihoz, hogy a 23 821 millió koronát kimeríthessük, jelentősen növelni kell az itt dolgozók számát. A Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti Karának építésén az első félévben szinte semmi sem történt. Ennek oka, hogy idejében nem készültek el a tervek és elégtelen az együttműködés' a kivitelezőkkel. Emiatt á bratislavai Magasépítő Vállalat csak augusztusban látott munkához, a tervteljesítés tehál komoly veszélyben forog. Elégtelen ütemben folyik a Szlovák Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Karának építése is; az év első hét hónapjában az idei feladatokat csak 17,2 százalékra teljesítettük. A prešovi P. J. Šafárik Egyetem Bölcsész- és Pedagógiai Karának építésén az idei évre tervezett 4,6 millió koronából csupán 1,8 milliót használtunk föl. Júniusban a Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalat megkezdte a zvoleni Erdészeti és Fafeldolgozó Főiskola építését, a munkálatok üteme azonban űi szó Szlovákiában a felszabadulás óta 18 400 új alapiskolai tanterem épült, ami lehetővé teszi, hogy a tanulók 72 százaléka új iskolákban tanulhasson. Az elmúlt több mint három évtized alatt az óvodák 2400 új osztállyal, a második ciklusú iskolák pedig 1790 tanteremmel bővültek. Még jelentősebb eredményeket értünk el a főiskolák fejlesztésében. Míg 1945-ben Szlovákiában csupán 3 főiskola volt [8672 hallgató látogatta) és három főiskolai diákotthon (1080 hallgató befogadására), ma már 13 felsőoktatási intézményünkben több mint 49 000 diák folytatja tanulmányait, a diákszállások száma 30 s befogadóképességük 28 000. Az oktatásügy anyagi alapjának fejlesztésében még jelentősebb eredményeket érhetnénk el. ha az évi lervfeladatokat idejében és hiánytalanul telje- sítétenénk. Az új oktatási koncepcióban rögzített feladatok többek közt megkövetelik megfelelő iskolák építését is, mert ez az e.evik alapfeltétele az alapiskolák és óvodák építése terén nem teljesítjük. A lemaradásnak több oka van; elsősorban kevés az elö- regyárlolt épületelem, kevés íi szakmunkás. Ezenkívül rosszul szervezik a munkákat, elégtelen a munkaidő kihasználása, hibásak a tervek stb. Az idei év első hét hónapja alatt az iskolaépítés terén a tervteljesí- tés annyira elégtelen, hogy ve szélyben forog az évi tervfeladatok teljesítése. Mi o helyzet o főiskolákkal? A központilag ellenőrzött nyolc felsőoktatási intézmény közül kettőt — a bratislavai malomvölgyi diákotthon második épületét és a zilinai Közlekedésipari Főiskolái — az év végéig be kell fejezni. A munkák eddigi üteméből következtetve megvannak a- feltételek, hogy az említett intézmények idejében elkészülnek. A bratis- lavai Barátság diákotthon menzájának építése — melyet magyarországi vállalatok építenem kielégítő. Kevés itt is a munkaerő, ezért a fiatalok társadalmi munkában bekapcsolódtak az építésbe. Ami elkészül Immár szokássá vált. hogy a nyári hónapokban az építőipari vállalatok dolgozóikat az iskolák építésére irányítják, hogy a tanév megkezdéséig a tervezett épületek elkészüljenek. Ha az egyes vállalatok az iskolák építésének az egész évben olyan figyelmet szentelnének, mint amilyet a nyári hónapokban, valószínűleg nem lenne annyi nehézség és fennakadás a tervfelad :i tok teljesítésében. Az 1977/78-as tanév megkezdéséig Szlovákiában a nemzeti bizottságok 158 iskolát (716 tantermet) adnak át rendeltetésének, ami az idei évre tervezett 856 osztálynak a 83,6 százalékát teszi ki. Milyenek a kilátások ezeknek a feladatoknak a teljesítésére. A tervezett 29 óvodai osztályból — célépítkezés keretéiben — 20 a tanév kezdéséig elkészül (ez 69 százalék), a járulékos építkezés keretében a tervezett 192-ből viszont csuk 92, azaz 48 százalék készül ól. Az eredmények nagyon elégtelenek, komolyan veszélyeztetik az évi tervfeladatok teljesítését. Mivel kevés óvoda épül, különösen az új lakótelepeken, emiatt állandóan emelkedik az elintézetlen óvodai kérelmek száma. Azért mert a szülők nem tudják gyermekeiket elhelyezni az óvodában, számos nő nem tud munkába állni. A tervezett 221 alapiskolai tanterem közül — célépítkezés formájában — 151 (68 százalék) készül el a tanév megkezdéséig, a komplex lakásépítés keretében 302 osztály (80 százalék) épül fel. Pozitívan kell értékelnünk a nemzeti bizottságok tisztségviselőinek erőfeszítéseit, akik társadalmi munkák szervezésével segítik az iskolaépítkezéseket. Hathatósan támogatják a Z-akcióban épülő óvodák létesítését is. Z- akcióban szeptember 1-ig 67 óvoda (104 osztály) készül el. Ne a minőség rovására Ahhoz, hogy a tanév elejéig elkészüljenek az iskolák, szükséges, hogy az építőipari vállalatok munkásait, főleg az iparosokat az építkezésre irányítsák. A nyári hónapokban a kivitelező vállalatok az idéjj is hajráztak az új iskolák építésén, hogy behozzák a lemaradást. A munkák, illetve munkások ilyen aránytalan megoszlása sajnos csökkenti az elvégzett munka minőségét és az iskolaügy dolgozói a tanév megkezdése előtt gyakran kénytelenek átvenni az iskola- épületet különféle hibákkal. Ilyen gyakorlatnak a hatodik ötéves tervidőszakban már nem lenne szabad előfordulnia. A beruházóknak igényesebbeknek kellene lenniük az épületek át-. vételekor, hogy minél kevesebb legyen a hiba és az elégtelen munkák esetében szankciókat kellene alkalmazniuk. Rendkívül fontos lenne, hogy szeptember elseje után se lassuljon a munkák üteme az iskolák építésén. Hiszen az év végéig hátralevő néhány hónapban legalább annyi munkát kell végezni, mint az év eltelt hét hónapja alatt. Ezzel kapcsolatban figyelmeztelő- leg hatnak az 1971—75-ös évek adósságai, az említett időszakban ugyanis az iskolaépítésekre szánt összegből több mint 550 millió korona kiaknázatlan maradt. A hatodik ötéves tervidőszak első évéljen 142 millió koronát nem merítettünk ki. A CSKP Központi Bizottsága 7. plenáris ülésének az építőipar továbbfejlesztését érintő határozatai többek közt megszabják az építkezések ütemének gyorsítását, s ez természetesen az iskolaügyre is vonatkozik. Feladataink teljesítésével eltökélt szándékunk, hogy hozzájáruljunk a párthatározatok megvalósításához a csehszlovák oktatási rendszer sikeres továbbfejlesztése érdekében. A szünidőben a fiatalok is segítik az iskolák építését (Alojz Mikfa felv.)
